Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-26 / 4. szám

I Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1874. január 26. Ara 1.— Kčs XXV. évfolyam, 4. szám. Szakmelléklet Az illetékes érdekkori szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója ZÁRSZÁMADÁSOK ideien Megfelelő kádereket a szövetkezetek élére ■ Több gabonát, húst, tejet, tojást termelnek ■ Á kötele­zettségvállalások még eredményesebb munkára serkentenek ■ Egyre nagyobb mezőgazdasági üzemek jönnek létre ■ A luCeneci (losonci) járásban is teljes ütemben készülnek az egységes töldművesszövetkezetek múlt évi mér­legei, és a felmérések alapján, újabb tartalékok figyelembevételével állít­ják össze a termelési- és pénzügyi terveket. A mezőgazdasági üzemekben és a Járási mezőgazdasági igazgató­ságon folytatott beszélgetések és vi­ták azt bizonyítják, hogy bár a múlt évben sok nehézséggel kellett meg­küzdeni, ennek ellenére 8 millió ko­ronával több a tiszta nyereség, mint az 1972-es évben volt. A kimutatások szerint a mezőgazdasági nyersterme­lés 19,7 százalékkal emelkedett. Tehát pozitív és negatív jelenségeket figye­lembe véve. azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a mezőgazdaság ebben a járásban is ígéretesen fejlő­dik. Dóra Barna mérnök, a járási mező­­gazdasági igazgatóság pénzügyi osz­tályának vezetője az eredményeket főleg azzal magyarázza, hogy a mező­­gazdasági üzemek élére egyre több olyan politikai és szaktudással rendel­kező káder kerül, aki érti a szakmá­ját és a tagsággal együtt szívvel­­lélekkel küzd a XIV. pártkongresszus határozataiból eredő feladatok telje­sítéséért. A másik pozitív jelenség a termelés tervszerű koncentrációja, melynek ér­dekében 50 közös gazdaságból 20 na­gyobb egységet hoztak létre, 2016 hektáros átlagterülettel. Habár lassan, de fokozatosan kialakulnak a szako­sítás feltételei és a meglévő eszközö­ket jobban fel tudják használni a ter­melés fejlesztésére. A harmadik örvendetes jelenség, hogy a mezőgazdasági üzemek egyre jobb minőségű árút termelnek és ter­mészetesen ezért több pénzt kapnak a felvásárló szervektől. Lényegében ennek köszönhető, hogy szinte min­den közös gazdaságban nagyobb a tiszta nyereség. Az állam segítsége Is kedvezően hat a termelés fejlesztésére. A beru­házásra fordított összegek évről-évre nagyobbak. Amíg az 1972-es évben 22 millió koronát fordítottak erre a célra, a múlt évben már 32-t és az új évben már 40 millió koronát irányoz­tak elő. A járási terepszemle azonban azt mutatja, hogy még az ilyen arány­lag magas beruházás sem felel meg a követelményeknek, mert nagyon sok az elavult, rogyadozó gazdasági épü­let. Sok-sok probléma vár még megol­dásra a luCeneci járás mezőgazdasági üzemeiben. Ennek ellenére a szorgal­mas földművesek mégis igyekszenek több árút szállítani a közellátás szá­mára. Számokban kifejezve, a múlt évi valósághoz viszonyítva 709 vagon gabonával, 45 vagon hússal, 35 vagon baromfihússal, egymillió liter tejjel és egymillió darab tojással adtak töb­bet. A feladatok teljesítéséhez nagy­ban hozzájárult a szocialista kötele­zettségvállalási mozgalom. A lelkes szövetkezeti földművesek a múlt évi közel 10 millió korona értékű válla­lásukat lényegesen túlteljesítették, és a Szlovák Nemzeti Felkelés, valamint a prágai felkelés és hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére 15 mil­lió korona értékű többtermelést vál­laltak. A szocialista munkaverseny jobb minőségű munka végzésére ser­kenti a szövetkezeti tagságot. Az élen­járó efsz-ekben, mint a lehotkai, ho­­lisaí (galsai), poltári és rapi közös gazdaságban épp a szocialista munka­verseny tárja fel a termelés fokozásá­hoz szükséges tartalékokat. A Rapi Efsz-ben — amint Tóth János elvtárs elmondotta — a tagok-kezdeményezé­sének következtében 1 millió korona áruval termelnek többet, mint az 1973-as évben. Nyeste Kálmán, a Ho­­lisai Efsz elnöke szintén arról számolt be, hogy a tagok egymással versengve igyekszenek munkahelyükön túltelje­síteni feladataikat. A közös gazdaság az egyesítés óta jelentősen megerősö­dött és kiváló feltételek nyíltak a ter­melés fokozására. A kötelezettségvál­lalások magukba foglalták az egyes szakaszokon az önköltség csökkenté­sét is. Ezen a téren is szép eredmé­nyek születtek, mert a gazdaságban kétmillió koronával kevesebbet hasz­náltak fel termelési költségekre a tervázettnél. Eladási terveiket igazi parasztbecsülettel teljesítik. Tejből például 800 ezer litert kellett volna eladniuk, de ezzel szemben 846 ezer 265 litert juttatnak a felvásárló szer­veknek. Különösen az ipolynyitrai részleg tehéngondozői járultak hozzá a tejeladási terv túlteljesítéséhez. Az évvégi összegezés szerint lényegesen több húst és gabonát adtak el, mint amennyit eredetileg előirányoztak. Beszélgetés közben ellestünk néhány mutatót, amelyek szintén arról tanús­kodnak, hogy a közös gazdaságban elég magas a termelés szintje. Az egy tehénre eső évi tejhozam például 310Ö liter, a hízémarhák napi súlygyarapo­dása pedig darabonként 1 kg körül mozog. Különösen az új hizlalási mód­szerek hoztak szép eredményeket. Ígéretes fejlődés észlelhető tehát a Holišai Efsz-ben, ennek ellenére az elnök a nem előrelátó járási tervezés miatt elégedetlenkedik. A járási me­zőgazdasági igazgatóság határozatá­nak értelmében például meg kellett szüntetniük a dohánytermesztést és csökkenteni ez anyakocák számát. Az új tervezés szerint viszont ismét do­hányt kell termelniük és egyre több malacot kérnek tőlük. A múltban vi­szont nem tudták értékesíteni az el­adásra szánt malacokat. Nem csoda, ha ezek után az elnök dühösen fakadt ki és megállapítja, hogy szerinte a jobbkéz nem tudja, mit csinál a bal. A járásban általában jobbak a ta­valyi gazdasági eredmények, mint az 1972-es évben, azonban sok mezőgaz­dasági üzem egyhelyben topog. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy tíz közös gazdaság mérleghiányos. A „lyukakat“ különböző károkért járó összegekkel igyekszenek bepótolni. Azonban ez sem sikerül minden szövetkezetben. Ezek közé tartozik a Veliká nad Ip­­íom-i (vilkei) közös gazdaság is, amely már évek óta ráfizetéssel zárja az évet. Bednár Jolánnak, a szövetkezet könyvelönőjének ugyancsak kellett erőltetni az emlékezőtehetségét, amíg végülis „kinyögte“, hogy szerinte az 1967-es évben volt utoljára osztalék. Az 1972-es évben 1 millió 200 ezer ko­rona hiánnyal zárták a mérleget, de most sem állnak sokkal jobban. A szövetkezet elnökével ugyancsak meghánytuk-vetettük a hátul kullogás okát, aki elsősorban a rossz termelési feltételekre, valamint a munkaerő­­hiányra hivatkozott és elégedetlensé­gét fejezte ki amiatt, hogy a járás nagyon kis összegeket juttat számuk­ra beruházási célokra. Érről nyomban meggyőződtünk és az a véleményünk, hogy a gazdasági épületeket rövid időn belül korszerűsíteni kellene. A tehénistállőban például víz csorog a gondozókra és az állatokra, nem cso­da, hogy nincs elég megás szinten a tejtermelés. Szinte hihetetlenül hang­zik, de az állatok egy részét még min­dig volt magángazdák „óljaiban“ tartják. A telepen láttam, hogy tyúk­éiban is hizlalnak borjakat. Az Ipoly szabályozásának lassú üte­me miatt a rétek kevés és rossz mi­­hőségű füvet teremnek. Közös össze­­(Folytatás a 2. oldalon.) A friss zöldséget már nagyon várják a vásárlók. Azt hiszem az idén — ehhez hozzájárult a gyenge tél is — még korábban jutunk primőráruhoz, mivel az üvegházakat maximálisan ki­használják. ■nterjú a járási foagronomussal Hófúvásos Időben kopogtattam be Jozef Mudroch mér­nöknek, a Nové Zámky-i (Érsekújvári) Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság főagronómusának ajtaján. Épp iratait rendezgette, mert a nagy öszvégi hajrá óta csak most jutott ideje ilyen jellegű munkára. Az átmeneti pihenő ideje alatt a többi agronómussal együtt egy kis erőt gyűjtöget a tavaszi induláshoz. Mivel épp a múlt évi eredményeket vette számba, első kérdésünket ezzel kap­csolatban tettük fel. • Milyen eredményeket értek el a múlt évben a nö­vénytermelésben? — Az időjárás bizony mostoha volt hozzánk, de ennek ellenére egyes szakaszokon jóval többet termeltünk, mint az 1972-es évben. A búza átlagos hektárhozama 43,54, az árpáé 40,60, a kukoricáé 43, a cukorrépáé pedig 360 mázsa volt. Magam sem vártam ilyen hozamokat, mert járásunk földterületének nagy része homokos, szomjas és a kevés csapadék miatt bizony sokat sínylőd­tek a növények. A jó agrotechnika és a megfelelő táp­anyagellátás, valamint a bővebb hozamú növények tették lehetővé az aránylag jó termést. A leggyengébben a kukorica fizetett, mert ez szenvedett leginkább csapa­dékhiányban. Azonban az élenjáró gazdaságokban szinte lekordhozamokat értek el. A Nové Zámky-i Efsz 56,80, a Gbelcei (Köbölkút!) 52,21, a Dvory nad Žitavou-i pedig 51 mázsás csúcshozammal dicsekedhet. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy ha a talaj nedvességét megfelelő agrotechnikai műveletekkel megőrizzük, akkor túl nagy meglepetések még aszály esetén sem érhetnek. A cukor­répa termesztésben is születtek rekordok: Michal nad Zitavou-ban 600, SikeniCkán 494 és Jasován (jászfalun) pedig 468 mázsás hektárhozamot értek el. # Főagronémus elvtárs. hogyan telelnek az ősziek? ' — Kedvezően nyilatkozhatok, mert még egy télen sem volt ilyen jó erőben a gabonavetés. Ez főleg annak kö­szönhető, hogy a vetőszántást még a szeptemberi esők előtt befejeztük, tehát a föld jól megüllepedett és a ben­­nelevő megfelelő mennyiségű nedvességtartalomtól a magvak gyorsan csírát bontottak. Az eddigi leltározások azt mutatják, hogy a húza és az ősziárpa elég sűrű. Becslésünk szerint négyzetméterenként általában 350— 400 búzaegyed van, ami ideális sűrűség. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy lényegében nincs olyan túl ritka vetés, amelyet ki kellene szántani, vagy pedig ta­vasszal újra kellene vetni. Bardoítovon (Baracskán) 6l6 hektáros gabonatáblán ellenőrizték a növények sűrűsé­gét. A kimutatás szerint a Jubilejná, a Kaukaz, az Auróra és a Száva búzafajták nagyon jól bokrosodtak és négy­zetméterenként több mint 400 egyedet számoltak belőlük. A Bánovi Efsz-ben 450 hektáron szintén elvégezték a lel­tározást és az eredmények azt mutatják, hogy 400 egyed­­nél is több növényegyed van négyzetméterenként. % A nagy hozamú búzafajták természetesen több táp­anyagot igényelnek. Milyen ütemben folyik a fejtrágyá­zás? — A nitratációra idejében felkészültünk és a lehetősé­gekhez mérten megfelelő mennyiségű műtrágyát bizto­sítottunk a munkálatok elvégzéséhez. Néhány szövetke­zetben még tavaly megkezdték a nitratációt és a növé­nyek biológiai fejlődésének megfelelően jelenleg rend­szeresen végezzük ezt a munkát. % Az űszirepce sűrűségével is elégedett? — A repcetermesztésben több éven át szép eredménye­ket értünk el és jé termelési tapasztalatokat szereztünk. A legutóbbi határszemle után megállapítottuk, hogy még egy évben sem voltak ilyen erősek a repceegyedek. Kü­lönösen a dubnfky (csüzi) szövetkezet őszirepcetábláia szép. О A gabonafélék tehát általában jól telelnek és re­mélhető. hogy az egyedek tovább erősödnek; ezen a sza­kaszon tehát nincs komolyabb hiba. A csupa pozitív vá­lasz után milyen problémákkal küzdenek a téli időszak­ban? — Mivel a határ most nem sok munkát ad, a szállító­­eszközöket trágyakihordásra használjuk. Mezőgazdasági üzemeink a táblák végén nagy szarvasokat raknak, jól leföldelik, hogy minél kevesebb ammónia szökjön meg és iiymódon a trágya érése is megyorsul. Mondanom sem kell, hogy szántás előtt igen rövid idő alatt széthordható az istállótrágya, az ilyen trágyatelepekről. Annak elle­nére, hogy a terményszállítási munkák most nem igé­nyelnek szállítóeszközöket, még sincs elég belőlük. Rövid időn belül sürgősen szükségünk lenne legalább 10—20 darab kilenctonnás csehszlovák gyártmányú pótkocsira. Gépvásárlóink beutazzák értük az egész országot, még sem vásárolhatunk eleget belőlük. Elvárjuk, hogy a me­zőgazdasági gépgyárak végre kielégítsék a mezőgazda­­sági üzemek ilyen jellegű szükségleteit. Ф Határszemlénk alkalmával több mezőgazdasági üzemben panaszkodtak; nincs elég szolöoltvány újabb te­rületek betelepítésére. Mi a helyzet ezen a téren járási méretben? — Sajnos, nem sok jót mondhatok. Évről-évre nagyobb hiány mutatkozik szőlőoltványból. Bár járásunkban Gbel­­cén és Srtekovon, valamint más gazdaságokban igyekez­tek minél több szőlőoltványt készíteni, ez távolról sem fedezi a szükségletet. A múlt évben ért bennünket a leg­kellemetlenebb meglepetés, mert az illetékesektől olyan kevés szőlőoltványt kaptunk, hogy a tervezett 80 hek­tár helyett csak 30 hektárt telepíthettünk be. Ha ez így megy tovább, akkor ebbe a körzetbe lelassul a szőlészet fejlesztése. Pedig nagyon ideálisak a feltételeink a szőlő termesztésére. A járási főagronémussal való beszélgetés tehát ered­ményekről, és hiányosságokról szól. Azt bizonyítja, hogy bár a természet alszik, ám a mezőgazdasági dolgozók mégsem tétlenkednek.

Next

/
Thumbnails
Contents