Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-31 / 35. szám

1974. augusztus 31. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Nyárvégi etetés cukor­lepénnyel Л Német Demokratikus Köztársaságban a méhek élelmének puha cukorle­pénnyel való nyárvégi ki­egészítése, vagy a teljes téli készlet beadása terjedőben van. Mesterségesen invertált Bukortsörpböl és porcukor­ból géppel gyért lepényt árulnak. A „lepény“ szó ugyan nem Illik rá, mert 6 kg súlyú és annak megfelelően jókora vastagságú. Műanyag zacs­kóban csomagolva hozza for­galomba a gyár. Kívülről nem kaphat levegőt, így nem szárad meg. Hűvösben kemény, a melegben pedig a vajhoz hasonlít. Ragacsos­sága miatt a pároztató kép­tárakba nem való. Neve „Apipan RW“. A külön pá­roztató kaptárak részére gyártott cukorlepény neve Apipan A. Az anyag ugyan­az. Egy család egyszeri adag­ja általában 1 kg cukorle­pény. Ügy adták be, hogy a műanyagzacskót hosszá­ban felhasították. A hártyát a cukorlepényről lehúzták. Esetenként a tömböt késsel hat egyenlő részre szelték. Mindegyik rész kb. 1 kg-os lett. Tavaszi serkentésnél agy-egy ilyen adagot a {első­­keretre fektették és leta­karták. Nyárvégi serkentésnél ugyanígy tették be a le­pényt, liátsó kezelésű kaptá­raknái pedig az ablak mögé helyezték. Természetesen ki­szedték az ablak küszöb­deszkáját. A hátsó etetést az NDK-ban kényelmesebb­nek találták, valószínűleg azért, mert nem kellett ki­üríteni a felső mézkamrát. Téli eleságül csak felülről adták be a lepényt, amikor a hátsó kezelésű kaptár fel­ső mézkamrája már üres volt. Az etetésben az évszakok szerint van némi különbség. Ha a nyárvégi és egyúttal a téli eleség együttes pótlá­sa a feladat, a család egy­szerre az egész, azaz a fel nem darabolt 6 kg-os le­pénytömböt megkapja. Ilyen­kor a műanyagborítót felül átlósan (X alakban) felha­sítják, széthajtogatják, s az egész tömböt a felnyitott ol­dalával lefelé fordítva bead­ják. Az NDK-ban a nyári melegben — július végén, augusztus első felében — az anyarácsot a fészken hagyták, s a cukrot ráborí­tották nyitott burkolattal le­felé. A rács fenntartotta a cukrot és nyílásain a méhek feljárhattak. Későbbi etetés­kor azonban, főleg hűvös éjjeleken, mellőzték a rá­csot, mert akadályozta a me­lleket az elhordásban. Olyan hűvösben, amilyen tavaly szeptemberben volt, a le­pényt felül be is fedték a fészek szokásos takarójával. Így kötötték le a meleget. Megfigyelések alapján a méhek alulról fogyasztották a cukorlepényt. A fészek melege puhán tartotta a cuk­rot. Az elhordás következ­tében a lepény egyre jobban összeroskadt, végül csak a műanyag maradt hátra. A népes család rendszerint két-három hét alatt elhord­ta az egész 6 kg-os adagot. Amikor a család vontatottan fogyasztott, és szeptember elejéig nem hordta el a cu­korlepényt, elvették tőle a táplálékot és szörppel foly­tatták az etetést. A lepény maradványából a következő évben serkentésre szörpöt készítettek. A gyenge csalá­dok és a mesterséges rajok téli eleségének a beadására a cukorlepény nem vált be. A téli eleség beadása pu­ha cukorlepénnyel az NDK- ban újdonság számba ment. Nagy előnynek tartják, hogy az idejében beadott cukor­lepény kezdetben serkenti я családot, s ennek kapcsán az népesedik, tehát ellátot­tan néz a tél elébe. Valószínű, hogy a kettős etetésnél kötnek ki: kezdet­ben 6 kg puha cukorlepényt adnak a családnak, s ami­kor ez elfogyott, a még hiányzó élelmet szörppel pótolják. Azok, akik korán, a legelő záródása után, te­hát július végén, augusztus elején kezdhették az etetést, a teljes .téli szükségletet cukoríepénnyel adhatták be a méheknek. (G. K.) Miért nem mézelt az akác? Kíváncsian tettem fel a kérdést Magyar Pálnak, a pavlovcei (páldi) Méhészegyesület vezetőjének. Pali bácsi kissé elgondolkodva nézett maga elé, majd az alábbiakban válaszolt: — Községünk háromnegyéd részét erdők veszik kö­rül, ami nagyon kedvező ránk nézve. A környező erdők a méhek részére kitűnő legelőt biztosítanak. Nálunk ugyan kevés a méhtulajdonos, de ellátogatnak hozzánk idegen méhészek is. Az ez évi tavasz azonban mind­nyájunknak nagy , csalódást okozott. Az akác három­negyed része már bimbóban megfagyott. A szeszélyes időjárás okozta a legtöbb bosszúságot. A hőmérséklet nem volt megfelelő a virágzáshoz. A hűvös, esős, szeles idő akadályozta a méhek röpülését. Ez történt tehát idén az akácvlrágzásakor. Arra a kérdésre, van-e még remény a méhészek számára, Pali bácsi így válaszolt: — Igen, van, a napraforgó, de ehhez is megfelelő Időjárás kellene. Befejezésül a méhész mintegy visszaemlékezésképpen megjegyezte, hogy körülbelül 15 éve nem volt ebben a körzetben a tavalyihoz hasonló bőséges akácmézelés. Botlik István, Pavlová Mézes cukorkása Wille 1 kg folyékony mé­zet 5—10 kg finom szemű kristálycukorra! kevert ösz­­sze. Kisebb adagokban, mű­­anyagzacskóban tartotta al. Ezt az anyagot azonban nem ajánlja betelslésre, hanem csak a hordás szünetelnek a kitöltésére. Akkor is ügyel­ni kell, mert a méhek gyor­san elhordják a cukorkását és a lépekben raktározhat­ják a természetes méz mi­nőségének a rovására. Olyankor, amikor kevés a virágpor, nincs az a cukor­kása, amely fenntartaná a Hasítást, vagy felcsigázná a méhcsalád lendületét! IB. Z.) A túzok védelmében A közelmúltban Szlovákiá­ban nemzetközi értekezletet tartottak a kelet-európai országok szakembereinek és kutatóinak részvételével, s érdemben foglalkoztak a tú­zok védelmét és további szaporítását célzó teendők­kel. Az értekezletnek nagy hordarőt kölcsönzött az a tény, hogy résztvettek rajta hazánk természetvédelmével foglalkozó szakembereink, a vadászszövetség központi vá­lasztmányának tagjai, a já­­"ási választmányok küldöt­tei, valamint más. fontos központi szervek vezető dol­gozói. A szlovák, a magyar és a lengyel szakemberek által tartott színvonalas előadá­sokat a résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták. Szakembereink előadásaiban a Csallóközben kialakított védett terület problematiká­ja szerepelt, kimerítő, átte­kinthető, tájékoztató formá­meglehetősen elszórtan, öt­­tizes csoportokban tanyáz­nak és ki vannak téve a tel­jes pusztulásnak, mivel Len­gyelország területén nem lé­tezik szervezett túzokvéde­lem. Az értekezlet résztvevői különös figyelmet fordítot­tak a magyár szakemberek beszámolóira, mivel Magyar­­országon a túzokkal kapcso­latos kutatás mintegy más fél évtizedes megfeszített munkája nagyon sok pozití­vumot hozott felszínre a vé­delem és a szaporodás lehe­tőségei tekintetében. A nagy létszámú túzokállomány részletes megfigyelések vég­zését tette lehetővé és így érdemben foglalkozhattak a túzok-fészek biológiájával, az állomány további fejlesztésé­vel stb. Az értekezleten olyan hasznos megfigyelése­ken alapuló adatokról tájé­koztatták a jelenlevőket, amelyek korábban sokak szá­mára ismeretlenek voltak, s jában, továbbá nagyon érté­kes volt a Szlovák Vadász­­szövetségnek a túzokról 8z6- ló tanulmánya Is. Mint Ismeretes, Csallóköz és környéke túzokállomá­nyát az 1965-ös árvíz jócs­kán megtizedelte, s azóta bizonyos pangás észlelhető a szaporodásban. Ez azt je­lenti, hogy magának az em­bernek, főleg a szóbanforgó területek vadásztársaságai­nak sokat kell tenniük ezen madár védelmében. Arra kell törekedniük, hogy valóban szaporodjon az állomány. Tulajdonképfien ezt szol­gálta az is, amikor kisebb­­nagyobb sikerrel, a csalló­közi fácántelepen a túzok­­csibék mesterséges nevelé­sét szorgalmazták. A ta­pasztalat azt mutatta, hogy a mintegy 500 túzokot szám­láló Csallóközt körzetben ennek a csendet kedvelő madárnak a nyugalmát a repülőgépek és a korszerű­södő mezőgazdaságban hasz­nált zajos erőgépek nagyon zavarják. Ezért lehetőséget kell találni arra, hogy a Duna-mente erdős területein és más fás, bokros részek­ben végre nyugalmat lelje­nek s a kívánt módon sza­porodjanak. A lengyel szakemberek arról adtak számot, hogy hazájukban a túzokállomány csak kis mennyiségben talál­ható. Az országban csupán mintegy 1,00 túzokot tarta­nak számon, a helyzet tehát eléggé aggasztó, mert ezek a közkinccsé tétele után na­gyon jó támpontot nyújthat­nak a túzok szervezett vé­delmének és szaporításá­nak a tökéletesítésében. A jelenlevők a beszámo­lók meghallgatása után arra a vágkövetkeztetésre jutot­tak, hogy a legutóbbi évti­zedekben, Csallóközben éš környékén, valamint a kör­nyező közép-európai -orszá­gokban, a mezőgazdaság összetételében lényeges mi­nőségi változás történt, és ez a körülmény többek közt más állatfajokon kívül a tú­zok helyzetét, szaporodásá­nak nyugodt lehetőségét is erősen problematikussá tet­te, ezért létezése válságos­sá fajult. Köztudomású, hogy ma­napság a túzok Európa leg­nagyobb szárnyasa, amely legnagyobb mennyiségben a szocialista országok terüle­tein tanyázik. Ezért mind­annyiunk kötelessége, hogy állarat és társadalmi össze­fogással minden lehetőt megtegyünk védelmében. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták: nagyon kívá­natos lenne, ha az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma mel­lett más központi szervek — mint pl. a Szlovák Va­dászszövetség — részvételé­vel túzok védelmi bizottsá­got létesítenének. Ennek a bizottságnak hatáskörébe tartozna a védelmen kívül a természetes és a mester­séges szaporítás lehetőségé­nek a kialakítása, az utódok vizsgálata, a fészekaljak mentése stb. örvendetes volna továbbá közös pénzalap létesítése kapcsán szakosított túzok­nevelő telepek kiépítése ott, ahol erre a legnagyobb le­hetőség kínálkozik. Nagyban elősegítené az állomány sza­porodását az Is, ha a túzok lövését mondjuk 10—15 év­re betiltanák. -hai-A rókaállomány csökkenésének hatása az apróvadra A veszettség miatt a rókaállományt évek éta irtják. Számuk legnagyobb mértékben azokon a vidékeken csök­kent, ahol előzőleg a legtöbb volt. Ezeken a tájakon a rókák számának csökkenésével egyidűben a fogoly- és a nyúlállomány ugrásszerűen megnövekedett. Ennek oka, a kutatások szerint, kifejezetten a rókák számának csök­kenése, a kedvező időjárás jelentősége csak másodrendű. Ezért a rókaállomány intenzív vadászata az aprővad­­állomány szempontjából is mindenképpen ajánlható. (Z. J.) Köztudomású, hogy az élőlényekhez hasonlóan a hal Is rendszeresen táplálkozik és a táplálékot egy bonyo­lult égési folyamat segítségével megemészti. Ehhez meg­felelő hőmérsékletre és kellő mennyiségű oxigénre van szüksége. Kísérletek Igazolják, hogy 20 fokos vízben ez emésztés már 5—6 óra alatt megtörténik, míg 5 fokos hőmérsékleten 5—10 napig Is eltarthat. Ha e fentieket horgász szempontból vizsgáljuk, könnyen rájövünk arra, hogy a hőmérsékletnek elsőrangú szerepe van a halak táplálkozásában! Az eddig elmondottak nagy általánosságban valameny­­nyi halra érvényesek. Különbséget kell azonban tenni a békés halak (ponty-félák) és a rabló halak (süllő, csuka, harcsa stb.) táplálkozása között. Míg az előbbiek, mível gyomruk nincs (emésztő bél helyettesíti) szinte megszakítás nélkül, egész nap keresik a táplálékot, addig a rabló halak, ha egyszer teliették magukat, hosz­­szabb-rövidebb táplálkozási szünetet tartanak. Míg a bé­kés halak a víz lehűlésével fokozatosan beszüntetik táplálkozásukat, addig a rabló halak még a késő őszi időben is — kismértékben a jég alatt is — folyamatosan táplálkoznak . Miután megismertük a táplálkozás lényegesebb mozza­natait, látjuk a különbséget a békés és rablő halak emésztési ritmusa között, rátérhetünk a címben felvetett kérdésre: a süllő táplálkozásának időpontjára. A gyakor­lati tapasztalat azt mutatja, hogy ez évszakonkint vál­tozik, amit elsősorban a víz hőmérsékletével és ezzel összefüggően az emésztés ritmusával magyarázhatunk. Addig, míg kora tavasszal a délutáni és esti Arákban táplálkozik, később már a hajnali és esti órákban is jól eszik. A vizek felmelegedésével étvágya fokozatosan emelkedik. Ilyenkor vannak napok, különösen borús, esős időben, amikor kisebb szünetekkel, egész nap táp­lálkozik. A kánikulai nagy melegben étvágya romlik (oxigénhiány), és táplálkozása főleg a késő éjszakai órákra szorítkozik. Később szeptember—októberben, ét­vágya fokozatosan erősödik (tartalék-gyűjtés) és még az előfagyok alatt Is, főleg az esti és éjszakai órákban, rendszeresen táplálkozik. Tanácsok süllőzőknek Mikor kap? A tapasztalat még azt is mutatja, hogy a süllő étvá­gyát nemcsak a hőmérséklet szabályozza, akad még né­hány tényező, ami szintén befolyásolja. Itt említhetjük meg elsősorban a légnyomást. Kísérletek Igazolják, hogy a halak úszóhólyagja valóságos barométerként működik és a legkisebb légnyomás változására is élénken reagál. Talán ennek tulajdonítható, hogy a rabló halak Idővál­tozást megelőzően, fokozott mértékben táplálkoznak. Később — valószínűleg a hirtelen légnyomás változás miatt, teljes étvágytalanság következik be. Ugyancsak a légnyomással függhet össze az a megfigyelés, hogy állandósult 770—780-as barométer állás mellett Igen jé étvággyal táplálkozik. Kisebb mértékben ugyan, de számos tapasztalat iga­zolja, a szél iránya és erőssége szintén befolyásolja i süllő étvágyét. Közepes erősségű nyugati, északi szél fokozó hatású, a déli szél viszont csökkentő. Mikor horgásszunk süllőre? Közismert, hogy folyóvizeken, főképpen borús Időben nappal Is kap a süllő, bár jobbak a kora hajnali és a szürkületi órák. Állóvizeken más a helyzet. Inkább' csak a vizet mozgásba hozó, erős hullámzásban, vagy az álló víz olyan szakaszain, ahol kisebb-nagyobb áramlás van, továbbá a mesterséges tartásokon számíthatunk nappal kapásra. Annál Inkább kap a süllő az állóvizeken nap­nyugta után és a sötétedés első óráiban. Számtalanszor előfordult, hogy olyan helyen, ahol egész nap hozzá sem nyúlt a süllő az eleven kishalhoz, a sötétedés kez­detekor egymást érték a kapások. A csalétek A szakkönyvek süllőzéshez apró, 6—8 cm-es halacská­kat, szivárványos öklét, veresszárnyú keszeget, bodorkát, küszt ajánljanak. A süllő tehát jő étvággyal fogyasztja a tüskés hátuszonyú halakat Is. Ha tehát ilyen csalihoz jutunk, használjuk fel bátran süllőzéshez. A naphal mel­lett a kisebb sügér is megfelel. Hol keressük a süllőt? A süllő tartózkodási helyének megtalálásában nagy segítséget jelenthet az az általános tapasztalat, hogy a süllő keresi az árnyékot, a minél fedettebb, jobb búvó­helyet. Nos ilyen hely rengeteg van: a ritkás nádasok, a „lengések“, a torzsokos fenekű nádas-sásos részek mindmegannyi búvóhely, de nem mindegyik süllőtanya. Csak hosszas keresgélés, próbálkozás árán akadhatnak olyan — néha csak néhány négyzetméteres területre, amelyek állandó tanyahelyei a süllőknek. Mert a süllő ritkán él egyedül. Bár nem csapatban Járó hal, mint pl. a ponty vagy a dévárkeszeg, mégis az arra alkalmas búvóhelyen több süllő telepszik meg. A horgásznak a hely legkisebb zavarása nélkül kell megközelítenie a süllőtanyát. Mert a süllő azonnal elugrik, mihelyt gya­nús zajt, dobbanást észlel. Elég, ha a csónakban valami koppan vagy a leszúró karót túl erélyesen döfjük az Iszapba. A nehézségeket még csak fokozza, hogy elevenen moz­gó csalihallal kell a nád szélén belül levő parányi tisz­táson, az ide-oda lengő nádszálak között horgászni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents