Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-29 / 52. szám

1973. december 29. SZABAD FÖLDMŰVES. 9 A Modern Kórságokat Kutató Inté­zet ezúton is felkéri lapunk olvasóit, segítsenek megtalálni egy különös betegség eleddig ismeretlen kórokozó­ját. Önök bizonyára méltányolni fog­­ják, hogy a tudomány ilyen demokra­tikusan bevonja a közvéleményt a kutatásba, hiszen Hippokratész óta valószínűleg először fordul elő ilyes­mi, de ennek a betegségnek a leküz­dése amúgy is elképzelhetetlen a la­kosság közreműködése nélkül. A szóban forgó betegségnek ez idő szerint még neve sincsen. Csak annyi kétségtelen, hogy az úgynevezett ci­vilizációs ártalmak közé sorolható, mivel ez a betegség meghökkentően faramuci és civilizált környezetben terjed, a megfigyelés szerint fertőzés útján is. A hivatásos kutatók tanácstalansá­gát elsősorban az okozza, hogy a nyavalya jelentkezési tünetei feltű­nően egyeznek más, közkeletűen Is­mert betegségek kezdeti szimptómái­­val. A beteg sápadt, levert, gyenge, aluszékony és rendkívül ingadozó a kedélyállapota. Általában fásult, de egyik pillanatról a másikra ingerlé­kennyé válhat. A bajmegállapítást azonban nehezíti, hogy ezek a tüne­tek rendszerint nem magyarázhatók a beteg fizikai állapotával. Ugyanis a kór nem az elcsigázott, vérszegény és vitaminhiányos szervezetet kezdi ki, hanem legtöbbnyire erős, piros­pozsgás, az életörömök habzsolására hajlamos felnőttek közül szedi az ál­dozatait. Zavarba ejtő, hogy a beteg tudatvi­lágában — egyelőre megmagyarázha­tatlan — változás megy végbe. A be­teg ugyanis hirtelenül másképp kezd gondolkozni és viselkedni, mint ami­kor nincs rajta a kórság vagy amikor már kiszállt belőle. Például van aki egészségesen pedáns, gondos és rend­­szerető, viszont a kór lefolyása alatt feltűnően hanyag, trehány. Van aki egészségesen a garasoskodásig taka­rékos, míg a betegség hatása alatt szertelenül nagyvonalú költekezésbe kezd. Támaszpontul az Önök kutatómun­kájához, az intézet leír egy jellegzetes esetet. A negyvenötéves férfibeteg egy vállalat ügyintézője. Reggel roggyan­­tan vánszorgott be a munkahelyére. Üres tekintettel meredt maga elé, erős légszomjúság gyötörte, nagyokat ásí­­tozott és sóhajtozott. Lerítt róla, hogy semmi kedve sincsen ügyintézni. Va­lószínű, hogy a végtagjaiban kelle­metlen érzés lépett fel, mert órákig piszkálta a körmét. Aztán feltápász­­kodott, s alig hallható hangon közöl­te, hogy lemegy a büfébe. Ebből arra lehet következtetni, hogy a lesújtó kór az éhség és a szomjúság érzetét is kelti. A beteg lebotorkált a büfébe, azonban nyilván jártányi ereje sem maradt, mert másfél óra hosszáig nem tudta rászánni magát, hogy visszatér­jen ... Végül is rákényszerült, mert a büfések ebédszünetet tartottak és be­zártak. Ekkor a beteg betért a válla­lati étterembe, de étvágytalanság kí­nozhatta, mert undorral piszkálta a krumplifőzeléket, holott többen is ki­jelentették az ellenőrzést tartó igaz­gatónak, hogy ilyen finomat még életükben nem ettek. Ebéd után a be­teg minden erejét összeszedte és mun­kához látott. Leveleket írt a szom­szédos szobákban dolgozó ügyintézők­nek. Tulajdonképpen a félig nyitott ajtón akár átszólhatott volna nekik, de úgy látszik, az ismeretlen kór be­szédzavarokat is okoz. A környezet azt is megfigyelte, hogy körülbelül két órával a munkaidő befejezése előtt a beteg karórájának számlapjára meredt és az utolsó percig görcsösen bámulta. Ekkor váratlanul izgalmi ál­lapotba jutott, felpattant, magára kapkodta kabátját, kalapját, majd he­vesen kirontott az ajtón. Itt kell megemlíteni egy jellegze­tesnek mondható kórtünetet, bár le­het, hogy ennek nincs jelentősége, a tudósok még nem látják az összefüg­gést. Ez a kór ugyanis szakaszosan lép jel. Míg például a legsúlyosabb férfibetegség, a nátha napokra lete­ríti az embert, és az első tüsszentés­től az utolsó krákogásig egyvégtében tart, addig ez a kór csupán hét-nyolc órára keríti hatalmába az áldozatot, majd egyik pillanatról a másikra, mindig a munkaidő végén, nyomtala­nul elmúlik, és csak a következő munkanap kezdetén sújt le megint. Sajátságos, hogy szombaton, vasárnap és fizetett ünnepnapokon még nem észlelték. Aki a saját tapasztalataival bármily szerény mértékben hozzá tudna járul­ni a kór feltárásához, sürgősen írja meg. Ha nem találja a címet, nem baj, elég ha erélyesen közli a véleményét a szegény betegekkel. Alighanem ez a legjobb orvosság. HORVÁTH 7ÖZSEP HÚVARAZSLÚK A felhőtlen januári égbolton ragyo­gott a Nap. Bár sugarai nem árasz­tottak olyan meleget, mint nyáron, így is kellemes idő volt. — Valahogy fur­csa tél ez — mondta Piroska meg Juliska, amint a kertben a fagyos rö­gökön pihenő szánkő hátán lapozgat­tak a mindentudó mesekönyvben. Na­gyon szerettek volna már szórakozni, de hó nem akart esni ezen a télen. Azt keresték a könyvben, hogyan is lehet havat varázsolni. — Megvan, — kiáltotta Piroska. — Ide az van írva, hogy addig kell men­ni a jég hátán, míg oda nem érünk, ahol nincs befagyva. Ott átkelünk, de nem szabad a vízbe nyúlni, mert akkor a varázslat nem sikerül. A pa­tak túlsó oldalán nő a varázspálca, melyet ha összeütögetünk és elmond­juk a varázsigét, sűrű pelyhekben hull a hó. Piroska és Juliska a rejtélyes útra jól felöltöztek. Elindultak a patak tükörsima jegén, melynek szélét gir­­be-görbe fák szegélyezték. A szánkó könnyedén siklott tovább. A patak egyre szűkülni kezdett, de vizét sehol sem látták, mindenütt erős jégpáncél borította. Egyszer csak hangos víz­­csobogásra lettek figyelmesek. A kris­tálytiszta vízben aranyhalacskák úsz­káltak. A patak alját gyönyörű színes kavicsok és gyöngyszemek borították. De Piroska meg Juliska nem nyúlt a vízbe, bár csábították őket a csodá­latos színekben pompázó aranyhalacs­kák és gyöngyszemek. Keresztültették a szánkót a jégen. Elsőként Piroska kelt át, majd megfogta a szánkót és Juliska is követte őt. Alig néhány lé­pésre a pataktól meg is találták a varázspálcát. Kettőt-kettőt a kezükbe vettek s miközben összeütögették őket, mindketten mondták a varázs­­igét: „Subi — dubi — dó, — hulljál, hulljál hó!“ Erre a varázspálcából sűrűn kez­dett hullani a „hó“. Mindkettőjük örö­mére rövidesen vastag hótakarő borí­totta a környéket. Szánkóztak is ele­get egész estig, míg meg nem únták NAGY LÁSZLÓ ■yÉindketten József névre hallgat­­tak. Az egyik pedagógus, a másik meg orvos volt, hivatása sze­rint. Barátságuk a fehér asztal mel­lett érlelődött kristálytisztává. Ügy­­buzgalmuk tényét a következő sorok érzékeltetik: — Uzsonnázhatnánk már — nógat­ta vendégét a szíves házigazda. A lu­­gasi asztalka gyorsan megterült finom falatokkal. — Tagadhatatlan, ez a ropogós sercli megéri az árát. Kár, hogy már a végére járunk — szólt a vendég. Druszák Villámgyorsan szót értett a házi­gazda, s fél cipónyi utánpótlást ho­zott. A szalonna és a kolbász viszont hamarabb elfogyott, mint a kenyér. — Kinek is lenne szíve ebből a fi­nom kenyérből prézlit csinálni... Biztos van még abból a tavalyi házi­szalámidból?! Minek folytassam az ártatlan prak­tika alakulását, melynek során a frá­nya bicska hol az egyik portékánál, hol a másiknál mindig többet kanya­­rított a szükségesnél. Manapság az ésszerű táplálkozás apostolai köteteket írnak arról, mi­lyen étrenddel előzzük meg a fölös kalóriák okozta káros következmé­nyeket. A két drusza — ebben a vén Duna menti határvárosban — már ak­kor is hallott ilyesmiről, mégis mind­kettő megérte az emberi kor legvég­ső határát — mármint azt, amit a kegyes Sors kiszabott részükre. Gábris József A KÉPZELET VARÁZSPÁLCA Hogyha fáradt vagyok nagyon: Mesekönyvem lapozgatom. Nézegetem a képeket, S hasonlókat festegetek Csakhogy minden más lesz nálam Víziló nő a tojásban, körbeforgó kerge birka lesz rajzomon a körhinta, egy sündisznón fecske vágtat, és lábuk lesz a labdáknak, gőzmozdony lesz a sárkányból, a tehén egy struccal táncol, orrszarva van az egérnek, a verebek mendegélnek, róka él a csigaházban, a kétpupú tevén szárny van, a kenguru erszényében egy elefánt alszik éppen, és egy cica kényes orrán tótágast áll egy oroszlán, egy léggömb meg úgy dobolgat, hogy elkergeti a holdat a helyéről és helyébe maga a dob száll az égre. Csacsit eszik egy kis virág, hintalovagol a zsiráf, a béka meg kígyót bűvöl, krokodil lesz a szgfűből, a gyorsvonat karikát hajt, mókusfarka van a ráknak, a majomnak meg agancsa, hogy a delfint megszalassza. Van könyvemben varjú-kutya, gyík-pelikán és sas-bika. Ilyen az én birodalmam: a föld alatt a magasban repül furcsa állatkertem. De holnap már újra festem: egész más lesz minden állat, új arca lesz a világnak. A képzelet varázspálca: mindig képes új csodákra' VEGH GYÔRGÝ Decemberben megy az óév, Ám hogy elmegy, jön az új. Ezért h^t az öreg miatt Ne sopánkodj, ne búsulj. Hisz ugyancsak úri módja, Szép múlása van Nóta VWVtVWÄ&XXVVXVCVVV>aXXV<>XXXXXXXXXXXXXXVCVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXX4XXXXX444XX44X44X\XXXXXXV« B. Ú. É. К. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 9. Nem halt meg. 10. Elektro­mos töltéssel ren­delkező atom. 11. Hajőrész. 12. Irány. 13. Gléda. 15. Ma­got hint. 16. Kettős betű. 18. Francia tagadás. 20. Nóta. 21. Ék! 22. O-betű­­vel a végén: euró­pai főváros. 24. Város oroszul. 26. Séd betűi. 27., Ki­kötőváros Német­országban. 29. Szarvasfajta. 30. Vízisportot űz. 31. Sír szélei. 32. Ré­gebbi megszólítás. 34. Lélegzik. 35. Kétes! 36. Tőrök férfinév. 37. He­lyeslés. 38. Mely személy. 40. Muta­tósző. 42. Derékát­fogó. 43. A fa ré­sze. 44. Férfinév. 46. ... pasa, Eger várát ostromolta eredménytelenül. 48. Ész. 50. Sulfur. 51. Európai főváros. 53. Világifjúsági Találkozó. 54. Betű kiejtve. 55. Fél tucat. 56. Női hangnem. 58. Spion. 60. Literátus. 62. Állóvíz. A nagy távon közlekedő tehergépkocsik nemzetközi jelzése. 66. Török katonai rang. 67. Szolmizációs hang. 68. Nedv. 69. Csú­nya. 70. Szóvégződés. 52. Balatoni üdülőhely. 55. Szlovákiai magyar képes hetilap. 57. Tormbita­­hang. 59. A Németországi autók jel­zése. 61. Csüng. 63. Sertéslak. 65. Kor­hol. 66. Adakozik. 67. Igen oroszul. Beküldendő: a vízsz. 1. és függ. 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK, NYERTESEK FÜGGŐLEGES: 1. Barta Lajos név­jele. 2. Város Franciaországban (i—y). 3. Dunántúli bánya centrum. 4. Lágy fém. 5. Közlekedési vonal. 6. Javadal­mazásban van! 7. Táplálék. 8. Spa­nyol névelő. 9. A rejtvény második része. 14. Az osztrák autók jelzése. 17. Fontos tápanyag. 19. Ünnepi lako­ma. 20. Folyó a Szovjetunióban. 21. Az íz egyik fajtája. 23. Irány. 25. Fantom. 26. Esztendő. 28. A fényerősség egy­sége. 30. Mindjárt eleinte. 33. Ezt te­szi a kocsi rossz úton. 34. Villany­­körte. 39. Kilátásba helyez. 41. Nem fölé. 43. Hiteget valakit. 45. Szlovák személyes névmás. 46. Francia művé­szet. 47. Járom. 49. Ötvenöt római számmal. 51. Hegység Belső-Ázsiában. Lapunk 48. és 49. száma kereszt­­rejtvényeinek helyes megfejtése: Ahol a munka öröm, ott az élet boldogság! — Folytatódik a mezőgazdasági dol­gozók téli továbbképzése. Nyertesek: Lakatos Eleonóra, Modrý Kameň, PNZZ — Molnár József, Ko­­láry (Kővár) — Bokros Ilona, Silica (Szilice) — Czafík Margit, Šaľa (Vág­­sellye) — Bernáth Vilmosné, Šálov (Garamkissallő) — Szúnyogh Lajos, Veľ. Kamenec (Nagykövesd ]. Nyilvános dicséret: Demeter Pál, Veik Horeš (Nagygéres), Domonkos P., Orechová Potôň (Diópatony), Varga Erzsébet, Dun. Streda (Duna­­szerdahely), Gunda Melinda, MálaS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents