Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-28 / 30. szám
Állati eredetű horgászcsalik Az eddig ismertetett állati eredetű csalikon kívül van még sok többé-kevésbé használatos, sőt tiltott csali is. Vannak vidékek, ahol harcsázáshoz a lónadályt, s a csukák és a harcsák fogására a békák egyes fajait szeretik használni, továbbá az egereket, a fiatal verebeket stb. A téli hónapokban, amikor gondot okoz a megfelelő csali beszerzése, a házi baromfi belét használják csalinak, de meg kell jegyeznünk, hogy nem kényszerűségből, sőt ellenkezőleg, a baromfibél igen hatásos keszegcsali. A csalik e csoportjába sorolhatjuk a sajtot is, amelyet főleg a márna nagyon szeret, de ízlik a keszegnek is. Friss sajttal is horgászhatunk, de jobb a sajtot előzőleg kockákra vágni és éjszakára tejbe áztatni, így elasztikussá válik és jól tart a horgon. Az állati eredetű csalik közé tartoznak a csalihalak is. Szükségesnek tartjuk ezekkel tüzetesebben foglalkozni. Gyakorlatilag valamennyi ragadozó halunkat, a pisztrángot, a saiblingot, a csukát, a harcsát, az angolnát, a süllőt, a Sügért, a ragadozó önt, a fejes domolykót és elvétve a márnát, sőt a pontyot is csalihalra fogluk. Legszokásosabb élő halra fogni a ragadozó halakat, mégpedig többféle módon; úszó segítségével (a ragadozó halaink többségére így horgászunk), lenekezéssel (süllő és harcsa), íiszós horgászattal (főleg a ragadozó őn, de a csuka is, esetleg a többi ragadozó), széllel vitetve a zsinórt (ragadozó őn Žs további halak) stb. Vannak halfajok (harcsa, süllő), amelyekre döglött hallal, sőt halszelettel is horgászhatunk. Vontatáskor is döglött hallal horgászunk, miközben a csali lehet friss vagy formaiinban konzervált hal. Gyakran jelentős nehézségekbe ütközik az élő csalihalak beszerzése és eltartása. Legegyszerűbb horgászás előtt finom horoggal kifogni őket. Ehhez is horgot használunk, legjobb szakáll nélkülit, hogy ne sebezzük meg a kishalat. A kifogott kishalakat bádoglemezből készült csalihaltartó kannába tesszük, amely lehet egy vagy kétrészes, kivehető lyuggatott betéttel. A csalihalakat csalihalfogó hálóval Is kifoghatjuk, mely rendszerint 1X1 méter méretű. Ez esetben a kishalakat beetetjük úgy, hogy finomabb korpát vagy apró kenyérdarabkákat stb. dobunk szét a vizen. A sebes folyású vízben vagy ha fúj a szél, a kenyérdarabkákat a csalihalfogó háló közepébe köthetjük. Aránylag biztos horgászmód a csalihalak kifogása palackba. Á palack legyen színtelen üvegből vagy műanyagból, 2—3 liter űrtartalma. Fontos, hogy a palack nyaka kellő szélességű legyen, hogy a kishalak zavartalanul beléjük úszhassanak. Legjobb, ha a palack fenekére néhány trágyagilisztát vagy hasonló csalit helyezünk. A palackot óvatosan megtöltjük vízzel, hogy kiszorítsuk belőle a légbuborékokat, majd spárgára kötve a mederfenékre fektetjük. Hogy minél több kishalat csaljunk a palackhoz, a környékén finom korpát hintünk szét. A korpát csipegető halak a palackba helyezett csalira hamar rátalálnak, s rövid időn belül beleúszkálnak a palackba. löntét vagy sűrű fonatú kis kiemelőszákkal fogjuk ki, vagy — ami kevésbé esztétikus — villára szúrjuk fel. A kifogott kölöntét rögtön megöljük és horogra tűzzük, de tartalékba is eltehetjük bojtorjánlevélbe csomagolva, hogy ki ne száradjon. Abban nem bízhatunk, hogy mindig sikerül közvetlenül a horgászás előtt a szükséges csalihalakat kifogni, mert van úgy, hogy rögtön horogra kerül a kishal, de megtörténhet az is, hogy még a pikkelye sem akad a horgunkba. Ezért biztosabb a szükséges csalihalakból tartalékot készíteni. Gondot okoz A pisztrángos vizeken már csak augusztusban horgászhatunk, mert itt végetér az idény. —k— A halakkal megtelt palackot egyszerűen kiemeljük a vízből. Ennek a módnak az az előnye, hogy a ragadozóhalak horgászata közben csalihalkészletünket minduntalan friss halakkal egészíthetjük ki. Egyes speciális csalihalakat, mint amilyen például a réti csík, a vázolt módok egyikével, vagy sűrűbb fonatú erősebb merítőszálakkal fogjuk ki a növényzetből vagy az iszapból. Tekintettel a törvényes rendelkezésekre, a pisztrángvizeken a csalihalakat sem foghatjuk ki földigilisztára és hasonló csalikra, azért a pisztráng legkedveltebb csaliját, a botosköazonban a csalihalak tárolása és szállítása. Kisebb mennyiségben a csalihalakat kannába is tárolhatjuk és szállíthatjuk, de nagyobb mennyiség tárolására és szállítására jobb az oxigénnel vagy levegővel megtöltött igelitzacskó. A szokványosán alkalmazott ígelitzacskót megtöltjük 2—4 liter vízzel, behelyezzük a kishalakat, s az oxigénbombából oxigént eresztünk a zacskóba. Ezt olyképpen végezzük, hogy a zacskó felső részét tenyerünkben összegöngyöljük, s a bomba tömlőjét középen a zacskóba vezetjük. Midőn a zacskó megtelt oxigénnel, a zacskót bal kezünkkel jól tartjuk, s jobb kezünkkel néhányszor fel-le fordítjuk, hogy felső része légmentesen lezáruljon. Ezután a felső összegöngyölt részt áthajtjuk és átkötözzük. Ilyen környezetben a kishalak néhány napig Is élve maradnak és állandóan frissek és élénkek. Ha nincs oxigénbombánk, a zacskót közönséges kerékpárpumpa segítségével is megtölthetjük levegővel. A csalihalak horgászatakor méltányolnunk kell a kifogható legkisebb méretre és esetleg az egyes halfajok védelmi idejére vonatkozó törvényes rendelkezéseket. így például a lápi póc nálunk igen ritka halnak számít, s tekintet nélkül a törvényes rendelkezésekre, nem szabad csalihalnak használni. Ami azt illeti, hogy melyik csalihalra kapnak rá a ragadozó halak legjobban, általánosságban az az elv érvényes, hogy valamennyi rabló hal gyakorlatilag hatalmába keríti a kishalakat, tekintet nélkül a fajbeli hovatartozóságukra. Fontosabb a zsákmány térfogatbeli alkalmassága. Ezt véve tekintetbe, a galócázásra, harcsázásra és csukázásra nagyobb kishalat is alkalmazhatunk, de a ponty, a ragadozó őn, a keszegek, a süllők, a sügérek stb. horgászatára a kisebb halak alkalmasabbak. Ha azonban elegendő kishalunk van és választhatunk közülük, kínáljuk fel a ragadozónak a legkedveltebb, esetleg legszokásosabb táplálékát, vagyis azt a csalihalat, amelyre az illetékes ragadozó hal a környezetében leggyakrabban vadászik. Ezért a pisztrángot és a saiblingot botoskölöntével, kövi csíkkal vagy csellével, a galócát keszeggel vagy Petényi márnával csaljuk horogra, a csukának koncért, kelét, küllőt, ezüstös balint vagy sügért, a süllőknek és a sügéreknek szívárványos öklét és kurta baingot, a keszegnek kövi csíkot vagy vágócsíkot kínáljunk fel, s a harcsa számára akár nagyobb keszeget, kárászt, réti csíkot, a ragadozó őn részére pedig szélhajtó küszt stb. tűzzünk a horogra. Figyelmeztetnünk kell még a csalihalakkal való óvatos bánásmódra, miközben érvényes az az elv, hogy a csalihalaknak minél hosszabb ideig kell kitartaniuk a horgon és széles hatósugárban kell mozogniuk, mert így hamarabb kerülnek a ragadozó hal látóterébe és azt előbb támadásra Ingerük. Ezért ajánlatos általában a legedzettebb csalihalakat, például a koncért, a kelét, a küllőt, a kárászt, a réti csíkot, a csapósügért stb. előnyben részesíteni. A szélhajtó küsz és a sujtásos küsz nem él sokáig a horgon. —k — Golyós lövedék Már az első vadászfegyverekből, amelyek cilindrikus csöve (egész hosszában egyforma átméretű) simafuratú volt, a sörétes lövedéken kívül ólomgolyóval is lőttek. Ezeket a lövedékeket a további fejlődés folyamán kiszorították a hengeralakú ólomgolyók, amelyek repülés közbeni stabilitása a kiválasztott célpont felé már nagyobb volt. A későbbiek folyamán, amikor megkezdődött a többé-kevésbé keskenyebb csőtorkolatú sörétesfegyverek gyártása, időszerűvé vált a különféle alakú és szerkesztésű ólomlövedékek sorsának megoldása is. Ezek közé tartozott például a német gyártmányú Brennecke, Ideál, a csehszlovák gyártmányú S-Ball, amelyek teljesen vagy részben üregesek, illetőleg kívülről bordázattal vannak ellátva, hogy alkalmazkodhassanak a csőtorkolat szűküléséhez és bizonyos tengelykörüli körmozgást vegyenek fel, nehogy keresztben forogjanak a levegőben. Ezeket a lövedékeket a vadászgyakorlatban a mai napig használjuk. Amikor ezeket a gyárilag készített lövedékeket pillanatnyilag nem lehetett az üzletben beszerezni, egyes vadászpuska-mesterek egyszerű módszerekkel házilag kezdték előállítani. Figyelmeztetni kell vadásztársadalmunkat, hogy az ilyen nem tökéletes lövedék esetleges alkalmazása veszélyes. A hivatatlan házi lövedéköntők gyakorta helytelen keménységű ólommal dolgoznak és lövedékük formája is eltérő a kívánt paraméterektől, aminek következtében a lövés leadásakor a fegyver megrongálódásán kívül a vadász is megsérülhet, esetleg halálosan megsebesülhet. Nálunk az érvényben levő rendelkezések értelmében a fentebb ismertetett öntvénylövedékeket, kizárólag vaddisznó lövésre használhatjuk, vagyis a szarvas, a dámvad, a muflon és az őz vadászatakor az ilyen lövedékek alkalmazása tilos. Ugyancsak tilos sörétes tölténnyel csülkös vadat lőni. Sajnos, LÖVEDÉKEK SÖRÉTES FEGYVERBE (Balról fent) 1. Gömbölyű ólomgolyó, 2. Ideal lövedék, 3. Brennecke lövedék, 4. S Ball bordás ólomlövedék, 5.—6. S-Ball 1972, az acél magot műanyag veszi körül (elölnézetben és keresztmetszetben). — Ob. tusrajza — A vadról való gondoskodás kapcsán e hónapban befejezzük a terimés takarmányok készítését és begyűjtését. Már most intézzük a hereféleségek vagy a jóminőségű széna beszerzését, lehetőleg szerződéses alapon, a szállítási határidők feltüntetésével. Gondoskodjunk a takarmány megfelelő raktározásáról és annak minőségét időként ellenőrizzük. A területjárás során kisérjük figyelemmel a vad tartózkodási helyeit, főleg a csülkösvad esetében, hogy a kilövés idejéig megismerjük vadállományunkat, mert így a selejtezés munkája könnyebb és biztosabb lesz. Augusztusban vadászhatunk gímszarvasra, szarvastehénre, szarvasborjúra, őzbakra, vaddisznóra (korra és nemre való tekintet nélkül), borzra, vadkacsára, sárszalonkára, örvösgalambra, balkáni gerlére és az egész évben lőhető kártékony vadfajokra.' К. K. sörétes puskába azonban egyes felelőtlen vadászok, főleg a déli járásokban a nyulat .„összetévesztik“ az őzzel. Amennyiben a vadász vétene a vadászati törvény vagy annak végrehajtási rendeletéi ellen, nemcsak jogi büntetés sújtaná, de fegyelmi eljárás is indulna ellene. Ezzel összefüggésben közöljük, hogy vadászfelszerelést forgalmazó üzleteinkben árusítani kezdték a sörétes puskában alkalmazható lövedék-újdonságot, az S-Ball lövedék 1972-ben szabadalmazott legújabb változatát. Ezt a „lövedék-slágert“ a Blanícke strojírny, n. p. Vlaším dolgozói hívták életre, s műszaki és ballistikai alkalmasságát az illetékes prágai ellenőrző intézet vizsgálta felül. (Csl. zkušebna zbraní a stfeliva pro civilní potrebu). A hozzáértő szakemberek részére ezen vizsgálati eredmények legfontosabb részeit az alábbiakban ismertetjük. A tárgyalt lövedék esetében egy teljesen új, egyben maradó lövedékről van szó, amely acél magból áll, amelyet műanyag palást vesz körül, s mindez megfelel a sörétes lövedék belső szabványméreteinek a szokványos kaliber- vagyis öbméretekben. Az új lövedékeket, amelyeket 12-es valamint 16-os öbméretben gyártanak a vadásznyilvánosság nyilván nagy érdeklődéssel fogadja. Az új S-Ball (patent CSSR 1972) ballistikai és technikai adatai tehát a következők: Vizsgált értékek Mennyiség (súly) puskapor . . , , , lövedék ..... Ütném a csővégen (Eo) ■ (kilopondméterben) . Ütőerő 25 m távol. (E 25) . A lövedék behatolási mélysége (puha fenyőfába 50 m-röl) 14 cm — Szóródás (10 lövés átlaga) 50 m-re fegyverféleség , . . ZB 132—20 cm JZ 18—20 cin fegyverféleség . . . ZP 49—20 cm ZP 45—22 cm Legkisebb lötávolság . . 970 m 900 m Az ismertetett új S-Ball 1972-es töltény lövedéke pontosabb, hatásosabb és biztonságosabb az eddigieknél, s tépőhatása, valamint ölőképessége is nagyobb. Kiválóan alkalmazható vaddisznóra, mégpedig legkevesebb 35—50 méternyi lőtávolságra, főképpen Dél-Szlovákia síkvidéki és ártéri erdőiben. Alkalmazható szűkülő csőtorkolatú sörétes fegyver, valamint 65 és 70 mm-es tölténykamra esetén is. Dél-Szlovákia vadászai, akik nagyobbrészt apróvadra vadásznak és ezért sörétes fegyverrel rendelkeznek, bizonyára nagy megelégedéssel fogadják az új „S-Ball 1972“ jelzést viselő töltény egyöntetű lövedékét, amely kisebb távolságra, kiváló ballistikai tulajdonságai kihasználásával előnyösen alkalmazható vaddisznó lövésre. MARTIN KULICH (Bratislava) 12-es öbinéret 16-os öbméret 2Д g 24,4 g 248 kpm 175 kpm 1.4 g 24,0 g 241 kpm 184 kpm A SZVSZ KB Elnöksége 1973. június 29-i ülésén jóváhagyta az élő vad felvásárlási és eladási árait, amelyek az 1973/ 1974. évi idényre vonatkozóan lépnek életbe. Az élő vad illetékes negyed évre (zárójelben) vonatkozó felvásárlási árai a következők: szürkefogoly (a 4. és az 1. n.) 50.— korona, fácán (a 4. és az 1. n.) 50,— korona, mezei nyúl, bak (a 4. és az 1. n.) 150.— korona, mezei nyúl, nőstény (a 4. n.) 150.— korona, mezei nyúl, nőstény (az 1. n.) 200.— korona. Ezek az árak egy darab vadra vonatkoznak, a modrankai vagy a salai vadbefogó állomásra szállítva. Ha a vadásztársaság száz százalékra teljesíti szerződéses élővad eladási kötelezettségét, akkor minden fácán után két korona, a szürkefogoly után pedig egy korona felárat fizet a vadbefogó állomás. Egy mezei nyúl után a 4. negyedévben (nemre való tekintet nélkül) 23 korona felárat, s ugyancsak egy mezei nyúl után az 1. negyedévben (nemre való tekintet nélkül) 28 korona felárat fizetnek. Az élő vad eladási árai: szürkefogoly (a 4. és az 1. n.) 70.— korona, fácán (a 4. és az 1. n.) 70,— korona, mezei nyúl (a 4. negyed évben) 135,— korona, mezei nyúl (az 1. negyed évben) 165.— korona. A fenti árakat ivararány szempontjából a szürkefogoly esetében 1:1, a fácánra vonatkozóan 1:3, a mezei nyúl átadásakor pedig 1:1 arányban értelmezzük, a szállítási költségek térítése nélkül. K. K.
