Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-28 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1973. július 28. 4 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FŐRIJMA EGY SZEM GABONA SE VESSZEN KÄRBA! a járási bizottságok A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága, valamint a komárnoi járás mezőgazdasági igazgatósága az aratás és a gabonafelvá­sárlás meggyorsítása és sikeres lebonyolítása érdekében versenyfelhívással fordultak Szlovákia szövetkezeteinek tagságához, illetőleg a mezőgazdasági szolgáltató üzemek dolgozóihoz. Mindkét felhívás nagy visszhangra talált. Ezt bizonyítják a jobbnál-jobb hírek, amelyek az egyes járásokból érkeznek. Számos járásban még fel sem búgtak a kombájnok, amikor a Radvaő nad Dunajom-i (dunaradványi) Efsz-ből jelentették: az országban elsőként tel­jesítették az állam iránti gabonaeladási kötelezettségüket. Lényegében ez­zel kezdődött a győzelmi jelentések sora; az egyes járások részéről (ko­­márnoi, Nové Zámky-i, Dunajská Streda-i, stb.): „Becsülettel túlteljesítet­tük ...“ Természetesen, a szövetség járási bizottságai sem tétlenkedtek. A maguk részéről mindent megtettek — közösen együttműködve a járási mezőgaz­dasági igazgatóságok dolgozóival, — annak érdekében, hogy a lehető leg­jobb minőségben, s a legkevesebb veszteséggel kerüljön raktárakba az idei gabonatermés. ф A LUCENECI (LOSONCI) JÁRÁSBAN a szövetség járási bizottsága töb­bek között idejében kidolgozta a járási aratási és gabonaeladási verseny feltételeit, ugyanakkor szorgalmazta a kombájnosok, s az aratásban részt­vevő többi dolgozók rendszeres étkeztetését, egyenest a tarlón. Ennek alap­ján cselekedtek Buzitkán, Biskupicén (Fülekpüspökin), Holisán (GalsánJ, Rapovcén (Rappon), Šuricén (Sőregen), Radkán, Kalinovoban, Tomášovcén és Lehótkán. A többi szövetkezet a Jednota és a RAJ útján biztosította az étkezést, s az üdítőital-ellátást. A szövetség említett járási bizottsága, a JMI és a SZISZ járási bizottsága közösen kidolgozott versenyfeltételei szerint az a szövetkezet végez az első helyen, amely — a szalmaletakarítást is beleértve — a legrövidebb időn belül, s a legcsekélyebb szemveszteséggel, a legkisebb önköltséggel tesz pontot a gabonabetakarítás végére. A legjobb három szövetkezet pénzjuta­lomban részesül. A kombájnosok versenyében azokat a gépkezelőket jutal­mazzák, akik az E—512-es típusú kombájnnal 1,6—1,8; az SZK—4-es típus­nál pedig 1,7—2 százaléknál kevesebb szemveszteséggel dolgoztak. A ver­seny keretében értékelik a gépjavítókat, szalmabálázékat, s az aratásban résztvevő egyéb csoportokat, egyéneket. • A TRENClNI JÁRÁS közellátási és szolgáltató üzemeinek felelős dolgo­zói rendszeresen figyelemmel kísérik, hogy legyen mindig elegendő hús, füstöltárú, konzerv, készáru, péksütemény, üdítőital. Ugyanakkor az illeté­kesek ellenőrzik az üzleteket, azok nyitvatartási idejének betartását. Ope­ratív módon intézik, hogy — tekintettel a nyári szabadságolásokra — csök­kent munkaerőlétszámmal is üzemeljenek az élelmiszeripari üzletek, hol­tok. Figyelemmel kísérik az árakat, a választékot — főleg az italoknál. Ebben a járásban július 13-től augusztus 30-ig a járási nemzeti bizottság kereskedelmi szakosztályán állandó diszpécserszolgálatot tartanak. Á helyi nemzeti bizottságok útján jelentett hiány, vagy egyéb zavar esetében azon­nal intézkednek. • Á ROŽNAVAI (ROZSNYÓI) JÁRÁS kombájnosai reagáltak a szövetség központi bizottsága, illetőleg a komárnoi járás aratási versenyfelhívására. Mégpedig olymódon, hogy értékes szocialista munkafelajánlásokat tettek az Egy szem gabona se vesszen kárba! jelszó megvalósítása érdekében. Beneveztek az Aratási versenyzászló-ért vívandó versenybe. A járás szövetkezeteiben rendkívüli figyelmet fordítanak a gabonabeta­karítás időszakában a balesetmegelőzésre, illetőleg az egészségvédelemre. • A SZÖVETSÉG STARÁ LUBOVŇA-I JÁRÁSI BIZOTTSÁGA az aratás és a gabonafelvásárlás sikeres lebonyolításának elősegítését tartja legfőbb fel­adatának. Ennek érdekében népszerűsíti a gabonabetakarítás legkorsze­rűbb, s legcélravezetőbb módszereit. A gabonabetakarítási verseny legjobb­jait nyilvános dicséretben részesíti a dicsöségtáblákon, valamint a falvak hangszóróin keresztül. E járásban is javítják az aratókról való szociális és egészségvédelmi gondoskodást, hogy a gabonabetakarítás minél zökkenés­­raentesebb legyen. J. P. ф Azt tartja a közmondás: „A kishal is hal!“ Ez vonatkozik a hegyi és a hegyaljai termelőkörzetek gabonabetakarítására — átvitt ér­telemben. Csakhogy, itt jóval több nehézséggel kell megbirkózniuk az em­bereknek; hepehupás, lejtős a talaj, több az üzemanyagfogyasztás, veszé­lyesebb a gabonabetakarítás is, mint a síkságon. Kedvezőtlenebbek a ter­mészeti adottságok — pusztítóbb a szél ereje, s a felhőszakadás sem megy ritkaságszámba. Ugyanezen időszakra esik továbbá a szénabetakaritás, amely tulajdonképpen második aratásnak számít. A problémák rengetegé­ben, az összetorlódott munka közepette is teljesíteni kell a gabonabetaka­rítás tervét. S az emberek itt — dacolva a mostoha természet mostohasá­­gával — még szlvósabban helytállnak, mert tudják: csakis a magtárakban van biztonságban a kenyérgabona. E problémakomplexumról beszélgettünk Ondrej Holeccel, a Szocialista Munka Hősével, a Parasztszövetség szlová­kiai elnökével, illetve a Ponikyi Efsz elnökével, a szövetség járási bizott­ságának plénum-Ulésén. Holec elvtárs így vélekedett: „Becsülettel teljesítjük mindzokat a feladatokat, amelyeket az SZLKP KB kijelölt a szövetkezeti földművesek szövetsége számára, az idei gabonabetakarítást illetően. Ezért versenyez nálunk valamennyi kombájnos, gépkezelő, gépkocsivezető, hogy a gabona gyorsan és a legkisebb szemveszteséggel kerüljön fedél alá.“ • VERSENYEZNEK A KENYÉRCSATÁBAN nemcsak az egyes járások, ha­nem a kerületek is. Tavaly például Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemei igen jól kihasználták az időjárás kedvező lehetőségeit, az emberek kezde­ményezőkészségét, az alapos felkészültséget, a szocialista munkaversenyt — s győztek. Az idén sem tesznek másként. Például a szövetség michalov­­cei járási bizottsága, a járási mezőgazdasági igazgatóság, vrlamint a Nem­zeti Front járási bizottsága példásan együttműködik — a közös cél érdeké­ben. Ezért indítottak járási gabonabetakarítási versenyt; a prémium-rend­szer jelentősen elősegíti a gabona gyors és legkisebb veszteséggel történő betakarítását. Azok a kombájnosok és gépkezelők részesülnek a legmaga­sabb jutalomban, akik teljesítik a versenyfeltételeket. Természetesen, figyelembe veszik az egyes termelési körzetek talajviszonyait, s a legfel­sőbb szervek célkitűzéseiből származó feladatok teljesítését. M. D. Az agronómus kontráz: — Tavaly az országos versenyben is a legjobbak között volt. Járásunkban pedig fölényesen győzött. A járási aratóünnepélyen nemcsak pénzjuta­lomban részesült, hanem ki is tüntet­ték. Különleges érzéke van ehhez a munkához. Ezért is ragaszkodnak hozzá a brigádtagok: maradjon csak a bálázón. Különben akadozna a mű­­trágyaszőrás, a középszántás. Amikor munkájának fontosságáról, az ő személyéről esik szó, szerényen elhárítja az elismerést. — Mindenkinek egyforma a fele­lőssége. Egy mindegyikért — minden tag egy közös célért! 1973. július 11., szerda. A meteoroló­gia így jelez: „Országunkban melegre fordult az idő, eltakarodtak a felhők. Tizenkét órakor a hőmérséklet or­­szág-szerte 30—32 Celsius fok." Ezen a napon Fekete Béla feltúráz­ta a motort. A hatalmas gépkolosszus megremegett. Lassan leengedte a vá­gószerkezetet. A kombájn elindult a Bélyi-tó nevű táblára búzát aratni. Hosszú út eleje volt ez... mert, ha Bácskán végez az említett kombájnos, hát folytatja másutt... Most válik el majd ... Miközben az első aratócséplőt kö­vette a második — amelyen Petrik Viktor és Kosztyu Berci ült —, majd a harmadik, s negyedik, Pandi József hnb-elnök megkérdezte Koleszár Gá­bort, az agronómust: — Szerinted mennyit ad ez a tábla? — Ötszáz-hatszáz mázsát. Majd az agronómus Pándi Gyulának, az efsz elnökének szegezi a kérdést: — Hát, te elnök, mit mondasz? — Sok a dűlt búza. Itt könnyebb a szem, meg kevesebb is. Estére majd meglátjuk .. Fél óra sem telt bele, egyet fordul­tak a gépek. Közben a szövetkezet gépesitője is megérkezett, ö igy kardoskodott: — Most válik el igazában, mit tud a brigád?! — s magyarázatképpen hozzáfűzte: — Alig tízen művelünk csaknem ezer hektárnyi területet. Ed­dig minden könnyen ment. A 350 hek­tárnyi kalászos, a 100 hektár kukori­ca, az 50 hektár silókukorica és a 200 hektár többéves takarmány, talajelő­készítése, vetése, vegyszerezése nem okozott különösebb gondot. A munka nem szorított. De most? Október kö­zepéig nem lesz megállás. :.. És sorolja a tennivalókat, ame­lyek mind-mind a brigádra várnak, s kitűnő minőségben, idejében kell elvégezniük. Bizonyára akad ember, kinek megüti a fülét: kitünően. Mit tud a brigád? Erre vonatkozóan hadd idézzek egy rövid párbeszédet. — Amit eddig végeztünk, annak most látjuk majd a hasznát. Ha káro­sodik a gabona, mi is károsodunk — így a gépesítő. — Pedig szépek ám az újonnan vert koronák — érvel Dajka Elek brigád­tag, aki a lóherét kaszálja a szomszéd táblán. — Nekem a régi százas is tetszik — vágja rá Katkó Rudolf a társa. Hát, itt a dolog nyitja. Különleges a bácskai brigád. Nemcsak azért, mert tavaly is a legjobbak voltak a kenyér­csatában. Azért is, hogy a jövedelmük « betakarított terméstől is függ. A termelés anyagi-műszaki alapját a kö­zös gazdaság biztosítja, megkapják a legfőbb termelőeszközt: a földet is. A többi már az ő dolguk. Ügy osztják be a munkákat sorrendbe, ahogy azt a legjobbnak látják. Fő cél: minél gaz­dagabb legyen a termés! Míg hatvanháromban alig húsz má­zsát adott a gabona hektárja, tavaly már harmincegy és fél mázsát. Az idén pedig harmincöt mázsával szá­molnak, hektáronkint: s huszadszor aratnak, közösen. — Miért ülnek az idén brigádosok a kombájnon? Fekete Béla és Béres Péter — akik szabadságukat a kombájn nyergében, a gabonamezőkön töltik —, ugyancsak tudják: a nép kenyeréről van szó! Ezért jöttek. Áldozatkészen vállalva a poros, testi és szellemi munkát egy­formán kívánó munkát. — S nincs-e vita azon, ki végezze a könnyebb, majd meg a nehezebb munkát? I — Könnyebbre, s nehezebbre min­denki egyformán sorra kerül. K. Daj­ka Lajos és Loksa Miklós jelenleg a rendvágóval dolgoznak, majd a ter­ményt szállítják. Pandi János (de sok is van ezekből a Pandikbóll) és Aba­­házi Sándor a szalmát takarítják le. Egy műtrágyát szór, kettő nehéz gé­pekkel szánt. A többiek is találnak munkát — magyarázta a gépesítő. Az agronómus közbeszól: — Nofene, N. Pandi Istvánról majd­­hogy megfeledkeztünk. Ö csattogtatja a szalmabálázót a kombájnok után. — És aztán győzi e .? **4- ,- •* , . . ».li*. ...... «Ь» — ... •. .' ‘ Lóhere-kaszálók, cigarettaszünetben. — Csak szeretné. Annak örülne, ha egyszerre négy kombájn mögött is ott lehetne. Kár, hogy ilyen nagyteljesítményű bálázóval még nem rendelkezünk. — Valóban kár. De az igazság az — toldja meg a szövetkezet elnöke —, hogy a Pista állandóan báláz. Őt nem váltják. Szakértője ennek a munká­nak. Egyébként ez a mondat a brigád Mire a cikk nyomdafestéket lát, ki tudja, hol, melyik szövetkezet jelszava. határában búg majd a Bačkai Efsz kombájnja... ILLÉS BERTALAN .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX B^evés az olyan egységes földmű­­** vesszövetkezet, amelyet oly fiatal szakember-gárda irányít, mint Suricében (Sőregen). S még kevesebb az olyan közös gazdaság, amelyben annyi szorgalmas, igyekvő fiatal dol­gozna, mint itt. Az ő érdemük, hogy a környéken, s a járás határain túl is oly jó vélemény járja — szövetke­zetükről. A šuricei fiatalok nem vágy­nak el falujukból, távoli tájakra — dolgozni. Megtalálják számításukat a helyi szövetkezetben. Šurice mindössze nyolcszázötven lakosú falu, két járás — a luőeneci és a Rim. Sobota-í (losonci és a rima­­szombati) — határéi?. Még kisebb Ca­­movce (Csorna). A két falu szövetke­zetének tagsága úgy határozott két évvel ezelőtt, hogy közösen, másfél ezer hektáron jobban hasznosíthatják a fejlődő technika nyújtotta lehetősé­geket, eredményesebben gazdálkod­hatnak. Ján Kamiaő mérnök, az egyesített szövetkezet 26 éves elnökhelyettese mondotta: „A mostoha természeti adottságok nem teszik lehetővé, hogy a luőeneci járás élenjáró szövetkeze­tei közé tartozzunk. Természetesen, lemaradásról sem beszélhetünk.“ Csupán nyolcszáztíz hektárnyi a szövetkezet szántója, a többi meg le­gelő. Igyhát másfél ezer juhot Is tar­tanak, amelynek létszámát ötszázzal gyarapítják a közeljövőben. A nö­vénytermesztés fő ágazatai: a gyümöl­­csészet és szőlészet. S a takarmány­­termesztésre is gondot fordítanak. Nos, így fest valójában a Šuricei Efsz. ÉLEN — AZ IFJÚSÁG Mi bizonyít amellett, hogy az ifjú­ság szövetkezetének titulálják a sőre­­git? Az, hogy hetvenkettő az olyan szövetkezeti tag, aki még nem töltötte be a 35. életévét. — Ez elsősorban annak köszönhető, hogy szövetkezetünkben nagy figyel­met fordítunk az ifjúságra — így ér­velt Homolya István, harminc éves, a közös üzemgazdásza. — De még így sem vagyunk elégedettek! Tovább fá­radozunk a szövetkezet „megfiatalítá­sán“; főleg az állattenyésztésbe kell a fiatal munkaerő. Szívesen vennénk, ha a „társközösségünk“ több fiatalja ugyancsak megtalálná a hozzánk ve­zető utat... Ilymódon felszabadítva Fiatalok szövetkezetében magukat a Fifakovora (Fülekre) való napi ingázás alól. Már számosán így tettek, s nem bánták meg. Példás kezdeményezők a fiatalok. Ők javasolták: Kuni Mária, Pócos Gé­za, Fodor János és Homolya István vezetésével négy csoport — az anya­­sertésgondozók, a traktorosok, a gép­javítók és az adminisztratív dolgozók — versenyezzenek a szocialista brigád nagyon megtisztelő címért. A négy csoport közül kettő Ifjúsági. A fiata­lok érdeme a kezdeményezésben vi­tathatatlan. Am jő lenne, ha felbuzdu­lásukat szívós kitartás, az eredmé­nyekre törekvő fáradozás és szorga­lom követné, s ne „szalmaláng“-lelke­­sedés. — Hihetetlennek hangzik, de úgy van — érvel a közös gazdaság elnök­­helyettese —, jobban megértjük egy­mást az ifjúsággal, s több a gondunk az idősebbekkel. Pölhös Károly mérnök, a szövetke­zet elnöke ugyancsak a fiatalokról beszél, akik nemcsak a munkahelye­ken találkoznak, hanem a különböző kulturális és sportrendezvényekből is részt vállalnak. GONDOSKODÁS A FIATALOKRÓL Elég megtekinteni a szőlészet gaz­dasági központját, s meggyőződhe­tünk arról: bizony nem feledkeztek meg a dolgozók komplex, szociális és egészségvédelméről sem. Csupán egy példa: a szövetkezet tagjai „kimenő ruhában“ jönnek a munkahelyükre, itt munkaruhába öltöznek, majd dol­guk végeztével ismét tisztán jutnak otthonukba. A falu földművesei erről egy nemzedékkel ezelőtt nem is ál­modtak. Nemsokára ilyen lesz majd a szö­vetkezet valamennyi munkahelye. Többhelyütt szociális helyiségek épül­nek. Valamennyi gazdasági udvarnak kemény a bekötőútja. Tizenkét család számára már felépült, s hat részére pedig most épül lakóház — ez utóbbi szőlészeti dolgozóké. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezeti tagokról való szociális-, egészségvédelmi és környezetjavítási gondoskodás tekin­tetében elsők a járásban. Ugyancsak szívügye a vezetőségnek a tagok testnevelése és sporttevé­kenysége. Jól felszerelt ifjúsági klu­bot is létesítettek. A dolgozók rend­szeres üdültetése már természetes do­lognak számít ebben a szövetkezet­ben. Az idén is harminc felnőtt szö­vetkezeti tag és hat pionír részesül külföldi, illetőleg hazai üdültetésben, hogy testileg és szellemileg felfris­sülve, élményekkel gazdagodva, friss erővel lássanak dologhoz, tanuláshoz. Ing. J. FEKEŠ - RN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents