Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
1974. május 25. SZABAD FÖLDMŰVES, 7 tki 1971-ben zöldtakarmányozás ^ céljaira fajtaelismert HYSO hibrid szudánifü, gyakorlatilag már meghonosodott a köztermesztésben. Erre vall az egyre növekvő érdeklődés és a vetőmag iránti kereslet. A vetőmag-igény ma már mintegy 250 tonnára tehető. Ezt a mennyiséget az idén a vetőmag szaporítok nem is tudták kielégíteni. Reméljük ez okulásul szolgál a jövőre nézve és az idén már több vetőmagot termelnek. Ez annál is inkább szükséges, mert a HYSO elterjedése nem egyenletes, hanem szórt megoszlású. Ezt úgy kell érteni, hogy vannak helyek, illetve gazdaságok ahol a szarvasmarhák egész nyári takarmányozását — július elejétől szeptember végéig — HYSO- val oldják meg, sőt próbálkoznak a szilázsolásával is, a silókukorica részbeni helyettesítésére. Másutt viszont — esetleg a tőszomszédságban — egyáltalán nem termesztik, talán még meg sem kísérelték termesztését. A jövőben azzal kell számolni, hogy további gazdaságok is átveszik, illetve megkísérlik a termesztését. Az esetleges vetőmaghiány semmivel sem indokolható, mert ez csak további 50— 60 hektár vetőmag termelő terület meghagyásának a függvénye. A HYSO hibrid szudánifüvet nyári zöldtakarmánynak vetjük. A takarmányozás időszaka június végétől, július elejétől szeptember közepéig, esetleg tolhatjuk részben istállótrágya, trágyáié vagy hugyany formájában is. A nitrogén-trágya egyharmadát adjuk az első, esetleg a második kaszálás utáni fejtrágyázásra salétrom formájában. Az ilyen N megosztásnak termésnövelő hatása van. A foszforos és kálitrágyát ha lehet még az őszi mély szántáskor szántsuk alá. Ha ez nem történt meg, akkor a vetés előtt a nitrogénnal együtt dolgozzuk he a talajba. A jó agrotechnika alkalmazásával meg kell őriznünk a talaj téli csapadékát. Jó magágyat kell készíteni. Egyenletes 3 cm körüli mélységre kell vetni. Gabona sortávolságra 50 kg jó csírázó vetőmagot vessünk. Az A hazai és a külföldi kísérletek egyöntetűen azt mutatják, hogy a májusban vetett HYSO a kétszeri és háromszori kaszálással adja a legnagyobb termést. A május legvégén és július elején vetett pedig a kétszeri kaszálással. A közölt tápanyag adaegyenletes és biztos kelés érdekében vetés után főleg száraz időben feltétlenül hengerezni kell. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábbi vetések helyenként elgyomosodnak. Ez abból adódik, hogy elegendő meleg hiányában a melegkedvelő szudánifüvek fejlődése lassúbb, mint az egyenes kétszikű gyomfajoké. A május végi vetéseknél ez már ritkán fordul elő. A korábbi gyomosodó vetésekre a bokrosodás kezdete után mindig alkalmazzunk gyomirtót (Dikotex, Aminex stb.j, a búzánál és árpánál használt módon és mennyiségben. A HYSO tápanyag tartalma a fejlő-, dés egyes szakaszaiban a következő: mennyiségnek felel meg. Ha nagyon fiatal HYSO-t etetünk — 50 cm-től 75 cm-ig — akkor keverjünk 50 kg zöldanyaghoz 2 kg takarmányszalmát vagy ennek megfelelő szilázst, a keményítőérték és a száraz anyag kiegészítésére; 75 cm-től 90 cm-ig pedig 1 kg-ot keverjünk a zöldtakarmányhoz. A területek kiszámításánál és a szakaszok összeállításánál kétféle alapelvből indulhatunk ki. Az egyik kiindulása alap az, ha a gazdaság őszi keveréket is termeszt és azt zölden eteti. A másik pedig amikor nem vetnek gabonás-keveréket zöldtakarmánynak, vagyis a nyári zöldtakarmányok etetéséig szilázzsal látják el az állatokat. A HYSO hibrid szudánifü Megnevezés szárazanyag % keményítőérték % emészthető nitrogén anyag % fiatal növény 15—18 11—13,4 2—2,8 bugahányás kezdetén 18—25 * 13—14 1,5—2 virágzásban 25—30 12—14 1-1,2 végéig tart. Intenzív viszonyok között (bőséges trágyázás, esetleg száraz időszakban öntözés) több éves átlagban mintegy 25 százalékkal terem többet mint a közönséges szudánifü. A nagyobb terméshezam mellett még az az előnye, hogy a második és harmadik növedéke is egészséges marad egészen az őszi dérig (nemlepi el a baktériumos levélfoltosság). Ha a HYSO, vagy egyáltalán a nálunk bőtermő hibrid szudánifüvek zöld terméshozamát összehasonlítjuk az idáig legelterjedtebb egyéves nyári zöldtakarmánnyal a sűrűn vetett kukoricával, akkor a terméstöbblet 50— 60 százalék erejéig a HYSO javára dől el. Még nagyobb a különbség ha a takarmányérték terméshozamát hasonlítjuk össze. A HYSO keményítőérték termése 1,5-szer, a fehérje, Illetve az emészthető nitrogén anyag termése 2—2,5-szer nagyobb, mint a kukorica csalamádéé. A bőtermő hibrid szudánifüvek ugyanis intenzív viszonyok között két-háromszori kaszálással átlagosan 700—800 mázsa zöldtakarmányt teremnek hektáronként, ami 90—110 mázsa keményítőértéket és 14—20 mázsa emészthető N-tartalmú anyagot nyújt számunkra. A takarmánynövényeink tápanyagtartalma, de méginkább a tápanyag illetve takarmányérték hozama nagyon fontos szempont ami a mezőgazdasági termelés mai intenzitásának a fokán már lényegesen befolyásolja az állati termelés szintjét és annak közgazdasági mutatóit. Az intenzív gazdaságok ahol már nagy az állatsűrfiség és magas a termelékenység már a szálastakarmányokból is azokat választják termesztésre, amelyek a legtöbb olyan tápanyagot (takarmányértéket) nyújtják, amelyek a tervezett állati termeléshez szükségesek! A HYSO hibrid szudánifüvet úgy használhatjuk ki a leggazdaságosabban, ha intenzív formában termesztjük és használjuk fel az állatok takarmányozására. Az intenzív termesztés feltételeit az elegendő meleg- és napfény mellett, főleg a jó tápanyagellátás. az okszerű agrotechnika és az elegendő vízellátás biztosíthatja. A melegigénye valamivel nagyobb mint a kukoricáé, így a termesztés felső határa is valamivel délebbre tolódik mint a zöldtakarmányoknak termesztett kukoricáé. A csírázása 8—9 C foknál indul meg. A legintenzívebb fejlődése 25 C fok felett van. A melegigényének megfelelően még az ország déli részein sem ajánlatos április vége, május eleje előtt vetni. A termesztés északi határain vessük inkább csak május vége felé. A jó tápanyagcllátás a nagy termés fontos követelménye, mert a hibrid szudánifüvek nagymennyiségű takarmányértéket teremnek, amihez sok tápanyagra, főleg nitrogénre van szükség. A 800 mázsa hektáronkénti terméshez tiszta tápanyagban számolva: 240—280 kg nitrogénre, 80 kg foszforra és 180 kg káliumra van szükség. A szükségletből természetesen levonjuk a talaj felvehető (P, K) tápanyagkészletét és az előveteményből hátrahagyott N menny.ségét. A különbséget, illetőleg a hiányt trágya formájában adiuk meg. A nagy N igényt pótok segítségével kiszámíthatjuk, hogy a legnagyobb tápanyag, illetve takarmányérték termést is akkor kapjuk, ha bugahányás előtt vágjuk le és takarmányozzuk fel. A bugahányásban levő, de még inkább a már virágzó elvénült hibrid-szudánifüvet már az állatok nem eszik szívesen és a várt tejhozam és súlygyarapodás is elmarad. A szakszerű kihasználás érdekében először ki kell számítani, hogy menynyi lesz az állatok napi szükséglete az egész takarmányozási időszakban. A kiszámított szükségletből a várható hozamok segítségével kiszámítjuk a bevetendő területet elosztva szakaszokra úgy. hogy biztosan elég legyen, de a bugahányásig el is fogyjon. Ezt a kalkulációt már a legtöbb gazdaságban szakszerűen végzik, habár ezt nem könnyű minden évben egyformán jól megoldani. A HYSO mint minden szudánifü melegkedvelő, így különösen a korábbi vetések fejlődésének a gyorsaságát elsősorban a meleg határozza meg és meghatározza az egyes fejlődési szakaszok hoszszát is. A kezdő- és kevesebb tapasztalattal rendelkező termesztők részére szeretnénk itt néhány megfigyelést közölni a tervezőmunkájuk megkönnyítése céljából. Előre bocsátjuk, hogy a közölt adatok átlagértékek, amelyektől az uralkodó feltételekben nagyobb eltérések is előfordulhatnak. Az április végén — május elején vetett HYSO 75—80 nap múlva kezd kalászolni. A május végén vetett 65—70 nap múlva, a második növedék az első kaszálástól számítva 30—40 nap múlva várható. Átlag években a május elején vetett HYSO 50—55 nap múlva éri el az 50—55 cm növénymagasságot; 75—80 nap múlva (kalászolás kezdetén) a 150—180 cm magasságot. A május végi vetés meleg időjárás esetén már 40 nap múlva 50 cm magas. A takarmányozás szempontjából az 50 cm-es növénymagasság és a kalászolás kezdete közti fejlődési szakasz a fontos, mert ebben a szakaszban az emészthető N anyagok és a keményítőérték termelése s azok aránya felel meg legjobban az állattenyésztési termelés irányának (tej, hús) és tápanyag szükségletének. A közepes állománysűrüségű 50—55 cm magas HYSO hektáronkénti termése 100 mázsa körül van; a 75 cm magasé 150—160 mázsa, a 100 cm magasé 200 mázsa, a 125 cm magasé 270—280 mázsa, a 150 cm magasé 340—350 mázsa és a 175—180 cm magasé pedig mintegy 400 mázsa körüli zöldtömeget ad. A HYSO-t teljes adaggal etethetjük a szarvasmarhákkal, ami nagyjából a testsúlyuk 1/10 részének megfelelő mennyiség, vagyis 700 kg-os tehénnek 70 kg, 300 kg-os üszőnek 30 kg zöld-Az első esetben május végén főnövénynek annyi HYSO-t vetünk, amenynyi június végétől (esetleg július elejétől) vagyis 50—70 cm-es magasságtól a bugahányás kezdetéig július 20—25-ig elfogy. Ennek a területnek a második növedékét 30—40 nap múlva, augusztus 10-ike táján lehet ismét etetni. Az első növedék leetetése és a második megkezdése között mintegy 15 nap van, aminek a szükségletét az őszi keverékek után vetett HYSO-val biztosítjuk. Ezt gyakorlatilag úgy oldjuk meg, hogy a május 15-ide táján lekerülő keverék helyére vetünk egy szakaszt. Természetesen itt már csak 75 százalékos hozammal számoljunk! A második változatnál amikor nem termesztünk gabonáskeveréket, már nehezebb terméskiesés nélkül az alábbi folyamatot biztosítani. Az első szakaszt vethetjük ugyanúgy mint az előbbi változatnál. A július 25. és augusztus 20. közti időszakra, amely növénynek az etetését az első szakasz megkezdéséhez viszonyítva 20—25 nappal későbben akarjuk megkezdeni; úgy kell eljárnunk, hogy azt 30—35 nappal későbben vetjük. Ennél a szakasznál már 100—150 mázsával csökken a terméshozam, ami az őszi keverékek vetésénél is fennáll, de innen már egy termést levettünk. Ennél a formánál a terméskiesést úgy kerülhetjük el, ha a gazdaságnak van hideg talaja is. Így a második szakaszt május közepe táján oda vethetik el, ahol terméscsökkenés nélkül eltolódik a fejlődés az elsőhöz viszonyítva mintegy 20—25 nappal. A HYSO is, mint általában a cirokfélék szárazságtűrők. Lényegesen jobban elbírja a szárazságot mint a kukorica, s 1 kg szárazanyag előállításához csak 290—300 liter vízre van szüksége. A szélsőségesen aszályos nyarakon a HYSO termése is kisebb. Ilyen időszakban nagyon meghálálja az öntözést. A tehenekkel tejes adagban etetett fiatal HYSO (testsúly szerint 50—70 kg-os adagban) a létfenntartó szükségleten felül 10—12 liter tej termelésére elegendő abraktakarmány nélkül. Világszerte, ahol hibrid szudánifüvet etetnek éppen ezt veszik alapul. A hibrid szudánifüvet fiatal állapotban nagyon kedvelik az állatok. Az elvénült, megfásodott szárát, a mostani takarmányozási szintnél természetesen már nem eszik meg, de erre nincs is szükség. Ott járnak el helyesen, ahol a főnövénynek vetett HYSO-t háromszor megkaszálják, mert akkor biztosan nem vénül el. így a várt jó tejelés és súlygyarapodás, illetőleg a növekedés nem maradhat el. Ősszel a dércsípte HYSO-t már ne etessük teljes adagban, hanem csak felesben más takarmányokkal. BARTALOS MENYHÉRT mérnök, Solary (Sőssziget) termesztéséről és felhasználásáról rStr essz-ha táso k-| I—az állattenyésztésben—-* A MELEG HATÄSA A melegnek a gazdasági állatokra gyakorolt hatása több tényezőtől függ. Ezek egyike a takarmányozás milyensége. Bikáknál a 25 fokos meleg már stressz-hatást kiváltó hőmérsékletnek számít. Az éhesebb állatoknál már az alacsonyabb hőmérséklet is kritikus lehet, ellenben á jól tartott bikák jobban bírják a meleget. A. Rogerson adatai szerint az alacsonyabb színvonalon takarmányozott, éhesebb bikák esetében a hőprodukció a 40 fokon aluli hőmérséklet hatásától függ. A túl nagy meleg által kiváltott stressz-hatásra az állatok kisebb takarmány-fogyasztással reagálnak. A teheneknél pl. megfigyelték, hogy 15—24 °C esetén 5,8 kg szénát fogyasztottak az állatok, de amikor 32 °C-ra nőtt a hőmérséklet, k'ét hét alatt 4,8 kg-ra, vagyis 17 %-kal csökkent az egyedenkénti szénafogyasztás. A szemesek iránti igény ugyanezen idő alatt 22 százalékkal csökkent. A juhokkal és sertésekkel végzett kísérletek kimutatták, hogy az állatok a nagy hőségben kevesebb száraz anyagot igényelnek, viszont jobban megemésztik a növényrostot, a száraz anyagokat és az energiát. Mindez éppen a takarmány-szükséglet csökkenésének, valamint annak a következménye, hogy az eledel lassabban halad át az emésztőrendszeren. A hő-stressz idejéig csökken az energia kihasználása, mert az állatoknak meg kell szabadulniuk a felesleges hőtől: ennélfogva csökken a súlygyarapodás és a tehenek tejelékenysége. A tehenek kedvező hőmérséklet esetén 59 %-ban használják fel a rendelkezésükre álló energiát. Ha a hőmérséklet 32,3 °C-ra emelkedik, az első hét alatt 33, a második alatt pedig 29 kai csökken az energia kihasználása. A csökkenés a takarmányfelvétel korlátozódásának, valamint annak köszönhető, hogy növekszik az életfunkciók biztosításához szükséges tápllálékok iránti igény. A nyári hőségek idején a fiatal bikák takarmány-szükséglete 7—19, átlagos napi súlygyarapodásuk pedig 14—24 %-kal csökken a téli hónapokhoz viszonyítva. Ray szerint a hő-stressz a minimálisra csökkenti a növekedési hormonok kedvező hatását. A HIDEG HATASA Az állatoknál káros hatást kiváltó alacsony hőmérsékletek skálája igen széles. Nagy jelentőséggel bír a tkarmányozás színvonala; a juhoknál a gyapjú minősége és az állatok téli időszakra történő adaptálása is fontos tényező. Azoknál a bikaborjaknál, amelyek olyan színvonalon voltak takarmányozva, hogy elérjék a 0,45 kg-os napi súlygyarapodást, a —1 °C mutatkozott kritikus hőmérsékletnek. Amelyek csak a létfenntartáshoz szükséges alapadagot kapták, azoknál csak a —6 °C volt káros hatású. A teheneknél 10 °C-íg jelentősen nőtt a R’őVermétéá. 'A "0—4, Illetve 23—29 °C’hőmérsékleten tartott bikaborjaknál az adaptációs Időszak után nem észleltek különbséget a hőtermelésben. A levegő hőmérséklete kihat a takarmány-szükségletre. A sok rostanyagot tartalmazó eledelt fogyasztó bárányok hideg Időben sokkal több takarmányt fogyasztottak, mint nyáron. A korlátok között tartott juhok télen 20 %-kal több takarmányt igényeltek, mint azok, amelyek juhakolban teleltek. A laktáció idején a tehenek °5 C hőmérsékletnél lényegesen több takarmányt fogyasztottak, mint 17 °C esetén. Az alacsony hőmérsékleten tartott állatok vízszükséglete általában csökkent, főleg a kisebb kipárolgás és vizeletkiválasztás következtében. A nagyobb takarmány-szükséglet következtében lényegesen csökkent az emésztés foka, Illetve a takarmányok értékesítése. A fokozott hőtermeléssel kísért, hideg által okozott stressz hatás idézi elő az energia-kihasználás csökkenését. A hideg környezetben tartott állatok több hőt termelnek s a takarmányokat csak abban az esetben használják ki aránylag kedvező mértékben, ha a takarmányadag sok rostanyagot tartalmaz. Az adaptációs időszak után hidegben tartott állatoknál a hőprodukciő veszteségei kisebbek, mint a nem adaptált állatok esetében. A hideg hatására bekövetkezett stressz az állatoknál különféle változásokat idéz elő az anyagkiválasztásban. Az egy hónapig 3 °C-on tartott juhoknál megállapították, hogy a vizelettel a szokásosnál több kálium távozik a szervezetből. Nyolc foknál csökkent a vérplazma magnézium-tartalma, ellenben a nátrium, a kalcium és a kálium koncentrációja nem változott. A SZÉL ÉS A PARATARTALOM HATASA — A meleg éghajlatú vidékeken a szél segíti az állatokat, hogy megszabaduljanak a felesleges hőtől. A hidegebb körzetekben viszont ’a szél jelentős hőveszteséget okoz. A naptűzés is kiválthat stresszhatást, kiváltképp, ha egyébként is rekkenő a hőség. Ezzel kapcsolatban azonban még vajmi kevés tudományos ismeret áll rendelkezésünkre. Page megfigyelései szerint, a naptűzés csökkenti a bikaborjak májának А-vitamin tartalmát. A forró égövben a hűvös kör- В nyezet, az árnyék kedvező hatással van a súlygyarapodásra és a' | tejelékenységre. Tehenekkel végzett kísérletek során megfigyelték, hogy 32 eC hőmérséklet és 20 %-os relatív páratartalom esetén — az optimális hőmérséklethez és a 80 % páratartalomhoz viszonyítva — változás állt be a takarmány-fogyasztásban és a hasznosságban is. Ugyanakkor 32 °C melegben és a levegő 40 %-os relatív páratartalma esetén egész 2,3 kg-ra csökkent az állatok napi szárazanyag-szükséglete. A 32 fok melegre és az 50 %-os relatív páratartalomra a tehenek az időszak kezdetén 3,8 kg-os, a kritikus időszak végén pedig 1,1 kg-os termelés-csökkenéssel reagáltak azon fejősökhöz viszonyítva, amelyek 18 fok melegben és 50 %-os relatív páratartalommal rendelkező levegőjű helyiségben voltak tartva. A stressz-hatás 27 °C I meleg és 30 %-os relatív páratartalom esetén következett be. A borjakkal végzett kísérletek során arra a következtetésre Jutottak a szakemberek, hogy a fiatal állatok tartásához a 15—20 °C i meleg és 70—80 %-os relatív páratartalom a legmegfelelőbb. A bt- К kaborjak esetében kitűnt, hogy a levegő relatív páratartalmának 58—92 % közötti ingadozása nincs különösebb hatással a hasznosságra, ha közben a hőmérséklet nem emelkedik 25 °C fölé. A juhok takarmány-fogyasztására nincs Jelentősebb kihatással a j hőmérséklet 7—32 °C közötti és a levegő relatív páratartalmának И 20—80 % közötti ingadozása sem. -rono- h
