Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-23 / 8. szám
u XOLFSlĎI HALFOGŰ rENGERI VÁNDOROK Thor Heyerdahl világhírű norvég kutató, mint azt a napi sajtó is többször közölte, papírusznádből építtetett fegy vitorlást, a RA 2-t, majd a társaival több mint 5000 km-es utat tett meg az Atlanti-óceánon. Kockázatos • útjuk során minduntalan felfigyeltek a tenger általános ; Szennyezettségére, az ott élő 1 növények és állatok nagymérvű veszélyeztetettségére., Á Heyerdahl által írt cikk j részletesen kitér a táplálék- j Szerzésre, a tengeri norgá- ' szat hazárd játékára. Vízi i| vándorlásuk során elsősorban tonhalat zsákmányoltak és fogyasztottak. (Das Tier 73/9) legporlasztAs HALASTÓBA V. Ivanov és társa tógazdaságok számára figyelemre méltó légporlasztó készüléket szerkesztett. A berendezésbe egy közönséges vízszivattyú juttatja a tó vizét, ahol rendkívül apró, mindössze 0,1 mm átmérőjű légbuborékokat kevernek hozzá. A porlasztott levegővel dúsított vizet a halastavak áljára juttatják vissza. Ily módon nem alakulnak ki pangó, oxigénben szegény vízrétegek. A szerzők módszerüket különösen a nyári kánikulák idejére és a téli hideg időre ajánlják, amikor a vizekben oxigénhiány szokott lenni, ami a halak tömeges elhullását okozhatja. (Rybovodsztvo 731 SZÄLKASZÄMLÄLÄS H. Táhnichen és H. Ball Behatóan megvizsgálta a pettyes busákban levő szálkák számát. Kétnyaras — és átlagosan 30—54 dkg súlyú halakon végezték megfigyelésüket. Megállapítást nyert, hogy a szálkák kétharmada hátszakaszon, egyharmada farokrészen, 111. az oldalvonal alatt helyezkedik el. A szálkák összmennyisége 117 (114—120). A szerzők — a vásárlók körében, az NDK- ban — halhűsértékelést, .tesztelést“ is végeztek, s eszerint a vásárlók nem panaszkodtak a halak túlzott szélkatartalmára. (Ž. Binnenfischerei — NDK 731 fUßl'k a tél, (ön a tavasz. Ezt érezni a levegőben. Érzi ezt ember, állat és növény egyaránt. Ilyenkor aztán úgyszólván kötéllel se lehet az ember fiát megtartani otthon. Hiába van a hóolvadás utáni nagy sár, az éles tavaszt szél, ami bizony be-befúj az ember kabátja alá. Ez mind nem számít. Fogja a horgászkészségét, és talán valami ősi ösztönnek engedelmeskedve elindul a folyóhoz, patakhoz. Ilyenkor még a szíve is másképpen dobog. Kiérve a vízhez fellélegzik, nagyot szippant a kora tavaszi friss levegőből, és az elhasznált levegővel együtt talán kilélegzi szervezetéből, nemcsak a felgyülemlett káros anyagokat, hanem minden keserves emlékét az elmúlt idény sikertelen horgászatának. Hiszen talán százszor is megfogadta, hogy többet nem megy' a folyóhoz horgászni. Ezt persze csak pillanatnyi felindulásában teszi. Ilyenkor, az új idény kezdetén aztán szinte újjá születik az ember is. Már tudja, ha ez egyszer elkezdődött, folytatódni fog a következő tél beálltáig, talán még télen is, ha az idő engedi. Ha ilyenkor fázós ujjait melengeti, arra gondol, hogyha nem is mindjárt, de előbb-utóbb eljő a nyár, amikor gondtalanul, a kellemes időben elheverészhet horgászbotjai mellett, s az a néhány óra legalább egy kis pihenést ad a mai rohanó élet sodrában. Sokan nem értik meg a horgászokat. Egyesek szerint csendes bolondok, akik még azért is fizetnek, hogy a víz mellett üldögélhessenek. S ha zsákmány nélkül ballag hazafelé, számtalan megjegyzés kiséri őt. Pedig a sporthorgász nem rossz ember. Rengeteg esettel lehet a dolgot bizonyítani. Kint a víznél nemcsak kicsiségnek tűnő dolgokban, de komoly baj esetén is igyekszik a másikon segíteni. Hallottam olyan esetről, amikor saját élete kockáztatásával segített másokon. Az olyan kicsiségről nem is beszélve, hogy horoggal, ólommal, vagy valami más dologgal önzetlenül kisegíti a másikat. Szívesen segít másokon, hiszen sosem tudja, hogy maga is mikor szorul segítségre. Nemes sport a horgászat, testet, lelket pihentető, üdítő, mégis akadnák kellemetlen pillanatok is a sporthorgász életében. Nagyon gyakran az élete párja rontja el, vagy keseríti meg a legszebb, s talán a legjobb szórakozás ízét. Az egészheti nehéz munka után, ha az idő is kedvez, a természet húzza, hívja öt ki a szabadba. Ilyenkor kezd meggyűlni a baja. Jön az összeszólalkozás, ami néha veszekedéssé fajul. Ilyenkor azután már nem pihenés, felüdülés, megnyugvás a horgá-47.nt, Ъ firjG'ni пппгчс m pH O'- 'ryzője. Ez a nemes sport elveszti pihentető jellegét, s a családi béke felbontójává válik. Ha mind a két fél alkalmazkodik egymáshoz, az más. Hiszen társas lény az ember, s egymással szemben megértőnek kell lennie. Több esetben hallottam horgászismerőseimtől, amikor a kellemes szórakozást kellemetlen szóváltások előzték meg. Néhány esetet Összegyűjtöttem okulásként. Ha lehet —» pedig mindig lehet —, békés úton kell megoldani a felmerülő problémákat, mert haraggal, veszekedéssel úgyse sokra megyünk. Egyszer elmentem egyik horgász Ismerősömhöz. Szombati nap következet. Gondoltam, horgászgatunk egy kicsit másnap. Amikor odamentem, már láttam, hogy valami nincs rendben. Amikor pedig a horgászatot említettem, felesége kerekperec kidobott. Mert, hogy „csak a halászatnak élünk“ mondta. Az 6 férje nem megy többet halászni. Máris összetörte az összes orsókat és botokat. Pillanatnyi felindulásában arra nem is gondolt, hogy saját magának is anyagi kárt okoz, mert a férje azóta is jár halászni. Természetesen új felszereléssel. Igaz, később exkuzálta magát az akkori viselkedéséért, mert lünk? Erre 0 azt felelte, nem hívja, mert nem akar náluk családi botrány okozója lenni. Mert a barátja felesége így is őt támadja azért, hogy a férje horgászni jár, mert mint mondja, ha nem hívná a férjét horgászni. az sose menne el hazulról. Egy további eset, amikor nagyon jó fogásunk volt. Ott kint a víznél összetalálkoztunk régi ismerősökkel Is. Mint ilyenkor szokás, elbeszélgettünk arról, hogy hol, merre jártunk, hol, mit fogtunk. Az idő ilyenkor persze csak úgy repül. Jóformán észre se vettük, hogy már esteledik, és illő hazamenni. Jó fogás, szép élmény, hát másnapra is megbeszéltük, hogy újra odamegyünk. Lehet, hogy ilyen fogásunk egyhamar nem akad. Napjainkban nehéz jó horgászhelyre akadni. Másnap reggel vártam őt, de hiába. Már arra gondoltam, hogy valami baja történt, mert horgászatkor a szavát mindig betartotta. Hát és feleségeikről amint mondta, a szomszédaszszony volt az oka az egésznek. De az anyagi kárt a szomszédasszony nem térítette meg. Egy másik esetben a feleségnek az volt a baja, hogy üres tarisznyával térünk haza. Ö nem bánta volna, ha eljárunk halászni, de minden alkalommal jónéhány kiló hallal kellett volna hazatérni. Talán azért, hogy anyagi értelme is legyen a horgászatnak. Arra nem gondolt, hogy a sporthorgászat nem jövedelemszerzés. Szerinte egész szórakozásunk csak ráfizetés, semmi haszon nincs belőle. Csak fizetjük a drága jegyet, az a néhány hal, amit ütött fogunk, az nem számít. A harmadik esetről úgy szereztem tudomást, hogy egyik ismerősömmel autóval mentünk horgászni egy távolabbi helyre. Ha vele mentem, majdnem mindig teljes volt a létszám, de legalább hárman mentünk. Mindig velünk jött az egyik gyermekkori barátja is. Az említett halászatkor nem mentünk érte. Ogy gondoltam, bizonyára valami közbe jöhetett neki. Útközben azért megkérdeztem, hogy a barátját miért nem hívta vebaj az volt. A kedves barátom lehajtott fejjel ült a sarokban, jó, hogy nem kukoricán térdelt. A felesége, s itt is a szomszédasszony közreműködésével adta rá az áldást. Volt- mit hallgatnia. Szegény feje szóhoz se tudott jutni. Természetesen az aznapi halászat elmaradt. Ilyen esetek is előfordulnak, talán több is, mint amennyit gondolnánk. Ilyen körülmények között aztán kellemetlen a halászat. Ezért talán jó lenne, ha a horgász-feleségek egy része, akiket a szomszédasszony bújtogat, elgondolkoznának a dolgon. S mivel a feleségek nagy része szintén dolgozik, nekünk sporthorgászoknak is belátással kell lennünk. Amikor tudunk, segítsünk munkájukban, teljesítsük kérésüket. Ha segítünk nekik, azt hiszem, ők Is főbb belátással lesznek szórakozásunk tránt. Nem hallgatnak egyegy rossz indulatú szomszédasszony fecsegésére. Talán egyes alkalmakkor még néhány horoggal, vagy pár méter szilonnal meg is lepnek bennünket névnapunkra. Adamcsík Ferenc, Safa (Vágsellye) О jyz Orosz Szovjet Szövet** ségi Szocialista Köztársaság szibériai tajgája egyhangú, komor őserdő. Jegenye-, luces szurokfenyő, továbbá nyírfa és rezgőnyárfa a flórája. Az örökös árnyék miatt nincs ott se bokor, se virág. A lombos- és tűvelelű fák alatt homály, nyirkosság és mély csend honol. Vad orkánok és tűzvészek pusztítják az erdő-rengeteget. E megsemmisítő katasztrófa elől seregestül menekül a mókus, de félti irháját a farkas meg a medve is. mókus, a jávorszarvas, a hermelin, a farkas, a szibériai roszomak (nyestféle), a medve, a hiúz és a tigris. A tajga embere szoros kapcsolatban áll a természettel. Tőle várja létfenntartásának feltételeit. Vadászik. Zsákmányol. Hús- és prémszerzés forrásának tekinti a vadászatot. Sportszerű vadászatot nem ismer, mert ez csak most indul fejlődésnek. Itt a vadászat számtalan embernek egyedüli foglalkozása. Úgyszólván hivatása. Főleg szőrvad agancsát a lőhelyen hagyják. Ezernyi hangya és bogár legelészik rajta. Kultusza az ottani hivatásos vadászok zöménél teljesen ismeretlen fogalom. Egyszerűen mondva: fölösleges holmi. A trófea elszállítása nehéz feladat volna, legtöbbször pedig teljesen lehetetlen. A tajgai vadász többnyire szárnyas vad húsával csillapítja éhségét. Kedveli a vadkacsa húsát, amelyre madárvonulás idején vadászik. Állóvizein kitömött, vagy pedig élő vadkacsát alkalmaz „hívónak“, vagy Hogyan vadásznak a szibériai tajgában? Az elhamvasztott tajga mélyén csodát művel a napsugár. Ragyogó fénye friss energiát önt a talaj penészes talajaiba. Elemi erővel sarjad a fű, s gomba módra nő a nyírfa. Pezseg ott az élet. Tavasszal találkozót adnak egymásnak a fajdfélék: siketfajd, nyírfajd, császármadár. A tajga folyóvölgyeinek lombos erdeiben mozog a nyúl, a més vadra „feni a fogát“. A prém kereseti forrás. Ebből él. Azonkívül „szőrharisnyába“ burkolt, még ki nem fejlődött szarvasagancsot gyűjtöget. Abból készül a „pantokrin“ nevezetű gyógyszer. Sokan senyseny gyógynövény után kutatnak és sokféle erdei gyümölcsöt szednek. A trófea kérdése náluk nem képez problémát. A leterített a vonuló kacsa csapatot leszállásra bírja. Ilyenkor tucatszámra lövi a kacsát, nemre és korra való tekintet nélkül. Nyírfajdra a tajgában télen is vadásznak. Teszik ezt oly módon, hogy preparált fajdkakast kötnek egy erdőszéli nyírfa gallyához. Ha az ide-oda röpködő nyírfajdok megpillantják a fán ülő fajtársukat, menten hozzászállnak, leülnek, s ekkor Ф a fa mögött leskelődő puskás' prédájává válnak. Siketfajdra — épp úgy, mint nálunk — tavaszszal, dürgés idején beugrással vadásznak. Farkasra — ősi szokás szerint — ráhajtással űzik mesterségüket. A vadászterület azon részét, amelyben farkas-vackot sejtenek, sokszínű pántlikával ellátott zsineggel övezik körül. Ha hajtás közben e tarka zsineghez ér, meghökken, visszafordul, de akkor vadászokkal kerül szembe és elterül. Szükség esetén, ha sok a farkas és nagy a vadkár, repülőgépből lövik a kártevőt. Azonkívül csapdába is fogják, mérgezik, leshelyről csalétekre lövik. A sakált, a hiúzt, a nyestet, a menyétet és a többi hasonló ragadozót többnyire tőrbe csalják. A tajga területén egyre pusztul a vad. Sokfajta kihalófélben van. Például a szibériai tigrisnek ma a tajgában alig akad hírmondója. A szovjet kormány védelembe vette a természet e gyönyörű alkotását. Szigorúan tiltja a tigris esztelen és mohó pusztítását. Legújabban csakis élve fogják a természet e legszebb macskaféléjét az állatkertek részére, ahol biztonságban él az értékes fenevad és igen jól szaporodik. SELMEC ADOLF, A szibériai tigrist védett vadnak nyilvánították. 2. SZÁM 1974. FEBRUÁR 23. A TARTALOMBÓL Э Hogyan vadásznak a szibériai Tajgában? Ф A szalonka-húzásról Ф Két új vadászkönyvről ф Közösen nagyobb területen ф Veszélyes lépés Ф Vadásznaptár (A jövőre is gondolnak ф Jó kollektíva — jó vadállomány ф Van belőle, ha törődnek vele # Medvék közelében ф Gazdag vadászszerencsét miklósl nimródok! "Я A szovjet—amerikai környezetvédelmi együttműködés eddigi eredményei Д Milyen is a jávai lövőhal? Jj Érdekességek J Szerencséje van a nagy harcsákkal j Külföldi vizeken 21 A horgászokról és feleségeikről A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE
