Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-02 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1974. február 2.

Újabb ismeretek az ammóniázásrói

Л világ fejlett mezogazdasaggal ven tlelkezii országaiban egyre nagyobb

figyelmet fordítanak a növénytáplálásra. A közclméltban még csak a három fö biogén elem, vagyis a nitrogén, a foszfor és a kálium visszapótlása voll a főcél. Hosszú évekig a kutatás is csupán e három fö tápanyag legkedvezőbb arányát kereste. A mai eredmények bizonyítják, hogy milyen nagy jelentősége van a nitrogén műtrágyák okszerű kiválasztásának. Növényenként főleg az ammonium és nitrátformák érvényesülését kutatják.

Az egyik legújabb és legolcsóbb nitrogéntartalmú műtrágya a cseppfolyós ammonium. A használat során tapasztaltak mindenütt élénken foglalkoztatják a szakembereket. A fő ok — amiért igyekeznek a használatát a köztudatba vinni — olcsósága. A bedolgozással együtt a szilárd trágyákhoz viszonyítva csak 1/3-ába kerül. Használata persze nagyobb műszaki felszereltséget. azonban kevesebb munkaerőt igényel. Világviszonylatban Dániában és az USA-ban felhasznált összes nitrogéntartalmú műtrágya 38.1 százaléka csepDfolvós ammónia. Mexikóban 36,9 százalék és Argentínában 9 százalék (az 1971-es adatok szerint).

A szocialista államok közt a legbehatóbban az NDK-ban foglalkoznak a cseppfolyós ammóniázás problematikájával. Az ammóniázás műszaki fejlesztésében is élen járnak. A közelmúltban új berendezés prototípusát használták fel a trágyázási kísérletben.

A „Nitroinatic“ néven ismert berendezés adagoló szivattyúval van ellátva, amelyet egy ritkafogú futókerék a gép sebességének megfelelően hajt. A három éves kísérletük eredménye nagyon figyelemreméltó. Három talajtípuson. a silókukoricánál, a takarmány- és 8 cukorrépánál, a takarmánykelnél és a zabnál hasonlították össze a cseppfolyós ammónia és a szerves ammónium-nitrát hatását. A műtrágyázást 100. 200, 300 kg N/'ha adagokkal végezték a tavaszi vetés előtti talajelőkészítéskor. A talajtípusok fekete, erősen homokos-vályog, és vályog-homoktalajok voltak.

A három éves kísérlet átlag eredményeit az alábbiakban foglaljuk öszsze: a silókukoricánál az erősen homokos-vályog és a vályog-homok talajokon végzett ammóniázás egyforma hatásúnak bizonyult a meszes-ammónium-nitrátos trágyázással. Az ammóniával trágyázott kukorica különösen az 1969-es és az 1970-es száraz években felülmúlta a meszes-ammónium nitrátok variáns hozamait. A gyökérminták tanulmányozása bebizonyította. hogy az ammóniázott növények gyökérzete erőteljesen fejlődött.

A cukorrépa kísérletnél a legnagyobb fehércukor hozamot a 200 kg N;ha ammonium trágyázással érték el. A levél termését a nitrogén formái nem befolyásolták. Az amóniázás hatását növelte amikor az összmennyiséget 2—3 adagban applikálták. A takarmányrépa. takarmánykel és a zab esetében is 100:101 arányban 66 kísérleti összehasonlítás átlaga szerint az ammóniázás nagyon hatásosnak bizonyult.

Külön foglalkoztak az ammóniának a csírára gyakorolt befolyásával. Több éves kísérlet alatt ammóniázás után különböző növények csírafejlődését figyelték. Káros hatást a kukoricánál és az őszi búzánál 200 kg N/ha-os adagoknál abban az esetben figyeltek meg, amikor a vetés sora az ammóniázás sorába esett. A több növénynél ebben az esetben sem mutatkozott károsodás. A megfigyelések szerint a káros hatást a következőképpen lehet kiküszöbölni:

az ammóniázás mélységének a pontos betartásával (15 cm); a vetésmélység betartásával (8 cm);

, a talaj tömítésével ammóniázás után;

ц a vetés sorai az ammóniázás sorait keresztezzék;

. erős ammóniázás esetén (300—400 kg/ha] a mélységet 18—20 cm-re szükséges növelni, a mélység fokozása hatásosabb mint a trágyázás és a vetés közti kivárás.

NÉHÁNY TAPASZTALAT

Az ammóniázást követő 3—4 óra alatt az ammónia teljesen kötődik a talajra, ezért nem szabad közvetlen az injektálás után mélyebb talajmunkát végezni, mert a még kötetlen ammónia többsége elillanna.

A nitrogén különböző válfaja nem befolyásolta lényegesen a növények nitrogén, vagy fehérje tartalmát. Nagyban növekedett a kísérlet alatt a talaj felvehető (hasznosítható) káliumtartalma, ezzel szemben a foszfortartalom nagyjából változatlan maradt.

Ebből a szempontból érdekesek az utóbbi időben közölt francia növénytáplálási kutatási eredmények is. Megfigyelték, hogy a növényeknél különböző a szerves nitrogénformák szintézise. Ebből a szempontból — a két legellentétesebben viselkedő növény — a kukorica és a paradicsom. E két növényt homokba ültették, s olyan oldattal öntözték, melyben vagy az ammónium NH + i, vagy pedig a nitráttartalom NO-j volt túlsúlyban. Az így termesztett növények sejtnedve alapján elvégezték a részletes vegyeleinzést. Bebizonyosodott, hogy a kukoricánál már a kis mennyiségű ammónium is jelentékeny módon fokozza a szerves nitrátformák (amidok) keletkezését.

Az ammónium hatására erőteljesebben fejlődik a gyökérzet és nagyobb lesz a szerves nitrogénformákat kialakító gyökérfelület is. A paradicsomnál ez fordítva van, mert az ammónium hátráltatja a nitrátok szerves formává való átalakulását.

A kukorica fejlődését tehát erősen elősegíti az ammóniuni-tartalom, je lenlétével jobban érvényesül a szervetlen nitrátforma is, s lényegesen nagyobb mértékben alakul át szerves amiddá, mint például az ammónium nélkül.

Az ammónium hatására a kukorica aminósav tartalma közt növekszik az aszperagin és az alanin-tartalom, a paradicsomnál pedig az ammónium hatására a glutamin-tartalom növekszik.

Ez az egyszerű kísérlet elméletileg jól alátámasztja a fentebb részletesen leírt NDK-beli kísérletek eredményeit. Az ammóniázást elsősorban az intenzív kultúrák, vagyis a kapásnövények s közülök főleg a kukoricatermést befolyásolja nagyon kedvezően.

TARR GYULA vegyészmérnök, a Bratislavai Öntözögazdasági Kutatóintézet dolgozója.

Hogyan tehetjük gazdaságossá

a borjúnevelést?

A korszerű munkamódszerek meghonosodása mezőgazdaságunkban sem történik zökkenőmentesen. Azonban a különféle — ugyanazt a célt szolgáló — törekvések kimunkálása után végül a törekvések számos gazdaságban valóra váltak. Elkezdték építeni például a sokférőhelyes borjúneveldéket Is. Ráeszméltek arra, hogy a régi módszer nem jó. Oj lehetőségek keresésével felfedezték az üzemi és az össztársadalmi szempontból előnyös szakosított és összpontosított termelés útját. A közös létesítmények megépítéséhez egyesítették az erőket és a pénzeszközöket.

Köztudomású, hogy a nagy borjúistállók építése előtt milyen mostoha körülmények közt történt a továbbtartásra szánt borjak nevelése, s ez hosszú évek során uralkodott. Sokan azt tartották a jónak. Márpedig a nagyhasznosságú tehenek nevelésének a szakszerű borjútartás az alapja.

A kis csoportban való borjünevelésnek előnytelensége, hogy költséges, mert a hagyományos takarmány nem nyújthat várt átlageredményt, s erre a cikk keretében még visszatérünk A hagyományos takarmányt, azaz a teljes tejet fogyasztó borjak közül nagyon sok szenvedett emésztőszervi betegségben. Különben ennek az állatorvosok a megmondhatói Nem volt ritkaság az elhullás sem.

A kfaöanyi szövetkezetben — melyről a cikk további részében szó lesz — a nagymennyiségű állatok elhelyezésére alkalmas borjúistálló átadása után még hat hónapig takarmánvozták az állatokat hagyományos eleséggel. A borjakat 7—10 napos korban helyezték az épületbe, s ebben a tiszta, egészséges környezetben hozzáfoghattak a szakszerű borjúneveléshez. Attól az időtől az istállót és a munkaeszközöket havonként fertőtlenítik, s arra is ügyelnek, hogy a borjak állandóan száraz, tisztalevegőjű környezetben nevelkedjenek. Ez ugyanis a borjúnevelésnek nagyon fontos alapfeltétele.

Az új borjúistállóban 200 állat fér el. Azonban a régebbi istállók korszerűsítésével további 300 borjút helyezhettek egészséges környezetbe.

Az állatoknak ettől fogva nyolc héten keresztül egalizált tejet, később fölözött tejet adtak. Míg azonban a folyékony tej etetésére sor került, eléggé hosszú idő telt el. A minőség gyakran kifogásolható volt, ami természetszerűleg esmésztőszervi betegséggel járt. Ez nagyon kedvezőtlenül hatott a súlygyarapodásra, és sok kárral, esetenként elhullással is járt.

Ezért ésszerűbb technológiához kellett folyamodniuk. Így került sor a Telmix tej etetésére, mely sokkal jobbnak bizonyult, mint a régi. Az új etetési technológia bevezetéséhez a speciális berendezéseket kellett beszerezni; így egy tejmelegítőt, egy keverőt, egy hűtőberendezést és egy itató automatát. Természetesen a Telmix tej

elkészítésénél ügyelni kellett a tisztaságra, s a táplálék elkészítése eléggé bonyolult műveletnek bizonyult. Végülis megérte, mert a Telmix kedvező hatása rövid időn belül mutatkozott az állatok általános egészségi állapotánák javulásában és kiegyenlített súlygyarapodásban. A költségek csökkenése is számottevő volt.

A meglehetősen drága egalizált tej helyett áttérhettek a lényegesen olcsóbb fölözött tej alapanyag használatára.

A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a Telmix tej zsírtartalma hasonló, mint például a teljes tejé. Ennek köszönhető, hogy az állatoknál öt hónapos korig 0,75— 0,85 kg-os átlagos súlygyarapodást értek el naponta.

Midamellett, hogy a Telmix tej kitűnő borjú-tápnak bizonyult, kis idő múlva mégis áttértek a speciális borjútakarmány, vagyis a Relavit etetésére, mert ez közgazdasági szempontból még előnyösebbnek ígérkezett. A Relavit előnye mellett szól annak kiváló minősége, s az, hogy a mezőgazdasági üzemek száraz állapotban — por alakban — kapják s száraz, szellős raktárban garantáltan tárolható. A folyékony tejjel szemben ezért felbecsülhetetlen az értéke. Elkészítése nagyon egyszerű. Nem szükséges hozzá semmiféle speciális berendezés.

A szövetkezet borjúneveldéjéből terelő berendezés távolítja el a trágyát, s az egyenletes meleget hőszabályozó szolgáltatja. A kedvező feltételek közt a Relavit takarmánnyal naponta állatonként 0,80 kg-os súlygyarapodást érnek el.

Az ellátást és a gondozást a szövetkezet vezetősége hat nőre bízta. Azok nagyon lelkiismeretesen végzik az igényes feladatot. A dolgozók az elért súlygyarapodás után kapják az alapjutalmat, s a tervfeladatok túlszárnyalásáért prémiumot fizetnek nekik. Nagyon vigyáznak az állatok jó egészségi állapotára, mert a beteg borjak nem gyarapodnának. Ennek a dolgozók maguk látnák a kárát, kevesebb lenne a fizetésük. A kifogástalan munka számukra becsület dolga is.

Szólni kell még arról is, hogy a teljestej etetésével 1 kg súlygyarapodás 24, a Telmix tej etetésével 15,20, a Relavit etetésével pedig 14 koronájába kerül a szövetkezetnek. Gondolom, ezek az adatok külön magyarázat nélkül is meggyőzőek. Arról adnak számot, hogy a Relavit borjútakarmány etetése minden előbbi takarmánynál előnyösebb, az illetékes szövetkezet hasznán túl, egyben egész társadalmunk hasznát is szolgálja.

Végezetül, annyit, hogy kezdetben az egalizált tej etetése — mely literenként 2 koronába került — nagyon megdrágította a termelést. Ezzel szemben a jobb minőségű Telmix és a Relavit tej literje 0,92 koronába kerül az elkészítéssel együtt, tehát ezek etetésével 1 kg súlygyarapodás lényegesen kisebb összeget igényel.

(hoksza)

ЧХХХХХЧЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХ\Х\\ЧХ>ХЧЧХЧЧХЧЧХХЧУХЧ\ХХЧЧХХХЧЧХЧХ\ХХХХХЧХХЧ\\ЧЧЧЧЧЧ^ХХЧХ\ХХЧЧЧЧХХ\ЧЧХЧ.Ч\>

I

I

** szonyok győzelme fal - vainkon mélyreható minőségi változást eredményezett mezőgazdaságunk fejlődésében. Az egykori zsellérek és földmunkások Csallóköze kiváló természeti adottságai ellenére is. a dolgozók ezreit vándorlásra kényszerítette, azonban a szövetkezetesítés óta ez a terület az ország legproduktívabb mezőgazdasági területévé fejlődött.

A dunajská stredai |dunaszérdahelyi) járás kiváló termelési eredményei, — több mutatóban elérték a világszínvonalat, — pártunk helyes, következetes mezőgazdasági politikájának a győzelmét tükrözik. Az emberek léte gondolkodásmódjukban jut kifejezésre. Ma már minden józanul gondolkozó ember előtt világos, honnan indultunk, milyen eredményeket érünk el, miben kell sikereink alapját keresni. A Felsőcsallóközi Nový Život Efsz-ben 23 évvel ezelőtt alakult meg a közös gazdálkodás, amikor három község Tonkovce, Vojtechovce és Eliásovce közigazgatásilag egyesült, S ugyanabban az évben a szövetkezetek is „egybekeltek“.

Az elmúlt időszakban — saEzzel kapcsolatban a szomszédos Zlaté Klasy-i Béke Efsz-el megegyeztek egy 1000 férőhelyes tehénistálló felépítésében, mely teljes mértékben az automalizáció, azaz a legkorszerűbb technológia alapján kerül födél alá. Ezzel javarészt megoldódik a felújításra váró épületekben elhelyezett állatállomány központosítása, s ez nagyban hozzájárul a hasznosság növeléséhez.

Az elmúlt években a szövetkezet tejtermelésében pangás volt tapasztalható. A fordulat hamarosan bekövetkezett, azaz sikerült teljesíteni a járási pártkonferencia határozatát a 3500 literes tehenenkénti évi fejési átlagot. A hízómarhéknál naponként 1 kg súlygyarapodást érnek el. A sertéseknél a hústermelés és a malac elválasztás tekintetében az élenjárók közé tartoznak.

Roman József elvtárs, az Efsz főmérnöke nem kis büszkeséggel újságolta, hogy a hízósertéseknél naponta darabonként 67 dekás a súlygyarapodás és évente kocánként több mint húsz malacot választanak el. A szövetkezet egy év átlagában közel 40 vagon húst ad közellátásunknak.

A fejlődést szocializmus hozta

játos feltételeikből kiindulva — a növénytermesztésben, elsősorban a cukorrépa, a kukorica valamint a gabonafélék termesztését szakosították. Intenzív termelési módszerekkel sikeresen fokozták a hektárhozamokat. Ebben nagy szerepe van a felső-csallóközi öntözőrendszernek is, mely lehetővé teszi ennek a területnek mesterséges öntözését.

Mindenekelőtt az évelő takarmányod termesztésében van je lentősége az öntözésnek, hiszen esetenként a hektárhozam megduplázódott. Ilymódon csökkenthették az évelők vetésterületét, s a felszabadult földekre cukorrépát és kukoricát vethettek. Ezekből már a múlt évben elérték az ötödik ötéves tervidőszak végére előirányzott mutatókat. Cukorrépából 500, kukoricából pedig 60 mázsán felüli átlagos hektárhozamot értek el.

A gabonaféléknél évekkel ezelőtt rátértek a bőtermő szovjet búzafajták termesztésére, s 1970-től a felettes szervek megbízásából vetőmagtermesztéssel foglalkoznak, ami a szövetkezetnek jelentős anyagi előnnyel jár. Két évvel ezelőtt búzából túlszárnyalták az 50, árpából pedig a 40 mázsás hektárhozamot! A múlt évi hoszszantartó szárazság és a Felső-csallóközi öntözőrendszer szennyezettsége miatt szüneteltették az öntözést és ezért valamivel kisebbek lettek a hektárhozamok.

Az állattenyésztésben a szarvasmarha és a sertésállomány hasznosságának a növelésére törekednek. Ezt főképpen a takarmányalap saját forrásból történő fedezése és a korszerű eljárások bevezetése teszi lehetővé.

A takarmányok betakarítását teljes mértékben új technológiával végzik. Közel 100 vagon takarmányt raktároznak, s ez a mennyiség megfelel a szük; ségletnek.

A szarvasmarhaállomány fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a szövetkezet 42 hektáros fűkeverékkel bevetett legelővel reitdelkezik, így lehető válik 450 tehénnek áprilistól szeptemberig történő egészséges környezetben való tartása, legeltetése, stb.

A tehénállományt fekete-tarka fajtával keresztezik. A kor: szerűsítést elsősorban a tehénállománynál kellett kezdeni.

Figyelemre méltó az igyekezet, amit az Efsz-ben a korszerűsítés terén tesznek. Négy évvel ezelőtt hozzákezdtek a régi baromfitelep átalakításához, így két (egyenként) 450 férőhelyes sertéshizlaldát, egy másik épületből — saját pénzeszközből — 400 férőhelyes istállót hoztak létre. Ezeknek az üzembe helyezésével a munkatermelékenység a háromszorosára emelkedett, a munkakörülmények pedig összehasonlíthatatlanul javultak.

Tekintettel arra, hogy a három községben főleg a dolgozó nők körében nagy tartalékok vannak, a szövetkezet 10 hektáron kertészetet tart fenn, s 12 hektáron dohánytermesztéssel foglalkozik. Legutóbb 1,5 hektáron fóliás kertészetre is berendezkedtek.

Az 1550 hektáron gazdálkodó szövetkezet kimagasló eredményeket ért el az eltelt negyedszázad alatt. A közös gyarapodását és a tagság életszínvonalának az emelkedését a vázoltakon kívül néhány számadattal is alátámaszthatjuk. Tizennégy évvel ezelőtt a mezőgazdasági nyerstermelés összértéke 11,5 millió korona volt, s 1970-ben közel 21,5 millió. A béralapra az említett években 3 millió 532 ezer, illetve 7 millió 157 ezer koronát fizettek ki. Lényegesen növelték a szövetkezet felújítási alapját. Míg például 1960-ban erre a célra csupán 353 ezer koronát fordítottak, 1970-ben már 2 millió 612 ezer koronát. A legutóbbi két évben ezen összeg elérte a 3 millió koronát. Az eredmények tehát a pártszervezet, a vezetőség és a dolgozók együttes jó munkáját dicsérik.

A szövetkezet élén Benkó István elvtárs, szocialista mezőgazdaságunk egyik úttörője áll. Életútja összefonódott a szövetkezettel. A CSKP IX. kongresszusa után kezdeményező szerepet vállalt a községben az efsz megalakításában, majd különböző vezető tisztségeket töltött be, s 1970-ben a szövetkezet elnökévé választották. Amikor a közelmúltban 50. születésnapján köztársasági elnökünk a „Kiváló Munkáért“ című kitüntetést adományozta a jubilánsnak, az ünneplésből, az elismerésből a szövetkezet nagy családjának is kijutott, hiszen a jó eredmények a közös munka révén születtek.

Svinger István