Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-06 / 27. szám

1974. július 6.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

15

Nagyobb méhészetben kívánatos, hogy az állományt a saját nevelésű anyákon kívül, más méhészetben nevelt anyákkal frissítsük. Saját ; nevelésű anyákkal az enyásítás nem gond. Helyben vannak a már petéző anyák a pároztatókban, ugyancsak helyben vannak az anyásításra váró méhcsaládok. Tetszés szerinti időben anyátlanítunk s ugyanígy anyásítunk.

Nem így van ez már a postán, vagy egyéb módon szállított, távolabbról hozzánk került anyákkal. Több óvatosságra, vigyázatra van szükség anyásítási munkánkban. Az anya 1—2 napi szállítási idő alatt lesoványodik. Könnyebben mozog, sőt röpül is. Előfordult, hogy az anyát kisérő méheket a kaptárak mögött engedtem ki a szabadba s az anya óvatlan pillanatban „kiugrott“, elröpült és soha nem láttam többé. Érthető: nincs betájolva. A helyben levő pároztatóból, vagy egyéb tartalékhelyről, tehát a méhesünk telepén kiemelt anya, ha véletlenül elrőpül — a környezetet jól ismeri, korábban már betájolt — teljes biztonsággal tér viszsza eredeti helyére. Sőt a méhész kezére is letelepszik, a nyitott kaptár felett. Egy rosszul sikerült anyakiemelés, illetve kisérő méhek kiengedésénél ért eset után a következő módon kísérleteztem és sikerrel:

Először is a vándorbódéba — amely jól zár minden részén — vittem be a postán érkezett anyaszállítmányokat. Előzőleg a kalitka népének tiszta mézet adtam, amit gyorsan elfogyasztottak. Ezt tettem azért, hogy az anyát ellássák eledellel és mézhólyagukban a mézzel, könnyebben bebocsátást kapnak a közeli méhcsaládokhoz. Kiemeltem a kalitka dugóját s az ablak felé engedtem ki a kísérőket. Ezek az ablakon vergődtek kis ideig, majd kiengedtem a szabadba. Eddig ez rendben volt. Egy óvatlan pillanatban az anya is kiugrott a kalitkából és eltűnt. Az ablakra nem röpült. Rendet tartok bódémban, de mégis előfordulhat, hogy a méhészeti eszközök mögött pókok ütik fel tanyájukat s kihúzott hálójukba az anya bekerülhetett és menthetetlenül a pókok áldozatává válhat. Sajnáltam az anyát és hiába kerestem, sehol nem láttam. Szerencsés eset történt. Az anya rám röpült és ingem alá bújt. Ez alatt éreztem egy méh mozgását. Óvatosan emeltem fel az ing alját, szabad utat engedve a „vendég“-nek és örömömre a keresett anya sétált rajtam. Megfogtam és az üres anyazárkába helyeztem.

Ezen bajlódás közben levertem az asztalról egy darabka H. rácsot (anyarács) s ezen pillanatban hasznosítására gondoltam. A következő anyáskalitka kibocsátó nyílását betakartam vele. A kisérő munkásméhek a kalitkából — amint az ablak felé fordítottam — az anyarácson mehettek ki. Az anya vissza maradt. A következő kalitkákban levő kisérő méheket bátrabban engedtem a szabadba és valamennyiben visszamaradt az anya, mert az nem mehetett ki az anyarácson. A fiatal anya függetlenül attól, hogy rabsága miatt 1—2 napig nem petézhetett, s így kissé soványabbá vált, fürgébben mozgott, könnyedén repült, óvatos kezelést kívánt. Tapasztalhattuk, hogy a már petéző és még fiatal anya elrepült a kiemelt keretről, vagy kezünkből, mert nem fogtuk biztonságosan. Ezért jő az anyát nem szabadkézzel kezelni, akár anyásításnál, akár jelölésnél. Volt olyan esetem is már, hogy a vándortanyáról hazatérve, megkezdtem a pergetést. Közben találtam nagyon szép anyabölcsőket, melyekből pillanatok alatt bújtak elő az anyák. Egy szép anya magasabbra növő fűbe esett és végleg eltűnt. Ezért kell óvatosan kezelni az anyákat. Az anya kifogására többféle okból lehet szükség. Jelezzük, méhtetveket füstöljük le, stb. Kifogására többféle mód van. Legegyszerűbb üveghengerbe toliseprűvel „beirányítani“.

Sok tanácsot hallottam, olvastam a kalitkázott anya kiengedésének módjáról. Nem tartom teljesen megfelelőnek azt az ajánlott formát, amikor az anyától a kisérő méheket az arcvédő hálója alatt engedik ki. A kitóduló kísérők megszúrhatják a méhész kezét s ha ideges, emiatt kapkod s közben kimenekülhet az anya is a kéz melletti résen — a kísérőkkel együtt távozhat.

Bármilyen módon engedjük is szabadon a kisérő méheket, ezen műveletet végezzük tiszta szobában és ne a méhesben, vagy szerszámokkal teli vándorbódéban. A lakás ablakára tódulnak a méhek, s ha az anya is kisurran, a kísérőkkel együtt az ablak üvegére menekül. A szállító kalitkában maradó anyát távolabbi méhesbe könyebben elvihetjük; néhány óráig semmi baja nem lehet. Előzőleg a kalitka rácsára cseppentsünk vizet, mézet, amit az egyedül levő anya azonnal észrevesz és azokból fogyaszt.

—kovi—

A fiatal anyák herefiasításáról

Erről a kérdésről néhányan már megírták megfigyelésüket, tapasztalatukat. Szeretném én is elmondani, hogy már fiatal méhész koromban előfordult nálam is ilyen eset, s azóta már többször is megismétlődött, úgy hogy számomra sem ismeretlen ez a jelenség. Mint fiatal méhész, amikor ez az eset először fordult elő nálam, egy idősebb tapasztalt méhészhez fordultam, tanácsot, magyarázatot kértem tőle.

ö mondta nekem, hogy ilyen eset elő szokott fordulni, már nála is volt hasonló. Akkori Idősebb méhésztársam véleménye, illetve magyarázata szerint valószínűleg az történik, hogy a raj (illetve az anyátlan család) hosszalja azt az időt, amióta nincs Hasítása és néhány munkásméhet méhtejjel etet, mire ezek hozzáfognak petézni. Persze időközben az anya is bepárzik és elkezd petézni, s ezért van azután az, hogy herefiasítást és rendes dolgozófiasítást is találunk ugyanannál a családnál. Ez a kettős fiasítás később elmúlik, mert a raj tudatára ébred, hogy van rendes anyja. Ezért később csak rendes munkásfiasftás található a családnál.

Azt is megfigyeltem még, hogy néha a fiatal anyák (éppen

úgy mint az álanyák) 4—5 petét is raknak egy-egy sejtbe, sőt néha a sejtek falára is. Mindez óvatosságra int bennünket, mielőtt elmarasztaló véleményt alkotnánk egy-egy fiatal anyáról. (K, J.)

Meghatározni vajon hasznos vagy káros valamelyik állat, nem könnyű jeladat. A farkast Illetőleg ez a kérdés nem képez problémát, mert e vad tömérdek kárt okoz és sohasem hasznos.

Cájolatlan tény, hogy a róka is káros állat, mert nem kíméli az apróvadat. Am de ennek a ragadozónak az alapeledele■ nem a nyúl, sem a fogoly, sem a fácán, hanem a mezei egér! Vadászik rá télen-nyáron, s ezzel hasznot hajt a földműveléssas nem fogdos

legyei!

nek. Bizonyos tekintetben a róka kíméletet érdemel.

Aki azt állítja, hogy az uhu föltétlenül káros madár, nagyon téved, mert kis rágcsálókkal, erdei pockokkal, egérrel, rovarral, egyszóval: az erdő kártevőivel táplálkozik. Kárt tesz ugyan az apróvadbdn, de viszont nagy szolgálatot tesz a föltétlenül káros ragadozómadarak, a héják, a karvalyok irtásában.

A seregélyt föltétlenül

hasznosnak minősíteni túlzás. Helyesebben járunk el, ha egyidejűleg hasznosnak is, károsnak is minősítjük. Aki nem így vélekedik, az nem ismeri ennek a madárnak a természetrajzát. Nyár végén és ősz elején kárt okoz a gyümölcsös-kertekben és a szőlőkben. Nem ritka eset, hogy elpusztítja az egész szőlőtermést. Tavaszszal viszont vonulás és költés idején a rovarokat pusztítja. Ezzel eteti éhező fiókáit.

A seregély a juhászok kedvenc madara, mert tömegesen ellepi a juhok hátát és kipiszkálja a gyapjúból a kellemetlen kullancsot és egyéb vérszopó élősdit.

— Nini, héja, lődd lel — kiáltja társának egy kezdő vadász. A puska eldördül és a megsörétezett sólyom (vörösvércse ) törött szárnnyal hull a földre, ahol bunkóval fejbeverve fejezi be életét.

A tapasztalatlan vadász minden ragadozó madarat héjának tart. Kegyetlenül irtja a vércsét, s ezzel nagy kárt okoz a földművelésnek. A vörösvércse (sólyomj szorgalmas bogár- és rovarpusztító, s ezért megérdemli, hogy hasznosnak tekintsük.

A héja azonban káros madár, különösen vadászterületek szempontjából. Fürjét, foglyot, fácánt és nyulat zsákmányol. Azonban neki is van bizonyos pozitív jó tulajdonsága. Pusztítja a beteg állatokat, s ezzel gátolja a fertőzőbetegségek terjedését. Tehát a héja lövésénél is okkal-móddal kell bánni a puskával.

Közép-Ázsiában a héját nagyban idomítják. A kirgiz és üzbég sportolók rókavadászatoknál használják. Apróvad zsákmányolásnál is beválik. Manapság nálunk is megkezdődött a héja idomítása. Selmec Adolf

. 4t1

Hírek a nitrai járásból

# Júniusban a vadászati hónap alkalmából a járás vadászszervezeteinek túlnyomó többsége aszfalt-galamb lóversenyt rendezett. A jelentések alapján megállapították, hogy a versenybe bekapcsolódott a vadászoknak több mint a 90 százaléka.

# A vadászati hónap keretében filmeket vetítettek és előadásokat tartottak a vad- és természetvédelem hasznosságáról, társadalmi jelentőségéről. Főként az ifjúság körében keltett nagy érdeklődést és talált termőtalajra a felvilágosító munka.

# Vefké Zálužie és Alekšínce között elterülő vadászterületen egy gépkocsivezető medvét látott. Észrevették a rišňovcei szövetkezet határában dolgozó asszonyok is. Későbben kitudódott, hogy a váratlan látogató — az egyik — határba kihelyezett vándor méhest alaposan megdézsmálta. A helyszíni vizsgálat során Soviš Béla agrármérnök a medve nyomait lefényképezte, azaz méretezte. A nyomok hosszúsága 24, szélessége pedig 12 cm volt, amiből arra lehet következtetni, hogy egy fiatal, eltévedt példányról van szó. Minden valószínűség szerint a közeli Pohronský Inovec-i hegyekből vetődött a járásba.

ф TopoHSiankyban a hazánkban egyedüli bölényrezervációban június elején bölényutód örvendeztette meg a gondozókat. A híres „Putifár“ családjának Iszármazottjaként jött a világra és 40 kg-ot nyomott. A bölényborjú egészséges és a „Szitka“ nevű bölénymama felügyelete alatt élvezi a szabad természetet. Krpala Karol gondozó elmondta, hogy sorrendben ez a 36. bölénycsemete, mely a rezerváciöban született. Ebben az esztendőben még további három bölénytehén borjazását várják. —yd—

Ritka madár a túzok

Európa legnagyobb mada ra a túzok. Igazán ritka ma dár, hiszen csak hazánk dél részeinek bizonyos terülő tein tartózkodik. A galanta járás vadászai megállapítot ták, hogy a járás területén 95 túzok tanyázik. Főleg Vlöany (Vágfarkasd), Neded, Selice (Sókszelőce), Vefký Grob (Nagygurab) határéban láthatók. Lövésük tilos. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma csak rendkívüli esetben ad a túzokra kilövési engedélyt. Legutóbb a galantai Honismereti Múzeum dolgozói egyetlen példány kilövésére kértek engedélyt. Szeretnék ugyanis ezt a ritka szép madarat kitömve elhelyezni a múzeum ritkaságai közé.

KraiCoviö Ferdinánd,

Galanta

A víz hőmérsékletének hatása a halak élettevékenységére

A halak, mint változó testhőmérsékletű állatok, sokkal inkább függnek a környezet, vagyis a víz hőmérsékletétől, mint az állandó testhőmérsékletű emlősök. Hideg vízben a halak minden élettevékenysége a minimálisra csökken, tehát a táplálkozás, a légzés, a mozgás és az anyagcsere úgyszólván alig észlelhető náluk. A keveset mozgó, alig, illetve lassan lélegző halnak nincs is szüksége sok táplálékra, tehát csak ritkán, vagy alig táplálkozik a hideg vízben. A víz felmelegedése azonban „életre kelti“ a vizek lakóit, vérkeringésük felgyorsul, anyagcseréjük intenzívebb lesz, többet mozognak, tehát bőségesebben is kell táplálkozniuk. A gyakoribb táplálékkeresés pedig nagyobb lehetőséget nyújt a halásznak, hogy horogra kapja a halat, hisz a legínyencebb falatokat kínálja neki.

Mint érdekes adatot említhetjük meg, hogy 10 fokos vízben a süllő 157 őrá alatt emészti meg gyomortartalmát. 20 fokos vízben pedig 45 óra alatt, tehát a meleg vízben négyszer gyakrabban keres táplálékot, mint a 10 fok alatti hideg vízben. A melegebb vízben a „békés

természetű“ halak, melyeknek nincs gyomruk, szinte állandóan táplálék után kutatnak, a tudósok ugyanis megállapították, hogy a meleg vízben a ponty béltartalma naponta négyszer-ötször cserélődik.

A ragadozó halak erős gyomorsava gyorsan emészti az elnyelt zsákmányt, különösen ha a gyomor még Intenzíven forgatja Is azt. A süllő és a csuka gyomra hosszúkás, és a táplálékot nem forgatja, a harcsa zsákszerű gyomra viszont élénken forgatja a lenyelt halat, tehát gyorsan emészti. Igaz ugyan, hogy a harcsa aránylag kevesebbet mozog, min* a többi ragadozó, tehát a többiek emésztését a gyakoribb mozgás serkenti Jobban.

Ha figyelembe vesszük, hogy a halak (éppúgy, mint a többi állat) sohasem várják meg, míg gyomruk, belük teljesen kiürül, nyilvánvaló, hogy a melegebb vízben naponta többször is táplálkoznak, különösen, ha az ívás ideje alatt koplaltak. Ilyenkor kétszeres mohósággal keresik a táplálékot, tehát a fogási lehetőség Is megnövekszik.

A nagy kiöntésekben, az árterületeken, a lassú vízfoíyású csatornákban a víz hőmérséklete jóval magasabb, mint a nagyvízű nyílt folyőké, tehát Itt még élénkebb a halak mozgása. Ilyen helyen a halak még gyakrabban kutatnak táplálék után.

Ami a víz hőmérsékletét Illeti, elérkezett tehát a várva várt kedvező pillanat, amikor a horgászat már nemcsak tavaszi portyázásnak, nemcsak bizonytalan próbálkozásnak számít, hanem a jó horgászhely megkeresése mellett már jő eredménnyel biztat.

Ne feledkezzünk meg ezonban arról, hogy a jó halpaprikásba ne tegyük bele a márna ikráját, mert az mérgező, és ha дет is halunk bele elfogyasztása után, de azért senki se szeret gyakran szaladgálni oda ahova a „király Is gyalog Jár“. (G.j

70 éves horgász sikerei

Garai Gyula bácsival, a Dunajský Klatov-i (dunatőkéslf patak egyik mellékágánál találkoztam. Beszélgetés közben kiderült, hogy Gyula bácsi a halászszervezet egyik legidősebb horgásza. Már tízéves korában horgászott. Az idei horgászidény első napján hét fejesdomolykót fogott. A fejesdomolykónak több neve van. A Dunajská Streda-Í járásban például tomolnak hívják. A hogászok sporthalként kedvelik. Húsdarabokat, gyümölcsdarabokat, szőlőszemet használnak csalétekül. Közép-Európa tisztavizű patakjaiban, kis- és nagy tavaiban él. Tápláléka vidékenként különböző.

Garai bácsi hatvan éve horgászik. A legnagyobb halat 1972-ben fogta. A Nagy Duna mellékágában egy tizenhat kilós harcsa akadt a horgára. A múlt évben pedig egy nyolc kilós csukát sikerült kihúznia a Peketevízböl. Érdekes halai közé az angolnát sorolja.

Búcsúzóul még ennyit mondott: — Ne felejtse el megírni, hogy életem legnagyobb horgászsikere a több mint egy kilós csapósügér volt.

Krajcsovics Ferdinánd