Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-09 / 10. szám

1974. március 9.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

7

Egy bírálat háttere

A kommunista újságírók döntő többségét a helyi jelenségek elemzése és feldolgozása közben az a nemes szándék vezérli, hogy segítséget nyújtsanak a bonyolult kérdések megoldásában. Ennek ellenére — ha az újságíró a cikkéhez szükséges ismeretanyagot rossz forrásból meríti — előfordulhat, hogy a cikkében levont következtetések eltérnek a reális valóságtól, s így az érdekeltek körében nemtetszést váltanak ki.

Ilyen, nemtetszést és felháborodást kiváltó cikk jelent meg lapunk december 1-i számának Kertészet című szakmellékletében, mely cikknek Gál Jeromos, a cikk írója „Ahol a kiállítás már hagyomány“ címet adta. Ez a eikk a Vefká Maca-i kertészkedők kiállításáról és a községben uralkodó viszonyokról nyújtott általános áttekintést. Az áttekintés, illetve a szerző által levont következtetések azonban egy kissé „sántítottak“. A vitás kérdések tisztázására az SZLKP falusi szervezete vezetőségének és a helyi nemzeti bizottság tanácsának együttes ülésen került sor, ahol részt vett a vitára okot adó cikk szerzője is.

Magától értetődik, hogy a bosszankodásra nem azzal adott okot a cikk szerzője, hogy dicsérte a Kertészkedők helyi szervezetének aktivitását. Ugyanis azt mindenki állítja Velká Mačán, hogy ez a szervezet megérdemelte a nyilvános dicséretet. A cikk Írójának az a megállapítása azonban, hogy „Munkájukat nehezíti, hogy a hnb a tíz áras kertjüket — amelyet körül kerítettek s ott a gyakorlatban ■évelték a tagságot — hat évvel ezelőtt elvette tőlük. Jó lenne, ha a hnb ájra adna a szervezetnek egy ilyen területet, amelyet most már még jobban és szakszerűbben hasznosíthatnának“ — a község politikai és közigazgatási szervei tagsága körében felháborodást váltott ki.

Az említett vezető szervek képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy a cikk írója — aki egyébként helybeli lakos — annyira leegyszerűsítette a kérdést, hogy felületes megállapításaival a tényleges helyzet tagadását vállalta magára.

Mi van a bírálat hátterében? A tények arra utalnak, hogy elsősorban is a vitás cikk szerzője és a Veľká Maéa-i vezetők kollektívája között már hosszú Ideje vajúdó kölcsönös bizalmatlanság. A kerttel kapcsolatos tényállás pedig a következő:

A helyi nemzeti bizottság tanácsa — látva a kertészkedők helyi szervezetének aktivitását —, az 1960-as évek elején átadta használatba e szervezetnek a községháza mellett lévő 6—7 ár terjedelmű beltelket, hogy azt a tagok kollektíván dolgozzák, szakismereteiket gyarapítsák. Időközben azonban napirendre került a község távlati fejlesztési tervének körvonalazása. S a község vezető szervei arra a következtetésre jutottak, hogy a község központjában lévő említett beltelekre a jövőben éttermet és kávéházat, esetleg más céloknak is megfelelő középületet kellene építeni. A helyi nemzeti bizottság tanácsa, a helyi pártszervezet vezetőségének egyetértésével ezért úgy határozott, hogy a pár évvel azelőtt átadott telket vissza vonja a kertészkedők helyt szervezetétől, s azt ideiglenesen a hnb titkárának rendelkezésére bocsátja.

Egyöntetű állítások szerint erre az intézkedésre azért került sor, hogy a kertészkedők helyi szervezetét mentesítsék a felesleges beruházásoktól, a mintakert kialkításával kapcsolatos sok munkától, mivel a jelek arra utaltak, hogy ez a telek, mint kert úgysem lehet hosszú életű. A kérdésnek ilyképpeni megoldása — a község vezető szerveinek nem okozott különösebb lelkiismeretfurdalást, mert a kertészkedők aránylag kevés munkát fordítottak a mintakert kialakítására. Az értekezlet résztvevői állítása szerint a kertészkedők helyi szervezetének tagjai csupán két sor szőlőt telepítettek, a terület nagyobb részén burgonyát termesztettek, s annak gondozását nagyon gyakran bérmunkásokra bízták. A vitás terület tehát nem töltötte be azt a szerepet, amelyre a kiutalás idején szánva volt.

A helyi nemzeti bizottság tanácsa a visszavont beltelek helyett új területet adott a kertészkedők helyi szervezetének, jóval nagyobbat az előzőnél, vagy másfél hektárnyi terjedelműét. Igaz, hogy ez a terület — bizonyos építkezésekre való tekintettel — időközben nyolcvan árra apadt, s persze a mintakertészet céljára nem a legideálisabb. A község vezető szerveinek képviselői azonban azt állítják, hogy azt nem a kertészkedők kollektívája, hanem egy-két személy használja, a kertészkedők helyi szervezetének fizetendő évi kétszáz korona bérlet ellenében.

A tények ismeretében arra a következtetésre jutunk, hogy a helyi nemzeti bizottság tanácsa nem követett el komolyabb hibát azzal, hogy a vitás beltelket a kertészkedőktől visszavonta, és emberséges eljárás volt, amikor az elvett helyett sokkal nagyobb területet adott a kertészkedők helyi szervezetének. Ugyanis ma, amikor a községek gyors fejlődése a szántóterületek terjedelmének veszélyes csökkenését vonja maga után, a helyi nemzeti bizottságnak kötelességük a beépítetlen beltelkek felszámolása. Tehát ne az képezze a vita tárgyát, hogy ki használja jogosabban az említett beltelket, hanem az, hogy oda, tehát a község központjába hogyan építhetnének mielőbb valamit, egy olyan impozáns köz- vagy magánépületet, amely kissé megszépítené a község arculatát.

Nagyon helyes lenne persze az is, ha a kertkedvelők helyi szervezetének tagjai a gondjaikra bízott — jelenleg nyolcvan árnyi — területet kollektíván gondoznák. Így a feltételezhető tiszta jövedelem a közös kasszában összpontosulna és nem okozna különösebb gondot a vitás cikkben szereplő permetezőgép megvásárlása sem. Ez a cikkben felvetett igény belátható időn belül teljesülhetne márcsak azért is, mert a hnb — a gyűlésen elhangzott kinyilatkozások szerint — nem zárkózik el az anyagi hozzájárulástól.

A vitatott cikk szerzőjének az a megállapítása is felháborodást váltott ki, hogy Velká Mačán a tömegszervezetek nem működnek.

— Megtudtam azt is — írja a szerző —, hogy a községben az egyes tömegszervezetek nem veszik ki részüket a tömegpolitikai munkából, a népnevelésből.

Egybehangzó vélemények szerint abban igaza van a cikk írójának, hogy a múlt esztendőben a CSEMADOK helyi szervezete nem végzett említésre méltó munkát és szervezetten még a faluszépítéssel járó kötelezettségvállalását sem teljesítette. Azt azonban hiányolják a hnb tanácsának, valamint a pártszervezet vezetőségének tagjai, hogy a helyzet bírálója nem kereste e szervezet működésében jelentkező „visszaesés“ okát. Ugyanis, ha kereste volna — mondják az illetékesek —, akkor rádöbbent volna maga is arra, hogy a CSEMADOK szokványos nagyméretű rendezvényeinek megtartásához és a vendégszereplések megejtéséhez 1972—1973 telén nem voltak adva a lehetőségek. Nem voltak adva tekintettel arra, hogy a köizismert fertőző betegségek miatt a községben 1972. december 10-től 1973. május 9-ig gyülekezési tilalom volt, ami megbénította, tétlenségre kényszerítette főleg azokat a szervezeteket, amelyek működése nagyobb tömegeket mozgósító kulturális rendezvények kivitelezésére korlátozódik. Azt persze mindenki, még a vitás cikk szerzője is vallja, hogy a CSEMADOK helyi szervezete — az említett „tilalmi időszak“ előtt példás munkát végzett, s e munkából nagy részt vállalt a helyi pártszervezet elnöke is, mint a CSEMADOK helyi szervezete vezetőségének egyik tagja. De ez a kulturális szervezet az említett kényszerpihenő utáni Időszakban is bontogatta szárnyait. Igaz még nem a régi, megszokott lendülettel. Valami azonban az is, hogy az ősz folyamán író-olvasó találkozót rendezett, most pedig esztrádműsor bemutatására készül. Remélhető, hogy a növekvő aktivitásának eredményeként majd a faluszépítési munkákra is szervezetten vezeti tagjait és azok nagy része nem más szervezetek égisze alatt teljesíti kötelezettségvállalását, tehát nem úgy, mint a múlt esztendőben.

A többi társadalmi szervezet életét és eredményeit latolgatva az is kiderült, hogy a Zvázarm (Hadsereggel Együttműködők Szövetsége) helyi szervezetén kívül a többi szervezetek komoly szervezeti életet élnek s alapjában jó munkát végeznek. A Csehszlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szervezetén, a sportszervezeten, valamint a SZISZ helyi szervezetén kívül említésre méltó tevékenységet fejt ki a Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezete, melynek tagjai ruhákat gyűjtöttek a vietnami gyerekeknek, szabászat! tanfolyamot és kézimunka-kiállítást rendeztek, valamint aktív szervezeti életet élnek. Jó munkát végez a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezete is, amely egészségügyi előadásokkal és az önkéntes véradás megszervezésével vonta magára a figyelmet. Az iskolai pionírszervezet, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség iskolai szervezete, valamint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom iskolai szervezete pedig a nagyközönség előtt is azzal igazolja életképességét, hogy oroszlánrészt vállal a különböző ünnepélyek megszervezéséből és a nemes szórakozást nyújtó kultúrműsor kivitelezéséből.

A vitás cikk szerzője többek között azt is állítja, hogy „a községben nincs szovjetbaráti szervezet“. Ha azt állította volna, hogy jelenleg még nincs egész falura kiterjedő szervezet, akkor rendben is lenne a dolog. Mert az még valóban nincs, mert a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségnek ebben a községben csak iskolai szervezete működik. De az működik, mégpedig a községbenl Téhát van! A jelek szerint szervezeti bázisát képezi egy egész községre kiterjedő alapszervezetnek.

Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy Velká Mačán kissé bonyolult feladat a különböző szervezetek tagsági alapjának kialakítása, Ugyanis a község határa a Galanta Állami Gazdasághoz tartozik. A lakosság egy része az állami gazdaságban van alkalmazva, sokan pedig a falutól távol eső üzemekben dolgoznak, így nehéz felmérni, hogy ki milyen szervezetben van már szervezve, tehát feltételezhető ez is, hogy a község lakosai közül sokan a munkahelyükön a tömeg- és társadalmi szervezetek üzemi szervezeteinek tagjai.

*

Végül még annyit, hogy a vitás kérdések tisztázásának eredményeit azért hoztuk nyilvánosságra, hogy mentesítsük a Velká Mača-i politikai és közigazgatási szerveket a felületes és nyilvános bírálat által okozott kedvezőtlen hatásoktól. Továbbá azért, mert tudatában vagyunk annak, hogy a bonyolult kérdések nyílt szellőztetésével lapunk tekintélyének növekedését is szolgáljuk. Pathó Károly

Kitüntették a legjobb dohánytermesztőket

A dohánytermesztők 1974. február 26-án megtartott országos értekezleten értékes jutlmakkal díjazták és oklevelekkel tüntették ki az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által 1973-ra kiírt dohánytermelési verseny győzteseit. f

A meghirdetett versenyfeltételek alapján a dohánytermő terület nagysága szerint két csoportban küzdő dohányosok közül az első csoport győztese a Nitrianska Streda-i Efsz lett; 8 hektár területen 25,45 mázsás átlagtermést ért el és 7000 korona pénzjutalmat kapott, öt követi a Seneci Efsz, 10 hektárról 21,58 mázsa dohánytermést ért el. A továbbiak a Simonovcei Efsz, a Vígi (véki) Efsz, a Šurany-i Efsz, a Nitriansky Hrádok-i Efsz, a Veiké Kapušany-i Efsz, a Veiké Zálužie-i Efsz, a Vŕbové nad Váhom-i Efsz, a Horný Bar-i (felbári) Žitný Ostrov Efsz, a Nová Bašta-i Efsz és a Horšai Efsz.

A második csoportban első helyezést ért el a Rubáfíi Vörös Csillag Efsz, amely 16 hektáros dohánytermesztő területen 24,81 mázsás átlagos terméssel dicsekedhet. Második lett a Dolná Seč-i (alsószécsei) Efsz, a harmadik helyezett pedig a Majcichovi Efsz. A további sorrend: a Gabčíkovoi (bősi) Állami Gazdaság, a Cičovi (csicsői) Efsz, a Kráf-i Efsz abovcei gazdasága, a Nová Bašta-l (újbásti) Efsz tachtyi részlege, a búcsi Efsz, a Risnovcei Efsz, a Trsttcei (nádszegi) Efsz, e Vojnicei (bátorkeszi) Efsz, a Mliečnoi (tejfalusi) Kék Duna Efsz és a Dvory nad Žitavou-i (udvardi) Efsz.

A bensőséges ünnepségen a versenyben helyezést elért mezőgazdasági üzemek képviselői vették át a minisztérium oklevelét. Reméljük, hogy egy év múlva, az idei verseny győztesei még jobb eredményekkel érdemelhetik ki a dohánytermesztők versenyének értékes díjait. (-ben)

„Füstbe ment“ milliók alapanyaga

Néhány gondolat egy értekezletről

Tegyünk fel egy találós kérdést: A földkerékségen rengetegen élvezik, habár tudjuk, hogy az emberi szervezetre káros, rákkeltő hatása csaknem bizonyitott és évente e termék többmilliárdos értéke válik füstté — mi az?

A válasz erre egészen egyszerű — a dohány! Igen a dohány, a legősibb ipari növények egyike. Az Amerika felfedezését követő évtizedekben elterjedése rohamos volt, Európa melegebb éghajlatú vidékein csaknem mindenütt megkezdték termesztését. Napjainkban a dohánytermelő országok e nyersanyagból csupán korlátolt mennyiséget képesek exportálni.

Közismert tény, hogy a dohány nagyon intenzív növény, de erősen munkaigényes. Vitathatatlan azonban az is, hogy kedvezően befolyásolhatja az egyes mezőgazdasági üzemr gazdasági eredményeit és hozzá; i Ihat a mezőgazdasági dolgozók, különösen a nők, egész évi egyenletes foglalkoztatásának biztosításához. De nemcsak a mezőgazdasági üzemek számára, hanem népgazdasági szempontból is jelentős, hiszen az egész társadalomnak komoly anyagi eszközöket, — nagy bevételi lehetőséget jelent. E növény termesztése esetén az egyéni, illetve csoportérdek szoros összhangban áll az össztársadalmi érdekkel. A dohány jelentősége ezáltal még hátrányozottabban lép előtérbe.

Nem öncélú értekezlet

E fontos ipari növényünk legeredményesebb termesztői találkoztak a múlt hét során a Csehszlovák Dohányipar vezetőivel, az SZSZK Mezőgazdasági és . Élelmiszeripari Minisztériumának, valamint a Dohánytermesztési Kutatóintézet képviselőivel azon az országos értekezleten, amelyen megvitatták a dohánytermesztés időszerű kérdéseit.

Az értekezlet fő beszámolójában Vojtech В e й a elvtárs, a Csehszlovák Dohányipar vezérigazgatója rámutatott a dohánytermesztés népgazdasági fontosságára. — A hazai dohányszükséglet fedezéséhez — mondotta Béna elvtárs — Szlovákia 37 százalékkal, a Cseh Szocialista Köztársaság pedig 25 százalékkal járul hozzá. Dohánygyáraink évi nyersanyagszükséglete 27 ezer tonna, viszont a hazai termelésből csnpán 6 ezer tonna száraz dohányt tudunk az ipar számára előteremteni. A nyersanyagok világpiaci árának általános emelkedése mellett tökéletesen indokolt az az irányzat, amely e mezőgazdasági növényből is az önellátás elérésének, az otthon kitermesztett dnhánymennyiségek növelésének célját tűzte ki. Ez lényegében a CSKP XIV. kongresszusán hozott határozatokkal teljes összhangban áll, mivel az ötéves terv feladatainak túlszárnyalására ösztönző párthatározatok is a hazai nyersanyagtermelés fokozását jelölik meg elsődleges feladatként.

Fejlett káderek

A dohánytermesztés fokozásának egyik nem mellőzhető feltétele és a siker záloga a szakmailag jól képzett dohánytermesztők kiképzése. Régebben a dohánytermesztés szakmai ismeretei apáról fiúra szálló örökségként éltek tovább. A dohánytermesztéssel szemben támasztott igények azonban egyre növekszenek, s ezért mind több elméletileg és gyakorlatilag júl felvértezett szakemberre lesz szükség.

Ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, vajon hazai adottságaink között képesek vagyunk-e megfelelő képesítésű dohánytermelő szakember kiképzésére. A Csehszlovák Dohányipar — Béna elvtárs szavai szerint — minden lehetőt elkövet, hogy ebben a kérdésben sem maradjon le a fejlődés követelményei mögött. Hiszen a ma, és még inkább a holnap szakemberének nemcsak a növénytermesztés agrotechnikáját kell tökéletesen ismernie, hanem a termelékenység fokozását elősegítő gépi eszközök alkalmazását, a korszerű technika adta lehetőségeket is el kell sajátítania. Ezért a Csehszlovák Dohányipar már a múlt évben három-három fiatal szakembert

küldött ki Bulgáriába és a Szovjetunióba szakismereteik bővítése céljából, hogy fiatal káderekkel tölthessék fel a dohánytermesztés irányítóinak és vezetőinek sorait.

Űj beruházás is szükséges

Az elmúlt évtizedek során, főképp a hatvanas évek kezdetétől a komoly hagyományokkal rendelkező dohánytermesztés hanyatlásának voltunk tanúi hazánkban. Ez a folyamat a dohánytermelés amúgy sem gazdag beruházási kapacitásait még csökkentette. Mivel új beruházásokra és a korszerűsítésre csak elvétve fordítottak anyagi eszközöket, az állapot egyre súlyosabbá vált. A legutóbbi évek azonban e téren is a javulás jeleit mutatják.

A korszerű dohánytermelés nagyobb beruházásokat követel. Ojabb üvegházakat, dohányszárítókat kellett létesíteni, nagy teljesítményű gépeket kellett beszerezni. Az ötéves terv elmúlt három esztendejében csupán a szárítók létesítésére 200 millió koronát fordítottak. Az elkövetkező évekre pedig, beruházási keretként, 352 millió korona az előirányzott összeg. A korszerűsítés mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni n már meglevő kapacitások célszerűbb kihasználását.

A múlt évben már öt kanadai dohánykombájn dolgozott a legproduktívabb dohánytermelő mezőgazdasági üzemekben. Ebben az esztendőben további 15 Baitees dohánykombájn segíti majd termelőink munkáját. Az olaszországi licencia alapján Magyarországon gyártott dohányszárítők nálnnk is jól beváltak és ezért a Csehszlovák Dohányipar erre az évre 40 ilyen korszerű száritó létesítését tervezi. A szárítók eredményes kihasználása azonban a betakarítás és a szárítás technológiájának szigorú betartását követeli meg. Eddig sok kézi munkát igényelt a dohánylevelek felfűzése. A gépesítés itt is hatalmas léptekkel halad előre. A hazai gyártmányú fűzőgépek 5 prototípusát próbálták ki és a Növő Mesto nad Váhom-t gépállomás már megkezdte a főzőgépek sorozatgyártását, hogy fgy megkönnyfthessék, kulturáltabbá tehessék ezt a munkát is.

Milyenek a kilátások

Már említetem, hogy a dohánytermesztés a közelmúltban némi visszaesést mutatott fel, annak ellenére, hogy az egy hektárral elérhető tiszta nyereség mértéke a dohány esetében hatszorta nagyobb, mint a búzánál. Az elmúlt évben, amely katasztrofálisan száraz, kedvezőtlen esztendőnek számít, a dohánytermelők egy hektárról elért tiszta bevétele — szlovákiai átlagban — 41 365 koronát tett ki. Ez azt jelenti, hogy egyes termesztők 50 ezer, sőt 60 ezer koronát is meghaladó bevételt értek el hektáronként. A dohánytermesztés bővítésének ellenérveként gyakran felhozott munkaigényességet a gépesítés fokozásával kiiktathatjuk. Az össztársadalmi érdek pedig megkívánja, hogy a termesztés intenzitásának növelésével a dohány termésmennyiségét jóval emeljük, már csak azért is, hogy az egyre nagyobb szükségletet a behozatal lényegesebb növelése nélkül kielégíthessük. További érv a dohánytermesztés kibővítése mellet az is, hogy a dohány nem támaszt olyan igényeket a talaj bonitásával szemben, mint mondjuk a gabonafélék. Tehát a kevésbé termékeny talajon is lehet eredményesen dohányt termeszteni. Fontos azonban a helyi adottságoknak legmegfeie'óbb fajta megválasztása, amiben viszont a Dohánytermesztési Kutatéinézet dolgozöi kellő tanáccsal láthatják el a termelőket.

Mindent egybevetve — a dohánytermesztés jövőjét illetően — a társadalom, az államigazgatási szervek, a Dohányipar hatékony támogatása mellett mezőgazdasági üzemeink bátran kezdhetnek hozzá e nagyhozamú, szép bevételt biztosító ipari növény termesztésének ésszerű bővítéséhez. Az össztársadalmi érdek így a csoportérdekkel összhangban mezőgazdasági üzemeink, ás általuk az egyének, szocialista mezőgazdaságunk dolgozóinak további gazdagodását, anyagi fellendülését segíti majd elő.

(ben)