Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-15 / 50. szám
1973. december 15. SZABAD FÖLDMŰVES A gép mái megtette amit tőle vártak, most az embereken a sor, hogy kijavítsák a gépeket s előkészítsék őket a Jávorka Dénes a fejelőgép tisztogatásán, • konzerválásán következő idényre. szorgoskodik. Gyakorlót Hűvös párás novemberi délelőtt volt. Az útmenti fák, bokrok reszketve dideregtek a csípős szélben. Három varjú körözött zsákmány után kutatva egy közeli diófa fölött, de a motorzaj megriasztotta őket s odébb szárnyaltak. A szövetkezet gazdasági udvarán nagy volt a sürgés-forgás. Mindenütt gépeket láttam, körülöttük emberek szorgoskodtak. A bejárat mellett őrszoba. Benyitottam. — Az egyetemesen gépesített csoport vezetőjét keresi? — kérdezett vissza Kis Erzsébet, majd hozzátette: — A szomszéd helyiségben találja. Armai Jenő barátságosan fogadott. Félretolta a kimutatásokat, hellyel aki a gondolatait rendezgeti, azután még hozzátette: — Jövőre többet kellene vetni abból az új egycsírás fajtából. Tudja, azt öröm egyelni, kapálni. Pár évvel ezelőtt még nagyon sokat kellett görnyedezni az egyelőkapával, az idén meg úgy ment a munka, mint a karikacsapás. Persze van itt egy bökkenő. Vagy jobb mag kell, vagy a gépeket kell máshogy beállítani, mert foghíjasán kelt a répa. No és a betakarítás... — Látom nem vesztegette az idejét — mondta tréfásan a visszatérő csoportvezető, s hamiskásan a nénire mosolygott.' — Lényegében igaza van. A hibákat sem szabad véka alá rejte-Az egyetemesen gépesített munkacsoport tagjai kombájnjavítás közben. kínált. Az őszi munkákról beszélgettünk. — Nem sok örömöt hozott az idei ősz — szűrte a szót beszélgetőtársam —, az átlagosnál jóval gyengébben sikerült a cukorrépánk. A múlt évi átlaghoz viszonyítva silány hozamot értünk el. Armai elvtárs szavaiból megtudtam, bogy a Rúbani egyesült Vörös Csillag Efsz központi részlegén hetven hektáron termett cukorrépa. Mit adott? Átlagosan 266 mázsát hektáronként. Ez bizony kevés, hisz a múlt évben 380 mázsa volt az átlageredmény, mégpedig nyolcvan hektáron. Itt elsősorban a csapadékhiány játszott közre, no meg az, hogy a Slovmona valamivel ritkábbra sikerült a kelleténél. Kis Erzsébet nyitott be az irodába. Armai elvtársat telefonhoz kérték. Erzsi nénit kérdeztem a cukorrépa felől. Ö más oldalról fogta meg a témát. — Az ősszel már mi is gépekkel szedtük a répát — kezdte a szót —, s ennek főleg mi asszonyok örültünk a legjobban. Tavaly annyi munkánk volt azzal a nyolcvan hektárral, majd bele görbültünk. Most meg egy-kettőre megvolt az egész. Persze azért még ránk is szükség volt, mert ezek a gépek azért mégiscsak gépek. Bizony jócskán maradozott el utánuk a répából. Egy pillanatra elhallgatott, mint talajt is úgy kell előkészíteni a jövőben, hogy megfelelő terepet biztosítsunk a gépek számára. A későbbiek folyamán megtudtam, hogy a szövetkezetnek nem volt elég trágyaszórója, ezért úgy robbantották szét az istállótrágyát. Armai elvtárs szerint a robbantás olyan nyomokat hagyott hátra, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudták tökéletesen elegyengetni a felszínt. így pedig szinte természetes, hogy a gidres-gödrös parcellán nem lehetett hibátlanul üzemeltetni a gépeket. A gazdasági udvar egyik szegletében Jávorka Dénes a háromsoros cukorrépa fejelő gép tisztogatásán fáradozott. Vele is szót váltottam. — Alig pár hónapja dolgozom a szövetkezetben. A nyáron végeztem a Dvory nad Žitavou-i mezőgazdasági szaktanintézetben. Itt mint szerelő dolgozom. Szeretem a gépeket. Persze nemcsak javítani, dolgozni is szeretek velük. Ezért örülök, hogy répabetakarításkor én is „nyeregbe“ szánhattam. — A fejelő elég gyakran meghibásodott. Mi erről a véleménye? — A legtöbb problémánk a vágókésekkel volt. Hamar élüket veszítették, gyakran elhajoltak. Ezt a hibát azonban mindig gyorsan eltávolítottak. Jó volna, ha erősebb, munkabíróbb anyagból készülnének ezek az alkatrészek. No és persze a talajt is tisztábban kellene tartani. Itt nem a gyomokra gondolok, hisz e tekintetben nálunk nem volt probléma. A talaj tisztántartásán a nagyobb kövek és a különféle vasdarabok, drótok, elszórt alkatrészek összegyűjtését értem, mert ezek az idei tapasztalatok szerint sok kárt okoznak a gépekben, felesleges kényszerpihenőre kényszerítik őket. A felhordó láncok is aránylag sok gondot okoztak. Itt — véleményem szerint — elsősorban anyaghibáról kell beszélni. — S most, hogy végétért a betakarítási idény? — Visszakerültem a javító műhelybe. A gépek már elvégezték ezévi feladatukat. Meg kell őket tisztogatni, ki kell javítani a hibákat, konzerválni kell őket, hogy jövőre ismét hasznos segítőtársakként használhassuk valamennyit. A gép érték, a jó gép kincs, meg kell tehát becsülni, hogy minél tovább szolgálhahasson. A műhely előtt kukoricabetakarító teszi a mestert hettünk ki tudja milyen jó munkát. Az egyesült szövetkezet mindkét részlegén van ilyen gépsor. A betakarítást itt a központban kezdtük, azután mentünk a strekoví részlegre. A mi részlegünk dolgozói hamar elsajátították a gépek kezelését. A Javorka Elemér, Lépés István, Jávorka Dénes és Kovács Emil összetételű munkacsoport összesen 109 hektárról gyűjtötte be a termést két hét alatt. — No és a hibák? — szúrtam közbe a kérdést. — Akadt belőlük néhány. A legnagyobb hiba az volt, hogy túlságosan sok répa maradt el a gépek után. Átlagosan mintegy 20—30 mázsa hektáronkénti begyűjtési veszteség mutatkozott. Ezt a mennyiséget kézzel kellett össszeszedni, s ezért vannak úgy felháborodva az asszonyok. Igazuk van, dehát az'embereknek is csak meg kell valamikor tanulniuk a gépek kezelését, beállítását. No meg a adapterrel felszerelt kombájn állt. Körülötte is javítók szorgoskodtak. Amint látjuk, ebben a szövetkezetben idejében gondoskodnak a gépek javításáról, szívügyüknek tekintik a dolgozók a gépek karbantartását, tartósítását. Már csak azt kell megtanulniuk, hogyan kell a gépekkel — főleg az újakkal, a korszerűekkel — üzemelés közben bánni, s akkor még kevesebb lesz a meghibásodás, tökéletesebb az elvégzett munka. Ahogy távozóban a falu szélére értünk, traktorzajt sodort be gépkocsink nyitott ablakán a szél. Valahol a határ mélyén emberek, gépek szorgoskodtak. Kezük, jól végzett munkájuk nyomán egyre szaporodtak a sötét barázdák. Még kétszáz hektár őszi szántást kellett elvégezniük. Ha olyan szorgalmasan dolgoztak, mint ottjártunkkor, akkor ma már bizonyára nyugodtan tekinthetnek elébe a télnek. KÄDEK GÁBOR Nagy teljesítményű munkagépek A ROSS Roudnice nemzeti vállalat legújabb termékeinek egyike a 34-KON-500 jelzésű nagyteljesítményű munkagép. A kombinátor a vetés, illetve az ültetés előtti talajművelés munkálatainak megkönynyítése és gyorsabbá tétele céljából készült. Segítségével a könnyű- és középnehéz talajokon kiváló minőségű talajporhanyítást, rögtörést és talajegyengetést lehet egy munkamenetben végezni. (Szántáskor a talaj ellenállása nem lehet nagyobb, mint 0,8 kg/cm2.) A nevezett gép sík területen és 8°-os lejtőn egyaránt jól üzemeltethető. A kombinátor a korábban alkalmazott módszereknél nélkülözhetetlen 2—3 munkaeszközt is helyettesít, s azok munkáját egyszerre végzi. A gép szállítási szélessége 2,7 méter, aktív munkaszélessége 500 cm. A 7—12 km/óra munka közbeni haladási sebességgel üzemeltethető kombinátor óránkénti átlagteljesítménye 2,8 hektár. Az alapvető tartozékokkal együtt 1240 kg tömegű gép üzemeltetését a Z 12011 erőgéppel lehet megvalósítani. Ezért csak azok a mezőgazdasági üzemek érdeklődjenek a 34-KON-5CO iránt, amelyek már rendelkeznek ezzel az új erőgéppel, illetve amelyek a közeljövőben szándékoznak ilyen traktort vásárolni. A nevezett kombinátorből már a negyedik negyedévben jónéhány darab kerül forgalomba. Az előző gép továbbfejlesztett változata az 56-KON-800 jelzésű függesztett kombinátor. Ez a gép speciálisan az ŠT 180-as erőgép számára készült. Az 1985 kg tömegű gép aktív munkaszélessége már 800 cm. Óránkénti átlagteljesítménye viszont kétszerese az előzőnek, vagyis 5,6 hektár. Felvételünkön a brnoi XV. Nemzetközi Gépipari Vásáron bemutatott 56-KON-800 jelzésű kombinátor látható. Kép és szöveg: Kádek Gábor Thormami vetési rendszere Az utóbbi években sokat vitatkoznak az NSZK-ban a Thormann féle vetési rendszerről. Főleg azt vitatják, milyen hatással van ez a rendszer a vetésforgó higiénájára. Az említett rendszer lényege az intenzív búzatermesztés és a repce zöldtrágyázási célokra történő köztesveteménykénti termesztése. A gabonafélék, főleg a búza mind nagyobb mértékben részesül a szántóterületből, s ez arányosan növeli a gabonabetegségek terjedésének lehetőségét. A Forsti Thormannn mezőgazdasági üzemben, amely csak növénytermesztéssel foglalkozik, részletesen megvizsgálták a gabonabetegségek terjedésének okait. Az említett termelési rendszer alapelvei a következők: A kombájnos gabonabetakarítás után elégetik a földeken a szalmát, hogy megsemmisítsék a betegségek és a kártevők csíráit, valamint a gyomnövények magvait. Utána — tarlóhántás nélkül — 20 cm mély szántást végeznek. A szántást boronákkal egyengetik, s. azonnal elvetik a zöldtrágyázásra szánt repcét — hektáronként 30 kg vetőmagot használnak. A repcét 6—8 hetes növekedés után szántják alá. A gabonafélék alá nagy műtrágyaadagokat használnak, s áprilisban levéltrágyázást végeznek, melynek során nemegyszer egész 200 kg nitrogén-tápanyagot adnak egy hektárra. Állandó meszezéssel 6,5 —6,7 között tartják a talaj pH értékét. Az őszi búzát okktóber 20. és november 1. között vetik 14 cm-es sortávolságra s olyan adagot használnak, hogy négyzetméterenként 700 kalászt biztosítsanak. Á növényzet hektárját egy liter CCC készítménnyel kezelik. Az említett mezőgazdasági üzemben 1966 óta a vetésterület 80 százalékán termelnek búzát, a többin zabot és őszi repcét. A repcét mint ideális köztes növényt, és a talaj struktúráját javító, a búza torsgombás megbetegedésének előfordulását csökkentő, zöldtrágyázásra kiválóan alkalmas növényt tartják nyilván ebben a gazdaságban. A gabonafélékben bővelkedő vetésforgók legveszélyesebb gyomnövényeinek egyike a tarack. Irtása nagyon nehéz, mivel a betakarítás után kevés idő áll rendelkezésre a vetésig. Ugyanakkor megállapították, hogy a tarack a búza torsgombás megbetegedésének (Ophiobolus graminis) gazdanövényeként szerepel. Ezért a monokultúrás gabonatermesztésben elsőrendű feladat a tarack irtása. Az eddigi tapasztalatok kiértékelése alapján a szakemberek arra a döntésre jutottak, hogy az egyoldalú gabonatermesztés esetén az elővetemény után végzett mélyszántással, kései és sekélyebb vetéssel, mésznitrogén adagolásával és CCC-s kezeléssel elfogadható szinten lehet védekezni a gabonafélék torsgombás megbetegedése ellen. Az elővetemény fertőzést terjestző maradványainak megsemmisítése céljából végzett tarlóégetés nem vált be, viszont a tarack terjedése elleen állandó harcot kell folytatni a vegyszerek és a gépek segítségével. Inf. MPvZ 12/73 Lepke-rezerváció A világ első lepke-rezervácíója Ausztráliában létesült, Sydneytől 64 kilométerre egy 14 hektáros parkban — adta hírül a romániai Előre országos politikai napilap, szeptember 28-i száma. Ebben a parkban állítólag megtalálható és megtekinthető minden olyan lepkefaj, amely ezen a földrészen honos. A különleges fajtákat külön pavilonokban tenyésztik. A parkban a lepkék kedvenc növényeit ültették el. A petéket rendszeresen összegyűjtik és keltetőkbe helyezik, a lárvákat pedig megvédik fejlődésük során az esetleges kártevőktől. A védett terület vezetői a beléptidíjon kívül állítólag csak azt kérik a látogatóktól — ne vigyenek magukkal lepkehálótl-k— ni. Inkább orvosolni kell őket. Tudja az a helyzet — fordul ismét felém — hogy csak első idényben dolgoztai nálunk ezek a gépek. Lényegéber nem ismertük őket, nem dolgoztunl ilyesmivel soha, tehát nem is végez
