Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-01 / 22. szám

1974. Június 1. SZABAD FÖLDMŰVES Félszáz hektá ron kezdték Kitörölhetetlen aranybetüs dátum 1949 Veľké Ráskovce (Nagyráska) történelmének könyvében. Hogyne, hiszen 51 hektár földterületen 47 sze­gényparaszt szövetkezetét alakított, amely új korszak kezdetét jelentette Ung-vidék népének. Az alakító tagok Döry János, Puskánk János, Tóth Béla, Borbély Lajos, Kovács Miklós, Rudik József, Lósz János és Rudik István már kezdetben sokat vártak a szocialista nagyüzemi gazdálkodástól. 1952-ben már 842 hektáron 87 tag gazdálkodott közösen. Akkor a leltárukat 2 traktor, két ló, 35 szarvasmarha, 100 sertés és 150 juh jelentette. Az állatok 23 istál­lóban voltak elhelyezve. A tagok tu­domásul vették nehéz helyzetüket: rosszak a termelési adottságok. A kö­tött, agyagos talajban igen erősen kel­lett fogni az eke szarvát. Nehéz esztendők következtek és 1953-ban szétesett a szövetkezet. Hiá­ba érvelt sok ember a közös mellett. Alig, vagy sehogy sem mozdult a pa­raszti gondolat. Visszahúzta évszáza­dok íratlan törvénye: „az enyém“. 1954-ben újból megalakítják a szö­vetkezetét s elkészül az első К—98-as tehénistálló, majd a sertésistálló is. Összpontosítják az állatokat. Az újon­nan belépett tagok egyre szorgalma­sabban dolgoznak, és a közös gazdál­kodás útját egyre simábbra járják. Nagyráska szorgalmas dolgozói a közösben egyre szebb eredményeket érnek el. Oj, nagyteljesítményű gépe­ket vásárolnak, új épületeket építe­nek, modernizálják a termelést, kul­­túráltabb életkörülményeket biztosí­tanak. Az egykori kilépők felismerik a kö­zös gazdálkodás előnyeit és 1957-ben újból visszatérnek a kilátástalan egyéni gazdálkodásból a közösbe. Aztán újból nehéz esztendők követ­keztek. Balsikerek, majd munkasike­rek jelezték a szövetkezet útját. Ezek­ből Jesso Albert elnök kivette a részét. Állandóan tanult, képezte ma­gát. hogy a 950 hektáros szövetkezet (ebből 452 szántó) irányításához meg­szerezze a politikai és a szakmái ké­pességet. A 25 éves törekvés nem volt hiába való. Ezalatt az idő alatt nem­csak a termelés, de az етЬегвк is megváltoztak, és hogy Nagyráskán van Ung-vidék egyik legjobb szövet­kezete, abban a legnagyobb érdem azoké, akik az alapköveket lerakták. Ezek közé tartozik Rudik István. — Édesapám korán meghalt. Nehéz volt a megélhetésünk. Mint alkalmi munkás dolgoztam. Egy napi kaszá­­latért 10 koronát kaptam. A magam­fajta szegényember élete tengodés volt. Tudom mi a nélkülözés. Talán annak vagyok a betege. Most 53 éves vagyok, sajnos egyelőre nem dolgoz­hatok. Három gyermekem van. A fiam, Milán a szövetkezetben dolgo­zik, mint gépjavító. Lányom, Nitrára jár főiskolára. A legkisebbik még kis­korú. Huszohöt év alatt teljesen újjá épült a falu. Eltűntek a szalmatetős házak. Gjak, korszerűek épültek. Mit mondjak? Jobban élünk. Popé Sándor, az üzemi pártszer­vezet elnöke: — Tizenkét évig a hnb titkára vol­tam. Jól ismerem az embereket. Eb­ben a közös gazdaságban kezdetben nagyon nehezen szokott össze a nép. Nyilván nem véletlen, hogy 1959-ig tíz elnöke volt a szövetkezetnek. Nem készült fel Jesso Albert sem — egyetem, főiskolák elvégzé­sével — az elnökségre, de mégis ha­mar eligazodott a feladatok között, és megtalálta az emberekhez a hangot. Tizenöt év alatt mégis négyszer egy­más után választották meg. — Rettenetes jó türelme van a mi elnökünknek — fejtegeti magyarázat­ként Popé Sándor. — Különben ho­gyan is bírta volna ki tizenöt évig. Sokat számít, hogy efsz-ünkben az emberek- tudják: az elnök nem kivé­telez senkivel. Látszik Jesso Alberten, hogy nem szívesen hallgatja a maga dicséretét. Tény azonban: az emberek hosszú éveken át mint vezetőt is megismer­ték és megtanulták becsülni. Minden­ki tudja róla, hogy tizenöt éve talán egyetlen nyugodt napja sem volt. Nem dicsekszik vele soha, nem i« kell érte dicsérni. A szövetkezet 25 éves fejlődéséről az elnök így vélekedik: — Lelkiismeretesen dolgoztunk va­lamennyien. Szövetkezeti tagjaink be­bizonyították, hogy szívügyüknek tart­ják a szocializmus építését — jegyez­te meg igazi kommunista szerénység­gel, majd a termelési eredményekről adott tájékoztatást. — A mi szövetkezetünk történeté­ben is bebizonyosodott, hogy a mun­katermelékenység folyamatos növelé­se és az önköltség csökkentése a jó gazdasági eredmények eléréséhez ve­zet. Szövetkezetünk gazdálkodása az 1959-es esztendőben olyan színvonalat ért el, hogy a volt nagykaposi járás­ban az elsők között emlegették. 2,8 millió korona volt a nyersjövedelem. A tiszta nyereség 1000 koronáról 500 ezer koronára emelkedett. Míg a kö­zös gazdálkodásunk első évében (1950) csak 2000 korona volt az egy hektárra jutó termelés értéke, addig 1959-ben 3330 korona, tavaly pedig már 10 711 korona. Míg az efsz össz­bevétele 1959-ben csupán 3 millió ko­rona volt, tavaly már a mezőgazda­­sági termelésből eredő bevételt 7,9 millió koronára emelkedett, melyből az egy dolgozóra jutó termelési ér­ték 71 ezer korona, ami nagyráska! viszonylatban szép eredmény. A gazdasági eredmények elérését elősegítette a 19 tagú üzemi pártszer­vezet aktív, rugalmas munkája. Veze­tő szerepének érvényesítésével oda­­hat, hogy a gazdasági vezetők a párt­­határozatoknak megfelelően szabják meg a termelés irányát. Jó agitációs munkával serkenti a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére. Politikai nevelőmunkájukkal a közös gazdaság­ban olyan légkört termetének, amely­ben messzemenően kibontakozhat a szövetkezeti demokrácia. A gazdálkodás minden vonatkozás­ban az élet- és a munkakörnyezet ja­vításának eredményeit láthatják. A hatalmas meliorációs mnukát egy-két éven belül befejezik. Ötszáz férőhe­­lyestehénistálló építését tervezik, bő­vítik a csirkeneveidét. A szövetkezet sokat áldoz a fiatalokra, kétmillió ko­rona költséggel a hnb-vel közösen új kultúrház építésébe kezdenek. Ahogy megtudtam Döry Dénestől, a hnb elnökétől, legnagyobb aktivitást a SZISZ szervezet fejt ki. A fiatalok kiveszik részüket a társadalmi mun­kából. Segédkeznek az új iskola és óvoda építésénél, körülkerítették az új labdarúgópályát és gondozzák a község parkját. ILLÉS BERTALAN A legdrágább kincsünkkel való törődés a közintézményekben is egyre tökéletesebb és a korszerű higiéniai körülmények­nek, a legmegfelelőbb. Mivel jó helyen vannak a kicsinyek, az anyák nyugodtan szorgoskodhatnak munkahelyükön. KWCOimnGCGÍM Ballagó diákok N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ Aranyat érő cseppek Az autóbusz hirtelen megáll. A sofőr szól, „kiszállniГ Két répatábla között vezet az or­szágút a falu felé. Bent a faluban egyenes, hosszú utca, mindkét oldalán vadonatúj házakkal, vaskerítésekkel körülvéve. Ismerősnek érzem ezt a falut, mintha nem először járnék ben­ne. Aztán rájövök, miért. A falumra emlékeztet. — Az elnök elvtárs elutazott — mondja már fent a Královiéové Kra­­éany-i (királyfiakarcsai) szövetkezet irodájában Kliman mechanizátor. — Helyette elbeszélgethet az agronómus­­sal; az öntözés az ő hatáskörébe tar­tozik. Hellyel kínál. Egy kicsit várnunk kell, amíg Pálfy elvtárs, az agronómus előkerül. De még szerencsém van, mert az udvarban „elcsípik“ öt. Mun: kaidő alatt csak ritkán lehet az irodá­ban találni. Amíg megérkezik, körül­nézek a szépen berendezett irodában, a könyvek között, amelyek a könyves­polcokon sorakoznak. Szakkönyv va­lamennyi. Középtermetű, barna arcú férfi lép be az ajtón. Kölcsönösen üdvözöljük egymást és az asztal mellé telepszik. Hallottam — kezdem a bemutatko­zás után —, hogy szövetkezetük föld­területének jelentős hányada öntöző­­berendezéssel van ellátva. Arra len­nék kíváncsi, mikor építették fel ezt az öntözőberendezést, milyen eredmé­nyekkel jár az öntözéses gazdálkodás. Egyáltalán megérte-e a befektetett pénzt? — Az öntözést 1970-ben kezdtük s napjainkban az összterület felét, 414 hektárt tudjuk vízzel elárasztani. Nyolc ember végzi ezt a munkát. Raj­tuk kívül még egy szerelő és a szi­wm: m m A mezőgazdasági műszaki középiskolák egész sora épült fel az utóbbi években. Valticén az ódon iskolaépületek mellett már korszerűbben is ta­nulhatnak a diákok. (ö) vattyú kezelője dolgozik ezen a terü­leten. Ha nem kell öntözni, akkor ezek az emberek más munkát végez­nek. Például segítenek az építkezés­nél, stb. — Az idén először március 27-én öntöztünk 80 hektár cukorrépát, ápri­lis 4-én takarmányrépát (azaz mind­járt vetés után, mert különben nem kelt volna ki). Még április 4-e előtt megöntöztük a hagymát, szőlőt, búzát és az árpát. A búzát eddig 112 hektá­ron egyszer, 37 hektáron kétszer, a cukorrépát 80 hektáron kétszer, a ta­karmányrépát 5 hektáron ugyancsak kétszer. Dehát nem is sorolom tovább, végeredményeben minden olyan terü­letet megöntöztünk, ahol lehetőségünk volt. — Azt kérdezte, hogy megérte-e a befektetést? Gabonáról, zöldségről, te­hát kenyérről, élelmiszerről van szó. Célunk, hogy minél többet termeljünk, minél nagyobb legyen a terméshozam. Az öntözés elősegítette, hogy tavaly búzából például 47,5 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Itt meg kell je­gyeznem, hogy az öntözött területe­ken 60 mázsás hektárhozamokat ér­tünk el. A cukorrépa hektárhozama 421 mázsa, a lucernáé 92 mázsa volt. Nyugodtan állíthatom, hogy termés­hozamaink az öntözés következtében megduplázódtak. A gabonáknak kü­lönben már a rövidebb ideig tartó csa­padékhiány is jelentősen árthat. Kü­lönösen a sekélyen gyökerező növé­nyek, amilyen például a búza, árpa stb. igényli ka vizet,‘mivel a talaj mé­lyebb rétegeiből nem tudják felszívni a nedvességet. Aztán a talaj összeté­tele sem mindenütt egyforma. A kavi­csosabb talajokon szárazságban na­gyon gyenge a termés. Az elmondottak alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az öntözőbe­rendezés jelentősége felmérhetetlen, hogy minden csepp víz aranyat ér. (dudás) A tanév végének közeledtével estén­ként minden évben sokáig világosak Lučenecen (Losoncon) is a diákszál­lók ablakai. Nem véletlenül égnek a lámpák. A városban tanuló mintegy hétezer fiatal közül a szakközépisko­lák, a gimnázium, a pedagógiai, az egészségügyi és az ökonómiai tanin­­zetek többszáz érettségiző diákja ké­szül izgalommal az idén is a még hátralévő vizsgákra. Készülnek a fiatalok a búcsúzásra a várostól, iskolájuktól, tanáraiktól és ifjabb társaiktól. Még szorgalmasan böngészik a könyveket és jegyzetei­ket, de gondolatban már Hemingwait idézik: „Búcsút intünk múló diák­évek ...“ Erre figyelmeztetnek egyéb­ként a városban a Marx utcai kiraka­tokban megjelelő tablók, a virágüz­letekben szaporodó csokorrendelések és a szabóknál, varrónőknél készülő új ruhák is. „Ballag már a vén diák...“ — hangzik fel alkonyattájt mind több­ször a Klement Gottwald Építőipari Szakközépiskola kollégiumának „eme­leti karzatáról“ is ez a soha el nem fakuló dallam. Gyakorolnak a fiatalok. A mezőgazdasági technikum felől csengő lányhangon máris jön a vissz­hang: „Gaudeamus igitur ...“ Vidám nevetés verődik erre nyomban vissza a Pionír-berki új lakónegyed modern toronyházairól. A mosoly vagy a meg­hatottság ugyanis a félhomályban nem érzékelhető. Ez inkább majd a ballagáson mutatkozik meg. A különböző díszes kivitelű balla­gási meghívókat már Lučenecen is jóelőre kikézbesíti a posta a hozzá­tartozóknak és ismerősöknek. Az ér­dekeltek is készítik már ajándékaikat az életbelépőknek. Meg is érdemlik a fiatalok a jutal­mat. Szorgalmasan tanultak és — vi­dámságuk mellett is — komolyak. Érettségüket, felnőtté válásukat egye­bek között útravalöjuk mottójának a megválasztása is tanúsíthatja. Az egyik meghívóról például Goethe szép gondolatait olvashattam: ........ csak annak jussa az élet és szabadság, ki napról napra küzdi ki...“ Mások letűnt kamaszéveik végére — s talán a kimondatlan miértre is — Paul Eluardtól kölcsönözték a bizta­tót: „Mert céltalan az út ha nem tudod, hogy együtt küzdhet! csak ki harcát és reményét az ember, hogy megértse és megváltoztassa a világot.“ A ballagásnak, tréfának, mókának és a velük járó vidámságnak különben hagyománya van Lučenecen (Loson­con) is az érettségizettek között. Élő és egyre élőbb, tartalmasabb ez a szo­kás, csakúgy, mint a szerenád, amit a tanév vége előtti napok egyikén üllő adni a tanároknak s a város közön­ségének. Ezen a kedves szokáson nem változtatott az egyre fiatalodó öreg város tucatnyi új tömbépülete sem. Van is látvány aztán minden évbenl A tanév végén az egyik délelőtt, s ahogy öregedik áz éjszaka, elsöté­tedne ka házak ablakai, megelevened­nek az utcák. Fiatalok énekétől han­gos a táj. Négy év öröme-gondja után felszabadultan és vidáman száll a lányok és fiúk ajkáról a dal. Napköz­ben a járókelők megállnak egy pilla­natra, este pedig ablakok nyílnak sorra, amerre a fiatalok mennek. A máskor szigorú osztályfőnök, ta­nár és tanárnő — az új lakónegyedek­ben — rendszerint már az erkélyen várja „fiait, lányait“. Amikor pedig — négy vagy öt emelettel lejjebb — fel­hangzik a szerenád, a köszöntő, min­den pedagógus elérzékenyül néhány pillanatra. — Lám — villan át az agyukon — milyen hamar elszaladt ez a pár év. Eltűnt, mint kép a falról, amit nem vetítenek tovább. Egyedül a fiatalság vidámsága, derűje időtlen a megszer­zett, az átadott tudás, a maradandó és a jövőben gyümölcsöző. Azután, feledve minden volt problé­mát, szíves szóval így invitálja min­den tanár a fiatalokat: gyertek feli A fiatalokat nem is kell erre kétszer kérni. Sötétruhás fiúkkal és csinos miniszoknyás lányokkal, halk nevet­­géléssel, csoszogással telik meg a lépcsőház. Szinte alig férnek be a többszobás tanári otthonba. Benn megterített asztal, sütemény, szörp, itt-ott egy kis borocska is várja a ven­dégeket. Tréfák, emlékezések röpköd­nek a levegőben. Csak a szépre emlé­keznek a diákok, majd jóéjszakát kí­vánnak egymásnak. A város már pihen, sötétek az ab­lakok, a tv-műsornak is lassan vége. Csak a jnb modern irodaépületén, a Május 1. téren világít messzire a nem­régen odahelyezett vörös csillag és Klement Gottwaldtól idézett jelszó: „So ZSSR na večné časy“ („Örök időkre a Szovjetunióval.) Az égőpiros felirat és a csillag, mintha az utat mutatná a fiataloknak. A tanári ablak alat, az utcán felcsendül még egy dal búcsúzóul és a „kimenőnek“ vége. Né­hány hét múlva az érett végzősök nagy része kilép az életbe. Oj, dolgos hétköznapok, egy — a szocializmus által megtervezett öröm­teli élet várja a fiatalokat. Kisérje tehát további útjukat a jószerencse. Ugyanakkor soha ne feledjék el a nagy költő, Kölcsey intelmét sem: „Míg szívedet és lelkedet ki nem műveled, Míg hazádnak és embertársaidnak hasznára nem valál ne hidd, hogy egész ember vagy!“ KANIZSA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents