Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 20. 10. Az Ember Tragédiája Évadnyitó előtt ^ C TTÍXTII í 71 ГТ П7Г'ФГР a magyar és a világirodalom kimagasló alkotása Megvolt a Magyar Területi Színház Idei eled bemutatója. A színház húsz éves jubileumára szánták ezt az előadást, de a győri vendégrendező sajnálatos balesete miatt az időpont eltolódott. Most, az évadnyitáskor viszont ünnepélyes keretek között megtekinthettük. Életünk állandó témái között a színházi világ különös helyet foglal el. Ez még inkább igaz, amikor olyan drámai alkotást láthatunk, amely leköti érdeklődésünket, s amelynek témájához van már bizonyos esztétikai nézetünk, kialakult állásfoglalásunk. Ogy ülünk le a nézőtéren, hogy a mű, amit látni fogunk, bizonyára leköti majd a figyelmünket, kikapcsolódhatunk a hétköznapok világából, hogy beleolvadva a színházi világ univerzumába éljünk és küzdjünk, szenvedjünk és örvendezzünk Madách Imre hőseinek élet-forgatagában. A térrel és az idővel való küzdelem, Ádám kozmikus víziójának fantáziavilága, az emberi sorsok magánéleti és cselekvési ereje teszik dinamikussá a tartalmat. A kétség és a remény, az ember nagyságában való hit, a forradalmi viszonyok és a forradalomellenes elméletek antagonista vergődéseit megszólaltató téma és forma, szinte szükségszerűen adott módot „Az ember tragéidájának“ a megírásához. Nagy mü és minden vonatkozásában örök életű. Dicséretet érdemel a színház, hogy műsorra tűzte. Fontos ez, hiszen Madách Imre Nóprád megyében, Alsósztregován született, tehát Szlovákia területén, s így nem közömbös, hanem fontos is számunkra, hogy ezt az előadást minél többen lássák. Elsősorban ifjúságunk és mindazok, akik eddig nem ismerték, vagy nem volt még módjuk valahol megtekinteni. A Magyar Területi Színház, V árady György rendezésében hozta színre Madách Imre költeményét, AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT. Az egyes színek jóütemű egymásutánja, mentes minden elvont, nehezen érthető kifejezésmódtól. Főcélja a látványosság, amely jelen van az Orral való párbeszédben és a luciferi kísértésekben is. De ott tapasztaljuk az egyiptomi vagy az athéni jelenetek számos tablóiban, Róma ledér dőzsölésében, a konstantinápolyi piactéren, a csillagász-eszközökkel bíbelődő Kepler, a szónokló Danton, a londoni vásár megrázó képbehelyezésében, a faianszteri szín aggasztó révületében és az űr rideg érzéketlenségében egyaránt. A rendezés inkább a játékra ügyelt, a célszerű színészvezetésre, és mindent elkövetett, hogy a nézőt megnyerje. A látott előadásban inkább Adám alakja kínálkozik az előtérbe, s ez kellemes meglepetés. Ropog József formálta meg tehetségesen, racionálisan adagolt ösztönösségével. Nagyszerű vitázó és játszópartnere lett D r á f i Mátyás, rutinosabb szerepfelfogásával. Ő Lucifert alakítja „emberi méltósággal“, mentese^ minden dé'Sir ' ’ ■nonikus pátosztól. Szövegzavarait lehet, hogy pillanatnyi indiszponáltsága okozta. Egyébként becsületes színészi munka mindkettőjüké. Végkicsengésében sikeresen zárkózik fel Éva szerepében Németh Ica, akinek jelenléte több színben is hatásosan egészíti ki a játékot, sőt a szövegek elmélyültebb értelmezését is ösztönzi. A szereplők gazdag névsorából Turner Zsigmond apostolának puritán megjelenítését, Fazekas Imre robusztus Pátriárkáját, F e r e n c z i Anni ravaszdi cigányasszonyát, P öt h e István rabszolgáját, S i p o s s Ernő kocsmárosát említhetnénk elsősorban. pedig többi szerepeiket is jól ábrázolták. De mindannyian jól vizsgáztak. Jó és könnyen állítható P 1 a t z n e r Tibor játékteret biztosító díszlete. Jók a jelmezek (Csonka István m. v.j, de a kellékek korhűségéről lehetne vitatkozni. Jó rezonanciát ébreszt T ar i c s János aláfestő zenei montázsa és végül a koreografikus részek alkalmazása (Kvocsák József m. v.) a bizánci színben, az egyes képeket összekötő jelenetekben és a londoni képben is. De soknak tartjuk viszont a római színben. A siker azonban nem ezen múlik. Hanem azon, hogy műsorra tűzték és játszani akarják. A kezdés jó, most már csak a színpadokat és a közönséget kell biztosítani. Ez azonban közel sem csak a MATESZ feladata, hanem mindannyiunké, akik jelentős műfajokat, emlékezetes előadásokat várunk színházunktól. Reméljük, hogy a mostani évadban több örömre nyílik majd alkalom. (szék) Mai szlovák táifestők kiállítása A DUNA MENTI MÚZEUMBAN Az M. A. Bazovský nevét viselő trenčíní Területi Képtár komárnot ventlégkiállítása a Duna menti Múzeumban, a szlovákiai tájképfestészet egy bizonyos részét mutatja be. Az itt látható képek segítségével szemlélhetjük a különböző technikák és felfogások alkalmazását is. Ahány kiállító művész, annyi összehasonlítási felület. Ahány kép, annyi ok és lehetőség a tetszés vagy a nemtetszés megnyilvánítására, annak ellenére, hogy a terembe való belépésünkkor már több alkotás magára vonja figyelmünket. Érdekes dokumentációs anyag. Fő eredménye, hogy módot ad a konfrontációra, s így járul hozzá képzőművészeti kultúránk elmélyítéséhez, népszerűsítéséhez. Harminchét festő 66 alkotásával találkozunk itt. Az első látásra úgy tűnik, hogy valós keresztmetszetét kapjuk a jelenlegi szlovákiai tájfestészetnek, mert olyan nevekkel is találkozunk’ mint julo Nemčfk, Ján Zelibský, Jozef Koller, Orest Dubay, Zmeták Ernő, František Studený, Vladimír Vestenický, Albin Brunovský, Martin Tvrdou, Jordán Miklós, Jozef Hečko, Elena Lazinovská,- Eva Trizuljáková, és másokkal is, akik már önmaguk lényegét adják: a táj művészetét. Oj festői látást, irányzatot, sőt sajátos „iskolát“, amely éppen annyira lesz szlovák vagv szlovákiai, mint általános művészi is, mert értékeket egyesít és egyetemes művészeti-emberi problémákkal foglalkozik. A táj más-más festői és formai látásra ösztökél. De'a körülmények és az értelmezési szintek, melyek közt egy-egy ilyen alkotás megfogamzik, már magában is szakismeretet követel. A stílusok, irányzatok, divatok, hóbortok és egyéb ráhatások, amelyekkel az alkotó munkája közben találkozik, csak lelkiismeretének szűrőjén át érlelődhet formanyelvvé, hogy azután önön vérmérséklete, műveltsége, pozitívan reagáló ösztöne egyéniségének útjába terelhesse. Az egyik alkotási módnál a tárgy nyomja rá bélyegét, a másik esetben a tárgy — a művész immár meggazdagodott egyéniségében tükröződhet, hogy így értékes és maradandó alkotássá válhasson. Ha a festő megáll és megelégszik kezdetleges sikerével, níagát csapja be. Lemond hivatásáról. Az alkotó művész valahogy mindig egy kicsit a természet szülöttje és annak a tanítványa marad, amíg alkotni képes. Nincs nagyobb öröme, mint hogy látja, hogyan lépi túl tegnapi önmagát, hogyan jut fejlődésében magasabb lépcsőfokra, ahol egyéniségét már megrögzíthetjük, mert művészetének csúcspontjára érkezett. A tárlat a szlovák tájképfestészet stiláris fejlődését kíséri nyomon elsősorban. De ahhoz, hogy megértsük mai jelentőségét, sajátos problémáit, tartalmi-formai aspektusát, szükséges még megemlíteni néhány olyan mester nevét, akik a modern szlovák festészet megalapítóinak számítanak. A szlovák vidék céltudatos megörökítésében nagy jelentőségűnek számít Mednyánšzky László, aki figyelemreméltó tehetségével, céltudatos és rendszeres munkájával remek alapot hagyott az utána következő nemzedékekre. De Gustáv Maily, Martin Benka, M. A. Bazovský, Dezider Millý, Palugyai Zoltán. Viliam Chmela, Gwerk Ödön, Halász—Hradil Elemér, Rákosi Ernő, Maxmilian Schurmann, P. J. Kern, Pongrácz Károly, Török Gyula és még a ma is élő idősebb mesterek, akik valamennyien a művészi igényességet tűzték ki célul; hagyományaink ápolását; szlovákiai tájképfestészetünk sajátos arculatának megtartását, tartalmi-formai elmélyítését, tökéletesítését. A kiállítás is ezeket a célokat szolgálja. Bizonyítani szeretné, hogy az itt kiállító művészek közös törekvése — a maga szerteágazásával és napjainkig tartó formai kisugárzásával, tematikai koncepciójával, gyakran angazsált helytállásával — jó úton fejlődik. Köszönet illeti a trenfínl Területi Képtárat, hogy ezt az értékes anyagot a Duna menti Múzeum Képtárában is bemutatta. Szuchy M. Emil Kedves meglepetéssel szolgált a minap a posta. A levél helyett kicsi csomagot nyújtott át a postás. A csomagban könyv, s a könyv első oldalán kicsit reszkető kezekkel rótt dedikáciő . .. Győry Dezsőtől. Üj könyv, mely ha nem is a hazai kiadónkban jelent meg, mégis többszörösen is hazai termés, mert ha a Hunyadiak korában zajlik is, Corvin, Zrínyi Miklós, a költő, az idő, a történelem mérföldkövei a kisregényekben, az íz, a szó, a szenvedély, de gyakran a főszereplők is az egyszerű csallóközi halászok vagy a csalafinta gömöri bíró, innen gyökeredzenek. A könyv címe „Két végzetes korona“. A füljelgyzet írója a következőket állapítja meg a könyvvel kapcsolatban: „Győry Dezső nagy feladatra vállalkozott. Történelmünk fél évezredének kimagasló vagy félig elfeledett, esetleg eddig szépprózában föl nem Köszöntő helyett derített hagyományait érdekes, olvasmányos históriákba sűrítve, színes .alakokba formázva megeleveníteni — nem kis írói vállalkozás.“ Valóban több-'volt, mint egyszerű, romantikus történetek megformálása a könyvben szereplő öt írás, melyek tán már ismerősek is, mert e válogatás önálló kötetben is megjelent a Veronika című kisregény, most Vérvörös láng címmel szerepelt a kötetben. Ebben a válogatásban írásait mesteri átdolgozásban nyújtja az olvasók elé, akik bizonyosan szívesen találkoznak újra az ismerős, a feledhetetlen hősökkel. Győry három ízben nyerte el a József Attila, díjat. Neve nemzetiségünk életével — történelmével és haladó hagyományaival — szorosan összeforrt, tán elsősorban mint költőt ismerjük, idézzük és szavaljuk szavalóversenyeken, irodalmi színpad összeállításokban. Győryvel, mint íróval is kellemes találkoznunk, mert nem tagadja meg költői lelkét a prózában sem, s minden sora mögött szinte himnikusan zeng szülőföldünk kicsiny vékony íöldsávjának emberfölötti szeretete, a .megkülönböztetett figyelem, mely az egész magyar nyelvterületben erre a tájra esik. Tán nekünk,' e táj lakóinak is, nagyobb figyelmet kell szentelnünk a táj nagy fiának — sorstársunknak munkásságára. Végezetül Öt idézem könyve előszavából. „A legnemeseb vágy a szabadságvágy, és a legnagyobb szerelem a honszeretet: a hazaszeretet.“ Kell-e, van-e jobb mottó, mert nemcsak értjük, érezzük is mondatai belső rezonanciáját. Az első csehszlovák köztársaság szocialista költője, a burzsoázia üldözöttje jó mottót ad a mai kor szocialista emberének és az élet valóságára ébredező Ifjúságnak. Gágyor Péter — SZÍNHÁZI ELŐZETES — Ismét új színházi évad indul. A kassai Thália színpad „történelmében“ ez az évad lesz az ötödik. Bizony ma már nem mondhatjuk el azt a néha mentegetésnek is elkönyvelhető jelzőt: „fiatal együttes“. Öt kemény munkával töltött esztendő után, nemcsak a színházi vendégszereplésekkel meglátogatott kelet- és/ közép-szlovákiai Ifalvakban, városkákban nyugtázhatunk jelentős kulturális fejlődést bizonyító visszhangot, hanem a színészek, a rendező és a színház vezetőségének egyre növekvő erőfeszítéseiben is, mely az egyre igényesebben összeállított repertoárban tükröződik leginkább. Az idei repertoár egyike a legigényesebb, legszínesebb műsorkínálatoknak az öt esztendő alatt: Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci, Arbuzov: Jó reggelt boldogság, Gogol: Leánynéző, Örkény István: Tóték. Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcijával nyitja meg október 18-án a Thália Színpad ötödik, jubileumi évadját. Címszerepben Csendes Lászlóval találkozunk majd, aki jelenleg Kósa Ferenc új filmjében forgat. A Kakuk Marcit Веке Sándor rendezi, s a tőle megszokott alapossággal készítette elő a művészi matériát. Vukán György Weöres Sándor bökverseire Irt zenéjével kerül színre a Kakuk Marci. A díszleteket a Bartusz házaspár készíti. Веке Tersánszky Kakuk Marcijának három drámai változatából a legsikeresebbnek igérkezőt választotta ki, s a szerző özvegyének beleegyezésével még ezen is alkalmazott néhány dramaturgiai változtatást. A színház vezetősége reméli, hogy a bemutaó előadásra ellátogat a szerző özvegye is. Hisszük, hogy a Kakuk Marci jó indulása lesz egy sikeres évadnak, a kassai Thália Színpadján. —gágyor— Ősz Sötét lepellel gyászba vonta magát az ég, hogy gyöngyei lényét elnyelje a szürkeség. Míg a reggel ólomlábain az éjt leküzdve rádtalál, a jagy királya játylat lehel s megőszül egyszerre a táj. A Napra halott nyarunk vére fröccsent s vastag avarszőnyeg nyeli el halálsóhaját. BARAK LÄSZLÖ hogy ML fájjon Nincsen kedvem semmire, csak állok, s nézek a semmibe. Sírni nem tudok és nevetni sem lehet. Ez már az elmúlás — az ősz jele. Süket és vak vagyok. Bánt a zaj és bánt a csend. Költöző fecskék, levelek hullása — még az sem érdekel. Nincsen kedvem csak állok, s nézek a semmibe. Egy kort búcsúztatok könnytelenül némán, hogy ne fújjon — pedig fáj nagyon. ÖVÁRY PÉTER Szép zenei élmény volt Nagyszerű zenei élményben volt részük azonak a zenekedvelőknek, akik 1973. október 8-án este a Bratislava! Zenei Ünnepségek keretében a Szlovák Filharmónia zenetermében megrendezett hangversenyen résztvettek. A hangverseny felett a CSEMADOK, a Večerník szerkesztősége, a Közp. Szlovákiai Filmvállalat üzemi tanácsa és a Kablo n. v. vállalt védnökséget. A hangversenyen a neves gottwaldovoi Állami Szimfonikus Zenekar szerepelt sikeresen Zdenek Bílek karmesterrel az élén, akit a bratislavaiak már régen ismertek, mert éveken át Bratislavában tevékenykedett, míg át nem vette a gottwaldovi Szimfonikus Zenekar vezetését. A hangversenyen Mozart, Prokofiev, Bach és Brahms műveit hallhattuk, elsőrangú fiatal inűvészekszólisták szereplésével, akiknek neveit mór külföldön is jó! ismerik és akik már számos nemzetközi zenei versenyen vettek részt és kitüntetésekben részesültek. A húszéves magyar Csánky Emília Mozart oboa hangversenyében igazán nagyszerű teljesítményt nyújtott a hálás közönségnek. Prokofiev III. zungorahangverse-nyével a bratislavai Marian Lapšanský (30 éves) tűnt ki. Nagyon is megérdemelt sikert ért el a fiatal magyar Sass Szilvia szoprán énekesnő Bach egyik művével, amelyet németül énekelt el. Reméljük, hogy remek szopránjában még többször lesz alkalmunk gyönyörködni. És végül Johannes Brahms hegedű hangversenyében a fiatal Konrad Other (23 éves) német hegedűművész nyújtott kitűnő teljesítményt. A jól sikerült hangverseny nemcsak a fiatal művészeknek — szólistáknak, hanem a gottwaldovi Állami Szimfonikus Zenekar kitűnő játékának és feles karmesterének Zdenék Bílek-nek is köszönhető. A nagyszámú közönség véget nem érő tapssal értékelte a művészek nagyszerű teljesítményét s a védnökséget vállalók pedig soksok virággal és ajándékokkal kedveskedtek a művészeknek. Ürömmel állapithajtuk meg, hogy zenei téren nincs utánpótlási gund, mert sok kitűnő fiatal tehetség van. A jól sikerült hangversenyről hangfelvételt is készítettek, és így alkalmunk lesz a közeljövőben fiatal művészeinket viszonthallani. rp A VÄRNÄHOZ TARTÓZD ARANYHOMOKON LEVŐ MŰVÉSZILEG IS I IMPOZÁNS INTERI NÁCIÓNÁL SZÁLLÓBAN TARTOTTAK MEG A NEMREGIBEN BEFEJEZŐDÖTT OLIMPIAI l KONGRESSZUST.
