Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-24 / 47. szám

I

1973. november 24.

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Szépülő élet...

A kis falucska kissé távol a főútvonaltól, dimbes-dombos területen és csobogó kis patak partján húzódik meg. A múltban alig hallatott magáról. Lakták földesurak, kutyabörös nemesek és zsellér, valamint cselédsorban tengődő szegényemberek. A szellem napvilága nagyon nehezen tört be ebbe a faluba. A felszabadulás után is eléggé göröngyös, akadályokkal teli volt a felemelkedés útja. Sokat „vajúdtak“ a földművesek és az agrárproletárok is, amíg végre megalakították az egységes földművesszövetkezetet. A fejlődés görbéje a közös gazdaságban hol fel, hol lefelé ívelt. A tagok már kezdetben sokat vártak a szocialista nagyüzemi gazdálkodástól, de a vezetésben mutatkozó fogyatékosságok miatt bizony nehezen boldogultak. De más téren is lassan mozdult az élet. A közigazgatási szervek részére nem voltak megfelelő középületek és a tanulók is egy régi, dohos iskolába jártak. A tanítók is megbetegedtek ebben az egészségtelen épületben és már-már olyan volt a helyzet, hogy senki sem marad közülük a községben.

A hegyaljai kis falu tehát nagyon nehezen startolt. A buktatók után azonban a helyi nemzeti bizottság képviselői végülis alaposan meghányták vetették a távlati fejlődés lehetőségeit és ennek alapján olyan választási tervet dolgoztak ki, amely teljesen megváltoztatja a község arculatát. Eleinte sok volt a „hitetlen Tamás“. Nem bíztak a gigantikus erőfeszítéseket követelő tervek megvalósításában. Krnács Vince, a helyi nemzeti bizottság elnöke, Büjtös Ferenc, a hnb titkára és Cseri József, a kilencéves alapiskola igazgatója bíztatta a képviselőket, hogy jó agitációs munkával nyerjék meg a lakosságot olyan társadalmi munka végzésére, amely lehetővé teszi a távlati tervek megvalósítását.

A Trebušovcei (Terbegeci) Helyi Nemzeti Bizottság tanácsának tagjai, valamint más közéleti funkcionáriusok ünnepnapot hétköznappá téve jártak élen a társadalmi munkában. A kimutatás szerint a legtöbb munkát a középületek építésekor Krnács Vince, Bojtos Ferenc, Cseri József, Kukolik Bertalan, Jánoska Gábor, Jánoska István, Zslipka István, Pavlenda Márton végezték. De még számos olyan polgárt említhetnénk meg, aki minden ereiével azon fáradozott, hogy szülőfaluját szebbé tegye. Krnács elvtárs nagyon elégedett a lakosság magasfokú aktivitásával, mert egy polgárra évente öt-hat nap társadalmi munka jut. De akadnak olyanok is, akik háromszor ennyit dolgoznak a közösség érdekében.

Beszélgetés közben Krnács

elvtárs elárulta, hogy a háromszáznegyvenhárom lakosú „mini falu“ lakossága a választási időszakra kitűzött munka értékének már több mint kétharmadát elvégezte. A középületek költségvetéséből a polgárok 30—40 százalékot vállalnak társadalmi munkában. A falu büszkesége az új kultúrház, amelyet rendkívül rövid idő alatt építettek fel. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulóján már benne tartották meg a fesztivált. De többször járt már itt a Szőttes és más kulturális egyesület is. A falu lakossága kedvére szórakozhat benne.

A közvilágítást is korszerűsítették. az utakat pedig portalanították. A lakosok nagyon örülnek az új élelmiszerüzletnek, amelynek építéséből szintén nagymértékben kivették a részüket. Az áruválaszték eléggé jó és a kiszolgálás is gyors. Üzembe helyezésével lényegesen javultak az élet és munkakörülmények.

A helyi nemzeti bizottság a

martini járás és a Banská Bystrica-i Városi Nemzeti Bizottság versenyfelhívására a lakosság nagyfokú aktivizálásával válaszol. Az eredmény nem maradt el és a magasszintű szocialista munkaversenyben a polgárok önfeláldozó munkájával új arcot adtak a községnek, amelyben az alkotó munka nyomán egyre szépül az élet.

RÁSZOLGÁLTÁK

BÁLLÁ JÖZSEF

хххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххххчхххххххххххххххххххххххххх«хххххххххххххххххххххххч

Pali bácsi méltatlankodik

Már az első napon jól megnéztem magamnak ezt a mozgékony, barna emberkét. A kővetkező napokban már arra is felfigyeltem, hogy a hivatalosan engedélyezett kimenőket nálánál jobban talán senki sem használta ki. A legeslegelsőkkel együtt lépett ki a szanatórium kapufán. Es azt is észrevettem, hogy a gyógyszerek átvételére s a kötelező pihenőre mindig a legutolsók után bandukolt befelé. Vagyis a szabadban eltölthető időt Igyekezett a lehető leghosszabbra nyújtani.

Kíváncsi voltam a kilétére. Elsősorban azért, mert ez az akaratos ember mindig duzzogott valamiért. Pedig hát ott Predná Horán a szanatóriumban szinte gyermekként becézgetik a hozzá hasonló betegeket. Ellátják főtanácsai, orvossággal, türelmes ápolással, meg sok más minden jóval. A koszt ellen is csak egyes nagyevőknek lehetett volna kifogásuk, — a mennyiséget illetően, mert ott a hegyek ölében nagyon jó ám az ember étvágya, — de nekik nem nagyon volt panaszuk, mert a pótadag beszerzését illetően, a legtöbbjük már alapos gyakorlattal rendelkezett. Így hát a páciensek egészen jól beleilleszkedtek a szanatóriumi életbe. Egy kissé a Murányi völgy festői környezete is ,rabságban“ tartotta a többséget. No, meg az a remény, hogy annyi ápolás, gondoskodás után végre gyógyultan térhetnek vissza szeretteikhez. ÁÍtlaában így élnek és gondolkodnak a szanatórium páciensei.

Igenám, de BŐGD ANY PALI bácsi, a Cslcsert Efsz juhásza sohasem tartozott az átlagemberek közé, miért tartozna oda éppen itt, ahol a betegek jogai szinte már a végtelenség határát súrolják. Igaz ugyan, hogy éppen a betegek gyógyulása érdekében, a kötelességekből is van fóckra adag. Es éppen itt kezdődik a bökkenő. Pali bácsi, akinek az arcára az összes páciensek közül talán a legtöbb barázdát szántotta az élet, ezekkel a kötelességekkel nem egykönnyen tudott megbarátkozni. Valami állandóan lázban tartotta — ezt tükrözte kifogyhatatlan nyugtalansága.

Az egyik napon a hegyvidéki hűvösnél is hűvösebb volt Murány völgye. Ebéd után csak kevesen üldögéltek a park élénk színűre festett padjain. Pali bácsi azonban a kevesek közül sem hiányzott. Egyedül ült a pádon. Volt bőven üres paa. én mégis őt kérdeztem meg, van-e mellette szabad hely.

— Már amíg el nem foglalják — válaszolt kurtán.

Leültem, bámultam az alacsonyan kúszó felhőket. Es hallgatással provokáltam a beszélgetést, annyit már tudtam róla, hogy a hallgatást nem bírja sokáig. (Eleget hallgatott életében.] Pillanatukon beiül meg is törte a csendet.

— l'gy muga nem közülünk való?

— Már hagyna lennék hiszen itt vagyok maguk között és sajnos, nem úgy mint doktor vagy ápoló hanem páciens —, válaszoltam.

— En nem úgy értettem —, mondta ő, — hanem úgy, hogy nem a régiek közül való.

— Csak négy napja érkeztem.

— Ainj akkor magának még rekreáció itt az élet

Sóhaltottam s jobb hífán gyorsan megkérdeztem.

— Hány éves a bácsi?

— En? Holnap leszek két hetes (77) —, s mivel arcomon nem látott megrökönyödést, folytatta. I— Ügy bizony, holnap már magam mögött hagyom a két hetest. Itt a szanatóriumban pedig lassan már a negyvenedik hét felé tartok. De még mindig semmi bíztatás, hogy hamarosan hazakerülök.

— De hiszen addig nem küldhetik haza, amíg ki nem gyógyítják —, próbáltam érvelni.

— Még hogy itt engem kigyógyítanak? Hiszen nem voltam én beteg világéletemben soha. Es képzelje el, Amikor idehoztak, elkezdtek forgatni jobbra-balra, vizsgálgattak minden oldalról, aztán meg döfködték belém az injekciókat, meg etették velem a pilulákat marokszámra. Na és mit gondol, mi lett a vége? Az, hogy egy idő múlva — megkövetem magát — elkezdtem vért köpködni. Hát ezért hoztak engem ide a magam békességes életéből, hogy itt köpködjem ki a telkemet?

— De hiszen gyógyítják —, próbáltam újra a gyógyulással érvelni. 0 azonban erre csak a fejét rázta.

— Ettől a koszttól kérem soha nem lehet meggyógyulni. Hát mit adnak itt kérem. A leves nem számít, mert abba bele sem mártom a kanalam. Hol van az kérem a bográcsban készült lebbencs levestől. Sótlan, erőtlen, ízetlen lötty az egész. Na és a második fogás. Van ott a tányéron mindenből annyi, hogy azt a darabka húst alig lehet kihalászni. Főzelék, szósz, máriás, szóval körítés. Hát nevet, azt tudnak neki adni. De olyan ízt nem, hogy azt meg is lehessen enni. Istenuccse, a kutyám siófogadó állat, de ha agyoncsapnám, azt a körítést akkor sem enné meg.

— Pedig a legtöbben éppen körítésből dupláznak. Hiszen a tbc-s betegeknek éppen az adja a gyógyuláshoz szükséges vitamint.

— Nekem pedig más a tapasztalatom. Csaknem 70 évet töltöttem én a szabadban. Az erdő meg a puszta mindig juttat Ínyenc falatot az embereinek. Aki azt a kasztot megszokta, ne traktálják főzelékekkel. Az csak attól gyógyulhat meg, amit világéletében megszokott. Ha kíváncsi rá, holnap megnézheti, hogyan él egy pusztai szabad ember.

, Másnap ebéd után csakugyan velük tartottam. Kimentünk a tisztásra, Bogdány Pali bácsi, nagy szakértelmet árulva el, megkereste a helyet, hol rakják meg a tüzet. Aztán nyársra kerültek a kaszás-adagnyi szalorína-darabok. Lobbant a láng. Négyen ültek a tűz köré. Akkurátusán előkészítettek mindent. Csöpögött a zsír a kövér szalonnából, a béreskaréj nagyságú kenyérre. Pirult a szalonna, pirosodtak az arcok, fogyott a hagymával párnázott zsíroskenyér. Az utolsó karéj kenyérbe már egyikük sem harapott, azt csak kiadóson megzsírozták és amikor a szalonnapirítás mesterségét befejezték, akkor előkreültek a bicskák, és most már nagy kényelmesen nekiláttak a nyársonsült teljes bekebelezéséhez.

Elfogyott minden, az utolsó harapásig. Mikor Pali bácsi a jól végzett munka után megtörölte, majd bekattintotta a bicskáját, felém fordult és végtelen nyugalommal megjegyezte:

— Látja, fiam, ilyesmitől gyógyul a magunk fajta ember, nem pedig attól a konyhai kotyvaléktól.

Nem tudtam mit mondani, mert ki is tudhatja... HARASZTI GYULA

Zatinban (Zétényben) 1949- ben alakult meg a szövetkezet. A közös gazdálkodást 28 hektár szántón, 100 hektár legelőn és 170 hektár réten kezdték, elavult mezőgazdasági felszereléssel. Leltárukat négy ló, 25 szarvamarha, három sertés, tíz malac és 110 juh jelentette. Ügy érezték magukat, mint aki mély vízbe pottyant, s nem tud úszni. A tagok tudomásul vették nehéz helyzetüket: rosszak a termelési adottságok. A kötött, agyagos talajban Igen erősen kellett fogni az ekeszarvát.

Zatinhoz messze volt minden, még a jó utak is. Rosszak voltak a gazdasági viszonyok.

Az első évben búzából négy, kukoricából 15, cukorrépából 215, dohányból öt, és kenderből 39 mázsás hektárhozamot értek el.

Nehéz esztendők következtek. Fáradhatatlanul érvelt sok ember a közös mellett. Alig vagysehogy sem mozdult a paraszti gondolat. Visszahúzta, fogva tartotta évszázadok íratlan törvénye: „az enyém“. Sokszor a meggyőzés nem gondolt a legfontosabbra: hogy a falu forradalma az emberért történik. Hiába tűntek el a mezsgyék, ha az emberek fejében sok vakbarázdát hagyott a meggyőzés.

Az ötvenes évek elején egyre többen lépnek a szövetkezetbe. Viszont 1953-ban tíz szövetkezeti tag kilépett a közösből. Visszatérnek a kilátástalan egyéni gazdálkodáshoz. A bentmaradt szövetkezeti tagok pedig egyre szorgalmasabban dolgoznak és a közös gazdálkodás útját egyre simábbra tapossák. Elkészült az első közös sertésistálló, majd a tehénistálló is.

— 1955-ben a szövetkezetünkben is általános volt az a vélemény — egészíti ki a krónikát Bohács János agronómus —, hogy a traktor sok kárt okoz, megöli a termőföldet. Azon kellett fáradoznunk, hogy a tagság előtt bebizonyítsuk: a gépek könnyítik a munkát, és jelentősen növelik a munkatermelékenységet. Az első traktort és pótkocsit 1955 őszén vásároltuk a gépállomástól.

A zatíni szövetkezet szorgalmas dolgozói egyre szebb eredményeket érnek el. Űj nagyteljesítményű gépeket vásárolnak, új épületeket építenek, korszerűsítik a termelést, mely kulturáltabb életkörülményeket biztosít.

— A mi szövetkezetünk történetében is bebizonyosodott — tájékoztat Szakszón Gyula ökonómus —, hogy e munkatermelékepység folyamatos növelése és az önköltség csökkentése a jő gazdasági eredmények eléréséhez vezet. Szövetkezetünk gazdálkodása az 1957-es esztendőben olyan színvonalat ért el, hogy Kelet-Szlovákiában az elsők között emlegették. Ekkor búzából 23, kukoricából 25, cukorrépából 300, dohányból 15 és kenderből 75 mázsát értünk el hektáronként.

— Ezzel párhuzamosan növekedett a szövetkezet nyers- és tiszta jövedelme. Míg 1952-ben a brutto jövedelmünk 184 ezer koronát tett ki, addig 1957-ben már 1,5 millió koronát. A tiszta nyereségünk 2000 koronáról 500 ezer koronára emelkedett.

A kívülállók felismerik a közös gazdálkodás előnyeit és újból visszatérnek a közösbe, hozzák magukkal azokat is, akik addig hallani sem akartak a közös gazdálkodásról. Ezerkilencszázötvenhét decemberében befejezett tény a falu szocializálása.

Azóta sok víz lefolyt a Latorcán. A község is a felismerhetetlenségig megváltozott. A régi viskók helyébe új, modern családi házak nőttek. Üj utcák, üzletház, kultúrház teszi szebbé a községet. De legtöbbet mégis a közös fejlődött. A szövetkezet földterülete mindössze 1418 hektár, amelyből csupán 747 hektár a szántó, amit igyekeznek gazdaságosan kihasználni. Igaz — bár nem nagy területen — van almásuk és szőlészetük is. A bevételek — és a jövedelem — zömét azonban nem az alma és a szőlő adta, hanem — elsősorban — a fő, az alapvető tevékenység: a növénytermesztés. Ez az üzemág tavaly 6,5 millió korona brutto jövedelmet biztosított.

A zatiniak évente a szántó 25 százalékát istállótrágyázták és a felesleges szalmát hektáronkint 20 kg tiszta tápanyaggal juttatják vissza a talajba. A talajerőgazdálkodás jó úton halad: hektáronként 290 kg tiszta

efsz 1957 óta veszi számba

múltját, történetét. Valójában azonban 24 éves, hiszen Zatinban 30 szegényparaszt már 1949-ben eísz-t alakított és alapítőtegok közül többen még ma is a legjobbak közé tartoznak. Az efsz folyamatosan fiatalodik. Az idősek nyugalomba vonulnak, s helyükre lépnek a fiatalabbak. A tagok életkorátlaga jelenleg 34 év. Az efsz tehát fiatalnak nevezhető, és nyilvánvaló, hogy ez is hozzájárul a jó eredmények eléréséhez.

A zatíni szövetkezet (gyenge minőségű földdel rendelkezik) 1972-ben 12 millió korona bevételt tervezett. És a tény: 14 millió 740 ezer korona volt.

Különösen örvendetes — egészítette ki a számokat Szakszón Gyula ökonómus —, hogy szövetkezetünkben a fejlődés üteme a fő üzemágakban (a növénytermesztésben és az állattenyésztésben) sokkal gyorsabb, mint a többi ágazatban. Bevételeink 90 százaléka a közvetlen mezőgazdasági termelésből származik.

Igen: ez nagyon lényeges. De az is jő, hogy a Zetíni Efsz vezetői és tagjai igyekeztek — és ezután is igyekeznek — kihasználni minden lehetőséget a jőA KITÜNTETÉSRE

tápanyag jut. A kemizálást már a növénytermesztésnél 90 százalékban alkalmazták. A növénytermesztés teljesen gépesített.

ELŐTÉRBEN

AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG

Az elmúlt évben a vezetőség kidolgozta, a tagság megvitatta és elfogadta a garantált (készpénzfizetéses) díjazási rendszert. De továbbfejlesztették az anyagi érdekeltséget úgy is, hogy a közgyűlés kimondta: eredményességi javadalmazásban kell részesíteni mindazokat, akik a tervezettnél nagyobb jövedelmet biztosítanak a közösnek. Ez kiterjedt az önköltség csökkentésére is.

Az ágazati átlagokon belül személyekre is lebontották a nyereséget. Figyelembe vették a teljesítménynorma mennyiségét, de még azt is, hogy az illető mennyire fegyelmezett, lehet-e rá számítani.

Tehát az a szövetkezeti dolgozó, aki egy munkanap alatt 60 koronán felüli normateljesítményt ér el, fizetéséhez 15 százalékot kap. Ma már célprémiumot alkalmaznak a termelés, összes szakaszán. Például zöldségnél, dohánynál és gyümölcsnél a terven felüli bevétel 30 százalékát szétosztják a dolgozóknak. A kukorica minden terven felül termelt mázsájáért a szövetkezet 30 koronát fizet, a cukorrépánál pedig 7 koronát. Tavaly prémium címén félmillió koronát osztott szét a szövetkezén

Az objektív ösztönzők mellett ott voltak a politikai és a szubjektív ösztönzők Is. A 36 tagú pártszervezet igazán kitűnően dolgozott. Az efsz-ben minden fontosabb dolgot ágazatonként és közgyűléseken, valamint pártgyűléseken beszéltek meg.

— Két fontos dolog van nálunk — mondta az agronómus — a közgyűlési határozatok és a szövetkezeti demokrácia. Lehetőséget nyújtunk arra, hogy az emberek mindent elmondhassanak. És mi, vezetők is mindenről tájékoztatjuk őket.

Az efsz 181 tagú. ebből 70 nyugdíjas. A csúcsmunkák idején általában 120—150 családtag is dolgozik a közösben. Az

vedelem növelésére, ezzel párhuzamosan munkát is biztosítanak a tagoknak.

Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy tavaly cukorrépából átlagosan a 37 hektárról 723 mázsás hektárhozamot értek el, kukoricából 51,50, korai burgonyából 220, többéves takarmányból 70 és gabonafélékből 37 mázsát.

Gabonafélékből az idén 50,20 mázsás átlagos hektárhozammal rekordtermést értek el és így felsorakoztak az ország élenjáró gabonatermesztő szövetkezetei közé. Az idén 157 vagon gabona termett, vagyis 53 vagonnal több, mint tavaly ugyanannyi földterületen.

JÖVEDELEM 25 EZREN FELÜL

Az állattenyésztésről csak annyit, hogy hízómarhával, sertéssel és juhászattal foglalkoznak. Mindhárom ágazat jövedelmező.

Ezek alapján az efsz bruttó jövedelmének közel a fele 1972- ben tiszta nyereség volt. A részesedési alap 12 százalékkal gyarapodott. Egy munkanapra 100—120 korona kereset jutott, 12 százalékkal több, mint az előbbi esztendőben. Az egy tagra jutó átlagos évi jövedelem meghaladta a 25 ezer koronát.

Azt is gyűléseken vitatták meg: mi legyen a pénzzel. Az efsz taggyűlés egyöntetűen határozott: a tiszta nyereségből 2 millió 600 ezer koronát tartalékolnak. Ez az összeg azóta gyai-apodott. Érthető ezek után, hogy a Zatíni Efsz nem kér hitelt, jut bőven beruházásra, szociális és kulturális alapra. Az efsz a labdarúgó-csapaton kívül a SZISZ szervezetet is messzemenően támogatja. A klub tevékenységére évente több mint 35 ezer koronát fordít. Legutóbb 30 ezer koronáért hangszereket vásároltak a fiataloknak. Érthető hát, miért nem vágyódnak el a fiatalok Zatinból.

Mindezek után megállapíthatjuk. hogy a zatíni szövetkezet eddigi szerénysége — dolgoztak és nem feltűnősködtek — igazi nemes szerénység volt.

A miniszteri kitüntetésre rászolgáltak.

ILLÉS BERTALAN

Az efsz alapító tagjai. Allősor, balról jobbra: Andrej Plutko a volt efsz elnöke, Bukus József, Horváth Sándor, Szabó Andrásné, Költő László, Sinkó György, Kékes József, Molnár Imre, Csarnakovics László jelenlegi efsz elnök, Bukus Mihály és Veres János.

*