Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-20 / 16. szám

1974. április 20.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

—15

Készítsük

fel

a családokat a repce virágzására

A repce virágzása a méhészt majdnem mindig meglepi. Oly korán borul virágba. hogy a méhész alig hisz a szemének. Megdöbben, mert azt tartja, hogy a méhek még nem eléggé érettek a mézkamrára, márpedig azt akkorra fel kell rakni.

Az enyhe tél és a szokatlanul meleg tavasz igen kedvezett a méhek korai fejlődésének. A gyümölcsvirágzást is csaknem teljesen kihasználták. Ha a természetadta serkentéshez a méhész is hozzájárult egy-két múlt évről eltett mézes, virágporos lefödelezett léppel — melyet előzőleg meleg helyiségben felmelegített és a fészek szélső fiasításos lépje mellé helyezett, vagy meleg cukorszörppel serkentett — akkor biztosra vehető, hogy az idén a repce virágzására teljesen felfejlődött családokat nyertek.

A virágba borult repce adja nálunk az első komoly hordást körülbelül május első felében, ám biztosra vehető, hogy az idei szokatlanul meleg, száraz tavasz ezt most előbbre hozza. Erre okvetlenül fel kell készülni, s a jól fejlődött családokat a mézkamrába fel kell engedni nehogy a hordás kezdetén a családok megszoruljanak és rajzásra készüljenek. Ugyanis a rajzásra kész családuk szorgalma csökken, a hordási lehetőséget nem használják ki, s pergetés helyett leshetjük a rajokat.

Mielőtt a mézkamrát felraknánk a családokat alaposan vizsgáljuk át. Ha minden keretet takarpak. bölcsőket nem húznak, a fészek keretei közül csak a befödelezetteket tegyük a méztérbe, de egymás mellé s nem közé ékelni a szekrényből elővett kereteknek. Ezeket különben is meleg helyiségben vagy a napon előre kell melegíteni,

mert a méztérrel a hirtelen megnövekedett belső tér amúgyis veszít hőfokából, ami a fiasítás megfázását és pusztulását okozhatja.

Ha a méztér feltevésével egyidoben a fészek kereteit kissé széthúzzuk, a kijáró nyílást teljesen megnyitjuk, időben cselekszünk, csaknem biztosra vehető, hogy a családok nem rajzanak. Ha valamelyik családban eléggé fejlett bölcsőket találunk, s nem akarjuk felhasználni, letördeljük azokat, s a továbbiakban a fent leírtak szerint járunk el. Lehet, hogy a tér hirtelen növelése a keretek lazítása és a kijáró bővítése elveszi a méhcsaládok kedvét a rajzástól. Ha közülük egyik-másik mégis kirajzik, akár le is szedhetjük a mézkamrát, mert azt már úgysem töltik meg. A megrajzott családot tartsuk szemmel míg a fiatal anya petézni nem kezd.

A repce méze kitűnő és nagyon tetszetős, azonban gyorsan kell vele bánnunk, mert hamar kristályosodik. Ezért a födelezés elkezdése után kezdjük el a pergetést. Ajánlom a fészek fiasítás mentes kereteit is kipergetni, s helyette inkább cukorral etetni, mert ha nyáron a méhek a repcemézet fel nem használják, megmarad télre. Már pedig a repceméz megkristályosodik, s ennek következtében a méhek rosszul telelnek át. Ajánlom azt Is, hogy a méztér feltevése előtt a családokat etessük fel cukorral, hogy a repcéről hordott méznek a fészekben ne legyen helye, tgy a repceméz egyenesen a méztérbe kerül, főleg akkor ha a fészket nem választjuk el a mézkamrától ráccsal. Nem valószínű, hogy az anya a méztérben petézni kezdene, mert a hirtelen behordott mézzel onnan amúgyis kiszorul. s ezzel tiszta fiasításmentes kereteket nyerhetünk pörgetésre. (A szerk. megjegyzése, természetesen a cukormézet a költőtérből nem pergetjük ki, hanem otthagyjuk táplálékul a műiteknek!)

Befejezésül talán még anynyit. hogy nemcsak a repce, hanem minden mézelő növény virágzáséra időben fel kell készülni. Ez nem tűr halasztást, mert a természet nem áll meg egy helyben. Ha valamit elmulasztottunk vagy késve végeztünk el, soha vissza nem térő alkalmat szalasztottunk el, s ennek magunk valljuk a kárát. Ha az időjárás kedvez, azaz napos. szélmentes, a méheket a messziről látható sárga vlrágtenger több kilométerre is elcsalja, ami napi 4—5 kg os hordást is jelenthet.

Ha az idő nem kedvez — ami sajnos gyakoribb eset — akkor minden szép reményünk odavész, deltát ez már méhészsors. Csalódni és újra remélni.

NAGY fOLlA,

Lehnice (Nagylég)

Érdekességek

Az alábbi érdekes esetet olyan nyáron tapasztaltam, amikor még egy méhcsalád a tisztesfűről 70 kg mézet gyültött vándorlás nélküli Közepes nagyságú raft helyeztem el egy kaptárban, kitűnő hordás ideien. A rali szokás szerint egy friss fiasításos és néhány műlépes keretre söprOm. A szóbanforgó raj szépen épített, bár a fó hordást figyelembe véve nem csinált csodát. Már három lépet tettesen kiépített, s a fiasítás körüli mézkoszorú sem hiányzott, de azért még volt a kaptárban kiépítésre való műlépes keret, s ennek ellenére legnagyobb csodálkozásomra rengeteg dolgozó méhet láttam a kaptárban sürögnl, melyek alig bírták cipelni terhüket.

Ugyanis toruk gyűrűi közül hófehér ulaszpikkelyek álltak ki és zavarták Okét a mozgásban. A kaptár fenekét mintegy 1 cm vastag réteg fedte az elpotyogtatott viaszpikkely ekból.

tín nem lett volna n kaptárban kiépítetlen keret, vagy egyáltalán hely az építésre, azt hinném hogy azért szórták el a viaszp'kkelyeket, mert nem találtak lehetőséget az építésre. Különben a méh mindig talál helyet az építésre.

Sok éves méhészkeaés áll mögöttem, de sem azelőtt, sem azóta ilyet nem tapasztaltam. Vajon mivel magyarázható ez a ritkaság? Könyvből tudom csupán, hogy a méh a viaszt potrohának gyűrűi közül izzadja ki.

(Naju)

A mezei nyúltenyésztés távlatai Szlovákiában

A mezei nyúl vadászterületeink legelterjedtebb és legproduktlvabb haszonállata. Ezért nehéz megérteni azoknak a vadászoknak a nemtörődömségét, •' akiknek csak ősz utolján, a körvadászatok kezdete előtt Jut eszükbe, hogy nyúl is van a világon. Persze ez a jelenség nem általános jellegű, s éppen ennek tudható be, hogy az utóbbi tíz év alatt elismerésre méltó ütemben fejlődött a mezei nyúltenyésztés. Annak ellenére, hogy felszántottuk a mezsgyéket, termékennyé tettük a parlagon heverő földek nagy részét, gyors ütemben fokoztuk a gépesítést és vegyszerezést, ma lényegesen több nyulat produkálunk Szlovákiában, mint a háború előtti legkedvezőbb években. Ez egyrészt a vadászok többségének becsületes hozzáállásából ered, másrészt a kedvező természeti feltételek következménye. Az időjárás kiváltképpen kedvezett a mezei nyulaknak, hiszen tíz éve nem volt különösen hideg tél, nyolc éve pedig nyáron sem hullott az átlagosnál több csapadék.

Az elért eredmények szépek, de nem olyanok, hogy ne lehetne náluknál jobbakat elérni. Ezért továbbra Is tervszerűen kell fejleszteni mezei nyúltenyésztésünket. Legfontosabb feladataink

egyike a nyúlállomány és a produkció növelése. Itt elsősorban azokról a körzetekről van szó, ahol ugyan kedvező feltételek vannak a mezei nyulak számára, de a nem elég következetes és célszerű vadgazdálkodás következtében a kívánatosnál kisebb az állatsűrűség és a szaporodás. Elsősorban a kelet-szlovákiai és középszlovákiai kerület déli körzeteiben szükséges növelni az állományt.

Az utóbbi években széleskörű betelepítési akciókat hajtottak végre Kelet-Szlovákíában, főleg a michalovcei, treblSovl és košlcei járásban. A különböző nehezítő körülmények ellenére —• a mezei pockok elszaporodása, némely fertőző betegségek elterjedése, stb. — Jól sikerültek ezek az akciók, mert a betelepített nyulak szépen elszaporodtak. A legjobb eredményt a mtchalovcel járásban érték el. Itt a betelepítés előtti évben nyolcszáz nyulat lőttek, tavaly viszont már háromezret. Hasonlóan alakult a helyzet a treblSovl és košlcei járásban is.

Most a közép-szlovákiai kerület déli része van soron. Három járásban kerül sor a mezei nyulak betelepítésére, mégpedig a Rimavská Sobota-i, luCeneci és Vefký Krtíš-i járásban. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy ezek az akciók is legalább úgy sikerüljenek mint a már említettek, vagy a nemrég a levlcel járásban — az Ipolysági körzetben — elvégzett betelepítés, melynek következtében nemcsak a levlcel járásban, de a zvolení járás déli részén is kedvezően elszaporodtak a nyulak.

A nyugat-szlovákiai kerületben nincs okuk panaszra a vadászoknak, hiszen vadban gazdag a körzet. Az állatsűrűség és az évi produkció kielégítő. Azonban itt sem szabad megfeledkezni a jelenlegi színvonal megtartására való törekvésről. Már

most gondolni kell arra, hogy jópár éve tart a magas populáció, s feltehetően a múlt évben érte el a maximumot. A populáció ritmikus ingadozása következtében most csökkenő tendenciára kell számítani. Ezenkívül jöhetnek kedvezőtlen Időjárású évek — hideg tél, csapadékos nyár —, s a mezőgazdaság gépesítésének és kemizálásának, valamint a közúti közlekdés Intenzivebbé válásának is meglesz a maga befolyásoló hatása. Minderre már most gondolni kell, s a lehetőségekhez mérten úgy irányítani a vadgazdálkodást, hogy elejét vegyük a vadállomány mértéken felüli csökkenésének.

Az magától értetődő, hogy mindenütt figyelemmel kell kisérni a nyulak szaporodási intenzitását, s ennek megfelelően kell betervezni a kilövést. Erről tehát nem kell sokat beszélni. Annál inkább szót érdemel az a tény, hogy vadászainknak a jövőben sokkal elmélyültebben kell gondoskodniuk a mezei nyulak, és általában az összes vad tenyésztéséről és a vadvédelemről. A mezőgazdaságban egyre inkább szorgalmazzuk az agrotechnika és a betakarítási technológia tökéletesítését, minek következtében mind kevesebb eleség marad a nyulak számára a határban. Ennek törvényszerű velejárója, hogy a vadászoknak előbbutóbb tudatosítaniuk kell, hogy a nyulakat is etetni kell télen. Egyre nagyobb szükség lesz a kihelyezett polcokra, sót az ideiglenes színekre is, mert a nyulak kedvenc növényeit nagyrészt kipusztítják az alkalmazott vegyszerek.

Persze más tényezők is közrejátszanak nyúltenyésztésünk eredményesebbé tételében. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy ha sikeresebbé akarjuk tenni vadászaink munkáját, akkor a jövőben lehetőleg tartózkodni kellene a mezei vadra veszélyes vegyi készítmények alkalmazásától, a tarlóégetéstől, az Istállótrágya robbantás útján történő szét szórásától, nagyobb gondot kellene fordítani a csatornahálózatok építésére, a vadállomány egészségvédelmére stb.

A vadászat fejlesztésének távlati terve szerint a jövőben a számbelileg jelenleginek megfelelő színvonalon kell tartani az állományt, s emellett évi 270 ezerre kell növelni a produkciót. A tervezett évi produkcióból évente legalább 30 ezer nyulat hálóval, tehát élve kellene elejteni, ami reális és teljesíthető feladat.

Mezei nyúltenyésztésünk tehát a Jövőben is fejlődő tendenciát fog mutatni. A távlati célkitűzések valóra váltása azonban megköveteli, hogy egész évben megfelelően gondoskodjunk vadászterületeink legelterjedtebb és legproduktlvabb haszonállatairól, a mezei nyulakról.

A „Poľovníctvo a rybárstvo“ nyomán: —dek—

i

A test mellső részét borító pelyheket gyöngytyúk vagy fogoly tollából készítjük. A mülégy farokrészének alapanyagául az aranyfácén toliét kell felhasználni, mert ennek a tolinak a végén fekete sáv húzódik.

A műlegyet általában a folyam jelleme szerint választjuk meg. A vízterület gyorsabb szakaszán mindig gazdagabb a halászzsákmány, mint az egyenletesen, lassan folydogáló vizeken. A lassan, egyenletesen folyó vízben a halak óvatosabbak, mert könnyebben felismerik a mülegyek és a valódi legyek közötti különbséget.

Továbbá arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a kisebb legyek gyorsabban merülnek alá, mint a nagyobbak. )ó, ha horgászáskor mindig kéznél van egy darabka szarvasbűr, amivel könnyen megszárítható a műlégy.

Az 1. ábrán a legyek lárváinak utánzására készített műlégy látható, amit úgynevezett nedves műléggyel való horgászáskor alkalmazunk. Fontos, hogy ez a műlégy „ritka“ legyen. Horgászáskor a műlegyet úgy dobjuk be a zsákmányra vadászó halak felfedezett gócai fölé, hogy az elég mélyen és természetesnek tűnőén ússzon. A gyorsabb vizű folyamrészeken előnyösebb nehezebb nedves műléggyel horgászni.

Vigyázatl A nehezebb műlegyeknek sem szabad természetellenesen merülni. Legelőnyösebb az ábrán látható műlégylárva. A szárny és a farokrész fehér színű. A mülégy testét ez esetben sötétbarna selyemből készítjük.

A 2. ábrán egy elpusztult, megfulladt légy tetemét Imitáló mfllegyet látunk. Ez már sűrűbbre van kötve. A szárnyacskák és a farokrész világosszürke színű. Ezen műlégy teste a páva vagy lúdtoll lehasított, lefejtett darabkájából készül. (A testet nem az egész toliból, hanem csak a külső hártyából készítjük.)

A 3. ábra PANAMA száraz műlegyet ábrázol. Ennek testét sárga kenderből csináljuk. A műlégy vízszintes szárnyal barna vagy szürke kakastollből készülnek. (A tollacskákat hátulról előre spirál formába kötjük.) Az elülső részen rövid piros szárnyacskák vannak hozzácsavarva.

I 4

A 4. aurán egy igen hatásos műlegyet mutatunk be, amely már nem természetes legyet ábrázol, hanem vízi rovart. A műlégy készítésénél ez esetben úgy kell eljárni, hogy a képen ábrázolt, vagy ehhez hasonló alakot kapjunk.

Utolsó, 5. ábra: a bemutatott műlégy szárnyacskál-pelyhel sárgásbarnák, vagy Kékesszürkék. A farokrész esetében ugyanez a követelmnéy. A műlégy testének vastagabb, erősebb része narancssárga, a vékonyabb rész pedig sárga színű. Az ilyen alakú és színű műlegyet rossz látási viszonyok esetén alkalmazzuk.

A műlegyek megválasztásakor és készítésekor mindig arra törekedjünk, hogy a lehető legtökéletesebben utánozzák a természetes rovart és azok alakját a vízben. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a legjobb mülégy sem hatásos, ha nem kelló helyen vagy helytelenül kínáljuk fel a halaknak. A mfilégygyel történő sporthorgászat nem elméleti tudomány, hanem a gyakorlati tapasztalatok, a jó megfigyelő képesség és a tökéletes, természetes csalétekkínáláshoz való hozzáértés öszszessége.

Végül hadd elevenítsek lel egy számomra felefthetetlen élményt.

Tudtam egy nagy pisztrángról. Kedvenc leshelye közvetlenül a part mellett, a mélyen a víztükör fölé benyúló fák sűrű, bozontos ágat alatt volt. Mivel közvetlenül a víztükörnél vadászott zsákmányára, száraz műiégyet kínáltam neki. A műlégy azonban minden dobás után elakadt úszás közben a fák belógó ágaiban. A pisztráng, mintha tudta volna, hogy nem tehetek így kárt benne, továbbra is leshelyén maradt.

Eszembe futott, mi lenne, ha olyan műlegyet kínálnék neki, amelyik kissé alámerül és így — mivel nem akadhat el az ágakban — elúszik egész a pisztráng leshelyéig. Nedves műlegyém azonban nem volt, így kénytelen voltam „megnyírni“ a száraz műlegyet, s ez bevetés után azonnal alámerült. A szabad zsinórral óvatosan úgy Irányítottam az alámerült műlégy Úszását, hogy el ne akadjon az ágakban. Egyszerre megvillant a pisztráng ezüstös teste a víztükör alatt, és a kővetkező pillanatban erős rántást éreztem.

Annak ellenére, hogy nem sikerült az ágak alól kihúzni a bevágott pisztrángot, az eset tanulságként szolgált számomra. Azt bizonyította, hogy ha a műlegyekkel való horgászáskor eredményt akarunk elérni, akkor nem szabad csupán a már bevált módszerekre támaszkodni, ha^em mindig kell tudni alkalmazkodni a pillanatnyi helyzethez. —jb—