Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-06 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 6« 10. JOSEPH FOSTER: Az ember áthaladt az előcsarnokon, és belépett a felvonóba. — Az utolsó emeletre — szólt oda a llftboyhoz. Amíg a lift haladt, idegesen topogott, rugdosta lábával a felvonó oldalát. A hosszú hajú liftesfiú zavartan nézte. A férfi sápadt volt, kék szemében nem volt élet. Fakó haja a fejbőrére tapadt, látszott rajta, hogy sokat sétált a zuhogó esőben. — Szörnyű idő — szólalt meg a Uftboy, hogy megtörje a kínos csendet. Az ember üres tekintettel bámult maga elé. — Unalmas ez az eső — kezdte újból a fiú. Amikor megérkeztek a legfelső emeletre, a férfi megindult a folyosó vége felé. — Különc — morogta a liftesfiú. Ebben a pillanatban a rémülettől megkövülve látta, hogy a férfi kinyitotta a folyosó egyik ablakát, és kilépett a keskeny párkányra. Amikor a megdöbbenéstől magához tért, odarohant az ablakhoz és kidugta a fejét: — Hej, uram! — kiáltott. A férfi álldogált a párkányon, mintegy három méterre az ablaktól. Nem figyelt a fiú kiáltozásaira. — Mit csinál, uram? — Le akarok ugrani — mondta végül. A fiatalember rohant vissza a lifthez, ahogy csak a lába vitte. Az eső továbbra is esett, vigasztalanul. Az öngyilkos-jelölt magára maradt szomorú gondolataival, nézte az alatta elterülő szürke várost. Maureenon gondolkodott. Most, ebben a pillanatban döbbent rá, hogy valójában meg sem lepődött azon, amikor megtudta, hogy a felesége csalfa. Régóta gyanakodott már. A lelke mélyén azonban egyre azt remélte, a végén mégiscsak ki fog derülni, hogy gyanúja alaptalan volt. A gyanúból azonban keserű igazság lett. Ezen a reggelen megtalálta a leveleket, fényképeket. Most már nem lehettek reményei. Hétévi házasság után el akarja hagyni égy másik férfi kedvéért. Sejtette ugyan, hogy van másik, de arra nem is gondolt, hogy Maureen elhagyhatja miatta. S ez még nem is minden! Az asszony pimasz módon dicsérte is előtte a barátját, azt mondta, az az igazi férfi! S bármennyire is szeretné, egyetlen szavát sem tudja elfelejteni. Hirtelen fülsiketítő zenét hallott. A szállodavendégek közül valaki kinyitotta az ablakot. De be is csukta mindjárt a ferdén hulló eőcseppek miatt. — Hej, mi történik itt? — hallatszott egy idegps hang a folyosóról. Az ablakon Waldron, a szállodai detektív hajolt ki, férfias szép arcán az idegességtől megfeszültek az izmok. Magában azon gondolkodom, miért kellett ennek a nyomorultnak éppen az 6 szállodáját kiválasztania ahhoz, hogy véget vessen az életének. Mintha nem volna még magas épület a környéken. Az utóbbi időben anélkül is tengernyi kellemetlensége volt. Éppen reggel szidta össze az igazgató, mert az egyik hölgyvendég panaszt emelt viselkedése ellen. S most ez is! Nem mintha bárki is felelősségre vonhatná amiatt, ha egy őrült éppen itt végez magával, de akkor is... Talán sikerül visszacsalogatnia az embert a párkányról. Akkor az igazgató is elégedettebb lenne vele. Fogai közölj szitkot mormolt, átkozta az esőt, az öngyilkost, az igazgatót, a világ minden kellemetlenségét. — Tudom, hogy nincs könnyű dolgod, barátom — szólt ki az ablakon. — Pénzgondok ... családi bajok. De ismerd el, nem ez a legjobb megoldás. Igyekezett minél meggyőzőbb, szebb dolgokat mondani, s közben nézte a sápadt arcú férfit, akinek sovány vonásain visszatükröződött az ívlámpák fénye. Már megbánta, hogy a liftboyt elküldte a rendőrségre. Az idő múlt. Időnként hátrapillantott a válla felett, jön-e valaki. — Miért nem jöpz be, barátom? Gyere be, s megbeszéljük a dolgaidat egy finom, forró kávé mellett. — Nem jöhetek be, nem jöhetek ... Biztosan megijedt, gondolta Waldron. Visszajönne, de nem mer végigmenni a párkányon. S biztosan szégyenkezik is. Kilépett az ablakon, és megindult feléje: — Tartsd magad, ne félj, fövök érted. Waldron egyre közelebb került az emberhez. Végeredményben kellemetlenebb dolgokat is átélt már, mi az neki végigmenni egy harminc centi széles párkányon. — Csak óvatosan. Még egy kicsit, és biztonságban leszel. Az ismeretlen férfi erősen megragadta a kezét, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálat. Egymásra pillantottak. — No, gyere, barátom. A párkány elég széles, ne félj. Gyere lassan utánam, és minden rendben lesz! — Te... te akartad tőlem elrabolni Maureent — szólalt meg hirtelen az öngyilkos-jelölt. — Te semmiházi! Waldron a félelemtől megdermedt. Életében most érzett először csontig ható rémületet. Megkísérelte kiszabadítani a kezét, de nem sikerült neki. — Ne, ne! — kiáltott fel rémülten. — Esküszöm, csak tréfa volt az egész, nem akartam elvenni tőled. — Elolvastam valamennyi leveled. Minden szóra emlékszem! A rendőrség későn érkezett. g|tven év körüli lehetett. Kemény, ^ edzett öklei a térdein pihentek — tekintete az esőverte ablakon keresztül meredt a suhanó fákra, beton és vasmonstrumokra, virágágyakkal övezett házakra. Nem sokáig tartott ez a nyugalmat kölcsönző állapot; megrándult a vonatfülke tolőejtaja, s négy férfi lépett be — egymás után — a kupéba. Némi forgolődás, tájékozódás után helyet foglaltak, majd halkan beszélgettek. Az egyik közülük cigarettát kínált körbe, — előkerült az öngyújtó — de a hosszabb kattogtatás sem csalta ki a tüzet az apró szerkezetből. Azonban lángot adott egy másik. Az ablaknál ülő férfi oldotta meg a problémát. Közben a szokásos kérdés is előkerült: „és a kolléga hová utazik?“ Az öngyújtót tartó férfi így válaszolt: — Fülekre — haza, szabadságra. Jót tesz majd egy kis pihenés. / — Mi a gázvezetéken dolgozuhk. Mondja, maga melyik cégnél „építi az ipart?“ — szőtte tovább a beszélgetés fonalát egy kidolgozott, jól megtermett fiatalember. — A hídépítőknél mesterkedem. Nagy munkát fejeztünk be a közelmúltban. Az új Duna-hidat Bratislavában ... Hónapokig végeztük még az ellenőrzést, de ma már a legapróbb csavar is a helyén van. — Hallottam, hogy gondot okozott télen a hídtest elemeinek beemelése és az összeszerelése. Forogtak ekörül mindenféle mondák. Egyesek a gyártó vállalatot vágták, mások a szakikat szurkálták. Mi volt itt hát az igazság? — Hogy voltak ártatlan kis vádaskodások, erről saját magam is meggyőződtem — folytatta a hídmester. — Mondok is majd erre egy példát, de hadd kezdjem az elején: Aránylag erős hideg volt annak idején, mikor a legnagyobb szereléseket végeztük. Jött egy kis enyhülés — megjött a baj is. Keserű humor volt ez, de néha egymás között így viccelődtünk erről; „Megcsalták a mérnökünk vonalzóját“. Arról volt szó, hogy „dolgozott“ a vas. Kitágult, majd összehúzódott. S persze egy ekkora monstrumnál elég sok centimétert jelentett ez. A legutolsó elem behelyezése okozta a legnagyobb gondot. Alacsony volt a vízállás, az uszály tehetetlen volt. Rendelkezésünkre állt egy külföldi •gép — nem lényeges most részletezni a kjldesétét — aminak a segítségével — némi vízemelkedés után beemelhettük volna a vasszerkezetet. Azonban közbelépett egy lényeges dolog. A A fiatal gépészmesterünk — egyetlen ember volt, aki értett ehhez a géphez — táviratot kapott, melyben az állt; várják őt haza, a felesége szülés előtt áll. Mondtam a fiúnak; Lajos, menj haza, nagyon kellesz most otthon ... Mi majd csak boldogulunk valahogyan ... Sokat gondolkodott, töprengett. — A válasza csak ez volt: Elcsúszik a megígért átadási határidőnk ... Maradok. Eltelt a másnap, s ekkor már igazán volt mit ünnepelnünk. Összekötődött a két part, a kis srác is egészségben megszületett. Harmadnap délelőtt már öröm volt a munka. Gyönyörű napsütéses idő volt, a parti sétány fölött elhelyezkedő hídrészen dolgoztam. A derekamon tartőöv, jóformán lógtam a levegőben, úgy húztam be — most már értékszám szerint — az öklömnyi tartócsavarokat. Egyszeresek megállt alattam két idős férfi, — kalapban, sétapálcával — elegánsan felöltözve, s kis idő múltán társalogni kezdenek: — Ezek aztán nem törik magukat. Egy ilyen egyszerű hidacskának már rég állnia kellene. — Ogy van, Ödönkém ... Elhúzzák a határidőt, „beépítgetík“ a rengeteg koronát, és mégsem ér az egész semmit. — Ha egyszer valahol távol loccsanást hallanak majd az emberek, ez azt fogja jelenteni, hogy elszakadt a két madzag, amt a hidat tartotta. Ezután undorítóan elkezdtek nevetni. Éppen egy hatalmas csavar volt a kezemben. Ha az ember itt csak az érzelmeire hallgat, és nem az esze szerint cselekszik, hát akkor... De fő az, hogy áll a modern híd, s áll nemsokára a másik is, amit most kezdünkel építeni egy kisebb folyón ... A vonat, ahogyan vette sorra az egyes állomásokat, úgy „fogyott“ a fülkéből a barett sapkás, szerelőtás- Jsás társaság is,.. KALITA GABOR Az orosz nyelvtanfolyamok hasznosnak bizonyultak Az elműlt tanévben a felnőttek orosz nyelvtanfolyamait sikerrel zárták. A gyakorlatban a tanítás űj módszereit vezették be, amelyek szerint az egyes munkahelyek szükségleteit szem előtt tartva alakítottak ki különböző tanulócsoportokat. A CSSZBSZ bratislavai városi bizottsága az elmúlt évben komoly igyekezetét fejtett ki az orosz nyelv tanításának további minőségi javítása és hatékonyabbá tétele érdekében. Az elmúlt tanítási évben Szlovákia fővárosában összesen 81 orosz nyelvtanfolyamot rendeztünk, több mint 1140 résztvevővel, továbbá nyolc tankörünk működött 170 taggal. Ami az egyes tanfolyamok és tankörök közötti különbségeket illeti, megállapítható, hogy a kezdők és a haladók számára rendezett alaptípusokon kívül számos konverzációs, specializált, az egyes üzemek és munkahelyek igényeihez alkalmazott tanfolyamot rendszeresítettünk. A legjobbak között említhetjük a Dimitrov Vegyiüzemben, a Csehszlovák Rádióban, az SZSZK Igazságügyi Minisztériumában, a Slovnaft üzemben rendezett tanfolyamokat. De a jó eredményeket felmutató tankörök hosszú sorát említhetnénk fel. Maga a nyelvtanulás néhány új formával gazdagodott. Például irodalmi esteket rendeztek, amelyek osztatlan sikert arattak. E téren nagy jelentőségük volt a szovjet könyvkiállításoknak. Az orosz nyelv elsajátítása iránti érdeklődést nagyban fokozták az üzemi hangosbeszélőben közvetített műsorok, melyeknek keretében népszerű orosz és szovjet dalokat is közvetítettek. Minden új rendszer bizonyos nehézségeket és problémákat is hoz magával.-Ezzel az orosz nyelvtanfolyamok során is meg kellett küzdenünk. Sok szervezetünk például arra panaszkodott, hogy kevés a számukra alkalmas tankönyv és egyéb segédanyag. Nem mindig sikerült kellő segítséget nyújtani ebben az alapszervezeteknek. Viszont olyan hiányosságok ezek, amelyekkel már az előző években is foglalkoztunk, s reméljük, hogy az idei iskolaév során sikerül ezeket kiküszöbölni. A jelenlegi évben nagyobb figyelmet fordítunk az orosz nyelvtanfolyamok rendezésére különösen azokban az üzemekben, amelyek baráti kapcsolatokat tartanak fenn szovjet üzemekkel, szovjet munkamódszereket alkalmaznak, vagy a Szovjetunióba irányuló export-szállítmányokon dolgoznak. Habár ezekben az üzemekben már a múlt évben is rendeztünk tanfolyamokat, véleményünk szerint a jövőben még többet kell tennünk. Hiszen az orosz nyelv, a béke és a haladás nyelve iránti érdeklődés nemcsak azokban az üzemekben jelentős, amelyek kapcsolatokat tartanak fenn szovjet üzemekkel. Ezt az érdeklődést azonban kellőképpen fel kell karolni. Csupán egy észrevétel: Bratislavában is igen sok olyan üzem akad, ahol versenyben állnak a legjobb alapszervezet cím elnyeréséért. E verseny értékelésekor az egyik kritérium az orosz nyelvtudás is lehetne. Az előző évek jó tapasztalataiból kiindulva a CSSZBSZ városi bizottsága a most megnyílt iskolaévet olyképpen biztosította, hogy a gyárakban és üzemekben nagyobb figyelmet fordítsanak az orosz nyelv elsajátítására, különösen ott, ahol a Szovjetunió számára gyártanak bizonyos cikkeket, vagy ahol a csehszlovák—szovjet barátság brigádja megtisztelő címért állnak versenyben. Az orosz nyelviskolán kívüli oktatásának társrendezőivel, az SZSZK Iskolaügyi Minisztériumával, az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumával, a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsával és a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságával az együttműködés jónak mondható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő Időszakban ne lehetne javítani az együttműködésen. Az eddigi jó eredményeket tekintve igyekszünk a lakosság minél szélesebb rétegét megnyerni az orosz nyelv elsajátítására, ami valóban megéri a fáradságot. A CSSZBSZ városi bizottsága e téren minden szükséges intézkedést megtett és reméljük, hogy az eddigihez hasonlóan az orosz nyelvtanfolyamok társszervezőivel kialakított együttműködésünk még szebb eredmények elérését teszi lehetővé. Karol Witthalm XXXXXXXXXVXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXWX4XXXXXV>SMK»K««VV«XV».XXV<CXXV«N.XXXXXXXXXXVa* Ha elszáll a fecske, Fekete fellegek ősz borul a tájra, ügetnek az égen, s egyedül marad majd, mintha csak a bánat a vén akác ága. lenne ott egészen. — Az én szívem’ is a szomorúság járja, mert elszállt a fecském, s ősz borult a tájra. Úváry Péter t
