Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-15 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 10 1973. december IS. MOLNÄR ZOLTÁN: Egy délelőtt a kettő bé harmadikon az új doktornő nyitott ajtót. — Egy kis pénzt hoztam, kezétcsókolom. A doktor új felesége alig húszéves, ha lehetett: arannyal varrott, fekete selyem köntöskéje fedetlenül hagyta karját, hosszú combjait s ahogy aláírta az átvételi elismervényt, keble is ügy villant ki, hogy talán semmi nem is fedte a köntös alatt. Furcsa módon mégis leginkább az arca maradt meg a postásban, ez a szabályosan szép, halvány képeslaparc, a pasztell száj, feketén tülhúzott szemek, akár a filmeken. Lám, ez a doktor! Az előbbi feleségei sem voltak akármilyenek: de ezl Hát ez is van, ilyesmi. Nemcsak fel az emeletre, le az emeletről, s közben elmúlik az élet. Mennyi válásról hallott már életében! Félévi házasság után ..., meg harminc évi házasság után... De soha nem jutott még eszébe, hogy 6 maga az életén változtasson. „Mai világ! Mai válások!“ Most meg egyszerre éppen az kezdett érthetetlen lenni, hogy eddig így tudott legyinteni az ilyenekre. Nem bírta megállni, hogy el ne mondja otthon az asszonynak. — Kijön elibém egy nő egy olyan kis köntöskében, alatta semmi! Mikor aláirt, így kivillogott a meztelensége! — fézusmáriám! — Az asszony ezerszer, százezerszer csapta már össze ezzel a mozdulattal a kezét, s eddig mindig egyetértett vele. Elmúlik az élet, el, s az ember csak kaptat emeletről-emeletre. Mikor először gondolt arra, hogy el kellene válnia, megállt az utcán a rémülettől. Ügyvéd, bíróság, per, osztozkodás, az élet felborulása; hiszen minden egyszer és mindenkorra volt elrendezve. De hátha jutna még neki egy ilyen vékony és finom és üdekeblü, és halványra festett. Csináltatott új civil ruhát. Képeslapokat vett. Elment egyedül a moziba. Nézte a képeken, a filmeken a nőket, a pasztellajkúakat, túlhúzott szeműeket. Végre egyszer a moziban, kifelémenet, megszólított egy fiatal nőt. Párhuzamosan haladtak a széksorok közt a kijárat jelé. — Jé! Lejött a vászonról? — Tessék? — kérdezte értetlenül a nő. — Maga éppen, de éppen olyan. Szakasztott. No csak a szem, a száj, a haj, amit festeni lehet, az hasonlított. Kedvesen elmosolyodott a nő, s megnézte ő is a férfit, aki lám, hasonlón találta. Folytatni kellett volna, megint mondani valamit, de a kijáratnál elsodródtak. Vagyis hagyta, hogy elsodorják. Zavarban volt, kiütötte a veríték, félt a folytatástól. Pedig kedves volt a nö. Beszélgetni kellett volna vele. Mikor kiérnek az utcára, meghívni egy feketére, vagy ilyesmi. Hiszen nem öreg még, a teremtésit! Tetszett is annak a nőnek. Önbizalma egy darabig ebbe az esetbe kapaszkodott. Aztán felbukkant Kitti. Sötét ajtórés, feltornyozott fej. — Egy kis pénzt hoztam, kezétcsökolom. Már nyújtotta volna a szelvényt, mikor rájött, hogy nem az özvegy gyögyszerészné, csak az albérlő. —Nem baj, jöjjön csak beljebb, majd én átveszem! — Nem tehetem, kérem szépen, csak meghatalmazásra. — De kórházban van a néni, úgyis meglátogatom. Félhomályos volt az előszoba, s olyan sejtelmesen rajzolódott ki benne a vékony kis nő pongyolás alakja. A száját meg a szemét szerette volna látni; elállt az üvegajtó elől, hogy több fény jöjjön be. — Nagyon szívesen kérem, de ugye a szabály... Várt azért, s közben érezte, hogy ugyanúgy kiüti a veríték, mint a múltkor a moziban. — De talán van is nekem valami meghatalmazásom; megkeresem, jöjjön csak, na, jöjjön nyugodtan! Kitti alacsony volt; túltupírozott fejjel, s magassarkú papucsban járt; mintha lábujjhegyen ment volna. — Ne haragudjon a rendetlenségért, betegállományban vagyok ... A furcsa, ívesen faragott, lepattogzott kis íróasztalra egész torony volt. építve apró fiókokból; ezeket kezdte kiráncigálni. — Hova is tehettem? ... Ó, a képeket nézi? Én magam festettem. Rendetlen, zsúfolt kis szobácska volt. De nem annyira a képek... inkább a vetetlen ágy ... — Na,'adja ide postásbácsi, igazán ne játsszon velem! — Bácsi? — kérdezte ekkor rekedten, s megpróbálta összeszedni magát. — Jaj, nem akartam megsérteni, ez csak olyan... — S meg is cirógatta az arcát. Félt, bár a lány hagyta, hogy megfogja a cirógató kezét. Még mélyen a szemébe is nézett. — Milyen szép bánatos szeme van magának; csak igazi férfinak lehet ilyen bánatos szeme. S ekkor ö — bánatos szemű igazi férfihoz illően — levette a nyakából a táskát. Később aztán Kitti aláírta a nyug-, tát; de nem a saját nevét, hanem a néniét. Elég különös lány volt. Valamilyen művész szeretett volna lenni. Csak még nem tudott dönteni a film, a festészet és a táncdalénekes között. — Ha nem volna késő, még tanulnék valamit — mondta egy pár hét múlva a postás. — Fel az emeletre, le az emeletről, és elmúlik az élet. — Ö, hisz még fiatal vagy! Megsimogatta a tarkóját, meghuzigálta a fülcimpáját; a postás éppen a kis tornyos íróasztalon töltötte ki szelvényeit. A kapott borravalót mostanában lottóra tette. Peckesebben járt, egyenesen, fiatalosabban- Mindig fáradhatatlan postás járásával, mindegyre Kittire gondolt. Istenem, Kitti. A szeme, feketén kirajzolva, mint a színésznőké; a szája pasztellszínű; vastagabban, mert kissé keskeny az ajka. A haja tupírozott nagy építmény. Nem éppen ugyanolyan, mint a doktor feleségéé, de valamiképpen azonos fajta. Örvendezett, hogy egy ilyen nagyszerű, fiatal, igazi modern nőt vetett a sors a karjába. Lám, új életet kezdhet, nem múlik ez az egész csak úgy, emeletről-emeletre. Valami azért volt Kittiben. Megfogni. megszorítani nem merte amúgy istenigazában; talán el is tört volna. Hiába, szokni kell még s kitapasztalni, hogyan lehet belőle kiélvezni azt, ami olyan csodálatosan modern. A válóper hosszadalmas volt és idegesítő. Békíteni, hm. Nem kellett őket megbékíteni, hiszen soha össze sem vesztek. — Kérem, én haladó gondolkodású ember vagyok, a feleségem egyáltalán nem volt képes lépést tartani a korral. Az asszony zokogott a felfoghatatlan szavak hallatán. — Szegényke — sajnálta Kitti —, nem is tudom, helyes-e tőle elválnod? Ö maga burkot vont a szíve köré, mint egyszer, mikor egy csirkét kellett levágnia; ügyetlen volt, félt, sajnálta a rémülten rikácsoló kis jószágot, de kérlelhetetlenül elnyiszálta nyakát a késsel, mert tudta, hogy ennek meg kell történnie. Esti iskolába iratkozott. Napközben sokszor matematika példákon törte a fejét. Emeletek. Működő liftek, elromlott liftek, lépcsők. Múlik, múlik az élet. Kitti az üzemben; Kitti filmesek között; festők között; Kitti az Arany Gitár amatőregyüttesben táncdalt énekel. Mindenütt férfiak, férfiak. Érdekes ez a Kitti, hogy mégis. Bár szálkás egy kicsit valahogy. Végül csak megjött az özvegy gyögyszerészné a kórházból; nem mehetett fel többé Kittihez. Hazament, körüljárta a házat. A szoba és konyha közötti ajtót tette át, vágta a szoba falát. Még maradt is tégla, mert a válaszfal keskenyebb volt. Így is áthallott néha az asszony sírása; ki kellett nyitni a rádiót, s bömböltetni. Így tanult. Csikorgott a kertajtó, az asszony kilesett az ablakon. Nem láthatott többet az utcai lámpa fényénél, csak a feltornyozott nagy hajat, meg hogy milyen furcsa járás esik ilyen nagyon magas sarkú cipőben. — Ö, te örült, te — mondta másnap —, elvette az isten az eszedet! Ilyen nyápic kellett neked, hogy ez még járni sem képes rendesen. Nem állt szóba az asszonnyal. Szegény, mit is tudhatja 6... Ezek a szemek; túlhúzva feketével. A lázas, vastag, halovány száj. A nyaka tartása. A keze, az ujjat mozdulata, amikor kinyújtja a karját: — A limonádét légy oly szíves ... Akár egy filmsztár. Vagy a doktor felesége. Azért a doktorné, hm. Pedig a doktornén az utóbbi időben több a hús. De micsoda hús. Szinte átsüt azon az új köntöskén. Űj köntöskéje van; nem fekete-arany, hanem zöld' és ezüst. Kipiroslik belőle, mint az égő rózsa. Zöld és ezüst; éppen ebben nyit ajtót. — Mi van magával, postásbácsi, egészen megfiatalodott mostanában?! — Igyekszik az ember, kezétcsókolom. — Nana, maga huncutabb, mint hittem volna! Talán fiatal szeretője van?! A hangja, ahogy ezt mondta. És most megint a veríték. Ez a fiatal doktorné, istenem, ez egy kielégítetlen nö az öreg doktor mellett. Valamit mondani, tenni... kinyúlni érte: De béna hozzá a karja. Pedig ez igazán az igazi! — ez a képre, filmre, világba való nö; ennek a túlhúzott szeme az igazi, ennek a duzzadt, alig festett ajka, a combja. — Igen — próbált valóban huncut és magabiztos lenni —, igen, fiatal szeretőm. De rekedt volt; és izzadt; és ügyetlen; és a nő talán már túl is jutott azon az egyetlen lehetséges pillanaton; csak kacagott; elég furcsán, hangosan kacagott. — Na, ez derék, postásbácsi, na ez derék! — s a vállát megérintve bocsátotta el, s még azután is kacagott, hogy betette utána az ajtót. ö pedig megindult lefelé a lépcsőn, zakatoló szívvel, nehéz térdekkel, tudva, hogy Kitti, Kitti csak amolyan másolat, tucat-utánzat; hogy a szemöldök, a száj, a tupír nem elég; hogy ez a valami, amire vágyott, még mindig nem az övé. És soha, soha nem is lesz. Csak az emeletek, a lépcsők, és elmúlik az élet és minden. Bulgáriában a Napospart közvetlen közelében levő Neszeberben a régi építőművészet remekeit láthatjuk. '3 c я ?T ■o cg >, a д я во КЙ 03 Az alábbiakban ismertetjük a MADÁCH Könyvkiadó legújabb kiadványait, amelyek megrendelhetők és beszerezhetők a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Jííi Marek: BŰNÖZÖK PANOPTIKUMA — bűnügyi regény. E könyv nemcsak finom humorral átszőtt, váratlan fordulatokkal tele, lebilincselő olvasmány, hanem egy letűnt kor hangulatának hiteles művész* dokumentuma. Ara: 18,— korona. Makszim Gorkij: GYERMEKKOROM^— megjelent a világirodalom remekei sorozatban. Klasszikus mű, amelyben a szerző a gyermekéveivel párhuzamosan a kor társadalmi viszonyairól is képet ad. Ara: 26,— korona. —4-Natasa Tanská: A TENGER — regény. Érdekes történet és tanulságos olvasmány. Egy Jana nevű hivatalnoknő érzelmeinek kibontakozásáról szól. Ara: 9,— korona.-4-Alfonz Bednár: ÜVEGHEGY — regény. A szerző lélektani, elemző módszerrel hitelesen mutatja be a regény főalakjának, az újat akaró, mégis önnön javának szorgalmazásától szabadulni nem tudó asszony belső vívódásait. Ara: 24,— korona. Emil Boleslav Lukáč: A NAGY ÜZENETVÁLTÁS — tanulmányok. Ez a tanulmánykötet a neves szlovák költő munkásságának azt a területét ismerteti, amely a magyar—szlovák kapcsolatok következetes ápolását szolgálta. Ara: 20,— korona. Alexandre Dumas: LUISA SAN FELICE — regény két kötetben. A tizennyolcadik századvégi nápolyi forradalom tanulságos epizódjait ismerhetjük meg. A szerző megrendítő, tiszta szerelem keretében tárja elénk e forrongó esztendők eseményeit s bennük a szépséges Luisa San Felice végzetes sorsát. Ara: 52,— korona. Rosztiszlav Szambuk: ÖRDÖGÖK A VIDÄM POKOLBÖL — regény. . A szerző hiteles dokumentumokra épülő regénye a magyar olvasó számára külön meglepetést tartogat. Ugyanis a regény egy nemzetközi bűnszövetség tevékenységéről szól, amelynek egyik tagja Hitler bizalmi embere volt és a nyilas puccsot készítette elő. Ára: 25,— korona. '♦ Jókat Mór: SZABADSÄG A HÖ ALATT VAGY A ZÖLD KÖNYV — regény. Nemzetközi viszonylatokban is e regényt, amely romantikában, iróniában és humorban sem szűkölködik, a legjobb történelmi regények között emlegetik. Ara: 33,— korona. —4— Gárdonyi Géza: A LÁTHATATLAN EMBER — regény. A szerző legismertebb és legnépszerűbb regénye. Zétának — a regény főhősének, a felszabadított rabszolgafiúnak sorsa s reménytelen szerelmének szomorú története az olvasók százezreit hódította meg. Ara: 26,— korona. —4-Zsilka Tibor: A STILUS HÍRÉRTÉKE — tanulmányok. A kötet betekintést nyújt elsősorban is a kutatócsoport és a szerző „műhelyébe“, másrészt közérthető stílusban tudósít a Jeltudomány alapvető irányzatairól s ezen belül a szovjet szemiotikái kutatásokról. Ára: 18,— korona. Bábi Tibor: EURÖPÁBÖL EURÖPÄBA? A szerző igényes formában ismerteti azokat az élményeit és tapasztalatait, amelyeket az utóbbi tizenkét esztendő folyamán Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Jugoszláviában szerzett. Ara: 14,— korona. •4 Dávid Teréz: IDŐZÍTETT BOLDOGSÁG — regény. A regény főleg arról szól, ami a két hősnőt összeköti és elválasztja. De megszólal a regényben a „majdnem“ megszületett gyermek is és felébreszti mindazok lelkiismeretét, akik sorsáról döntöttek. Ara: 14,— korona.-4-Egri Viktor: CSENDES ESTÉK VALLOMÁSA — irodalmi kritikák. A szerző nem esztétikai-filozófiai elemzéseket produkál, hanem irodalmi ismeretterjesztést művel. S a kötet kultúrtörténeti értékkel bír. Török Elemér: VIRÄGZÖ KÖVEK ^"versek. A költő második önálló verseskötete. Lírája a maga egyszerűségében és tisztaságra való törekvésében az ideális szülőföld-szeretetet igyekszik megvalósítani. GYERMEKEK RÉSZÉRE: Karel Capek: EGY KIS FOXI ÉLETE. 4 Gaál Éva: ZOKNIDAKSZLI ÉS SOKAN MÁSOK. Ara: 20,— korona. Ara: 16,— korona.
