Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-28 / 39. szám
5974, szeptember ВЦ. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Kiváló közéleti A Rudnai Helyi Nemzeti Bizottság Irodájában nagy munkában találom Szabados László elnököt, és a segédmunkaerőt. Épp egy olyan nyilvános gyűlést készítenek elő, amelyen a lakosságnak bemutatkoznak a Szlovák Nemzeti Felkelés legaktívabb részvevői. Készül a beszámoló, amely feleleveníti a hősök küzdelmeit, és arról is szól, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát mennyire teljesítik a községben. A rudnai vasércbányászok már jóval a felkelés előtt megkezdték az ellenállás szervezését a Horthy-fasiszták ellen. Egymás után alakultak a pártsejtek, amelyek kevésbé gyanús, de mégis megbízható személyek lakásán, vagy pedig elhagyatott tárnákban gyűléseztek. Az illegális tevékenység nem volt könnyű, és ezért jó néhány elvtárs különböző búvóhelyekről Szervezte a szabotázs-akciókat. Akik a kakastollasok és a német, valamint magyar titkosrendőrség feketelistájára kerültek, nem térhettek vissza többé otthonukba. Ezek képezték az első partizáncsoportok magvát. Vanyo András, Vanyo Pál, Dusza Dezső, egy olyan romos tárnában tanyázott, amelyről nem tudtak az üldözők. A külvilággal azonban tartaniuk kellett a kapcsolatot. Összekötőkre volt szükségük. A sok közül egyik volt Szabados László elvtárs is. Naponta különböző időszakokban lopakodott be a tárnába, hogy az élelmiszer leadása után híreket, utasításokat vigyen a még szabadlábon levő kommunistáknak és velük szimpatizáló haladó gondolkodású embereknek. Nem szívesen emlékezik vissza erre a nehéz időre, mert sajnos, a fasiszták több olyan borzalmas tettet követtek el, amely megrázta a környéket. Tóth józsef rudnai bányászt illegális tevékenysége miatt felakasztották. Gonosz János bácsinak két fia küzdött a partizánok soraiban. Sajnos, rosszul járt. A fasiszták támogatói elárulták és a Kósamála dombon, az erdő szélén kivégezték. A falusiak még hallották utolsó kiáltását „Küzdjetek tovább“ ... A sortűz eldördült, és már csak kihűlt tetemét tudták — rettegés közben — eltemetni. A felszabadulás után szép emlékművet emeltek a Kósamála dombon, a kivégzés színhelyén és minden évben itt avatják fel a pionírokat. • A múlt idézgetése után a mára tedolgozó reljük a szót, A valamikori ifjú hírvivő jól megállta a helyét a termelő munkában is. öntudatos kommunistához híven mindig a legjobb munkateljesítményt nyújtotta. A felsőbb szervek is értékelték termékeny munkáját és a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A fizikai munka mellett a lehető legnagyobb részben vette ki részét a társadalmi tevékenységből is. Agitált, szervezett, gyűléseket hívott össze. Munkatársai és a járási szervek javaslata alapján beválasztották a szakszervezetek központi bizottságába. Egyidőben betöltötte a pártelnöki tisztséget is. Mivel a polgárok előtt egyre jobban nőtt a tekintélye, a lakosság a helyi nemzeti bizottság élére választotta. Amikor mostani közéleti tevékenységéről beszélgetünk, elégedetlenkedve mondja, hogy nem nekivaló ez, szívesebben fejtené a vasércet. A bányában lehet csak igazán megmérni az ember értékét. Itt meg belefúl a papírmunkába. De azért megbirkózik a feladatokkal. Rendszeresen megtartják a tanács- és a plenáris gyűléseket, résztvesz a bizottságok gyűlésein, hogy azok minél jobb munkát fejtsenek ki. Elbeszélget a képviselőkkel a politikai-társadalmi munka leghatásosabb formáiról. Habár akadnak nehézségek, községük nem tartozik a sereghajtók közé.. A nemzeti bizottság a lehető legnagyobb mértékben segítette például a családi házak építőit. Ennek köszönhető, hogy mind a 247 családi ház teljesen új és megfelel az igényeknek. A falu szépítéséből a tömegszervezetek is kiveszik részüket. Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szervezetének tagjai 200 óra társadalmi munkát végeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére. A lakosság összesen 2000 óra társadalmi munkát vállalt a különböző faluszépítési és falufejlesztési akciók elvégzésére, de ennél lényegesen többet dolgoznak. A helyi nemzeti bizottság elnöke szerint a polgárok nagyban hozzájárulnak a választási programterv teljesítéséhez. Ennek köszönhető, hogy lényegesen több portalanított utat, járdát, középületet adhatnak át rendeltetésének, és gyarapodik a díszcserjék és a virágágyások száma is. A Szlovák Nemzeti Feíkelés valamikori aktív részvevője megállja a helyét az építő munkában is és jogai illeti őt a kiváló közéleti dolgozó jelző. Balia József Szabados László, a hnb elnöke és Matejka Zoltán — mindketten az SZNF aktív résztvevői — tisztelettel adóznak Gonosz János emlékének, akit ezen a helyen végeztek ki a német fasiszták. A szerző felvétele. Mélióny évvel ezelőtt még a komáromi húsüzemben dolgozott, példát mutatva a lelkesedésből a fiataloknak. Ma már a boldog nyugdíj örömeit élvezi (nem mindig, mert még be-bejár az üzembe, hiszen jó erőben van). Szemléli a körülötte lejátszódó eseményeket, és közben visszaemlékezik a 30 évvel ezelőtti dicső harcokra. Azokra a történelmi harcokra, amelyek során naponta tette kockára életét ő is: Wister László. — Ogy emlékszem, mintha ma törént volna — kezdi a beszélgetést a ma 66. életévét taposó Wister László elvtárs. Ezerkilencszáznegyvennégy augusztus 29-én, az esti-órákban Catlóš, az ún. Szlovák Állam hadügyminisztere rádióbeszédében jelentette be, hogy erős német egységek jönnek Szlovákia területére, akik majd megszabadítják Szlovákiát a „bolsevista bandáktól“. Ezalatt a partizánokat értette. Erre azonban nyilvánosságra került a Szlovák Nemzeti Tanács katonai vezetőségének parancsa is, melynek értelmében érvényes volt a jelszó: Kezdjétek meg a kihurcolkodást! — mégpedig este 20 órától... Az előzetes megegyezés alapján én azonnal az Inoveci hegységbe vonultam be, ahol résztvettem a partizáncsapatok megszervezésében. Az újonnan alakult partizánalakulatok tagjait német fogságból megszökött szovjet katonák, volt szlovák hadsereg tagjai és mi, az ellenállók képeztük. Nem tartott sokáig a formálódás, így már szeptember elején nagyon sikeres rajtaütésszerű akciót hajtottunk végre, amivel na-Egy partizán visszaemlékezik gyón sok veszteséget okoztunk a fasisztáknak. A hasonló akciók egymást követték, és bizony nem hagytuk nyugodni sem a németeket, sem az általunk gyűlölt Hlinka-gárdistákat. Mindig ott leptük meg őket, ahol úgy gondolták, hogy biztonságban vannak. Ogy gondoltuk, a mi földünkön ne legyenek sehol sem biztonságban. Még az év őszén itt az Inoveci hegységekben egyesültek egy nagyon jól felfegyverzet szovjet partizán egységgel, amely Bogdan Chmelnickij nevét viselte és Strezsinszkij alezredes volt a parancsnoka. Ennek az alakulatnak a zászlaja alatt harcolt Wister elvtárs, egészen a felszabadulásig. A hosszú harcok során alkalma nyílott meggyőződni arról, milyen áldozatokra képesek a hős szovjet nép fiai, hazánk felszabadítása érdekében. Az alakulat összeköttetésben volt a felkelés parancsnokságával és a párt illegális vezetőségével is. Miután Nyugat-Szlovákia területén nagyon sok sikeres akciót hajtottak végre, a parancs értelmében át kellett húzódniok Közép- Szlovákia területére, ahol a németek támadásait kellett visszaverniük, akik igyekeztek elzárni, megszakítani a partizánok felkelését Banská Bystrica és Ružomberok között. Az* átvonulás is több sikeres akcióval járt. A szovjet felderítőknek sikerült nagyon kockázatos és merész akciójuk útján elfogniuk néhány német tisztet. Megtudták, hogy a németek Trenčínben és Bánovce nad Bebravou városokon át Levicére (Lévára) igyekeznek. Rajtaütöttek a menetelő seregre, és nagyon jelentős károkat, veszteségeket okoztak nekik. Martin környékén aztán sikeresen védelmezték a reájuk bízott területet. Sőt, érvényesítették a régi igazságot,, mely szerint legjobb védekezés a támadás. Kitámadtak és ők, a partizánok szakították meg a németek összeköttetését alakulataikkal. Wister elvtárs szakaszvezető volt alakulatában (velitel družstva). 1945 márciusában Liptovská Revúcetől az Alacsony-Tátrán keresztül nyomultak a Garant mentére. A Chabenec erdőségben a parancs értelmében rajával (szakaszával) együtt az aláaknázott területen összeköttetést kellett teremteniük a feslzabadító Szovjet Hadsereg alakulataival. Több éjjelen-nappalon át, ha fáradtan is, végre elérték céljukat. Március 25-én már az egész Chmelnickij alakulat a Szovjet Hadsereg oldalán folytatta a harcot hazánk további részeinek felszabadításáért. A felszabadulás előtt egy hónappal került (április 4-én) a Ludvik Svoboda által irányított I. Csehszlovák Hadtest alakulataihoz, és itf volt egészen a végső győzelemig. Kolozsi Ernő ■■ааааааааааааааааааааааааааааааааааааааааааааааа» Példamutatása, tanácsai aranyat érnek hányán húztuk az igát, 500—600 koronás havi keresetért (régi pénzben), s ha üres volt a kassza, borral fizettek. Igaz csak két gyermeket neveltünk, mégis nagyon a fogunkhoz kellett verni a garast. Aztán rámnézve még nehezebb évek következtek. Kevés embert ismernek annyian a Vefký Krtís-i (nagykürtösi) járásban, mint Kulifaj Sándort, a vinícai (ipolynyéki) szövetkezet egyik alapító tagját. Nem csoda, hiszen jó néhány évig a szövetkezet élén állt, majd vincellérként tevékenykedett és a sokoldalú szakember kezelte a közös borát. Bár már nyugdíjas, most is ő a felelős a jőnedű, hűvös hajlékáért. Persze nem a pince mélyén találkoztam a keménykötésű Sándor bácsival, hanem kint a hegyen, a néhány árnyi szőlőjében. A napsütéses nyárutón is akad tennivalója a nagy táblák volt vincellérjének s nem szeretné ha valaki megszólná, nincs rendben a nemes gyümölcsöt termő birodalma. A tűző napsütés ellen hűst nyújtó diófa árnyékában, a jó nedű kóstolgatása közben idéztük a múltat, a közös megalakítását, *a nehéz kezdeti éveket. — Amikor a falunkban a szövetkezet megalakítása szóba került, nem sokat töprengtem, — emlékszik Sándor bácsi — nem volt nekem csak a két munkás kezem, amellyel mások földjén húztam a kaszát. Gondoltam rosszabb nem lehet, ezért kötélnek álltam. Nem mondom, eleinte a közösben sem volt leányálom az élet. Né-Kulifaj Sándor a szőlőjében. — Hogy-hogy? — Az elnökünk megbetegedett s nagy meglepetésemre, engem választottak a közös élére. Mi lesz most, — törtem a fejem. Nem értek én ehhez. Közben a párt soraiba kerültem. A kommunisták biztatgattak, én meg igyekeztem. A tagok akkoriban ezt mondogatták — elnök, ha ott leszel, megyünk mi is. Szót értettem s résztvettem minden munkában, ugyanúgy mint a többi tag. Fogtam a kasza nyelét, markoltam a villa végét. A példamutatás jó hatással volt, javult a munkaerkölcs, szót értettek az embe; rek. De azért mindig éreztem, nem nekem való a sok gyűlésre szaladgálás, a közel száz kilométernyire levő járási székhelyre, Losoncra, az üldögélés az irodában és ezért négy év után átadtam a „stafétabotot“. — Aztán hol tevékenykedett? — Mindig a mezei csoportban. Egyszej aztán a hatvanas évek elején elmentünk megnézni a Želiezovcei (Zselízi) Állami Gazdaság szőlő telepítését. A látottak alapján olyan kedvet kaptunk, hogy menten elhatároztuk, nekikezdünk a nagyüzemi telepítésnek. Engem bíztak meg a szőlőültetés irányításával. — Megpróbálhatom, — mondtam, de ha nem sikerül, engem ne okoljatok. Az első tőkét 1962. május 5-én tettük a földbe s napjainkban már 80 hektár korszerű telepítés sorollik a határban és a szőlő az efsz jelentős anyagi forrása. — Milyen fajtákat telepítettek? ' — Amilyen oltványt kaptunk és ezért nagyon sokfajta a szőlő. Később Egy jó évtizeddel ezelőtt még a cséplőgép „porát“ nyelték, az ipolynyékj szövetkezet dolgozói. Foto: —tt— már a tapasztalatok során választottuk теяф legmegfelelőbb fajtákat. — A*«lB»>Gtkezetben mikor kezdődött a fellendülés? — A hatvanas évek elején. Előzőleg a gyakorlatban bevált fiatalabb tagokat iskolázásra küldtük, és a'visszatérésük után sokat javult a szakmai és szervezési irányítás. Persze nagy jelentőségű volt a jobb gép- és tápanyagellátás. A komoly beruházások is meghozták az eredményt és lassanként felzárkóztunk a járás legjobb szövetkezetei közé. Az utóbbi években a tagság már megtalálta a számítását, és elégedett a keresettel... — És Sándor bátyám a nyugdíjjal? — Nem panaszkodhatom, 1200-at kapok havonta és emellett 600 koronát a szövetkezet pincéjének a kezeléséért. Bizony húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt álmodni sem mertem, hogy öreg napjaimra lesz legtöbb a keresetem. Fiatal éveimben sokszor hajnal négytől, este tízig „bagóért“ dolgoztam az uraságnak, bizony hetente hétszer-nyolcszor csak silány bablevest kanalazgathattunk. Talán ma is így lenne, ha az új rendszer nem jön létre s teremt lehetőséget a szövetkezeti gazdálkodásra. Ha eleinte sokat is küszködtünk, meg van az eredménye, s fiainknak, a falu népének jó megélhetést biztosít a közös. Mi meg idősebbek gondtalanul élhetünk a hebbynknak. Nem is tudom elképzelni az életemet szőlő művelése és a kertészkedés nélkül. Sándor bácsi már jóval túl van a hatodik X-en, de ezt sem a derűs arca, sem izmos karjai nem árulják el. Az egykori alapító tag azonban nem csak fizikailag erős. Példamutató a munkaszeretetben. A nagy gyakorlattal rendelkező, közkedvelt férfit, a szövetkezet irányítói, a falu lakói elmei-szakmai kérdésekben is meghallgatják, mert tanácsai aranyat érnek. TÖTH DEZSŐ
