Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
1974. május 25. SZABAD FÖLDMŰVES A helytállás példaképe Erősen dombos vidéken kígyózik a keskeny aszfaltút Klátová Nová Ves felé. (Topolčany-i járás). Az ősrégi település helyén házak' sorakoznak, 'amelyek közül kimagaslik a szövetkezet Impozáns székháza. A szövetkezet központi épülete előtt tetszetősen elkészített propagáciős tablő hívja fel magára a figyelmet, ahol a legjobb dolgozók, a szocialista brigádok tagjainak fényképeit láthatjuk. Sorra nyitogatom az irodák ajtaját és csodálkozva szemlélem az ízlésesnél ízlésesebb berendezést. Jóidéig senkit nem lelek, mígnem végül az egyik helyiségből egy szimpatikus fiatalember lép a folyosóra. — Rosszkor jött — hangzott a válasza, amikor elmondtam jövetelem célját. — A „vezérkarból“ itt senkit nem talál. A járási székhelyre és Bnatislavába utaztak, hivatalos ügyeket intézni. De a partizánok közül Anton bácsit biztosan otthon találjuk. A „kalauz“ segítségével kisvártatva már szembetalálom magam egy szikár, kissé megtört arcú férfivel, Vajtela Antonnal. A felesége, a mosolygós, arcú, kissé molett asszony a szépen berendezett szobába invitál bennünket. e о c < я > A múltra, a háborús időkre terelődött a szó. — Rég volt — emlékezik Vajtela elvtárs. — Akkor még délceg férfi voltam, most pedig már vajmi keveset érek. Lehet a testét már megviselték a nehéz, gondterhelt évek, de a szelleme friss. Ügy beszél az akkori eseményekről, mintha tegnap történt volna. Vajtela Anton a bafovany-i cipőgyárban dolgozó munkásként lépett a kommunista párt tagjainak a soraiba. Sajnos nem sokáig tevékenykedhetett szabadon. De a párt illegalitásba kényszerítése után sem tétlenkedtek, és csoportjuk, amelynek vezetője volt, állandó kapcsolatot tartott a felsőbb pártszervekkel. A háború utolsó éveiben a legfontosabb feladataik közé tartozott az ellenállásra felkészülés. A népi felkelés — a fasiszták ellen — az Uhrovcén 1944. áprilisában megtartott kerületi értekezleten öltött testet. Már csak a kirobbanását várták, hogy aztán fegyverrel a kezükben harcoljanak a hazai és a betolakodó fasisztákkal szemben. Amikor Banská Bystricán kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, a gyár dolgozóinak jelentős része fegyvert kapott és utasítást is, hogy melyik részt kell megszállni Vajtela elvtárs mintegy 30 tagú csoporttal a falujuk közelében levő hegyláncon ütötte fel a tanyáját. Eleinte gondot okozott az élelmezés, de azt rövidesen megoldották. Elhajtották egy nagybirtokos szarvasmarháit és volt elegendő hús. Amikor a németek el-eltűntek a faluból, be-beosontak szeretteikhez, s különféle élelmiszereket cipeltek a szálláshelyükre. Jónéhányszor össze is csaptak az ellenséggel, s ez hét áldozatot követelt. A kis csoport nemsokára nagyon népes lett. A szomszéd községben 14-en elfogtak 120 magyar katonát. A legénység később önként csatlakozott a partizánokhoz. A partizáncsoport 1940 februárjában a magyar katonákkal együtt kelt át a Garamon és csatlakozott a Vörös Hadsereg egyik alakulatához. Sajnos, az eléggé rossz bőrben lévő magyar fiúk közül az átkelésnél jónéhányan a megáradt folyóba fulladtak. Vajtela Anton ekkor már nem volt a csoporttal, mert Gestapo kezébe került, ahonnan két hónap múlva szerencsés körülmények között kiszabadult. A dolgozók győzelméért folytatott harcban mindig az élen járt a bátor kiállású kommunista. А IX. kongreszszus határozatainak szellemében már 1949-ben hozzáláttak a szövetkezet megszervezéséhez. Még az év augusztusában meg is alakult а II. típusú efsz. Nem mást, mint a pártszervezet elnökét, Vajtela elvtársat választották a közös élére. Azaz inkább mindenese volt a szövetkezetnek, napról-napra házalt, agitált, meggyőzte az embereket, hogy jöjjenek dolgozni. Nehéz idők voltak. Állatállományuk alig volt, a gépparkot egy rozzant traktor, egy teherautó és egy cséplőgép jelentette. Hogy mit kerestek, arra nem is jó emlékezni. — Nem is tudom hogyan jutott betevő falatra a hat gyermekünknek, — szólt kissé kesernyésen a feleség. Bizony, gyermekáldásból nem volt hiány. Négy fiút és három lányt neveltek fel. A legkisebben, — a 18 éves Antonon — kívül már mind kirepültek. A fiúgyerekek tagjai a pártnak és felelősségteljesen végzik munkájukat. A ötvenes évek elején kénytelenek voltak hajlékot is építeni. Persze pénz nem igen akadt, s így a család tagjai voltak a kőművesek, ácsok, asztalosok egyaránt. Vajtela elvtárs 1957-től 1960-ig a helyi nemzeti bizottság titkári tisztségét töltötte be. Ezekben az években sikerült megtörni a parasztok makacs ellenállását és megalakult az egészközségi szövetkezet. A titkárt négy év után újra a szövetkezetbe szólították, és az üzemi pártszervezet elnöki funkciójával bízták meg, amelyet 1972-ig töltött be, amikor végleg nyugdíjba vonult. De pihenésre most sincs idő. Jelenleg is elnöke a falusi pártszervezetnek és tagja a járási pártbizottság elnökségének. — Akkor is szívvel-lélekkel dolgoztam, amikor vajmi kevés fizetést kaptam — vallja. — Most tétlenkednék, amikor igazán szép nyugdíjat élvezek? Igaz, sem annak idején, sem most nem a pénzért teszem, hanem meggyőződésből. v — Augusztusban ellátogat Banská Bystricára? — Aligha. A szívem nem akarja a jót, és a gyomrommal is baj van. Különben is a mi környékünk partizánjai a Janko Vŕšokon találkoznak a jelentős évforduló alkalmából. A kitüntetések felől érdeklődtem. Egy halmazt rakott elém, amely igazolja, hogy elismerik a pártépítésben, az ellenállásban és a szocializmus építésében kifejtett érdemeit. A falu közepén a hatalmas fák alatt partizán-emlékszobor áll, mögötte az emlékszoba, amely hűen tükrözi az ellenállók tevékenységét. Visszatérünk a szövetkezet székházéba s szerencsére a közös ökonómusa — Anton bácsi veje, Jozef Bielik — már megérkezett a járási székhelyről. A megnyerő arcú, jókedélyű, ötven év körüli férgi együtt nőtt, fejlődött a szövetkezettel, s mindent úgy ismer, mint a tenyerét. A Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő efsz hét község társulásából tevődik össze és 2500 hektár földterületen gazdálkodik. A növénytermesztésben főleg a gabona és a cukorrépa termesztésére szakosítottak. Az eléggé dombos vidéken tavaly 42 mázsa búzát és 35 mázsa árpát takarítottak be hektáronként. Komlótermesztéssel is foglalkoznak, s eddig már 45 hektárt telepítettek. A komló Jó minőségű, amelyre nagy szüksége van a topoíőany-t sörgyárnak. A hét gazdasági udvaron a helyzetnek és a körülményeknek legmegfelelőbben szakosították a hús- és tejtermelést. A gépparkjuk és jól felszerelt javítóműhelyük a klátovái központban van és onnan osztják szét a különböző részlegekre az erőgépeket. Munkaerőből nincs hiányuk és az utóbbi Időben az ország különböző részeiből jelentkeznek a fiatalok a társult efsz-be. Eddig már hat négylakásos épülettömböt és most további két-hat lakásos egységet adnak át rendeltetésének. A lakáskérdés megoldása is vonzza a fiatalokat a szövetkezetbe. Az efsz-ben 23 kollektíva versenyez a szocialista brigád címért. Eddig ötnek sikerült a megtisztelő elnevezést megszerezni. A brigádok szocialista kötelezettségvállalása az idén 688 711 korona értékű. A hrigádtagok sokoldalú nevelését elsőrangú feladatnak' tartják. Ez részben a _ SZISZ üzemi szervezetében történik, másrészt a szövetkezet jóvoltából. A Haladó Tapasztalatok Iskoláján minden brigádtag résztvett. Három tanközpontban vettek részt közös tévé-nézésen, s á látottakat, hallottakat az edzés után megvitatták. A Járásban három CSSZB nevet viselő efsz van. Ezek a szövetkezetek Versenyeznek egymással. A tavaly megrendezett szellemi vetélkedőn. Ki mit tud a szovjet mezőgazdaságról a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetéről és kézügyességi versenyben egyaránt első helyen végeztek a szövetkezet fiataljai. A kerületi vetélkedőn a megtisztelő második- helyet szerezték meg. A szocialista brigádok győztes versenyzőit jutalomkirándulásra a Szovjetunióba küldték. A járásban ebben a mezőgazdasági üzemben szervezték meg elsők között a szövetkezeti tűzoltőcsapatot. A múlt hónap végén Klátován került sor — a szövetkezetek megalakulásának 25. évfordulója és az SZNF 30. évfordulója jegyében — a szövetkeztekben működő tűzoltócsapatok első járási versenyére. Sokáig lehetne még az elég nehéz körülmények között gazdálkodó szövetkezet eredményeit sorolni, ahol valóban sokat törődnek a tagság művelődésével, a lakásproblémával, a szociális berendezésekkel és a fiatalok sporttevékenységével is. Az ottani körülmények között a kereset is jó, amely a 445 tagnál meghaladja az 1700 korona havi átlagot. Vajtela elvtársék a kezdeti években ennyit három hónapra sem kapta. Azért lehet nagyra becsülni Anton bácsit és társait, akik — nemcsak a Szlovák Nemzeti Felkelésben álltak helyt, de — minden nehézséggel dacolva, lerakták egy virágzó mezőgazdasági üzem alapjait, amelynek tagjai napjainkban már a boldogulás útján járnak. Szöveg és kép: TÖTH DEZSŐ . Ä A szocialista brigádok legjobb dolgozóinak dicsőségtáblája.--Ч A gbelcei (köbölkúti) szövetkezet vezető dolgozói mindig kötelezőnek tartják, hog; a szakértekezleteken résztvegyenek. A valticei szőlészeti-borászati szemináriumon is ott volt Misko József elnök (s tőle a felvételen balra) Varga József főkertész. Persze arról sem feledkeztek meg, hogy az utánpótlás, a fiatal szakemberek is résztvegyenek az értekezleten. A Gbelce-i Efsz ezelőtt 25 esztendővel alakult egészközségivé, s napjainkban a legpéldásabb gazdaságok közé sorolható. A veterán vezetők azt szeretnék, ha az elkövetkező nemzedék még magasabb szinten gazdálkodna az egész szocialista társadalom javára. A blatničkai (okre. Hodonín) szövetkezet képviselői a borverseny nagydíját veszik át. Fotto: —tt— X Jó együttműködés! kiváló eredmények Lúő na Ostrove (Nagylúcs) község neve az utóbbi években elsősorban a kiváló termelési eredményeket elérő közös gazdálkodásról vált ismertté. A jó munkaszervezés és a termelési mutatók állandó növelése tavaly kiváltotta a legfelső párt- és állami szerveinek magasfokú elismerését, hiszen a szövetkezetei Munkaérdemrenddel tüntették ki. A község dolgos, munkaszerető lakossága azonban a községfejlesztési akcióban is példás munkát végez, főleg a társadalmi munkában veszi ki részét, jő bizonyíték erre, hogy 1972-ben a kisközségek között meghirdetett szocialista munkaversenyben az első helyen végzett a dunaszerdahelyl járásban. A mindössze 700 lelket számláló község két településből, Nagy- és Kislúcsból tevődik össze, melyek 1960 óta egy közigazgatási egységet képeznek. A lakosság nagy része a felszabadulás előtt a grófi birtokon dolgozott. A szemmel látható nagyarányú fejlődés eredményeiről és a hnb választási programtervének teljesítéséről Kovács Ernő elvtárssal, a hnb fiatal elnökével beszélgettünk. — A leggyorsabb fejlődés a két község egyesülése után következett be, hiszen azóta épült fel az új családi házak több mint negyven százaléka, — kezdi a beszélgetést a hnb elnöke. — Tekintettel arra, hogy nálunk a hnb mellett nem működik a helyi gazdálkodási üzem, az efsz-el való szoros együttműködést nagyon lényegesnek tartjuk a falufejlesztésben. Főleg az építkezéseknél, az anyag bebiztosításánál és előkészítésénél, a szállításoknál nyújtanak nekünk sokoldalú segítséget. Tekintélyes összeggel segítenek a választási programtervünk megvalósításánál, valamint a tömegszervezetek munkájának fellendítésében is. A Nemzeti Front választási programtervét az elmúlt évben maradéktalanul teljesítettük, Illetve túlteljesítettük. A lakosság növekvő kultúrigényeinek kielégítése és a tömegszervezeti munka aktivizálása késztetett bennünket arra, hogy hozzákezdjünk egy művelődési otthon felépítéséhez. Az építkezés fő beruházását a hnb és az efsz közösen vállalták, s a jnb is kétmillió koronával járult hozzá. Az önsegélyes alapon elindított akcióba a lakosság nagy lelkesedéssel kapcsolódott be, és több mint százezer korona értékű munkát végzett el. A társadalmi munkák szervezésében az agitkettősök jeleskedtek. A lakosság körében kötelezettségvállalási versenyakciót hirdettünk, melynek célja az volt, hogy minél hamarabb, idő előtt teljesíthessük választási programtervünket. Ily módon a község minden egyes munkaképes polgára 500 korona értékű felajánlást tett, melyet a valóságban jóval túlteljesítettek. A minden igényt kielégítő kultúrpalota átadására az elmúlt évben került sor, mely a jól szervezett munka első kézzelfogható eredménye. A 280 személy befogadására alkalmas nagytermen kívül itt kapott elhelyezést a hnb, az esketési és névadó terem, a büfé, községi könyvtár, és a falu munkásmozgalmi hagyományait és fejlődését megörökítő emlékszoba, melynek külön helyiséget jelöltek ki. A kultúrház környékét társadalmi munkával parkosították, díszfákkal és rózsákkal tették még vonzóbbá. — Munkánkban nagy súlyt helyezünk az üzlethálózat és a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások színvonalának emelésére, — folytatja Kovács elvtárs. — Parkosításnál és a Járdák építésénél a lakosság több mint 20 ezer órát dolgozott le, 500 bokrot és díszfát ültettünk ki a község különböző részein. Nagylúcson két évvel ezelőtt, Kislúcson pedig tavaly adtunk át egy élelmiszerüzletet és vendéglátóipari létesítményt. Az utóbbi Z akcióban, önsegélyes alapon épült, melynél a lakosság 2700 órát dolgozott le 330 ezer korona értékben. A falubeli efsz hathatós támogatásával és a lakosság segítségével felépült az új labdarúgópálya 350 ezer korona ráfordítással. A nagyarányú fejlődés fő mozgatóereje a hnb és az efsz, melyek a lakosság támogatásával sikeresen valósítják meg a választási programot. Az eltelt két és fél év eredményei bizonyítják, hogy a lakosság jól választott, amikor bizalmát a Nemzeti Front helyi jelöltjeibe helyezte, hiszen minden jel arra vall, hogy közös munkával idő előtt váltják valóra a községfejlesztés terén kitűzött terveiket. Svinger István A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve, a háttérben a Partizán Emlékszoba.
