Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-09 / 10. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1974. március 9. Ara 1,— Kčs XXV. évfolyam, 10. szám. HELYET AZ IRÁNYÍTÁSBAN A nők helyzete a mezőgazdaságban A nemzetközi nőnapot minden mun­kahelyen méltó körülmények között ünnepük meg. A vezetők elismerő szavakkal méltatják az asszonyok, lá­nyok tevékenységét; virággal és aján­dékokkal kedveskednek a jeles év­fordulót ünneplő szépnemnek. Ez na­gyon is helyénvaló, de édeskevés ah­hoz, hogy a nők széleskörű problé­máit megoldja. Közismert, hogy a nők többsége a napi foglalkozása mellett háztartást vezet és gyermekeket nevel. Az is tény, hogy a férfiak közül csak na­gyon kevesen veszik ki részüket a ház­tartási munkából, és fgy elég sok jut belőle a családanyákra. Falvainkon az asszonyok gondját még csak fokoz­za az esetenként nem kielégítő köz­ellátás és közszolgáltatás. A mezőgaz­dasági üzemekben dolgozó asszonyok sokszor nem tudnak időben munkába állni vagy korábban kell hazamen­niük a bevásárlás miatt. A közellátás és a közszolgáltatás bővítéséért sok mindent tettünk az utóbbi években. Jelentős intézkedések történtek a nők szociális helyzetének javítása terén s egyre több bölcsődét, óvodát és napközi otthont létesítettek. De ez mind nem elegendő, s ezért sok esetben a nők nem tudnak lépést tartani a politikai és a szakmai fejlő­déssel. Ez iz egyik oka, hogy lá­nyaink, asszonyaink közül kevés a fe­lelős beosztásban levő. Különösen szembetűnő ez a szövetkezetekben, ahol csökken a nők száma a vezetés­ben, a különböző funkciók betöltésé­nél. ★ A galantai (galántai) járásban 10 209- en dolgoznak a mezőgazdaságban és ebből több mint 3500 a nő. Jelentős részük a növénytermesztésben szor­goskodik, de megtalálhatók a munka frontjának minden szakaszán. Tény viszont, hogy az adminisztráción kí­vül nincsenek .jelentősebb funkcióban nők, és a vezetőségben is csak né­hány szövetkezetben találunk egyet­­kettőt közülük. Vanek Anna, a nőszövetség járási bizottságának titkára ezt részben a következőkkkel indokolja: — Főleg a szövetkezetek egyesülése óta csökkent minimumra a női funk­cionáriusok száma. Ez abból ered, hogy az előbb vezető beosztásban lévő férfiakat továbbra is funkcióban akar­ták tartani. Pedig higgye el, hogy akadnak részlegek, ahol az irányítón kívül csak női dolgozók vannak. A galantai járásban különben erős a nők szervezete és a tagok létszáma megközelíti a 6500-at. Az utóbbi évek­ben mintegy 2500-an léptek a szövet­ségbe. A tagok többsége falusi és négy szövetkezetben már üzemi szervezet tevékenykedik. Az elmúlt években a nők főleg a faluszépítési akcióból vették ki a ré­szüket. Szorgos kezük nyomán nem egy park létesült, amelyet azóta is szeretettel ápolnak. Mostanában az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére a nők 368 kötelezettségvállalást küld­tek a szövetség járási titkárságára. Amellett, hogy a nőszövetség helyi szervezetei továbbra is részt vállal­nak a faluszépítésben — és 12 000 óra ledolgozását vállalták a mezőgazda­­sági udvarszépítési versenyben — sok­kal nagyobb gondot fordítanak a tő­­megpolitikai munkára is. Legfonto­sabb feladatuknak tekintik, a nők po­litikai és szakmai nevelését. De sok­kal többet akarnak foglalkozni a gaz­dasági kérdésekkel és az ifjúság prob­lémáival. A több száz politikai és más jellegű előadás mellett a könyv­terjesztésre is nagy súlyt helyeznek. A könyvhónap keretében többhelyütt megszervezték a külön-eladást és könyvismertetéseket, irodalmi esteket. A politikai és szakmai nevelés fíj for­rásának népszerűsítéséért sokat sze­retnének tenni ebben az esztendőben. „A jó ötlet aranyat ér“ verseny is szépen kibontakozott a mátyusföldl járásban. Tešedíkovon (Pereden) a szövetke­zetben dolgozóknak mintegy 45 száza­léka nő. A lányok, asszonyok főleg a kertészetben és a baromfifarmcn te­vékenykednek. Az elnök, Majba József elismerően szól a munkájukról, hi­szen elsősorban nekik köszönhető, hogy a lúdtenyésztésben elsők közé tartoznak az országban. Persze nem­csak a szövetkezetnek jelentős anyagi forrása ez, hanem „kemény“ valutát is hoz az állami kasszába. Ez nem csoda, hiszen 10—13 kilós lúdakat hizlalnak, s nem ritkaság az egy kilós máj sem. Tény viszont, hogy ebben az efsz­­ben sem találunk az irányításban nőt. — Valamikor volt a vezetőségben is — említi az elnök. — De különböző okok miatt kiestek. Féltek későn ha­zajárni a gyűlésekről, féltékenység és sokminden közrejátszott. Az elnök ezt a magyarázatot elég­nek vélte és a nőknek juttatott elő­nyökre fordította a szót. Ha a család­ból a nőtag májustól októberig dolgo­zott, a norma szerinti rendes kereset­hez még 20 százalékot kapott. Így egyenlítették ki, hogy a nők nem ré­szesültek háztáji földben. Ha az efsz­­ben dolgozó lány férjhez megy, 2000 korona nászajándékot kap. Most is — mint minden évben — március 8-án ajándékkal kedveskednek a nőknek — az idén díszterítővei — s természete­sen meg is vendégelik őket. Benéztünk a szövetkezet székházá­hoz közel levő liba- és kacsakeltető­be. A libakeltetőben Mátyás Kálmán feleségével és leányával dolgozik. A két Mária közül az idősebbik teljesí­tett szolgálatot. A keltetőben példás rend, tisztaság uralkodott. Jó hozzá­értő munkájukat dicséri, hogy egy tojólúd után átlagban 40 kisliba kel ki. Természetesen a keresettel is elé­gedettek, hiszen tavaly a család közel 60 ezer korona jövedelemhez jutott. Az idősebb Mária nem nagyon beszé­des — „kár, hogy nincs itt a lá­nyom, az többet tudna mondani“ — említette. Kiderült, hogy az ifjabb Mária, aki 15 éves korától az efsz-beA dolgozik, tagja a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának. Ügy látszik, járási méretben megfelel, de otthon ... az más. Bérezi Mária már e tojásból kibújt kiskacsákban gyönyörködik. A mun­kahelyével elégedett és az eredmé­nyek is jók. Tőle tudtuk meg, hogy a faluban a nőszövetség helyi szerveze­tének több mint 200 tagja van s igyek­szik sokoldalúan tevékenykedni. A közellátásban még vannak kisebb hiá­nyosságok, viszont a közszolgáltatás­sal aránylag elégedettek. Az óvodába több mint 200 gyerek jár. A közeljövő­ben a szövetkezet segítségével még gyarapítják az óvodai férőhelyek szá­mát. A šafai (vágsellyei) egyesült szö­vetkezet dolgozóinak 40 százaléka szintén nő. Több munkahelyen csakis asszonyok, lányok szorgoskodnak, de vezető nincs közülük. Pedig az elnök a legnagyobb elismerés hangján szó­lott a munkájukról, s éppen ezért a közelgő nőnapot méltóan készülnek megünneplni és az ajándékok mellett a Parasztszövetség elismerő oklevelét is átnyújtják a legjobb női dolgozók­nak. * A nemzetközi nőnap ünnepségei a nők közelgő világkongresszusának és az ENSZ kezdeményezésére a nők 1975-ben megtartandó nemzetközi évé­nek a megünneplésével folytatódnak. Remélhető, hogy a nagyjelentőségű esztendőben az egész világon sok minden történik a nők egyenjogúsá­gáért és nálunk, a szocializmus éníté­­sének körülményei között mindent megteszünk, hogv az igazi, maradék­talan egyenjogúság a társadalmunk minden szakaszán érvényesüljön. Tóth Dezső A kertészetekben az eléggé fáradságos munkából a nők oroszlánrészt vállalnak A salai virágkertészetben több mint 6000 cserepes- és vágott virágot adtak el a nőnapra. A kertészet ügyeskezű lányai, asszonyai (a felvételen Erzsi­ké, Ilonka és Éva) egész télen szorgoskodtak, hogy minél pompásabb virá­gokat termesszenek a nők köszöntésére. VIRÁGOT A VIRÁGNAK Ismét ünnepeljük a nemzetközi nőnapont. Vajon férje, gyermeke, kedvesei barátja meghozta-e már a tavasz hírnökét, az első csokor hóvirágot, ibo-1 lyát? Vagy meg csak azután jő a perc, a boldog pillanat? Mert nem vitás, boldog pillanat az. Igaz, egy kissé modoros, pózszerű, sablonos és előre meghatározott, hogy éppen a Nemzetközi Nőnap álkaU mából ennyien és egyszerre köszöntjük asszonyainkat, leányainkat. Azt Is tudom, hogy az ez alkalomból elhangzott beszédek, ünnepi szónoklatok tartalmát is előre sejtik az ünnepeltek. Értesülnek az ünnepről a rádióból, a tévéből, beszélnek erről a gyűléseken, ünnepi összejöveteleken és az újságok sem fukarkodnak, és tegyük hozzá, hogy méltán, az asszonyokat, a leányokat megillető szóval. így van ez. Ilyen a világ folyása. Ismétlődünk. En azonban arról a percről és pillanatról szeretnék beszélni, amikor az ünnep alkalmából az ifjú, alig tizennyolc éves legény, átnyújtja kedve­sének az első hóvirágcsokrot. Arról a boldog, szívet melengető, arcot piron­­gató érzésről, amely mint áram cikkáztk át rajtunk elsőízben. Arról, ami­kor a kislány azt gondolja: mégis „klassz srác", — nem feledkezett meg rólam. Arról a percről és csodálatos pillanatról akarok szólni, amikor a férj, tizennyolc éves házasság után, kissé ügyetlenül áll felesége elé, meg­vastagodott, Szerszámhoz szokott ujjai között törékeny, fehér hóvirág* csokrot morzsolgatva. Körülményesen, nehezen sikerül neki ktgyömöszölnt magából еду-két ügyetlen, esetten mondatot. Hogy mit mond? Az most nem is lényeges. A fehér kis csokor bizonyít: Közös életünk 16, vagy leg­alább is elviselhető. Ezen pillanatokban, a kora tavaszi reggelen valami kiújul bennünk. Együtt megyünk visszafelé a közös úton az első hóvirágcsokorhoz, talán az első csókhoz, a régi, emlékezetes tavaszhoz. Az asszonyok ilyenkor egy pillanatra elfelejtik, hogy beáztatták a ruhát a nagymosáshoz, hogy a gye­rek cipőjét el kell vinni a cipészhez, hogy meg kell venniök a fogkrémet, hogy a lakást ki kellene festeni, majd takarítani, hogy nincs idő az ábrán­dozásra. mert a rádió éppen akkor jelezte a pontos időt. Csodálatos pillanat ez 1974. március в án. azaz a nők nemzetközi regge­lén, a hatodik óra negyvenötödik percében. De csak egy pillanat. Azután minden visszatér a régi mederbe, ebben az egyetlen pillanatban mi, férfiak is éreztük, hogy asszonyaink piros­betűs- ünnepnapjainkat, szürke hétköznapjainkat, sőt éjjeinket is úgy szö­vik át, mint vásznat a keresztszál Es anyáink jutnak eszünkbe, akikből kiszakadtunk, mint földünk az ősanyagból. Pogány és keresztény istenek­nek kijáró alázatért, tiszteletért sóvárgunk e pillanat töredékében. Kijár nekik az, hiszen ott álltak bölcsőinknél és meglehet, hogy ők csukják be semmit sem látó szemünket is Ha az anya meghal, széthullik a család. Kihűl a tűzhely, melynek ő a melege. Persze az asszonyok, a nők is különbözőek. De van egy dolog, amiben teljesen egyformák, éljenek a földgolyó keleti, vagy akár nyugati felén. Valamennyien a békét, a nyugalmat, az emberi élet biztonságát Óhajtják. Ha meggondoljuk, ez alapjában véve az emberiség fő és alapvető célja: az emberi élet megőrzése. Nem tudom terem e hóvirág Chilében. Azt is jó lenne tudni, vajon mi­kor, melyik nemzetközi nőnapon örvendeztethetik meg a fiúk, legények, térjek feleségeiket, kedveseiket a világ minden táján. Mikor nem kell már az édesanyáknak arra gondolni, hogy valahol most Is fegyvert gyártanak búk, férjek, apák és valamennyiünk pusztítására, hogy jöhet egy olyan •dő, amikor rettegniük kell a postás jöttétől, aki hozza a vésztáviratot, amelyben ez áll: „Asszonyom, az Ön fia.. ° Nem tudóm, kérdeztem már hogy megkapták-e a nemzetközi nőnap alkalmából a tavaszt hirdető virágcsokrot? Gyermeke, férje, kedvese, ba­rátja meglepte-e már a törékeny csokorral? Mert valóban csodálatos pilla­nata ez annak a napnak azon bizonyos percében, akár először történik, akár tizennyolcadszor, harmincadszor vagy ötvenedszer ismétlődik is meg az életben. ‘ . ' 1 * /............’ N. Považský

Next

/
Thumbnails
Contents