Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-13 / 41. szám

Látogatás a Liebefeldi (Svájc) Méhészeti Előzetes levélbeni megbeszé­lés alapján Svájcban való tar­tózkodásom alkalmával, meglá­togattam a Svájci Mezőgazda­sági Kutatóintézet Méhészeti Osztályát Liebefelden, amelyet a világhírű bakteriológus dr. H. Wille igazgató vezet. Dr. Wille igazgató rendkívüli szívességé­nek köszönhetem, hogy látoga­tásom alkalmával Bernben, Svájc fővárosának közvetlen közelében, gazdag tapasztala­tokat szereztem. Eddigi ismere­teim a méhek betegségei és a tenyészanyák nevelése terén bővültek. Ezért kötelességem­nek tartom, hogy ezekről olva­sóinkat is tájékoztassam. — El van-e Önöknél nagyon terjedve az európai költés­rothadás? — Igen rejtélyes dologról van szó. Országunkban vannak bi­zonyos endemikus területek, amelyeken a járvány nagyon el van terjedve. Itt az eddig is­mert módszerekkel nem sike­rült a bajt megakadályozni. El­lenben vannak olyan területek is, amelyek mentesek ettől a bajtól. Ezeken a területeken a járvány — (némely családok mesterséges módon való meg­fertőzésének ellenére) — nem honosult meg' Egyelőre nem is merjük ezeknek az eltérő álla­potoknak okait. Ma még min­dig nem ismerjük az egyes kór­okozók biológiai mivoltát sem. Így pl. az USA-ban, amikor még a sötét méhfajt tenyésztették, az európai költésrothadás na­gyon nagy tért hódított és sok kárt okozott. Azután, amikor a családok anyáit kicserélték sárga olasz fajtával, minden további intézkedés nélkül meg­szűnt a járvány. Körülbelül húsz év után a járvány újra kezdett terjedni, noha a csalá­dok túlnyomó része olasz (sár­ga) anyákkal voltak anyásítva. — Lehetséges, hogy idővel rezistens kórokozók fejlődtek, amelyeknek még az olasz méh sem állhatott ellen? — Ez nincs kizárva, sőt na­gyon is valószínű, csak még ezt egyöntetűen nem állítjuk. Je­lenleg az európai költésrotha­dás ellen antibiotikumokat al­kalmazunk: éspedig terramy­­cint, streptomycínt és erytro­­cínt. Miután a járványra a be­jelentési kötelezettség is vonat­kozik, zárlatot rendelnek el, melynek következtében körze­ten belül kötelező az összes méhcsládok ellenőrzése. A meg­betegedett családokat, — kivé­telt képeznek az erős, és csak gyengén fertőzött családok — kötelezően likvidálják. Az igy keletkezett kárt az állam meg­téríti. Az ellenőrzést, valamint a gyógyítást is ún. méhészfel­ügyelők (méhészinspektorok) végzik. Ezeket tevékenységü­kért ez állam fizeti. kutatóintézetben Wille doktor rendelkezésem­re bocsátott „bejelentésre kö­telező járványok leküzdésére vonatkozó irányelvek“ egy pél­dányát, mely a betegségek le­küzdésére előírt összes részle­teket tartalmazza. Szerinte je­lenleg a-nyúlós költésrothadás és az atkakór sokkal nagyobb gondot okoz nekik, mint az európai költésrothadás. Csak­nem egy esetben sem állapít­hatták meg csupán az európai költésrothadást, hanem mindig más járvánnyal karöltve (ke­vert infekciók). Dr. Wille mutatott egy körül­belül 15X20 cm nagyságú fia­­sításos lépet. A sejtekből csi­pesszel álcákat húzott ki az európai költésrothadást eláruló tipikus jeleivel. Azon sejtekből, melyeknek a fedele be volt es­ve, a nyúlós költésrothadást jellemző ragadós anyagot hú­zott ki. Némely sejtekben első pillantásra meg lehetett állapí­tani, hogy költésmeszesedés esete forog fenn. Több fedett sejtben lévő bábokon megma­gyarázta dr. Wille, hogy a báb elhalása a vedlésnél keletkezett — abnormalitások folytán kö­vetkezik be. Vagy a báb potro­­ha vedlett s már sötétedni kez­dett, míg a tora és a feje még világosak voltak. Más esetben a tor már sötétedni kezdett, s a fej és a potroh még világosak voltak s hasonló kombinációk. Ezen jelenségek okai még is­meretlenek s egyelőre örökölt tulajdonságokkal magyarázzák. A méhek az ily bábokat eltávo­lítják. Dr. Wille szerint az anya sokkal több petét rak, mint ahogy feltételezzük, mert sok fiasítás nem fejlődik ki s a mé­hek eltávolítják. Több méh — fiatal, négy öt napos korában — elpusztul. Egy sejtből, vélet­lenül már egy teljesen kifejlett, de elpusztult méhet húzott ki, mely fejével a sejt feneke felé fejlődött s így nem hagyhatta el a sejtet kifejlődése után. Mindezt azon a kis, körülbelül 15X20 cm es fiasításos lépen mutatta meg. Leszögezte, hogy a méhcsaládokban csak ritkán találni hézagmentes fiasítást. — A Schweizerische Bienen Zeitung 1962 januári számában közzétett cikkének az volt a célja, hogy rámutasson: „Mily sokáig maradnak az antibioti­kumok hatásosak a cukorszörp­­ben és az álcákban“. Ez a mun­ka azon probléma felderítése érdekében történt, hogy gya­korlatban meg lehessen tudni, mily sokáig lehet antibiotikum­mal elkészített cukorszörpöt tárolni. Bennünket nagyon ér­dekelne az a kérdés, hogy mily sokáig őrzik meg az antibioti­kumok, különösen a neomycin hatását a kipergetett mézben? — Ez még nyílt kérdés, mert egyelőre még nincs kidolgozva olyan eljárás, mely által ezt meg lehetne állapítani. — Annak idején egész soro­zat jelent meg a fiasítás állapo­táról a fertőző betegségekkel összefüggően, különösen a szep­­tikémiai és a rikettsiás fertőzés­ről. Ezen munkáknál arra fi­gyelmeztetett, hogy a báb leg­felsőbb része és a sejtfalak végszintje között egy mm-nél nagyobb távolságnak nem sza­bad lennie (lásd az 1. sz. áb­rát). Ha ez a távolság nagyobb, rendszerint beteg fiúsításról van szó. Megfigyeléseim szerint — nem is annyira tavasszal, mint inkább a nyár folyamán magas hőmérséklet idején — a ledéi közepén lapos, vagy mér­sékelt behorpadás tapasztalha­tó. (2. ábra.) Vajon ily esetek­ben is rendellenességről van e szó, vagy pedig beteg Hasítás­ról? — Ezt az állapotot nem lehet abnormálisnak tekinteni. Az említett fiasításos lépdarabon több fedett sejtet bontottunk fel s normális bábokat, vagy már teljesen kifejlett méhet talál­tunk. — Vajun joggal feltételezhe­tő-e, hogy tekintettel az édes­­harmatmézek magas baktericid hatására (amely hatást Buchner, Freiburg in Breisgau állapítutt meg) fukozódnak az előfeltéte­lek az európai költésrothadás terjedésének fékezésére, azaz oly területeken, ahol az édes­­harmat-méz képezi a mézter­melés túlnyomó részét? Tudni­illik megállapítást nyert, hogy Szlovákiában elvétve található az európai költésrothadás azon a területen, ahol a méheknek lehetőségük van az édesharmat mézhordásra. A déli vidékeken azonban, ahul nincs édeshar­­mat-méz s túlnyomóan korai a virágmézhozam, az európai köl­tésrothadás járványszerűen ter­jed. — Ezt a feltevést nem lehet az általunk végzett megfigyelé­sek alapján megalapozottnak tekinteni. Vannak nálunk is te­rületek, ahol a hordás túlnyo­móan édesharmatból áll, sőt az egyedüli forrást képezi, viszont az európai költésrothadás meg­­honosultnak tekinthető. A nap hátralevő részét dr. Wille szívességéből az intézet anyanevelőtelep látogatásával töltöttük el. Ez a telep Plagne­­ban a Jura hegységben 900 m lengerszint feletti magasságban van s 50 méhcsaládból áll. Ezen kívül rendelkezik az intézet még 250 méhcsaláddal, melyek az ország különböző területein vannak elhelyezve. Plagneban kezdetben kísérletképpen a kö­zépeurópai sötét, a krajnai és a kaukázusi méhek nevelésé­vel foglalkoztak a megbízható pároztató állomások felhaszná­lásával. Miután a sötét méh nem vált be és a legjobb ta­pasztalatokat a krajnai méh ne­velésével nyerték, ezért jelen­leg kizárólag krajnai méheket nevelnek, különböző övezetek­ben a hazai krajnai méhtör­­zsekből, valamint az eredeti lugoszláv (Maribori) törzsből. Kísérletképpen öt család van ellátva tiszta örökítös anyával. Az említett törzsekből nevelt 4 anyákkal a legjobb tapasztala­tai vannak. A fajnevelés úgy van megszervezve, hogy kb. 30 méhészinspektor van megbízva azon családok ellenőrzésével, amelyek Plagneban nevelt faj­anyákkal vannak anyásítva. Ezen anyákkal ellátott méhcsa­ládokból a felügyelők mintákat szednek, morfológiai jelek ki­vizsgálása céljából, (a szipóka hossza, kubitális index, a pot­­rohon lévő 3—5 szőrövük gyű­rűinek szélessége és színe stb.). Azon családok, melyeknél a morfológiai jelek nem felelnek meg a követelményeknek, a to­vábbi fajtatenyésztésből kivál­nak, termelőképességükre való tekintet nélkül. További fajta­tenyésztésre így csak azon csa­ládok jönnek számításba, ame­lyeknél a morfológiai jelek megfelelnek a követelmények­nek s a termelőképességük a legjobb. Ezen méhcsaládokat a kutató intézet vezetésével bi­zottságilag értékelik. Több családot megvizsgál­tunk, de egyiknél sem állapít­hattuk meg, hogy a Hasításuk területe hézagos lett volna. Svájcban a méhészetet az ál­lam hatásosan támogatja. Az összes károkat, melyek a csa­ládok kötelező likvidálása kö­vetkeztében keletkeznek (beje­lentésre kötelező ragályos be­tegségeknél), az állam megté­ríti. Az említett méhészfelügye­lőkön kívül szervezve van a szakértők szolgálata is, melyek az állam költségén segédkeznek a családok egészségügyi állapo­tának a megállapításánál, a be­tegségek gyógykezelésénél és a beteg családok likvidálásánál. Beleértve a szükséges berende­zések fertőtlenítését is. Ezeken kívül kineveznek a megfelelő tanfolyamok sikeres elvégzése után tanácsadókat, akik a mé­hészeket tanácsokkal és felvi­lágosításokkal látják el. Minden tanfolyam (úgy az alaptanfo­lyam, mint a továbbképző tan­folyamok) részvevőjét az állam honorálja 90 Fr díjazással a tanfolyamon résztvett napok szerint. 5 Dr. Wille igazgató és munka­társainak ezúton is hálámat fe­jezem ki rendkívüli szívessé­gért, melyben látogatásom al­kalmával részesítettek. Így a látogatás nemcsak alkalmat nyújtott ismereteim gazdagítá­sára a méhbetegségek s a faj­tatenyésztés terén, de kiváló­képpen kellemes és érdekes volt. SVANCER L. 5* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ «’S? ♦♦♦ *•* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *1* *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ «$• \* «$♦ «$• •** *i* ♦$* ♦> M ♦> ♦> ♦> ♦> ♦'< A feketekór nálunk is nagyon elterjedt méhbetegség, ezért szeretnénk lapunkban is ismer­tetni méhészeinkkel egy buda­pesti méhész, )ózsa György e téren szerzett tapasztalatait, hogy minél több méhésztárs ta­nuljon belőlük, vagy azt érté­kes tapasztalataival bővíthesse, azaz a dolgokhoz hozzászól­jon. 1970-ben egy családom na­gyon leromlott, közöttük igen feltűnő volt a sok fekete, ko­pasz méh, melyek szemre is be­tegeknek látszottak. Szárnyuk reszketett, lábuk, testük ránga­tózott, repülni nem tHdtak, le­hulltak a kijáró elé, és csak hosszú kínlódás után pusztultak el. Benn a keretléceken álldo­gáltak, nem szúrtak, nem re­pültek, míg aztán a család egészséges állománya ki nem űzte őket. A feltűnő az volt, hogy nem minden családnál volt ilyen fekete, beteg méh. A betegség leírása, a jelensé­gek pontosan egyeznek az álta­lam tapasztaltakkal. A cikkben benne van, hogy a fekete kórt, a méhek fertőző bénulását ví­rus idézi elő. Nem akarom a cikket idézni, csak azt a részt említem meg, ahol P. Dimov bolgár kutató rézszulfátos ke­zelését említik, mint a leghatá­sosabb gyógymódot. Recept: 0,5 g rézszulfátot 300 g porcukorból és mézből készített pogácsába kevernek és egyhetes időközönként 2—3 al­kalommal adagolják. Az adago­lás hatására a fekete méhek száma fokozatosan csökkent, majd teljesen megszűnt a mé­hek reszketése. a bénulás — tünetek, — a család meggyó­­gyult. családos fejlesztésre, a csalá­dok jó erősek voltak és az eredménnyel meg voltam elé­gedve. Két helyen, egymástól 20 km-re voltak közép akácon. Az első helyen 31 kg-os, a má­sodikon 16 kg-os emelkedésem volt. A rakodók is ragyogóan teljesítettek, mindegyik leadta a két fiók mézet. De nem ez a lényeg, (bár szerintem az egész­séges, erős család ebben az év­ben is jól teljesített), hanem az, hogy ismét napraforgóra küldtem méheimet. Egyetlen családnál sem találtam fekete méheket, a betegség ebben az évben is elkerült. Egyik méhésztársam, akinél a baj veszedelmes méreteket öltött, kipróbálta a Dimov féle gyógyszert. Második adag után a beteg családok teljesen rend­be jöttek. Az 6 véleménye is az, hogy a rézszulfát és a vírus va­lahogy ellentmondásos, de az eredmény, a méhek gyógyulása meglepő. Még egyszer Azukban a kaptárakban, melyek a napon álltak, több volt a be­teg. de az árnyékos helyeken állók között is akadt beteg és teljesen egészséges is. Kutattam az irodaimat, mi okozza a betegséget, mert nem hittem, hogy ennek a naprafor­gó az oka, hiszen akkor minden családnál hasonló jelenséget kellett volna tapasztalnom. Az itthon hagyott anyanevelő törzs­családnál is megkerült a baj, pedig Pesten véletlenül sem ta­láltak napraforgót. Arra gondoltam, hogy való­színű alacsonyrendű gombák, az élőszervezet e legfélelmete­sebb ellenségei, okozzák a bajt. Az itthoni kaptárt 3 százalékos formalin oldattal fertölenítet­­tem, gondosan átnéztem minden keretet, a penészgomba nyomo­kat, mutatókat elvettem, szép egészséges lépeken hagytam a családot. A vándortanyán levők streptomicines szörpöt kaptak, ősz lett, lassan elmúlt a baj. 1971 tavaszán különös gond­dal vizsgáltam át és fertőtlení­tettem formalinos oldattal min­den kaptárt, a penészes (épeket kiolvasztottam. Közben olvas­tam, hogy a kaptárakban a pe­nészgomba fajok száma megha­ladja a 48-at. A kaptár falán, virágporban, lépeken elpusz­tult méheken egyaránt megta­lálható. Az élő méhet először a belein keresztül támadja meg. Méhészeti szempontból csak a költéskövesedést okozót emlí­tette a cikk. Szerintem penész­gomba fajta okozza a fekete kórt is, mert áprilisban már jelentkezik a baj, éppen akkor, amikor a fiasítás kiterjedésével a méhek takarítani kezdik a té­len megpenészedett lépeket, ami aztán rohamosan terjed, hogy júliusban, a napraforgó idején érje el csúcspontját. 1971 tavaszán a romániai Mé­hészet áprilisi számában, „A méhek fertőző bén olásai ’ cím­mel végre találtam irodalmat. Hogy a napraforgón milyen eredményem volt, — beteleltek — nem is lényeges ahhoz ké­pest, hogy most már két éves tapasztalatom van arról, hogy nem a napraforgó teszi tönkre a családokat. Ott van és abban van az igazság, hogy legfonto­sabb feladatunk segíteni a méh­családokat abban, hogy egész­ségesen, egészséges körülmé­nyek között fejlődjenek. Az alacsunyrendű penészgombák­kal nem sokan és nem sokat törődnek, pedig ezek az élős­ködők minden élő szervezetet megtámadnak és spóráik a mé­hek között az élelem egymásnak történő átadásával rohamosan terjedhetnek. a fekete kórról A cikk nem hagyott nyugod­ni, a rézszulfátos kezelés pe­nészgombára mutat, hisz réz­­gáliccal permetezzük a szőlőt, s az almát is télre rézgálicos kezeléssel tartósítják. 1971 nyarán ismét naprafor­góra küldtem méheimet, de fe­kete kóros megbetegedés nem fordult elő közöttük. (Lehet, hogy használt a tavaszi forma­linos fertőtlenítés és a pené­szes lépek kiolvasztása?) 1972-ben kiolvasztottam a pe­nészes, penészgyanús lépeket, a kaptárok falát 3 százalékos formalinos oldattal kitöröltem. A családok szépen fejlődtek. A fekvőkben áttértem a segéd­Nem azt mondom, hogy a fe­ketekórt nem vírus, hanem gomba okozza, de az a szemé­lyes tapasztalatom, hogy amióta vigyázok arra, penész ne le­gyen a kaptárban, és a lépe­ken, a fekete kór nem jelent­kezett nálam. A másik tapaszta­lat az, hogy a gyógyszertárban vásárolt rézszulfát megfelelően adagolva a kórt lokalizálja, és megjelenésekor már van mivel gyógyítani a családokat. Az az érzésem, hogy a Csapó­féle tapasztalatok és írások se­gítik méhészeinket, ezért kell a szaklap és a tapasztalatok ki­cserélése. (Méhészetünk JSZSZK)

Next

/
Thumbnails
Contents