Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-04 / 18. szám
1974, május 4. SZABAD FÖLDMŰVES A» ENSZ statisztikai kimutatása többek között elárulja a következőt: „1980 után világviszonylatban is javul az átlagéletkor a mezőgazdaságban. Ok: a mindennemű korszerűsítés. .Első olvasásra talán túl egyszerű ez a következtetés, azonban okkal fogalmazódott így, amit — ha még ma nem is elég kifejező — saját példánkból is már jól ismerünk. A Tekovské Lužianky-i (kissallói) gazdaságban nagyon sok megelégedett szövetkezeti tag dolgozik. Nem csoda. Itt az emberek megbecsülik a lakóhelyük közelében adódó munkaszaktudáshoz, elkezdődhetett a komolyabb munka. Igen, a szót néhány kimutatással, számmal lehet igazolni: a szövetkezet az utóbbi években háromízben ' elnyerte a minisztérium vándorzászlaját, s az oklevéltárból nem hiányzik a Munkaérdemrend sem. A múlt év átlaghozama gabonafélékből 53 mázsa volt, a tejhozam tehenenként 3058 liter. Szép eredményeket értek el a magtermesztésben, a virágkertészetben. Csupán néhány felvillantott adat, ami körülírás, magasztalás nélkül is tényként szolgál. S az egyesi-Lelkesen alkalmat, örömmel dolgoznak, ami párhuzamosan maga után vonja a „jól menő szövetkezet“ jelzőt is. Fiatalok után kutatva ebben a szövetkezetben nem hallottuk az oly sok helyen megszokott irónikus kifejezést: „Ja kérem, minálunk egy ötvenéves is fiatalnak számít!“ »• Katas Sándor mérnök, elnökhelyettes, funkciójához képest a még nagyon is fiatalok közé tartozik. Még a harmincat sem lépte át, de munkájának eredménye már igazolt. A termelésben dolgozók véleménye alapján egy olyan vezetőről van szó, akinek a jő eredmények elérésén kívül szívügye a dolgozók bármiféle gondja, problémája, amelyre a legtöbb esetben megoldást talál. Hogyan Is látta a kezdetet a szövetkezet elnökhelyettese? — Hat évvel ezelőtt végeztem az ökonómiai szakon Nitrán, s itt, a szövetkezetben kezdtem. A beilleszkedés nem okozott problémát. Ismerősök, falubeliek közé jöttem ide. Nagy jelentőséget tanúsítok Molnár elvtárs, a szövetkezet tapasztalt elnöke segítségének. Közgazdászként dolgoztam először, s ő avatott be a helyi csomóoldő lehetőségekbe: hozzákapcsolva a beszél arról, hogy azok közé a fiatalok közé tartozik, akik 1973 nyárutóján részt vehettek a Berlinben megrendezett X. Világifjúságí Találkozón. Pedig részéről ez is nagy bizonyítéka a minden vonalon kifejtett lelkes munkaszellemnek. — Ez a találkozó felejthetetlen élmény volt számomra. A manifesztáció legapróbb megmozdulásaitól a tömegprogramokig egyet fejezett ki: a békeszeretetet, a lelkesedést, a nyugodt együttélést. Barátságot kötöttem chilei fiatalokkal, azokkal, kik jelenleg a junta véres politikája következtében nehéz napokat élnek át, kikkel a világ haladó népei együtt éreznek. Bízom abban, ha a világ új nemzedéke ilyen szellemben él és gondolkodik majd — ami ezen a fesztiválon megmutatkozott — idővel a föld minden országa szabad ország lesz, s a vietnami, chilei példa is már csak Szabó Sándor raktári könyvelő ◄ Zuberen Michal m traktoros tés alkalmával megválasztott alelnöknek, Katas Sándornak is köszönhető. 3? Szabó Sándor, raktári könyvelő. Közismert, hogy beosztása mellett több jelentős funkciót is betölt. Mint a szövetkezet kulturális bizottságának az elnöke így nyilatkozik erről a tevékenységéről: — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon szép kultúrház áll rendelkezésünkre. A tágas, modernül berendezett helyiségek, a színházterem alapot ad, így már csak rajtunk múlik, hogyan is használjuk ki az adott lehetőségeket. Ügy érzem, ez eddig sikerült. Főleg műkedvelő csoportok meghívására tartunk nagy igényt. A múltkor például a Balatonboglári Mezőgazdasági Iskola színjátszó csoportja szerepelt nálunk nagy sikerrel. Van egy szép könyvtárunk, s a szakkönyvek bő skálájával is rendelkezünk. Jól működik a falusi SZISZ szervezet is. Közösen készítjük elő például a falusi fiatalok sportvetélkedőjét, azt az akciót, amit mi is nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtunk. Szabó Sándor nagyon szerényen a történelemből lesz ismeretes. ^ Zuberec Michal traktoros 1965- től tagja a szövetkezetnek. Egy olyan gárda legkiválóbb tagjai közé tartozik, akik a rájuk bízott feladatokat tökéletesen végzik, s hol a felvető-Kuvács Sándor zootechnikust a Tekovské Lužianky-i ^szövetkezet ondrejovcei (endrédi) részlegében kerestem fel. Az ipolysági MMKI elvégzése után pályája sokféleképpen alakult. Először a Lévai Mezőgazdasági Felvásárló Üzemben dolgozott eladóként, majd a štúrovói (párkányi) papírgyárban. Ezzel aztán egy időre szakított a szakmájával. A falusi mezőgazdasági szakember azonban idegennek érezte magát az iparban. Időközben otthon, faluja szövetkezetében megüresedett a zootechníkusi állás, szükség volt a szakemberre. Kovács Sándor az ondrejovcei szövetkezet zootechnikusa lett, s mint utólag a vezetőktől és tagoktól kitudódott, munkájában senki sem csalódott. — Eleinte voltak neh észégek is — mondta szerényen a zootechnikus. — Sokszor nem nagy dolgok, rendszerint az apró mozzanatok okoztak problémát. Például mennyit kellett egyszer azért „agitálnom“ egy idősebb állatgondozót, hogy a borjaknak naponta három-négyszer is szoptatásra van szüksége. Aránylag jó kollektívában dolgozom, amelyben a megértés kölcsönös. és fiatalon diött problémákat csoporton belül oldják meg. Mikor a traktorostól affelől érdeklődtem, hogyan veszi ki a részét a tavaszi munkákból (olykor mé ga reflektor mellett is folyt a munka) — így felelt: — Ilyesmit, magától értetődő, megmásíthatatlan kötelességnek tartok, amit a többiek és saját érdekemben teljesíteni kell. Ez az egyszerű „kell“ szavacska, sokszorosan aláhúzta Zuberec Michal emberi tulajdonságait. Erőt, fiatalságot, kitartást sugall, olyan tulajdonságot, amit értékelni kell. Kovács Sándor véglegesen mezőgazdász lett. Itt építi tovább jövőjét, merész tervei ezen a szakaszon valósulnak meg. S a mondottak szerint ezek a tervek nagyon nemesek. Közügyét szolgálnak majd ... Az országban egyre gyakrabban le hét találkozni olyan szövetkezeti tagokkal, mint a Tekovské Lužianky-iak. A jó eredmények, az aránylag már most kielégítő átlagéletkor, tekintettel a jövőre nagyon is jó jel. Bízunk abban, hogy a bevezetőben említett statisztikai kimutatás hamarosan beigazolódik. KALITA GÄBOR Hol tart ma hajógyártásunk? Igaz, lapunk küldetésétől kissé távol áll a hajógyártás, hiszen mindenekelőtt a földművesek gondjairól, sikereiről szoktunk hasábjainkon beszámolni. Most azonban eltekintünk a témakülönbségtől és a komárnoi (komáromi) hajóépítők munkájáról számolunk be. Tesszük ezt azért, mert Európa legnagyobb folyami hajógyárának dolgozói az ötéves terv egyik olyan fontos időszakába léptek, hogy világszínvonalú termékekkel biztosítják népgazdaságunknak tett vállalásaikat. A fémlemezek hatalmas dörgésében három hajótipus születik egyszerre. Mindhárom egyedi széria, olyan, amilyen eddig még nem szántotta egyetlen folyam hullámait sem. Az ötödik ötéves tervidőszak kezdetén komoly feladat előtt álltak a hajógyáriak. Gyártási programjuk teljesen megváltozott, s ennek ellenére folyamatos munkával kellett biztosítaniuk a következő ötéves tervek sikerét is. Legelőször a RMNĹ-2700-as folyami tengerjárót készítették el és bocsátották vízre. Ez a hatalmas „úszó raktár“ telhetetlen gyomrában 2700 tonna árut szállít. Alkalmas ömlesztett termékek (pl. gabona), darabáruk (gépek), de konténeres szállításra is. Hatalmas terhével, mely két teljes vasúti teherszerelvénynek felel meg, 20 km/ó sebességgel halad és irányítására elegendő húsz főnyi személyzet. A teherhajó, amely a Baltitengertől. a Nagy-Volga csatornán a Fekete-tengerig közlekedik, különleges fenékmegoldása következtében alkalmas arra, hogy a közbeeső tengerek partmenti sávjában (mintegy 20 tengeri mérföld) is közlekedhessen. Ez a teherhajó-széria beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a szovjet megrendelők elégedettek a hajóval. Tavaly március végén bocsátották vízre a KBT 40U/200-as jelzésű vedersoros, osztályozóberendezéssel ellátott kotróhajót. Ez az úszómű a tudomá nyos-muszaki forradalom hajógyári példája. Teljesítményével és „tudásával“ a világon egyedülálló. Ez a kolosszus ugyanis óránként 450 köbméternyi kavicsot emel a felszínre, azt a hajón három szemcsenagyságúra osztályozza és lemossa, megtisztítja. Ezzel megtakarítható a parti osztályozóberendezések felépítése, s a kavics átrakodás nélkül szállítható. Az úszómű különlegessége az is, hogy a hajógyárban először használták ki rajta a szocialista integráció adta lehetőségeket. Mivel egyazpn állam nem tud minden terméket világszínvonalon elkészíteni, szükséges, hogy azl a baráti szocialista országok termékeivel pótolja. Ez történt a hajógyárban is, ahol az úszómű motorjai csehszlovák, az osztályozóberendezés magyar, az elektromos motorok német, a navigációs berendezések szovjet gyártmányúak. A kotröhajó irányítása teljesen automatizált. A baggennester kabinjából csak a kavicsot felszínre hozó „vedreket“ figyelheti. A többi berendezés munkáját viszont egy világító fénytábla mutatja, ahol az esetleges meghibásodásokat piros lámpácskák felgyulladása jelzi. Mint egy kompjúter, úgy dolgozik a bagger központi irányítóberendezése. Ha pl. valamelyik szállítószalag meghibásodik, automatikusan, a baggermester beavatkozása nélkül, „átirányítja“ az anyagot egy másik szalagra. A bagger első mintapéldányának üzempróbái sikeresen befejeződtek, s hamarosan útrakelbet rendeltetési helyére. Az ötéves tervidőszak legnagyobb hajójának vízrebucsátására is nemsokára sor kerül. Ez az OL-400-as szeméiyhajó, amely a világ legnagyobb folyami személyhajója lesz. Nem csoda, hiszen a 136 méter hosszú, turistacélokra épült hajön 382 utas és 84 főnyi személyzet tartózkodhat. Ez az úszó „üdülőtelep“ a szovjet személyhajózás megrendelésére készül. A hajógyár tervezői a lehető legnagyobb kényelmet biztosították. A nyaralók és a személyzet egy-három személyes kabinokban utazhat, szórakozásukat zeneszalon, bár, olvasóterem, könyvtár, különféle társalgók és a napfényes fedélzeten egy 150 személyes amfiteátrum biztosítja. Külön érdekesség, hogy szeszélyes időjárás esetén az egyébként teljesen nyitott amfiteátrum fölé, gombnyomásra műanyagtető borul, s zavartalanul folytatódhat tovább a filmvetítés, az előadás. Nem kel) félni azoknak sem, akik a Balti- vagy a Fehér-tenger kikötőjében szállnak hajóra. A személyhajó légszabályozó berendezése állandó, kellemes levegőt biztosít. Nem kell megállni vízfelvételre sem, hiszen a hajón egy ozónizációs berendezés segítségével a folyóvízből nyerik az ivóvizet. S hogy a hajó ne szennyezze a folyóvizet, a szennyvíz külön tartályokba ömlik, amelyeket a városi, illetve kikötői szennycsatornákba nyomnak át a hatalmas szivattyúk. Nagyon érdekes a hajó telefonközpontja. Innét menetközben a világ bármely városát kapcsolhatják. A telefonközpontban bejelentett számot a „telefonkisasszony'' rádiótelefonun közli majd a hajóhoz közelebb eső várossal, s az kapcsolja a két számot. Egy-egy ilyen kapcsolás alig vesz el pár percnél több időt. A kapitány és a kormányos fáradságos munkáját automata kormány könnyíti. A girokompasz (összetett iránytű) segítségévet beállított útiirányt a repülőgép automatakormányához hasonlóan állandóan betartja, s a hullámzás, illetve a szél által előidézett kilengéseket korrigálja. A személyhajó berendezéseit szovjet, magyar, lengyel, keletnémet, bolgár és csehszlovák kooperációs vállalatok készítik el. A hajóóriás a „GENERÄL SVOBODA“ nevet viseli majd. így adózunk tisztelettel köztársasági elnökünknek, Ludvík Svoboda elvtársnak, a Szovjetunió és Csehszlovákia Hőse kitüntetés viselőjének. Bízunk abban, hogy a komáméi hajóépítők teljesítik az 1974. évi munkatervüket és így biztosítják ötéves tervük megvalósítását. Ez nemcsak az ő, de a mi szívügyünk is, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulnak népgazdaságunk megszilárdításához, gaz dagodásához. MOROVTCS LAJOS „Zsákbamacska az \ utcán Lučenec (Losonc) forgalmas főutcájának egyik legnépesebb pontján, a Marx és a Vasúit utca találkozásánál, kora tavasztól késő őszig, reggeltől délutánig, jó időben, mindig egy tucat ember álldogál és beszélget. Amolyan kis sziget, kisvárost hírbörze az utcának ez a pontja. A csoport kellős közepén háromkerekű motorkerékpárról, kis asztalka mellől Józst bácsi (Kúrák József) helybeli rokkant nyugdíjas, a bizományos, szlovák és magyar nyelven kínálja a „zsákbamacskát“, azaz a Csehszlovák Vöröskereszt sorsjegyeit a járókelőknek. Nála bárki próbára teheti a szerencséjét. Öt koronáért lehet nyerni ugyanennyit, tíz- húsz, ötven és száz koronát, a nagyobb nyereményről — autó és üdülés —• nem is szólva. S az emberek játékos kedvűek, amihez hozzájárul Józsi bácsi nagy ismeretsége is. Állandóan veszik a sorsjegyet, — kisebb-nagyobb szerencsével. Mondják, hogy egyszer Itt már gazdára talált egy új autó ts. Egy falusi ember lett a tulajdonosa. — Egy liter bort és egy százast adott örömében a szerencsés nyertes — árulja el egy idősebb ember, Jani bácsi, aki kétkerekű kis kézikocsijával alkalmi fuvarokra várva, szintén ott tanyázik szép Időben minden nap. A körülállók bólogatnak és olyan is akad, akt kevesli az ajándékot. Az emberek élcelődnek, nevetnek és szinte valamennyien ígérik: hasonló helyzetben többet adnának jutalomként. Azután próbát tesznek, de Fortuna istenasszony (nem hiába nő!) csak nem akar rájuk mosolyogni. „Nem nyert — köszönjük!“ — áll sok felnyitott papíron. A felvágott levélkék azután egy dobozba kerülnek. Azt hihetnénk, hogy már értéktelenek, szemétre valók. Pedig nem így van. Legalábbis nem mindenki számára haszontalan a kihúzott lotéria. Akad ugyanis, akt az asszonyát téveszti meg vele. Egy középkorú, kalapos férfi például egyszerre négy darabot kér el belőlük. Széles mosollyal az okát is megmagyarázza: — Húsz koronáról így számolok otthon el... Anyukám, próbálkoztam, játszottam, de nem nyertem — mondom az asszonynak. Közben fejkendős falust néni érkezik unokájával. A dundi szőke kislányt bíztatgatja, aki egy pillanatig tétovázik, majd kiemel egy lotériát és — nyer 100 koronát. Természetesen örül a nagymama és unokája, mosolyog a vegyes gyülekezet. A megcsappant önbizalom újra megnövekszik. Egyszerre többen ts nyúlnak ismét a pénztárcájuk után. Fogy a nemes célokat szolgáló .zsákbamacska". Kora délutánra alig marad pár darab. Pedig Józsi bácsi hosszúkás kis dobozában egy csomagban 500 darab sorsjegy van. — Az elmúlt évben 50 csomagot adtam el. Átlagban négy-öt dobozzal fogy el egy hónapban. A lotéria darabjáért 25 fillér jutalékot kapok, lói jön ez a kis nyugdíjkiegészítés és az időmet is hasznosan töltöm el — tájékoztat Józst bácsi, amikor egy kissé csökken a forgalom. Az idén újból „kinyitotta a boltot" Józsi bácsi az évek óta megszokott helyén. Azóta az ismerősök és ismeretlenek százai köszöntötték és próbálták sze rencséjüket. Holnap újra felke resem, 'és veszek egy-két loté riát. Mert ügye, — sosem lehet tudni, kinek kedvez a szerencseI Kanizsa István _______________J \ Kalas Sándor, a Tekovské Lužianky-i szövetkezet alelnöke
