Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-13 / 41. szám
1Я73. október 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, Az összpontosítás és о szakosítás néhány kérdése a nagyobb mezőgazdasági üzemekben A racionalizálás meggyorsítására Habár napjainkban azt hihetnénk, hogy az együttműködés, a kooperáció a mezőgazdasági nagyüzemi termelés összpontosítását és szakosítását célzó igyekezet megvalósításának legkedvezőbb formája, szlovákiai viszonylatban, de a Cseh Szocialista Köztársaságban is állandó folyamatot képez a kisebb mezőgazdasági üzemeknek nagyobb, önálló egységekbe történő egyesítése. A nagyobb területtel rendelkező mezőgazdasági üzemek kialakítása az irányítás és a termelés megszervezése haladóbb, fejlettebb formáinak alkalmazását igényli, de ugyanakkor megköveteli, hogy a megnagyobbodott területen a legújabb nagyüzemi termelési módszereket vezessék be. Az említett tényt igazolják a mezőgazdasági üzemek (efsz-ek) számában és területek terjedelmében bekövetkezett változások: A szövetkezetek száma 1960 Egy efsz mezőgazd. földterületének átlaga A szövetkezetek száma 1970 Egy efsz mezőgazd. földterületének átlaga Cseh Szoc. Közt. 7698 375 4317 580 Szlov. Szoc. Közt. 2696 615 1953 767 Csehszlovák Szoc. Köztársaság 10 394 436 6270 676 A feltüntetett tízéves időszakban az efsz-ek száma egyesítésük által csaknem négyezerrel csökkent az egész köztársaságban és jelenleg már szintén néhány százzal kevesebb, mivel a nagyobb gazdasági egységek kialakítása még mindig folyamatban van. Annak ellenére, hogy egy mezőgazdasági üzemre számítva a mezőgazdasági földterület terjedelme lényegesen megnövekedett, az efsz-ek és az állami gazdaságok földalapja mégsem elegendő arra, hogy a_ munkaszervezés és irányítás nagyüzemi formáit sikerrel alkalmazhassák. Említést érdemel, hogy még 1970-ben is a Cseh Szocialista Köztársaságban 2394 olyan szövetkezet működött, amelynek földterülete 200—500 hektár, viszont a 200 hektárt meg nem haladó szövetkezetek száma is 457 volt. Igen sok mezőgazdasági üzem a különböző kooperációs társulások során különféle nehézségekkel és akadályokkal küzd. Távlatilag számolnak azzal, hogy különösen a cseh országrészekben a kisebb szövetkezetek egyesítésével 1000—1500 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemeket tudnak kialakítani, olyan formában, hogy az egyesített szövetkezetek szakosításuk és érdeklődési terük szerint kooperációs társulásokba egyesülnek. Bizonyára hasznos lesz, ha rámutatunk néhány egyesített mezőgazdasági üzem tapasztalatára tekintettel a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának továbbfejlesztési lehetőségeire. Az erről szóló adatokat több egyesített szövetkezet és állami gazdaság felülvizsgálásakor nyertük. A vizsgálat tárgyát 19 szövetkezet és állami gazdaság képezte, amelyeket 1971-ben négy nagy mezőgazdasági üzembe egyesítettek és mezőgazdasági földalapjuk összesen csaknem 30 ezer hektárt tett ki. A nagyüzemi munkaszervezés és irányítás formái alkalmazásának alapfeltétele, hogy a földalapot a legkorszerűbb technika követelményeinek megfelelő egységekbe csoportosítsuk. Az alapfontosságú termelési-szervezési egység, — amelyben a tényleges mezőgazdasági termelés folyik a növénytermesztés szakaszán, — a növénytermesztő gazdaság, illetve központ. Ebből tanulhatunk a növénytermesztés és az állattenyésztés összpontosításának és szakosításának jellegére. A vizsgált szövetkezetek és állami gazdaságok földalapját 31 gazdaságba (termelőközpontba) osztották fel az alábbi, területileg egymástól eltérő csoportokba: 300 hektár mezőgazdasági földterülettel a gazdaságok 10 százaléka, 300—500 hektár területtel a gazdaságok 16 százaléka, 500—700 hektár területtel a gazdaságok 13 százaléka, 700—1000 hektárig a gazdaságok 16 százaléka, 1000—1500 hektárig a gazdaságok 29 százaléka, 1500—2000 hektárig a gazdaságok 13 százaléka és 2000 hektárt meghaladó földterülettel a gazdaságok 3 százaléka rendelkezett. Amint az előbbiekből látható, a gazdaságok (termelőközpontok) több mint egynegyede még az egyesítés után sem érte el az 500 hektárt és a gazdaságok 39 százalékának 700 hektár mezőgazdasági földterületnél kisebb földalapja volt. Arról pedig már egyáltalán nem beszélünk, hogy az egyes gazdaságok szántóterülete a mezőgazdasági földterületnek csupán egy hányadát képezte. Elmondhatjuk, hogy nem minden egyesített mezőgazdasági üzemben tették meg a szükséges intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása szempontjából szükségesek lettek volna. A területileg kis komplexumban, mint amilyenek néhány egyesített szövetkezet gazdaságai voltak, lehetetlen olyan nagy táblákat kialakítani, amelyek a vetésforgók szempontjából szükségesek. Már ez egymagában is komoly ok, hogy ilyen esetben egyáltalán nem beszélhetünk a mezőgazdasági termelés összpontosításáról vagy szakosításáról, mivel nem hozták létre azt a szükséges nagy területet, amely a szocialista mezőgazdasági nagytermelés e formájának megteremtéséhez alapvető fontosságú, és nélkülözhetetlenül jellegzetes elem. Egyes gazdaságokban (növénytermesztési központokban) a talajalap csekély koncentrációjának oka az, hogy egyes eredetileg igen kis szövetkezeteket (egy községet) az egyesítés után továbbra is meghagyták önálló gazdasági egységként. A nagyobb területegységek (táblák) kialakításának igénye az újabb, nagyobb teljesítményű technika sikeres kihasználásának előfeltétele s ez túllépi a jelenlegi községek határait. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem helyes továbbra is kitartani az olyan álláspont mellett, amely szerint egy község — egy gazdaság, különösen az egyesítés után. Ezzel a kérdéssel jól megbirkóztak a Dobrá Nive-i egyesített szövetkezetben. Az eredetileg hat szövetkezetből az egyesítés során négy termelésiszervezési egységet (gazdaságot) alakítottak ki. Az egyesített szövetkezet egy-egy gazdaságában a megművelt földterület a szervezési egységek számának csökkentése által átlagosan 1600 hektár mezőgazdasági területre növekedett. Az egyik legkisebb efsz földterülete eredetileg csupán 350 hektár mezőgazdasági terület volt. A Dobrá Niva-i egyesített szövetkezet így kialakította a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szempontjából legkedvezőbb területegységeket minden gazdasági egységében. Sajnos, nem ez a helyzet a vizsgálat tárgyát képező egyes további szövetkezetekben. Előfordul, hogy néhány egyesített szövetkezetben egy termelési-szervezési egységben a földterület alig haladta meg a 300 hektárt, ami a nagyüzemi technológia és a racionális irányítás szempontjából egyáltalán nem felel meg — túl kicsi. A korszerű szocialista nagytermelés másik jellegzetes vonása az összpontosítás mellett a termelés szakosítása. A szakosítás sikeres végrehajtása érdekében szintén nélkülözhetetlen az alapot képező termelési-szervezési egységek földterületének nagysága. \ Az egyesített szövetkezetek és állami gazdaságok felülvizsgálásának egyik konkrét példáján szeretnék rámutatni a szakosítás alkalmazásának színvonalára. Az egyes gazdaságok keretében megfigyeltük a mezőgazdasági üzemek által termesztett növények számát és széthelyezését. Egyesített üzem A termesztett növények száma az egész üzemben az minimum egyes gazdaságokban maximum átlag A 14 10 12 11 В 14 5 12 9 C 19 11 14 u3 D 20 6 15 11 A fenti áttekintésből kitűnik, hogy а В és D egyesített üzemek az egyes gazdaságok keretében a növénytermelés fejlettebb szakosítását alkalmazták, míg az A és C üzemek a termesztett növények minimális szakosítását valósították meg. Annak ellenére, hogy az egyesített üzem erre nagyobb lehetőséget nyújtott, a gyakorlatban ezt még sem tudták kellőképen alkalmazni. A növénytermesztéshez hasonlóan felvázolhatjuk, milyen mértékben valósították meg ezekben az egyesített üzemekben a szakosítás és összpontosítás elemeit az állattenyésztés terén. Egy-egy gazdaságban (állattenyésztési központban) a gazdasági állatok alábbi minimális, maximális és átlagos koncentrációját érték el: A gazdasági állatok Az egyesített üzemekben az állatok száma (db) kategóriái és fajtái minimum maximum átlag Tehenek 50 396 220 Növendék szarvasmarha 55 260 185 Hizómarha 45 550 •* 280 Borjak 30 450 230 Kocák 30 275 80 Hízósertés 250 1400 520 A vizsgált üzemekben nagyobb koncentrációt mutatott a tehenek, a hízómarhák, a borjak és a kocák csoportja, de csak egyes esetekben. Elmondhatjuk, hogy nagyobbára az egyes gazdaságokban nem használták ki kellő: képpen az összpontosítás lehetőségeit a gazdasági állatok egyes fajtáinál és kategóriáinál. Az egyesített üzemekben a további összpontosítás és szakosítás feltétlenül újabb beruházásokat követel és szükségessé teszi az istállók, valamint más üzemi berendezések átépítését, korszerűsítését. Viszont már a közös gazdálkodás kezdetén pozitívan értékelhetjük azt a tényt, hogy nagyobb beruházások nélkül is1 megkezdték az egyesített szövetkezetekben az állattenyésztés legalább részleges, üzemen belüli szakosítását. Az egyesítés előtt minden szövetkezetben csaknem minden gazdasági állat összes kategóriáit tartották. Az egyesütés után megállapíthattuk, hogy néhány gazdaságban a kezdeti szakosítás jelel mutatkoztak. Az egyesített mezőgazdasági üzemek állattenyésztő központjaiban a gazdasági állatok alábbi szakosítását vezették be: Az állatok fajtái A gazdasági állatok szétheivezése százalékarányban és kategóriái Egyesített mezőgazdasági üzemek A В C D Tehenek 75 40 100 90 Növendék szarvasmarha 50 60 ВО 82 Hlsómarha 50 60 40 53 Borjak 50 20 20 65 Kocák 100 ВО *00 76 Hízósertés 50 60 40 65 Az egyesített mezőgazdasági üzemek keretében a szakosítás legmagasabb fokát a borjúnevelés terén, a legalacsonyabbat a kocák és a tehenek esetében érték el. A gazdasági állatok többi kategóriáinál hozzávetőleg 50 százalékos szakosítást értek el, ami azt jelenti, hogy az egyes állatok kategóriái az állattenyésztő központok felében megtalálhatók. Az előbbiekben felvázolt elemzés azt bizonyítja, hogy néhány területileg kisebb szövetkezet és állami gazdaság egyesítésével még nem értük el a mezőgazdasági termelés összpontosítását és szakosítását. Amint erről meggyőződhettünk, sok esetben a nagyobb egyesített üzem keretén belül egyes gazdaságok továbbra is a nem összpontosított és nem szakosított kisüzemi jellegű termelést folytatják mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés ágazatában. Ezért feltétlenül szükséges a korszerű nagyüzemi termelés összpontosítása és szakosítása szempontjából elvégezni a szükséges szervezési-termelési módosításokat és kialakítani az anyagi feltételeket. Az új, nagyteljesítményű technika hatékony kihasználásának érdekében ezért ki kell alakítani az egyes táblák optimális nagyságát. Ezáltal elkerülhetők a felesleges fordulók következtében előálló jelentős időveszteségek, sok idő takarítható meg a kapcsolt munkaeszközök gyakori fel-' és leszerelésének megszüntetésével, valamint az egyik tábláról a másikra való áthelyezés csökkentésével. Jobban alkalmazhatók a gépcsoportok, amelyenek előnyét a gyakorlatban már sokszor bebizonyítottuk. Ez pedig szintén a lényegesen nagyobb parcellák, táblák létrehozását igényli. Az állattenyésztés terén a szakosítás és összpontosítás alkalmazása jelentősebb beruházási költségek felhasználását követeli. Viszont itt is a már meglévő istállók, gazdasági épületek korszerűsítésével és átépítésével megfelelő istállókat alakíthatunk ki ez egyes gazdasági állatok kategóriái számára. . Az összpontosítás és a szakosítás bevezetésekor a termelési falyamatba következetesebben kell tekintetbe venni ezek jellegzetes vonásait. Ez azt jelenti, hogy az egyes gazdaságokban (növénytermesztési központokban) az egyesített mezőgazdasági üzemekben kevesebb növényfajtát kell termelni, de nagyobb vetésterületen, az állattenyésztés szakaszán pedig nagyobb összpontosításában kell az egyes gazdasági állatok kategóriáit tenyészteni, csökkentve a kategóriák számát, valamint a gazdasági állatok fajtáinak választékát is. A mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontosításának alapfeltételeit teljesítve, nem csak további lépést teszünk a termelési folyamatok további racionalizálása felé mezőgazdasági nagyüzemeinkben, hanem elősegítjük a mezőgazdasági termelés további fokozását is, ami a mezőgazdasági őstermelésben a racionalizálási folyamat egyik elsődlegesen kitűzött célja. VINCENX RAPANT, mérnök 7 SZEIZMIKUS MÉRÉSEK A FÖLDRENGÉSEK ELŐREJELZÉSÉRE. A Szovjet Tudományos Akadó* mia vulkanológiai intézetének kutatói a szeizmikus mérőállás mások egységes hálózatát építették ki a Kamcsatka félszigeten. A mérések alapján kísérleti földrengés előrejelzéseket készítenek majd Szergej Fjodorovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának módszere szerint. Az előrejelzés alapja az az átfogó katalógus, amely a Kamcsatkán végzett valamennyi szeizmikus mérés adatát tartalmazza 1961 óta. A térképeken feltüntették a rezgési hullámok terjedését 10 kilométeres mélységig és nagy pontossággal meghatározták azokat a területeket, amelyeken a szeizmikus hullámok rendkívül lassan terjednek. A mérőhálózat kiépítésével egyidőben megkezdte munkáját egy kutatócsoport, amely a földfelszín deformációit tanulmányozza a vulkanikus és szeizmikusán aktív területeken. A kutatócsoport célja a vulkánkitörések és földrengések biztosabb prognózisa. ALUMÍNIUM TEHERVAGON. Az uráli vagongyárban elkészült a Szovjetunió első négytengelyű alumínium tehervagonja. Az újfajta vasúti teherkocsiba három tonnával többet lehet rakodni, mint a hagyományos felépítésű vagy faszekrényes teherkocsikba. A szorosan záródó ajtók következtében veszteség nélkül lehet a darabos termékeket szállítani. Á hajlított alumínium profilok alkalmazása révén csak minimális mennyiségű hegesztés szükséges. Nincs szükség védőfestésre, mert az alumínium kitünően állja az időjárási hatásokat. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ HÖFCRÖ A kazahsztáni műszaki főiskolán kifejlesztett újfajta termikus fúróberendezés immár egy éve kitűnő eredménnyel vizsgázik Szibéria északi vidékein. 1500 fokos lángsugarával aprítja, zúzza a kőzeteket, és a távoli észak zord időjárási viszonyai között is nagy teljesítményt ért el. Egy műszakban átlagosan 40 darab, 300—400 milliméter átmérőjű, öt méter mélységű furat készíthető vele. A hagyományos berendezések számára mindez több mint tíz napi munka. Hat tonna a súlya és motorvontatta szánon juttatható a felhasználás színhelyére. A MONSZUN-MŰVELET Szovjet tudományos kutatóhajók rövidesen háromhónapos vizsgálat-sorozatot rendeznek az Indiai-óceán egyenlítői térségében, Kelet-Afrika és Szunda szigete között. A „Monszunművelet“ keretében szovjet és indiai tudósok közösen tanulmányozzák a monszunok képződését és viselkedését. Az expedíciót a leningrádi geofizikai obszervatórium szervezi és része a Meteorológiai Világszervezet által kezdeményezett nemzetközi légkörkutatási programnak. POLIETILÉN LÉGVEZETÉKEK A Szovjetunió központi mezőgazdasági építési kutató intézetében új technológiát dolgoztak ki a mezőgazdasági üzemi helyiségek szellőző-rendszerének políetiléncsövekből való kialakítására. A műanyagból készült légvezetékek sokkal olcsóbbak, s az is előnyük, hogy az eddiginél két és félszer nagyobb lehet bennük a légáramlás sebessége, vagyis a szellőzés sokkal intenzívebb. Az új technológiával két szerelő hat óra alatt elkészíthet egy 80 méter hoszszúságú légvezetéket.
