Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-31 / 35. szám
Mint minden növénynek, a rózsának is vannak kártevői. Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük meg, mert ezek kártételével mindenütt számolni lehet és kell is. A levéldarazsak a rózsa leveleit károsítják, rágják. Ezen kártevők ellen 0,4 százalékos töménységű Dykollal lehet megvédeni a növényt. A rózsalevéltetű a fiatal hajtások és levelek nedvét szívja, a takácsatkák pedig alulról szívják a leveleket. A pajzstetvek szintén nedvszívással károsítanak. Ezek ellen a kártevők ellen 0,2 '/o töménységű Fosfotionnal vagy Metationnal permetezünk. A gyakorlati tapasztalatok szerint eredményesen alkalmazható a rózsatetvek környékének Intrationos oldattal való locsolása is. Egy tőre 2 liter vízben 2 gramm hatóanyagot számítunk. Sajnos ez a módszer június közepe ntán már nem hatásos, ezért inkább permetezzünk, s ha kell 10—14 napos időközökben ismételjük meg a kezelést. Vigyázat! Ha éget a nap vagy fúj a szél, inkább ne permetezzünk, halasszuk későbbre vagy másnapra a ; munkát! (zach) | Versennyel a célkitűzések megvalósításáért Kiskertészkedők és Gyümölcstermesztők Szlovákiai Szövetségének Calovoi (nagymegyeri) alapszervezete a Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi) járás legjobbjai közé tartozik. Érdekes kezdeményezéseikkel és jó munkájukkal kiérdemelték a járási vezetőség és a városi nemzeti bizottság elismerését. Többek között az 6 elképzeléseik alapján rendezték meg városunkban az I járási zöldség- és gyümölcskiállítást is, amely nagy érdeklődést váltott ki a járás kiskertészkedóinél. Hasonló jelentőségű volt a „Legjobb kiskertészkedő“ címért meghirdetett verseny Is. Zakál Gézával, a szervezet elnökével a verseny céljáról, az értékelés kritériumairól beszélgettem. — A versenyt a taggyűlés beleegyezésével 1972-ben hirdettük meg a szervezet tagjai között. Célja: a tagok tökéletesebb, szakszerűbb termelő munkára való serkentése. A verseny kritériumaiból kiindulva a kertek gazdaságos kihasználására, S haszon- és dísznövények jó arányának kialakításra törekszünk. Fontosnak tartjuk az új fajták, új termelési módok bevezetését. Az említett elképzelések megvalósítására — mint ahogy azt a gyakorlat is igazolta — az általunk bevezetett verseny megfelel. A kertek ellenőrzését és értékelését a vezetőség által kijelölt bizottság évente 1—2 esetben végzi el. Az értékelés pontozásos rendszerrel történik. Az értékelés fő kritériumai a következők: a kert külleme, a haszon- és dísznövények aránya a kertben, a gyümölcsfák- és a szőlő kezelésének szakszerűsége, az új termelési formák és a legújabb fajták alkalmazása, valamint az udvar és a kert rendezettsége. A verseny első három helyezettjét a vezetőség pénzjutalomban részesítette. Kiváló eredményeket értek el különböző járási és magasabb szintű zöldség- és gyümölcskiállításokon, amit a szerzett érem és elismerő oklevél is bizonyít. — Ha jól értesültem, felhívással fordultak a járási nemzeti bizottsághoz, hogy a versenyt terjesszék ki a járás többi szervezetére is. Mik a terveik ezen a téren? — Felhívásunkat a járási nemzeti bizottság elfogadta. Természetesen a kerteket nem lenne célszerű kimondottan az általunk kidolgozott irányelvek alapján értékelni, hiszen a feltételek szervezetenként változóak. Véleményem szerint az általunk választott forma jó, de tökéletesítésén még sokat kell dolgoznunk. Ami konkrétan a mi szervezetünket illeti, sokat várunk a városi nemzeti bizottság által ígért hétvégi kiskertek kialakításától. Ez jónéhány új tag felvételét teszi lehetővé. Másrészt az egymás mellett elhelyezkedő, azonos területű kiskertek értékelését sokkal tökéletesebben lehet majd elvégezni, mind eddig. Vörös György Szobanövények dugványos szaporítása A virágkedvelők leginkább alkalmazott módszere — a tőosztáson kívül — a dugványozás, ha növényeinkből több példányt kívánnak nevelni, vagy valamely újonnan megismert növényről szaporítóanyagot kapnak. Ennek a módszernek eredményességét szeretnénk e rövid írással is elősegíteni. A hajtásdugványt általában egészséges, jól növekvő példányról kell szedni. Legalkalmasabb idő erre a kora tavasz, amikor a növények újból fejlődésnek Indulnak. Ha már bimbó is megjelenik a virágokon, ne szedjünk róla hajtást, vagy ha ez mégis elkerülhetetlen, a bimbót csípjük ki, mert a tápanyagra a növénynek új szervei kifejlesztésére nagy szüksége van. A dugványt általában 3—5 cm hosszúra vágjuk, egy vagy két levélpárral, három-öt levéllel. Kivételt képeznek a nagyobb termetű növények fejdugványai, például a Fikuszé, vagy a Diffenbachiáé, amelyek sok esetben 30—40 cm-esek. Általában azonban a dugványokat ennél áövidebbre vágjuk. A jó minőségű dugvány nem túl puha és nem túl kemény. Az előbbi ugyanis mindig megrothad, az utóbbi pedig lassan gyökeresedik. Általában ezt legjobban a vágáskor észleljük: ha éles késsel is nehezen vágjuk, akkor kemény, ha vajszerű, akkor puha. Az éretlen, és a túl fás hajtás dugványnak nem alkalmas. Általában mindig levélrügy alatt vágjuk meg a dugványt; a párosával álló levelűnél a hajtáshoz derékszögben, az egyesével állónál kissé ferdén. Kivétel a Cissus, a Hoya, a Filodendron és a Scindapsus — ezeket 2—3 cm-rel a levélrügy alatt metsszük el. Gyökereztethetünk vízben és talajban egyaránt. Egyes növények vízben eredményesen gyökereztethetők, ilyenek a Tradescantia, a Leánder, a vízipálma, Aglaonéma. A Fikusz, a Filodendron, Cissus, Scindapsus inkább földbe kívánkozik. Ha földbe gyökereztetünk, a cserépbe vagy ládába töltsünk tápdús földet, és a tetejére homokos tőzeget. Így a dugvány alsó harmada kerül a viszonylag steril közegbe, gyökerei pedig már a tápanyagba nyúlnak. Kisebb dugványokból többet is elhelyezhetünk az edényben. Az alsó levelet eltávolítjuk, és ceruzával vagy fakanál nyelével vájt kis mélyedésbe helyezve a dugványt, a földet erősen hozzányomjuk. Védett, meleg, világos részén kell elhelyezni a lakásnak a gyökeresedés Idején, gyakran permetezni, de nem vizesen tartani, mert könynyen megrothadnak. (A gyökér nélküli kis dugványok ugyanis még nem tudnak a talajból vizet felvenni.) A hervadás ellen jó módszer, ha a növényeket üveggel, üvegharanggal vagy fóliával takarjuk, és eleinte egész napon át árnyékoljuk, de egy hét múlva már némi fényt juttatunk nekik. A zárt tér igen kedvező, mert páradús levegőt biztosít a növényeknek. Amikor már észleljük a gyökerek megjelenését (2—3 hét ennek az időtartama), eltávolíthatjuk a takarót, de továbbra is gyakran permetezzük. S végezetül amikor már hajtani kezdenek, óvatosan ültessük át egyenként külön cserepekbe, és így neveljük tovább. Az eredményes gyökeresedéshez talpmeleg is szükséges. Erről házilag is gondoskodhatunk. Két, majdnem azonos nagyságú cserepet egymásra helyezünk. Az alsóba villanykörte segítségével áramot vezetünk. A felső cserépbe leborítva egy kisebb cserepet, aköré kavicsot vagy murvát és erre földet, a legtetejére pedig homokos tőzeget helyezünk, melybet dugványozunk. A mérsékelt, de egyenletes meleget aránylag kis fogyasztású (25 wattos) villanykörte nyújtja. Használatának idejét a gyökeresedés ideje és a szoba hőmérséklete szabja meg. Ha vízben gyökereztetünk, a közegnek állandóan langyosnak, az edénynek pedig zártnak kell lennie (viasszal, vagy hasonló anyaggal zárjuk le például a magas, keskeny befőttesüveg száját). E módszernél azonban nem kell a növényeket árnyékolni, sőt szükséges fényre állítani és gyakran kell permetezni. sä kameničnái (keszegfalvai) ** szövetkezet majdnem egy évtizede foglalkozik kacsatenyésztéssel. Az utóbbi években megpróbálkoztak a csirkeneveléssel is, melyhez azonban nem rendelkeztek a szükséges előfeltételekkel, mert a kiskacsák és naposcsibék számára szükséges ólakat, a szarvasmarha-istállók átalakításával próbálták megoldani, ami azonban csak részben sikerült. Annak ellenére, hogy a kezdeti időszakban nem rendelkeztek a termelési ágazathoz szükséges ismeretekkel, mégis jó eredményeket értek el, amit kedvezően befolyásolt az a körülmény is, hogy a felvásárlási áron felül gyarapodási prémiumot is kaptak. Volt olyan esztendő, amikor az említett összeg meghaladta az 1 millió 500 ezer koronát is. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert ez az összeg évről-évre kevesebb lett, míg végül teljesen megszűnt. Ezzel egyidőben csökkent a kacsa- és csirkehús felvásárlási ára is, ami bizony kedvezőtlenül érintette a szövetkezet vezetőit és dolgozóit egyaránt. Körülbelül négy évvel ezelőtt a szövetkezet vezetősége komolyan fontolóra vette e körülményt és arra az elhatározásra jutott, hogy fölszámolja a kacsa- és csirketenyésztését még annak ellenére is, hogy közben jelentős befektetéssel az egyik telepen kacsaúsztatót létesített. A szövetkezet vezetősége a döntését a járási szervek tudtára hozta, de ugyanakkor levélben értesítette az illetékes minisztériumot is, ahonnan a válasz kedvezőtlen volt, mert nem járultak hozzá a baromfiállomány tenyésztésének teljes megszüntetéséhez, mert kacsa- és csirkehúsra a közellátásnak szüksége van. Annyit azonban sikerült kiharcolni, hogy egy koronával emelték a fölvásárlási árakat. A következő évek folyamán jelentős lépést tettek a kacsa- és csirke tenyésztés fejlesztésében, s ma már ott tartanak, hogy kacsahúsból 28 vagon 80 kilogramm, csirkehúsból pedig 13 vagon 70 kg-ot termelnek ki és adnak el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szövetkezetnek 129 ezer kiskacsát és 86 ezer kiscsirkét kell fölnövelnie ahhoz, hogy teljesíteni tudja az állammal szembeni kötelezettségét. Már pedig ez komoly feladatot ró nemcsak a szövetkezet vezetőségére, hanem a gondozókra is, mert az ő becsületes munkájuk eredményeként válnak valóra a kitűzött feladatok. A szövetkezet vezetősége minden igyekezetével arra törekszik, hogy biztosítsa a folyamatos húseladást, de a bökkenő az árpolitikában van, mely úgyszólván évről-évre változik. Például néhány évvel ezelőtt a kacsahús felvásárlási ára kilogrammonként kb. 15 korona körül mozgott. Az idén pedig egy kilogramm kacsahúsért 13,40 koronát, egy kilogramm csirkehúsért pedig 13,10 koronát kap a szövetkezet. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni, hogy járási viszonylatban az említett szövetkezet a legkevesebb takarmány felhasználása mellett termeli ki a kacsahús kg-ját, és még ennek ellenére is alig marad haszon a kitermelt és eladott húson. Az elmondottakhoz még az is hozzá tartozik, hogy a szövetkezet nem rendelkezik saját keltető üzemmel és ezért a kiskacsákat és naposcsibéket vásárolni kénytelenek, ami nem éppen olcsó mulatság. Ha ehhez még hozzá számítjuk az esetleges elhullást és az egyéb betegségek következtében elpusztult apró állatokat, Aranyosi Teréz kacsagondozó közben továbbá a takarmányozási kfllönbözetet az eladott gabona és a vásárolt eleség között, az istállók fűtésére fordított jelentős összeget, valamint a gondozók bérét, valójában csak akkor derül ki, mi marad a közös számára. Amint Anton Haimo, a közös gazdaság üzemgazdásza tájékoztatott, egy kilogramm csirkehús eladási árából alig 60 filléres tiszta haszna van a szövetkezetnek. Márpedig ilyen csekély haszonért nem érdemes foglalkozni baromfitenyésztéssel. Tehát ismét felvetődött az a gondolat, hogy az elkövetkező évben felhagynak a csirketenyésztéssel, még annak ellenére is, hogy a felsőbb szervek ellenzik. A gondozók: Banyárek Margit, Terémi Ilona, Aranyosi Teréz, Lovász Ida, Kolena Margit, Csölle Anna és Sebics Judit az elmúlt évek alatt nagy gyakorlatra tettek szert, különösen a kacsatenyésztés szakaszán és ennek köszönhető eredményes munkájuk. Nem rajtuk múlik, ha a kacsatenyésztés jövője bizonytalanná válik. A kacsa- és csirketenyésztés gazdaságossá tétele érdekében bővíteni kellene a kapacitást, növelni az állományt. Ehhez viszont jelentős beruházásra volna szükség, amelyre a szövetkezet jelenleg képtelen. Elsősorban az istállók korszerűsítését, gépesítését kellene megoldani, hogy az addig kézzel végzett munkaműveleteket gépekkel helyettesítsék és ezáltal az egyhetes kiskacsák etetése csökkentsék az önköltséget. Vonatkozik ez az istállók fűtésére, melyeket központilag lehetne fűteni és ezzel megoldódna a kellő hőmérséklet biztosítása és elkerülhető lenne az esetleges tűzveszély. Az 1U fölvetett probléma elé azonban komoly akadályok gördülnek, mivel a szövetkezet alig egy évvel ezelőtt egyesült a hadovcei (Gadóc), őaloveci [Megyercs) és violini szövetkezettel, s ez a tény a problémák egész sorozatát jelenti a vezetőség számára. Elsősorban az állatállomány átcsoportosítást kell megoldani, mivel egy ilyen nagy kiterjedésű gazdasági egységben szinte lehetetlen, hogy az eddigi szövetkezetekben tovább is a régi úton haladjanak. Időszerű a növénytermesztés szakosítása, beleértve a gépjavítómfíhelyek összevonását is. Tehát problóma van elég, csupán azok megoldását kell mieiőbb realizálni. Ennek ellenére a csirketenyésztés problémájának megoldását nem lehet halogatni, mivel az és a kacsatenyésztés több mint egy millió koronával szerepel a pénzügyi tervben. Hisszük, hogy az illetékes szervek megoldják e kérdést és rendezik a kacsa-, valamint a csirkehús felvásárlása körüli problémákat. Hatékny intézkedéssel lehetővé válna az említett szakágazat hústermelésének bővítése, fokozása. Az érdekek legalább is ezt kívánják, hiszen a baromfihús a hazai és külföldi piacon egyaránt nagy keresletnek örvend. Andriskin |ózsef Az öthetes kacsafalka a tavon Foto: A. ). Vil 1 DÍ fj OJ С \ГЛ ri N U I ц Ц M V i\
