Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

1974. január 5. SZABAD FÖLDMŰVES, 7 Egy szövetkezet a megszilárdulás útján • BEFEJEZŐDÖTT AZ INTEGRÁCIÓ, KEZDŐDIK A KONSZOLIDÄCIÖ • GYŰLIK A PROBLÉMA, NÖVEKEDNEK A GONDOK # AZ ÉSSZERŰSÉG ELKERÜLHETETLEN AZ INTÉZKEDÉSEKBEN Az 1972-es év volt a lakásépítő szövetkezetekben a fordulat éve. Az elmúlt években ismeretlen volt a szó Is: integráció a tagok körében. Csak nagyon kevés beavatott tudott róla, hogy szóba került már a lakásépítő szövetkezeteknél is a csoportosítás gondolata. Hátha segítene egy ilyen egyesítés a felgyülemlett bajok, gon­dok megszüntetésénél. Košice városa volt az elsők között, amelyik megkísérelte a tagság meg­nyerését az integráció gondolatának. S itt a vnb melletti 1. számú szövet­kezet, amelyiknek 720 lakása volt és így a város területén a legnagyobbak közé tartozott. A lakások többsége az óváros területére esett, így a politi­kai rendezés területével egybeesőén készítették el a tervezetet is. December 4-én tartotta a 77 ház­tömb. több mint 3900 lakás képvise­lőinek — küldötteinek a részvételével a vezetőség az elmúlt időszak munká­jának értékelését s az előttük álló időszakra kidolgozott tervek jóváha­gyását. Csak néhány adat az elhang­zottakból: Míg az 1972-as év az integráció éve, addig a 73-as év a konszolidációé volt a beszámoló szerint. Ez más szóval azt is jelenti, hogy a megsürüsödött feladatok éve volt a 73-as év. Az el­múlt másfél év alatt már kirajzolód­tak a ténykedés főbb területeinek a problémái is. Kitűnt, hogy melyik sza­kasz volt túlméretezve, melyik felelt meg és melyiken szükséges a munka kiszélesítése. Az egyik legfontosabb munkaterület a lakások karbantartá­sa. Ilyen rövid idő alatt nem mutat­kozott meg még a várt effektus: az eredményesség és az önköltség csök­kenése. Éppen ellenkezőleg: drágul­tak a javítások, meghosszabbodott a várakozási idő. Az, ami pedig a laká­sok használóit nyugtalanítja: a pon­tatlanság és felületesség növekedett. Mert nem mindegy, hogy a munkából valaki egy-két órát marad ki egy szükséges javítás miatt, ha pontosan jönnek a karbantartók vagy pedig egy-két napot várakozik hiába, mert el sem jönnek I Igaz, van egy objektív okuk: kevesen vannak. Közel négy­ezer lakásra 19-et terveztek be, de csak 12-en vannak. Ezek se mind szakemberek. Menet közben sült ki, hogy a 19-es létszám is kevés. A ter­vek már másképpen számolnak: 48- nak kellene lenni, minden szakmából valakinek. Ebből az is megállapítható, hogy a lakáskarbantartás elégtelen. A másik problémakör, amelyhez a legtöbb felszólaló is hozzászól és amelyhez a legtöbb bíráló megjegyzés volt: a fűtés. Az idei korai tél, a több mint 20 fokos hideg készületlenül ér­te a lakások egyrészét. Még a távfű­tési rendszerben is vannak komoly hibák. Pedig itt kipróbáltak egy újí­tási javaslatot is a hőellátás rendsze­resebb biztosítására. A toronyházak­ban pl. a Kuzmány-telep északi részén nem tudják kifűteni egyszerre az egész lakást. Hol a szobák melegek — az északnyugati tömbökben — hol pe­dig a konyha és a mellékhelyiségek. De van olyan teleprész is, ahol egy­általában nem tudtak fűteni még, vagy pedig csak gyengén. A több órán át tartó összejövetelen sok mindenre mutattak rá a tömbök, a lakók képviselői. De most nem a háztömbök problémáiról, van szó. Ez csak az anyagi hátteret képviseli e párszavas beszámolóhoz. Néhány adat ennek a szövetkezet­nek a múltjából, jelenéből, esetleg a jövőjére vonatkozólag. A jelenlegi lakásépítő szövetkezet 26 kis szövetkezetből egyesült. Ezek között voltak olyanok is, amelyek csak egy-két blokkot, háztömbül épí­tettek fel, olyanok is, amelyek évekig nem tudták kikalkulálni, hogy meny­nyit kell a tagoknak havonta törlesz­teni, illetve előlegezni az önköltségre. A fő szempont az összesítéskor az egyes számú szövetkezetnél bevált szervezet, könyvelési mód és irányítás volt. Itt minden háztömbnek a költ­ségvetését és gazdálkodását külön tartották szemmel. így a jól gazdálko­dó háztömbök lakói nem fizettek rá a rosszul vagy hanyagul gazdálkodók­ra. Ezen kívül a szomszédos vág” kö­zeli tömböket egyesítették önigazga­tási körzetekben. Egy ilyen körzetnek úgy 5Ô—100 lakás körül mozgott a ..vagyona“, amit igazgatott, amelyért voltaképpen anyagilag is feleltek a tagok; ahogy gazdálkodtak, annyi volt a ráfizetés, illetve annyival keveseb­bet kellett az évi elszámolásokon .fi­zetniük az önköltségre. A Jövőre nézve itt most csak any­nyit: még két szövetkezet beépülése várhtó, amit már jóvá is hagytak. A jelenből is néhány adat, problé­ma, feladat: Egyik legtöbbet vitatott probléma a saját kazánházak fenntartása, üze­meltetése. A hírek szerint egyedülálló eset még a köztársaságunkban — vagy inkább már csak itt létezik. Most végre abba a szakaszba került, hogy az építési költségüket kifizette a kassai vnb, így a visszatérítés ré­vén a gond egy része megszűnt. A további években azonban ez üzemel­tetés kérdése okoz nagy problémát — különösen a százezreket igénylő ge­neráljavítások. Ki fizesse ki? A lakás­­használók tiltakoznak ellene, azzal, hogy ők is csak olyan állampolgárok, mint azok, akik mindent a társada­lomtól kapnak: lakást, fűtést. Ha már a lakásépíttetést vállalták, annak karbantartása az ő vállukon nyugszik, ekkor legalább annyit elvárnak a tár­sadalomtól, hogy biztosítsa számukra a távfűtés bekapcsolását. Ezzel elesne a gond a fűtőházak üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolatban. Ilyen értelemben szóltak hozzá a legtöbben is a beszámolóhoz. Az új lakásokat már eleve bekap­csolták a távfűtésbe. De a tíz éve vagy még régebben építetteknél ez olyan sok akadályra talált, hogy az évekkel előbb megígért tervekből máig semmi sem lett. Jelenleg kilátás sincs rá, hogy a közeljövőben ezt a kérdést megoldják — kapacitás-hiány­ra, tervezésre hivatkoznak. így tör­tént, hogy még a most épülő állami áruházzal szomszédos lakóházakat sem kötik be a távfűtési rendszerbe, pedig mellettük van az elosztó állo­más is. A sok felhalmozódott és elintézet­len ügy miatt olyan határozat szüle­tett, hogy a komplex racionalizációs intézkedések tervének határidejét le kell csökkenteni 1974. június 30-ára, s a kidolgozott tervek alapján már július 1-ével meg kell kezdeni az új gazdálkodást. A konszolidáció évének azonban vannak már eddig is konkrétabb ered­ményei. Ilyen többek között, a tera­szos házak költségvetéseinek, ügyke­zelésének és általában a pénzügyi gazdálkodásnak a feldolgozása, az önköltségek szétírása, a használók számára a havi illetékek kiszabása. A volt szövetkezeti vezetőség ezzel a feladattal nem tudott megbirkózni. (Mellékelt képünkön az említett tera­szos házacskák egy része oldalnézet­ben — háttérben a Kuzmány-telep háztömbjei és toronyházai láthatók.) Még egy adat az 1974-es tervből: • 77 lakótömb, • 3934 lakásegység, • 109 garázs, • 7 kazánház építése szerepel a gazdasági-pénzügyi tervekben és 4429 szövetkezeti tag lakásigényének kielé­gítésére — ez két-három családtagot számlálva körülbelül 10 000 embert jelent. Ez pedig már nagyvárosi viszo­nyok között is — Košice 150 ezres lét­számához viszonyítva — nagy szám­nak bizonyult. A vezetők felelősségét minden további szó helyett is megfe­lelően kiemeli. Scenyi József AMÜRI VÉNUSZ A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének régészeti expe­díciója az újkőkorban készült agyag­­szoborra bukkant Szovjet-Távolkele­­ten, az Amur folyó egyik szigetén. A kis méretű szobor női alakot ábrázol, büszkén magasba emelt fejjel és a nanáj nők jellegzetes arcvonulásaival. A nagy értékű szobrot amúri Vénusz­nak nevezték el. OLAJBÄNYÄSZAT FÖLDGÁZZAL A Szovjetunió tatárföldi olajmezőin érdekes kísérlet kezdődött. A vizsgá­latok már régebben kimutatták, hogy jelentős mennyiségű olaj marad a ki­termelt mezőben, ha a belső nyomás csökken. Ennek az olajmennyiségnek egy része a nyomás mesterséges nö­velésével termelhető ki. A hagyomá­nyos módszerrel vizet szivattyúztak a knolajhordozó talajrétegbe, de ez a módszer meglehetősen veszélyes, mert felborítva a talajvíz egyensúlyát, ta­lajsüllyedést és más felszíni deformá­ciókat okozhat. A szovjet mérnökök most víz helyett annak a gáznak egy részét szivattyúzzák vissza a kőolaj­hordozó rétegbe, amely a kőolajjal együtt tör a felszínre. Ezt a gázt meg­felelő berendezésekkel „kiszárítják“ hírek a SzoiZiaiírtül és így szivattyúzzák vissza nagy nyo­mással a termelőkutakba. Ezen a mó­don fenntarthatják a kőolajtermelés­hez szükséges nyomásviszonyokat a víz nem kívánatos mellékhatásai nél­kül. Végső soron a kutakba szivaty­­tyúzott gáz újra a felszínre kerül és felhasználható. 350 MILLIÓ ÉVES HALAK Észt paleontológusok a devon kor­szakban, mintegy 350 millió évvel ez­előtt élt halak megkövesedett marad­ványait fedezték fel a Balti-tenger körzetében. Eddig a tudósoknak csak néhány lapos homokkő-lenyomat vagy néhány csonttöredék állt rendelkezé­sükre ennek a korszaknak a halaiból. A lágy anyag pontosan megőrizte a halak formáját, így most már nem­csak külső formájukat és anatómiáju­kat rekonstruálhatják a kutatók, ha­nem táplálékukra is következtethet­nek. Az új lelőhelyen egész sor pán­célos hal kövületét találták, de rá­bukkantak elleneégeikre, a csaknem másfél méter hosszú ragadozóhalak­ra is. (APN) MŰHOLDAS HOMOKVIHAR­­VIZSGALAT A leningrádi egyetem kutatói beha­tóan elemezték azokat a fényképfel­vételeket, amelyeket szovjet meteoro­lógiai mesterséges holdak készítettek a Perzsa-öböl északi része, továbbá a Mezopotámia feletti por- és homok­­áramlatokról. A felvételek értékelése­kor figyelembe vették az időjárási adatokat, s ezen a módon kimutatták, hogy a légköri zavarnak két ténye­zője van. Egyrészt a helyi forgószelek kavarnak por- és homokviharokat, másrészt viszont az uralkodó széljá­rás is létrehoz 20—40 kilométer szé­lességű, s akár 500 kilométer hosszú­ságú poráramlatokat. A por az agya­gos üledékekből, továbbá a mezőgaz­dasági területekről származik, de olyan szárazföldi csíkokról is, ame­lyeket időnként víz áraszt el. Az elem­zés egyértelműen megerősítette azt a tudományos nézetet, hogy a por- és homokviharoknak jelentős geológiai szerepük van a szárazföldek arculatá­nak formálásában. ф A vízvezetékhálózatot a nyugat-szlovákiai kerület lakó»« Ságénak 34,9 százaléka használja ф A napi vízfogyasztás sze­mélyenként 3 hl ф A kanalizációs hálózatot már 40 községben kiépítették ф A nyugat-szlovákiai kerület lakosságának egyre növekvő életszínvonalé többek között abban is megmutatkozik, hogy egyre javul a jöminőségü ivó­vízzel velő ellátás színvonala. Nyilvános vízvezetéket 265 községben léte» sítettek, amely községekben több mint 557 ezer polgár él, ami a nyugat­szlovákiai kerület összlakosságának több mint egyharmadát jelenti. A nyilvánns vízvezeték-hálózatból történő ivóvízellátásban a legnagyobb eredményt a trenöini járás mutatja fel, ahol már 47,5 százalékra közműve» sitették a vízellátást. Utána következik a Bratislava-vidék járás 45,7 száza­lékkal, s a harmadik helyet a trnavai járás foglalja el. A nyilvános vízvezetékkel ellátott községek legkisebb számát a galantst járásban (7) és a levicei járásban (9) találjuk, ami az a járásokban éltf polgárok számának csupán egyötödét teszi ki. A többi járásban a lakosság' nak körülbelül egyharmada használhatja a nyilvános vízvezetákhálózat út­ján szállított ivóvizet. A kerület egész vízvezetékhálózatának hossza 2702 kilométer, s ennek fele a csoportos vízvezetékhálózatra esik. Csaknem 81 ezer a vízvezetékek mellékcsővezetékének száma, ezek hossza pedig 645 km. Az egész év folyamán több mint 55 milliárd liter vizet szállítottak a köz­művesített vízvezetékhálózaton, amely mennyiségnek egynyolcadát utóla­gosan derítőkben kellett fogyaszthatóvá feljavítani. A vízvezetékhálózatba szivattyúzott vízmennyiség legnagyobb hányadát a galantai járásban kell utólagosan kezelni, a legkevesebbet pedig a nitrai járásban. Az ivóvíz keze­lésének folyamatában a munkákat már teljes egészében automatizálták és a vízvétel folyamata is több mint kilenctized részben automatizált. JAVUL A VÍZELLÁTÁS A lakosság vízellátását a nyilvános vízvezetékhálózat útján az elkövetke­zendő időszakban csupán korlátozott méretben lehet majd tovább bővíteni^ mivel a már felhasznált források kapacitását csaknem teljes egészében ki­használják. A lakosság jó minőségű ivóvízzel való ellátósónak fokozása érdekében, valamint a meglévő szivattyúállomások kapacitásának tökéletesebb felhasz­nálása céljából további vizforrósokat kell felkutatni. A legjobb minőségű iváviz készletekkel a Dunajská Streda-i járás rendel­kezik, s e vízkészletek egyúttal a leggazdagabbak is. Ebben a járásban ta­lálható a kerület talajszint alatti vízkészletének több mint egyötöde. Arány­lag kedvező a helyzet a trnavai és a trenöini járásokban is. A szivattyú­­állomások kihasználásában élhelyet ért el a trnavai járás (90,1 százalék), de kitűnő a szivattyúállomások kihasználása a trenöini járásban (83,4 szá­zalék) és a galantai járásban (71,5 százalék) Is. A szivattyúállomásokat aránylag gyengén használják ki a Dunajská Streda-i járásban (11,2 száza­lék), a Bratislava-Vidék járásban (9,8 százalék), valamint a topolöanyí já­rásban (1,9 százalék). A víztartályok befogadóképessége meghaladja a 74 millió köbmétert, eb­ből három járásban a víztartályok befogadóképessége meghaladja a 10(1 millió hl vizmennyiséget. Az elmált évben összesen 66 millió köbméter ivó­vizet nyertünk a földalatti vízkészletekből, és a termelési kötség 1000 liter­re számítva 99 fillért tett ki. A költségeknek csaknem kétszerese mutatko­zik meg egy köbméter víz előállításakor a Dunajská Streda-i áf a Nová Zámky-i járásokban. A kerületi szintet nem érik el a trenöini és trnavai járások vízmű- és kanalizációs üzemei. Az elmúlt év során 59 milliárd litert számláztak ki a fogyasztóknak, eb­ből a háztartások vízfogyasztása e mennyiségnek három ötödét teszi ki, az ipar a mennyiségnek csaknem egy harmadát fogyasztotta, míg a fennma­radó a mezőgazdaságra és más fogyasztókra jut. A nyugat-szlovákiai kerü­let egy lakosára jutó átlagos vízfogyasztás 290 liter, azonban az egy ház­tartásra átszámított ivóvizfogyasztás csupán 176 liter volt. A felszabadulás utáni esztendőkben hatalmas összegeket áldoztunk a nyilvános kanalizáciís hálózat kiépítésére. A jelentős anyagi befektetés el­lenére a kanalizációs hálózat színvonala lemaradt a kiépített vízvezeték­hálózat mögött. Az elműlt év végén a kanalizációs rendszerre a kerület lakosságának alig 1/5-ét kapcsolták be. A nyilvános kanalizáció csupán a városi jellegű községekben nagyobb, s ezáltal a trnavai és a trenöini járá­sok vezetnek e téren. Nyilvános kanalizációt eddig a kerület 40 községében létesítettek, ahol 24 szennyvíztisztító állomást is üzembe helyeztek. A kanalizációs hálózat hossza 725 km. s ebből a trnavai és a trenöini járásokra ennek több mint egyharmada jut. A népgazdaság fejlesztését célző irányelvekkel összhangban az ötéves terv során tovább növekszik majd a nyilvános vízvezeték- és kanalizációs hálózatra kapcsolt lakosok száma. Az eddig elért színvonal annak ellenére, hogy az utóbbi esztendőkben a vízvezeték- és kanalizációs hálózat lényege­sért megnagyobodott. mégis elmaradt a szlovákiai eredmények mögött. Ezért továbbra is kellő figyelmet kell szentelni a vízvezeték- és kanálisé­­ciós hálózat további kiépítésére. ŠTEFAN KOCIAN, mérnök' A Zvolení Húsfeldolgozó Üzemben kitűnő debreceni pecsenyét készítenek. Ez az árucikk országszerte igen keresett.

Next

/
Thumbnails
Contents