Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-08 / 23. szám

ÍVJA. június I. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 A Sokolcei (Lakszakállasi) Efsz ökonómusát Lel­kes Bélát kértük meg arra, tájékoztasson bennün­ket szövetkezetüknek a szomszédos Bodza-Holiarei (Bogya-Gelléri) Efsz, valamint a Brestoveci (Szilasi) Efsz együttműködésével 1969-ben létesített MGF-OB jelzésű univerzális takarmányszárítógép működésé­nek szervezési és ökonómiai vonatkozásairól. Kiderült, hogy a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban készült berendezés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A beruházási költségeket annak Idején közösen viselte a három szövetkezet. Az építkezési csoporto­kat Is összevonták ebből a célból, mert az építkezés önsegélyes alapon zajlott le. Az építkezésnek megkez­désétől számított 90 napon belül el­készült az épület, melynek átadására a gépi felszereléssel együtt a 11. hó­napban került sor. Az MGF-OB jelzésű univerzális ol­­dalbetárolós terményszárítógép alkal­mas gabona szárításra, továbbá kuko­rica, hüvelyes vetemények, köztük a borsó, a szója, a bab és egyéb termé­nyek szárítására. Hüvelyeseket a szö­vetkezetek takarmányozási célokra termesztenek, azok magas fehérje­­tartalma végett, s ezt főleg a tehené­szetben takarmányozzák. Tervbe vet­ték, hogy hüvelyeseket a jövőben el­adásra is termesztenek majd. A napi és tehenenkénti tejtermelési átlag egyébként a három szövetkezetben 9—10 liter közötti. A terményszárító gépet. legnagyobb mértékben lucerna szárításra hasz­nálják. A Sokolcei Efsz-ben általában a szántóterület 26—28 százalékán, vagyis 300—330 hektárnyi területen termesztenek takarmányféléket, ami­ből 150—180 hektárnyi, vagyis közel 15—17 százalékot kitevő mennyiségű a lucerna, de a társszövetkezetek Is nagy területeken termesztenek lucer­nát és egyéb takarmányféléket. A kö­zösen épített takarmányszárító léte­sítéséhez az vezette a szomszédos szövetkezeteket, hogy annak segítsé­gével veszteségmentesen takaríthat­ják be a lucernát, s ilyen módon na­gyobb tápanyagmennyiséget, főleg fe­hérjét, nyerhetnek egy bizonyos te­­rületnyi egységről. Továbbá az is rá­vezette a szövetkezeteket a szárítóbe­rendezés építésére, hogy mindhárom szövetkezetben nagy volt a sertésállo­mány és az abraktakarmány hiánya takarmánypótlást tett szükségessé. A lucernaliszt közvetlenül vagy a ta­karmánykeverő üzemből visszakapott keveréktakarmány formájában hasz­nosítják. Érdekes, hogy az üzem léte­sítése óta a társult szövetkezetek nem szenvednek takarmányhiányban, ille­tőleg szénahiányban. A lucerna öntö­zése valamint a szárítás lehetőségével összefüggő veszteségmentes betakarí­tás az utóbbi években igen jelentősen növelte a hektárhozamokat és így az állattenyésztési részleg dolgozói na­gyobb gond nélkül léphetnek a téli takarmányozás időszakába. A három szövetkezet vázolt üzem­közi társulása nem arra irányul, hogy közös végterméket állítsanak elő, vi­szont az egyes szövetkezetek által a maguk részére szárított lucernát vagy más terméket a megszabott arányban közös költségelszámolással végzik. A szárítási költségeket év közben közö­sen térítik és az idény lezárása után ahhoz az egy egységre eső termelési költségek arányában járulnak hozzá az egyes szövetkezetek a maguk ré­szére szárított lucernaliszt mennyi­sége alapján. Ha valamelyik partner a beruházási százalék arányán túl szárít lucernát, úgy a többletszárítá­sért már nemcsak az alapdíjat fizeti, hanem kb. 15—20 százalékkal többet. Elszámoláskor a Sokolcei Efsz eseté­ben 45 százalékos részarányt vesznek figyelembe, a Bodza-Holiarei Efsz esetében 23 százalékot, a Brestoveci Efsz esetében pedig 32 százalékot tar­tanak számon elszámolási kulcsként. A szárító üzem a fő idényben három váltásban dolgozik, s minden váltás­ban 12 munkaerő tevékenykedik. A főidény május első napjaitól kezdő­dően szeptember közepéig, esetleg végéig tart. Ekkor egy-két hét kiesés következik és októbertől november közepéig a lucernát követően a kuko­ricát szárítják. Kukorica betakarítás idején a szárító berendezésnek azért van nagy előnye, mert nem kell meg­várni amíg a kukorica lábon megszá­rad, hanem azt már gabonakombájn­ra szerelt adapter segítségével hama­rább be lehet takarítani és az után­­szárítással megelőzni annak romlását, így a kukorica betakarítását kapkodás nélkül, folyamatosan végezhetik el, még az őszi esős időszak beállta előtt. Azelőtt a kukorica betakarítását cső­törőkkel vagy emberi munkaerővel végezték, ami feleslegesen munkaigé­nyes volt. Ilyen körülmények között az egyes szövetkezetek a réginél na­gyobb területen vállalhatnak kukorica termesztést, hiszen megvan a bizton­sága annak, hogy a betakarítás időben megtörténik és nem áll be veszteség. A tarlóvatésből származó borsót szep­tember második felében szárítják, mégpedig a növényszárat és a rajta­levő hüvelyeket együttesen. Ezt az anyagot ezután levelestől, hüvelyestől és szárastól takarmányliszt formájá­ban hasznosítják. A gépi berendezés javítását télen végzik, mert a nyári javításra ráfi­zetnének, hiszen a lucernát hagyomá­nyos módon kellene aránylag nagy veszteséggel szárítani kint a földeken. A szárítóberendezés üzemeléséhez fű­tőolaj szükséges, amiből elég sok kell és ez a tétel a költségtételek közül a legjelentősebb. Egy métermázsa lu­cernaliszt elkészítéséhez 23—24 kg ún. könnyű fűtőolajra van szükség, amelynek kilója 0,66 korona. A javí­tási költségek szintén nagy összeget igényelnek. Bár az üzemelési költség nem csekély, mégis megéri, hiszen ez búsásan megtérül. Az elmúlt évben az üzemközi szá­rítóberendezésen 353 vagon mennyi­ségű lucernalisztet készítettek, s ezzel Szlovákiában az első helyezést érték el. Ezen jó eredmény elismerésekép­pen a szárítóüzem dolgozói a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumától 12 ezer korona jutal­mat kaptak. Kiegészítésként még meg­említjük, hogy a villanyáram költsé­gei évi 200 ezer koronát igényelnek. A három szövetkezet üzemközi tár­sulása igen hasznosnak mutatkozott, persze fontos, hogy a különféle kimu­tatások pontosak legyenek, mert csak ezzel lehet meggátolni az egyébként esetleg előforduló egymás közötti bi­zalmatlanságot. Egy ilyen szárító üzemet csakis teljes kihasználással érdemes fenntartani, ami részleges kihasználás esetén nem lenne gazda­ságos, ezért az üzemközi együttmű­ködésből mindhárom szövetkezetnek csakis előnye és haszna származik, hiszen nem kis jelentőségű tényező, hogy az elmúlt évben a Sokolcei Efsz 103 vagon mennyiségű a Bodza-Ho­­liare-i Efsz 153 vagon mennyiségű, a Brestoveci Efsz pedig 46 vagon meny­­nyiségű lucernaliszthez jutott, míg a fennmaradó mennyiséget más környe­ző szövetkezetek és állami gazdasá­gok részére szárították meg, termé­szetesen térítés ellenében. KUCSERA SZILÁRD Bevált az üzemközi együttműködés Д takarmánybetakarító gépek vá­­** lasztéka — amelyeket a Mező­­gazdasági Technika Központi Válla­lata megrendelésre szállít — idén ismételten bővült. Az alábbiakban is­mertetjük a mezőgazdasági üzemek számára a szóbanforgó gépek válasz­tékát. Az RŽS—160 jelű kaszálóberende­zésből ebben az évben a mezőgazda­­sági üzemek az egyes körzetekben levő kereskedelmi hálózattal kötött szerződés kapcsán 1700 darabot ren­deltek. A szóbanforgő berendezés na­gyobbik hányadát a gyár a takar­mánybetakarítása előtti idényben szál­lította le a kereskedelmi hálózatok­nak. A rendforgató gépekből a raktára­kon bizonyos készlet halmozódott fel, ezért a mezőgazdasági technika vál­lalata ez alábbi típusokat kínálja a mezőgazdasági üzemeknek: Az UROS—2 Jelű rendforgató gép­ből 560, az OSP—2 jelűből 1100, az E 274/249 (NDK behozatal) 100 dara­bot kínál. Az UEROS—2 jelű rendfor­gató gép szállítása a megrendelés be­érkezését követően esedékes. A mezőgazdasági technika vállalata az idei gyártmányból mintegy 800 megrendelni. Ezek a szecskázó gépek három adapterrel lesznek felszerelve (a szokott vágószerkezettel, felszedő berendezéssel és vágószerkezettel a kukorica valamint a napraforgó beta­karításához). Az első félévben újdon-Betakarítógépek SP—152 jelű takarmányszecskázó­gépet biztosított. Ezek nagyobbik há­nyadát — szerződés szerint — a be­takarítási idény kezdetéig leszállította a körzeti kereskedelmi kirendeltsé­gekhez. A raktárkészletből megrende­lés után azonnal szállíthatja (bár kor­látozott menyiségben) az E—066 (1) F NDK gyártmányú szecskázót. Az SKPU—220 jelű új szecskázógépet (idény után 150 darab mennyiségben) a Pelhftmovi Agrostro) n. v.-nál kell Ságként kerülnek forgalomba a KS—1—p jelű lengyel gyártmányú szecskázó gépek (200 darab), ame­lyek hasonló adapterekkel lesznek el­látva mint a KS—1—s típusok. A takarmányfelszedő kocsik igénye tekintetében a mezőgazdasági üzemek szükségletét teljes mértékben fedez­hetik. Ugyanis a mezőgazdasági tech­nika vállalata raktáraiban a típusok széles skálája megtalálható. Az' új szállítmányból mintegy 400 darab ■■■■внввнша NTVS—4 és hasonló mennyiségű HO­RAL típusú felszedő kocsi áll rendel­kezésre, továbbá több mint 800 egyéb típus is forgalomba kerül. Ventillátoros takarmány szállítók közül a Žralok 500—1, a ŽDK—500— 630, a DOSV—100, a PM—15 jelűek valamint más berendezések állnak a mezőgazdasági üzemek rendelkezésé­re. Az új szálltímányokból mintegy 800 darab SŠV 1120/A típusú érkezik a kereskedelmi kirendeltségekhez. A Minor 3 (gyártja a Lanskrouni GTÄ) és a DS—31 (gyártja a Knež­­mosti GTÄ) típusú valamint az újon­nan gyártott DÓD 3 jelű automatikus vezérlésű (200 darab — gyártja a Klatovy-i GTÁ) adagoló asztalokat kí­nálja megvételre a mezőgazdasági technika vállalata. Azt ígérik, hogy az idén kevés kivétellel a takarmány be­takarítását gyorsító műszaki eszközök szállítását a 381/71-es kormányhatá­rozat értelmében igény szerint telje­sítik. ' —h— Pótalkatrészeket is kínáltak! A Mezőgazdasági Technika Közpon­ti Vállalata évente Brnoban rendezi meg hagyományos tavaszi kiállítását, ahol a mezőgazdasági üzemek meg­rendelhetik a számukra halaszthatat­lanul szükséges gépeket, berendezé­seket. Idén május 24-ike és június 2-ika közt szintén kiállították a me­zőgazdaságban és a kiskertészetekben keresett speciális mezőgépeket és eszközöket. Mivel az őj, bonyolult nagyteljesítményű gépalkotások na­gyobb gondoskodásra szorulnak mint például a régi, egyszerű gépek, a me­zőgazdasági technika vállalata idén bemutatta a gépek garázsolásának és javításának a műszaki eszközeit is. A kiállítás fedett csarnokában olyan gépek és berendezések sorozatát mu­tatta be, amelyek a gépjárművek kar­bantartása és javítása során manap­ság a mezőgazdasági üzemekben szin­te nélkülözhetetlenek. Ezek közé tar­tozott a kenőanyagok gazdaságos fel­­használásának a berendezése, a gépek lemosásának és konzerválásának, va­lamint a gyújtó- és az üzemanyag be­rendezések tesztálásának az eszköze, az akkumulátor töltő és az önindftú, továbbá a gumiabroncsok fel- és lera­kását célzó berendezés, a különféle kompresszorok, a műhelyben haszná­latos emelők, forrasztó aggregátumok és más szervlzkellékek stb. A gazdag gépválasztékon valamint az említetteken kfvül a kiállított tár­gyak közt találhattuk a fa- ée a tóm­­munkáló berendezéseket és az építke­zéseken hasznosítható korszerű gépe­ket. Továbbá számtalan apró munka­tárgyat mutattak be, amelyek a sző­lőkben, a gyümölcsösökben és a zöld­ségkertészetekben hasznosíthatók. örvendetes, hogy a mezőgazdasági technika kereskedelmi szakemberei a kiállítás idején a bemutatott gépekről az érdeklődőknek felvilágosítással szolgáltak, sőt minden egyes gépre és berendezésre megrendelést is el­fogadtak. Az idei kiállítás újdonságának szá­mított a kistraktorokhoz való pótal­katrész választék bemutatása. Újítás­nak számított például az is, bogy az érdeklődök a kisgépekbez és más be­rendezésekhez a kiállításon megren­delhették a számukra szükséges pót­­alkatrészeket. A megrendelt pótalkat­részeket és berendezéseket határidőn belül a megrendelő közület — vagy egyén körzetébe tartozó raktárból szállítják. A kiállításon mintegy 110 különféle mezőgép és berendezés került bemu­tatásra. Ezek közt nagyon fontosak voltak a szervlzkellékek. A mezőgaz­dasági technika vállalata ezeknek a kiállításával mintegy ösztönözni kí­vánta a mezőgazdasági üzemek veze­tőit a szervizmühelyek létesítésére. —hai— Hatásos intézkedés a termésfokozás érdekében egyértelműen elmondhatjuk, hogy a kemizálás. a vegy­­c szerek alkalmazása ma már egyáltalán nem divat, ha­nem létszükséglet. Ez a szükségszerűség mindenekelőtt a me­zőgazdaságot, a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelést érinti közvetlenül. A biokémia terén felmutatható eddigi és egyre újabb felfe­dezések nagy mértékben segítették és segítik elő a kémia, a vegyszerek előretörését a mezőgazdaságban. A kemizálás a mezőgazdasági őstermelés összes ágazatában elengedhetetlen kellék, elválaszthatatlan adalék lett. Különösen jelentős ha­tása és felhasználási tere a növénytermesztésben és ezen ága­zat fejlesztésében. A legutóbb eltelt húsz esztendő alatt a mű­trágya-adagok a korábbi 80 kg tiszta tápanyag-mennyiségről egyes növényi kultúráknál napjainkban 250—280 kg-ra növe­kedtek hektáronként. A korszerű növényvédelem elképzelhetet­len a növényvédő vegyszerek.a herbicidek, továbbá a pesztici­­dek. tehát a növekedést serkentő vegyszerek valamint a kár­tevők leküzdésére szolgáló peszticidek nélkül. Ma már a pia­con körülbelül 240 különböző vegyi készítmény kapható, ame­lyeket a mezőgazdaság használ, s ezekhez évente újabb 20—30 készítmény sorakozik fel. A kemizálás egyre növekvő irányzatával párhuzamosan nö­vekszenek a dolgozók szakmai ismeretei, valamint a mezőgaz­dasági üzemek műszaki ellátottsága iránti igények Termesze tes. hogy a vegyszerek széleskörű alkalmazása egyre újabb problémákat is fel vet. amelyeknek megoldása meghaladja az egyes mezőgazdasági üzemek ereiét, s ezért feltétlenül fontos, hogy az ilyen jellegű feladatok sikeres megoldásához minden erőt és eszközt összpontosítsanak. A CSKP XIV kongresszusának határozataiból kiindulva a Bratislava-vidék járásban is kidolgozták a kemizálás távlati programját, amelynek alapján szüksége mutatkozott, hogy egy agrokémiai üzemet létesítsenek. Ez az agrokémiai üzem mint közös szövetkezeti vállalkozás nyert formát. A járás különleges adottságai nem teszik lehetővé, hogy egyetlen járási agrokémiai üzemet létesítsenek. A Bratislava­­vidék járás ugyanis Szlovákia fővárosát szinte körülöleli és a Bratislava körüli községeket egyesíti. Ezért azt a tervet hagy­ták jóvá. amely több agrokémiai központ építését tűzte ki célul a járás egyes tájegységei szerint. Ennek alapján három agro­kémiai központ létrehozását tervezik, éspedig egyet a Záhorie számára, a másikat a Kis-Kárpátok tövében elterülő községek, a harmadikat pedig a járás déli vidékén termelő mezőgazda­­sági üzemek ellátására. Tekintettel arra, hogy elsődlegesen fontos a Záhorie tájegy­ségének növényvédelmi és tápanyag-ellátási kérdését megol­dani, mivel e területen jelentős hidromelioráciés intézkedése­ket foganatosítottak, az első agrokémiai központ létrehozását éppen a Záhorie számára kezdték meg. A járásnak ez a tájegysége több mint egyharmadát teszi ki a járás mezőgazdasági földterületének. Hogy pontosabbak le­gyünk 24 320 hektár mezőgazdasági földterületet jelent. E te­rületen 15 egységes földművesszövetkezet és két állami gazda­ság folytat mezőgazdasági termelést. Az e területen levő ösz­szes mezőgazdasági üzeni tagja lett az újonnan alakult közös vállalkozásnak, amely a Záhoriei Agrokémiai Vállalat név alatt szerepel és központja Zohor. Az eredeti elgondolás, koncepció szerint az újonnan létesült agrokémiai társulás tagjai lettek volna még a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, valamint a Pezinoki Gépállomás is. Tekintettel arra, hogy ezek az üzemek nem mutattak kellő érdeklődést, hogy e társulás munkájában tagként résztvegye­­nek, így csupán a mezőgazdasági őstermelést folytató üzemek váltak tagjaivá. Sajnálatos tény, hogy a Csehszlovák Mezőgaz­dasági- és Élelmezésügyi Minisztérium 2/72 számú hirdetménye a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatok, valamint a gépállomások részvételét az ilyen vállalkozásban a beruházási költségek 10 százalékára csökkentette. Az idézett hirdetmény meghatározásai bizonyos módon fékezőleg hatnak a további agrokémiai vállalatok kialakításában. De térjünk vissza a létesülő agrokémiai vállalat problémái­hoz. Ennek építési költségei a jóváhagyott tervek szerint 28 millió 800 ezer koronát tesznek ki beleértve a gépi berende­zések beszerzésére fordított összeget is. A költségek fedezését a mezőgazdasági üzemek saját eszközeikből biztosítják, amely összeget a tagságot képező üzemek mezőgazdasági földterülete alapján számították ki. Az összeg két részletben esedékes, s a fennmaradó részt bankhitelből valamint állami hozzájárulás­ból egészítik ki. Az agrokémiai vállalat a jóváhagyott alapszabályok szerint a következő tevékenységet fejti majd ki: • a műtrágyák és a vegyszerek beszerzését, valamint táro­lását; • az előbbiekben említett vegyi anyagok applikálását, fel­­használását; О az e tevékenységgel kapcsolatos tanácsadó szolgálatot. A tagok számára minden munkát olyan módon végeznek majd, hogy csupán az önköltségi árat számítják. A közös szö­vetkezeti vállalat a nélkülözhetetlen alapok kialakításához szükséges hozzájárulásokon kívül külön nyereséggel nem szá­mol. Az üzem élén a tagsági üzemek képviselőiből alakult ta­nács áll majd, s ezek sorából választják a 9 tagú vezetőséget. A végrehajtó szerv élén a vállalat igazgatója irányítja a társu­lás egész tevékenységét. A közös szövetkezeti vállalkozás keretében az agrokémiai központ építését 1972 októberében kezdték meg és a múlt év közepéig 4 millió 600 ezer koronát fordítottak beruházásra. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság kemizálása egyre sürgetőbben lép előtérbe, ez a vállalat már megkezdte tevé­kenységét, habár csak a növényvédelem terén. A tenyésznyuga­­lom idején az agrokémiai vállalat traktorait az építőanyag szállítására használjál: fel, amely a további építkezéshez szük­séges. Távlatilag számolnak azzal, hogy az agrokémiai vállalat tevé­kenységét kibővítik a mezőgazdasági- szállítás lebonyolításával is, mivel ez a kérdés egyre komolyabb közgazdasági és mű­szaki problémát jelent. Remélhetőleg ez az új agrokémiai központ sikeres tevékeny­ségével elősegíti, hogy Szlovákia fővárosának közvetlen köze­lében termelő mezőgazdasági üzemek még jobb eredményeket érhessenek el. (obenau)

Next

/
Thumbnails
Contents