Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES, 1974. április 6. Fokozottabb figyelmet a hüvelyesek termesztésének! Д hüvelyesek termesztésének agrotechnikája (Folytatás a 11. oldalról.) sára, hengerelésére, fogasolására vonatkozóan' egyező, azonban a mélységet Illetően már eltérnek a nézetek. Ez abból eredhet, hogy milyen szempontból ítélik meg a tarlóhántást, azaz mit tartanak föfeladatnak a gyomirtást, vagy a talajnedvesség megőrzését. Azok az agronómusok, akik a tarlóhántás fő céljának a gyomirtást tekintik — a talajnedvesség megőrzésével szemben — a sekély tarlóhántás hívei. Azok viszont, akik a tarlóhántás főfeladatául a talajnedvesség megőrzését tartják fontosnak, a mélyebb tarlóhántás melett döntenek. Mi, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban az utóbbi módszer hívei vagyunk, amennyiben járásunk éghajlata száraz, s ennél fogva nagyon fontos a talajnedvesség megőrzése. Tehát mi a tarlót mélyen szántjuk, s a gyomokat vegyszerekkel irtjuk. He a tarlóhántás után ősziek kerülnek a talajba, csak akkor szántunk ha az feltétlenül szükséges. Ha azonban tavasziak kerülnek a földbe, akkor a tarlőhántás után esek őszi mélyszántást végzünkl Természetes a mély tarlőhántás után nyomban hengerezünk és a talajt az ősziek alá fogassal és tárcsával gyommentesen tartjuk. -A termelési gyakorlatban még šok hibát látunk. Ilyen például, ha a táblát, — mely a tarlóhántás után kizöldült, — augusztusban sekélyen szántják, s ezt követően az őszi mélyszántást októberben akarják végezni. Az eljárást sokan azzal indokolják, hogy különben a gyomok nagyon elszaporodnának. Ez az állítás azonban téves, sőt káros is. Helytelen, mert a tarlóhántás elvégzése óta a talajban elszaporodott mikroszervezeteket a sekély szántás elpusztítja, s a tápanyagokban bővelkedő alsóbb réteget a felszínre hozza, majd ez a talajréteg a mikroszervezetek működése folytán elásványosodik. Ezek a tápanyagok azonban az őszi mélyszántással ismét a mélyebb rétegekbe kerülnek, ahonnan aránylag könnyen kimosódnak, s ezzel jelentékeny részük kárbavész, holott a vázolt esetben célszerűbb lett volna, ha a kízöldült hántott tarlót tárcsás boronával kezelik. A tárcsázás a gyomokat megsemmisíti anélkül, hogy a talaj míkroszervezeteit tönkretenné, s a felvehető tápanyagkészletet csökkentené. A tarlóhántást követő sekély szántással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy minden szántás talajnedvesség veszteséggel jár. Ezért olyan területeken ahol á talajnedvességgel takarékoskodni kell, minden felesleges szántást kerüljünk! Mindig az legyen az elvünk, hogy csak annyiszor szántsunk, ahányszor az adott körülmények megkövetelik. Ne feledjük, hogy minden szántás rontja a talaj szerkezetét, rossz hatással van a biológiai tevékenységre, emellett növeli a költségeket. A hüvelyesek alá — ugyanúgy mint a többi tavasži alá — ősszel mélyszántást végzünk. Ugyanis az őszi mélyszántás a tavaszi kultúrnövények sikeres termesztésének, az alapvető feltétele és a talajművelés legfontosabb művelete! Célja a talaj mély porhanyítása, a nedvesség visszatartása és a szerkezetét vesztett felszíni talajréteg leforgatása. Régebben a mélyszántásról azt az elvet vallották, hogy minél rögösebb hullámosabb a szántott talaj felülete, annál jobban befogadja, visszatartja az őszi és a téli csapadékot. A jól beázott talaj télen a fagyok romboló hatása folytán szerkezetessé válik stb. A régi elvet ma már persze nem fogadjuk el. Az új, a haladó agrotechnika azt tartja, hogy az ősszel mélyen megszántott talaj felületét — a szántással egyidejűleg — vagy közvetlenül utána simítóval, boronával esetleg gyűrűs hengerrel el kell dolgozni, s így a levegővel telt üregek megszűntetésével gyorsan megindulhat a beérés folyamata, a talaj mikroorganizmusainak a közreműködésével kialakulhat a tartós aprőmorzsás szerkezet. Ha az őszi mélyszántást megkésve, vagyis akkor végezzük, amikor az alacsony hőmérséklet miatt a mikroszervezetek működése már jelentéktelen, — s nem számíthatunk a talaj beérésével. — akkor már nincs értelme a talajfelületét kiegészítő agrotechnikával kisebbíteni. Ilyenkor meghagyjuk a hantos talajfelszínt, a téli csapadék befogadása céljából. A mélyszántás további fontos feladata az is, hogy a talajban a tápanyagkészletet mozgósítja. Ez annyit jelent, hogy az őszi mélyszántás növeli a termőtalaj tápanyagtartalmát. A talajréteg forgatásával, keverésével az alsó réteg felszínrehozatalával sok tápanyagtartalék kerül közvetlenül kapcsolatba a levegővel. A levegő a nedveség, a napsugár, a fagy és egyéb tényezők hatására megindul a természetes talajfeltáródás, s ezáltal tápanyagkészlete növekszik, illetve a növények részére felvehetővé válik. Minél korábban végezzük az őszi mélyszántást, annál nagyobb arányú a tápanyagok feltáródása. Ez azért van így, mert a mikroszervezetek működése az ősz elején sokkal élénkebb, mint a későbbi hónapokban. Az a helyes eljárás, ha az őszi mélyszántást korábban, tehát a nyár végén, vagy az ősz elején végezzük. Ezért tartsuk be azt az alapelvet, hogy amint a vetemény a talajt elhagyta (nincs szükség egyéb műveletre, tarló- vagy középszántásra)- azonnal végezzük el a mélyszátnást. A korán lekerülő növények után már augusztusban, a későbben lekerülök után a talaj felszabadulása szerint szeptembertől decemberig szántsunk. A talaj elgyomosodásától nem kell tartanunk, mivel a gyomoknak legnagyobb része a tél folyamán kifagy, s a száraz fagyok esetében (ha nem fagy ki) az áttelelt gyomokat a tavaszi talajelőkészítéskor simítóval, boronával vagy kultivátorral elpusztítjuk. Előfordul, hogy az őszi mélyszántás rossz munkaszervezés, vagy egyéb okok miatt félbemarad. Ilyen esetben a fagymentes napokon szántunk. Ebben az esetben rendkívül óvatosan kell eljárnunk. Nemcsak azért, mert a szántással rontjuk a nedves talaj szerkezetét, hanem azért Is, mert ha a talajt hó borítja — és a havat leszántjuk, — nagyon lehűtjük a talaj felső rétegét. A beszántott hó ugyanis tavasszal csak lassan olvad el, s a hideg talajban a baktériumok tevékenysége későn indul meg. Ennek következtében megkésik a vetés, a csírázás és a kelés, lassú a fejlődés, megkésik az érés és csökken a termés. Ha a talajt nem borítja hó, s fagymentes napokon szántunk, az elkésett őszi szántás még mindig jobb termesztési feltételeket nyújt, mint bármilyen tavaszi szántás. Az a fontos, hogy a szántás után fagy következzék, mert az a talaj leromlott szerkezetét némileg helyrehozhatja. Természetesen ilyen talaj víztárolása nem sokkal jobb a tavasszal szántott talajénál, vagyis kevés nedvességet tartalmaz, azonban szerkezete jobb lesz, mint a tavaszi szántásénak. Minden egyes talajművelésnél a munkánk végcélja az aprómorzsalékos szerkezet, s az, hogy munkánk elősegítse a talaj beérését. Járásunk mezőgazdasági üzemeiben az őszi mélyszántást 28—30 cm mélyen végzik. Tavasszal az első agrotechnikai művelet az őszi mélyszántás simítása. Általában kétféle talajelőkészftést ismerünk. Talajelőkészítést a koratavasziak — és a későbbi növények alá. Azonban első feladatunk tavasszal amikor a talaj felülete már annyira megszikkadt, hogy a talajszerkezetet már nem rontjuk, azonnal simítunk. Az időben végzett simítózás előnye, hogy lehetővé teszi a legnagyobb mennyiségű talajnedvesség megőrzését, a korai vetést, s a több meleget kívánó, tehát később vetendő növények csírázásához és fejlődéséhez szükséges megóvását. A hüvelyesek közül korai előkészítést igényel a borsó és a lencse. Ezeknél az alábbi műveletek szükségesek: simítőzás után a talajra rárakjuk a műtrágyát, s azt lehetőleg fogassal bedolgozzuk. A szóját, a lóbabot, a babot későbben vetjük, de ezeknél is el kell végezni azokat a műveleteket, amelyeket a koraiaknál még pedig időben és a vetésig a talajt boronával, vagy kultivátorral porhanyítjuk. A felszíni porhanyítással megakadályozzuk a talajnedvesség elpárolgását. Előfordulhat, hogy a későbbi hüvelyesek vetéséig a talaj nagyon elgazosodik; ezeket a gyomokat már fogassal nem tudjuk tönkretenni. Ebben az esetben tárcsát vagy kultivátort használunk. A kultivátort mindig borona kövesse, mert utána a talajfelszín hullámos marad. Mindezen műveletek szakszerű elvégzése után következhet a vetés. Ahogyan már említettem, a borsót és a lencsét korán tavasszal vetjük. Természetesen itt nagy gondot kell fordítani arra, hogy a vetőmag tisztasága és cslraképessége megfeleljen a normáknak. Ezenkívül át kell ellenőrizni a vetőmagot, mert csak olyat szabad vetni, amelyben nincs élő zsizsik, mert ez a borsót újból fertőzné, s ha nagyon elszaporodna, lehetetlenné tenné a sikeres termesztést. A vetés sortávolságát a termesztett fajta növekedési magassága szerint szabályozzuk. Amennyiben a gyomokat vegyszerekkel irtjuk, ajánlatos a korai hüvelyesek gabonasortávolságra való vetése. A borsó vetőmélysége 5—6, a lencséé pedig 3—4 cm legyen. A későbbi hüvelyesek vetésénél vegyük figyelembe azt, hogy a szója úgy mint a bab, nem tűri a nyári szárazságot. Ezért a talaj téli nedvességének a visszatartása és a feltalaj porhanyítása főleg olyan vidéken fontos, ahol tartós szárazság uralkodik. A szója vetési idejéről az volt a nézet, hogy április végén és május elején kell vetni. A gyakorlati tapasztalatok azonban bebizonyították, hogy a szóját a mi éghajlatunk alatt a cukorrépával azonos időben vethetjük. Tehát március végén, április elején károsodás nélkül vethetik a mezőgazdasági üzemek, s ha a szója a csírázáshoz nem talál elegendő meleget (legalább 8 C°-ot) magja heteken át romlás nélkül a talajban kivárja a csírázás lehetőségét. A szója vetőmélysége 5—8, sortávolsága pedig 45 cm lehet. Gaztalanítását szintén vegyszerekkel végezhetjük, s ennek kapcsán járásunkban rájöttünk arra, hogy akkor értük el a legjobb eredményt, ha a talajt tökéletesen gaztalanítottuk és a sortávolságot nem 45, hanem 25 cm-re állítottuk és a 100 kg vetőmag helyett legalább 130 kg-ot vetettünk! Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a szóját száraz, csapadékszegény vidéken öntözni kell! Ami a szója tápanyagellátását illeti téves az a fogalom, hbgy mivel nitrogén gyűjtő növény, nincs szüksége a nitrogéntrágya adagolására. Fejlődésének az első szakaszában ugyanúgy szüksége van a nitrogéntrágyára, mint más növényeknek. A szója a nitrogéngyűjtő gyökérgümők kifejlődésével a nitrogén szükségletének Vi—3/i részét tudja csak biztosítani! Foszforral és káliummal való trágyázásának a helyes aránya 1:1,5. Még talán anynyit, hogy a szója virágzása előtt nagyon fontos a növény nitrogénes fejtrágyázása; hektáronként körülbelül 20 kg tiszta hatóanyagban. A hüvelyesek' fontos fehérjeforrésként szerepelnek, ezért az utóbbi időben nagy gondot fordítunk a hüvelyes növények termelésének kibővítésére, fejlesztésére. Mindenekelőtt az ésszerű emberi táplálkozás biztosítására és az állatok takarmányozásának javítására törekszünk. A hüvelyesek kiváltképpen igényesek a tökéletes és egyetemes növényvédelemre. Ezért a tudomány és a kutatás a gyakorlattal szorosan együttműködve azon fáradozik, hogy mind eredményesebbé tegye az ezirányú munkát. Elsősorban a betegségek és kártevők elleni harc, valamint a gyomirtás problémáit kell megoldani és az ezzel kapcsolatos gyakorlati kérdésekre kell választ adni. A fiziológiai vagy vírusos eredetű betegségek elleni védekezés mellett nagy gondot fordítunk a gombás és baktériumos betegségek elleni növényvédelemre is. A hüvelyes-termésfleknek aránylag sok állati kártevőjük van, ám e téren, főleg a vegyszeres védekezésben, már szép eredményeket értünk el az utóbbi néhány évben. Tudományos dolgozóink már az egyes hüvelyes növények vegyszeres gyomirtásának lehetőségeit is kidolgozták. A hüvelyesek közül a szójának tulajdonítunk a legnagyobb fontosságot. A termelés fejlesztésekor, a termőterület növelésekor is elsősorban a szóját tartjuk szem előtt, tehát nézzük talán ez alkalommal is előbb a szója növényvédelmét. Betegségek elleni védekezés a szójában A szója termőterületének bővítésével egyre növekszik a betegségek elleni növényvédelem gazdasági jelentősége. Ugyanez érvényes a kártevők és a gyomok elleni vegyszeres harcra is. A szója betegségei közül elsősorban a fiziológiai eredetüeket kell megemlíteni. Ezeket a betegségeket a szójá nál leggyakrabban a növényi táplálkozás egyensúlyában beállott ingadozások, a vegetációs Időszakban uralkodó szélviszonyok hatása és némely FRANTIŠEK RICHTER MÉRNÖK, A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA: A hüvelyesek növényvédelme nyomelemek hiánya idézi elő. A fő tápanyagok hiánya esetében levélklorózis jelentkezik. További fontos követelmény, hogy már az előveteménynél kialakítsuk a helyes és kívánatos talajreakciót. A nyomelemek — főleg a vas, mangán, molibdén, bór, réz és cink — hiánya esetén szintén számítani lehet a szója fiziológiai eredetű megbetegedésére, sőt ennek velejárójára — az átlagos hektárhozam csökkenésére is. A mangán hiánya például rendszeresen jelentős hozamcsökkenést idéz elő a szóban forgó hüvelyesnél. A múlt évben a termelők helyenként nekrózisos foltokat észleltek egyes szójafajták leveleinek szélén, főleg a levéllemezen. Később kiderült, hogy nem élősködők általi károsításról van szó, hanem egészen másról: a leveleken észlelt tüneteket az áztatás, nedvesítés során keletkezett vízcseppeken áthatoló intenzív napsugarak váltották ki, főleg azoknál a fajtáknál, amelyeknek levelein sok növényi szőrt, szőrképleteket találtak. A szójára igen jellemző, hogy különleges szárazság idején elszórja a leveleit, a virágokat sőt a hüvelyeket is. Úgyszólván minden fajta másként reagál a vízhiányra. Ezért remélhető, hogy helyes fajtamegválasztással a jövőben elejét vehetjük az ilyen és ehhez hasonló negatív tüneteknek,,jelenségeknek. A nagyhozamú korai szójafajták termesztése és körzetesítése például a szója szárazság és fagyveszély elleni védelmével kapcsolatos legkomolyabb intézkedések közé tartozik. Vírusbetegségek, gombabetegségek és baktériumos betegségek Ebben a fejezetben elsősorban a szója vírusos mozaikbetegségéről, a vírusos rügyfenésedésről, a szója baktériumos fenésedéséről, a szója peronoszpórájáról, szeptóriás levélfoltosságáról, fuzáriumos hervadásáról, rizoktónia betegségről stb. betegségekről kell beszélni. A szója betegségei részben a fertőzött vetőmaggal terjednek, ezért sohasem szabad megfeledkezni a helyes és tökéletes csávázásról. A csávázás védelmet nyújt a betegségek vetőmag felszínén terjesztett csírái ellen. Igen fontos, hogy mindig jól kifejlődött, egészséges növényzetről származó, helyesen osztályozott vetőmagot vessünk. Némely betegségek — pl. a szójaperonoszpőra — csírái csak a vetőmag felületén vannak, s ezeket a tökéletes csávázás teljesen elpusztítja. Ezzel szemben pl. a szója cerkospórás betegségének csírái behatolnak a mag belsejébe, s ezek ellen a jelenleg használatos csávázó szerekkel nem lehet eredményesen védekezni. Az említett és a hozzá hasonló betegségek ellen szisztemikusan ható csávázó szerekkel kellene védekezni. Az ezirányú kutatások már folyamatban vannak. A szója csávázására Csehszlovákiában TMTD bázisú készítményt, vagyis Hermáit alkalmazunk. Egy mázsa vetőmag kezeléséhez 300 gramm hatóanyagra van szükség. Az ilyen csávázási ősszel és tavasszal egyaránt el lehet végezni, tehát tartalékba Is csávázható a vetőmag. A betegségek elleni növényvédelmet a vegetációs időben a szükségletnek ésf a fellépő betegségeknek megfelelően kell irányítani. A Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Kísérleti Intézet dolgozói most ellenőrzik a szójabetegségek elleni, vegetációs időben alkalmazható vegyszerek hatását, alkalmazhatóságát. Védekezés a kártevők ellen Viszonyaink között a kártevők egész sora károsítja a szóját. A legismertebb és legveszedelmesebb kártevők közé tartoznak az atkák, a tetvek, a gubacsszúnyogok, gubacsiegyek, tripszek, poloskák, a lepkék hernyói, a fonálférgek, bogarak, sőt a madarak és a mezei vad is. A szívó-kártevők — atkák, tetvek, tripszek és lepkék — ellen a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Kísérleti Intézetben a következő szereket ellenőrzik (a szer neve után az egy hektárra szánt adag van feltüntetve): Anilix (0,6 kg), Arafosfotion (2 liter), Metation E 50 (1,5—2 liter), Anthio (1 liter), Fosfotion E 50 (1,5 liter), Phosdrin 24 ЕС (0,9 liter), Ultracid 40 ЕС (0,5 liter). A tetvek kártétele ellen a szójában az alábbi szer-adagokkal kísérleteznek: 0,4 kg Lannate 90 WP, 0,3 kg Furadan 75 WP vagy Pirimor DP, 0,5 liter Ultracid 40 ЕС vagy Unden, 1,2 liter Phosdrin 24 ЕС vagy Gesfid, 0,6 liter Intration E 50 vagy Gusathion A, 1,5 liter Diceron 20, 2 liter Metation E 50. Az említett adagokat egy hektárra kell értelmezni. A tripszek ellen a szójában négy készítmény kerül kipróbálásra az idén: 0,6 liter Intration E 50, 1—1,5 liter Fosfotion E 50, 1,2 liter Phosdrin 24 ЕС és 2 liter Metation E 50 hektáronként. A poloskák ellen az alábbi hektáronkénti adagok jöhetnek számításba: 0,8 liter Ultracid 40 ЕС, 2 kg Wofatox Spritzpulver 30, 2 liter Metatíion E 50 és 1 liter Fosfotion E 50. A vonalas csipkézőbogár ellen csak tavasszal alkalmazható készítményeink vannak, éspedig: Metation E 50 — ebből 2 kg kell egy hektárra —, és a Metation P 5, amiből a hektáronkénti 25 kg-os adag hatását akarjuk’ ellenőrizni az idén. A gamma-bagolypille elleni védekezés sikeressége érdekében az alábbi hektáronkénti szer-adagokat kell ellenőrizni: 2 liter Metation E 50, 4 liter Soldep, 2 kg Wofatox Spritzpulver 30. Ezek a készítmények csak a kezdeti fejlettség stádiumában levő hernyók ellen hatnak! Csallóköz-területén kívül a drótférgek ellen 30—40 kg Lidenalt alkalmazhatunk hektáronként. Csallóközben 30—40 kg Dyfonate vagy Niran 10 G, illetve 60—80 kg szemcsézett Ekatox készítményt kell ellenük kijuttatni egy hektár termőterületre. Az említett szerekkel történő, vetés előtti rovartalanítást csak akkor végezzük el, ha a mintavételek eredménye erre okot ad. A leveleken és a levelekben élő hernyók ellen az alábbi hektáronkénti szer-adagokat lehet kipróbálni: 1,2 liter Phosdrin vagy Gesfid, 0,5 liter Ultracid 40 ЕС, 0,6 liter Anthio, illetve 2 liter Metation E 50. A felsorolt kártevők valamelyikének előfordulása esetén a nevezett készítményeket először kisebb területen ajánlatos alkalmazni, hogy meggyőződjünk hatásfokukról és esetleges fitotoxikus hatásukról. A tapasztalatokat kamatoztatva azután azt a készítményt használjuk az egész termőterület kezelésére, amelyik a legjobban bevált a kisparcellás próbapermetezés folyamán. A drótférgek és a gamma-bagolypille ellen jól megválasztott időpontban, a permetezésre okot adó kártétel vagy fertőzöttség esetén azonnal kell permetezni! A felsorolt készítmények használata előtt ne feledjük el megnézni a szerek használati utasítását, hogy betarthassuk a szója és egyéb hüvelyesek begyűjtése előtti várakozási, Illetve permetezés-tilalmi időt. A szója vegyszeres gyomirtása Nagy gondot kell fordítani a legmegfelelőbb készítmények kiválasztására, miközben tekintettel kell lenni az uralkodó gyomok fajtájára, az al(Folytatás a 13. oldalon.)
