Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-24 / 47. szám
1973. november 24. .SZABAD FÖLDMŰVES, 7 Az ötéves tervfeladatok A múlt napokban a párt- és a kormányszervek mérlegelték a CSKP XIV. kongresszusa és a történelmi áprilisi plenáris ülés által kitűzött feladatok teljesítését. Örömmel állapították meg, hogy mezőgazdaságunk a mutatók többségében eredményesen teljesíti feladatait. Az elmúlt két és fél-három évben tovább tökéletesedtek a szocialista termelési viszonyok, jelentősen javult a termelés belterjessége, s a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai fejlettsége. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy a mezőgazdasági termelés nagyobb ütemben növekedett, mint azt az 5. ötéves terv eredetileg előirányozta. Várható tehát, hogy az 1971—1973-as években a nyerstermelés az évek közti tervezett növekedést a következőképpen túlteljesíti: • a mezőgazdasági nyerstermelés a tervezett 2,7 százalék növekedés helyett eléri a 3,7 százalékot;-ф a mezőgazdasági árutermelés a tervezett 3,6 százalék helyett 5,4 százalék lesz; ф az élelmiszeripar nyerstermelése a tervezett 3,9 százalék helyett eléri a 4,8 százalékot. Az ötéves tervfeladatokban előirányzottak helyett a mezőgazdasági nyerstermelés volumenjét 2 milliárd koronával szárnyaljuk túl. A mezőgazdasági árutermelést az állami alapokba 4 milliárd, az élelmiszeripari nyerstermelést 10 milliárd koronával teljesítjük túl. A jó eredmények lehetővé tették a lakosság élelmiszerellátásának a kiegyensúlyozottságát. Az alapvető élelmiszereknél az egy főre jutó fogyasztás a következőképpen növekedett: a húsoknál 3,7 kg-mal, a tejnél és a tejtermékeknél (tejértékben kifejezve) 10,2 literrel, a tojásnál 4 db-bal, a zsiradéknál pedig 23,2 kg-mal. A húsnál és a tojásnál a növekedés nagyobb, mint ahogyan azt az ötéves terv előirányozta. Viszont mérsékelt volt e liszt és a lisztből készült termékek fogyasztása, mely 2,8 kgmal csökkent, — korábban 110,7 kg volt személyenként. A helyes táplálkozás szempontjából ez kedvező jelenség. A cukorrépa és a burgonya fogyasztás megmaradt az 1970-es színvonalon. A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar gyorsabb ütemű fejlődése lehetővé tette az egyes élelmiszerek behozatalának a csökkentését. Teljesen megszüntettük a vaj-, és számottevően csökkentettük a hús-importot. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a XIV. pártkongreszszus egyik fő irányvonalát — saját termelésből fedezni a lakosság növekvő éllemiszerfogyasztását — sikeresen realizáljuk. Állattenyésztésünk az 1971—73-as években 10,2 százalékkal növekedett, s színvonala túllépi az ötéves terv által előirányzott 4,1 százalékos szintet. Az állatállomány a múlt időszakban kedvezően gyarapodott. Az év végére várható, hogy a szarvasmarhaállomány mintegy 195 ezerrel lesz több, mint terveztük. Nagyon pozitívan értékeljük azt, hogy az évek során csökkenő tendenciát mutató tehénállomány stabilizálódott, sőt a múlt évhez viszonyítva, 0,9 százalékkal gyarapodott. A sertésállomány a múlt évhez képest 1 százalékkal csökkent, mert az SZSZK-ban a száj- és körömfájás járványszerű elterjedése miatt tekintélyes menynyiségű sertést kellett kiiktatni a termelésből. Mindamellett a CSSZSZK a sertéshús-termelést eredményesen túlteljesíti. Az állatállomány szaporodása mellett a hasznosság is javult. Annak ellenére, hogy az SZSZK-ban száj- és körömfájás volt — mely a hasznosságra nem hatott serkentően — a múlt évhez viszonyítva a tejtermelés (tehenenként) mégis 90 literrel növekedett. Az átlagos évi tejtermelés tehenenként 1970-ben 2488 liter volt, s 1973-ban már 2760 liter tejátlaggal számolunk. A 100 tehéntől felnevelt borjak száma a szocialista szektorban 1970-ben 88,6 volt, s 1973-ban 92 db várható. Az átlagos napi súlygyarapodás a hízómarháknál 0,77 kg-ról 0,78 kg-ra növekedett. Köztársasági viszonylatban az eredmények nagyon jók, de ha részletesebben járásonként, kerületenként, mezőgazdasági üzemenként vizsgálnánk a helyzetet, teljesen más képet kapnánk. Rájönnénk például arra, hogy a hasonló termelési feltételek közt gazdálkodó kerületek, járások és mezőgazdasági üzemek eredményei nagyon különbözőek. Ezzel a kérdéssel 1972-ben a plenáris ülés is érdemben foglalkozott. Az említetteket néhány példán keresztül vázolom. Ha például összehasonlítjuk a CSSZK 100 hektárra jutó szarvasmarha-állomány sűrűségét az SZSZK-éval, az alábbi különbségekre jövünk rá. 1970 1973. VII. 1. CSSZK 67 71 SZSZK 52 55,2 A különbségek egyes kerületek, járások és mezőgazdasági üzemek közt méginkább kiütköznek. Ha például összehasonlítjuk a dél-morva és a nyugat-szlovákiai kerület 100 hektár mezőgazdasági földterületre jutó tehénállomány sűrűségét (ezek hasonló termelési feltételek közt gazdálkodnak) nagy eltérést tapasztalhatunk. Amíg ugyanis a dél-morva kerületben 100 hektár mezőgazdasági területre 28, addig a nyugat-szlovákiai kerületben csak 21 tehén Jut. Köztársasági méretben a legideálisabb a szarvasmarha-állomány sűrsűég a Rychnov nad Knéžnou-1 (97,6), a JiCíni (87,2), és a vestíni (81,8) járásokban 100 hektár vetületében. Szlovákiában a Dunajská Streda-i járás 66,2, а ТороГCany-1 64,3, a Dől. Kubín-i 64,7 szarvasmarhát tart 100 hektáronként. A legkisebb állományt a rožňavai (44,6) és a Považská Bystrica-i (44,8) járások tartják. A Szabad Földműves olvasóit nyilván érdekli majd, milyen a szarvasmarha-sűrűség Dél-Szlovákiában. A galantai járásban 57,6, a komárnoiban 50,8, a leviceiben 51,8, a nitraiban 48,5’ a Nové Zámky-iban 49,3, a lučeneciben 50,8, a Rim. Sobota-lban 51,7, a Vef. KrtíS-iben 50,7, a košiceiben 55,6, a trebíšoviban pedig 57,3 szarvasmarhát tartanak 100 hektáronként. Hasonló különbségek mutatkoznak az egy tehénre jutó tejtermelésben is. Egy tehén vetületében köztársasági viszonylatban 1972-ben a legjobb tejtermelést a Dunajská Streda-i járás érte el 3517 literrel. A múlt évben 3000 literen felüli termelést csak 8 járás mutatott ki. Ezek a következők: Dunajská Streda, Bratislava környéke, Galante, Komárno, Trnava, Prievidza, Náchod és Trutnov. Két járás, Dol. Kubín és Stará Ľubovňa 2000 liter alatt, további két járás: Déčín és Bardejov 2000—2200 liter között, és 19 járás 2200—2500 közötti tejtermelést ért el tehenenként. Ha a tejtermelés belterjességét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy egy hektár mezőgazdasági területre a köztársaság! átlag 709 liter, a CSSZK átlaga 780 liter, az SZSZK átlaga pedig 587 liter volt. A belterjesség jól érzékelhető az egy hektárra jutó értékesített tejmennyiségben is. Míg a CSSZK minden hektár mezőgazdasági földterületről 698,3 litert értékesített, addig az SZSZK- ban csak 400 litert. Ezeket a kritériumokat szükséges figyelembe vennünk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programjának a kidolgozásánál, mert a differenciálódás egyes járások keretén belül még nagyobb, amit az alábbi táblázat is mutat. A JÁRÁSOK BESOROLÁSA AZ 1 HEKTÁRRA FELVÁSÁROLT TERMÉKEK MENNYISÉGE SZERINT Felvásárlás A járások száma 1 ha területre hízómarha 1 ha hízósertés 1 ha mezőg. területre szántóra 50 kg-ig 6 11 51—70 kg 26 10 71—90 kg 48 9 91—100 kg 20 13 101—150 kg 8 49 150-en felül 1 17 tej 1 ha mezőg. tojás 1 ha területre (lit.) szántóra (db) 200 3 17 201—400 19 42 401—600 28 33 601—800 47 12 800-on felül 14 5 Szükséges, hogy az irányítószervek — a minisztériumoktól kezdve a kerületekben, a járásokban és az egyes mezőgazdasági üzemekben — minden igyekezetüket a tartalékok feltárására fordítsák. Járási szinten nagyon a teljesítés tükrében szükséges a részleges elemzések végzése, a helyzet feltárása, s a jövőbeni fontos tennivalók beütemezése. Annak ellenére, hogy a múlt évben a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében aránylag jó eredményt értünk el, mégis e téren mutatkozik a legtöbb megoldásra váró probléma. Ezt jól ismerik a központi szervek is és hatékony intézkedésekkel segítik a mezőgazdasági üzemeket. A szarvasmarha-tenyésztés további fejlesztésével kapcsolatosan új feladatként jelentkezik az iparszerű termelőtelepek rendszerének a kialakítása. Ugyanis nem rendelkezünk elegendő nagybefogadó képességű szarvasmarha-istállóval. Nincs megfelelő módon tisztázva az egyes ístállótípusok gyakorlati alkalmazása, az állatok összpontosítása, továbbá a technika és a technológiai megoldás sem. Tisztázatlanok továbbá a beruházási politika egyes kérdései. Ennélfogva a mezőgazdasági üzemek maguk kénytelenek kísérletezni egyes istállótípusokkal, technológiai berendezésekkel, olykor eredményesen, de sok esetben nem kielégítő sikerrel. Ebben a tekintetben a jövőben nagyobb segítséget várunk a kutatóintézetektől. Szükséges, hogy kapcsolatuk szorosabbá váljon a mezőgazdasági termelőgyakorlattal. El kell érni, hogy az istállók átépítésénél ne a szubjektív elképzelések, hanem a haladó gyakorlat és a tudomány legjobb vívmányai érvényesüljenek. Az istálló-kapacitás megoldásának a kérdését nehezíti, hogy ez évben az egyéni gazdáktól lényegesen több tehenet vásárolunk fel a szocialista szektorban, mint amennyivel eredetileg számoltunk. Az elhelyezési problémákkal kapcsolatosan szükséges kihangsúlyozni, hogy az egyes járási szervek és mezőgazdasági üzemek törekvése ne arra irányuljon, hogyan indokolják a feladatok teljesíthetőségének okait, hanem ehelyett konkrét megoldásokat keressenek, mert a szarvasmarhaállomány gyarapítása а XIV. pártkongreszszus irányvonalának egyik főkérdése. A beruházások terén a központi szervek az alábbi intézkedéseket fogadták el: # maximálisan kihasználni és a lehetőségek szerint korszerűsíteni a meglevő épületeket; # olyan anyagi, műszaki és személyzeti ellátást kell nyújtani a mezőgazdasági építő-vállalatoknak, hogy megoldható lehessen az egyes évek közti építőkapacitás bővítése (legalább 600 millió koronával); # lényegesen javítani a mezőgazdasági építővállalatok műszaki bázisát — gépekkel és építőanyagokkal; # kiszélesíteni a projekciős kapacitást, hitelesíteni, esetleg okszerűen módosítani a nagy befogadóképességű istállókat, hogy egy-egy dolgozó a tehénistállókban 80— 100, a növendékmarha-istállókban 300—400, a hízómarhaistállókban pedig 800—1000 állatot gondozhasson; # a kohó- és gépipari minisztériumok gyors ütemben oldják meg olyan fejőberendezések sorozatgyártását, amelyek gondozónként 800—1000 db tehén fejését teszik lehetővé. A sorozatgyártást legkésőbb 1976-ban kell megkezdeni. Természetes, hogy az intézkedések minden problémát nem oldanak meg. Céljuk, hogy elősegítsék a legfontosabb kérdések megoldását. BALLÁ LÁSZLÓ mérnök, a CSKP KB dolgozója NÉHÁNY ADAT SZÖVETKEZETEINKNEK AZ ELMÚLT KÉT ESZTENDŐBEN ELÉRT ÄLTALÄNOS FEJLŐDÉSÉRŐL Д gazdasági felemeSkedés útján A nyugat-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági szervezetek legjelentősebb és legnépesebb csoportját az egységes földművesszövetkezetek alkotják. A múlt évben, tehát 1972- ben termelésük értéke az 19B7-es év állandó áraiban kifejezve 7 milliárd 583 millió koronát tett ki, ami a kerület mezőgazdasági nyerstermelésének 61,4 százalékát jelenti. A szövetkezeti szektor az elmúlt év végén 654,6 ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodott, ebből 564 ezer hektár volt a szántóterület. Ez az egész kerület mezőgazdasági földterületének 65,7 százalékát, szántóterületének 67,9 százalékát jelenti. A talaj kihasználásának foka a kukoricatermesztő körzetben a legnagyobb (89,3 százalék), a többiben pedig fokozatosan csökkenő irányzatot mutat, hiszen a burgonya-zabtermesztő és a hegyvidéki körzetben a legalacsonyabb szinten áll (57,2 százalék). A mezőgazdasági földterületnek egy szövetkezetre jutó átlagterülete ugyanilyen irányzatot mutat. Míg a kukoricatermesztő körzetben csaknem 1000 hektárt tesz ki, a répatermesztő körzetben 690 hektár, a burgonya-zabtermesztő, valamint a hegyvidéki körzetben csupán 677 hektár. A földalap összpontosításának folyamata a szövetkezeti szektorban az elmúlt év folyamán is tovább tartott, s ezáltal a szövetkezetek száma hatvannal csökkent, ami százalékban kifejezve 7,6 százalékos csökkenést jelent az 1972-es év kezdetén feljegyzett eredeti állapottal szemben. Az állandó dolgozók száma a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezeteiben elérte a 123 100-as átlagot, emellett csaknem 16 ezer doldozó végzett kisegítő munkát és 19 ezer brigádos, valamint alkalmi munkás dolgozott a szövetkezetekben. Az alkalmazotti viszonyban dolgozók száma 2284 volt. Egy dolgozóra évente 258 ledolgozott munkanap jut, amelyben 824 átlag munkanormát dolgoztak le. Az alapeszközök értéke kerületi méretben elérte a 9 milliárd 440 millió koronát, tehát ötéves tervünk első két esztendejében értéke 1/B-ávaI növekedett. Az utóbbi időben általában fokozott figyelmet fordítatanak a fizikailag megerőltető munkák gépesítésére a mezőgazdasági tevékenység minden vonalán, s ugyanakkor fokozzák a talaj termőerejét is. Ez kedvezően hat a már meglévő gazdasági épületek további fenntartására és az alapeszközök értékének megőrzésére. Az 1970-es, valamint az 1971-es évben a gépek, berendezések és egyéb leltári értékek a szövetkezetek vagyonának 35.5 százalékát tették ki. Az állatállomány értéke negyed milliárd koronával növekedett, a traktoregységek száma pedig 1/7- ével bővült. Annak ellenére, hogy 1972- ben az aratás idején beállott aránylag kedvezőtlen időjárás nehezítette a betakarítást, továbbra is növekvő irányzatot mutat a teljesítmények szintje. A. teljesítmények terjedelme több mint 9 milliárd koronát ért el s így a legutóbbi két esztendő során 1/8-ával növekedett, s emellett a növekedés üteme lényegesen gyorsabb volt az állattenyésztés terén, mint a növénytermesztésben. Növekszik a piaci árutermelés térfogata is, s ezáltal a különbözeti járadékok mértéke is megnövekdett. Csaknem 6 százalékkal lett nagyobb a bérek és a munkajutalmuk értéke, viszont a természetbeni juttatások terjedelme az előzőkhöz viszonyítva több mint egyharmadával csökkent. A gazdálkodás belterjességének értékét az egy hektár mezőgazdasági földterületre eső mezőgazdasági termelés menyinyiségével mérik. Ez a múlt évben csak 12 ezer koronát tett ki, s a legnagyobb intenzitást a kukoricatermesztő körzetben gazdálkodó szövetkezetek érték el (12,7 ezer koronát). A legalacsonyabb intenzitás a hegyvidéki körzetekben mutatkozik (5,9 ezer korona). Az elért ereményekben mutatkozó egyes eltéréseket a melléktermelés befolyásolja, amely sok esetben eltünteti a termelékenyebb és a kevésbé termelékeny körzetek közötti különbségeket, melyek éppen a szélsőséges termelési feltételek következményei. A piaci árutermelés részaránya a hegyvidéki körzetekben a legmagasabb (88,4 százalék), ezt követi a kukoricatermesztő körzet (82,9), a répatermesztő körzet (80,0 százalék), a burgonya termesztő körzet (78.В százalék) és a burgonya-zabtermesztő körzet (77,9 százalék) paci árutermeléssel. A legutóbbi két esztendő során a mezőgazdaság piaci árutermelése kerületi méretben hektáronként 4,1 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az elmúlt évben 82,2 százalékra emelkedett. Lényegesen feljavult a szövetkezetek anyagi-műszaki ellátottsága. Ha alapul vesszük, hogy 1970-ben az alapeszközök értéke hektáronként 12 306 koronát tett ki, ma azt látjuk, hogy értékük már 14 419 koronára emelkedett. A fejlődési még szembetűnőbb, ha egy dolgozó átlagára számítjuk, mert így a múlt év végén elért érték 66 ezer 930 koronát mutat. Az említett tények kedvezően befolyásolták a munka termelékenységének és az elért bevételek növekedését. Az egy dolgozóra jutó termelékenység 1/6-ával, éspedig az 1970-es év 46,8 ezer koronájáról a múlt évben 55 ezer koronára és a nyersbevétel 1/8-dal — 24,9 ezer koronára növekedett. Általában az az irányzat mutatkozik, hogy a legjobb eredményeket a legtermékenyebb — tehát a kukoricatermesztő —' körzetben érik el, s ezzel öszszehasonlítva a többi termelési körzetben a termelés intenzitása, valamint a munka termelékenysége csökkenő irányzatot mutat. Kivételt talán csak a hegyvidéki körzet képez, ahol a szövetkezet aránylag erős melléküzemági termelést folytat. Az előbbiekben felsorolt okok miatt az egy hektár mezőgazdasági földterületre eső költségek az elmúlt évben 5,2 százalékkal növekedtek; ebből az anyag- és egyéb költségek 8,8 százalékkal. A vető- és ültetőanyagok fogyasztása 5,5 százalékkal, a műtrágyák szükséglete 1,8 százalékkal, a takarmányok és alom-anyagok szükséglete pedig 11,7 százalékkal növekedett. Az anyagköltségek lényeges növekedése mutatkozik meg minden megfigyelt területen, ami az önköltségek emelkedésében tükröződik. Az önköltségek színvonala az egves termelési körzetekben 8—9 ezer korona közöt mozog, míg a hegyvidéki termelési körzetben csaknem 12 ezer koronát ér el. Az önköltségeknek csaknem egyharmadát az anyag- és egyéb kiadások teszik ki, s ez az egész kerület átlagában 72,3 százalékot jelent. A vetőanyagok legnagyobb fogyasztása a hegyvidéki termelési körzetre esik, viszont a műtrágyák és a takarmányok fogyasztásában a kukoricatermesztő körzet vezet. Az egyes termelési körzetek keretén belül is lényeges különbségek mutatkoznak a termelés hatékonyságában, intenzitásában. Ezért a CSKP KB áprilisi plénumának határozatai értelmében legfontosabb az, hogy a lemaradozó szövetkezetek az átlagosak színvonlára emeljék termelésüket és az átlagosak utolérjék az élvonalban haladókat, hogy így segítsék elő 5. ötéves tervünk igényes feladatainak maradéktalan és sikeres teljesítését a mezőgazdaság terén. ŠTEFAN KOCIAN, mérnök
