Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
1874. július 6. SZABAD FÖLDMŰVES A falu eléggé kiesik a forgalombél, nem fekszik főút mellett. Jellegzetessége? Mint a többi... Múltja: említésre méltó. Jelene: bíztató. Mikor Lökön (Lökön) a fent röviden Jellemzett községben jártam, egészséges mezőgazdász-hangulatnak voltam szemtanúja. Az utcán asszonyok csapata szerszámmal „felfegyverkezve“ ment a határ felé, ahol már a gépek munkálták a földet. Mivel szocialista mezőgazdaságunk 25. Jubileumi évét ünnepli, a szövetkezet általános felméréésnek keretén belül — elsősorban a kezdet, a szövetkezet alakulására vonatkozó adatok érdekeltek. Hit elnök tíz év alatt „A közvetlen alapításról a legtöbbet a szövetkezet bognárja tudna mondani“ — javasoljta az efsz egyik vezetőségi tagja. Így jutottam el Márföldi Jánoshoz akit idős kora ellenére is szorgalmas tevékenység közben találtam. Ö így emlékezett vissza a kezdetre: — Elmondhatom, nagyon nehezen indultunk el. Sok oka volt ennek. Én, személy szerint abban láttam a legnagyobb problémát, hogy az új tagok nem hozták magukkal a szövetkezetbe azt, amit — esetenként — elvárt a vezetőség. Eladták vagy más úton értékesítették gazdasági állataikat, a beszolgáltatásra szánt részt. Ha azt mondom hogy a semmiből kezdtük, ezt — jóformán — szó szerint kell érteni. •Ezerkilencszázötven május 30-án Márföldi Jánost a szövetkezet elnökévé választották. Mindössze 17 taggal kezdett a gazdaság, s a hektárok száma nem lépte túl a 200-at. Óriási akarat, önfeláldozás volt szükséges ahhoz, hogy példát mutatni, termelni tudjon az a néhány ember — kik már ilyen körülmények között is tudták a jövőt, bíztak munkájuk elkövetkező sikerében. Márföldi elvtárs annak idején sok mindennel próbálkozott: teheneket vásárolt fel, tyúkfarmot létesített. Számottevő siker azonban nem született. A bizalom persze — ennek ellenére — megnőtt a szövetkezet iránt. Több tagja lett, termelési eszközei is gyarapodtak. A „kiugrás“ éve: 1960 A szövetkezet múltjának boncolgatása arra a következtetésre juttat, hogy hozzávetőlegesen tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy komoly termelési „bázissá“ váljon a lévai járás ennek az 1400 lakosú falujának szövetkezete. Ezerkilencszázhatvanban a gyakori „elnökválasztás“ után Miinka szusának a — koncentralizáció — határozat alapján a löki szövetkezet is társult — a Horné Pial-i (felsőpéli) gazdasággal. 1973-ban az Oj Élet nevet viselő szövetkezetnek 16 millió 046 ezer korona értékű terméket kellett a terv szerint előállítania. Az a 300 ezer korona, mellyel ezt a tervet túlteljesítették, élő példaként szolgál a következők igazolásaként: jól gazdálkodó szövetkezetről van szó, ahol szintén kellőképpen érvényesült a XIV. kongresszus egészséges határozata. így vélekedik az agronómus A szövetkezet növénytermesztési Bizalommal tekintenek a jövőbe Magyar János agronómus Kuczman Lászlóval tart megbeszélést. (A szerző felvételei.) Lajos vette át a gazdaság vezetését. Jelentős évnek számít ez a löki szövetkezeti életében, mivel ettől az időtől kezdve már csakis jó, vagy kitűnő termelési eredményekről beszélhetünk. Miinka elvtárs, aki jelenleg is elnöke az Üj Élet egyesített gazdaságnak így foglalta össze az ezzel kapcsolatos konkrétumokat: — Jellemzésül fontos megemlíteni, hogy 1955-ben szövetkezetünk egymillió korona értékű árut termelt, s így csupán 460 mázsa húst és 33 vagon gabonát adott el az államnak. A konszolidálódás után óriási fejlődés állt be minálunk. Ez persze részben annak is köszönhető, hogy mezőgazdaságunkban javulások történtek. Magasabbak lettek a felvásárlási árak úgy a gabonánál, mint a húsnál. A további években nagy súlyt fektettünk a termelés organizálására. Ezerkilencszázhatvanban a piaci termelés 3 millió 100 ezer korona volt, 1970-ben pedig ez az összeg megháromszorozódott. Ehhez a felméréshez tartozik még az is, hogy tíz év alatt a munkaegység 8 koronáról 32 koronára emelkedett. Miinka elvtárs a továbbiakban a máról beszélt. A CSKP XIV. kongreszvezetőjét Magyar Jánost nem találtam a szövetkezet irodájában. Következtetve — említett — kezdeményezésére, így érdeklődtem felőle: őt a határ melyik részén lelem ... így találtam rá a szövetkezet kukoricatábláján, éppen akkor, mikor egy traktorossal megbeszélést tartott. — Tudja, minél hamarabb be kell fejezni ezeket a munkákat — kezdte a fiatal vezetőségi dolgozó, — hogy az aratásnál minden erőt bevethessünk. További beszélgetésünkben elmondta, hogy nagy erőkifejtésre van szükség e termelési szakasz minden dolgozója részéről, mivel a terv ezt megköveteli. A múlt évben például a löki szövetkezetnek 105 vagon gabonafélét kellett terv szerint leadnia. Ezt a magmennyiséget alaposan túlszárnyalták. Az idei terv 145 vagon gabonaeladás. Az agronómus állítása szerint — előreláthatólag — hiánytalanul teljesítik. Ismét „talprafill" az állattenyésztés Hasonlóképpen, mint oly sok gazdaságban, a löki szövetkezet is alaposan megsínylette az 1973-as száj- és körömfájást. Szabó János mérnök zootechnikus a jövőről már biztatóan beszél: — a közbejött betegségnek még ma is nyoma van. Tehenészetünkben emiatt két hónapot késett a folyatás s tudott tény, hogy ez nem kedvező az évi tejleadásra. Az 1973-as évet 2626 literes tehenenkéntl átlaggal zártuk, az idén ez az átlag már jelentősen javul. Vannak persze szubjektív nehézségeink is ezzel kapcsolatban. A részlegemen képtelen vagyok bevezetni a háromszori fejést. A számtalan problémalehetőség mellett csupán amiatt nem sikerül ez, mert az értesített illetékesek „képtelenek“ kijönni és megjavítani a másik hűtőnket. A sertéstenyésztés területén biztatóak az elért eredmények. Fiatalokkal az élen Miinka Lajos elnök már az idősebb korosztályhoz tartozik. A dolgokhoz való rugalmas hozzáállása, véleménynyilvánításai arról árulkodnak, hogy jól ismeri a fiatalok látásmódját, felkarolja, megérti őket. Az elnök ezzel kapcsolatos szavai így hangzottak: — Szövetkezetünkben a fiatalokról általában jó a hangulat. Mindig szívesen látjuk őket vezetői funkcióban és termelésben egyaránt. Persze évekkel ezelőtt előfordult, hogy kezdő mérnökök foglalták el mellettem az agronómusi, zootechnikusai állást. Mindig tiszteltem a szaktudást, és ezek az emberek igenis, rendelkeztek ezzel. Azonban hiányzott a tapasztalat, a specifikus ismeretek megszerzése időt követelt. Három-négy év múltán kollégáim és az én segítségemmel sokoldalú megbízható szakemberekké váltak. S mi történt ezután? Itthagyták a szövetkezetei csak azért, mert valahol „kényesebb“ beosztást találtak. De ma már ez az eset nem áll fenn. Képzett, megbízható fiatal szakemberekkel rendelkezünk, kik megtalálták számításukat gazdaságunkban. A fentiekben egy szövetkezet múltjáról, eredményeiről, problémáiról esett szó. A kezdet az átlagnál is keservesebb, nehezebb évekről árulkodik. De tény, hogy ma már a szövetkezet az elsők közé tartozik a járásban, Joggal igazolja a gazdaság irányítóinak hozzáértését és e tagok szorgalmas munkáját. KALITA GÄB0R Štefan Dutka, a Jegorovpartizánbrigád első zászlóaljának többszörösen kitüntetett parancsnoka. A Jegorovbrigád összekötője volt Harminc évvel ezelőtt a Felsö- Garam mentén is napról-napra nőtt a tömegek forradalmi hangulata. A lakosság gyűlölettel nézte a német fasiszták s az őket szolgáló Hlinkagárdisták rohamosztagainak garázdálkodását. A harcedzett munkásmozgalmi vezérek, elsősorban kommunisták — mint KRUTEL, VAVROVSKY, HÚSENICA, DOBRIK és más elvtársak — kapcsolatot teremtettek a szovjet hírszerző osztály embereivel, akik jelentették, hogy sok tapasztalattal rendelkező szovjet partizán-parancsnokok érkeznek a szlovák nép függetlenségi harcának segítése céljából. Az összekötő tisztségét olyan egyének töltötték be, akik nem voltak gyanúsak sem a Gestapónak, sem a szlovák fasiszta állam rendőrségének. Ezek egyike volt ŠTEFAN DUTKA, a piesoki gépgyár vasesztergályosa. Kettesben üldögélünk vele а IX. kongresszus és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója nevet viselő híd- és darugyár korszerű sportkombinátjának tágas éttermében. Amikor a sok megpróbáltatásra terelődik a szó, kissé elkomorodik, majd lelkesen, csillogó szemmel eleveníti fel a hősi időszak epizódjait. Először politikailag készítették elő a tömegeket. Kerékpárok üreges kormányfogantyúba. tejeskannákba rejtett vízhatlan vasládikókba, járművek ülései alatt rejtették el a titkos üzeneteket és röplapokat. A kapcsolatokat százszor is ellenőrizték. Akiről tudták, hogy a felkelés oldalára áll, nyíltan feltárták előtte a helyzetet. Többedmagával megnyerték a breznói helyőrség tíz tisztjét. Ezek közül a legaktívabb MARTIN LAC volt, aki lehetővé tette a kaszárnya orvosi rendelőjében, hogy a szovjet JEGOROV és BIELIK partizánparancsnok találkozhasson a kommunistákkal. A jessnskéi fennsíkra egyre több ejtőernyős szovjet partizán ereszkedett le. Ebben az időben döntő fontosságú volt az élelmiszerellátás megszervezése. Elsőként a földművesek érdekkörének breznói pénztárából juttatott JÁN JURKOVIČ tízezer koronát a partizánok részére. Ezért élelmiszereket, gyógyszereket vásároltak. Az üzemekből, sőt még a helyőrség raktáraiból is élelmezték a hegyekben rejtőzködő harcosokat. A bujakovoi mezőgazdasági állattenyésztési iskolában pedig titkos fegyverraktárt létesítettek. Jegorov szovjet kapitány többször találkozott a lakossággal és félillegális gyűléseken tájékoztatta őket arról, hogy a szovjet nép segíti a szlovák nép felkelését. A helyőrség katonái egy ilyen találkozás alkalmával összes felszerelésüket a partizánoknak adták. A veterán kommunista és partizán tájékoztatása szerint a fegyveres előkészületekkel egyidöben politikaitársadalmi szakaszon is erőfeszítések történtek a hatalom átvételére. Több forradalmi nemzeti bizottság például már augusztus 29-e előtt kinyilvánította, hogy a független Csehszlovák Köztársaság újra alakulásáért küzd. Augusztus 24-én már a fegyveres felkelés részleteit vitatták meg. Két nappal később a piesoki gépgyárban és más üzemekben is leállították a munkát, hogy a felkelő osztagokba munkásokat szervezhessen“^ Ezután gyorsan peregtek az események. A felkelők megszállták a vasútállomást, az államhatalmi szervek hivatalait és a helyőrség pedig egyöntetűen a felkelők oldalára állt. Tíz katonatiszt ünnepélyes keretek közt tette le a hűségesküt Jegorov kapitány kezébe. Az illegális járási pártbizottság határozata alapján már augusztus 30-án megalakult a Járási Forradalmi Nemzeti Bizottság, amelynek legfőbb feladata a fegyveres csoportok ellenállása volt. Jó agitációs munkájuk nyomán a lakosság 320 280 koronát adományozót a Jegorov, Bielik, Csapajev, Kalina ás SeCánsky partizánbrigádok részére. Október elején tartották meg a forradalmi erők egyesítő konferenciáját. Utána 15-én az üzemi tanácsok konferenciája ŠVERMA, VALÓ, ČULEN, HUSÄK és más elvtársak részvételével határozta meg a legidőszerűbb feladatokat. Szó esett a háború utáni rendezésről is, valamint arról, hogy az üzemekben három tagú sejteket nem tudták kikerülni az összeütközést, harcba bocsátkoztak. Az egésznapos ütközetben 200 partizán lelte hősi halálát. Később Bélánál és Necpalynál vívtak elkeseredett harcot a betolakodókkal. Ezekben az ütközetekben 107 felkelő vesztette életét. A túlerő elől később a hegyekbe vonultak, de közülük sokan a németek fogságába kerültek. Ezeket kínozták, gyötörték, kényszermunkára hurcolták, a KrtiCná dombon pedig nyolc asszonyt és 22 férfit a fasiszták gáládul lemészároltak. Akkor kezdtek újra reménykedni, amikor a „Sztálingyertyák“ fényénél román bombázók szórták halálos terhüket a német katonai célpontokra. A román és szovjet csapatokkal együtt a „Hruscsovbrigádba tömörülve szabadították fel újra Breznot. A sok küzdelem, szenvedés bizony megviselte a volt partizánösszekötőt, aki jelenleg az Antifasiszta Harcosok Szövetsége híd- és darugyári helyi szervezetének elnöke. Amikor letette a fegyvert, újra az esztergapad mellé állt. Mint élmunkás küzdött tovább a szocialista haza építéséért. A munkafolyamatok korszerűsítésének céljából 30 újítási javaslatot adott be. Számtalan oklevél tanúskodik kiváló munkájáról. A párt megbízásából öt évig segítette a mezőgazdaság szocialista építését. A többiekkel együtt szövetkezetét alakított a prešovi, a volt Safarikovoi a Rimavská Sobota-i és az egykori Modrý Kameü-i járásban. Lesenicén (Veľký Krtís-i járás), Hrastincén és Kosihy nad Ipľomban ott volt az alakuló közgyűlésen is. Élénken emlékszik az első elnökökre, Cseri Gáborra, Urbancsik Józsi bácsira, akik elsőként fogták meg a közös gazdaságok kormánykerekét. Örül annak, hogy az a város, amelyért annyi vért hullattak, épül, szépül és egyre jobb élet- és munkakörülmnéyeket biztosít a dolgozók számára. A legutóbbi évtizedben 3000-el nőtt a lakosok száma, mert a megnagyobbodott híd- és darugyárban a tej-, a hús-, a pék- és a ragasztóüzemben a Banská Bystrica-i Slovene és a SmreCina üzemrészlegben jó a kereseti lehetőség. A város körzetében már 1949-ben — a Szlovák Nőszövetség tagjainak kezdeményezésére — megalakult az egységes földművesszövetkezet, amely szintén kiváló termelési eredményeket ér el. A Garam felső folyása mellett levő város ma már olyan korszerű ipari központ, amelyről a felkelés idején álmodoztak. Az Antifasiszta Harcosok Szövetségének helyi szervezetébe tömörült ellenállási harcosok és mindazok, akik valamikor támogatták a szlovák nép függetlenségéért folyó küzdelmet, elégedettek, mivel a vérontás nem volt hiábavaló, a lakosak hűek maradtak a Szlovák Nemzeti Felkelés örökéhez. BÁLLÁ JÖZSEF kell alakítani a legmegbízhatóbb dől dogzőkból, akik illegalitásban tovább folytatják majd a harcot. Az összekötő ebben az időszakban a Jegorov-brigád első zászlóaljának volt a parancsnoka. A bevezető részleteket abból a célból idézte, hogy bizonyítsa a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt ösztönös, mert hetekkel, sőt hónapokkal a felkelés kirobbanása előtt a kommunisták és a munkásmozgalom élharcosai már alaposan előkészítették a szovjet partizánparancsnokokkal. Fellelkesülten idézi, hogy már az első napokban 700 fiatal Felső-Garam menti munkás és paraszt fogott fegyvert. Eredményesen verték vissza a németek támadását Svermovon (Telgartnál) és más stratégiai szempontból fontos községben. Az ő zászlóalja parancsot kapott, hogy szivárogjon át Martin környékére, ahol Veliéko partizánegységei szorult helyzetbe kerültek. Menetelés közben Malý CepÄiknél belebotlottak a németekbe. Mivel A híd- és darugyár korszerű sportkombinátja. (A szerző felvételei.)
