Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-21 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. szeptember 21. 14 TAPASZTALATOK a granulált takarmányok gyártásában ■yginden szervezeti rendszer lemzn felépítési vonásait A termelés fejlésztésének Igénye megkövetelte a nagy mennyiségű és egyre jobb minőségű takarmányok előállítását, a technika fejlődése pedig lehetővé tette a fokozottabb gépesítést és automatizálást. A keveréktakarmányok alkalmazásával — Európa fejlett állattenyésztő országaiban elért jó eredmények napjainkban is tartó keveréktakarmány-gyártás nagy ütemű fejlődését eredményezték. Az 1940-es évektől a takarmányozás tudománya már jól ismeri a gazdasági állatok energia-, fehérje-, vitamin- és ásványi-anyag szükségletét, ami lehetővé tette a keveréktakarmányok legkedvezőbb összeállítását, vitaminokkal és nyomelemekkel történő kiegészítését. Közép-Eurőpában — Csehszlovákiában, Magyarországon’ — az intenzív »állattenyésztésre való áttérés növelte fe takarmánygyártás jelentőségét és egyben volumenének nagy ütemű fejlődését eredményezte. Napjainkban a keveréktakarmányok iránti kereslet egyre fokozódik. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokban — Szovjetunió, Hollandia, Dánia — az állattenyésztés nagy részének takarmányszükségletét keverőüzemekben előállított tápokkal fedezik. A keveréktakarmányt gyártó üzemekben „koncentrátumokat“ és teljes értékű tápokat állítanak elő. A teljes értékű keveréktakarmányok tartalmazzák mindazokat a táplálóanyagokat, melyekre az állati szervezetnek szüksége van. A keverőüzemen belül történik a gabonakomponensek, fehérje alapanyagok, vitaminok és különböző takarmánykiegészítők megfelelő arányú kimérése és összekeverése. A teljes értékű takarmányokat dercés vagy granulált formában etetek. Dercés táp alatt tisztított, őrölt és megfelelő arányban kevert alapanyagok homogén keverékét értjük. A keverőbői a homogenizált anyag tovább vezethető granulálóra, vagy lezsákolva dercés tápként értékesíthető. A dercés alakban forgalmazott tápoknak azonban számos hátrányuk van. Szállításnál, raktározásnál az összetevő takarmánykomponensek eltérő fajsúlyúak, nagyságuk miatt rétegeződnek, és így a táplálóanyag, de főként a vitamin és nyomelemellátás egyedenként jelentős eltérést mutathat. Etetéskor nagymértékű a kiszóródás, az értékes anyagokat tartalmazó „porfrakció“ egyrésze veszendőbe megy. Jelentős hátrány az is, hogy a por az állat szemébe, légutakba kerülve nyugtalanná teszi és megbetegedést okozhat. Kísérletek beigazolták, hogy a kérődzők nehezebben fogyasztják a dercés tápot. Iker elrendezésű takarmánygranulálű gép. (A szerző felvételei.) Munkasebesség, talajszerkezet, vetési mélység Az őszi búza vetésmélységének alakulását a talajelőkészités minősége és az időjárás befolyásolja. Fontos tényező azonban a traktor haladási sebessége és a vetőcsoroszlyák megfelelő terhelése is. A kikelt növény számára nem is annyira a vetés pillanatnyi mélysége, mint inkább a talaj ülepedési foka a lényeges. Az őszi búza 5 cm mélységű vetésnél a búzaszemek fölött a talaj-' takaró átlagban 3—4 cm vastagságúra ülepszik. Ebből adódik, hogy a kedvező vetési mélységet a gyakorlatban csak úgy lehet megvalósítani, ha minden táblán megállapítjuk a talaj lazasági fokát. Különösen fontos ez a termelésben levő igényesebb, intenzív búzafajták vetése esetén. Általában 5—8 cm az őszi búza vetésmélysége, de tartózkodni kell a sablontól! A fentieket figyelembe véve laza talajon valamivel mélyebben vessünkl Az optimális vetésmélység kialakítása érdekében figyelembe kell venni, hogy az óránkénti 10 kilométernél nagyobb sebességű vontatás eretén szükségszerű a csúszókéses csoroszlyák felülterhelése. Vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy az ötkilométeres munkasebesség melletti 5—6 cm-es átlagos vetési mélység 12 kilométeres vontatásnál 2 centiméterr’ csökken! Különösen ajánlatos fontolóra venni ezt, ha kukorica után vetünk, mely esetben legtöbbször rögös magágyba kerül a kenyérgabona magva. Ilyenkor a vontatási sebesség semmi esetre sem haladhatja meg az óránkénti 5 kilométertl (V. A.) A dercés takarmányok fentebb ismertetett hátrányainak kiküszöbölése céljából egyre nő a granulált takarmányok iránti kereslet. Ennek az okai a következők: A granulált tápok kitűnően megfelelnek a nagyüzemi gépesítés feltételeinek, ömlesztett szállításuk jól megoldható. Térfogatsúlyuk a dercés tápokhoz viszonyítva nagy, így kis helyen tárolhatok, elhasználásuk folyamán kevesebb por képződik, { ezáltal az állomány nagyrészt mentesül a por káros hatásától. A granulált takar-Horizontális elrendezésű takarmány' granuláló gép. Úránkénti teljesítménye 3—4 tonna. mány jóval Izletesebb és koncentráltabb. Egy-egy granulátum híven reprezentálja az egész keverék összetételét, Így az állatok nem válogatnak, egyedenként ugyanazt az összetételű takarmányt kapják. A szakosított állattartó telepeken végzett megfigyelések szerint a granulált takarmány elősegíti a rágást, és fokozza a nyálelválasztást. Az állomány kevesebb energiát fordít az evésre, rövidebb idő alatt nagyobb mennyiségű takarmányt tud elfogyasztani. Kutatók megfigyelték, hogy például a granulált tápokat fogyasztó sertések naponta 105 percet töltöttek evéssel, míg a dercés tápot fogyasztók 240 percet. A szemcsézett takarmány hosszabb idő alat halad keresztül a bélcsatornán, így jobb a táplálóanyagok kihasználása. A granulálásnál alkalmazott gőz hatására a takarmányok egyrészt feltáródnak, másrészt a káros csírák és gombák elpusztulnak. Megfigyelték, hogy a granulálásnál alkalmazott hőkezelés olyan keményítő feltáródást eredményez, ami nagymértékben emeli a takarmányok tápértékét. A granulálás egyes könnyen bomló táplálóanyagok és biológiai hatóanyagok — pl. zsírok, vitaminok — oxidációját is jelentősen akadályozza. Megjegyzendő azonban, hogy mindezek az előnyök csak a jól granulált takarmányoknál jelentkeznek! A száraz dercés táp rendszerint nem granulálható. Annak érdekében, hogy a dercés áru préselhető legyen, , nedvesség adagolása szükséges. Ez a ! folyamat a „kondicionálás“, amelynek a célja megfelelő folyadék-,Szilárd ; keverék létrehozása. A művelet vég-1 rehajtásához gőz, vagy víz alkalmazható s ennek figyelembe vételével ismerünk „meleg“ és „hideg“ préselést. A gőzzel való kondicionálás jóval hatékonyabb, hiszen a gőz egyenletesebben csapódik le a takarmányszemcsék felületére. Ezenkívül a hőkezelés javítja az anyag képlékenységét, granulálhatóságát. A préselés folyamata két részből áll: az előtömörítésből és a tulajdonképpeni préselésből. Az elötömörftett anyagot a forgó présgörgők sajtolják bele a hengerpalást alakú matrica furataiba. A présformáből kilépő áru fizikai tulajdonságai rosszak, hőfoka 70—80 G fok. Mindezt figyelembe véve a nagyfokú morzsolódás, összetapadás, penészesedés megelőzése céljából a granulált árut hűteni kell. A hűtőből kilépő áru hőmérséklete ne haladja meg a 20—25 C fokot. A hűtőlevegő hatására a takarményszemcsék felületéről a víz elpárolog, aminek következtében a granulátum belsejéből kifelé áramlik a nedvesség, A szárítás következtében fellépő nedvesség elvonás, valamint a szakszerű tárolás megakadályozza a granulátum penészesedését. Ojabban a granulátum morzsolódásának és porosodásának a megakadályozására , különböző kötőanyagokat használhatunk fel. A melasz már régóta ős elterjedten használatos tápláló ás kötőanyag. Külföldi kutatók pedig szulfidlug, pellán vagy betonit adagolásával segítik a takarmányok nagyobb szilárdságát. Fontos követelmény, hogy a kötőanyagok az állati szervezetre káros hatást ne fejtsenek ki. L. L. jel különböző alakulatok képezik. Mindegyik szervezeti rendszer, a mezőgazdasági szocialista vállalat is, alakulatait alapjában két nagy csoportba tömöríti. Egy Ilyen rendezésnek a kritériuma az alakulatok viszonya a főtevékenységhez. Ismeretes, hogy némelyik alakulat ezt a tevékenységet közvetlenül végzi és felelős az eredményekért, más alakulatok viszont tanácsokkal szolgálnak, és szakszolgáltatásokat nyújtanak. A szakalakulatokra jellemző, hogy egy bizonyos mezőgazdasági vállalatban bármelyik irányítási, szervezési fokon az alapirányú tevékenységet végzik. Tehát a szakalakulatok minden mezőgazdasági vállalat döntő, alkotó részét képezik, mivel a főkérdéseket oldják meg, célokat tűznek ki és — ami a legfontosabb — vezetik a főtevékenységet, és a mezőgazdasági termelés folyamatának összes alapkérdéseiről döntenek. Elmondható tehát. hugy a döntő hatáskör a szakkörhöz, vagyis szakalakuiathoz tartozik. a többi alakulat a törzsalakulatnak csak tanácsot adhat. A szakala kóláinak módjában áll. de nem szükséges a tanácsokat elfogadnia. Viszont minden esetben felelős az általa hozott döntés következményeiért! Ilymódon van biztosítva a mezőgazdasági gyakorlatban az oszthatatlan jogkör és az egy megbízott vezető felelősségének elve. amely elvet csak különleges és ritka esetekben lehet megbontani. A szakalakulatokhoz a mezőgazdaságban például a mezei termelőcsoportok, a gépesített csoportok és brigádok, valamint az állattenyésztő csoportok tartoznak. A szakalakulatok azért minden mezőgazdasági vállalat szervezési rendszerének feltétlen alapját képezik. Sok vállalatnál ez az egyetlen alakulat. egészet képez egy vezető Irányítása alatt és belsőleg bekapcsolódik más egységek irányításához, tájékoztatásához és egy adott termelési vagy termelésen kívüli tevékenységgel foglalkozik. E meghatározás értelmében hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál kisebb munkaegységek is léteznek (egyes csoportok, tényé szetek), amelyek az irányítási elmélet értelmében csak egy bizonyos alakulat alapegységét képezik, mivelhogy az említett meghatározásnak náluk nincsenek megfelelő kritériumai. így pl. az üszők tenyésztése egy istállóban két ápolóval a marhatenyésztés alakulatának alegysége, esetleg az egész állattenyésztésé. Minden szervezési alakulat fontos kritériuma az, hogy külön vezetője van, aki fizikai munkát nem végez (a tenyészcsoport vezetője), miközben viszont az alegység vezetője már végez fizikai munkát (pl. csoportvezető a növénytermelésben, az istállókol(ektlva vezetője). Az alakulatok optimális nagyságának meghatározó kritériumát a következő tényezők képezik: a termelés szerkezete: beállítottsága és • a munka technikai felszerelése; ф a területi és térbeli felosztás; a munka zése. irányítása és szerve Arra való figyelemmel, hugy az alakulat menetét emberek valósítják meg, az alakulat nagyságának külső jelét a dolgozók száma képezi. Az említett tényezők mértékéből és tagozottságábél adódik, hogy a dolgozók száma az egyes alakulatok kollektíváiban különböző. Ez az egyes alakúNéhány megjegyzés mezőgazdasági vállalatok szervezeti egységéről A törzsalakulatok, mint említettük csak tanácsolnak a vonalalakulatoknak. Nincs joguk beavatkozni a fűtevékenységbe közvetlen utasítások ál tál. Feladatuk az, hogy tanácsokkal és szolgáltatásokkal úgymond egyengessék a szakalakulatok munkáját, tevékenységét. A fentemlítettekből azt lehet következtetni, hogy a törzsalakulatok tökéletesítik az irányító mezőgazdasági termelőfolyamatot anélkül, hogy közvetlenül beavatkozzanak ebbe. A törzsalakulatok feltételei feladataik teljesítésére kedvezőbbek mint a vonalalakulatoké az egyenrangú feladatok teljesítésénél, mivelhogy a törzsalakulatok munkatársai fejlett szakemberek, akik a rájuk bízott feladatokat elméletileg is figyelemmel kísérik és újabb és újabb ismeretekkel, a tudomány és technika területéről tökéletesítik a tevékenységet. A mezőgazdasági vállalatok gazdasági eredményének a sikere az alaptevékenységben felmerülő összes kérdés megoldásának fokától és módjától függ. Törzsalakulatok jelenleg majdnem minden mezőgazdasági vállalatnál léteznek. Tevékenységük beállítottságától függően három csoportra oszthatók: • törzsalakulatok, melyek tájékoztatási szolgálattal foglalkoznak, mint pl. az ökonómiai, tervezési és statisztikai osztály, melyek tájékoztatási szolgálatokat biztosítanak a szakalaknlat vezetője végleges döntésének helyessége érdekében; • törzsalakulatok, melyek a szakalakulatoknak szaktanácsokat nyújtanak. Ezekhez szakbizottságok tartoznak, mint a főmérnök, főagronómus, főzootechnlkus alakulatai stb.; • az ellenőrző törzsalakulatok, amelyek a mezőgazdasági vállalat helyes menetét úgy szabályozzák, hogy a termelési folyamat alatt felmerülő eltéréseket keresik, melyeket helyes indítványokkal visszavezetik a rendes kerékvágányra. A rövid áttekintés kapcsán megismerkedtünk az irányító szervezet szak- és törzsalakulatával és ezek küldetésével, a szervezés szerkezetének a főtevékenységhez való viszonyával. A következő részben néhány szót szentelünk a szervezeti alakulatok ellátása kérdéseinek, a mezőgazdasági vállalatnál. A szervezeti alakulatot úgy lehet meghatározni mint a dolgozók csoportjának egységét, amely egy teljes latok mudelltervezéséiiek döntő té nyezője. Abból, hogy az alakulatok nagysága különböző, egy további tanulság következik. Az alakulatok száma az egyes termelőszaktól vagy helyektől függően különböző. A mezőgazdasági vállalatok tényleges gyakorlatában ez különböző számú a növénytermesz tésben és az állattenyésztésben szervezett alakulatokban. A termelés iránya és szerkezete elsősorban az alakulatok típusát határozza meg. s a mezőgazdasági vállalat nagyságából eredően ezek számát is. Ez a tényező gyakori oka az alakulatok létesítésének, főleg a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, de gyakran a melléktermelésekben is. A munka technikai felszerelése döntően befolyásolja az alakulatok nagy ságát leginkább abban, hogy maga sabb fokú technikai felszerelésénél ennek irányítása bonyolultabb, mint az egyszerű munkánál, és ezért minél fejlettebb a technikai felszerelés, annál kisebb az alakulat dolgozóinak a száma és megfordítva. Ez főleg annak a következménye, hogy a technikai felszerelés elsősorban a munka termelékenységet növeli, és csökken ti az élő munka szükségességét. A mezőgazdasági vállalatok területi, azaz térbeli felosztása befolyá solja az alakulatok nagyságát abban, hogy minden területileg elhatárolt alakulat, amelynek megvan a minimális nagysága, saját vezetőt igényel. A gyakorlatban ezzel létrejön az ala kutat kihasználatlan irányító kapacitása, más szóval, egy bizonyos vezető nagyobb alakulatot is vezethetne, mint amilyent eredetileg irányít. Az alakulatok területi tagozódása fontos tényező az irányítás meghatározásé nál. Ha a mezőgazdasági vállalat területben elhatárolt alakulatokkal rendelkezik. amelyek egymástól túlságosan távol esnek, erős irányzat alakul ki, atifely az irányítás területi elhe lyezését tartja szem előtt, nem pedig a termelőszakok jellegét. Az egyes szervezeti alakulatok legkedvezőbb számának és nagyságának meghatározása a mezőgazdasági vál lelátókban az alapfeltétele az irányító munka racionalizálásának a mezőgazdasági termelésben. VINCENT RAPPANT mérnök
