Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-08 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1973. december 8.

10.

Korszerű oktatásügyi törvény a Szovjetunióban

X Szovjet Legfelsőbb Tanács korszerű oktatási törvényt hagyott jóvá. A kerettörvény alapelveket szögez le, mely minden köztársaságra érvényes, és részleteket dolgoz ki a köztársaságok sajátosságainak megfelelően.

A tudományos-technikai forradalom behatolt a szovjet társadalom életébe. Ez az első számú indoka annak, hogy az oktatásügy további fejlesztése napirendre került. A forradalmi, műszaki-tudományos haladás fényében másképpen fest a társadalom kulturális színvonala, mint a múltból nézve. Jellemző, hogy az ülésszakon a képviselők sokkal kevésbé a múlttal hasonlították össze az eredményeket, mint a ma, és főleg a holnap igényeivel. Ebben a megvilágításban már viszonylagos hiányosságok is kiderültek. Hiányosságok, amelyeket a nyugati társadalom szívesen vallana magáénak, hiszen amit kétségtelenül elismernek a szovjet rendszerben: az oktatás színvonalú, főleg pedig az egyetemi és főiskolai diplomások sokasága.

Ha nem is a múlt felől történik a helyzet felmérése, tévedés lenne a szovjet közoktatás egyszintű fejlettségéről beszélni. Az egyes köztársaságok más és más kulturális alapról indultak el. Voltak, amelyekben szinte nem is volt ilyen alap. Ha Turkméniában siker az analfabetizmus teljes kiküszöbölése, Litvániában azzal dicsekedhetnek, hogy gyors ütemben megvalósul az általános középfokú oktatás; ebben a köztársaságban ma több a pedagógus, mint amennyi tanuló volt a burzsoá korszak gimnáziumaiban. A különbségek ellenére, vannak közös elvek, amelyek érvényesek minden köztársaságra. Például Turkménia is, akárcsak a többi köztársaság, kötelezően megvalósítja a teljes középfokú oktatást.

Ha nem is egyöntetűen egyformák a problémák, általában a falvakban, kisebb munkástelepüléseken — ahol pedig a tanulók fele található — az oktatás színvonala alacsonyabb, mint a városokban. Ezen az áliaooton például összevont iskolák, diákotthonok létesítésével is segítenek. Főleg fontos, ez a megoldás olyan hegyvidékeken, mint a „sasok országa“, Dagesztán. ahol a falvak kicsinyek. Emelni kell a pedagógusi képzés színvonalát is. Bár a törvény az egész oktatásügyre vonatkozik, beleértve a gyárak, szakszervezetek iskolajellegű, általános képzést szolgáló tanfolyamait — úgy tűnik az ülésszakon elhangzott felszólalásokból, hogy az alsó és középfokú iskolák foglalkoztatták leginkább a képviselőket.

£rthető ez, ha a kérdést a munkásosztály szemszögéből nézzük. Az „intelligens munkás“ fogalmát és igényét Lenin alkotta meg, tulajdonképpen ma már jellemző típus. Korunk követelményei azonban más értelmezését kívánják ennek a fogalomnak, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. A fizikai és szellemi munka kapcsolata ma nem egyes példákban megnyilvánuló jelenség, hanem általánossá váló folyamat. Az automatizálás idejében е8У еёУ munkás olyan bonyolult gépeket és géprendszereket irányít, amelyekkel régebben mérnökök birkóztak meg. A szovjet munkásoknak 66 százaléka rendelkezik középfokú iskolázottsággal. Még a második világháború előtt is csak 8 százalékra rúgott ez az arány. Leonyid Brezsnyev jogosan mondta legutóbbi kijevi beszédében, hogy erre valóban büszkék lehetnek. Az oktatás fejlesztése ilyen alapokra épül, de a követelményektől elmarad az az állapot, hogy 34 százalék csak alapfokú vagy ennél is alacsonyabb iskolázottságú. A fejlesztést tulajdonképpen а XXIV. pártkongresszus határozta el, a falusi, munkástelepi alapfokú oktatás színvonalának növeléséről nemrég külön párt- és kormányhatározat látott napvilágot.

Az új közoktatásügyi kerettörvény legfőbb jellemzője az, hogy nemcsak az oktatás fejlesztését tűzi ki célul, hanem összekapcsolja a nevelőmunka fokozásával, beleértve a politikai képzést is. Ilyen értelemben van szó a tárgyi és személyi feltételek (az iskolák minősége, technikai ellátottsága és a pedagógusok képzettsége és hivatástudata) fejlesztéséről. A rohanó idő is új iramot diktál: az osztályismétlés gyakorisága nem teszi lehetővé, hogy a tanulók együtt tartsanak a többséggel. A teljesség igénye van napirenden! Hiszen például a múlt esztendőben a tanulóknak mindössze tíz százaléka nem folytatta tanulmányait — a nyolc osztály elvégzése után — középiskolában. Tehát a tíz százalék továbbtanulásával is törődnek, sőt többet, mint eddig, a dolgozó fiatalok esti iskoláinak fejlesztésével.

Nyilvánvaló, hogy áttérve a teljes középfokú oktatás bevezetésére, nem

hanyagolhatják el azokat a fiatalokat sem, akik esztendőkkel ezelőtt nem folytatták, vagy lemorzsolódva, az esti iskolában is abbahagyták tanulmányaikat. A szakszervezeteknek és a Komszomolnak van egy közös jelszava: „Minden fiatal dolgozónak — középfokú végzettséget!“ Esztendőről esztendőre több mint egymillió fiatal végzi el az esti iskolát, de ennek a számnak növekednie kell, hogy a fiatal nemzedékek felkészültségében egységes legyen a színvonal.

Noha a fejlesztés kiterjed még az óvodákra is, az alapfokú s középfokú oktatás mellett a magas szintű képzés foglalkoztatja leginkább a közvéleményt és a felelős szakembereket. Hatalmas számokat kell idéznünk: 82S felsőoktatási intézményben 4 millió 60П ezer diák tanul. Az utóbbi időben 540 ilyen intézménynél létesítettek előkészítő tanfolyamokat, hogy bevonhassák a magas szintű képzésbe az arra rátermett fiatal munkásokat, parasztokat és leszerelt katonákat. Az időszerű feladat most az, hogy növeljék a főiskolai és egyetemi képzés általános színvonalát. Érdekes, hogy ugyan erre nagyobb információmenynviséa megismerését követeli a rohanó idő. mégis az az irányzat, hogy a felsőfokú intézmények előadói kevésbé több információt továbbítsanak, mint inkább fokozzák a diák megismerőkészségét, önállóságát. Takarékoskodni kívánnak az idővel is, például a mérnökképző intézményekben már kezdettől fogya számítógépekkel történik a feladatok megoldása.

A szakosodást igénylő műszaki-tudományos világban meglepőnek tűnik az a követelmény, amelyet képviselői felszólalásában a világhírű örmény csillagász, Ambarcumján fejtett ki: nagyon fontos, hogy olyan szakembereket formáljanak, akik általános műszaki és tudományos ismeretekkel rendelkeznek, s ne túlozzák el a szűk szakmai látókörű mérnökök és technikusok képzését. Az utóbbi a tudomány és technika integráló fejlődése korában már nem felel meg. Egyébként célul tűzték ki — s ebben rokonság ismerhető fel Ambarcumján véleményével —, hogy a jövőben olyan képzésformát alkalmaznak, amely lehetővé teszi a megszerzett szakképesítés későbbi kiegészítését második szakképzettséggel. Vonatkozik ez a pedagógusokra is! Mint Jeljutvin miniszter mondta az MTI tudósítójának, a második képzettség abban az esetben is közvetett termelőerő. ha „csak“ az állampolgár intellektuális énülésére szolgál.

Népgazdasági érdekkel egybehangzó emberközpontúság: ezzel a gondolattal is méltán lehet kommentálni a szovjet közoktatásügy fejlesztését. A Legfelsőbb Tanács nyári ülésszaka tulajdonképpen két döntést hozott, az említett kerettörvényen kívül határozatában helyzetelemzés alapián bizonyos konkrét feladatokat tűzött ki. A kerettörvény elveit érdemes épnen az emberközpontúság, a demokratizmus jellemzésére legalább főbb gondolataiban idézni:

minden állampolgár egyenjogúsága a képzettség megszerzésére;

a tanulás nyelvének szabad megválasztása;

az oktatás és a kommunista nevelés egysége;

a család, az iskola és a társadalom együttműködése az ifjúság nevelésében;

az oktatás és a nevelés kapcsolata az élettel, a kommunista építéssel;

a képzés tudományos jellege és állandó tökéletesítése a tudomány, a technika, kultúra és művészet legújabb eredményei alapján;

az oktatás humanista és erkölcsi jellege.

A kerettörvény megalkotását az

országra fa füld egyhatodára!) kiterjedő vita előzte meg, a képviselők az ülésszakon is nyújtottak be finomító, módosító javaslatokat, amelyeket a Legfelsőbb Tanács két háza elfogadott. De nemcsak a szovjet közvéleményt foglalkoztatja különös hatékonysággal az úl törvény. Zaidov képviselő, az üzbég szakszervezeti tanács elnöke joggal mondta, hogy az oktatásügyi törvény maga is békeoffenzíva, hiszen csak a béke körülményei között lehet kitűzni és megoldani ilyen nagyszabású kulturális feladatot. K. J.

.......................................... ■»

Szocsit a Fekete-tenger gyöngyszemének tartják. Az ősi városban az impozáns épületek egész sóra látható. Ezek közé tartozik a messziről hívogató kikötő is.

Vontszemű János és zenekara ebben az esztendőben is sokat szerepelt a CSEMADOK rendezvényein.

FELHÍVÁS

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottsága, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága, a Szlovákiai Szövetkezeti Parasztok Szövetsége Központi Bizotsága és a bratislavai Népművelési Intézet a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma által az öntevékeny művészeti mozgalomban rendezendő versenyek kiírásához 1972—78-ra kiadott irányelvek alapján a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére meghirdeti a csehszlovákiai amatőr népdalénekesek

TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT...

IV. országos versenyét.

A rendező szervek célfa, hogy az amatör népdalénekesek versenyével hozzájáruljon népi dalkultúránk közkinccsé tételéhez s az a versenyzők műsora által újabb, eddig ismeretlen népdalokkal és népdalváltozatokkal gazdagodjék.

Szervezési szabályok:

A verseny négy kategóriában folyik. Külön-külön kategóriában lépnek fel:

1. szólóénekesek, akik a dalokat kiadott népdalgyüjteményekből vagy safát falujuk, illetve tájegységük énekeseitől tanulták meg;

2. szólóénekesek, akik safát dallamvilágukból választják műsorukat, tehát olyan népdalokat énekelnek, amelyeket nem erre a versenyre tanultak be, hanem már régebben tudják őket, és a falu, illetve tájegység éló népzenei anyagát képviselik;

3. legfeljebb 12 tagú éneklő csoportok, ugyanazon felvételek mellett, mint az 1. pontban felsoroltak;

4. legfeljebb 12 tagú énekló csoportok ugyanazon feltételek mellett, mint a 2. pontban felsoroltak.

A népdalestek, járást selejtezők, a területi elődöntők és az országos döntő műsorának színesebbé tétele érdekében a járásban található népi hangszereken játszó egyének és csoportok szerepeltetését is ajánljuk.

A verseny három fordulóban kerül lebonyolításra. Lesznek:

1. járási döntők,

2. területi elődöntők,

3. országos döntő.

A járási versenyeket a CSEMADOK járási bizottságai és társrendezőként a járási szervek szervezik és rendezik. A járási versenyek előtt helyi vagy körzeti népdalesteket lehet rendezni, ezek megelőzhetik a járási döntőket.

A területi elődöntőket és az országos döntőt a verseny kiírói szervezik.

A versenyzők produkciójának elbírálásánál az előadásmódot és a műsor megválasztását kell figyelembe venni. Az 1. és 3. kategóriáknál az elbírálásban a szép éneklés és művészi átélés az elsődleges. Nem kívánjuk, hogy az énekesek az illető tájegységre jellemző tájszólással és hangvétellel énekeljenek. Ellenben a 2. és 4. kategóriában a népdalok kiválasztása és a népi előadásmód kerül előtérbe. A járási döntőkön elhangzott produkciókat öttagú bíráló bizottság bírálja el; ebben helyet foglal a központi bírálóbizottság egy tagja is. A területi elődöntőkön és az országos döntőn az értékelést a rendezőszervek által kinevezett bírálóbizottság végzi.

A járási versenyek lebonyolítása után három helyen: a nyugat-, kelet- és a közép-szlovákiai kerületben kerül sor az elődöntőkre. Végül Bratislavában rendezzük meg a verseny országos döntőjét. 'Az egyes döntök megrendezésére a következő időpontokig kerül sor: járási döntők 1974. június 30-ig, területi elődöntők 1974. október 15-ig, országos döntő 1974. november 15-ig.

A járási selejtezők és döntők költségeit a járási rendező szervek és a résztvevők; a területi elődöntők, valamint az országos döntő költségeit a központi rendező bizottság rendezi.

A produkciók elbírálásakor kedvezőbb elbírálásokban részesülnek azok a versenyzők, akiknek műsorában saját helységük, illetve közeit környezetük vagy tájegységük népdalai szerepelnek s ezeket önmaguk kutatták fel. Az eddig ismeretlen vagy tájegységhez kötött jellegzetes, kevésbé ismert dallamváltozásokat a bírálóbizottság egy-egy külön ponttal jutalmazza. A hitelesség igazolása céljából a versenyző a jelentkezőlapon a dalok címe mellett tüntesse fel annak a személynek nevét, életkorát és címét is, akitől a dalt tanulta. Az énekesek, illetve az éneklő csoportnak a területi elődöntőből az országos döntőbe futását a község és a járás lakossága, illetve társadalmi szervezetei olymódon segíthetik elő, hogy segítségére lesznek az illető község vagy környéke népdalainak felkutatásában. A népdalokat a gyűjtők magnetofonszalagra rögzítik (vagy lekottázzák) és 1975. február 28-ig beküldik a CSEMADOK KB Bratislava, Mierové nám. 3—4. címre. Minden úf változatért, illetve dalért a gyűjtő által megnevezett versenyző vagy éneklő csoport egy-egy plusz pontot kap, amit a területi elődöntő bíráló bizottsága hozzáad az illető szereplőnek az elődöntőben elért pontjaihoz. A gyűjtés révén elért pontokat a rendezőség az elődöntők kezdete előtt jól látható helyen kifüggeszti. Ezenkívül a legtöbb népdalt felkutató és beküldő személyt vagy kollektívát a Csehszovákiat Magyar Néprajzi Társaság elismerő oklevéllel jutalmazza.

A területi elődöntőkbe a járási versenyen fellépő szólóénkesek és az éneklő csoportok közül mindegyik kategóriából az első helyezett, valamint versenyen kívül a bíráló bizottság által legjobbnak minősített, népi hangszeren játszó szólista vagy csoport kerül be. A területi elődöntőkből a továbbjutást az itt kialakult végleges pontsorrend dönti el.

A versenyben minden nem hivatalos énekesként működő csehszlovák állampolgár részt vehet, aki 1973: december 31-ig betöltötte 16. életévét.

A sajtóban közzétett vagy a CSEMADO bármely járási bizottságán beszerezhető jelentkezési lapot 1973. november 30-ig kell kitöltve megküldeni a CSEMADOK lakóhely szerinti illetékes járási bizottságának.

A versenyben minden versenyző öt magyarnyelvű népdallal nevez be. A járási döntök díjait a járást rendező szervek biztosítják. A területi elődöntők és az országos döntő dijait a központi rendező szervek biztosítják.

A CSEMADOK Központi Bizottsága, A Szlovákiai Nűszövetség Központi Bizottsága,

A Szlovákiai Szövetkezeti Parasztok Szövetsége Központi Bizottsága, A bratislavai Népművelési Intézet