Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-02 / 5. szám

1974. február Z.

SZABAD FÖLDMŰVES

I

őzetes

A Hontianska Vrbica-i (hont* tüzesgyarmati) földművesszövetkezet 1346 hektár mezőgazdasági, illetve 1256 hektár szántófölden gazdálkodik. Az öntözőberendezés mindössze 230 hektáron segíti eredményesebbé tenni a termelők munkáját. Termelési eredmények szempontjából a hatvanas évek derekán még az utolsók között kullogott ez a gazdaság a járásban. Ma viszont élenjáróként emlegetik a hasonló termelési feltételek között tevékenykedő üzemek táborában.

Napjainkban nagy a sürgésforgás az efsz-ben. Elkészült a mérleg, jóváhagyták az éves terveket s az emberek most az évzáró taggyűlésre készülődnek. Sorjában a huszonnegyedikre, mert már a szövetkezeti gondolat zászlóvivői között is ott voltak: nem voltak elsők, de ott voltak.

A szövetkezet múlt évi eredményeiről Finta István mérnökkel. a közös üzemgazdászával beszélgettünk. A többi között megtudtuk, hogy a növénytermesztők leginkább a szőlőben csalódtak. Huszonegy hektár van belőle s immár második éve okozott csalódást a termelőknek. Két éve a jég-verte el, s csak 30 mázsa termett egy hektáron. Ennek hatása a múlt évben is érezhető volt. Hektáronként mindössze 51 mázsát szüreteltek. Ez lényeges kiesést jelent, hisz korábban 80—100 mázsa közötti hozamokat értek el szőlőből.

Valamivel jobban sikerült a dohány, amit tizenöt hektáron termeltek. Az utóbbi három év átlaga 10 mázsa volt, viszont a múlt évben 15,9 mázsa termett egy hektáron. Ezzel kapcsolatban beszélgetőtársunk elmondta. hogy már abba akarték hagyni a dohánytermesztést, mert évente sokat fizettek a biztosítónak, a bevétel pedig alig-alig haladta meg a ráfordítást. Nem is csoda, hisz évente húsz mázsás hozamot terveztek és biztosítottak, de ezt sohasem sikerült elérniük. Viszont a távlati mezőgazdaságfejlesztési tervekben ezt a körzetet jelölték ki a járásban a dohánytermesztés központjául, s fgy nem mondhattak le a dohányról. Nem maradt más választásuk. mint a hozamnövelés

szorgalmazasa. Mivel az új fajták nem váltak be, visszatértek a régiekhez. Igaz, a termés minősége nem a legjobb, de legalább van mit begyüjteniük. Tavaly úgy sorolták be a dohányt a vetésforgóba, hogy öntözni is tudják. Talán ez is segített a jobb hozam elérésében.

Takarmányok szempontjából önellátó a szövetkezet. Szemest 700 hektáron termesztettek, s nem lebecsülendő eredménynyel. A búza 49,6 mázsát, az árpa 47,7-et, a kukorica pedig 42,6 mázsát adott átlagosan egy hektárról. A többéves takarmányok nem remekeltek, de mintegy 51 mázsa szénát azért így is elértek hektáronként.

Szóljunk néhány szót a repcéről is. A múlt évben 45 hektárra], azaz kerek félszáz hektárra növelték a repce termőterületét. E téren mindig jó eredményeket értek el, s ezért bátran vágtak neki a feladatnak. S az eredmény: 21,7 mázsa egy egységnyi területről. Az idén már 70 hektáron terem repce ebben a gazdaságban.

A száraz időjárás eléggé megviselte a cukorrépát. Ötvenöt hektáron a szokásos 420—430 mázsa helyett csak 327 q termett. Viszont a kúrái burgonya hektárja 132 mázsás átlaghozammal honorálta a termelők fáradozását.

Mielőtt áttérnénk az állattenyésztés elemzésére, meg kell még azt is mondani, hogy a tömegtakarmányokból a mennyiség ugyan megvan, de a minőségről már nem lehet ugyanezt állítani. Két évvel ezelőtt megvásárolták a szenázskészítéshez szükséges kellékeket, s 1972- ben 50 vagon kiváló minőségű szenázst készítettek. A múlt évben valahogy megfeledkeztek a szenázsolásról, s inkább a szemesekkel foglakoztak. A szemesek jól sikerültek, viszont nincs a gazdaságnak szenázsa. Kérdés, nem bosszulja-e ez meg magát a későbbiekben? A gazdaság vezetőinek a jövőben nem szabadna ilyen felületesen kezelni ezt a kérdést, mert ha továbbra is olyan kevés és rossz minőségű szénát fognak termelni mint a múlt évben, akkor könnyen problémák merülhetnek fel az állattenyésztésben.

NÉHÄNY SZŐ

az Állattenyésztésről

Finta mérnökkel folytatott beszélgetésünk során megtudtuk, hogy 1970-hez viszonyítva 49 darabbal gyarapodott a gazdaság tehénállománya. A múlt évben összesen 266 tehenük volt. A darabszám növelése mellett nem feledkeztek meg a hasznosság fokozásáról sem. A múlt évben 3226 liter tejet fejtek átlagosan egy tehéntől, ami hatvankilenc literrel több, mint az 1970-ben elért valóság. Itt kell megemlíteni azt is, hogy 170 tehén be van sorolva a hasznosság fokozásának ellenőrzésébe. Egy liter tejet 2,59 korona önköltséggel termelt a szövetkezet. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el azt is, hogy a marhahús kilóját 16,43 korona, a sertéshús kilogrammját pedig 10,20 korona önköltséggel produkálták. Egy elválasztott malac értéke 372 korona volt, de ezen érték alakulását nagyban befolyásolta az év elejei tömeges elhullás.

Az állattenyésztési ágazatok közül a sertéshizlalás a legkifizetődőbb. A múlt évben például 3,80 kilogramm takarmány felhasználásával állítottak elő egy kilogramm súlyszaporulatot. Az elért darabonkénti és naponkénti átlagos súlygyarapodás 51 dkg volt. Sajnos a hústermelés folyamatos emelését nagyban fékezi az a tény, hogy kevés az utód. A kocánként! elválasztás évi átlaga mindössze 15,7 db.

— Ez nálunk már többéves probléma, de eddig vajmi keveset sikerült javítanunk az eredményen — mondta Finta mérnök. — Már sokmindennel kísérleteztünk. Meglátogattunk néhány üzemet, ahol jobb az elválasztási átlag, sőt két ízben vásároltunk is kocákat a középtúri és a fegyverneki szövetkezettől, de az eredmény elmaradt. Viszont az idén a múlt évinél is több húst akarunk értékesíteni, ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megoldjuk ezt a bosszantó problémát.

Igen. A múlt évben 29.5 vagon húst produkált a szövetkezet, s ebből mindössze 9 vagon volt marhahús. Az idén már 28 vagon sertéshúst és 9 vagon

marhahúst terveznek kitermelni. A malacelválasztási eredmények javítását szorgalmazza az istállók korszerűsítése is. Mostanáig túlzsúfolt istállókban voltak az állatok. Most eb sósorban egy juhakol átépítésével, valamint a már meglevő sertésistállók korszerűsítésével igyekeznek megfelelőbb feltételeket teremteni az állatok számára.

NEMCSAK AZ EREDMÉNYEK,

az emberek helyzete is javult a hontfüzesgyarmati szövetkezetben. A mezőgazdasági nyerstermelés hektáronkénti értéke 12 074 korona volt, ebből a növénytermesztés 51 százalék erejéig részesedett. A szövetkezet összvagyona 1970-ben 21 millió, a múlt év végén pedig 31 millió 587 ezer korona volt, ebből 3.5 millió korona a folyószámlán.

A szövetkezet 1970-ben 4 millió 96 ezer koronát fizetett ki 237 átszámított dolgozónak. A múlt évben viszont 225 átszámított dolgozó összesen 4 millió 526 ezer koronát keresett a közösben. Ugyanakkor nőtt a dolgozók munkatermelékenysége is. Egy átszámított dolgozó munkatermelékenysége 1970- ben 60 ezer 414, a múlt évben pedig 68 ezer 715 korona volt.

A munkatermelékenység növekedését elsősorban a gépesítéssel és a korszerűbb módszerek meghonosításával érték el. A levicei járásban például itt alalmazták első ízben a mezőgazdasági repülőgépeket. s mindezt annak ellenére, hogy eléggé dombos a határ, és a terep nem a legideálisabb a repülőgép üzemeltetéséhez.

Évzáró taggyűlésre készülődik a szövetkezeti család; a huszonnegyedikre. Nem lesz szegény évzáró, ezt Finta elvtárs elárulta. De azt is elmondotta, hogy gazdagabb is lehetett volna, ha ... Reméljük, a szövetkezet vezetői és dolgozói elgondolkodnak majd az év folyamán felmerült problémák felett és közös erővel azon lesznek, hogy minél előb megoldják ezeket a problémákat. Egy év múlva ünnepük az efsz fennállásának negyedszázados évfordulóját, s bízunk benne, hogy az évfordulóhoz méltó eredményekkel.

KÄDEK GÁBOR

Találkozás a „Bábahomokon"

Elmaradtak a szélső házak. Utunk irányát kökénybokrok jelzik. Őrös határában az apró erdők, fasorok között vívó üt a mozdulatlanságot, az ősi paraszti életet idézik. Az egyik kiserdő szélén különös emberekre találunk.

Irigylésre méltó nyugalmuk, szorgalmuk, munkaszeretetük. Foglalkozásuk: sertésgondozók. Nevük: Dragonéi Lajos és Kővári József.

A két férfi 85 anyakoca és malacaik gondozását végzi. Es a gondozást itt szó szerint kell érteni. Ahhoz, hogy időben etessenek, itassanak, almozzanak, hogy tegyék valamennyi kötelességüket, nem kell parancs, utasítás, de még kérő szó sem.

Az őrősi sertéstelep a községtől három kilométerre erdők, legelők, szántók között búvik meg. A telepet juhok számára építette a szövetkezet. Az állattenyésztés szakosításakor építették át a juhakolt sertésistállónak. Azóta nem sokat költöttek rá. Állapota mégis megfelelő. Itt már sokszorosan megtérültek aaz építkezés költségei.

— Es az itt dolgozók munkakörülményét? — tesszük Jel a kérdést Csontos Gábornak, a szövetkezet elnökének.

— Eleinte mindent kézierővel kellett csinálni. Tíz éve fúrattunk egy kútat. Azóta' nem kell kézzel húzni a vizet, de a többi munkát hagyományos módon, kézzel kell végezni. Es tenni kell, ha esik az eső és fúj a szél, ha rekkenő a hőség, vagy ha 20 fokos hideg van.

— Tessék csak végignézni a kocákon — mutatja Kővári lózsef. — Egyik szebb, mint a másik. Hát nem örül az ember lelke, ha látja őket?

Dragonéi Lajos veszt át a szót:

— Es a kismalacok?! Almonként hét, nyolc, tíz. Es szemünk láttára nőnek.

— És mikor pihennek?

— Ha rendbeteszünk mindent. Gyakran este hét óra is elmúlik, mire „lelépünk“. Olyankor már vár a család, a

pihenés. De én nyugtalan természetű vagyok. Mindig a jószág jár a fejemben. Gyakran előfordul, hogy kapom magam, felugrok a kerékpárra és irány a „Bábahomok“, a sertéstelep. Két szó az éjjeliőrrel, egy pillantás a falkára és már meg is nyugodtam feleli Dragonéi elvtárs. .

— Elkészítjük az eledelt, majd széthordjuk az etetővályúkba. Mindezt időben, pontosan kell végezni, mert a jószág gyomra pontosabb az óránál. Félórás késés, és akkora a visítás, hogy megsüketül az ember.

A gondozók a jíaztatóba kalauzolnak. Mutogatják a napos, hetes, csomóban fekvő apró jószágokat. Minden kutricánál megállnak. Sorolják az anya ismertető jeleit, az első fialások eredményeit. Felzavarják az egyik kismalac-csapatot és Kővári József az elnökhöz fordul:

— Életrevaló kis jószágok. Egészségesek, mint a makk. Alkalmasak a továbbtenyésztésre.

A friss alom, a tisztára sepert folyosó, a tiszta kifutók mind arról beszélnek, a két gondozó nagyon szereti munkáját, az állatokat. A kocák a frissen esett hóban turkálnak. Annyira jámborak, nyugodtak, hogy az idegent sem veszik észre.

Keresetükről, a családról érdeklődünk.

— Az 1973-as év elég gyenge volt. Sok volt az előhasú koca. Csupán 17 malacot választottunk el átlagosan kocánként. Az idén jobb lesz. Еду-két malaccal többre számítunk anyánként. Nincs okunk panaszra. Jó a fizetésünk, a család is eléegedett — mondja Dragonéi Lajos.

— Munkánkat nem zavarja semmi. Ha valamire szükségünk van az állatok ellátásához, a szövetkezet azonnal teljesíti kérésünket. Reméljük, az idén sem lesz másként, s még jobb eredménnyel zárhatjuk az évet, mint tavaly

jegyzi meg búcsúzáskor Kővári József majd társa után indul az istálló felé. f(b)

V

Ж brehoví (imregi) földművesszövetkezet a trebišovi (terebesi) járás jól Ismert mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Elsősorban jó gazdálkodásuknak, kiemelkedő terméseredményeiknek köszönhetik a hírnevet. A szövetkezet földjei a jól ismert toronyai hegy dimbes-dombos lankáin terülnek el. Éppen ezért tudják értékelni a jobb éveket, amikor az időjárás és a makacs föld felett győzedelmeskednek. Rákényszerítik, hogy teremjen.

Tavaly átlagosan 38,5 métermázsás hektárhozamot értek el gabonafélékből. Ez még nem csúcseredmény, de az itteni feltételeket tekintve na gyón jónak számít.

— Jessó József, efsz-elnök szívesen beszél a gazdaságról, szavaiból kitűnik, szinte minden szegletét ismeri és sokat ad az ott dolgozók munkájának elismerésére. A földművesszövetkezet 1110 hektáron gazdálkodik. Ebből csak 376 hektár a szántóföld. A közös gazdaságnak 80 tagja van.

— Ami a kisebb méretű szakosítást illeti, mindeddig nem született végleges döntés — tájékoztat Horváth Sándor, az efsz ökonómusa.

A növénytermesztésben kenyérgabona, kukorica, zöldség, szálastakarmányok termesztésével foglalkoznak. Az állattenyésztésben a szarvasmarhatartás a fontosabb. Ezen belül a tej- és a hústermelésre specializálódtak, de több más efsz-el együtt részt vesznek egy szakosított sertéstelep üzemeltetésében is. Egyébként valamennyi ágazatban számos járási első díj tulajdonosai. Terméseredményeik rendszerint meghaladják a ke rületi átlagot.

Példásan

gazdálkodnak

Brehovon van mivel dicsekedni. Csupán két kis példát. Mintegy 50 hektáron termesztettek magkukoricát. A hektáronként elért 65 métermázsa hektárhozammal nem kell szégyenkezniük a többi mezőgazdasági üzem előtt. Szólni kell még a cukorrépa termesztéséről is. A 35 hektárról 258 mázsás átlagos hektárhozamot takarítottak be.

Tavaly 30 hektáron termesztettek zöldséget. Sajnos nem olyan sikerrel, mint az előző évek folyamán. Hektáronként 30 ezer korona tiszta bevételt értek el.

A fiatalok és az idősebbek egyaránt gyakorta veszik kézbe a szakkönyveket. Szívesen alkalmazzák a korszerű termelési eljárásokat: a kukoricát, cukorrépát és a burgonyát belterjesen termesztik. A vegyszerezéssel az idősebb efsz-tagok is megbarátkoztak, s szakértelemmel használják a korszerű gépeket, a munkát könnyítő nagyüzemi eljárásokat. A termelésszervezéssel függ össze, hogy például az efsz-tagok háztájiját is a közöséhez hasonlóan művelik. Nagy táblákban vetnek, közösen szerzik be a jőminőségű vetőmagokat, s közösen nagyüzemi módszerekkel is művelik.

A Brehoví Efsz felzárkózott azon mezőgazdasági üzemek közé, amelyek a tejtermelés szakaszán elérték az egy tehénre eső 3300 literes fejésí átlagot. Román Béla zootechnikus elégedett Is az eredménnyel.

— Az elismerés mindenekelőtt az olyan állatgondozókat illeti, mint Holingyák Géza és Kovács Anna. Nekik köszönhető, hogy a fejési szint „óramutatója“ lassan a 3500 literes évi átlag felé halad.

Csak az elismerés hangján lehet beszélni Zrebnyák László és Makó Péter állatgondozók munkájáról is. Náluk például 1,40 kg a hízőmarhák egyedenkénti napi súlygyarapodása. Ez valóban kiváló és nem gyakori esemény. Vagy ott van Jessó Béla és Tóth András. Ök a sertéseknél egyedenként napi 0,54 kg súlygyarapodással dicsekedhetnek.

Brehovon valóban van mit megtekinteni és van mit megmutatni. A szövetkezetben, ahol majdnem csak „tenyérnyi“ szántófölddel rendelkeznek, nagy feladatokat oldanak meg. így érték el, hogy a trebišovi járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartoznak.

— Nálunk az emberi kapcsolatok jól alakulnak, — mondotta Horváth Sándor ökonőmus. — Mindenki tudja, hogy saját magának dolgozik. Dolgozóink 25 év alatt sokat okultak. Szem előtt tartják az agrotechnikát, mert meggyőződtek róla, hogy ez mit jelent a termelés szempontjából. Még a mi szerény feltételeink mellett is meghonosodnak a legújabb ismeretek. A fiatalok túlnyomó többségét, ha akarná sem tudná rábeszélni senki, hogy elhagyják a földet. Úgy élnek, dolgoznak, mint egy nagy család, ahol mindenki jól ismeri a másikat, s ahol valamennyien egy célért, a többtermelésért dolgoznak.

Illés Bertalan