Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-16 / 7. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. február 16. Integrációs és kooperációs célkitűzések a sertéshústermelés belterjesítésében A szlovákiai sertéstenyésztési program kidulgzása után lehetőségünk nyílik ennek az ágazatnak belterjes — mennyiségi és minőségi — fejlesztésére. Az illetékesek gondosan körvonalazták a tenyészprogamot és céltudatosan törekedtek a nagyüzemi feltételekhez jól idomuló hústípusú sertések kifejlesztésében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jövőben ugyanolyan felelősségtudattal kell eljárni a minőség tökéletesítésében, mint például a múltban a mennyiség fölfuttatásában, s ebben . a tekintetben nagyon sokat tehetnek a járási mezőgazdasági I igazgatóságok, s ugyanúgy az állattenyésztési felügyelőségek. Különféle értekezleteken és konferenciákon érdemben foglalkoztunk a sertéstenyésztési program megvalósításának a kérdéseivel — s ennek kapcsán a búshibrid-sertés kialakításával is. Bizonyára nem lesz érdektelen, ba e cikk keretében számot adunk arról, hogy kell rátérni a megvalósításra, a tudományos munkahelyeken, a kerületekben, az állattenyésztési felügyelőségeken és a járásokban. Minden esetre a nagyszabású gazdaságpolitikai jelentőségű feladat megvalósítását két időszakra kell bontanunk. Az első időszakban (átmeneti Időszak) a hármas vérvonalú keresztezést kell alkalmazni, s ebben már idén szorgalmazni a hústípusú apaállatok használatát, s jövőre még inkább. Napjainkban a törzstenyészeteket a nemesitői és a szaporitói tevékenységre is rá kell állítani. Alapjában arról van szó, hogy a kerületekben és a járásokban már az első időszakban hatékony intézkedést tegyenek a tisztavérű „A“ típusú-egyedek produkálására. Ezeket a szaporító tenyészetekben és az Fi-es generációhoz tartozó kettős vérvonalú keresztezett sertések produkálásában, valamint a haszonirányű tenyészetek ellátásában használhatják. Az állattenyésztési felügyelőségek, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok feladata a célkitűzés megvalósítása azzal, hogy teljes egészében ellássák a nemesítéssel foglalkozó tenyészeteket „A“, a szaporító-tenyészeteket „B“, a haszonirányú tenyészeteket pedig ,,C“ tenyészapa-állatokkal, a hármas vérvonalú hibridsertések előállításához. Az Állattenyésztési Kutatóintézet és az Állami Állattenyésztési Felügyelőség vezérigazgatósága közreműködésével úgyszólván járásonként kidolgozták a szóbanforgó program megvalósításának tervezetét. Körzetenként és területenként föltérképezték a törzstenyészeteket a célból, hogy azokat rákapcsolhassák a szaporító tenyészetekre, s viszont a haszonirányú tenyészetek szoros kapcsolatban lehessenek a szaporító tenyészetekkel. A második időszakban, amikor már kiépültek a nagyüzemi technológiára berendezkedett nemesítő és szaporító tenyészetek, s a húshibrid típusú sertések tesztálása befejezést nyert, a haszonirányú tenyészetek integrációs kapcsolatba kerülnek a szaporító tenyészetekkel, azok pedig a nemesítő nagytenyészetekkel, s ebben az együttműködésben termelik a fogyasztás számára a kiváló minőségű három- és több vérvonalú hústípusú vágóállatokat. Tán mondanunk sem kell, az átmeneti időszakban is mód nyílhat az adásvételi szerződésen alapuló integrációs kapcsolatok felvételére annak érdekében, hogy a hármas vérvonalú húshibrid sertések tenyésztése széleskörben elterjedhessen. Ennek a megszervezésében nagyon sokat tehetnek a járási mezőgazdasági igazgatóságok és az állattenyésztési felügyelőségek. A tenyészállatnevelő gazdaságokban (ezek hivatottak a szaporításra) meg kell teremteni a feltételeket az Fi-es generációba tartozó kocák produkálására, s azokat át kell adni azoknak a tenyészeteknek, amelyek a hármas vérvonalú húshibrid sertéseket nevelik. Szlovákiában jelenleg 17 sertéstartásra berendezkedett üzemközi mezőgazdasági vállalatot tartanak számon. Ebből 9-et Nyugat-Szlovákiában, 4-et Közép-Szlovákiában, 4-et pedig Kelet-Szlovákiában. Ezen kívül Nyugat-Szlovákiában létezik még három kooperációs társulás is, ahol nagyüzemi sertéshús-termeléssel foglalkoznak. Az üzemközi mezőgazdasági szövetkezeti vállalatokban 381 szövetkezet, 24 állami gazdaság és hat egyéb mezőgazdasági vállalat, a kooperációs társulásokban pedig 15 szövetkezet, egy állami gazdaság és három egyéb vállalat vesz részt. Az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban a nyugat-szlovákiai kerületben a tervek alapján 24 olyan nagyüzemi technológiára kapcsolódó sertéshizlalda építésével számolunk, melyekben mintegy 150 ezer sertés elhelyezése válik lehetővé. A közép-szlovákiai kerületben a sertéstenyésztést fokozatosan a nagytenyészetekbe, a hizlalást pedig egyszerre 5000 és 15 ezer állatot befogadó nagyhizlaldákba összpontosítják. Ebben a kerületben jelenleg olyan nagyüzemi sertéstenyészetek építése van programon, melyekben befejezés után mintegy 50 ezer állat elhelyezése és kb. 11 ezer tonna sertéshús termelése válik majd lehetővé. A kelet-szlovákiai kerületben mind az összpontosítás, mind a szakosítás, mind pedig a termelés szervezése tekintetében minőségi változás várható. A kerület társult mezőgazdasági üzemeinek tapasztalatai arról adnak számot, hogy ahol következetesen álltak a feladat megvalósításához és a kádereket a célnak megfelelő módon helyezték széjjel, ott figyelemreméltó eredményeket érnek el. A kerületben 1975-ig mintegy 45 ezer sertés számára építenek új férőhelyet. A termelőkapacitás bővítése persze jelenleg is jó ütemben halad. Ebben az ötéves tervidőszakban, illetve 1973-ig 50 ezer férőhelyes nagyüzemi technológiára berendezkedett sertáslstállókat adtak át a termelőknek, s ugyanezt tették a kocaszállások építésében is. A kerületben jelenleg mintegy 30 befejezetlen sertésfarmot tartanak számon, amelyek 190 ezer hízó és 25 ezer koca befogadására épülnek. Az elmondottak arra vallanak; hogy nem teljesítjük a nagyüzemi sertésfarmok építésének a feladatait. Az 5. ötéves tervidőszakban ugyanis azzal számoltunk, hogy 290 ezer hízósertés és 35 ezer koca számára új férőhelyeket építünk. Persze közbejöttek egyéb fontos építési feladatok Is. Meg kell ugyanis oldanunk a szarvasmarhák, de főleg a tehenek korszerű istállózását is. Ezek az istállók köztudottan nagyobb költséget igényelnek. Őszintén szólva Ilyen szemszögből kell néznünk a következő ötéves tervidőszak építési programját is. Sürgősen fel kell mérni a lehetőségeket és az eredeti elképzeléstől eltérően a járásoknak kisebb beruházási igényekkel kell előállniuk a sertés férőhelyek építése tekintetében. A sertéstenyésztés, azaz hizlalás — mely közgazdasági szempontból a termelők számára nagyon kifizetődő — szervezetileg továbbra is a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban marad. A nagyüzemi malacnevelésre berendezkedett saját üzemközi vállalatoktól mind a szövetkezetek, mind pedig az állami gazdaságok beszerezhetik a hizlaláshoz szükséges 25—30 kg-os előnevelt állatokat. Így a sertéstenyésztés legigényesebb ágazata, a malacnevelés központosítottan megoldódik. A hizlalásra berendezkedett gazdaságok épületeit a hármas vérvonalú hibridsertésekkel egyszerre betelepíthetik az előzetes fertőtlenítés elvégzése után. Az üzemközi vállalatokban a haszonállatokat produkáló kocák malacait kalitkás rendszerben tarthatnák. Ugyancsak berendezkedhetnének saját inszeminálő állomás kiépítésére és szaporító kocatenyészetre is. Közben megoldódhat a trágya eltávolításának problémája is, s akkor nemcsak célszerű, hanem okszerű is lesz az 5000, esetleg 50 ezer, esetenként 100 ezer állatot befogadó negyhizlaldák kivitelezése.. Tekintettel arra, hogy a nemesítő tenyészetek döntő módon befolyásolják a sertéshús minőségét, ezeknek az építését előnyben kell részesíteni és már idén, de legkésőbb 1980-ig 2500 kocát befogadó farmokat kell építeni. Ezen kívül ki kell építeni a tenyésztelepeket, a nagyüzemi fesztáló szolgálatot, az apaállatokkal rendelkező inszeminációs állomásokat és a szaporító tenyészeteket is. A nagyüzemi nemesítőtenyészetek felügyeletével a szakosított nagyhizlaldákat bízták meg. Ezek segítenek a hibridizációs program anyagi és más feltételeinek a megvalósításában, azaz felügyelnek a nemesítőtenyészetek hálózatának a kiépítésére, a tenyészállatok szállítására stb. Szlovákiában ilyen felügyelet mellett öt sertésnemesítő nagytenyészet építésére kerül sor — esetleg üzemközi kooperációban. A nagytermelákenységre nemesilett hűshibrid sertések tenyésztésének program szerinti megoldásában fontos integrációs szerepet tölt be az Állami Állattenyésztési Felügyelőség vezérigazgatósága. Törvényeink értelmében a felügyelőség hivatott a nemesítői tevékenység kvalifikált irányításában. Ide tartozik többek közt a hasznosság ellenőrzése, a saját állomány hasznosság utáni tesztálása, a hízékonyság, a vágóérték ellenőrzése, az inszeminálásra kijelölt apaállatok származásának figyelése vérvizsgálat alapján (ugyanez vonatkozik más apaállatokra is), a hús hasznosítása, az összes hasznosságról szőlő adatok feldolgozása és ellenőrzése stb. A felügyelőség további feladata a kocák inszeminálásának a megszervezése. Az állategészségügy főfeladata, hogy a termelés célkitűzéseivel párhuzamban következetes intézkedéseket tegyen a sertésállomány jó egészségi állapotának a megőrzésében. Elsősorban okszerű megelőző intézkedések tételéről lévén szó, hogy a betegségeket távol tarthassuk a nagytenyészetektől. Erre optimális feltételeket kell teremteni minden tekintetben. Szükséges többek közt a nemesítésnél, illetve a hibridizálásnál a származás ellenőrzésére, illetve az egészségi állapot megállapítására is gondot fordítani, s a tenyészanyagot aszerint kiválasztani. Csak így lehetséges a tiszta, egészséges tenyészállomány kialakítása. A nagyüzemekben tanácsos a szakosított állategészségügyi alapegységek kiépítése is, ami nagyon előnyös lenne például a nemesítő tenyészetekben, s ugyanúgy a szaporító és a haszonállat tenyészetekben. Hasonlóan felelősségteljes szerep hárul a sertéstenyésztési program megvalósításában az Állattenyésztési Kutatóintézetnek, valamint a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolának is. Amennyiben az utóbbi időben lényeges javulás történt a fölözött szárított tej termelésében, már idén azzal számolhatunk, hogy a szocialista szektorban kellő menynyiségű ČOS I. és ČOS II. keveréket kaphatnak a malacnevelésre. Ez lehetővé teszi a malacnevelés 21—28 napra történő lerövidítését. Olyan gazdaságok számára, melyekben továbbra is hagyományos módon nevelik a malacokat, korlátozott mennyiségben kiegészítő tápot juttatunk. A COS-keverékek adagolása lehetővé teszi a kifogástalan egészségi állapot megtartását, és a fejlődés gyorsítását. Nagyon fontos követelméy, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok ösztönözzék a terményfelvásárló és ellátó üzemeket ilyen keverékek kellő mennyiségben történő gyártására. Hiszen kell, hogy bántson bennünket a gyakran előforduló nagy malacelhullás. Efelett el kellene gondolkodni a termelésben is. Az egészségi állapot javítása céljából mérlegeljük a hasznosságot javító COS-keverékeken kívül At, a Tylan és a Szulfadimidin adagolását is. Az ilyen készítmény vizsgálata már régen megtörtént s örömmel mondhatjuk, hogy jól bevált az állatok egészségi állapotának megtartásában csakúgy, mint a dietetikus hatás kiváltásában. A Tylannal kiegészített COS-keverékekre, főleg a tenyészállományokban, a malacnevelésre szakosított gazdaságokban és olyan mezőgazdasági üzemekben van szükség, ahol kifogásolható a sertések egészségi állapota, azaz gyakran előfordulnak emésztőszervi megbetegedések stb. Ajánlatos továbbá az úgynevezett medikát készítményeknek, mint például a Nitran használata, melyet a Nitrai Bioveta gyárt, valamint nagyon jó szolgálatot tett a Neomix-készítmény, melyet a Spofa gyárt. Ezeket a szereket a malacnevelésben és az előhizlaldában az állatorvos tanácsai szerint szabad felhasználni. Ezek jól beváltak a sertések fertőző orrferdülésének a gyógyításában. Halliszthiány végett mérlegeljük a 45 kg-on felüli sertések számára egyfajta takarmánykeverék gyártását. Ez a keverék tartalmazna állati eredetű fehérje kiegészítőt, lizint, továbbá 4—6 százaléknyi szójadarát. Az ilyen takarmánykeverék biológiai- és termelőértéke a mostani két keverékéhez arányítva lényegesen jobb lenne. A következő esztendőben speciális keverék gyártásába kezdünk az apaállatok számára. Ugyancsak mérlegeljük egy új, biofaktorokkal kiegészített komplex takarmánykeverék gyártását a kocák számára is. A kompletizált keverékekbe juttatunk söripari anyagokat, takarmányhüvelyeseket, szárított répaszeletet, szárított cukorrépát stb. A biofaktor kiegészítővel készült takarmány nagyon jó minőségűnek ígérkezik, mert dupla adagban tartalmaz majd А, Оз, Вг vitaminokat és kiegészül újabb anyagokkal, mint például а B12 vitamin, a Niacin és a Metionin. Nagyobb lesz továbbá a takarmányok emészthető nitrogén-tartalma is. A takarmánykeverékek jő minősége felett a Pohorelicei Állattáplálási Kutatóintézet őrködik. A terményfelvásárló és ellátó szervek feladata, hogy szorosan együttműködjenek a mezőgazdaság irányító szerveivel, s a keverékek gyártásához Időben beszerezzék a szükséges összetevőket — nyersanyagokat. Főképpen a szárított répaszeletet, a szárított cukorrépát, a takarmányhüvelyeseket és egyebeket. Meg kell oldani továbbá a kocák granulált kompletizált takarmányának a gyártását is. Kérni fogjuk, hogy a jövőben a tenyészkocák számára is gyártsanak takarmánykeveréket, mert eddig ilyesmi nem volt. Természetesen a termelékenység emelése szempontjából előnyösebb takarmánykeverékek gyártása tekintetében más törekvések is vannak. Az ilyen kísérletek több irányba is kiterjednek, s a jövő zenéje, hogy ezek a gyakorlatban a több és a jobb húsáru formájában mindannyiunk örömére realizálódjanak. A „Chov“ nyomán — hai— ■Xöztudomású, hogy mezőgazdasági üzemeink jelentékeny hányada évről-évre takarmánygondokkal küzd s idén még inkább. Annak ellenére, hogy a közelmúltban gyakran hangsúlyoztuk a takarmányok belterjes termesztésének ä fontosságát a tanácsokat nem mindenhol fogadták meg. Miért ez az érdektelenség? Mi okozza a szántóföldi és a réti takarmányuk elégtelen tápanyagkészletét? A számos ezzel összefüggő véleményből kiderült, hogy a takarmánynövények nagyüzemi termesztéséhez nemcsak korszerű betakarító gépek kellenek, hanem az időben, kitűnő minőségben való begyűjtés legalább ennyire fontos. A begyűjtött takarmányok szárazanyaga nagyon funtos tényezője a minőségnek. Tény, hogy ha jelenleg mintát vennénk egyes gazdaságok szilázsanyagából, elemzés után bizony nem egy esetben azt tanácsolnánk, ne adják az állatoknak. Miért? A tenyészidö alatt nem kedvezett az időjárás. A száraz nyár nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is károsította. Most pedig fáj a fejünk, hogyan pótuljuk a hiányzó takarmányt. Ahol jó minőségű alapanyaggal rendelkeztek, s nein feledkeztek meg a szilázskészítés alapelveinek a betartásáról, ott most is elégedettek lehetnek, azonban mit tegyenek azokban a gazdaságokban, ahol fittyet hánytak a szóbanforgó alapelveknek és szennyezett anyagot töltöttek a vermekbe, a konzerválásnál elmulasztották a légmentes tömörítést. Vitán kívüli, erről nem most, hanem a munkálatok végzésénél kellett volna gondolkudni. Ilyenkor ugyanis már nagyon nehéz tanácsot adni, hogyan járjanak el például a rossz takarmány etetését követő tejhasznosság, vagy a súlygyarapodás csökkenésének az orvoslásában. A tanács csak az lehet, hogy .addig takaródzz, ameddig a takaród elér“. Tehát takarékoskodjunk a meglévővel. Ez az egyedüli megoldás. Miért van ez így? Ámolatba ejso ugyanis, hogy a szóbanforgó esetek azokon a vidékeken is majdnem évenként ismétlődnek, amelyeken elegendő réttel és legelővel rendelkeznek, s aránylag könnyen (megoldhatnák a jó takarmány bekészítését. Sajnos azonban a tenyészidőhen egyesek hanyagul gondolkodnak, a nagy zöldtömeget Ígérő fűállománnyal lelkiismeretlenül bánnak, le nem kaszálják, s ilyenkor, amikor a készlet fogytán van, a kinthagyott füvet már lehetetlen begyűjteni, egyrészt mert értékét vesztette, másrészt pedig azért, mert télen nem szoktak kaszálni. Akadnak azonban jó példák is. Számos szövetkezetben és állami gazdaságban aránylag kis területen termesztenek takarmányt, télen mégis kifogástalanul ellátják az állatokat és még bizonyos vastartalékot is gyűjtenek. Ezekben a gazdaságokban magától értetődően jó a termelési eredmény. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy mindennek a kiindulópontja a kitűnő, teljes tápértékű takarmány bekészítése, de nemcsak ez, hanem maga a hangyaszorgalommal dolgozó ember is, aki a takarmányt időben, jé minőségben begyűjtötte, az állatokat táplálja, feji, egyszóval gondoskodik azok jó erőnlétéről és egészségi állapotáról. Bizonyos, hogy a gondozók csak olyan takarmányt etethetnek az állataikkal, amilyen a rendelkezésükre áll. De szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban — tisztelet a kivételnek — vajon felelősséggel gondoskodnak a takarmányok minőségét megállapító elemzésről? Illetékes helyen a kérdésre nemmel válaszoltak. Ugyanis csak kevés gazdaság küldi az UKSUP laboratóriumaiba kivizsgálás céljából a takarmánymintákat. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldalon pedig az derül ki, hogy a laboratóriumok kapacitása nem elegendő, mégis azt kell mondani, hogy egy-egy kerületből beküldött 100—150 takarmányminta nagyon kevés. Szépítgetés nélkül mondhatjuk, hogy a nyugatszlovákiai kerületben a takarmánykészlet választék szerint sem elegendő, s esetenként bizony aggasztó. Szlovákiai méretben a szilázskészlelnek mintegy 73 százalékára mondhatjuk, hogy jó. Ezzel szemben a fehérjedús szilázsok minőségére már nem mondhatjuk ugyanezt. A készítésnél ugyanis nagyobb igényességgel kellett volna eljárni. mint például a szokványos szilázsolásnál. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy állattenyésztésünket Így a legértékesebb anyagoktól, a fehérjéktől fosztották meg. Ha összehasonlítanánk a takarmányok béltartalmát — s ebben a kérdésben leginkább a szárazanyag jöhet számításba — Szlovákiában a szilázskészlet 2/3-ánál azt állapíthatnánk meg, hogy a szárazanyag tartalom csak 20 százalékos, ami bizony eléggé aggasztó. Az utóbbi években lényeges javulás törént a terimés takarmányok termesztésében. Főképpen a silókukorica vetésterületében és sok helyen hozamában is. Számos gazdaságban a silókukorica képezi a takarmányalap jelentékeny hányadát. Azonban sem a kukoricaszilázsnak, sem pedig az évelő takarmányok szénájának a minőségével nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Ezzel párhuzamosan a réteken és a legelőkön is kevés a fűhazam. Szükséges, hogy az állattenyésztés termelésének a fellendítéséhez minden évben az igénynek megfelelő takarmány mennyiséget készítsük be. Ez csak a terimés takarmányok termesztésének a fokozásával s a minőség javításával érhető el. Ezzel jelentékeny módon mérsékelhetjük a szarvasmarha-állomány abrakigényét, s azt más ágazatok rendelkezésére bocsáthatjuk. A fehérjedús takarmányok termesztésében szükséges, hogy a gyakorlati szakemberek kapcsolatra lépjenek a mezőgazdasági tudományok dolgozóival, s közös erőfeszítéssel, ésszerűen oldják meg a taj karmánytermesztés legfontosabb kérdéseit. I , (hoksza)
