Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-10 / 45. szám
Dr. Paul Dudley White amerikai szivspecialista szerint a vér koleszterintartalma a tojás fogyasztásával nemhogy növekedne — mint azt korábban állították — hanem csökken. A kérdés tisztázása azért fontoSj mert a vér koleszterinszintjét összefüggésben levőnek tartják a szívinfarktus A to|ás előfordulásának gyakoriságával. A tojás viszonylag magas koleszterintartalmú élelmiszer, és az orvosok általában óvják szívbántalomban szenvedő betegeiket a tojás fogyasztásától. Dr. White szerint „a vér koleszterintartalma a fontos, és nem az, hogy mennyi van a tojásban... és a szív-Akár egy tucat tojást is ehetek naponta, minden ártalom nélkül“. Számos adat bizonyltja, hogy a betegek szívroham után önkéntes próbaként különböző időtartamon át naponta például 16 tojás sárgáját, illetve 32 tojás zsírját fogyasztották el, vagyis 9—60 ezer mg koleszterint. Seninfarktus kinek sem emelkedett a vérkoleszterin-szintje, ha a tojást nem hidrogenizált zsírral sütötték. Dr. Walter Goodale a New Hampshire-i Heart Ass’n (szívbetegségekkel foglalkozó egyesület) elnöke egy csoport önkéntessel 24 tojás fogyasztását magábanfoglaló diétát tartott. A diéta ideje alatt minden részvevő testsúlya csökkent, és ugyanakkor mindannyiuk vér-koleszterinszintje is alacsonyabb lett. Ugyanez az önkéntes csoport ezután napi.4000 kalóriát tartalmazó, magas szénhidráttartalmú étkezésre tért át, s ennek napi koleszterintartalma csupán 3 g volt. Természetesen mindannyian híztak, és vérük koleszterinszintje emelkedett. (Baromfitenyésztés, 1973. 5. szám) A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége komárnoi (komáromi) I. számú szervezetének titkári tisztségét K r n á c s Pál tölti be. — Melyek szervezetük jelenlegi legfontosabb feladatai? — érdeklődtünk a szervezet titkárától. — Jelenleg legfőbb gondunk — mondotta — a baromfiállomány magasabb minőségi szintre emelése. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy az erre jelentkező tag.jaink a jövőben csakis kiváló minőségű és fajtájú, törzskönyvezett és bizonyos fokon elismert állományt tartanak majd. Éppen most van folyamatban ennek az akciónak a végrehajtása, ami mindenekelőtt a baromfi szakosztály tisztségviselőinek okoz gondot. Járási szervezetünk baromfitenyésztési szakosztályának szakbírálója helyi szervezetünk egyes tagjainál felülvizsgálta a törzsállománynak szánt baromfi egyedeit. Eközben figyelembe vette a fajta szerinti szabványban meghatározott jegyeket, súlyt, magasságot, szélességet és testmélységet. Vizsgálta és az előírás szerintihez hasonlította a tollazat minőségét, és színezetét. Ezen kívül figyelembe vette a tenyésztés környezetét, az állatokról történő gondoskodás fokát, főleg a tisztaságot, de az etetés és az Itatás módját és körülményeit is. A magasabb fokozatú tenyésztésre javasolt szárnyasokat előzőleg már állatorvosilag végrehajtott vérvizsgálatnak vetették alá és oltásban részesítették. A mozgalom iránt nagy volt az érdeklődés, hiszen a baromfitenyésztési szakosztályban működő 50 tagunk közül 30-an jelentkeztek e mozgalomba. Az ellenőrző bizottság e 30 tagnál megfelelőnek találta a feltételeket a magasabb tenyésztési fokozatba történő besorolásra. — Milyen baromfi fajtákat tenyésztenek tagjaik a legszívesebben? — Helyi szervezetünk tagjai leginkább talán a plimut (plymouth rock) változatait tenyésztik, mivel ez a fajta egyaránt jó hús- és tojástermelő, s ezen felül külemileg kecses tartású, ami ezen közkedveltség magyarázatát adja. Más tenyésztőink a nemes fevroll (faverolles) fajtát tenyésztik előszeretettel. Ez a tyúkfajta rendkívül húsos, tollazata igen szép. Helyi szervezetünk nyolc tagja a nagy tojástermelés érdekében szöszeksz (sussex) fajtát helyezi érdeklődése előterébe. Ezen tyúkfajtával Ivicsics Edmund tagtársunknak van a legjobb eredményeket nyújtó állománya, ugyanis az átlagos évi tojáshozam 247 darab. Ez kisüzemi tenyésztési és takarmányozási feltételek között kiváló eredmény. A fejlődés megkívánja, hogy e kisállattenyésztők szervezetébe tömörült tagok egyre inkább fejlesszék állatállományuk minőségét és szakmai továbbképzésükkel állandóan nagyobb, igényesebb feladatok vállalására készüljenek. HOLCZER I.ÄSZLÖ, Komárno (Komárom) Tenyészpulyka kiválasztás A pulykák részére — főleg amennyiben továbbtenyésztésre szánták ezeket — csaknem minden esetben kifutó áll rendelkezésükre. Külföldön ugyancsak túlsúlyban van a nevelés ezen módja, bár egyes tenyésztők nem kis sikerrel alkalmazzák a kifutó nélküli pulykatenyésztés módszereit. Ez a módszer azonban csak olyan esetben alkalmazható, amikor az á)latok részére teljes értékű takarmány-keverék áll rendelkezésre, továbbá, ha lehetséges, a tenyésztés térségében egész éven át megfelelő mikroklímát tartsunk fenn. Bár külföldön elvétve ketrecekben és rácspadozaton is nevelnek pulykát, hazai viszonyaink között a magas almon történő tenyésztés ajánlható. Amennyiben azonban valamely gazdaság elhatározná, hogy bevezeti a mesterséges úton történő megtermékenyítés módszerét, úgy előnyösnek mutatkozik az erre külön elkészített ketrecek alkalmazása, amit a már említett teljes értékű takarmányozás tesz indokolttá. Kellő termelékenység, jó kelési arány és eredményes hizlalás csupán az állomány helyes párosítási tervének betartásával érhető el. A könnyebb pulykafajták esetében, amennyiben a természetes pároztatási módot választjuk részükre, egy pulykakakasra 10—12 tojóval számolunk. A nehezebb fajták, illetve típusok esetében indokolttá válik a mesterséges megtermékenyítés alkalmazása. Amennyiben a könnyű súlyú fajták természetes pároztatását tervezzük, úgy a nagyobb kelési arány érdekében ajánlatos a kakasok mennyiségének felét elkülönítve tartani és azokat néhány hét elteltével a tenyésztörzsben váltani. A továbbnemesítésre szánt pulykaállományok kivételével az egyéves cserélési ciklus ajánlatos. Az átlagos tojáshozam ugyanis minden évben 15—20 százalékkal csökken, és így az idősebbek takarmányozása és gondozása a tojatási időn kívüli időszakban nem lenne kifizetődő. A tojatás egész évre való kiterjesztésével kapcsolatban a körülbelül 60 tojásból álló sorozat után következik a pulykák rövid idejű vedlése, majd a világítás időszakában, vagyis a napfényórák számának hosszabbításával hozzávetőleg 10 hét elteltével a tojatás folyamata ismétlődik. A napfényórák számát úgy szabályozzuk, hogy 22 hetes korig a természetes fénymenynyiséget hagyjuk meg, majd hat héten át naponta nyolc órát világítsunk. A 29. héten áttérünk egyszerre a napi tizenöt órás világítási rendre. A pulykák három héten belül, tehát 32 hetes korukban ismét tojni kezdenek. A pulykakakasok fénykiegészítését négy héttel később kezdjük meg. A takarmánykeverékük 16 hetes korig egyforma, mint a pulykacsibéké. Azután egészen 29 hetes korukig olyan takarmánykeveréket használjunk, amely 17 százalék proteint tartalmaz. Ebben az időszakban a takarmány 8—10 százalék rostanyagot tartalmazhat. Az ásványi anyagok és a vitaminok iránti szükséglet nagyjából hasonló, mint a pulykacsibék esetében. A tenyésztörzsbe történő kiválasztás során különös figyelmet szentelünk a pulyka testsúlyának, mellkas bőségének, húsosságának, az egyes testtájak egymáshoz való arányának, az esetleges deformációknak, a szemeknek és az állat egészségi állapotának. A tojóidényt egy hónappal megelőzően a pullorisz betegség lehetősége, illetőleg tuberkulózis jelenlétének megállapítására egészségügyi vizsgálaton mennek át a pulykák, és megtörténik baromfikolera elleni oltásuk. Csak az egészségügyi vizsgálatok elvégzése után soroljuk a pulykákat a tenyészállományba. MASURA D., mérnök Aki céltudatosan foglalkozik tyúktenyésztéssel és szaporítással, arra kell törekednie, hogy tenyészállománya — a fajtatisztaság szigorú megtartása mellett — minőségben évről-évre tovább javuljon. Ezt az alapvető szabályt azért kell betartani, mert a szaporítóanyagot termelő szülők tojáshozamukkal, azok jól keltethetőségével teszik vállalkozásukat jövedelmezőbbé, illetve a „jó hírnév“ megszervezésével gyarapíthatja a tenyésztojások, naposállatok vásárlóinak táborát. Tenyészállományunkat a lehetőséghez képest a törzstenyége miatt széles körben terjedt el, míg a leghorn — fogolyszínű és fehér változatban — bőséges tojáshozam miatt vált népszerűvé. Az edzett, egészséges körülmények között fejlődött növendékállatok 5,5—6 hónapos korukra ivaréretté fejlődnek s közülük már nevelésük közben — növekedésük és külemük alapján — kiselejtezhetjük a felesleges kakasokat, vagy a rosszul tollasodé, növekedésben visszamaradt jércéket. Őszi beólazási munkánk eredményesebben végezhető el akkor, ha a jércék már megkezdték tojástermeléhiányossá válik. Zaklatásnak, helyváltoztatásnak kitett állatoknál gyakran jelentkezhet részleges nyakvedlés, ami ugyancsak tojástermelési kiesést okoz. Figyelembe kell azt is vennünk, hogy növendékállataink a hosszú, napfényórákban gazdag tavaszi, nyári időszakban fejlődtek, ami tojástermelésük korai megkezdésével szoros összefüggésben áll. Számunkra különösen értékes téli tojástermelés fokozásában döntő tényezőnek tekinthető a beólazás késedelem nélküli végrehajtása, mert a csökkenő napfényórák pótlását — mestersétyúk-törzsállomány kialakítása szetekből március—áprilisi kelésből felnevelt jércékkel és kakasokkal alapozzuk meg. A gondosan fertőtlenített és kitakarított istállóba elhelyezésre kerülő állatok részére a kényelmes pihenéshez vízszintes helyzetben — a trágyaakna fölé — beállított ülőrudak és a tojástermelés ellenőrzéséhez szükséges csapóajtós tojófészkek a beólazáskor már helyükön legyenek. Amennyiben a növendékállatokat naposcsibe koruk óta neveljük, módunkban áll növekedésükről, fejlődésükről, egészségi állapotukról folyamatosan tapasztalatokat szerezni. Egyes nagyüzemi gazdaságokban, de különösképpen a háztáji tenyésztők körében igen kedvelt tyúkfajták a rodajlend (Rhode island red), a nyuhemsir (new hampshire) és a leghorn. Az előbbi két fajta kettőshasznosítású jellege és kielégítő barnahéjú tojástermelő készsésüket. Egész más testalkatot mutat az a jérce, amely már néhány tojást termelt, mint azon társai, amelyeknek — lassúbb fejlődésük miatt — még másodfokú ivarjellegük kialakulása is késlekedik. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ezzel a fontos munkánkkal ne késsünk, mert ha a jércék tojáshozama már a 25—30 százalékot elérte, a válogatással járó zaklatás, valamint az új környezetbe történő áthelyezés, visszavetheti ezen tojókat termelésükben. A már aktív tojástermelésben levő jércéket nehéz tojófészekre szoktatni, sok a if alomba eltojt tojás, ezért aztá* tojástermelési adatgyűjtésünk ges fényforrásból — a tojóházban biztosítani tudjuk. Amennyiben tenyészállományunkat ismert szülök utódaiból alakítjuk ki — melyek származását a keltetés alkalmával szárnyjelzők használatával rögzítették — a törzsesítés idejére a szülők, esetleg nagyszülők törzskönyvi adatait be kell szerezni. A származási adatok birtokában ismeretessé válnak előttünk az öröklődő faktorok kombinációs esélyei, amelyekből- 50—75 százalékban következtetni lehet az utód várható termelési eredményére. Tyúkféle esetében az utódok származására vonatkozó adatokat a nagyszülőkig bezáróan érdemes csak figyelembe venni. Ajánlatos inkább az oldalági rokonok tenyészértékének vizsgálatával mélyrehatóan foglalkozni. Ezt az igen aprólékos adatfeldolgozási munkát különösen az apaállatok összeválogatása esetében érdemes vállalni, egy-egy tenyészkakas jó tulajdonságai évről-évre több száz utódra örökíthetők át. Nagy előnye e termelési eredményvizsgálatnak, hogy az adatok begyűjtéséhez viszonylag rövidebb idő szükséges s a további szelekcióhoz biztos támpontul szolgál. Keltetéssel foglalkozó gazdaságoknak és háztáji baromfitenyésztőknek feltétlenül érdemes vállalnia a termelési eredménygyüjtésből származó többlet munkát, hisz ez kamatosán megtérül a magasabb áron érit. SZÁM 1973. NOVEMBER 10. A TARTALOM BŐI. + Novemberi teendők-é- Galambok előkészítése a tavaszi párzásra Kitüntetett parókás galambok-^- Az átöröklés és a beltenyésztés kérdései-ф- Mikor gondoskodunk dajkanyúlról?-ф. A tenyészludak kiválasztása és takarmányozása + Vitaminok a baromfi életfunkciójában (III.) 4- Ismerjük-e eléggé a tyúk természetét? A házinyúl tejtermelése Jó tudni + • Minőségfejlesztési mozgalom Tenyészpulyka kiválasztás tőkésíthető- szaporítóanyagban, továbbá azonos tartási- és takarmányozási költségeknél 20— 30 százalékos többlet tojás jelentkezhet. Kizárólag külem alapján végrehajtott szelekcióval soha sem érünk el lényeges termelési eredményjavulást. A tetszetős külsővel bíró egyed nem valószínű, hogy az átlagosnál magasabb tojáshozamot produkál. Amennyiben ismeretlen származású növendékállománnyal vagyunk kénytelenek megkezdeni tenyésztői munkánkat, ajánlatos az állatokat külemi sajátosságaik alapján összeválogatni. Ebből a helyzetből kiindulva majd kezdetét veheti az egyedi termelési adatok pontos begyűjtése, a csapófészkes ellenőrzés segítségével és a tojások egyedi mérésével. A tenyészállatok összeválogatása igen aprólékos — részletekbe bocsátkozó, nagy körültekintést követelő munka, amit nagyüzemi gazdaságokban ajánlatos több szakember bevonásával elvégezni. Mivel az elbírálás kiinduló mozzanata az egészségi állapot megítélése, célszerű az egyedi vizsgálathoz állatorvosi segítséget is igénybe venni, aki ez alkalommal elvégzi a baromfitifuszra irányuló vérvizsgálatot és a tuberkulin próbát. A tenyészállatok külső- és belső élősködőktől mentesek legyenek. Vizsgálni kell a kézbe vett állatok testalkati felépítését, arányosságát, fajta jellegét, szervezeti szilárdságát, kutatnW kell azokat a külemi hibákat, melyek termelésük kedvezőtlen alakulását befolyásolhatják. Ezt (folytatás a 12. oldalon.) Sárga orpington, Marko Jozef ml. tenyészetéből (Súlovce 179, okr. Topoľčany) (Kacséra Szilárd felvétele J
