Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-23 / 12. szám

1974. március 23.

SZABAD FÖLDMŰVES,

15

Anyák párzása

Meglepő, hogy milyen sok az olyan méhész, aki még most is azt hiszi, hogy az anyák a kaptáron belül pároznak. A téves nézeteket szeretném eloszlatni írásommal. Ugyanis több mint 200 éve ismert, hogy az anyák a bölcsőből való kikelés után néhány nappal a szabadba repülnek, hogy ott herékkel találkozva pározzanak. Ma már azt is tudjuk, hogy fiatal anya a párzás időszakában — kikelésétől számítva kb. két hét — nem is egy, hanem több herével párzik. Minden párzás után visszarepül a kaptárba, s később újra kirepül, hogy másik herével találkozzék. Ezt mindaddig megismétli, míg petezacskója meg nem telik. Ez kb. ötször-hatszor ismétlődhet. A teljes megpárzás után néhány nappal megkezdi a petézést, aztán élete végéig többé nem párzik. Bár vannak olyan állítások is, hogy még a petézés elkezdése után is kirepül párzásra, ha a petezacskója nincs eléggé tele.

A szabadban való párzás természetesen nem kedvez a fajta tisztaságának, mert hiába tenyésztünk ki tisztavérű anyák utódaitól megfeleld heréket, ha a levegőben ott kalózkodnak az innenonnan származó herék, és ennek nem lehet gátat vetni. Az anya és a herék nem szigetelhetök el, mert párzás idején még a maximumot is átrepülik távolságban, hogy ösztönüket követve eléget tegyenek a fajtafenntartás örök törvényének.

Már jónéhányan próbálkoztak hálóval bekerített, eléggé nagy elszigetelt területen, ahova csak fajtatiszta anyát és heréket engedtek, de sikertelenül. A háló falába belegabalyodva vagy az anyák vagy a herék sérültek meg, s így eredménytelen volt a párzás.

A kísérletezőknek azonban sikerült észlelniük egy igen érdekes jelenséget. Azt ugyanis, hogy a hálóval bekerített területen belül az anyák ha kaptáron kívül találkoztak, nem támadták egymást, sőt a háló falán találkozva csápjaikkal egymást barátságosan támogatták.

Ha már ennél a témánál tartok, kikívánkozik belő lem a „Méhészet“ 5. sz. rovatban „Alvégi“ névvel „A méhek nemesítése“ című cikkhez néhány mondatban hozzászólni.

Az én nézetem is az, hogy nem ajánlatos az anyákat évente cserélni. Például a tavaszi fejlődés éppen az öregebb (nem a kiöregedett) anyás családokban indul meg korábban. Aki figyeli, észreveheti, hogy koratavasszal a tavalyi anyáscsaládokban kisebb terjedelmű a fiasítás. mint ahol egy évnél idősebb anya van. Igaz, később a fiatal anyák ezt a hátrányt behozzák, de mégiscsak nagy előnyt jelent a minél korábbi tavaszi fejlődés megindulása.

Igazat adok a cikk Írójának abban is, amikor a jól bevált kivételes képességű öreg anyákat addig tartja, ameddig csak, lehet, mert ezek adják a legkitűnőbb anyagot az anyaneveléshez. De cikkében a herenevelésnek azt a szakaszát, melyben írja, hogy a jófajta herék megvédését „esetleg herefiasftő anya révén“ is el lehet érni, bizony megkérdőjelezem, mert mi is a herefiasító anya? Alanya, mely korcs, mert dolgozó méhből vedlett át anyává, amit az elanyátlanodott család végszükségletében teremtett meg, de ennek a heréi is csak korcsok lehetnek! Hiszen kisebbek is, mert már csak azért sem fejlődhettek ki teljesen, mert többnyire dolgozó sejtbe rakott petékből valók. Nemzésre tehát semmiképpen sem kívánatosak. A másik lehetőség az olyan kiöregedett anya, melynek a petezacskója már' kimerült és többé dolgozó peték lerakására nem alkalmas; azaz herefiasítóvá válik. Ez is fogyatékosság. A nemesítés céljait tehát kevéssé szolgálná. Van egy második eset is. mégpedig a jól kifejlett, de valamilyen oknál fogva meg nem párzott anya, amely szintén herefiasítóvá válik.

Az ilyen anya sem lehet kifogástalan. Véleményem szerint a felsorolt esetek egyike sem szolgálhatja a méhek nemesítését. Az anya, ha herefiasítóvá válik, már nem hibátlan és mint ilyen nem nevelhet nemesítésre alkalmas utódokat. Talán a legjobban célravezető a szavatoltan fajtatiszta anyák beszerzése, bár az idegenből beszerzett anyákat a méhek gyakran leváltják, de azért az utódok megmaradnak és belőlük már hazai neveléssel elérhetjük célkitűzésűnket.

Nagy Júlia.

Lehnice (Nagylég)

Külföldi anya

Götz összehasonlítja a külföldi bárom fi és a külföldi méh behozatalát. A baromfit ma teljesen elszigetelik a világtól, mesterséges fénynyel megvilágított ólban tartják, és teljesítményére

kedvezően etetik. A méhészek helyzete nem ilyen könnyű. A külföldi méh Idegen környezetben, másféle méhlegelőre kerül. Életét a külsó körülmények Irányítják. Ha ezek nem kedveznek, a legjobb külföldi méh sem érhet el eredményt.

(an)

Fehér szemű herék

Egyidőben eljárogattam a szövetkezetbe segédkezni az ottani méhésznek az anyaneveiésben. Egy kaptárban sok fehérszemű herét' láttam. Nagyon elcsodálkoztam rajta. Sem az anya, sem a dolgozók között fehér szemüt nem láttam. Kizárólag csak a herék voltak nagy többségben, de nem mind, fehérszeműek.

Amikor a család rafbölcsőt húzott, egy szép, érett bölcsőt hazavittem és elhelyeztem egy erre előkészített tartalékcsaládban. A bölcsőből szépen fejlett anya kelt ki. Amikor már petézett, meg any ásít ott am vele egy termelőcsaládot. A család fó erőben telelt, tavasszal szépen fejlődött, kitünően termelt. Amikor megjelentek a herék, sok volt köztük fehér szemű. Azon a nyáron az anyát nem bolygattam, ősszel aztán újból egy tartalékcsaládba helyeztem át, a termelőcsaládnak pedig egy másik tartalékanyát adtam.

A következő évben a termelőcsaládban többé nem mutatkoztak fehérszemü herék, de helyette megjelentek abban a tartalékcsaládban, ahová az anyát tettem. Többé nem kívántam az ivadékait. Köztudomású, hogy a fehér szemű herék vakok, és semmire nem jók. Nem bizonyított ugyan, hogy esetleges párzás után tovább vinnék fogyatékosságúkat, mert az öröklést nem a hím viszi tovább, hanem mindig kizárólag csak az anya és érdekes, hogy sohasem jelentkezik ez a nőneműeken, azaz a dolgozókon, vagy az anyákon. Ez az örökség kizárólagosan a herék osztályrésze. —IV/—

Jóllehet a hegyek ormait még hótakaró fedi, a tavasz azonban már elküldte névjegyét, mely a fák kibontakozó rügyeiben a korai virágok megjelenésében jelentkezik. Még néhány hét és erdeiekben megjelennek a tavasz csalhatatlan hírnökei, az erdei ' szalonkák. Nagy öröm ez a vadász számára, aki a hosszú tél folyamán nélkülözte a vadászattal járó izgalmakat és az elejtett vadak feletti büszkeséget. A fegyverek újból lekerülnek a falakról, hogy a vadászok kézbe vehessék azokat.

A Nitra környéki erdők híresek voltak a szalonkahúzásról. Danóczy vadőrünk március havában ragyogó arccal állított be az ismerős vadászokhoz, hogy ünnepélyesen bejelentse: megérkeztek a szalonkák.

A szalonka igen érdekes, szép madár, okos szemei vannak. Ami lényegesen megkülönbözteti a többi madártól, az a rendkívül hosszú csőre. Színe barna, úgyhogy a fészken ülő madarat nem lehet megkülönböztetni a környezettől. Ezzel a hosszú csőrrel lyukat fúr a süppedéses talajba, giliszták után kutatva. Ártatlan kedves madár. Vadászata is eltér a többi állat elejtésétől. Csak az esti szürkületben ad magáról életjelt. A napközben szétszéledt szalonkák a szürkületben jelrepülnek, hogy pisszegéssel és jellegzetes „varrogással“ megkeressék párjukat. A repülő, a széltől támogatott szalonka lelövése vadászbravúrnak számít. Vannak esetek, amikor szélcsendben, szinte libegve, papucsmódjára repül, könnyű

célpontul szolgálva a vadásznak. jóllehet a szalonka húsa ízletes és töbféle módon lehet elkészíteni, nem a húsáért lövik, hanem a pamacshoz hasonló farktolláért, melyet a szerencsés vadász a kalapjára tűz.

A szalonka galamb-nagyságú madár. Nászát erdeinkben éli át, innen aztán költöhelyeire repül. Vándormadár. Szalonkával találkozhatunk ősszel is, ezek valamilyen oknál fogva lemaradtak a többiektől, esetleg sérülés következtében.

A hivatalos kimutatások szerint a szalonkák száma évről-évre kevesebb. Közülük sokan elpusztulnak a vándorlással járó fáradtság következtében, többen pedig áldozatul esnek a sokasodó vadászok gyilkoló szenvedélyének. Statisztikai. adatok szerint hazánkban a tavaszi húzáskor mintegy 4000—5000 szalonka esik áldozatul. Ha a pusztítás továbbra is ilyen méreteket ölt, lehet, hogy néhány évtized múlva a szalonkával csak a múzeumokban találkozhatunk.

Természetesen magam is elejtettem néhány erdei szalonkát, azonban mindig lelkiismeretfurdalást éreztem egy-egy kialvó szalonkaélet miatt, szinte embertelennek tartottam, hogy akkor vessünk véget egy madár életének, amikor éppen szerelmi napjait éli. Ilyenek vagyunk mi emberek.

Andrej Rišňovský,

Bratislava

Szlovákia hegyei télen és nyáron egyaránt szépek. Számos nagy vadat nevelnek.

Foto: Sivák

A rókavadászat

Hangya Nándor vadásztársai körében arról nevezetes, hogy ő a legsikeresebb rókavadász. Évente több rókáról nyúzza le a bőrt, mint vadásztársai. De mit mond erről maga a vadász?

— Minden vadász elsőrendű kötelessége a vadnevelés, a védelem, és csak harmadsorban jöhet számításba a vad elejtése. Hogy sikeresen nevelhessük az apróvadat, azt védeni kell a ragadozóktól. Az apróvadak legnagyobb ellensége többek közt a róka. Ezeknek az irtását tartom mindig szem előtt. Célom rendszerint sikerül. Ugyanis a ravaszságáról ismert róka már nem egyszer becsapott. A róka darabonkénti kilövési vérdija 100 korona. Kezdő vadász koromban történt, hogy magaslesen vártam puskavégre az agyarosokat. Nem messze leshelyemtől a csorda vígan falatozva „törte“ a kukoricát. Izgatottan vártam, hogy puskavégre kaphassam és leteríthessem életem első nagy vadját. A disznók kissé távolabb falatoztak magaslesemtől, de felém tartottak, amikoris lesem alatt megjelent a bozontos farkú, ravasz róka. Úgy láttam mintha ravaszul sunyitva első lábával a bajuszát kenné. Valami ínycsiklandozó falatot érezhetett, mert ügyet se vetve rám, tovább cicomázta magát. Csak megkellett volna húznom a ravaszt és a dúvadra kitűzött 100 koronás vérdíjjal zsebemben térhettem volna haza. Engemet azonban az agyarosok érdekeltek. Egy kis idő múlva azonban megugrott a ravasz kópé és „illa berek" elriasztotta a felém tartó csordát. A róka bőre szinte a kezemben volt és mégis elszalasztottam a biztosat a bizonytalanért.

Egy más alkalommal szürkületkor két rókakölyköt lőttem. Biztosra vettem, hogy bőreiken megkeresem a két darab százast. A kölyköket egy fa törzséhez helyeztem, hogy később visszatérjek értük. Cserkész utamról visszatérve azonban csak a hült helyüket találtam. Hoszszadalmas keresés után azonban az egyiket megleltem, de a másiknak nyoma veszett. Az történt ugyanis, hogy míg távol jártam, az öreg rókakoma vísszalopta kölykeit. A ravasz bozontosfarkú ismét kivett a zsebemből egy százast. Majerszky Márton, Szalka

Sikeres vadászat

A Sládkoviőovoi (diószegi) Cukorgyárban megalakult 37 tagú vadászalapszervezet sikeresen tevékenykedik. A mintegy 65 hektáros területű erdős részben — mely revírjükhöz tartozik — a közelmúltban 755 fácánt és 352

nyulat ejtettek. Ilyen eredményt még nem értek el! Ezen a vadászaton az alapszervezet egyes tagjai a vadászat „Legjobb céllövője“ cím elnyeréséért is nagy sikerrel szerepeltek. Ilyen még nem történt: a legjobb lövö — Polák István Galántáról — ez alkalommal 98 fácánt és 6 nyulat ejtett el.

A halászati törvény mellett mi lenne még szükséges?

A múlt év decemberében megemlékeztünk a halászatról szóló törvény 10. évfordulójáról. Az esemény nem ünnepélyes keretek közt zajlott le, ám nem feledkeztünk meg a halászat fejlődésének a konstruktív értékeléséről. A fejlődést tulajdonképpen a szőbanforgó törvény kiadása tette lehetővé. A 62. sz. 19Й2 Zb törvény állami kezelésbe vette a halászatot, s az 1963-ban kiadott 102. sz. Zb törvény tökéletesített formában módosította a törvényességet. Ezekután bátran mondhatjuk, hogy a hazánkban kibocsátott halászati törvény világméretben is a leghaladóbb. Ez az egyik oldalon a természet védelmére, a másikon az egész társadalom érdekeire, s ugyanúgy a dolgozók részvételére is vonatkozik a törvény küldetésének a megvalósításában. Más szóval az az alapelv érvényesül, hogy a természet gazdag aján-dékát — a halászatot — az ember szolgálatába állítsuk. Minden hozzáférhető eszközzel fejlesszük és őrizzük ezt a kincset a későbbi generációk számára.

Ezeknek az érvényesítésével gondoskodunk a halásztörvény betartásáról, a tagság politikai és szakmai neveléséről, a gazdasági tevékenységről, valamint a sporthorgászat alapelveinek a betartásáról 'stb.

A második halásztörvény kibocsátása óta társadalmunkban számos Változás történt, azonban ez a törvény ma is teljes mértékben megfelel fejlődésünk követelményeinek. Tehát a halászatban itt-ott előforduló kisebb-nagyobb fogyatékosságok okát a szocialista törvényesség helyenkénti megszegésében kell keresnünk, nem pedig az egész halásztörvény minőségében. A kihágásokat ugyanis mindig a fegyelmezetlen halászok (horgászok) — követik el, de gyakran találkozunk jogosítvány nélküli „halászokkal“ is, akik a rendszeres ellenőrzés, esetleg társadalmi nevelés hiányában követik el a kihágásokat, vagy ha az illetékesek nem járnak el velük szemben a törvény szigorával.

A gyakorlat bizonyítja: még mindig akadnak olyan egyének, vagy szervek, akik nem tudatosították kellően, hogy a természet kincsei az egész társadalom, nem pedig egyesek tulajdonát képezik.

A törvény gyakorlati érvényesítése céljából tehát át kell értékelni a végrehajtó hirdetményt. A szóbanforgó végrehajtó hirdetményre vonatkozóan ugyanis bírálatok hangzottak el a halászok, a horgászok és a tudomány dolgozói, továbbá más dolgozók és szervek részéről. Ez arra utal, hogy a hirdetmény egyes pontjai már idotétmúlták, tehát nem felelnek meg a mai követelményeknek, sem a sporthorgászat, sem a gazdaságosság, sem pedig természetvédelem szempontiából. A hirdetménynek a felújítását már a CSSZK-ban is kérték, ezért felűiítására valószínűleg még az idén sor kerül.

Az e körül! vitákból kitűnt, hogy az új hirdetménynek az alábbiakat kellene tartalmaznia:

41 hangsúlyoznia kellene a Szlovákiai Halászszövetség és az Állami Halászat speciális tevékenységének az alapelveit — mint specifikus halászati szervekét — melyek hívatottak a folyóvízi és tógazdasági haltenvésztés. továbbá a sporthorgászat irányítására;

9 pontosítania kellene a gazdasági tervek tervszerű készítésének, teljes ellenőrzésnek és a nyilvántartás alapelveinek a betartását;

9 meg kellene határoznia a halászgazdák és az ellenőrök jóváhagyásának és szakmai nevelésének a módját;

9 a politikai-szakmai nevelés fejlesztése a fegyelem az

alkotó tevékenységre való serkentés, azaz a halászat fejlesztése céljából kívánatos, hogy a halászjogosítványokat kizárólagosan a Szlovákiai Halászszövetség tagjai kapják. A jogosítványt (halászjegyetj revírek szerint kellene kiadni annak a szem előtt tartásával, hogy a jogosítvány mikor jár le;

ф meg kellene szüntetnie az ún. pisztránggal betelepített vizeken és más vizeken az általánosan érvényes tilalmakat, s a tilalmat egyes halíajtákra kellene kiterjesztenie;

9 a halászat gyakorlását specifikálni kellene mind a CSSZK, mind a SZSZK területére az egyes halfajták természetes elterjedésének a figyelembe vételével, s egyes halakra (keszeg, paduc stb.) tanácsos lenne a tilalom megszüntetése;

9 a sporthorgászat elveit (a horgászat módját, a felszerelést stb.) a sporthorgászás lehetőségeihez és a horgászok igényeihez kellene idomítani;

9 a pisztrángfogás lehetőségét (pisztrángvizeken) az eddigi napi háromról négyre kellene módosítani, s a nem pisztráng vizeken a fő halválasztékot (fogas, ponty, süllő, csuka, harcsa) napi háromra kellene engedélyezni, s ebből a mennyiségből kettő ugyanazon fajtából származhatna;

9 be kellene szüntetnie á fogásról szóló nyilvántartást és megerősíteni a vízhez való érkezés és a fogás feljegyzéseit;

9 a szabályokkal összhangba kellene hoznia az érvényben levő eddigi elveket;

9 a határmenti vizeken a halászat gyakorlását célzó jogot nemzetközi egyezményben kellene rögzítenie;

9 az új hirdetménynek ki kellene fejeznie a halgazdálkodás olyan vonatkozásait, amikor törvényes intézkedés szabja meg a központi szervek jogköréből a kerületi, a járási vagy a helyt nemzeti bizottságok jogkörébe való delimitálást;

9 az új hirdetmény kidolgozásánál gondolni kellene az érvényben levő más jogi normák betartására is; például a természetvédelmet, a vízgazdálkodást és az állategészségügyet illetően.

(lub)

Közeli teendők

9 Március hónap első felében próbálkozhatunk a tarka menyhal, a keszeg és a paduc fogásával. Horgászáshoz a finomabb szerszámokat használjuk;

9 március második felében a halak nagyobb hányada írásra készül, ezért a pisztrángtól mentes vizeken március 16-tól mindennemű hal fogása tilos, ellenben a pisztránggal betelepített vizeken az általános tilalom április 13-ig tart;

9 a március 16-ika és június 15-ike közti időszakban egyetlen halásznak-horgásznak nem szabadna megfeledkeznie a víz védelméről. Ilyenkor, a halak (íváskor) kevésbé éberek, s könnyen az orvhalászok áldozatául eshetnek. Ez egyes halfajták szempontjából esetenként helyrehozhatatlan károkkal járna;

9 ügyeljünk a notórius vízszennyezők leleplezésére. Illetékes helyen jelentsünk ilyen jelenségeket. A tavaszi áradások alkalmával gyakori, hogy felelőtlenül kieresztik a felgyülemlett szennyvizet a nyilvános vízhálózatba. Ennek a következményét már minden halászhorgász ismeri, ezért harcolnia kell előfordulása r4en.

—vo—

A szalonkahúzásról