Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 3. szám
1S74. január 19. .SZABAD FŰLDMGVES, v Ladislav Spačinský mérnök Csc: Hústermelés o nagyvilágban és nálunk 2 Vessünk egy pillantást az élelmiszerfogyasztás további fejlődésének terveire, különös figyelmet szentelve a húsfogyasztásnak. Táplálkozásunkban a kétségtelen és jelentős haladás ellenére, amelyet a szocialista építés esztendeiben értünk el, a húsfogyasztás például 1972-ben az 1936-os évvel összehasonlítva, háromszorosára, azaz 22 kg-ről egy lakosra évente 66 kg-ra emelkedett, még mindig számos problémával kell megküzdenünk. Ilyenek a táplálkozásunkban napjainkban Is jelentős szénhidrát-fogyasztás és az olyan élelmiszerek csekélyebb fogyasztási aránya, amelyek állati eredetű fehérjéket tartalmaznak: a hús, e tej és a tojásfogyasztás. Ugyancsak aránylag csekély az olyan élelmiszerek fogyasztása, amelyekben megtalálhatók a legszükségesebb ásványi anyagok és vitaminok — tehat elsősorban a gyümölcsfogyasztás. E kérdések megoldására megfelelő választ az a hosszúlejáratú koncepció ad, amelyet táplálkozási politikánk szempontjából 1990-ig dolgoztunk ki és legfontosabb részét képezi népgazdaságunk fejlődésének, valamint a CSKP gazdaságpolitikai irányelveinek. Ezért helyes lesz, ha ismertetjük azokat az aiapfontossági'i szempontokat, amelyeket e koncepció kidolgozásakor kiinduló pontként használtak fel és ugyanakkor szemügyre vesszük táplálkozási stratégiánk céljait is. A táplálkozás fejlesztésének e koncepciója kidolgozásakor az állandó irányzatokon kívül — mint amilyenek az egy lakosra naponta eső fogyasztás, az egyes alapfontosságú élelmiszerek szükséglete stb., ame- . lyek eddig befolyásolták táplálkozásunkat és jelenleg is éreztetik hatásukat a fogyasztás terén, tekintetbe vették azokat az irányzatokat, amelyekről feltételezhető, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb hatást fejtenek majd ki. Az élelmiszerfogyasztás fejlődésének hosszúlejáratú meghatározásakor az 1990-es évig bezárólag az alábbi kritériumokból indultak ki. A lakosság táplálkozásának egészségügyi követelményeiből amikor is az évszázad végéig a legnagyobb valószínűség szerint a munka-megterhelés az eddigi állapottal szemben körülbelül 20—*-25 százalékkal csökken s ezátal észrevehetően megnövekszik a neuropszichikai megterhelés, amely kalória szempontjából kevésbé igényes táplálkozást tételez fel, viszont a védőanyagok, vitaminok jelentős fogyasztását követeli meg. A csökkent munkamegterhelés részleges ellensúlyozását várhatjuk a szabad idő aktív kihasználásának fejlődése által, amely a fokozottabb turisztikát, egyes sportok űzését, tömegesebb hétvégi üdülést feltételez. Bizonyos változás várható a lakosság korösszetételében is, éspedig az emberi kor meghosszabbodása, valamint a népszaporulat irányzatának csökkenése által, ami az élelmiszerekkel szemben támasztott minőségi igények és a nagyobb választék terén mutatkoznak meg. A lakosság korösszetételének változásával együtt bizonyos szomatometríkus változásokra is sor kerül, mint amilyenek az érett kor gyorsabb elérése, a nagyobb testmagasság és testsúly, mely utóbbi egyes korcsoportoknál nagyobb igényeket támaszt az energiát adó élelmiszerek fogyasztása iránt. Ugyanígy nem lehet figyelmen kívül hagyni a táplálkozásból kifolyó betegségek hatását, amelyek a modern társadalomban egyre növekvő irányzatot mutatnak. Ezek közé sorolhatjuk az elhízást, az érelmeszesedést, a cukorbajt és másokat, amelyek egyrészt kedvezően, másrészt pedig hátrányosan befolyásolják majd az élelmiszerfogyasztást. az Életszínvonal hatAsa Ezeket az egészségügyi szempontokat mennyiségileg is figyelembe vették a táplálkozás távlati koncepicójában ajánlott élelmiszeradagokban. A jelenleg érvényes és ajánlott élelmiszeradagokat a legközelebbi időszak optimumának 'tekinthetjük. Jelentős túllépésük egyáltalán nem kívánatos, mivel ez a lakosság egészségi állapota szempontjából jelenthet komoly veszélyt és az élelmiszerellátás egyensúlyát leronthatja. További kritérium a fogyasztói kereslet fejlődése, amely a szociális-gazdasági tényezők elemzéséből indul ki. A szociális-gazdasági tényezők befolyásolják az élelmiszerek mennyiségi és minőségi szükségletét és bizonyos strukturális változásokat követelnek meg. Ezért az élelmiszer-fogyasztás jelenlegi felmérése nem támaszkodik csupán a követelményekre, tehát arra minek kellene lenni, hanem igyekszik választ adni arra a kérdésre, hogy előreláthatólag mi lesz az objektív társadajmi fejlődés következménye köztársaságunk, beleértve a Szlovák Szocialista Köztársaság lakosságának személyes szükségleteit. A lakosságnak az élelmiszerek iránti keresletét befolyásoló legfőbb tényezők közé tartoznak azok a folyamatok, amelyek a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatosak s amelyek gyors változásokat időznek elő az élelmiszerfogyasztásban. - A lakosság egyre növekvő életszínvonalával arányosan csökken és továbbra is csökkenni fog az élelmiszerfogyasztás gazdasági tényezőinek jelentősége, tehát az élelmiszerek ára. Ezzel ellentétben növekszik majd a nem gazdasági tényezők fontossága, mint például a minőség, az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának jelentős növekedése az élelmiszerek tartóssági tulajdonságai, a gyártott élelmiszerek csomagolástechnikája és hasonlók. Ezen kívül meg kell említeni, hogy a szabadidő kihasználásának módja jelentős változást hoz majd a lakosság életstílusába. Ez az élelmiszerfogyasztás terén azt az igényt lépteti előtérbe, hogy csökkentsék az élelmiszerek elkészítéséhez szükséges munka részarányát a háztartásban, s fokozottabb követelményt támasztanak az élelmiszerek ipari feldolgozása iránt. Ezt csakis az élelmiszerkészítmények legmesszebbmenő ipari előkészítése által, a termékek minőségének növelése és a szolgáltatások fokozása, a készételek, valamint a konzervek kellő választékának gyártása útján lehet elérni. Emellett számíthatunk a természetbeni fogyasztás további csökkenésével. A lakosság vásárlóerejének növekedése tovább fokozza majd az élelmiszeripari termékek egyre újabb és gazdagabb választéka iránti követelményeket. Ezért a legközelebbi tizenöt-húsz év során az újabb gyártmányok kifejlesztésének gyorsabb ütemével számolhatunk, olyan élelmiszercikkek előállításával is, amelyeket pillanatnyilag még nem ismerünk. További kritérium az élelmiszerfogyasztás összetételének fokozatos kiegyenlítése egy lakosra számítva a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság között úgy, hogy összegezve elérje Európa fejlett Ipari országainak élelmiszer-fogyasztási színvonalát. E tényező applikálásakor a tudományos összehasonlítás módszerét alkalmazták, kiindulva a FAO által 1980-ig kidolgozott élelmiszer-fogyasztási projektumból. Az ebből általánosítható fejlődési irányzatok Nyugat-Európa összes fejlett országaiban érvényesek. Az első helyen áll a növényi eredetű nagy kalőriatartalmú élelmiszerek fogyasztásának, elsősorban a gabonafélék és a burgonya fogyasztásának csökkenése a cukorfogyasztás mérsékelt növekedése mellett. A továbbiakban igen gyorsan növekszik majd a zöldség és különösen a gyümölcsfogyasztás. Ezen felül tanúi lehetünk az állati eredetű élelmiszerek, elsősorban a húsfogyasztás rohamos növekedésének a zsiradékfogyasztás egyidejű csökkenésével. E fejlődés alapján számíthatunk a személyenként és naponta fogyasztott kalóriák állandósulására, amely jelenleg körülbelül 3000 kalória naponta egy lakosra, összegezve, a FAO e tervezetét az állati eredetű fehérjék szükségletének és fogyasztásának növekedése jellemzi, amelyeknek általános növekedése minden fejlett országban nagyobb, ami azt jelenti, hogy egyre csökken a növényi eredetű fehérjék fogyasztásának részaránya. A táplálkozás hosszúlejáratú előirányzata következetesen a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság élelmiszer-fogyasztásában mutatkozó különbségek feltételezett komplex és aránylag gyors kiegyenlítéséből indul ki. E kiegyenlítés feltételei a két nemzeti köztársaság lakosságának életszínvonala közötti eltérések gyors kiegyenlítésének objektív folyamatából adódik. Ezt a jelentős feladatot segíti elő Szlovákia iparosításának gyors üteme is. A táplálkozás terén ez a fogyasztás színvonalának kiegyenlítése mellett a fogyasztói szokások jelentős egységesítését jelenti. A múltban a fogyasztást jelentős mértékben befolyásolta a komoly tételt képviselő természetbeni élelmiszerbázis. E fejlődés mellett bizonyos eltérésekkel számolhatunk továbbra is a falvak lakossága körében. A különbségek kiegyenlítődésének irányzatát különösen a városi lakosság körében észlelhetjük. Az utolsó szempont, amelyre az élelmiszerfogyasztás koncepciójának kidolgozásakor figyelmet fordítottak, a kellő nyersanyagkészletek kialakítása a saját mezőgazdasági termelés útján, elsősorban az alapfontosságú élelmiszerek terén. E kérdésben megállapíthatjuk, hogy az élelmezés projektumának alapján kidolgozták a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelményeket, és számításba vették azt, hogy a behozatal, amely jelenleg az alapfontosságú élelmiszereket tekintve még jelentős, távlatilag csökkenni fog. STRATÉGIAI CÉLOK Az előbbiekben felsorolt tényezők alapján kidolgozták az élelmiszer-fogyasztás várható színvonalát 1990-ig és meghatározták a lakosság tápanyagellátási politikájának alapfontosságú stratégiai céljait az egyes ötéves tervekben 1990-ig. A lakosság ellátásának és élelmiszer-fogyasztásának hosszúlejáratú fejlődését felmérő elképzelések azt mutatják, hogy az állati eredetű alapfontosságú élelmiszerek fogyasztása, amelyek jelenleg bizonyos mértékben hiányt mutatnak, a jövőben folyamatosan növekszenek majd. Hasonló lesz a helyzet a zöldség, a gyümölcs, a hüvelyesek és más keresett élelmiszerek fogyasztása terén, amelyek a racionális táplálkozás gyakorlati megvalósítása szempontjából fontosak. Ugyanakkor igyekszünk csökkenteni, illetve a jelenlegi szinten fenntartani az olyan élelmiszerek fogyasztását, amelyekből felesleg mutatkozik, illetve elegendő van, vagy amelyeknek fogyasztása eléri az optimumot. Az olyan élelmiszerek közé, amelyeket a hosszúlejáratú tervezet szerint mennyiségileg növelni kell, elsősorban a húst és a hústermékeket említhetjük. A jelenlegi elképzelések szerint Szlovákiában a húsfogyasztásnak 1975-ig el kell érnie az egy lakosra eső évi 70 kg-os mennyiséget, amely irányszámot az ötödik ötéves terv ezirányú feladata is előírja. A következő ötéves tervek során a húsfogyasztás fokozatosan emelkedik majd és 1990- ben eléri az egy lakosra eső 93 kg-os évi fogyasztást. Ezzel a táplálkozás terén a világ legfejlettebb országai közé jutunk. A nagy mennyiségű húsfogyasztás alapvető strukturális változásokat követel meg a mezőgazdasági őstermelésben, elsősorban a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés terén. A sertéstenyésztésben pillanatnyilag egyre sürgetőbben lép fel az olyan új fajták kitenyésztésnek kérdése és szükséglete, amelyek csekélyebb zsiradékmennyíséget adnak. Lényegében arról van szó, hogy a szalonna és a zsiradékok mennyisége a jelenlegi húsz százalékos határértékről a tíz százalék alá csökkenjen. Hangsúlyoznom sem kell, hogy az új, ún. hússertések fajtáinak kitenyésztése mellett komolyabb igényeket kell támasztani a takarmánykeverékek előállításában szükséges strukturális változások iránt, ami azt jelenti, hogy az iparilag előállított takarmánykeverékekben fokozni kell a fehérjetartalmú alapanyagok részarányát. A hosszúlejáratú tervek számolnak a baromfihús növekvő fogyasztásával is, s e téren a fogyasztásnak húsz-harminc év alatt legalább 30—40 százalékkal kell emelkednie. Ez a növekedés a jelenlegi tíz kilogrammos fogyasztásról évente egy lakosra számítva 13,5—14 kg-ra történő növelését feltételezi. Hasonló fejlődés várható a tej és a tejtermékek fogyasztása terén is és így a fejlett országok sorában szintén megtisztelő helyre juthatunk. A lakosság táplálkozási távlatait felvázoló e rövid áttekintés azt mutatja, hogy komoly, összetett és igényes folyamatról van szó, amely fokozza a mezőgazdasági termeléssel, a felvásárlással, az élelmiszeriparral, a belkereskedelemmel és ennek szervezeteivel szemben támasztott igényeket. Számtalan bonyolult közgazdasági kérdést kell megoldani, alkalmazni a gazdasági ösztönzőket, az árpolitika adta lehetőségeket, hogy ezáltal kedvező feltételeket alakíthassunk ki az SZSZK lakosságának élelmiszerellátási célkitűzéseinek megvalósítására 1980-ig. E szándék megvalósításával összefüggő kérdéskomplexumot egy csapásra lehetetlen lesz megoldani és e kérdésre továbbra is állandó figyelmet kell fordítani. A legfontosabb az, hogy a feladat teljesítéséhez a központi szervek fejlesztési intézményeik, valamint a tudományos kutatóintézetek, ugyanígy a gazdasági-termelő egységek is hozzájáruljanak, amelyek részt vesznek a lakosság élelmiszerellátásában. A táplálkozás és az élelmiszer-fogyasztás általános kérdéseinek megoldásával egyidőben meg kell oldani az élelmiszer-fogyasztá* kérdéseit az egyes körzetekben és kerületekben is, tekintettel arra, hogy a lakosság egyes szociális csoportjainak legcélszerűbb élelmiszer-ellátását biztosítsuk. Az élelmiszerellátás Irányzata a szocialista országokban, tehát nálunk is, reális, mivel államvezetésünk és Csehszlovákia Kommunista Pártja már a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelmi politika termelői és forgalmazói feladatait a cél elérésére összpontosítja és a lakosság számára kedvező gazdasági adottságokat létesít a lakosság jövedelmét figyelembe véve ahhoz, hogy a racionális táplálkozás szempontjából szükséges élelmiszereket megvásárolhassa. Az előzőkben felsoroltakból kitűnik, hogy a népélelmezés stratégiájának megvalósításában jelentős, s mondhatnánk igen fontos szerepet játszik a húsfogyasztás. A FEHÉRJEFOGYASZTÄS GÖRBÉJE Az 1972-es évben lakosonként és naponta fogyasztott 49 g állati eredetű fehérjéből a hús részaránya 18,1 gramm, azaz 36,9 százalék volt. Távlatilag 1990-ig számolunk azzal, hogy a húsfogyasztás megnövekszik, s ezáltal a fehérjeszükséglet fedezését jelentősebb részarányban biztosítja a hús. Várható, hogy az állati eredetű fehérjék fogyasztása 56 gramm lesz lakosonként naponta, ebből a hús 21 gramm, azaz 37,5 százalék, ami a növekedési Index 116 százalékos emelkedését jelenti. Még 1970-ben az állati eredetű fehérjék részaránya táplálkozásunkban 4üfi százalékot, a növényi eredetű pedig 50,4 százalékot tett ki; 1990- ben a nagyobb húsfogyasztás alapján, amelyből az SZSZK-ban egy lakosra évente 93 kg lesz a fogyasztás, az állati fehérjék részaránya a növényi eredetű fehérjékhez hasonlítva 64,5:35,5 százalékos arányra növekszik. A húsfogyasztás megnövekedése egyúttal azt is jelenti, hogy a lakosság nagyobb összegeket fordít majd a hús beszerzésére. Tájékoztatásképpen megemlíthetném, hogy 1000 kalória, amit kenyérből vagy burgonyából nyerünk, a fogyasztónak csupán egy koronájába kerül. Ezzel szemben a sovány marhahúsból nyert 1000 kalória ára 17 korona, míg az ugyanilyen mennyiségű kalória, amit gyümölcsből és zöldségből nyerhetünk, még magasabb összeget képvisel. Ebből adódik, hogy a táplálkozási politika irányzatainak megvalósítása 1990-ig csakis abban az esetben lehetséges, ha a lakosság reáljövedelmét állandóan növeljük és ezáltal tovább erősödik a lakosság vásárlóereje. Már napjainkban minden polgárunk évente húsra,'hústermékekre és húskonzervek beszerzésére csaknem 1100 koronát fordít. A legközelebbi 18—20 esztendőben számolunk azzal, hogy a húsfogyasztás lakosonként és évente két kg-mal növekszik. így a lakosság piaci húsfogyasztása a jelenlegi, körűiben 37 kg-ről ennek kétszeresére emelkedik. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi 18—20 évben minden lakosra számítva a húsfélék beszerzésére fordított költség évente túllépi majd a 2000 koronát. Egy átlag-lakosnak a hús vételére fordított napi kiadása 3 korona, míg a többi élelmiszer és az italok vásárlására naponta több mint 12 koronát fordít. (Folytatjuk.)
