Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
IШ. október se. SZABAD FÖLDMŰVES „TALÁLKOZÁS" egy szemléltető agitációs táblával A közelmúltban Vojka nad Dunajom-ban (Vajkán) jártam. Kora délelőtt érkeztem a községbe. Azzal a szilárd elhatározással indultam a miiét:női székhellyel működő egyesült Kék Duna Efsz helyi gazdasági részlege felé, hogy egy jó kis riporttal tarsolyomban intek majd búcsút ennek a Duna menti falucskának. A gazdasági udvar főbejáratában egy kifelé kerekező, ötven év körüli bácsikával találkoztam. Megkértem, igazítson útba, hol találom a részleg vezetőjét. Körülményesen megvakarta a tarkóját, de tanáccsal nem tudott szolgálni. Ezután a közös volt székházéba kopogtattam be. Az elsődleges nyilvántartást vezető könyvelő azt ajánlotta, nézzek körül a műhelyekben. Ott meg azt mondták, talán hazaugrott reggelizni, de az is lehet, már a határt járja. A raktáros bíztatott: várjon egy kicsit, majd csak előkerül valahonnan. Mi mást tehettem, vártam. Közben beszélgettünk. A gyenge tejelékenységről, a sertésgondozók szorgalmas, eredményes munkájáról, a jónak ígérkező kukorica- és répatermésről, no meg arról, amire talán a legbüszkébbek a vajkaiak — a jól sikerült dohányról. Az emberek egymás szavába vágva újságolták, az utóbbi két évben nem sok szerencséjük volt ezzel a növénnyel. Mindig közbejött valami. Most meg olyan, talán kívánni sem lehetne jobbat. Már augusztus végén majd hatvan százalékra teljesítették a dohánytermesztés évi pénzügyi tervét, pedig az nem kevesebb, mint 700 ezer korona bevételt irányoz elő. Még két nap és dohányosaink bejelentik a száz százalékot, dicsekedtek október első napjainak egyikén az emberek. — Nézze már meg az új agitációs táblánkat is — hívta fel figyelmemet valamelyikük a szinte vadonatúj létesítményre. — Nekünk is van már ilyen micsodánk. Igaz, lassan beporosodnak rajta a számok, dehát__ Talán jó, hogy engedtem a kérésnek, talán nem. Ha nem nézem meg, lehet most nem volna miről írnom. De megnéztem, s ha megírom ... Már így is azt mondják egyesek, szívesebben bunkózok, mint simogatok. Eh, lesz aminek lenni kell! Az utóbbi időben — alsóbb és felsőbb fórumokon egyaránt — elég sokat foglalkozunk a szemléltető agitáció létjogosultságával, hirdetjük szükségességét, elismerjük ösztönző, tömegmozgató hatását, de úgy látszik hiába. Egyes helyeken az e célra kijelölt táblák még manapság is sok mindent szolgálnak, csak éppen a szemléltető agitációt, a jobb munkára való rugalmas ösztönzést nem. Mert, vajon mire ösztönözheti a dolgozókat az, hogy hetekig, sőt néhol hónapokig ugyanazokat a neveket, számokat, részeredményeket olvassák a hirdető táblákon? Azt hiszem semmire, vagy ha mégis, úgy csak arra, hogy meszszire elkerüljék ezeket az agitációs létesítményeket, mondván: úgysem láthatunk rajta semmi újat. Később pedig — merő megszokásból vagy közönyből — már akkor sem kelti fel az érdeklődésüket, ha netán minden nap cserélnénk rajta a tájékoztatókat, részeredményeket stb. Sajnos a vajkai részleg agitációs szemléltető tábláján is csak augusztusi adatokat olvashattam. A közzétett számok egyébként érdekesek, elgondolkoztatóak, s a maguk idejében bizonyára jobb munkára serkentőek is voltak. A tábla két részre van osztva: egyik felén a kiváló eredményt elérő dolgozók és részlegek, másikon a gyengébb teljesítmények olvashatók. Pár perces szemlélődés után bárki megállapíthatja, pl. 2 millió 520 ezer liter tejet kell értékesítenie az egyesült szövetkezetnek az év folyamán. Augusztus végéig 1 millió 645 ezer litert adtak el. A pár sorral lejjebbi adatokból az is kiderül, melyik gazdasági részlegek járnak az élen a tejtermelésben. A mlieönoi (lejfalusi) 10,93 literes, a búéi (bacsfai) 9,35 literes, a dubrohošti (doborgazi) részleg viszont 9,30 literes egyedenkénti napi átlagtejelékenységet mutatott ki, mégpedig nyolc hónap átlagában. Ezzel szemben Šamorínban (Somorján) csak 8,95 liter, Vajkán 8,09 liter, Cilistovban (Csölösztőn) viszont mindössze 7,73 liter tejet termelt naponta és átlagosan egy tehén. Itt tehát máris előtérbe kellene kerülnie az ösztönzésnek, a jobb, eredményesebb munkára serkentő szemléltető agitációnak. De öt-hat hetes adatokkal... Vagy netán annyira javult a helyzet, hogy már nincs szükség a buzdításra, az egészséges versenyszellem kibontakoztatására? Az augusztusi eredmények szerint a fejők versenyében is a tejfalusiak remekeltek. Lengyel és Klúcsik Mária naponta több, mint 12 liter, Bokor Erzsébet és Kovács László pedig több, mint 11 liter tejet fejt átlagosan a gondjaira bízott tehenek mindegyikétől. Munkatársuk. Borbély Mária viszont a tíz és fél literes átlag kapuján kopogtat, akárcsak Matus Kálmánná, a doborgazi részleg dolgozója. A tábla másik oldalán a vajkai Szigety Viktroné nevét olvashatjuk, aki csak 7,29 literes átlaggal „dicsekedhet“. Persze nem sokkal jobbak munkatársnői — Nagy Károlyné, Horváth Lászlóné és Hideghéty Lászlóné — eredményei sem, mivel egyikük sem lépi túl a napi nyolc literes fejésátlagot. A čilistovi részlegen is van még tennivaló bőven. Nagy Erzsébet, Tóth Zsuzsanna és Farkas Mária egy kis szorgalommal bizonyára megtoldhatná valamicskével azt a napi 7,34—7,86 litert. Ha ez sikerülne, bizonyára nem az ö gazdaságuk kullogna a tejtermelésben az utolsó helyen! De szemlélődjünk tovább. A malacelválasztásban — 13,98 db-os kocánkénti átlaggal — már a vajkaiak jeleskednek. Dagad is a keblük, ahogy rájuk pillantok. Utánuk a dobrohošťi (11,34 db), majd a báéi részleg (10,99 db) következik. S lám, mekkorát fordult a kocka — most meg a tejtermelésben jeleskedő mlieénoi részleg (8,7 db malac egy anyától augusztus végéig) szerepel az utolsó helyen. Még egy pillantás: a legjobb kertészek Čilistovban, a legsikeresebb dohánytermesztők pedig Vojkán tevékenykednek. Sajnos a táblán egyetlen adat sem említi, hugy a Kék Duna Efsz-ben növénytermesztés is létezik. Említés sem esik arról, hogyan halad a talajelőkészítés, a jövő évi gabonatermés megalapozása, hol tatranak az őszi mélyszántással, hogyan halad az őszi ťerménybetakarítás. Igaz, az állattenyésztés adataitól nem is nagyon férnének el az efféle tájékoztatók. Viszont must ezek lennének időszerűek, nem az augusztusi állattenyésztési eredmények. Talán ha hetente felfrissítenék, esetleg teljesen kicserélnék a híreket, adatokat, akkor menne a dolog. Egyik héten állattenyésztés, másikon növénytermesztés, de lehetne fele-fele alapon is megosztani a tábla nyújtotta lehetőségeket. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Dicséretre méltó, hogy a szövetkezet vezetői a szemléltető agitáció szükségessége mellett törtek pálcát. Ez azonban nem elég. A szemléltető agitációnak körültekintőnek, rugalmasnak és mozgósító hatásúnak kell lennie. S az ösztönzésre, meglehet, most van a legnagyobb szükség. Itt az ősz, minden perc drága. Nem beszélve arról, hogy egyet-mást még az állattenyésztésben is be lehetne hozni. • • • Délfelé járt az idő, amikor elbúcsúztam alkalmi csevegő társaimtól. A részleg vezetője helyett jónéhány egyszerű, nyíltszavú munkásemberrel beszéltem, no és „találkoztam“ egy szemléltető agitációs táblával. Azt hiszem ez sem volt felesleges, haszontalan időtöltés. Végezetül — a vajkai tapasztalataim alapján — még talán annyit: Ha valamit cselekszünk, azt rendesen, szívvel, lélekkel tegyük! KÄDEK GÄBOR & *iaa többet lehetne termelni... Már messziről érezni a lucernaliszt illatát, ezért kíváncsian igyekszünk az üzem felé. Épp egy óriási ciszternából csapolják az üzemanyagot, a szállítószalaghoz pedig egymás után érkeznek a fölszecskázott zöldanyaggal a jármüvek. Majba Sándor, a tešedikovoi (peredi) efsz lucernaliszt-készítő üzemének fiatal vezetője elégedett a munka ütemével, de máris előhozakodik a nehézségekkel is. Lászólag minden rendben megy, de a beavatottak egy-két probléma miatt elégedetlenek. A zöldlucernát például — ha lenne megfelelő gép — apróbbra kellene szecskázni és akkor rövidebb idő alatt lehetne' belőle lisztet készíteni. Gyorsabb lenne a munka menete olymódon is, ha a lucerna napos időben egy-két óra hosszat fonnyadna és így elvesztené nedvességtartalmának húsz százalékát. Sajnos, megfelelő szecskázógépet nem tudnak vásárolni. A másik komoly probléma, hogy rendszertelenül és kevés „Mazut“ fűtőanyagot kapnak és bizony emiatt nem lehet kihasználni az üzem teljesítőképességét. A vezetővel, valamint Szabó Mária könyvelővel és Bartuska Mária gyakornokkal járjuk be a munkahelyeket. A korszerű raktár teljesen elbűvöl. A lucernalisztet megfelelő körülmények között raktározhatják. A munkát teljesen gépesítették. A zsákokat például emelőgépekkel juttathatják a nagy befogadőképsségű teherautókra. A kezdeti nehézségek ellenére is tehát eredményesen folyik a munka. A múlt évben a tristicei (nádszegi), a žiharovcei (zsigárdi) és más mezőgazdasági üzemeknek is dolgoztak. Idén sem csökkent a munka üteme. Május óta három műszakban készítik a lucernalisztet. Még vasárnap is csak fél napig állnak, amikor elvégzik a gépek karbantartását. A tervek szerint háromszáz vagon lucernalisztet készítenek, de ha'szükség lesz rá, a kukoricát is szárítják. Tervüket az eddigi eredmények szerint még túl is teljesíthetik, ha nem jön közbe valami előre nem látott probléma. Lassan kiürül az ősállathoz hasonló üzemanyagszállítő gyomra és lomhán, cammogásszerűen megindul. A raktárak felől pedig gyorsan robog nehéz terhével egy hatalmas teherautó. A két jármű búgása elnyomja a szárítógépek zümmögését. Csak a lucernaliszt édeskés pörkölt szaga árulja el, hogy itt termelőmunka folyik. A mozgékony gépekkel gyorsan megrakják a járműveket. . |шжшньшшаю oitág.ábó Gyümölcsöző gazdasági együttműködések Egyre jobban elmélyül az MNK és a VDK közötti gazdasági együttműködés. A két ország árucsereforgalma a múlt évben elérte a három millió rubelt, ez évben 3,5, a jövő évben pedig már 5 millió rubel értékű áru kölcsönös kicserélésével számolnak. Magyarország főleg különböző gépeket és berendezéseket — főleg mezőgazdasági gépeket —, továbbá élelmiszeripari berendezéseket, vontatőeszközöket és járműveket szállít a VDK-nak. A magyar kiviteli cikkek között fontos helyet foglalnak el a gyógyszeripari termékek, melyeket mintegy 1,5—2 millió rubel értékben exportálnak évente. A VDK elsősorban különböző nyersanyagokat és alapanyagokat, valamint mezőgazdasági termékeket, konzerveket és különféle vegyipari készítményeket ad mindezért cserébe. A kölcsönös gazdasági együttműködés azonban nem korlátozódik csupán a kereskedelmi cserékre. A megállapodások szerint Magyarország 1973—1976 között pl. három házelem-gyárat exportál a VDK-ba, melyeknek értéke meghaladja a 2,5 millió rubelt. Nagy segítséget jelent a vietnami gazdaságnak a magyar architektusok közvetlen segítsége is, amit a Hanoi-tői északra épülő új város kialakításánál nyújtanak. Hasonlóképpen segítik a magyar szakemberek a vietnami mezőgazdaság fejlesztését, az öntözőrendszerek kiépítését, valamint többéves tapasztalataik átadásával az új kukoricafajták termesztésére történő áttérést. Az NDK és Lengyelország viszont a vegyipar területén igyekszik kibontakoztatni a kölcsönös együttműködést. A közelmúltban aláírt kétoldali megállapodások értelmében 1976—1980 között a német és lengyel vegyipar szorosan együttműködik a háztartási vegyszerek, a plasztikus anyagok, fotokémiai termékek, valamint a gyógyszerek és növényvédő szerek fejlesztésében és gyártásában. A két ország vegyipari együttműködésének rohamos fejlődését mi sem igazolja fényesebben, mint az a tény, hogy a két ország vegyipari árucsereforgalma az elkövetkező ötéves tervidőszakban kétszeresére nő a jelenleginek. a ZIZ nyomán: —dek— Korszerű lengyel betakarítógépek A lengyel mezőgazdasági gépipar egyre több korszerű gépet, túlsúlyban betakarítőgépeket, bocsát a termelők rendelkezésére. A brnoi gépipari vásáron is bemutatták legérdekesebb termékeiket. A kiállítás látogatói leginkább a terménybetakarító gépek iránt érdeklődtek. A KPP—2ph jelzésű burgonyakiszántő gépüket (1. felv.) már széles körben ismerik és alkalmazzák mezőgazdasági üzemeink, hisz évente jónéhány darabot vásárolunk belőle Lengyelországtól. A második felvételen az aránylag nagy érdeklődést kiváltott „Egysoros kombinált burgonyakiszántő 644“ elnevezésű betakarító gépet mutatjuk be. A 2300 kilogrammos gép kiemelő vasainak egymástóli távolsága 60—75 cm között állítható. Kép és szöveg: —bor— A fokhagyma-gyógyszer Petkov német tudós kutatásai során jó eredményeket ért el az ólommérgezésnek a fokhagyma hatóanyagaival történő gyógyításában — olvastam a minap a magyarországi Szabad Föld ezévi 28. számában. Mint ismeretes, a fokhagyma már eddig is rangos helyet vívott ki magának a gyógyhatású növények sorában. Csökkenti a magas vérnyomást, serkenti az epemüködést, baktériumölő hatása is igen jelentős, amellett jótékonyan hat a különféle bél- és gyomorbántalmakra. Ám az is igaz, hogy túlzott fogyasztása esetén fájdalmak léphetnek fel, felfúvódás állhat elő, sőt a sok fokhagyma elfogyasztása ájulást is okozhat. Nemrég a romániai „Előre“ napilapban olvastam, hogy a fokhagyma újabb meglepetéssel szolgált a tudósoknak. A közzétett hír szerint a legutóbbi kutatások során kiderült, van a fokhagymának egy további, eddig ismeretlen jó tulajdonsága is: igen hatásos segítséget nyújt a nikotin mérgezésben szenvedők kezelésébenl — r— A felvételen látható burgonyakiszántóhoz hasonló felépítésű a KÉP—2c jelzéssel ellátott hagymakiszántó is. A 125 cm fogásszélességű gép egyszerre három sorból takarítja be a termést. Óránkénti átlagteljesítménye — 4—8 km/óra munka közbeni haladási sebesség esetén — 0,5 hektár. A KPP—2 jelzésű répakiszántó szintén 125 cm munkaszélességű s ugyancsak három sorból gyűjti be a termést egy menet alkalmával. Átlagteljesítménye 0,3—0,6 hektár óránként.
