Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-06 / 40. szám

1в73, október В. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 ŐSZI BESZÉLGETÉS felvásárló központok szárító berende­zése. A kukorica betakarítása a múlt hé­ten vette kezdetét, s az agronómus elégedetten vette tudomásul az első parcellák részeredményeit. A Horný Bár-1 (elbári] szövetkezet a Dunajská Streda-i (dunaszerdahe­­lyi) járás jónevű, termelési eredmé­nyeiről közismert mezőgazdasági üze­meinek sorába tartozik. Az egyesítés óta Inkább csak Csallóköz Efsz-nek nevezik a bennfentesek. A három gaz­daságból létrejött egyesült szövetke­zet még mindig csak a közepes nagy­ságúak közé sorolható. Mezőgazdasá­gi földterülete mindössze ezerhatszáz­­hetven hektár, a szántó viszoijt há­romszázhússzal kevesebb. A termelési eredmények azonban arról tanúskod­nak, szorgos, törekvő emberek a kö­zös gazdái. HATÄRJÄRÄS A közelmúltban, amikor náluk jár­tunk, már az őszi munkák lázában éltek. Igaz, éppen egy munkaértekez­let kellős közepén kopogtattunk be a székházba, s így jó ideig várnunk kellett, míg szóra bírhattuk riport­alanyainkat. Nem vesztegettük sem­mittevéssel az időt. Határjárásra in­dultunk, csak úgy torony iránt. Lát­tunk letarolt silókukorica földeket, távolabb a cukorrépa-karajozók dol­goztak, egy további parcellán vastag, súlyos kalászú kukoricák integettek felénk erősen sárguló, a lenge szél­ben aprókat zörrenő leveleikkel. A vízelvezető csatorna és a Duna-töltés között elterülő, mintegy 30—40 hek­táros parcellán, hatalmas porfelhőt kavarva dolgozott a vetőcsoport. A következő fordulónál újra kellett töl­teni a vetőgépet. Cetli Miklós trakto­ros fürgén kapaszkodott fel a föld végén veszteglő pótkocsira, s máris emelte az aranyló vetőmaggal teli zsákot. Deimler László aláhelyezte a vállát a zsáknak, s elindult a vetőgép felé. Társa megelőzte — egy deszká­ból készített lépcsőszerű tákolmányt helyezett a vetögép pallózata elé. — Úgy látszik, a mi lábaink rövi­­debbek, mint az átlagemberé, mert zsákkal a vállon csak nehezen tudunk felkapaszkodni erre a pallóra, — je­gyezte meg Deák József, közben vál­lára emelt egy zsákot. — Aztán jó volt-e a gabonájuk az idén? — kérdezem. — Azt meghiszem — törli meg a homlokát Cetli Miklós —, több mint hatvan mázsa volt hektáronként. Most legszívesebben Kaukázust vetnék min­denhova, hisz nyáron az fizetett a legjobban. A vezetők azt mondják, nem lehet egy fajtára alapozni. Iga­zuk van, vetünk hát Jubilejnát, meg Aurórát is, no meg néhány hektáron valami új fajtákat. Az utolsó szavakat már a kormány­­kerék mellől mondja. Hátrapillant társaira, azok igent bólintanak, s már­is útnak indul a csoport. VETÉS, SILÚZÄS Mire visszaérünk a székházba, már elfele szállingóznak a gyűlésezők. Világi Ferenc agronómus és Bugár Árpád gépesítő, az egyetemesen gépe­sített munkacsoport vezetője a tanács­teremben vár bennünket. A téma ter­mészetesen az ősz, helyesebben mond­va: az egy év fáradságos munkájával kitermelt javak betakarítása és a jövő évi gazdag termés megalapozása kö­rüli örömök és gondok. Elmondtuk, mit láttunk, hallottunk a határban, főleg a Zsemle-örvényi dűlőn. Világi agronómus mosolyogva vette át a szót. — Igen, 60,5 mázsáról kell beszél­ni. Az idei gabonák kiválóak voltak, de nem hiszem, hogy ez az elérhető felső határ. Hogy haladunk az őszi vetéssel? Harminc hektár repcénk már szépen sorol, s aminek a legjob­ban örülünk — egyetlen gyom vagy kártevő sincs bennel A magra szánt őszi keverékeket ugyanekkora terüle­ten juttattuk talajba. Szeptember ti­zennyolcadikén az őszi búza vetését is megkezdtük. A tervezett 350 hek­táron túlsúlyban Kaukázust, száz hek­táron Jubilejnát, harmincon Aurórát, 20-on pedig új fajtákat — Száva, Ilji­­csovka, Lovrin, Burgex — vetünk. Ez utóbbiakat magszaporításra. Ha jól megy a munka, három vetőcsoportunk október ötödikére befejezi a vetést. — Némely gazdaságokban a csapa­dékhiány következtében a silókuko­rica ... — terelem más irányba a be­szélgetést, de Bugár elvtárs a sza­vamba vág. — Nálunk nem. Igaz mi sem öntöz­tük, de minek is. Örülünk, hogy vég­re sikerült megoldani a felesleges ta­lajvizek lecsapolását. öt millióba ke­rült, plusz 500 ezret kaptunk talajja­vításra. Négyszáz hektárt sikerült kiváló termőtalajjá varázsolni. A gépesítő szavaiból megtudom, ti­zenkét nap alatt vágták le a 110 hek­tár silókukoricát. Az eredmény: há­romszázötven mázsa hektáronként. TÖBB LESZ MINT TAVALY Ezután a szántóföldek királynőjére, a kukoricára terelődik a szó. Össze­sen száznyolcvan hektár termését kell begyűjteniük. Két darab Zmaj és szin­tén két PC—3 adapterrel ellátott SZK—4-es kombájn áll rendelkezé­sükre. A gépektől egyenesen a felvá­sárló. üzembe szállítják a szemet. Bi­zonyára rugalmasabb lesz a felvásár­lás, mint a múlt évben, hiszen a ku­korica érettebb, szárazabb — nem kell sokat bajlódni az u'tószárítással. — Félszáz hektáron CE 250-es faj­tát vetettünk magszaporításra. Ennek termését külön kell begyűjtenünk. Egyébként a fajtaösszetétel kialakítá­sakor gondoltunk arra, hogy fokoza­tos legyen az érés, jól kihasználhas­suk a gépeket — jegyezte meg Világi elvtárs. Mire számítanak? Vagy ötvennyolc­hatvan mázsára hektáronként. A múlt évben ötvenhat volt az átlag, s állítá­suk szerint szebb, jobb a kukorica, mint tavaly ilyenkor. Ráadásul szára­zabb, kevesebb lesz a levonás. Egyéb­ként a felvásárló üzemmel való köl­csönös megállapodás értelmében na­ponta négy vagon szemet szállíthat­nak az átvevőhelyre. Ez már valami, mert 1972 őszén csak félnapokat dol­gozhattak; nem győzte kapacitással a Felvételünk a Zsemleörvényi dű­lőn készült, ahol Cetli Miklós, Deim­ler László és Deák József őszi búzát vetettek. Azt mond­ták, ki kell hasz­nálni a jó időt, s milyen igazuk volt! Röviddel ta­lálkozásunk után, párnapos eső fé­kezte a munka me­netét. foto: —bor— A RÉPA KEVESEBB, A CUKORTARTALOM NAGYOBB тттшшш1тявттшятшвттшштяяиттттшявттшшввтттвшт Büszkén beszéltek a cukorrépa be­takarítási munkálatairól is. Annál is inkább, mert gépparkjuk ezen a téren is bővült. Ugyanis a múlt évben még csak egy répabetakarító és répakoro­­na-nyeső szerkezet állt rendelkezé­sükre, az idén azonban már kettő­kettő van belőlük. A gépesítés tökéle­tesítésével 'a répabetakarítási munká­latoknál is megoldódott a kézi mun­kaerőhiány kérdése. A múlt évihez viszonyítva kilenc hektárral növelték a répa vetésterületét, így nem keve­sebb, mint 102 hektár termését kell betakarítaniuk. — Milyen volt a múlt évi átlagho­zam és milyennek ígérkezik az idei? — Múlt évben 547 mázsa volt a hektáronkénti átlag. Az idei hozamok viszont kisebbek lesznek, de a répa cukortartalma 2—2,5 százalékkal több. Számításunk szerint a répa nem lesz több 400—450 mázsánál hektá­ronként. Mindezt az idei száraz esz­tendőnek „köszönhetjük“. Annak elle­nére, hogy határunkból a talajvizet el kell vezetni, azaz vízteleníteni kell, a cukorrépa megkívánta volna idén is az öntözést. Ez nem állt módunkban, mert a közös nem rendelkezik öntöző­­berendezéssel. — Elegendő-e két répakorona-nyeső szerkezet ahhoz, hogy a munka folya­matosan menjen? — A múlt évi tapasztalataink sze­rint nem! De azért ezt a kérdést is megoldjuk. Mégpedig úgy, hogy a ré­­pakorona-nyesőket három nappal előbb munkába állítjuk, hogy így jó pár hektárt előkészíthessünk a ki­szántó kombájnok részére. Amikor a kombájnok utolérik a répakorona­­nyesőket, az egyik kiszántó kombájnt kölcsön adjuk a szomszédos szövetke­zetnek, és a megmaradt területen már egy kiszántóvaj is el bírjuk vé­gezni a munkát. így bízunk abban, hogy a tervezett időre mi is kiszed­jük a répát, a segítség pedig jól esik a szomszédos szövetkezetnek is. — A géppel való betakarításnak megvan az az előnye is, hogy a répát egyenesen a kombájnoktól, a feldol­gozó üzembe szállítják, és így nem szárad a földön, ami bizonyos veszte­séget okozna. A répakorona-nyeső Után, a répalevelet is nyomban ver­melhetjük, s így jó minőségű szi­­lázst nyerünk. A répa kézzel való be­takarításánál szükségünk volt rako­dógépekre, melyek a répát a pótko­csikra rakták. Sajnos, ez a munka nem volt tökéletes, mert a répával nagyobb darab hantok is a pótkocsira kerültek. Ezért a cukorgyár a termést nagyon leszázalékolta. A kiszántó kombájn viszont tisztán és jól dolgo­zik, — mondta az agronómus. A cukorrépa alá a talajt nagyon gondosan előkészítik. Négyszáz mázsa istállótrágyát szántanak alá, és az agrotechnikai követelményeknek meg­felelően végzik a szántást, valamint a póttrágyák adagolását. A műtrágyák egy részét ősszel leszántják, egy ré­szét pedig tavasszal dolgozzák a ta­lajba. Fejtrágyázást is végeznek. A vegyszerezést a szövetkezet gépesített brigádja végzi, de a csúcsmunkák ide­jén — mikor saját brigádjuk nem bírná elvégezni a permetezést — se­gítségül hívják a Holice-i fgellei) Gép- és Traktorállomás növényvédel­mi brigádját. A levéltetvek elleni per­metezést [Intrationnal] minden évben, az említett gtá végzi, mivel az na­gyon veszélyes vegyszer s azzal a munkát csakis szakavatott permetező brigád végezheti. Á mezőgazdasági dolgozók ország­szerte az őszi teendők gyors és jó mi­nőségű elvégzésén fáradoznak. Igye­keznek kihasználni a kedvező időjá­rást, hisz tudatában vannak annak, hogy a vetést agrotechnikai határidő­ben kell elvégezni, hogy ismét gaz­dag legyen a jövő nyár. Az egy év fá­radságos munkájával kitermelt java­kat is időben kell begyűjteni, hogy minél kisebb legyen a veszteség. így van ez az egyesült Horný Bár-i Csal­lóköz Efsz-ben Is. Igaz, az időjárás itt­­ott beleszól a munkák menetébe, mert a múlt héten lehullott csapadék bizo­nyára kitolja majd az egyes munká­latok beütemezett Ijatáridejét. Ám a szorgalmas dolgozók mindent meg­tesznek a jövő évi gazdag gabonater­més megalapozása, az ősz gyümöl­cseinek mihamarabbi betakarítása ér­­dekébep. KÄDEK GÁBOR GÁL JEROMOS Brnóban láttuk A Brnői XV. Nemzetközi Gépipari Vásár legtöbb érdeklődést ki* váltó mezőgazdasági gépújdonságainak egyike a 6-JECZ jelzésű hat­­soros cukorrépaegyelő volt. Az első felvételünkön látható gép a jiőíni AGROSTROJ gyártmánya. Küldetése: a genetikailag egycsírás drazsí­­rozott vetőmagról termesztett cukorrépa egyelése. A vetés ez esetben 6—8 cm egyedtávolságra történik, s az egyelést akkor lehet elvé­gezni, amikor a növényzet eléri a 4—8 cm magasságot. A gép a növény érintése révén létrejövő elektromos kontaktus, az elektro­mechanikus irányítás és a dolgozó egységek mechanikus meghajtása elvének alapján működik. A gép alap-munkaszerve hat darab három­­késes egyelő egység. A tranzisztorokkal felszerelt egyelőgép automatikusan működik. Üzemeltetéséhez az erőgép vezetőjén kívül egy dolgozóra van szük­ség: ő irányítja a gépet, kezeli az elektromos berendezést, valamint az egyelést végző egységek munkahelyzetbe Juttatását, Illetve fel­emelését is. A viszonylag igényes gép (gyommentes talaj, egyenletes parcella) fetételezett idényteljesítménye 42 hektár, ami annyit je­lent, hogy az egyelést csúcsmunkák idején mintegy negyven ember munkáját képes elvégezni. A nevezett gép iránt már a moszkvai mezőgazdasági kiállításon is nagy volt az érdeklődés. A nap minden szakában sokan kíváncsiskodtak a szovjet mezőgép­­ipar termékeit bemutató részlegen is. A legtöbben talán az ű] nagy­teljesítményű kombájnok iránt érdeklődtek. Nem ok nélkül, hisz köztudomású, hogy ezek a gépek rövidesen hazánkban is megjelen­nek a gabonaföldeken. Itt tudtuk meg, hogy a központi gépkísérleti intézet dolgozói már az idei aratásban ellenőrizték a szovjet gyárt­mányú Nyiva és Kolosz kombájnok teljesítőképességét. A felvételün­kön látható Nyiva (SZK—5) gabonakombájn 210 hektárról 8400 má­zsa gabonát csépelt ki. Másodpercenkénti átlagteljesítménye elérte a 8,8 kilogrammot. A Kolosz viszont 235 hektárról 9500 mázsa szemet takarított be, miközben másodpercenkénti átlagteljesítménye elérte a 11 kg-ot. Az említett teljesítmények ismeretében már érthető mezőgazdasági dolgozóink fokozott érdeklődése. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a bíráló szakbizottság is kiváló minősítést adott a Ko­­losz-ról, s így ez a szovjet gabonakombájn kapta a mezőgazdasági gépek számára fenntartott egyetlen aranyérmet. Harmadik felvételünkön az érdekességként kiállított 48-SeXJ-125-l csudanevű vetőgép látható. A sokoldalúan kihasználható vetőgép — gabona, répa, kukorica, mák, mustár, bab, borsó, here stb. vetésére alkalmas — nagy teljesítménnyel, jó és könnyű kezelhetőséggel, nagy mozgékonysággal jeleskedik. A Z-4712 vagy a Z-5711 erőgépek segítségével üzemeltethető. A 600 cm munkaszélességű vetőgép órán­kénti átlagteljesítménye 3,5 hektár. Kádek Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents