Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-29 / 52. szám

1973. december 29.

SZABAD FÖLDMŰVES.

15

Az életre

.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Ч\Ч\\\\\\\\\\\\\Х\Ч\\>\\\\\\\\\\\\.

Mint az élet minden területén, a diákéletben is vannak szürke hétköznapok és piros betűs ünnepek. A szalagavató a legszebb és legemlékezetesebb diákünnepek közé tartozik. A diák, a tanár és a hozzátartozó számára egyaránt megható, bensőséges esemény ez. A teltűzött zöld szalag nemcsak azt jelképezi, hirdeti, hogy viselője rö- Щ videsen az érettségi bizottság elé járul bizonyítani — négy év alatt szorgalmasan tanult, felkészült az életben való becsületes helytállásra. A zöld szalagocska a tanárok és a szülők Igyekezetének, jó nevelő-oktató munkájának bizonyítéka Is. Egyben arra is emlékezteti a diákot, elkövetkezett az ismétlés, az erőgyűjtés, a vizsgára való készülődés ideje, s hogy rövidesen meg kell mutatnia, rászolgált a belé helyezett bizalomra.

utat, amelyen a tanár és diákja megértésben, örömmel haladhat együtt. Szerettem az osztályt, s az is engem. Ezért is nehezek ezek a percek és lesz még nehezebb a búcsúzás...

Tóth Imre Klasovból, a nitrai járásból került az Ipolysági „mezősuliba“. Édesapja gyári munkás, édesanyja viszont az idénymunkák dandárjában elel járogat a szövetkezetbe. Imre gyermekkora óta szereti a természetet, a növényeket, az állatokat. Minden könyv érdekelte, amiből valami újat tanulhatott a természetről, annak titkairól és törvényeiről,

— A kezdet kezdetén nem ment minden úgy, ahogy elképzeltem. Mégsem léptem vissza, mert megtanultam — a célokért küzdeni keli. Félek-e az érettségitől? Ammondő vagyok, többé-kevésbé mindenki tart tőle, csak kevesen merik bevallani. Én igen. A tanulmányi átlagom

Kocsis Valéria nyílt tekintetű, kissé szűkszavú lány. Meglehet, a diákotthonban, vagy az órák közötti szünetekben jobban pereg a nyelve. Azt mondja Kamenný Mostról {Kőhídgyarmatról) jött Ipolyságra tanulni. Nagyszülei a szövetkezetben dolgoznak, általuk szerette meg a mezőgazdaságot. Szeretne ö is ott dolgozni, ahol az ország kenyere születik.

— Minden vágyam, hogy a növénytermesztésben kapjak munkát. Persze még hátra vannak a vizsgák. A lányok ilyenkor általában jobban rettegnek, mint a fiúk. Ez az én esetemben is érvényes. Mindenesetre úgy készülök, hogy ne okozzak csalódást senkinek, aki bízik bennem. A kamenfni Garamvölgye egyesült szövetkezet

Később pedig — amikor a tenniakarás is mindjobban fűtötte — a Sahy-ban működő egységes földmüvesszövetkezet időszaki brigádmunkása lett, majd teljesen elkötelezte magát a mezőgazdasággal. Érthető, hogy a középiskolai tanulmányai sikeres befejezése után tovább szeretné gyarapítani szakismereteit és a szüleit is boldoggá tenné azzal, ha pár év múlva állatorvos — esetleg, mint mérnöki képesítésű zootechnikus — kopogtatna a szülői ház ajtaján.

A Pleva család — amelynek az Ilonka nevű tagját találtuk a végzős diákok között — a fiatal mama vallomása szerint, bár nem a mezőgazdaságból él, de a városi életformát háztáji kertészkedéssel színesíti. A kis „kertészleány“ gyakori vendége volt a helybeli mezőgazdasági középiskolának is, ahol a kis- és nagyszüneti „folyosóviták“ alkalmából megérett benne az elhatározás, hogy ő is ennek az iskolának a tanulója lesz. Most, hogy a középiskolai tanulmányainak befejezése előtt áll, a leghöbb vágya, hogy a helybeli efsz-ben olyan munkabeosztást kapjon, amely lehetőséget nyújt elméleti felkészültségének teljes érvényesítésére, főleg a növénytermesztés szakaszán.

• • •

Néhány mondat erejéig Danis Ferenc mérnököt, az iskola igazgatóját is meginterjúvoltuk.

— Annak idején negyvenketten indultak, s most harminchét diák mellére tűztük fel a zöld szalagocskát. Ha az oszA teremben ünnepélyes hangulat uralkodik. Az utolsó hajtókára is felkerül a zöld szalagocska. A lányok pirosló arccal és csillogó szemmel pislognak. Egyik-másikuk pillantása a szülők sorai között kutat, biztató támaszt keresve. Mintha a fiúk szeme is fényesebben villogna, mint máskor. Az osztályfőnőknő halkan, meghatottan beszél. Valami kaparássza a torkát. Érthető, az első saját osztályát készíti az életre. A kis család minden tagját fiának, lányának tekinti. Talán túlságosan is közel állnak a szívéhez. S akit megkedveltünk, akivel jóbanrosszban együtt éreztünk, azzal nehéz úgy kezet szorítani, hogy közben az egyre közelgő elszakadás pillanatára ne gondoljunk. Ilyenkor bizony összeszorulnak a torkok, nehezebb a lélegzet, a szó.

Ipolyságon vagyunk. A Mezőgazdasági Műszaki Középiskola végzős növendékéi már ä térített asztal mellett ülnek. Mellükön ott díszük a zöld szalag. A szemekben a meghatottság és ; büszkeség fényei villognak, i zenekar halk melódiákat játszik, az ünnepi feszültség lassan tovaszáll. A szülők büszkén nézik gyermekeiket és a tanárok keblében is tanyát üt valami kimondhatatlan jő érzés.

Pár perc s már felszabadult, vidám társalgástól hangos a terem. Peregnek az emlékezés filmkockái, szavakká testesülnek a legrejtettebb vágyak, tervek, elképzelések. Kitárulnak a diákszívek.

Az érettségire készülődök osztályfőnöke Kozár Mária mérnöknő. Vajon mit érezhet ilyenkor egy tanár, aki pár hónap múlva elindítja diákjait az élet útján?

— Felemelő érzés tudni, hogy az én tenítványaim is rövidesen az érett emberek soraiba lépnek, bekapcsolódnak az alkotó, termelő munkába. Nem vagyok híve a nagy szózatoknak, de szocialista mezőgazdaságunknak még valóban sok középfokú és mérnöki képesítéssel rendelkező szakemberre van szüksége ahhoz, hogy valóra válthassuk a termelés fejlesztésével kapcsolatos távlati elképzeléseket. Jó tudni, hogy én Is részt vállaltam a munkából. S hogy hogyan végeztem feladatomat, azt a diákok helytállása mutatja meg idővel. Ugyanakkor kicsit fáj is, hogy ezt a jól összekovácsolödott közösséget, ezt a kis családot mihamar szárnyra kell bocsátanom.

Ezerkilencszázhatvannégyben végeztem — vallja Kozár tanárnő önmagáról. Két évet a termelésben dolgoztam, s 1956 óta tanítok. Mit? Biológiát, növényvédelmet és orosz nyelvet Először bíztak a gondlaimra egy egész osztályt. Az osztályfőnöki teendő örömöt és gondot, jogot és még több kötelességet lelent. Szívesen és örömmel vállaltam és végeztem a feladatot. Meggyőződésem, megtaláltam azt az

készülnek

\\\\\4V\\\\\\VkVíNotVkVC««^\VCk\\\\\\SXV\V^\^\\4\\\\\\\\\\\\\\V\\\^^^

2,2 körüli. Nem a legjobb, igaz, de igyekszem tökéletesen felkészülni a vizsgákra. Nem bízok semmit a véletlenre. Az üzemszervezéssel valahogy haragban vagyok, ezt kell majd legjobban áttanulmányoznom.

— S az érettségi után?

— Hazamegyek a szövetkezetbe. A növénytermesztésben szeretnék elhelyezkedni, ez áll hozzám a legközelebb. Tudom, az első lépések nem lesznek könnyűk, de bízom az idősebb tapasztaltabb munkatársak se gítőkészségében, hogy átsegíte nek a kezdeti nehézségeken Eljövendő munkahelyemen sze retném bizonyítani — nem szí tával álltam sorba ott, ahol tudományt mérték.

P a t u s István sikeniőkai fiú. Az Ipolysági gimnáziumban érettségizett. U- tána főiskolára jelentkezett, de nem sikerült elül érnie a célját, így került a mezőgazdasági iskola végzősei közé, hogy szakérettségit tegyen.

— Sokat kellett tanulni, hogy behozzam mindazt, amit társaim korábban tanultak. Ogy érzem sikerült, s ezért csak hálával és köszönettel tudok gondolni a tanárokra és diáktársaimra is, akik mindenben segítségemre voltak. A legtöbbet a növénytermesztéssel bajlódtam. s talán ezért tanultam és szerettem meg ezt a tantárgyat a legjobban. Másodszor készülök az érettségire, de ugyanúgy tartok tőle, mint amikor először kellett odaállni a bizottság elé. Azzal bíztatom magam, ha üzemszervezésből sikerül tökéletesen felkészülnöm, akkor a többi tantárggyal sem lehet baj. hisz azokat jobban tudom. Érettségi után a nitrai mezőgazdasági főiskolán szeretném folytatni tanulmányaimat.

— Még sok „ha“ van hátra, de reméljük, hogy az érettségi sikerül, s azután megszerződ a mérnöki diplomát is. Mihez kezdesz azután, mik a terveid?

— Az még valóban messze van, de ha sikerül, akkor irány a falunk. Hazamegyek a szövetösztöndíjasa vagyok. A vizsgák után ott lépek munkába. Az élet buktatói? Lesz belőlük bizonyára elég, dehát hol nincs? A gyakorlataimat már ebben a gazdaságban végeztem. Meggyőződtem róla,; hogy jó ott a munkasZelleen, ez idősebb, tapasztaltabb dolgozók szívesen segítenek a fiataloknak és értékelik a munkájukat. Ez már magában bíztató és remélem, a termelésben is sikerül megállnom a helyemet.

Az osztály legjobb tanulóinak egyike Horváth Ferenc. A közeli Ipeľský Sokolecről (Ipolyszakállasról) került az MMKI-ba. Kedvenc tantárgya a kémia. Mégis inkább úgy döntött, hogy állattenyésztési szakon folytatja főiskolai tanulmányait. Miért? Saját bevallása szerint fél a szlovák szakkifejezésektől, mert itt az iskolán mindent magyarul tanultak. Az állattenyésztés szempontjából ez nem olyan döntő tényező, mondja. No meg a szülei is az állattenyésztésben dolgoznak otthon, s így csak ehhez húzza a szíve. Az érettségi? Különösebebn nem tart tőle. de még jónéhányszor át kell böngésznie az üzemszervezést. hogy elmondhassa, most már jöhetnek a vizsgák.

A diákok magatartása, az hogy reménykedve tekintenek a jövő elé, a mezőgazdaságunk tekintélyének a növekedését is tükrözi. De erre utal az is, hogy a mezőgazdaságo ma már nem csupán a falusi szülők gyermekei választják munkahelyül, hanem növekvő érdeklődés tapasztalható a mezőgazdasági termelés iránt a városi fiatalság köreiben is.

Polónyi Gézáné — aki Ferenc nevű fiának a szalagavatóját ünnepelte — nem titkolta, hogy a családjuknak lényegében semmi kapcsolata nem volt a mezőgazdasággal, s hogy a Feri gyerek nem a szülők által kitaposott ösvényen halad. Már kiskorában felfigyeltek arra, hogy nagyon szereti az állatokat és vonzódik a mezőgazdasághoz.

tály előmenetelét nézzük, meg kell mondanom, hogy ez lényegesen jobb tanulókból tevődik össze, mint a tavalyi évfolyam. Remélem, a vizsgákon sem lesz hiba. A diákok zöme munkás- és parasztcsaládból származik. Hatáskörünk Nové Zámkytól Rimavská Sobotáig terjed. Diákjaink többsége munkába lép az érettségi után. Főiskolára hatan jelentkeztek.

Egy pillanatra elhallgat, mély lélegzetet vesz, majd hozzáteszi:

— Nekem sem könnyű a szó, pedig már jónéhány évfolyamot avattunk fel és búcsúztattunk el. De meglehet, ez lesz az utolsó. Sajnos már évek óta azon vitázunk alsó és felső fórumokon, szükséges ez az iskola, vagy sem. A tanulni vágyók csak jönnek, mi pedig tanítunk. De ez a bizonytalanság elkedvetleníti a legelkötelezettebb munkaerőt is. A mezőgazdasági szakemberekre szükség van, tehát az iskolára is szerintem. Ideje volna már végre megoldani ezt a kérdést. Diákjainknak pedig csak annyit szeretnék mondani ezúton is, hogy a szalag nemcsak feljogosít, kötelez is. Szocialista társadalmunk minden egyes polgára elvárja tőlük, hogy becsülettel helytálljanak az érettségi vizsgákon s az életben is. Csak akkor válhatnak egy közösség, egy munkacsoport és az egész társadalom megbecsült dolgozóivá, ha tudásukat kamatoztatva vállalnak részt a munkából, s mindig becsülettel és szorgalmasan végzik el a reájuk háruló feladatokat. Remélem az érettségi után is sokszor fogunk találkozni régi diákjainkkal és mindannyiukra büszkék lehetünk, hogy a mi iskolánk növendékei voltak.

A teremben szól a nóta, fiatalok és öregek, diákok, szülők és tanárok ropják a táncot. A fiatalok arcán mosoly, szemük ragyog a boldogságtól. Valahol a tudatuk mélyén azonban gyökeret eresztett az elhatározás: ezután még szorgalmasabban kell készülni, tanulni, ismételni, hisz nemcsak a jegyekért, az osztályzatokért, a dicsérő szavakért tanulnak, nemcsak a vizsgákra készülnek, hanem az eljövendő munkájukhoz szerzik meg a szaktudást — az életre készülnek!

KÁDEK GÁBOR

A fiatalok számára biztosított előnyök a mezőgazdaságban

A nép élelmiszerellátása, tekintettel a Föld népességének gyors ütemű növekedésére, egyre komolyabb problémát jelent. Ebből a szempontból kell értelmeznünk Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának azon határozatait is, amelyek értelmében mezőgazdasági dolgozóinknak a mezőgazdasági termelést az eddigi jó eredményekre támaszkodva továbbra is fokozniuk kell. A mezőgazdasági termelés fokozásakor a legnagyobb figyelmet az élelmiszercikkek termelésének szakadatlan növelésére kell fordítanunk, hogy hazánk lakóinak í-ielmiszerszükségletét a lehető legnagyobb mértékben belföldi termelésből tudjuk biztosítani.

E feladat teljesítése csak abban az esetben lehetséges, ha mezőgazdaságunk a mostani átütő politikai és gazdasági megszilárdulását követően haladéktalanul a fejlődés új szakaszába lép, és az a termelés összpontosítása és szakosítása, valamint a kooperáció és az integráció fokozatos érvényesítésével mezőgazdasági termelésünk iparosítása terén teljes mértékben biztosítani fogja a tudományos-műszaki fejlődés kibontakozását.

Erre a célra az össztársadalmi és a vállalati eszközökből már eddig is nagy összegeket fordítottunk, s ez az összeg a következő években még növekedni fog. Mindenekelőtt a szocialista mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisának további megszilárdításáról lesz szó, valamint a mezőgazdasági dolgozók megfelelő munkafeltételeinek és munkakörülményeinek kialakításáról, s nem utolsósorban a létfeltételeik javításáról, valamint a város és a falu szociális és társadalmi feltételei közötti különbségek fokozatos kiegyenlítéséről is.

Ezek a mezőgazdaságunkban fokozatosan megvalósításra váró fontos változások elképzelhetetlenek a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatos műszaki haladást sajátjának tekintő fiatalság részvétele nélkül. Ezért igyekszünk megnyerni a kilencéves alapfokú iskola végzett növendékeit arra, hogy tanulmányaikat a mezőgazdasági tanintézetekben folytassák. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok 2—3 évi tanulás és az elméleti ismereteknek közvetlenül a termelésben való gyakorlati alkalmazása után hivatásukat képzett szakemberekként teljesítsék. Az életben való érvényesülés szempontjából legfontosabb előfeltételt képező szakképzettség elnyeréséhez szükséges, hogy szakismereteiket szakadatlanul felújítsák és kiegészítsék s ezek összhangban álljanak a mezőgazdasági termelés távlati szükségleteivel. Ez annyit jelent, hogy minden egyes dolgozónak tevékeny termelői munkájának egész időtartama alatt lehetőséget nyújtanak reábízott tisztség, vagy hivatás sikeres betöltéséhez szükséges politikai és szakismeretek elsajátítására.

Ezen a gondoskodáson kívül a mezőgazdaságban dolgozni szándékozó fiataloknak már jelenleg is gazdasági segítséget nyújtanak a Munkaerő-állandósító alap eszközeiből. Ezt az alapot a kormány határozata értelmében létesítették mint kiegészítő gazdasági serkentő eszközt, amely a fiatal dolgozókat hivatott megnyerni és állandósítani a mezőgazdaságban.

A stabilizáló alap eszközeit elsősorban a következő célokra használják fel:

A tanintézetekben folytatott tanulmányok anyagi biztosítására — meghatározott mezőgazdasági szakágazatok tanoncainak nevelésével kapcsolatos költségek fedezésének formájában a tanulóviszony egész ideje alatt. Ezek szerint mindazoknak, akik mezőgazdasági tanulóviszonyba lépnek, ingyenes szállást és élelmezést, személyi szükségleteik kielégítésére pénzbeli hozzájárulást nyújtanak s ezen felül megtérítik az oktatásukkal és nevelésükkel kapcsolatos költségeket és más kiadásokat is. A tanoneviszony ideje alatt a tanulóknak lehetőséget adnak arra, hogy részt vegyenek tanulmányi kirándulásokon, olyan kiállításokat és más rendezvényeket látogassanak, amelyek elősegítik a tanulók szakmai fejlődését. A munkaerő állandósító alap pénzeszközeiből fedezik a mezőgazdász-gépesítő, a traktoros-gépesítő és a gazdasági állattenyésztő szakok tanulói számára minden évben megszervezett díjtalan üdültetés költségeit, tekintet nélkül arra, hogy a tanuló melyik mezőgazdasági vállalattal kötött szerződést. Továbbá díjtalan üdültetésben részesítik a többi mezőgazdasági szakma jó előmenetelő tanulóit és azokat, akik a mezőgazdasági tanulók járási, kerületi, népi és országos ügyességi versenyein rendkívüli eredményeket értek el.

Az eddigi tapasztalatok és eredmények azt bizonyítják, hogy a tanoneviszony ideje alatt csaknem minden mezőgazdasági tanuló ingyenes üdültetésen vett részt nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén, hanem a többi szocialista állam üdülőhelyein is.

A tanulók üdültetésre való jelölésének elvei igen egyszerűek. Ingyenes üdültetésre jelölhetnek ki és küldhetnek minden olyan mezőgazdasági tanulót, aki kötelezettségeit lelkiismeretesen teljesíti és tevékenyen bekapcsolódik az oktatáson kívüli és érdekköri munkába. A példás tanulókat a tanulmányi idő alatt akár minden évben ingyenes üdültetésre jelölhetik és küldhetik el.

A mezőgazdasági tanulók üdültetésével kedvezően kívánjuk befolyásolni a tanintézetek nevelő és oktató tevékenységét, gazdagítani a tanulók kulturális ismereteit, hozzájárulni a szaktanulók szellemi és fizikai képességeinek harmonikus fejlesztéséhez, és ezen az úton is megjutalmazni a tanulókat kötelességeik jó teljesítéséért. A mezőgazdasági tanintézetekben végzett oktató és nevelő folyamat célja, hogy a 2—3 évig tartó oktatás befejezése utón minden egyes tanuló képesített szakemberként hagyja el az intézetet. Az oktatás keretében a legkorszerűbb technika és gépesítés egyidejű alkalmazásával elsajátítják a növénytermesztésben és az állattenyésztésben alkalmazott legújabb tudományos ismereteket. így teremtenek feltételeket arra, hogy minden ifjú dolgozó az általa kiválasztott mezőgazdasági szakmában megtalálja egyéni érdekeinek, munkaterveinek és életcéljának teljesülését. Mivel a mezőgazdaság ma már lehetővé teszi ezen ideálok teljesítését, mi is igyekszünk meggyőzni a fiatal embereket, hogy jövőjüket ebben a nagy jelentőségű termelési ágazatban keressék.

IFolytatjukJ

kezetbe agronómusnak. Termelni szeretnék, sokat és jót. Bár '•

már ott tartanák ...