Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-22 / 51. szám
Пк Ü LIFÖJL lOJL AZ UTOLSÖ A portugálok négy és félszázad éve kezdték meg a tőkehal halászatot Oj-Fundtand partjainál és a nyugati grönlandi partoknál. Az övéké az utolsó igazi vitorláshajó-flotta Európában. Harminckét vitorláshajó még mindig kemény munkában: harmincegy három-négy árbócos sóner és egy vitorlás bárka. Minden hajóhoz 60, sőt még több kis evezőscsónak tartozik és ebből halászik a legénység a hagyományoknak megfelelően horoggal és kötéllel. Minden csónakban egy ember dolgozik. A halászat a tengeren mindenütt kemény munka, de ez a legnehezebb. Az év felét ezek az emberek távol napfényes hazájuktól, a hideg, ködös grönlandi partok környékén töltik el, írja az Allgemeine Fischerei Zeitung. (Halászat 73) AZ „AGRIKULTÜRA“ kifejezés mintájára nia már gyakorta használják az „akvakultúra“ kifejezést, amin az édesvízi, félig sós Ш. tengervízi gazdálkodást értjük. Ennek célja a tengerben is csökkenő, egyáltalán nem kimeríthetetlen haltartalékok pótlása. Remélik, hogy az akvakultúra révén az újabban már a tengeri halaknál fellépő és értéküket csökkentő kémiai szerek felgyülemlése elkerülhető lesz, a tenyésztéshez pedig segítséget nyújt a vizek — egyébként egyáltalán nem kívánatos — állandó felmelegedése, mely az erő(főleg atoméra)-müvek hűtővizének következménye. A FAO szerint a mostani 4 millió tonnás eredményt az akvakultúrában 20 millió tonnára lehet fokozni, de ezt b nézetet nem mindenki osztja. Ma 36 országban 3 millió tonna kagyló az akvaknltúra termés. Míg ezek a legtöbb országban majdnem teljesen az édesvizekből származnak, addig japán az akvakultúrát legnagyobb részben a tengerparti vizeken űzi, melynek évi eredményével szemben (össztermés) kb. ötszázezer tonna az édesvizekben mindössze kb. ötvenháromezer tonnát termeltek, közli a Der Fischwirí. (Rybáíství 73) SÍ Ahogy az orvos ránézett, mindjárt érezte, hogy baj van. Csak az orvosok tudnak így nézni, ilyen sokat sejtetően, kicsit ijesztően, kicstt bátorítólag, s a beszédjükben azzal az oktató hangsúllyal, ahogy nagyapó mesél az unokáknak. — Hát Igen — nézett végig Duci bácsin az orvos — nagy baj nincs még, de lehet. Mert ügye ilyen súllyal hamar kap az ember infarktust. Le kellene fogynia kedves Duci bácsi... S ő csak állt a maga százhúsz kilós tömegével az orvos csalit. Pillanatokon belül már pedzette is valami a horgot. Ezek nagyon Izgalmas pillanatok, de várni kell, amíg bevágott és már rántotta Is ki a halat a vízből. Egy olyan tíz dekfs kövisüllő volt a szerencsétlen áldozat, amit köznyelven úgy hívnak, hogy „paptetű". Ronda egy hal, és milyen palánk. Egyből lenyeli a horgot, s ha hozzáérnek, kiterjeszti szűrés uszonyait. Szűr, mint az istenharagja. Duci bácsi is belekapott, ahogy megfogta. Nagy káromkodva ráncigálja ki a horgot, de csak nem jő. Mit csinálhatott, elő a kisbicskát, felvágta a halat, kiszedte a horgot. Majd a kést zsebrevágva, boldogan kiballagott megint a Vág partra. De csak nem jött a szerencse, egy fia hal se került egész nap a hálóba. Hiába, hálóval csak az halásszon, aki tudja, hova kell tenni azt, hol van a halak járása. Másnap se fogott semmit, s mivel rekkenö meleg volt, elúnta a „szűrést* és háta mögé dobva az emeltyűhálót, hanyatt feküdt az illatos fűben, s elszenderedett. Arra riadt fel, előtt s nagyon meg volt ijedve. Nem volt eddig semmi baja, de most egyszeriben vagy két hete mindig elfogta a szorongás, szédülni kezdett és úgy érezte, hogy rögtön összeesik. Ilyenkor hamar megfogta az asztal sarkát, vagy a kredencet, és egy darabig úgy állt, mint a tenorista, amikor kivágja a magas cét az operában. Aztán csak hallgatott a józan eszére, meg az asszony rábeszélésére, és most itt van az orvos előtt, aki máris infarktussal ijesztgeti. De hát mit tegyen? S máris megjött a válasz a nyomasztó kérdésére. — Felírok magának orvosságot — kacsintott rá szemüvege mögül az orvos — aztán pontos diétát. De... — emelte fel a hangját — többet kellene mozognia. Bizony le kellene adni ebből a pocakból... I Bárrá tóm.. — emelte még magasabbra hangját az orvos — magának sokat kell mozognia... ha élni akar! — De hát mozgok én eleget a munkában — vetette ellen Duci •bácsi... — Éppen ez az — vágott a szavába az orvos — ez az, a munkában, s nem a szabad levegőn. Kint a szabad természetben kell mozognia, tornászni, futni, úszni vagy például vadászni, halászni... Le kell fogynia legalább 20 kilót! Kimondatott a szentencia, megiratott a recept, s már fordult is be mögötte a következő beteg az orvoshoz. Hazafelé a hallottakon gondolkozott és elhatározta, hogy megfogadja az orvos tanácsát. Sokat lesz a természetben. Gyalog fog járni a Vágra halászni. így megoldódik a mozgásprobléma, jó levegőn is lesz, meg aztán magány veszi majd körül a szűz természet ölén, amire már igen vágyott harminckét évi házasság után. S aki ismerte élete párját, az szívből kívánta neki ez a magányt. Horgászni fogok, döntötte el, és tervét telt követte. Remek felszerelést vásárolt a sportüzletben, komplett készletet, amiből nem hiányzott a kis szék sem, meg a hasig érő gumicsizma. Bele is került vagy ezerötszáz koronába, de hát mit meg nem tesz az ember az egészségéért. Mikor minden megvolt, halászjegy, készlet, miegymás, kiült a Vág partra s bedobta a hogy valami dobog a háta mögött és nagy szuszogást hall. Hátranézve látja, hogy egy tehénke baktat lassan elfelé, s a szerencsétlen legelés közben szarvával beleakadt a hálóba, azt lassan húzza magával. No, Duci bácsi halászik a döglött halat meg nagy ívben bedobta a Vág közepibe. Ott egyen meg a fene — mormolta még utána. De... máris újra pedzi... Nem is olyan unalmas ez a halászat, állapította meg magában, s már rántotta is ki a következői. A következő paptetut. Mert megint az kapta el a horgot. A dolog megismétlődik, elő a bicskát, ki a horgot, bicska a zsebbe, repül a hal nagy ívben a Vágba. S ez megismétlődött még vagy ötször, mígnem nagy düh fogta el Duci bácsit. A hatodik paptetűnél aztán megkeveredett nála a sorrend. Elővette a bicskát, kivágta keményen a horgot, majd a paptetűt zsebrevágva, a bicskáját meg nagy ívben belehajította a Vág közepibe. Csak akkor vette észre nagymérgesen a tévedést, amikor a zsebében levő hal jól megszúrta, a nadrágon keresztül ■ a combját és ahogy érte kapott, akkor meg a körme alá bökött. Egy trappban ment hazáig, bevágta a szerszámot a kamra sarkába és elhatározta, hogy többet ő nem fog horgászni. De nem ám ... Aztán mást gondolt. Nem kell neki horgásznia, másképp is halászhat. S elhatározta, hogy emeltyűvel fog halászni. Meg is kötötte a szép hálót, körmöket vágott gyűrűvesszöből, kapott könnyű, de erős táplinyelet is egy halásztársától és nagy ennek fele se tréfa, ugrott fel Duci bácsi, és a tehén után futott, hogy levegye a szarváról a hálót. Persze, ahogy kapkodta a hálót, meg ráncigálta, hát a tehén megvadult és mind gyorsabban kezdett szaladni, szarván az emeltyűvel. Duci bácsi meg utána, el nem eresztette a tápli nyelét, s teljes erejéből rángat ta azt. Ahogy szaladnak a vas úti híd felé, hál egyből teli let tek a vonatablakok kíváncsi fejekkel, mert ilyet se lát min dig az ember. Elöl egy tehén hálóval a fején, utána vágtat egy kövér ember. Persze, isme rős is volt az utasok között, s másnap teli lett a város a tréfával, hogy Duci bácsi tehenet fogott emeltyű-hálóval. Bántotta az öreget a szép háló elvesztése már amúgyis, de amikor meghallotta a hírt, hogy mit mesélnek róla a városban, meg a gyárban, hát úgy megmérgedt, hogy még aznap infarktust kapott. Amikor másnap bevitték a kórházba, az orvos nagyon komolyan és nagyon szigorúan csak ennyit mondott: — Látja, kedves barátom. Megmondtam magának, hogy infarktus lesz a vége ... Hiába na... tárta szét a karját — előbb kellett volna elkezdenie a halászást... SÍPOS ERNŐ, Komárno (Komáromi 12. SZÁM 1973. DECEMBER 22. A TARTALOMBÓL 9 Vadvédelem a közös cél érdekében 1 A vasárnap reggeli napsu”' gár csak nehezen töri át a vastag köddunyhát, de ennek ellenére zöldkalapos fegyveresek igyekeznek Sazdicén (Százdon) az előre kijelölt gyülekezőhelyre. Alapos „haditanács“ után a „vezérkar“ meghatározza, hogy ki merre menjen és ki-ki máris „menetel“ a kitűzött cél felé. A puskásak és hajtők köre egyre jobban szűkül a bozótos köré. Egyelőre néma csönd uralkodik, de az élesebb fülű zettel és eszeveszetten menekülnek a közeli erdőcskébe. A fegyverek aratnak. Már vagy harminc fácánkakas hull a földre. A hajtők alaposan átvizsgálják a terepet és mivel már nem észlelnek szárnyasokat, összegyűjtik a zsákmányt és megtartják az első számvetést. Újabb tanácskozás következik és a vezérkar ismét kijelöli a következő „hadmozdulat“ helyét. Amíg a kör kialakul, Szabó László vadászgazda mellett baktatok. Elégedetten cél, hogy minél gazdagabb legyen a vadállomány. Szinte minden vadat számontartanak. Becslés szerint legalább hatvan őzük van. Azt mondják, ez kimondott őzterület, ezért a szarvasokat szeretnék száműzni ebből a körzetből. Ugyanis az át-áthúzó szarvascsordák nyugtalanítják a békésebb természetű őzek életét. Újra szólnak a fegyverek, és tucatszámra hullnak a földre az ékestollú madarak. A vadászat lázában hol az egyik, hol ф Vadásznaptár — január ф Grand Prix Brnoban ф Szokások ős hagyományok ф Tar bak ф Két hírcsokor A’ A Csallóköz halászatának múltja és jelene Gyarapodik a vadállomány vadászok máris jelzik, hogy a kaparóvadak rémülten futkároznak a bokrok között. Végre éktelen rikoltozással felröppen az egyik fácánkakas a hajtó lába elöl. Máris durran egy fegyver és az áldozat szárnyszegetten hull a földre. A Szimat nevű magyar vizsla vadászkutya pillanatok alatt ott -terem, szájába kapja a még vergődő állatot és gazdájához fut vele. Hirtelen elszabadul a pokol. A vadak nem bírják idega másik vadászhoz szegődök. Kossuth Lajos a Szlovákiai Vadászok Szövetsége alapszervezetének elnöke is elégedetten J nyilatkozik munkájukról. A dúvadat mérgezett tojásokkal és más módon is pusztítják. Minden tagnak legalább 120 pont értékű szarkát, varjút, rókát, kóborkutyát vagy macskát kell elejtenie. Azok a vadászok, akik nem tartanak vadászebet, 120 koronát fizetnek a közös kaszszába. De egyre több a szervezet hajtókutyája. Jelenleg négy nemes kutyával rendelkeznek. A jövőben fokozottabb gondot fordítanak mind az apró, mind a nagyvad etetésére. Különösen az őzeket dédelgetik mert ezekre felfigyeltek már a külföldi vendégvadászok is. A múlt évben Belgiumból jöttek erre a területre és az elejtett őzbakokért 7150 koronát fizettek. A különböző forrásokból nagyon jól feltöltötték a közös kasszát. A népnevelő, szórakoz-A Nyáron nem kellene etetni a halat A Az ezüstös balinról A Szabó bácsi élményei A Külföldi vizeken A Duci bácsi halászik К vezérkar á legszebb példányokat sze miéig« U, Fácáncsokoe. I szívja magába a levegőt. Mert elég gyakran eliramodik előt! tünk egy-egy őzcsapat és né- I hány tapsifüles. Nem szól a i fegyver, mert őztilalom van, a nyulat meg kímélik, mert kevés. Igaz, vérfrissítés céljából a múlt évben nyolcvanat telepítettek, de még mindig nincs elég belőlük. Kímélik hát őket, ahogy lehet. Odébb riadt fogolycsapat röppen fel. Ezek is szaporodnak, de még mindig nem vadásszák őket, mert az a tató tevékenység kibontakozóban van. A múlt évben többek között jól sikerült a szilveszteri bál és az eredményen felbuzdulva, Tóth Feri bácsi, a szövetség kultúrfelelőse máris megkezdte az újabb bál szervezési munkálatait. Lassan elhalkulnak a fegyverek és az elejtett fácánkakasokat szépen sorba rakják, majd levett kalappal tiszteletadoan állnak előttük a vadászok. Jól sikerült a vasárnapi vadselejtezés és boldogítja őket az a tudat, hogy az állomány egyre jobban gyarapodik. BÁLLÁ JÓZSEF
