Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-06 / 27. szám

1874. július 6. SZABAD FÖLDMŰVES A falu eléggé kiesik a forgalom­­bél, nem fekszik főút mellett. Jellegzetessége? Mint a többi... Múlt­ja: említésre méltó. Jelene: bíztató. Mikor Lökön (Lökön) a fent rövi­den Jellemzett községben jártam, egészséges mezőgazdász-hangulatnak voltam szemtanúja. Az utcán asszo­nyok csapata szerszámmal „felfegy­verkezve“ ment a határ felé, ahol már a gépek munkálták a földet. Mivel szocialista mezőgazdaságunk 25. Ju­bileumi évét ünnepli, a szövetkezet általános felméréésnek keretén belül — elsősorban a kezdet, a szövetke­zet alakulására vonatkozó adatok ér­dekeltek. Hit elnök tíz év alatt „A közvetlen alapításról a legtöb­bet a szövetkezet bognárja tudna mondani“ — javasoljta az efsz egyik vezetőségi tagja. Így jutottam el Márföldi Jánoshoz akit idős kora el­lenére is szorgalmas tevékenység köz­ben találtam. Ö így emlékezett vissza a kezdetre: — Elmondhatom, nagyon nehezen indultunk el. Sok oka volt ennek. Én, személy szerint abban lát­tam a legnagyobb problémát, hogy az új tagok nem hozták magukkal a szövetkezetbe azt, amit — esetenként — elvárt a vezetőség. Eladták vagy más úton értékesítették gazdasági ál­lataikat, a beszolgáltatásra szánt részt. Ha azt mondom hogy a semmi­ből kezdtük, ezt — jóformán — szó szerint kell érteni. •Ezerkilencszázötven május 30-án Márföldi Jánost a szövetkezet elnöké­vé választották. Mindössze 17 taggal kezdett a gazdaság, s a hektárok szá­ma nem lépte túl a 200-at. Óriási aka­rat, önfeláldozás volt szükséges ah­hoz, hogy példát mutatni, termelni tudjon az a néhány ember — kik már ilyen körülmények között is tudták a jövőt, bíztak munkájuk elkövetkező sikerében. Márföldi elvtárs annak idején sok mindennel próbálkozott: teheneket vásárolt fel, tyúkfarmot létesített. Számottevő siker azonban nem született. A bizalom persze — ennek ellenére — megnőtt a szövet­kezet iránt. Több tagja lett, termelési eszközei is gyarapodtak. A „kiugrás“ éve: 1960 A szövetkezet múltjának boncolga­tása arra a következtetésre juttat, hogy hozzávetőlegesen tíz évnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy komoly ter­melési „bázissá“ váljon a lévai járás ennek az 1400 lakosú falujának szö­vetkezete. Ezerkilencszázhatvanban a gyakori „elnökválasztás“ után Miinka szusának a — koncentralizáció — ha­tározat alapján a löki szövetkezet is társult — a Horné Pial-i (felsőpéli) gazdasággal. 1973-ban az Oj Élet nevet viselő szövetkezetnek 16 millió 046 ezer korona értékű terméket kellett a terv szerint előállítania. Az a 300 ezer korona, mellyel ezt a tervet túl­teljesítették, élő példaként szolgál a következők igazolásaként: jól gazdál­kodó szövetkezetről van szó, ahol szintén kellőképpen érvényesült a XIV. kongresszus egészséges határo­zata. így vélekedik az agronómus A szövetkezet növénytermesztési Bizalommal tekintenek a jövőbe Magyar János agronómus Kuczman Lászlóval tart megbeszélést. (A szerző felvételei.) Lajos vette át a gazdaság vezetését. Jelentős évnek számít ez a löki szö­vetkezeti életében, mivel ettől az idő­től kezdve már csakis jó, vagy kitűnő termelési eredményekről beszélhe­tünk. Miinka elvtárs, aki jelenleg is elnö­ke az Üj Élet egyesített gazdaságnak így foglalta össze az ezzel kapcsola­tos konkrétumokat: — Jellemzésül fontos megemlíteni, hogy 1955-ben szövetkezetünk egymil­lió korona értékű árut termelt, s így csupán 460 mázsa húst és 33 vagon gabonát adott el az államnak. A kon­szolidálódás után óriási fejlődés állt be minálunk. Ez persze részben an­nak is köszönhető, hogy mezőgazdasá­gunkban javulások történtek. Maga­sabbak lettek a felvásárlási árak úgy a gabonánál, mint a húsnál. A további években nagy súlyt fektettünk a termelés organizálására. Ezerkilenc­százhatvanban a piaci termelés 3 mil­lió 100 ezer korona volt, 1970-ben pe­dig ez az összeg megháromszorozó­dott. Ehhez a felméréshez tartozik még az is, hogy tíz év alatt a munka­egység 8 koronáról 32 koronára emel­kedett. Miinka elvtárs a továbbiakban a máról beszélt. A CSKP XIV. kongresz­vezetőjét Magyar Jánost nem találtam a szövetkezet irodájában. Következ­tetve — említett — kezdeményezésé­re, így érdeklődtem felőle: őt a ha­tár melyik részén lelem ... így talál­tam rá a szövetkezet kukoricatáblá­ján, éppen akkor, mikor egy trakto­rossal megbeszélést tartott. — Tudja, minél hamarabb be kell fejezni eze­ket a munkákat — kezdte a fiatal ve­zetőségi dolgozó, — hogy az aratás­nál minden erőt bevethessünk. További beszélgetésünkben elmond­ta, hogy nagy erőkifejtésre van szük­ség e termelési szakasz minden dol­gozója részéről, mivel a terv ezt meg­követeli. A múlt évben például a löki szövetkezetnek 105 vagon gabonafélét kellett terv szerint leadnia. Ezt a magmennyiséget alaposan túlszár­nyalták. Az idei terv 145 vagon gabo­naeladás. Az agronómus állítása sze­rint — előreláthatólag — hiánytala­nul teljesítik. Ismét „talprafill" az állattenyésztés Hasonlóképpen, mint oly sok gazda­ságban, a löki szövetkezet is alaposan megsínylette az 1973-as száj- és kö­römfájást. Szabó János mérnök zootechnikus a jövőről már biztatóan beszél: — a közbejött betegségnek még ma is nyo­ma van. Tehenészetünkben emiatt két hónapot késett a folyatás s tudott tény, hogy ez nem kedvező az évi tej­leadásra. Az 1973-as évet 2626 literes tehenenkéntl átlaggal zártuk, az idén ez az átlag már jelentősen javul. Van­nak persze szubjektív nehézségeink is ezzel kapcsolatban. A részlegemen képtelen vagyok bevezetni a három­szori fejést. A számtalan probléma­lehetőség mellett csupán amiatt nem sikerül ez, mert az értesített illeté­kesek „képtelenek“ kijönni és meg­javítani a másik hűtőnket. A sertés­­tenyésztés területén biztatóak az el­ért eredmények. Fiatalokkal az élen Miinka Lajos elnök már az idősebb korosztályhoz tartozik. A dolgokhoz való rugalmas hozzáállása, vélemény­nyilvánításai arról árulkodnak, hogy jól ismeri a fiatalok látásmódját, fel­karolja, megérti őket. Az elnök ezzel kapcsolatos szavai így hangzottak: — Szövetkezetünkben a fiatalokról ál­talában jó a hangulat. Mindig szíve­sen látjuk őket vezetői funkcióban és termelésben egyaránt. Persze évekkel ezelőtt előfordult, hogy kezdő mérnö­kök foglalták el mellettem az agro­­nómusi, zootechnikusai állást. Mindig tiszteltem a szaktudást, és ezek az emberek igenis, rendelkeztek ezzel. Azonban hiányzott a tapasztalat, a specifikus ismeretek megszerzése időt követelt. Három-négy év múltán kol­légáim és az én segítségemmel sok­oldalú megbízható szakemberekké váltak. S mi történt ezután? Itthagy­ták a szövetkezetei csak azért, mert valahol „kényesebb“ beosztást talál­tak. De ma már ez az eset nem áll fenn. Képzett, megbízható fiatal szak­emberekkel rendelkezünk, kik meg­találták számításukat gazdaságunk­ban. A fentiekben egy szövetkezet múlt­járól, eredményeiről, problémáiról esett szó. A kezdet az átlagnál is ke­servesebb, nehezebb évekről árulko­dik. De tény, hogy ma már a szövet­kezet az elsők közé tartozik a járás­ban, Joggal igazolja a gazdaság irá­nyítóinak hozzáértését és e tagok szorgalmas munkáját. KALITA GÄB0R Štefan Dutka, a Jegorov­­partizánbrigád első zász­lóaljának többszörösen kitüntetett parancsnoka. A Jegorov­brigád összekötője volt Harminc évvel ezelőtt a Felsö- Garam mentén is napról-napra nőtt a tömegek forradalmi hangulata. A la­kosság gyűlölettel nézte a német fa­siszták s az őket szolgáló Hlinka­­gárdisták rohamosztagainak garázdál­kodását. A harcedzett munkásmozgal­mi vezérek, elsősorban kommunisták — mint KRUTEL, VAVROVSKY, HÚ­SENICA, DOBRIK és más elvtársak — kapcsolatot teremtettek a szovjet hír­szerző osztály embereivel, akik jelen­tették, hogy sok tapasztalattal ren­delkező szovjet partizán-parancsno­kok érkeznek a szlovák nép függet­lenségi harcának segítése céljából. Az összekötő tisztségét olyan egyé­nek töltötték be, akik nem voltak gya­núsak sem a Gestapónak, sem a szlo­vák fasiszta állam rendőrségének. Ezek egyike volt ŠTEFAN DUTKA, a piesoki gépgyár vasesztergályosa. Kettesben üldögélünk vele а IX. kong­resszus és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója nevet viselő híd- és darugyár korszerű sportkombinátjá­nak tágas éttermében. Amikor a sok megpróbáltatásra te­relődik a szó, kissé elkomorodik, majd lelkesen, csillogó szemmel ele­veníti fel a hősi időszak epizódjait. Először politikailag készítették elő a tömegeket. Kerékpárok üreges kor­mányfogantyúba. tejeskannákba rej­tett vízhatlan vasládikókba, jármű­vek ülései alatt rejtették el a titkos üzeneteket és röplapokat. A kapcso­latokat százszor is ellenőrizték. Aki­ről tudták, hogy a felkelés oldalára áll, nyíltan feltárták előtte a helyze­tet. Többedmagával megnyerték a breznói helyőrség tíz tisztjét. Ezek közül a legaktívabb MARTIN LAC volt, aki lehetővé tette a kaszárnya orvosi rendelőjében, hogy a szovjet JEGOROV és BIELIK partizánparancs­nok találkozhasson a kommunisták­kal. A jessnskéi fennsíkra egyre több ejtőernyős szovjet partizán ereszke­dett le. Ebben az időben döntő fon­tosságú volt az élelmiszerellátás meg­szervezése. Elsőként a földművesek érdekkörének breznói pénztárából juttatott JÁN JURKOVIČ tízezer koro­nát a partizánok részére. Ezért élel­miszereket, gyógyszereket vásároltak. Az üzemekből, sőt még a helyőrség raktáraiból is élelmezték a hegyek­ben rejtőzködő harcosokat. A bujako­­voi mezőgazdasági állattenyésztési iskolában pedig titkos fegyverrak­tárt létesítettek. Jegorov szovjet ka­pitány többször találkozott a lakos­sággal és félillegális gyűléseken tájé­koztatta őket arról, hogy a szovjet nép segíti a szlovák nép felkelését. A helyőrség katonái egy ilyen talál­kozás alkalmával összes felszerelésü­ket a partizánoknak adták. A veterán kommunista és partizán tájékoztatása szerint a fegyveres elő­készületekkel egyidöben politikai­társadalmi szakaszon is erőfeszítések történtek a hatalom átvételére. Több forradalmi nemzeti bizottság például már augusztus 29-e előtt kinyilvání­totta, hogy a független Csehszlovák Köztársaság újra alakulásáért küzd. Augusztus 24-én már a fegyveres fel­kelés részleteit vitatták meg. Két nap­pal később a piesoki gépgyárban és más üzemekben is leállították a mun­kát, hogy a felkelő osztagokba mun­kásokat szervezhessen“^ Ezután gyorsan peregtek az ese­mények. A felkelők megszállták a vasútállomást, az államhatalmi szer­vek hivatalait és a helyőrség pedig egyöntetűen a felkelők oldalára állt. Tíz katonatiszt ünnepélyes keretek közt tette le a hűségesküt Jegorov kapitány kezébe. Az illegális járási pártbizottság ha­tározata alapján már augusztus 30-án megalakult a Járási Forradalmi Nem­zeti Bizottság, amelynek legfőbb fel­adata a fegyveres csoportok ellenál­lása volt. Jó agitációs munkájuk nyo­mán a lakosság 320 280 koronát ado­mányozót a Jegorov, Bielik, Csapajev, Kalina ás SeCánsky partizánbrigádok részére. Október elején tartották meg a forradalmi erők egyesítő konferen­ciáját. Utána 15-én az üzemi tanácsok konferenciája ŠVERMA, VALÓ, ČULEN, HUSÄK és más elvtársak részvételé­vel határozta meg a legidőszerűbb feladatokat. Szó esett a háború utáni rendezésről is, valamint arról, hogy az üzemekben három tagú sejteket nem tudták kikerülni az összeütkö­zést, harcba bocsátkoztak. Az egész­napos ütközetben 200 partizán lelte hősi halálát. Később Bélánál és Nec­­palynál vívtak elkeseredett harcot a betolakodókkal. Ezekben az ütköze­tekben 107 felkelő vesztette életét. A túlerő elől később a hegyekbe vonultak, de közülük sokan a néme­tek fogságába kerültek. Ezeket kínoz­ták, gyötörték, kényszermunkára hur­colták, a KrtiCná dombon pedig nyolc asszonyt és 22 férfit a fasiszták gálá­dul lemészároltak. Akkor kezdtek új­ra reménykedni, amikor a „Sztálin­­gyertyák“ fényénél román bombázók szórták halálos terhüket a német ka­tonai célpontokra. A román és szov­jet csapatokkal együtt a „Hruscsov­­brigádba tömörülve szabadították fel újra Breznot. A sok küzdelem, szenvedés bizony megviselte a volt partizánösszekötőt, aki jelenleg az Antifasiszta Harcosok Szövetsége híd- és darugyári helyi szervezetének elnöke. Amikor letette a fegyvert, újra az esztergapad mellé állt. Mint élmun­kás küzdött tovább a szocialista haza építéséért. A munkafolyamatok kor­szerűsítésének céljából 30 újítási ja­vaslatot adott be. Számtalan oklevél tanúskodik kiváló munkájáról. A párt megbízásából öt évig segítette a me­zőgazdaság szocialista építését. A többiekkel együtt szövetkezetét alakí­tott a prešovi, a volt Safarikovoi a Rimavská Sobota-i és az egykori Modrý Kameü-i járásban. Lesenicén (Veľký Krtís-i járás), Hrastincén és Kosihy nad Ipľomban ott volt az ala­kuló közgyűlésen is. Élénken emlék­szik az első elnökökre, Cseri Gáborra, Urbancsik Józsi bácsira, akik elsőként fogták meg a közös gazdaságok kor­­mánykerekét. Örül annak, hogy az a város, amelyért annyi vért hullattak, épül, szépül és egyre jobb élet- és munkakörülmnéyeket biztosít a dol­gozók számára. A legutóbbi évtized­ben 3000-el nőtt a lakosok száma, mert a megnagyobbodott híd- és daru­gyárban a tej-, a hús-, a pék- és a ragasztóüzemben a Banská Bystrica-i Slovene és a SmreCina üzemrészleg­ben jó a kereseti lehetőség. A város körzetében már 1949-ben — a Szlovák Nőszövetség tagjainak kez­deményezésére — megalakult az egy­séges földművesszövetkezet, amely szintén kiváló termelési eredménye­ket ér el. A Garam felső folyása mellett levő város ma már olyan korszerű ipari központ, amelyről a felkelés idején álmodoztak. Az Antifasiszta Harcosok Szövetsé­gének helyi szervezetébe tömörült el­lenállási harcosok és mindazok, akik valamikor támogatták a szlovák nép függetlenségéért folyó küzdelmet, elé­gedettek, mivel a vérontás nem volt hiábavaló, a lakosak hűek maradtak a Szlovák Nemzeti Felkelés örökéhez. BÁLLÁ JÖZSEF kell alakítani a legmegbízhatóbb dől dogzőkból, akik illegalitásban tovább folytatják majd a harcot. Az összekötő ebben az időszakban a Jegorov-brigád első zászlóaljának volt a parancsnoka. A bevezető részleteket abból a cél­ból idézte, hogy bizonyítsa a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt ösztönös, mert hetekkel, sőt hónapokkal a fel­kelés kirobbanása előtt a kommunis­ták és a munkásmozgalom élharcosai már alaposan előkészítették a szov­jet partizánparancsnokokkal. Fellelkesülten idézi, hogy már az első napokban 700 fiatal Felső-Garam menti munkás és paraszt fogott fegy­vert. Eredményesen verték vissza a németek támadását Svermovon (Tel­­gartnál) és más stratégiai szempont­ból fontos községben. Az ő zászlóalja parancsot kapott, hogy szivárogjon át Martin környékére, ahol Veliéko par­tizánegységei szorult helyzetbe kerül­tek. Menetelés közben Malý CepÄiknél belebotlottak a németekbe. Mivel A híd- és darugyár korszerű sportkombinátja. (A szerző felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents