Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-28 / 30. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. fftliue 21. él után öt óra körűi jan az. шо. A könyvtárosnöt magányosan, munkájába mélyedve találtam. Mikor megtudta ml járatban vagyok, kissé elkomorodott. — Nem sok jót mondhatok. Amit említek, annak sem az olvasók, sem a helyi vezetők nem örülnek túlságosan. Dehát nem lehet csak virágzó, illatozó rózsákról beszélni ott, ahol még nagyon sok csalán terem. Nem nagyon értettem a burkolt célozgatást, de kérdezésre nem maradt időm, mert a népkönyvtár vezetője belelapozott egy vastag jegyzettömbbe, s már sorolta is a legfontosabb adatokat. Megtudtam, hogy a félév végén háromezerkétszáznyolcvanegy kötet könyvet tartottak nyilván. A kétszázhatvanhét állandó olvasó mintegy háromezerkilencszáz esetben kölcsönzött könyvet. Az olvasók zöme az iskolások, illetve a 15—25 év közötti fiatalokból tevődött össze. — Tudja, az emberekkel meg kell szerettetni a könyvet, az irodalmat. Ezt itt hosszú ideig elhanyagolták, ezért a könyvtár tevékenysége is ellaposodott. Pár évvel ezelőtt szinte semmit sem fordítottak a könyvállomány gyarapítására, a választék bővítésére. Három éve, hogy átvettem a könyvtár vezetését. Akkor ezerhatszáz volt a kötetek száma. Évente többszáz darab könyvet vásárolok. Talán- ennek köszönhető, hogy egyre több fiatal keresi fel a könyvtárat. Időnként az idősebbek közül is bekopogtatnak. Ok sem távoznak üres kézzel. A könyvtárosnő azt is elmondta, hogy korábban egy öreg kastélyban volt a könyvtár, ahol még fűteni sem lehetett. A téli hónapokban csak véletlenül tévedt be egy-két olvasó a könyvek birodalmába. A hideg, zord környezet senkit sem vonzott. Végül is lakatot tettek a könyvtár ajtajára, mert a könyvtár vezetője megfázott a fűtetlen helyiségben. Hosszan tartó kényszerpihenőre, orvosi kezelésre szorult. Ezáltal csökkent az olvasók, a kikölcsönzött könyvek száma, s ezért a könyvtárat kizárták a kerületi versenyből is. A könyvtárosnő később csak egy feltétellel volt hajlandó munkába lépni: ha a község vezetői olyan helyiséget bocsátanak a könyvtár rendelkezésére, melyekben fűteni is lehet. Így került a könyvtár a hnb épületébe. Körülnéztem. A könyvtárosnő észrevette vizsgálódó tekintetemet. Szintén körülpillant a teremben, majd kissé komoran szólt: — Nem valami vonzó környezet, ugye? Igaza volt. A falak mellett új állványok, a polcokon kötetek százai. Egyik-másiknak már kissé tépett a köntöse. Könnyen ki tudtam volna válogatni a legolvasottabb példányokat, pedig csak először jártam ott. Rojtos függönyök, csupasz padló, sehol egy szék, egy asztal, sőt újságokat, képeslapokat sem láttam. A gyengén pislákoló lámpafény csak ráadás. — Az új könyvespolcokra a járástól kaptunk tízezer koronát. Az idén kilencezret adtak a további kellékek, székek, asztalok vásárlására. Most kárpitozott székeket keresek, de még ígéretet sem kaptam sehol. Ha meglesz a bútor, megnyitjuk a harmadik termet is. Ügy szeretném elrendezni a könyveket, hogy az egyik teremben az ifjúság, a másikban a felnőttek számára alkalmas irodalom kapjon helyet. A harmadik helyiségben olvasószobát szeretnék berendezni. Kényelmesebbé, vonzóbbá akarom tenni a népkönyvtárat. A könyveket is újra kellene foglalni, dehát egyedül nem győzöm. Az iskolából volt néhány diák segíteni, de ők is megúnták. A beszélgetés lassan vontatották vélt. Éreztem, most már csak a ké-" nyes dolgok vannak hátra. Milyen | problémákról van szó? Hamarosan" megtudtam. Kezdjük talán azzal, hogy s a hnb sem anyagilag, sem erkölcsileg" nem támogatja a könyvtár tevékeny-1 ségét. Vajon miért? A község vezetői-^ nek talán nem érdekük, hogy felien- к dűljön, fejlődjön a falu kulturális éle-J te? Mert a népkönyvtár ugyebár £ szintén jelentős kulturális, népnevelő " tevékenységet fejthet ki. Igaz, csak J ott, ahol megvannak hozzá a feltété- * lek. E tekintetben dicséret Illeti a J helyi szövetkezetét, amely évente | ezer koronát ad a népkönyvtárnak N könyvvásárlásra. Lényegében ennek | köszönhető, hogy évről-évre gyarap-' szik a kötetek száma, bővül a válasz-g ték.. 4 A másik, szintén rugalmas megöl-1 dásra váró probléma a takarítónő ^ kérdése. A könyvtár vezetője immár! negyedik éve végzi a takarítónő fel-' adatát is, és — saját bevallása szerint | — ez ideig még egy fillér jutalmat " sem kapott érte. A község vezetői elő-1 szőr úgy döntöttek, nem kell a könyv-" tárba takarítónő. Takarítson, hordja | a szenet, fűtsön a vezető, s azután ' majd megszavaznak neki havi két-' háromszáz koronát. Ezt már egyéb- * ként negyedik éve Ígérgetik, de eddig még semmit sem tettek. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a község és a művelődési otthon vezetői azon vitatkoznak egymás között, ki fizesse ki azt a pár koronát. Beszélgetésünk befejeztével lehangoltam reménytelen arckifejezéssel nyújtott kezet a népkönyvtár vezetője. Ennyi év után talán már nem is bízik a könyvtár körüli problémák kedvező megoldásnak lehetőségében. Végezetül még annyit: mindez a nitrai járásban, a közel kétezer lélekszámú Jelenec (Gimes) községben történt. Gál Mária könyvtárosnővel együtt mi is kíváncsian várjuk, mikor és milyen döntést hoznak a község vezetői a fent említett problémákkal kapcsolatban! KÁDEK GÁBOR Ebben az időszakban a tanulók jó munkájának jutalmáért az iskolák irányítói kirándulásokat szerveznek, hogy megtekintsék az ország nevezetesebb tájait. Ezekben a napokban sokan látogatnak el Szlovákia fővárosába is, hogy megtekintsék annak nevezetességeit, ■ különböző intézményeket és az új lakónegyedek égbenyúló toronyházait. Természetesen, közben időt szakítanak arra is, hogy hajóra szánjanak és megcsodálják a vén Dunát és romantikus vidékét. fan Kollar Amikor az orvos első alkalommal megérkezett, a beteg válságos állapota már húsz perce tartott: hányt és erős fájdalmat érzett a gyomrában. Benar doktor injekciót adott a betegnek, belediktált egy liter kávét, és csak hajnalban távozott mellőle, amikor már meggyőződött róla, hogy a veszély elmúlt. Amikor hazaért, gondolkodni kezdett: semmi kétség, Roger Arno arzénmérgezés áldozata. Másnap ismét meglátogatta. — Van-e arzénvegyület azok között a szervek között, amelyekkel dolgozik? — Hát... — Arno elgondolkozva megvakarta a fejét —, nem mondhatnám. Egyébként sem értek sokat a vegyészeihez... Mint a többi föld műves, én is kész rovarirtó szereket vásárolok. — Legalább jól megmossa a kezét, miután dolgozott velük? Roger Arno sértődötten felkapta a fejét: — Ha paraszt vagyok is, nem vagyok disznó. Minden reggel és este zuhanyozni szoktam! — Ne sértődjön meg mindjárt, csak mint orvos érdeklődtem ... Mit vacsorázott tegnap? — Amit minden nap szoktam, levest és egy kis húst. — Es mosolyogva még hozzátette: — Talán túlságosan mohón ettem... Remek leveseket főz ez az én feleségem, Amélia. Amikor másodszor hívták az orvost, első szempillantásra megállapította, hogy a beteg most sokkal rosszabbul van, mint előző alkalommal. Bőre fehér volt, elszíneződött, végtagjai jéghidegek, pulzusa alig vert. Az orvos azonban nem hagyta fel a reményt. Ismét injekció, kávé következett, úgy hogy Arno néhány óra múlva már hálásan mosolygott rá. — Köszönöm, doktor úr! Már három napja nem tudom, mi van velem. Remélem, nem rák. Amikor Bemard doktor hazaért, megvizsgálta a betegétől hozott étel maradékot. Gyanúja beigazolódott Roger Arno mérgezett ételt kapott S azt is megállapította, hogy az egye dűlt bűnös csakis Amélia, a paraszt «. MEROE: I A műfordítás megbecsülése felesége. Ki másnak lehetett alkalma arra, hogy arzént keverjen az ételébe. Már jó tíz évvel ezelőtt is, amikor Amélia apja meghalt, gyanúsnak találta a dolgot. Talán boncolást kellett volna elrendelnie. Amikor az orvos harmadszor is megérkezett Arnoék házába, Rogert izgatott, feldúlt állapotban találta Amélia holtteste mellett. — Mindjárt értesítettem, doktor úr, mihelyt láttam, hogy baj van. Az orvos azonban már nem segíthetett. Az asszony szörnyű kínok után kiszenvedett. — Mint mindennap, most is az asztalhoz ültünk, hogy ebédeljünk — mondta Roger. — Mihelyt megettük a levest, feleségem rosszul lett. — A felesége főzte a levest? — Igen; és mint mindig tele tányérral adott. Mivel azonban nem voltam éhes, kihasználtam az alkalmat, s amíg a konyhában volt, felcseréltem a tányérokat. Doktor Benar mindent megértett. Elhatározta, hogy nem csinál ügyet a dologból. Mi haszon lenne abból, he a közvélemény megtudná, hogy Amélia saját gonoszságának áldozata lett. Meg akarta mérgezni a férjét, s helyette ö ette meg a halálos adagot. A temetés napján, amikor Roger magára maradt, tele pohár konyakot töltött magának. Nagy bolond ez аг orvos — gondolta magában — könynyen be lehetett csapni. Elég volt két kisebb adag arzént lenyelni, utánc, kigondolni a történetet az elcserélt tányérokról, és máris nyugodtan megmérgezhette feleségét. Megérte a kockázatot, hiszen jókora földet örököli Amélia után. A megmaradt arzént majd holnap eldobja. Hajnalig szövögette a terveit, akkor felugrott, hogy munkája után lásson Egy erős adag kávét főzött magának morgott, mert csak porcukrot talált három kanállal is a kávéba tett, aztán felhajtotta az italt. Furcsa íze volt. # # # Amélia ugyanis rendszerető asszony volt. Halála előtti napon a szekrény mélyén egy zsákocska fehér port ta Iáit. Beleöntötte a cukrosdobozba mert úgy vélte, hogy ott a helye. Amikor az orvos megérkezett, Ro ger Arno már régen halott volt. Тете tésén ott volt az egész falu, méghatottan mondogatták az emberek: 1 — Nagyon jó férj volt, nem tudte elviselni felesége halálát. A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Szőttes népművészeti együttes zenekara Vontszemű János prímás vezetésével sokat szerepelt a nyári rendezvényeken. Hold-mosolyú esték hulló gyémántjai borultak homlokodra ... Megszületett a kenyéri A parasztok ráncai közt felszáradtak a sós kispatakok, fáradt szemükben a fény vidám, duhaj tánca lobogott. Rózsaarcú lányok éneke kergette a bátor legény-szívekét, s csordult az óbor csengő poharakba... Megszületett a kenyér! A kaszák •hattyúdala elhalt, eldőlt már minden kalász, s az emberek hála-sóhaját vígan kisérte az áldomás. váló szlovák klasszikus, Kukučin öt, mondhatnám legjelentősebb művét, továbbá Ondrejov: „A földön a te csillagod“ című regényét, Jarmila Glazarová: „Adventijét, Božena Nemcová műveit, elsőként a „Falu a Sumavában“ című regényét... Most, hogy visszatekintek sokéves fordítói tevékenységemre, úgy érzem, örömet szerzett ez a munka, de azt is hozzá kell tennem, hogy bizony sok gonddal, nehézséggel Jár és igen-igen nagy szorgalom kell hozzá. Szorgalom, türelem, önfegyelem. — Milyen színpadi művet fordítasz jelenleg? — Vladimír Körner fiatal cseh író regényét, amely nagyon érdekes és élvezetes olvasmány, s bizonyára megnyeri majd a magyar olvasók tetszését. A könyv a XIII-ik század keresztes háborúiról rajzol nagy történelmi tablót. — Mik a további terveid? — Remélem, még néhány könyvet lefordítok, lefordíthatok, ha az erőm engedi. Ogy érzem, még nagy feladatok állnak előttem, előttünk, még sok-sok érdemes szlovák és cseh könyv vár a fordítójára és ebben a hasznos, népeink barátságát erősítő munkában én is részt szeretnék vállalni, legalábbis addig, amíg a fiatalok tőlem és kortársaimtól át nem veszik a stafétabotot — mondotta dr. Hubik István műfordító, az idei Madách-díjas. Munkájához olvasóink nevében sikert kívánunk és egyúttal gratulálunk a Madách-díjhoz. —D. Gy.— Miért mostohagyerek? ' Sok szó esett már hazai magyar I irodalmunk kapcsán a hídszerepről, 'arról a tevékenységről, amelyet íro- I dalműnk vállalt a cseh és szlovák 'írók bemutatásával mind a hazai mahgyar olvasóközönség, mind a magyarsországi olvasótábor tájékoztatására, |hogy népeink megismerjék egymás 'irodalmát, kulturális eseményeit. Mondanunk sem kell tehát, milyen nagy 'szerep hárul a szépirodalmi művek к fordítóira, tolmácsolőira. Dr. Hublk "litván, a Madách könyvkiadó főszer| kesztője egyike azoknak a fordítókénak, akik hosszú évek során számta|lan cseh és szlovák szépirodalmi műivel ismertették meg a magyar olvasóikat. Nevével gyakran találkozik az J olvasó s a lefordított művekből meg- I állapíthatta, hogy munkája kiváló és J rangos. Dr. Hubík István e többévtizeídes tevékenységéért ebben az eszten- Időben méltó elismerésben részesült, ^neki ítélték oda az idei Madách-díjat. |Én elsősorban azért kerestem fel, Jhogy mondjon néhány szót eddigi iro|dalmí munkásságáról, műfordítói tevékenységének jelentősebb állomásai- I ról. I — Az első könyvet húsz évvel ez- J előtt fordítottam, mégpedig Kukučín: I „Falusi regény“ című elbeszélés-köte- J tét —- emlékezett Hubík István. — I Azóta rendszeresen fordítok s fordí"fásaim ma már vagy negyven kötetre ^rúgnak. Fordítottam regényeket, elbe- I széléseket, útleírásokat és esszéket, ^leginkább persze szépirodalmat, cseh |és szlovák írók műveit. к — Sorolj fel egynéhányat kiemelkedő műfordításaidból. 1 — Megemlíthetem mindjárt a kí' h Száznyolcvan évvel ezelőtt 1793. júius 29-én született Mošovce községien JÁN KOLLÁR, filológus, etnográfus, filozófus, politikus és szlovák költő, A dicsőség lánya című tersek szerzője. Kevés mű játszott ilyan fontos szerepet a szlovák és a izláv népek életében, mint éppen \ dicsőség lánya című műve. ján Kollár ezen müvén kívül mást is írt, de szék, mintha árnyékban maradtak rolna nagyszerű főműve mellett. Ján Kollár iskoláit Kremnicán, Banská Bystricán és Bratislavában, egyetemi tanulmányait pedig Jená-ban végezte el, ahol érintkezésbe került az akkori időszerű eszmei és művészeti irányzattal. Már akkoriban kialakult benne a nemzeti szabadság és önállóság gondolata. Több éven át, mint evangélikus lelkész tevékenykedett Pesten. Az 1848— 1849-es forradalom után a bécsi egyetemen működött, mint az archeológia tanára. Amikor hazajött, azonnal hozzálátott verseinek kiadásához, amelyek „Költemények“ címen jelentek meg 1821-ben és nagy elismerést váltottak ki. Ez a versgyűjtemény voltaképpen forrása későbbi főművének „A dicsőség lánya“ című verseskötetének. Ezt azután újabb szonettekkel és énekekkel egészítette ki és rövidesen rá 1824-ben Ján Kollár versei ez alkalommal már „A dicsőség lánya“ címen (három énekben) jelent meg. Ebben nemcsak kiegészítésről és kibővítésről volt szó, hanem ezzel a nemzeti öntudat felébresztésére, a nemzeti hősiességre akart buzdítani egy jobb és dicsőségesebb szláv jövő érdekében. Már 1832-ben egy újabb kibővített kiadásban (öt énekben) jelent meg A dicsőség lánya című műve. Habár ezt a kiadást már nem fogadták olyan kitörő örömmel, mint az 1824-ben megjelent első művét, mégis erős ideológiai és művészeti lendületével egy fontos küldetést töltött be: példát mutatott a kortársaknak és ösztönző forrása lett a jövő generációnak. Ján Kollár előkelő helyet töltött be a nemzeti kultúra fejlesztésében szlovák népdalok gyűjtési és folklórista tevékenységével is. Šafarikkal és Benedikt Ján-nal kiadták a „Szlovák népdalok“-at, mely mű nagy úttörői munka volt. A nemzeti kultúra kincseskamrájának igazi ékessége azonban szlovák népdalgyűjteménye a „Nemzeti dalok“ voltak, mely hatalmas és reprezentáns műhöz hasonlóval még más nemzetek irodalmában sem találkoztunk. A népdalgyűjtemény a mai napig sem vesztett vonzóságából és alapforrása maradt a szlovák népi költészet megismerésének és tanulmányának. Ján Kollár „A dicsőség lánya" című föművével tartósabb szobrot állított fal önmagának, mintha az ércből készült volna. rp.
