Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-04 / 31. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. augusztus 4. Berlinben 140 ország húszezer fiatalja hét napig manifesztált á világbéke mellett. Már az első nap is az antiimperialista szolidaritás je­gyében kezdődött és a további progra­mok is a kardcsörtető háborús uszíték ellen irányultak. Az ifjúság küldöttei hangoztatták, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalom veteránjainak forradal­mi hagyományaihoz hfven az imperia­lizmus fegyveres terrorjától sem ret­tennek vissza az emberiség békés jö­vőjéért folyó küzdelemben. A függet­lenségükért küzdő népek küldöttségei megkülönböztetett figyelemben része­sültek. A résztvevők nagy üdvrival­gással üdvözölték a vietnami, a laoszi, a kambodzsai, az angolai, a kubai, a hez és egyengetik a közeledés útját. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a VIT résztvevőihez in­tézett üzenetében üdvözölte az ifjú­ságnak azt az elkötelezettségét, hogy teljes felelősséggel küzd valamennyi nép békéjéért, ideológiai, vallási ho­vatartozásra való tekintet nélkül. Hangsúlyozta, hogy az ifjúságnak fon­tos szerepet kell játszania a háborús tűzfészkek és a feszültség felszámo­lásáért vívott harcban, amelyek ko­molyan veszélyeztetik a nemzetközi biztonságot. Erich Honecker, a Német Szövetségi Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titkára be­szédében hangsúlyozta, hogy korunk ifjúságát áthatja a barátság akarata Hét nap a jövő nevében chilei fiatalokat. A lelkesedés tető­fokára hágott, amikor a népek nagy önzetlen barátjának, a Szovjetunió ifjúságának küldöttsége vonult a sta­dionba. A nézők fgy fejezték ki csodá­latukat és elismerésüket a K o m s z o­­m o 1 iránt. А X. Világifjúsági Találkozóról fel­röppenő postagalambok százai vitték a hírt, hogy a nemzetközi haladó ifjú­ság egységesen állást foglal a világ égető problémáinak tárgyalóasztalok­nál való megoldásával és üdvözlik azokat a lépéseket, amelyek a nagy szovjet békeoffenziva nyomán — a szovjet—nyugatnémet, a lengyel­­nyugatnémet, a berlini négyhatalmi egyezmény, a csehszlovák—nyugat­német szerződés, a helsinki európai biztonsági értekezlet — hozzájárultak a népek közötti feszültség enyhttésé­s ez a barátság nagy erő. Szenvedé­lyesen magáénak vallja az antiimpe­rialista szolidaritást, mert az össze­fogás mindenütt meghozza az impe­rialista agresszió és elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szabad­ságért vívott harc győzelmét. A berlini Világitjúsági Stadion — amely huszonkét évvel ezelőtt már a III. fesztivál színhelye volt — hét na­pig a béke jegyében fogadta a világ legöntudatosabb fiataljait, akik hiva­talos és baráti találkozókon megis­merkedtek egymás problémáival és elhatározták, hogy tevékenységük még nagyobb méretű összehangolásá­val, forradalmi elszántsággal küzde­nek azért, hogy minden elnyomott nép feje fölött végre teljesen kisüssön a szabadság napja. Wiriyamu nincs atérképen... A portugál gyarmatosítók újabb barbár gaztetteiről értesült a világ köz­véleménye. Adrian Hastings, angol katblikus pap a londoni Times című lapban beszámolt arról, hogy Mozamblkban működő spanyol misszionáriu­sok látták, hogy portugál katonák Wiriyamu mozambiki falu teljes lakos­ságát — négyszáz lelket — bestiális módon kiirtották. A portugál kormány reagált az Interjúra és cáfolatában azt állította, hogy Ilyen nevű falu sosem volt a térképen. Tény, hogy a portugál gyarmatok több száz faluját nem tüntetik fel a térképeken, azonban ez nem zárja ki létezésüket. A szemta­núk egyike Miguel Antoni misszionárius kijelentette, hogy hajlandó egy nemzetközi vizsgálóbizottság tagjait elvezetni a volt falu helyére. A tények azt Igazolják, hogy a lelketlen portugál gyarmatosítók Mozam­­bikban, Angolában és Bissau-Guineában számtalan települést, falut perzsel­tek fel és tettek a földdel egyenlővé. A wiriyamui vérengzés már csak a gyilkosság-sorozatok betetőzése volt, olyan égbekiáltó bűntett, amelynek napvilágra kellett kerülnie. Az események után, a holland rádióban két misszionárius bejelentette, hogy a portugál gyarmatosítók két angolai falu­ban több mint 220 lakost gyilkoltak meg. De hasonló tetteket követtek el Dayakavában és Manduábán is. A portugál katonák fasiszta módszerekkel irtják a lakosságot. A lemészárolt embereket tömegsírokba dobálják, és a felperzselés után földgyalukkal egyenlítik el a talajt, hogy eltüntessék a bűnjeleket. A gaztetteket leleplező misszionáriusokat árulás címén a portugál kor­mány hadbíróság elé akarja állítani. Azonban a terrorral nem másíthatják meg a tényeket és a világ haladó közvéleménye egyre erélyesebben köve­teli, a bűnösök felelősségrevonását. 3ommentá r unCS Az aktivitás eredménye Pártunk konszolidációs politikája egyre jobb eredményeket hoz társa­dalmunk minden szakaszán. Az átme­neti pangás után soha nem látott mér­tékben aktivizálódtak a pártszerveze­tek, melyeknek vezetőségei jó politi­kai meggyőző és nevelőmunkával ser­kentőleg hatnak a gazdasági vezetők­re. Jellemző, hogy nem ragaszkodnak az előzőleg már kidolgozott munka­tervekhez, hanem rugalmasan, a fel­merülő problémák megoldásakor a­­zonnal rövid gyűléseket hívnak ösz­­sze, és Igyekszenek eltávolítani, illet­ve megszüntetni a nehézségeket. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága alaposan foglal­kozott a gazdasági vezetők tevékeny­ségével és olyan határozatot hozott, amelynek értelmében a hibák fölött elnéző vezetőket vissza kell hívni funkciójukból. Mezőgazdasági szaka­szon is több káderváltozásra került sor. A járásokban végzett felmérések azt bizonyítják, hogy az üzemi párt­­szervezetek javaslatára tett változá­sok aránylag rövid Idő alatt máris megmutatkoznak a termelés mennyi­ségének növekedésében. Rövidesen arról van szó, hogy a jövőben nem tűrjük meg azokat a vezetőket funk­ciójukban, akik üzemükben megenge­dik a különböző lazaságokat és nem képesek a munkafegyelem megszilár­dítására. Ellenben minden támogatást megkapnak azok, akik mindannyiunk javára jó irányítással, a munkafegye­lem megszilárdításával biztosítják az állami tervek teljesítését. Népünk egységének megszilárdulá­sáról a kitűzött feladatok teljesítésé­ért érzett felelősségérzet megnagyob­bodásáról tanúskodik az a tény is, hogy népgazdaságunk az első félévi tervet sikeresen teljesítette és gazda­ságunk továbbra is dinamikusan fej­lődik. Az ipari termelés például a múlt év hasonló időszakához képest 6,1 százalékkal nagyobb. Kedvező je­lenség, hogy ezen a szakaszon a ki­tűzött feladatoknak megfelelően na­gyobb teret kapott a vegyi- és a gép­ipar. Örvendetes, hogy a közszükség­leti ipar termelése is 4,9 százalékkal haladta túl a múlt évi félévi szintet. A mezőgazdaságra főleg az állatte­nyésztési termelés növekedése a jel­lemző. A szarvasmarha-állomány 111 ezerrel (ebből a tehénállomány 60 ezer], a baromfiállomány 789 ezerrel emelkedett. Ezzel szemben 59 ezer darabbal kevesebb a sertésünk, de máris megtettük az intézkedéseket, hogy átmeneti kocák beállításával, valamint behozatallal elegendő mala­cot biztosítsunk a hizlaldák számára. A vízgazdálkodás terén is javulás észlelhető, azonban az öntözőberende­zések még mindig nincsenek kellően kihasználva, és újak építése is lassan halad. A gabona vetésterülete 26 ezer hektárral, a cukorrépáé pedig 10 ezer hektárral növekedett. Ezzel szemben azonban a burgonyáé 10 ezer hektár­ral lett kevesebb. Az előbbiek főleg azért hódítanak egyre nagyobb teret, mert a vetési, ápolási és begyűjtési munkákat lényegében már teljesen gépesítettük, azonban a burgonya be­takarításához még mindig nincsenek megfelelő gépeink. Ezért a közeljövő­ben mezőgazdasági gépgyárainknak arra kell törekedniük, hogy a burgo­nya termelési folyamatait is a lehető legkorszerűbb gépekkel végezhessük, hogy így a fizikai munka aránya mi­nél kisebb legyen. A jő eredmények természetesen megmutatkoznak a lakosság életszín­vonalának emlekedésében. Szorgalmas polgáraink pénzjövedelme az év első hat hónapjában 7,2 milliárd koronával volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. A szocialista szektorban a havi átlagos munkabérek 65 koro­nával emelkedtek. A szövetkezeti dol­gozók 6,5 százalékkal több mezőgaz­dasági terméket adtak el a közellá­­tésnak. A lakosság vásárlóerejének növekedéséről tanúskodik, hogy a kiskereskedelmi forgalom a múlt év hasonló időszakéhoz képest 5,2 szá­zalékkal növekedett. A polgároknak 4,5 milliárd korona értékű áruval töb­bet adtak el. Több ármódosítás után a kiskereskedelmi árak 650 millió ko­ronával csökkentek, és az időszakos kiárusítások következtében további 370 millió koronát takaríthattak meg a vásárlók. Társadalmunk és népgazdaságunk megszilárdulása fokozta a polgárok biztonságérzetét és kedvezően hatott a népszaporulat alakulására is. Az év első hat hónapjában 139 ezer gyerek született, vagyis tíz százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakéban és így jelenleg szocialista hazánknak már 14 millió 578 ezer lakosa van. Polgáraink növekedő aktivitása te­hát a népgazdaság döntő szakaszain szép eredményeket hozott és megvan rá minden lehetőség, hogy az év vé­géig ezeket még tovább gyümölcsöz­­tethetjük. (balia) Uetven esztendővel ezelőtt, 1903 “■ július végén és a forró augusz­tusi napokban ülésezett Brüsszelben, majd Londonban az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt II. kong­resszusa. Ее a kongresszus nemcsak az oroszországi, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban is történelmi határkövet jelentett. Oroszország a századforduló idején a kapitalizmus ellentmondásainak a gócpontja volt. A hatalmas országban megnyilatkozott a kor minden tipikus társadalmi és gazdasági ellentmon­dása. A munka, a tőke, a gyorsan fej­lődő kapitalizmus és a feudális ma­radványok, az aránytalan ipari fejlő­dés az egyes országrészekben, hihe­tetlen ellentmondásokat szült. Ezt csak tetőzte a cári önkényuralom szellemi és nemzetiségi elnyomása. A cárizmus és Oroszország földes­­urai, valamint burzsoá vezető osztá­lya mindent megtettek, hogy fenn­tartsák a társadalmi viszonyok ideje­múlt rendszerét. A tőke által kegyet­lenül kizsákmányolt munkások, a nagybirtokosok igájában nyögő pa­rasztok, a nemzetiségileg elnyomott népek harcra keltek kegyetlen elnyo­móik ellen. Oroszország a századfor­duló idején az imperializmus lánc­szemében a leggyengébb pontnak bi­zonyult. Marx és Engels tanítása alap­ján az ország marxistái ezt felismer­ték és az osztályellentétek élességét is, s azt a tényt, hogy a munkásosz­tály képviseli azt az erőt, amely maga Köré tudja gyűjteni az összes kizsák­­mányoltat. A tudományos szocializmus egyesí­tése a munkások tömegmozgalmával, a marxista elmélet továbbfejlesztése, elsősorban V. I. Lenin érdeme volt. Az orosz és a nemzetközi munkásmozga­lom vezetői közül Lenin volt az első, aki megértette és tudományosan bebi­zonyította. hogy az imperializmus fel­tételei közepette a munkásosztálynak új típusú párttá van szüksége, amely alapvetően különbözik a fi. Interna­cionále pártjaitól. Az újtipusú párt te­vékenységére vonatkozó alapelveit Ml a teendő? című könyvében fejtette ki. E műnek jelentősége abban van, hogy tovább fejlesztette Marxnak és Engéls­­nek a proletár pártról hirdetett esz­méit, feltárta, mily nagy a jelentősége a tudományos szocializmus elméleté­nek, a marxista párt és a munkásmoz­galom egyesítésének. Kifejtette, mi­lyen legyen a párt, a munkásosztály politikai vezére, a munkásmozgalom vezető ereje, amely összefogja és irá­nyítja a proletariátus osztályharcát s azt, hogy milyen nagy jelentőségű a szocialista tudat. Az OSZDMP előkészítésében nagy szerepet játszott a „Iszkra“, amelynek legfontosabb teendője volt a párt programtervezetének kidolgozása. A legfejlettebb marxisták által szerkesz­tett lap következetesen kiállt azért, hogy a tömegek társadalmi harcát a proletariátus vezesse. De különös gon­dot fordított az „Iszkra*1 a paraszt­ságra, mint a proletariátus szövetsé­gesére és felhívta a munkásosztályt, adjon meg minden támogatást a pa­raszt-mozgalmaknak. Ezerkilencszáz­­kettő tavaszán, amikor megkezdődtek a parasztzavargások, a szociáldemok­raták már világosan látták, feladatu­kat és közvetlen kapcsolatot teremtet­tek a faluval. Megjelentek a paraszt­ságot buzdító röplapok és csoporto­kat szerveztek, amelyek szociálde­mokrata propagandát folytattak a pa­rasztok között. Lenin az 1903-ban megjelent A falusi szegénységhez cí­mű brosúrájában többek között ezt írta: „Az egész orosz munkásságnak és az egész falusi szegénységnek két kézzel, két Irányban kell harcolni; egyik kezével — valamennyi burzsoá ellen, szövetségben valamennyi mun­kással, másik kezével — falusi hiva­talnokok és jobbágytartő földesurak ellen szövetségben valamennyi pa­raszttal. Az utolsó lépés pedig mind a városban, mind falun egy és ugyan­az lesz: minden földet, minden gyárat elveszünk a földbirtokosoktól és a burzsoáziától, s megteremtjük a szo­cialista társadalmat.“ А II. kongresszus programterveze­tének a kidolgozásánál éles vita bon­takozott ki az agrárkérdésben. Lenin kitűzte azt a követelést, hogy falun semmisítsék meg a hűbériség marad­ványait, többek között olymódon, hogy a parasztoknak visszaadják a „lehasí­tott“ földeket De ugyanakkor azt is vallotta, hogy a társadalmi paraszt­mozgalom kibontakozásának körülmé­nyei között a föld naclonalizálásának programját kell előtérbe helyezni. En­nek a tételnek több ellenzője akadt. Voltak olyanok, akik lebecsülték a munkás-paraszt szövetség jelentősé­gét a forradalomban. A nehéz körülmények között meg­tartott kongresszus a forradalmi marxisták győzelmét hozta az oppor­tunisták fölött. A kongresszus által elfogadott program mezőgazdasági részét Lenin terjesztette elő. Az agrár­­program a proletariátus és a paraszt­ság szoros kapcsolatának létrehozását jelentette. Az opportunisták makacsul ellenezték a programnak a paraszt­kérdéssel kapcsolatos követelését. Azt állították, hogy a parasztság nem for­radalmi erő. Ezzel végeredményben leleplezték magukat, hogy nem akar­ják és nem merik forradalomba vinni a tömegeket. Az opportunista ellen­zék lényegében a proletariátusnak a forradalomban betöltött vezető sze­repe és a munkás-paraszt szövetség ellen hadakozott. A kongresszus programjában lefek­tette a nemzetek önrendelkezésének a felismerését és élesen elítélte a na­cionalizmust, amely a munkásosztály legádázabb ellensége. Megállapították, hogy a kizsákmányoltak felszabadítá­sa nem nemzeti, hanem szocialista és internacionalista ügy. А II. kongresz­­szuson foglalták először a párt prog­ramjába a szociális forradalom és a proletár diktatúra kivívásának a gon­dolatát. Ott érlelődött az az alapvető tény is, hogy a párt a demokratikus centralizmus alapján épüljön és a pártprogram elismerésén kívül a ta­gok kötelesek valamelyik szervezet­ben aktívan tevékenykedni. Az új típusú bolsevikl párt megala­kítása történelmi jelentőségű az egész nemzetközi munkásmozgalomban. A munkásosztálynak először lett olyan egységes szervezete, amely sikeres harcot tudott folytatni az elnyomók ellen, meg tudta dönteni a burzsoázia uralmát, és megteremtette a proleta­riátus diktatúráját, s napjainkban már az országok egész sorában építik sike­resen a szocializmust. A külső és a belső ellenség mesterkedéseirlek elle­nére a kommunisták irányításával olyan erős világrendszer jött létre, amely döntően befolyásolja a világ alakulását és a háborús megoldások helyett tárgyalóasztalokhoz kénysze­ríti a legelszántabb Imperialista álla­mok kormányait Is. А II. kongresszuson létrehozott új típusú pártnak nagy érdeme, hogy a lenini elvek alapján megoldotta az agrárkérdést, és azé lett a föld, aki megdolgozza. A forradalmi harcban a parasztság mindig hű szövetségese volt a munkásosztálynak és ez dön­tően befolyásolta a proletár-diktatúra megvalósítását. Leninnek a földkér­désre kidolgozott programja megvaló­sításának a gyümölcsét valamennyien élvezzük. A szocializmust építő orszá­gokban olyan virágzó kollektív mező­gazdasági üzemek jöttek létre, ame­lyek világszinten termelnek; s kiala­kult a szövetkezeti parasztok osztá­lya, amely a munkásosztállyal szoros szövetségben biztos záloga a kommu­nista társadalom felépítésének. TÓTH DEZSŐ Szikrából lobbant a láng A szocialista országok hadseregei­nek sportkapcsolata már negyedszá­zados múltra tekint vissza. Az alkal­mi találkozásokat viszonylag rövid idő alatt sikerült rendszeressé tenni és azt sok sportágra kiterjedő gazdag esemény-sorozattá fejleszteni. 1958-ra értek meg a feltételei egy nemzetközi katonai sportszervezet létrehozásának. A Baráti Hadseregek Sportbizottsága tizenüt év óta kezdeményezője, szer­vezője в tagországok és az iitúbbi idő­ben egyre nagyobb érdeklődést tanú­sító fejlődő országok katona-sporto­lóit felvonultató nemzetközi találko­zónak. A Baráti Hadseregek I. Nyári Sparta­­kiádját a Német Demokratikus Köz­társaságban 1958-ban rendezték meg. A 11-ra 1969-ben a Szovjetunióban ke­rült sor. Ugyanezen idő alatt négy téli spartakiád is lezajlott. Tizenöt év alatt 160 sportági bajnokságon össze­mérték tudásukat a baráti hadseregek sportolói. örvendetes tény, hogy az utóbbi években számos ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai fejlődő ország hadseregei is érdeklődést mutatnak az egyre te­kintélyesebbé váló rendezvény Irént. Nemrégiben Kuba és Szomália is a bi­zottság tagja lett. A résztvevő országok hadseregei reprezentatív egyesületük és a kisebb katona sportegyesületek legjobb ver­senyzőit küldi a spartakiádokra. Kü­lönös figyelmet érdemel tehát e ver­senyek sportértéke is. A spartakiádot és bajnokságot elősegítik a soron kö­vetkező olimpiai világ- és földrész­bajnokságokra való felkészülés is. A müncheni olimpián is sok első helyet szereztek a katona-sportolók és pél­dául a kötött fogású birkózás húsz súlycsoportjában csaknem valameny­­nyi érmet a szocialista országok ka­tonái szerezték meg. A Baráti Hadseregek III. Nyári Spar­­lakiádjára augusztus 31 és szeptem­ber 11 között kerül sor. A Nemzetvé­delmi Minisztériumunk és a szervező­­bizottságok nagy erőket mozgósítanak az esemény sikeres lebonyolításáért. A múlttól eltérően nem egy helyen, hanem az országunk tíz városában ke­rül sora vetélkedő megrendezésére: Prága (a motorkerékpárosok vetélke­dője), Plzeü (sportlövészet), Liberec (röplabda), Brno (kerékpárverseny), Olomouc (ökölvívás és kosárlabda), Prostéjov (ejtőernyős verseny), Brati­slava (kézilabda), Trenčín (súlyeme­lés), Banské Bystrica (gimnasztika), Žilina (úszöverseny). Országonként 133 versenyző indítá­séra van lehetőség. Közel kétezren küzdenek majd az érdemekért, helye­zésekért, díjakért. Az olimpiai láng meggyújtására a duklai harcok színhelyén kerül sor. Az ünnepélyes megnyitó előtti héten — amely a prágai Strahovi Stadion­ban lesz — a Szlovák Nemzeti Felkelés előestéjén az nllmipai fák­lyát Banská Bystricán viszik kérész­től. А III. nyárt spartakiádának nagy jelentősége van. Komoly manifesztá­­ciőja lesz ez az internacionalista ösz­­szefogásnak és a barátság elmélyíté­sének a katonáink között. A csehszlo­vák versenyzők alaposan felkészültek a nemes vetélkedőre, s fgy várható, hogy még sikeresebben szerepelnek, mint az előbbi kettőn. Az említett vá­rosokban és a környéken bizonyára nagy lesz az érdeklődés, mivel szín­vonalas versenyt igér a hadseregek olimpiája. —tt— Meghalt Rudolf Noga Mély megrendüléssel értesítjük olvasőinkat, hogy Rudolf Noga, a Roľnícke noyfny fotoriportere —• az utóbbi Időben a Príroda Könyv- és Lapkiadó Vállalat dolgozója — 47 éyes korában, alkotóerejének teljében» rövid betegség után vá­ratlanul elhúnyt. Üjségfrói tevé­kenységét főleg a szocialista me­zőgazdaság fejlesztése terén fejtet­te ki. Szövetkezeti földműveseink építőmunkájáról számtalan fény­­képfelvétellel adott hírt a sajtó hasábjain. A mezőgazdasági újság­írók kollektívája szerény, rendkí­vül szorgalmas munkatársat vesz­tett el. Tisztelet emlékének!

Next

/
Thumbnails
Contents