Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. május 18. Méltón ünnepeltük a felszabadulás 29. évfordulóját Hazánk felszabadításának 29. évfordulója alkalmából párt- és kormányvezetőink, valamint a Szovjetunió vezető párt- és kormánytényezői táviratban fejezték ki jókívánságaikat. A kétoldalú táviratváltás hangsúlyozza, hogy szövetségünk és barátságunk örök és megbonthatatlan. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, Ludvík Svoboda, a CSSZSZK elnöke, Ľubomír Štrougal, a Szövetségi Kormány elnöke a táviratban köszönetét mond hazánk népeinek nevében azért, hogy a szovjet hősök nagy véráldozat árán meghozták számunkra a szabadságot. A távirat hangsúlyozza, hogy Cseszlovákia népe őszintén örül mindazoknak a sikereknek, amelyeket a Szovjetunió a lenini párt vezetésével a szovjet társadalom sokoldalú fejlesztését szolgáié nagyszabású tervek megvalósításában és a kommunizmus anyagi-műszaki alapja megteremtését elősegítő igényes feladatok teljesítésében elért. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Viktorovics Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alexander Nyikolajevics Koszigin, hazánk párt- és államférfiaihoz küldött táviratában Willy Brandt nyugatnémet kancellár lemondása világszerte nagy meglepetést keltett, annak ellenére, hogy a jobboldal már hosszabb idő óta fokozódó nyomást gyakorolt a sozoclallsta országokkal reális politikát folytatni akaró szociáldemokrata kormánnyal. Ez különösen a csehszlovák-nyugatnémet egyezmény megkötésekor nyilvánult meg. Ismeretes, hogy a kanpellár akkoriban engedve a jobboldali ellenzéknek, elhalasztotta'prágai útját és csak egy későbbi időpontban került sor a szerződés aláírására. Azonban a jobboldal lovábbra sem nyugodott, és mindent megtett azért, hogy a szerződésből eredő kötelezettségek megvalósítását Több szemszögből tekintve a kormányválságra vonatkozóan végülis azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy kétkulacsos politikával nem lehet előrehaladni. A határozatlanság megalkuvást szül, amit az ugrásrakész háborús csörtető jobboldal kihasznál. Tény, ma bizonytalanság uralkodik a Német Szövetségi Köztársaságban. A szociáldemokrata párt (SPD) és a Szabad Demokrata Párt (FDP) vezető funkcionáriusai között tárgyalások folynak. Az SPD országos tanácsa legutóbbi ülésén megerősítette Helmut Schmidt pénzügyminiszter jelölését a kancellári tisztségbe. A jelölt az ülés után kijelentette, hogy kormányprogramjával a bel- és gaz-Jobbratolódás az NSZK-ban? örömét fejezi ki afellett, hogy a szocialista Csehszlovákia népe egyre nagyobb eredményeket ér el a szocializmus építésében. A Szovjetunió kommunistái és az egész szovjet nép nagy érdeklődéssel fogadja a csehszlovákiai barátok olyan sikereiről érkezett jelentéseket, amelyeket a fejlett szocialista társadalom építésében értek el, valamint azt, hogy a munkásosztály, az ifjúság, a népi értelmiség és minden dolgozó elkövet az ország konszolidálásáért. Prágában, Bratislavában és az ország más városaiban, falvaiban is barátsági nagygyűléseket tartottak a felszabadulás 29. évfordulójának tiszteletére. Polgáraink milliói köszönték meg a szovjet népnek azt a nagyarányú segítségét, amelynek következtében visszanyertük függetlenségünket és megkezdhettük a szocialista haza építését. Számtalan koszorúval, virágcsokorral halmoztuk el azoknak a szovjet hősöknek a sírját, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a hazánkért folyó felszabadítási harcokban. A testvéri összefogás eredménye A győzelem napján, május 9-én Prágában átadták rendeltetésének a metro első 6,7 km-es szakaszát. Ez egy igen nagy jelentőségű esemény a prágaiak életében, mert lényegében megkönnyíti és gyorsítja az utazást. Az átadási ünnepségeken résztvett pártunk és kormányunk küldöttsége is, amelyet Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára vezetett. A csehszlovák és szovjet himnusz elhangzása után Husák elvtárs vágta el a Káčerov metro-állomásba nyíló bejárat előtt lévő szalagot. Ezzel megindult az első szerelvény, amely minden állomáson néhány percig időzött, hogy a résztvevők gyönyörködhessenek a márványlapokkal díszített földalatti állomásokban. A kilenc állomás közül a legszebb a Gottwaldmegálló, amelyet a föld fölé építettek és innen nagyszerű kilátás nyílik a prágai Várra. A legmélyebb a Pavlov téri állomás, amely 24 méterrel van a földkéreg alatt. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 29. évfordulóján tehát nagy értékű ajándékot kapott Prága lakossága. Üzembe helyezték a metró (földalatti vasút) első szakaszát. Ennek annál is inkább örülhetünk, mert két hónappal a tervezett határidő előtt indulhattak meg az első szerelvények. A baráti öszszefogás, az internacionalista együttműködés nagy győzelme ez. A szovjet szakemberek önzetlenül adták át azokat a hasznos tapasztalataikat, amelyeket a moszkvai metró építésében szerezték. A földalatti kocsik is a bevált szovjet metró-szerelvények alapján készültek. Az ünnepségen mindkét részről beszédek hangzottak el, és a metró építői közül a legkiválóbb dolgozókat kitüntették és elismerő oklevelekkel jutalmazták. A metroépítők biztosították a párt- és kormányküldöttség tagjait, hogy a további szakaszokat is időben, sőt határidő előtt elkészítik. elodázza. A revansiszta erőknek egyáltalán nem volt kedvére a kormány úgynevezett keleti politikája; a szocialista országokhoz való közeledést rossz szemmel nézte. Az utóbbi időben — a kiszivárgott hírek szerint — a kancellárt és a vele tartó politikusokat terrorizálták. Willy Brandt lemondásával kapcsolatban világszerte nyilatkozatok hangzottak el. Egyesek szerint a kormány az egyre fokozódó belpolitikai ellentéteken szenvedett hajótörést. Mások szerint a határozatlanság következtében nyert egyre nagyobb teret a jobboldal, és lényegében a kormány megásta saját sírját. Ha elemezzük a nyilatkozatokat, megállapíthatjuk, a lemondás legfőbb oka: Brandték sokat ígérgettek, de annál kevesebbet valósítottak meg. Ismeretes, hogy a Willy Brandt által meghirdetett tíz pontot sem teljesítették. Az országban egyre nagyobb az elégedetlenség a megélhetési költségek növekedése miatt. Nemrég zajlott le például a közalkalmazottak sztrájkja, amely végülis részleges eredménnyel zárult. Néhány százalékkal emelték bérüket, de sajnos ez nem sokat javít helyzetükön, mert az infláció következtében az árak gyorsabban emelkednek. A kormány csak hosszú huzavona után teljesítette a közalkalmazottak bérköveteléseit, és ezzel még jobban elmérgesítette a helyzetet, maga ellen hangolta az ország lakosságának nagy részét. Számtalan olyan probléma van, amellyel a kormány távolról sem tudott megbirkózni. Megalkuvóan, szociáldemokrata, sőt kapitalista módra foglalt állást az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Országszerte elburjánzott a spekuláció és egyre több lehetőség nyílik egyes polgárok jogtalan meggazdagodására. Természetesen ez jogosan nyugtalanítja a dolgozók ezreit. daságpolitikának biztosít elsőbbséget. Hivatkozva az előbbi kormány tevékenységére, kifejtette, hogy Willy Brandt tízpontos kormányprogramját igyekszik megvalósítani. Azonban az ígért reformok megvalósításával kapcsolatban nagyon óvatosan nyilatkozott. A kancellárjelölt a piaci gazdálkodás hívei. Politikai síkon a stratégiai egyensúlyt tartja helyesnek. Minden erővel támogatja a hadsereg bővítését és legkorszerűbb fegyverekkel való felfegyverzését. A belpolitikai válság napjainkban tovább éleződik a Német Szövetségi Köztársaságban és bár a Szabad Demokrata Párt már konkrét javaslatot tett az új kancellár személyére vonatkozólag, a diplomáciai csatározások még távolról sem értek véget és egyelőre nem lehet tudni, hogy az új kormány milyen bel- és külpolitikai programot tűz maga álé. Bár jelenleg több nyilatkozat és célzás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy felül kell vizsgálni az előző kormány úgynevezett keleti politikáját, de mérsékeltebb megnyilvánulásokat is észlelhetünk. Tény, hogy az új kormánynak is figyelembe kell vennie az egész világon és főleg az urópában kialakult helyzetet. A szocialista országokkal való együttműködés politikai és gazdasági síkon csakis előnyös lehet a Német Szövetségi Köztársaság polgárai számára, Az elszigeteltség — az egyoldalú nyugati orientáció — csökkenti az ország tekintélyét és még jobban elősegíti az amúgy is nagyarányú inflációt. Az új kormánynak tehát ezeket a szempontokat is figyelembe véve kell meghatározni majd programját. Tény, jelenleg a Jobboldal nyert teret, a Brandt-féle szociáldemokrata kormány megalkuvása miatt és ez nagy tanulság a jövőre vonatkozólag. Közel-Keleten még nincs béke. A Golan-fennsíkon továbbra is szólnak a fegyverek. A háborús tűzfészek lángjai fel-felcsapnak. Naponta érkeznek jelentések a Szíriái és izraeli egységek összecsapásáról. A legtöbb esetben az ütközetbe tankok és általában nehéz fegyverek is résztvesznek. Ennek ellenére a csetepaték következtében a legutóbbi arab-izraeli háború óta nem változott meg az ideiglenesen meghúzott fegyverszüneti vonal. A világ közvéleményét tehát továbbra is nyugtalanítja a közel-keleti viszály. Nem árt visszatekinteni egy kicsit az előzményekre, a közelmúltban lejátszódó eseményekre és ezek alapján vizsgálgatni a konfliktus okait. A közel-keleti térségben azóta nincs béke, amióta angol és amerikai támogatással létrehozták az izraeli államot, amely kezdettől fogva a világimperializmus érdekelt szolgálta és mindig kész volt az arab népek függetlenségi és szociális harcainak elnyomására. Eddig összesen már négy ízben robbant ki az arab országok és Izrael között háború. Sár az izraeli csapatok főleg az 1967-es júniusi összecsapásban területeket szereztek, ezzel nem oldódott meg semmi, sőt még jobban kiéleződött a helyzet. Az arab országok ugyanis jogosan követelik elrabolt területeik visszaadását, viszont Izrael erről hallani sem akar. Sőt, a negyedik öszszecsapáskor még további területeket szerzett a Golan-térségben Szíriától. Amikor a világ közvéleményének tiltakozására kénytelen volt beleegyezni a csapatok szétválasztásába, és bizonyos határvonal meghúzására, még az egyezmények megkötésének ideje alatt, kihasználva az arab országok tétovázását, újabb előretolt állásokat foglalt el, a Golanmagaslaton. Napjainkban élénk diplomáciai csatározás jolyik a Közel-keleti rendezés ügyében. Nemrég Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter cserélt véleményt a ciprusi találkozón. Mindketten kifejtették, hogy a két nagyhatalom további erőfeszítéseket tesz a közel-keleti helyzet rendezésének ügyében. Azonban amíg az amerikai fél ingadozó álláspontot foglal el, és az agresszort csak részengedményekre ösztökéli, a szovjet fél hivatkozva a nemrég közzé tett szovjet-szíriai közös közleményre, hangsúlyozza, hogy a tartós békét csakis akkor lehet biztosítani, ha Izrael visszavonul az 1967. júniusi agresszió során megszállt valamennyi arab területről. Ez tehát a megoldás alfája és ómegája. A szovjet és a szíriai álláspont világos. Ahhoz, hogy teljesen elhallgassanak a fegyverek, Izraelnek vissza kell vonulnia az ún. 1949-es zöld vonalra. Ezzel szemben az izraeliek azt hangoztatják, hogy ők továbbra is az 1967-es háború után kialakult lila vonalon maradnak. Ez pedig a megszállt arab területek további megtartását jelenti. Az izraeli csapatok újabb akciói a Golan-fennsík ellen nem véletlenek. Ez a terület akkor vált értékessé az egresszorok számára, amikor felvetődött az öntözőrendszerek építésének kérdése. A 260 km hosszú Jordán folyó bő vizével ugyanis többezer hektárt lehet öntözni. Azonban élére állt a kérdés, vajon kinek van joga a vízhez. Izrael sutba dobva minden nemzetközi jogot és egyezményt, az 1955-ös konfliktus idején a demilitarizált övezetben egyszerűen elvezette csatornán keresztül a Jordán vizének egy részét. A másik indok az, hogy a szíriai csapatoknak a sziklás fennsíkon nagyon jó álllásaik vannak, amelyekkel meg tudják védeni a 60 km-re lévő Damaszkuszi, az esetleges támodásoktól. Tehát stratégiai jelentősége vitathatatlan. Viszont ha Izrael nem gondolna agresszióra, akkor nem kellene törődni azzal, hogy a szíriai csapatok előnyös helyzetben vannak. A bűnös azonban mindig fél. így van ez Izraellel is. Még 1967-ben megszállta a sziklás vidéken a 30 ezer lakosú Kuniéira városét, amelyből, meglepetésszerű terror-akciókat hajtanak végre a békés szíriai hegyi-lakók ellen. Természetesen a szíriai fegyveres erők minden esetben visszacsapnak és érzékeny veszteségeket okoznak az agresszornak. Tehát ma már az arab térség kalózainak akciói nem maradhatnak büntetlenül. Látják ezt az izraeli vezetők is és közülük néhányan nyíltan ellenzik a kormány háborús kalandor-politikáját. Ezt igazolja a még mindig tartó kormányválság is. De emellett vérszemet kapnak a háborút óhajtó héják is, mert a világ legnagyobb imperialista hatalma, az Amerikai Egyesült Államok 2,4 miliárd korona értékű korszerű fegyvert szállít Izraelnek. Viszont más imperialista hatalmak már nem támogatják ilyen nagymértékben az agresszort. Anglia például maghatározatlan időre felfüggesztette az Izraelnek előirányzott fegyverszállítmányokat. Bár az arab egység még nem alakult ki teljesen és ezért Izrael egyelőre nagy erőt jelent velük szemben, mégis bizonyos minőségi változások következtek be ebben a térségben. A legutóbbi összecsapás alkalmából ugyanis már egyik fél sem került ki győztesen. Az arab országok kezdetben igen nagy katonai sikereket arattak, és csak a nemzetközi imperializmus gyors segítsége, valamint taktikai hibák miatt kerülhetett a háború végefelé fölénybe az agresszor. Azonban a területszerzés rendkívüli nagy véráldozatokba került és ezért többször felelősségre vonták az izraeli kormányt. A Jól szervezett egyiptomi és szíriai légvédelem, elpusztította az izraeli légierő repülőgépeinek jelentős részét. A tankcsatákban is helytálltak az arab országok fegyverei. Vajúdik tehát a Közel-keleti helyzet, folynak a többoldalú tárgyalások. Bár egyelőre még Izrael a lila vonalhoz ragaszkodik, eljön az idő, amikor figyelembe kell vennie az erőviszonyok alakulását. A Szovjetunió s a többi szocialista ország segítsége egyre nagyobb mértékben járul hozzá az arab országok gazdasági és katonai erejének fokozódásához. Nem lehet tehát már hat nap alatt lerohanni az arab országokat. A jól felfegyverzett előretolt egységek mindenkor visszaverik az agresszort. Emellett a világpolitikában lejátszódó események is kényszerítik Izraelt konok álláspontjának megváltoztatására. A szovjet békeoffenzíva világméretben, nagy sikereket arat. Ennek nyomán jött létre a szovjetnyugatnémet, a lengyel-nyugatnémet, a csehszlovák-nyugatnémet szerződés, és a berlini négyhatalmi egyezmény is. A világpolitika egyre jobban a realitások talajára helyeződik át és mind kevesebb esélyük van az agresszoroknak más népek függetlenségi törekvéseinek elnyomására. A világ közvéleménye óriási erő, és aki ezt nem veszi figyelembe, előbbutóbb póruljár. Izrael tehát további provokációival saját magának árt, mert egyre jobban kiváltja ezzel a cselekedettel a békeszeretű emberek ellenszenvét. BÁLLÁ JÖZSBF Zöld vagy lila... Ki lesz a győztes? ELNÖKVÄLASZTÄS FRANCIAORSZÄGBAN Franciaország az elnökválasztás jegyében él. Május 5-én, mintegy 30 millió választó járult az urnák elé, hogy általános, közvetlen, titkos szavazás útján hétévi időszakra új elnököt válasszanak. Az alkotmány értelmében az első fordulóban a 12 nyilvántartásba vett jelölt közül egyik sem szerzi meg a szavazatok félénél nagyobb többségét, akkor az új elnök megválasztását a május 19-1 második forduló dönti el azon két jelölt között, akik az első fordulóban a legtöbb szavazatot kapták. Mint az előre látható volt — hasonlóan mint az 1969-es évi elnökválasztáson, ahol az első fordulóban Pompidou, a nemrég elhúnyt köztársaság elnök is csak a szavazatok 45 százalékát kapta —, most is Francois Mitterrand, a baloldal közös jelöltje a szavazatoknak mindössze 44 százalékát szerezte meg. A második helyre Giscard d'Estaing, a független republikánusok jelöltje került a szavazatok 33 százalékának a birtokába. Ez azt jelenti, hogy vasárnap, a második fordulóban Mitterrand és d’Estaing között választanak köztársasági elnököt. A baloldal Mitterrand személyében megtalálta azt a jelöltjét, aki alkalmas arra, hogy a valóban változást akaró tömegek felsorakozhatnak mögötte. Az egykori francia ellenállás népszerű vezetője már nem először küzd az elnökségért. Ezerkilencszázhatvanötben de Gaulle-val szemben szintén ő volt a baloldal közös jelöltje. Azóta sok víz lefolyt a Szajnán. Az elnökjelölt véleménye szerint az 1936-os népfront óta nem volt ilyen szilárd és politikailag megalapozott akcióegysége a francia bololdalnak, mint napjainkban. Tény, hogy már a múlt évi nemzetgyűlési választások is tükrözték a baloldal előretörését az elért 46 százalékos eredménnyel. A kommunisták, a szocialisták, a baloldali radikálisok a legnagyobb szakszervezeti központ által támogatott elnökjelölt, Mitterrand, nagyon sokoldalú s nincs a bel- és külpolitikában olyan fontos kérdés, amelyben ne foglalt volna állást. Ez az állásfoglalás nem egyezik ugyan mindenben a kommunista párt platformjával, de mindenképpen alkalmas arra, hogy megnyerje azokat a tömegeket, amelyek Franciaországban a haladás hívei. Giscard d’Estaing, a nagy burzsoát képviselő republikánus párt vezére, aki a választási harc első fordulójában jelentősen megelőzte a gaulle-ista Chalan-Delmost. A szélső jobboldali politikusnak az elmúlt napokban fő célja volt leküzdeni a kemény gaulle-isták ellenállását és megnyerni a centralista ellenzéki csoportokat. A jobboldalt képviselő politikus győzelme esetén a néptömegeket erősen érintő demokráciát elnyomó uralom jutna hatalomra. A „nagy szociális“ program Ígérete pusztába kiáltott szó maradna és az ország a nyugati reakció fontos láncszemévé válna. Általános vélemény, hogy az elnök választás döntő fordulójában nagyon kemény és szoros küzdelem várható, s ezért nehéz az eredményt megjósolni. Különben mindkét jelölt optimista, s hisz a győzelmében. Az elkövetkező napok minden bizonnyal választ adnak milyen erőt képvisel a baloldal Franciaországban. A világ haladó közvéleménye bízik abban, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Mitterrand a baloldal közös jelöltje kerül majd az elnöki székbe. A végleges választ erre azonban csak a vasárnap lezajló második választási forduló adja meg. —tt—
