Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-29 / 39. szám
I 1973. szeptember 29.. SZÖVETSÉGI SZEMLE JÁRÁSI BIZOTTSÁGAINK TEVÉKENYSÉGE Egyre céltudatosabb Míg a múlt évi tevékenységet többnyire a kezdeti nehézségek, káderproblémák jellemezték, az idén már számos járási bizottságunk munkája lendületesebbé, céltudatosabbá vált. Ez megmutatkozott különösképpen a gabona betakarítása és felvásárlása időszakában. Hasonló kezdeményezésekre, még színvonalasabb szervezésre, jobb tömegpolitikai munkára van szükség, most az őszi munkák idején, amikor a jövő évi bö termés előfeltételeit teremtjük meg, s váltjuk valóra a szövetség Központi Bizottsága határozatait. 9 A szövetség Žiar nad Hronoin-i járási bizottsága legfontosabb feladatának tekinti a szövetkezeti tagok szakmai-politikai tudása gyarapításának elősegítését — a szövetkezeti munkaiskola keretében —, a szocialista munkaverseny különböző formáinak fejlesztését, az efsz-tagok munka- és életkörülményeinek javítását. Az említett járási bizottság ezeket a feladatokat a bizottság aktivistái és munkatársai segítségével hajtja végre. Ezek résztvesznek az efsz-taggyűléseken, s vitafelszólalásukban ismertetik a szövetség működésével kapcsolatos kérdéseket, társadalmi és tömegpolitíkai feladatokat. A járási bizottság a CSSZBSZ járási bizottságával karöltve előkészített és lebonyolított egy szovjetunióbeli tanulmányutat, amelyen 130 efsz-tag vett részt, meglátogatva a tulai körzet kolhozait, s szorosabbá téve a baráti kapcsolatot, elmélyítve a proletárnemzetköziség szellemét. Lényegében hasonló célt szolgált a hazánkban járt mongol nőküldöttség vendégüllátása a Vtáčníkyi Efsz-ben, ahol közös eszmecsere folyt. A szövetség e járási bizottságának nem kis érdeme, hogy eddig 36 munkaközösség (265 tagja) kapcsolódott be a szocialista brigádmozgalomba. Ezek közül három kollektíva — az SZLKP járási bizottságának javaslatára — megkapta erkölcsi jutalmul a Februári Győzelem 25. évfordulója emlékérmet. Tekintettel arra, hogy a szemléltető agitáció és az ismeretterjesztés alacsony szinten mozgott, a szövetség járási bizottsága és a járási mezőgazdasági igazgatóság az SZLKP járási bizottsága irányításával aktívagyülést hívott össze. A soronlevő kérdések alapös megvitatása után megtekintették a vtáőníkyi és a počuvadlôi szövetkezetei, ahol példás a szemléltető agitáció és propagáció, komplex módon megoldott. Az így nyert gyakorlati tapasztalatokat jól hasznosítják a slaskái, а Тек. Nemce-i, a pitelovái és más szövetkezetekben. A szövetség járási bizottsága úgy határozott, hogy a szemléltető agitációhoz szükséges kellékeket — megrendelés szerint — a Tekovské Nemce-í Efsz-ben készítik. # A svidníki járásban külön plenáris ülésen foglalkoztak a munkaerőproblémával, s minél több fiatalnak a mezőgazdaság számára való megnyerése érdekében számos javaslatot fogadtak el. A káderutánpótlás terve szerint az idén a járás mezőgazdasági szakemberlétszáma 8 főiskolai- és 29 mezőgazdasági középiskolai végzettségű fiatallal gyarapodik. A szövetség járási bizottsága — a járási mezőgazdasági igazgatósággal karöltve — környezetszépitési versenyt hirdetett. A versenygyőztes mezőgazdasági üzemek jutalmazására 35 ezer koronát fordítanak. A versenyt negyedévenként értékelik. A verseny eddigi tapasztalatai mutatják: legnagyobb hiányosságok a mezőgazdasági gépek megóvása, s a gazdasági udvarok rossz útviszonyai szakaszán mutatkoznak. Ez a járási bizottság az efsz-tagok gyógyfürdői kezelésének bővítésén fáradozik. Az idén 48 szövetkezeti tagnak a szövetség, s 30-nak a jnb szociális osztálya útján kíván gyógyfürdői beutalót biztosítani. J- P. Ahol megbecsülik a fiatalokat A MALÉ TRAKANY-I (KISTÄRKÁNYI) EFSZ-BEN NÉGY MUNKAKÖZÖSSÉG VERSENYEZ A SZOCIALISTA BRIGÁD CÍMÉRT. Ez a község a felszabadulást követően együtt fejlődött a mezőgazdasággal. Az egészségtelen viskók helyén mai életünk igényeihez méltó családi házak magasodnak. Ám nem csupán a község arculata lett fiatalos, megváltozott az emberek ízlése, gondolkodásmódja, s a haladó marxista világnézetet vallja magáénak, a lakosok, efsz-tagok jelentős része. Mindjárt elöljáróban Fazekas Bélával beszélgetünk, aki már két évtizede az efsz elnöke. — Hányadán állnak a tagság életkorátlagával? A kérdés nem lepi meg az elnököt. Örömmel válaszol. — Az életkorátlag a mi szövetkezetünkben alig éri el a negyven évet. Ebből sokmindenre következtethet__ Elsősorban arra, hogy itt otthon érzik magukat a fiatalok, szeretik a mezőgazdaságot. Igaz, meg is találják a számításukat. Amellett, meg Is becsüljük őket. Ott folytatja a közös főkormányosa, hogy 1952-ben a mélypontról indultak. A földek soványan hálálták meg az emberek fáradozását, s minél előbb cselekedni kellett. — Községünk fiataljaiban volt minden reményünk. Igenám, de ezek másutt dolgoztak. Hazahívtuk őket. Megmondtuk nekik, az ő segítségükkel termővé tehetők apáik közösbe vitt földjei. Azt Is a tudomásukra adtuk, néhány évig nem lesz minden „fenékig tejfel“, mert a sok építkezés felemészti a közös gazdaság jövedelmének jelentős részét. De ami épül, az már az övék is... És a jövő sokat lgér. A vezetők szavára hallgattak a fiatalok. Meggyökereztek a közös talajában. S a tagság Ifjitási törekvéseiről a továbbiakban sem mondtak le. Folytatják a közös erőfeszítéseket. A helyi alapfokú Iskolában megszerettették a diákokkal a mezőgazdasági termelést. Mezőgazdasági szakkör alakult ... S eredményes működését a patronáló szövetkezet Jórészt elősegítette. Akik valaha már hetedikesként az iskola kertjében dolgoztak, ma kertészek, sőt elismert szakemberek. A traktorosok, kombájnosok többsége már iskolás korában megszerette a gépeket. Csakhogy nem elég csupán megnyerni a fiatalokat a mezőgazdasági termelésbe, meg is kell azokat tartani. Erről az aranyigazságról egy pillanatra sem feledkeztek meg. Miként is cselekedtek? Erről Bálint István ökonőmus a következőket mondja: — A fiatalok tanulékonyak. Semmi sem köti őket a múlthoz. Ezért hívei az újnak, a jobbnak, a célravezetőbbnek. Ahhoz, hogy felelős tisztségeket ruházzunk rájuk, először iskoláztattunk jónéhányat... Talán nem mondok fölöslegeset azzal, ha azt mondom: jelenleg az ösztöndíjasaink száma tíz. Ezek közül kettő a nagykaposl mezőgazdasági technikumba, kettő Szőlőskére jár a kertész- és szőlészképző szaktanintézetbe, s a többiek is a mezőgazdasági termelés alapismereteit sajátítják el. hogy aztán könynyebb legyen a tanulmányaik továbbfolytatása. Mert hát, a mai fiatal csak úgy boldogul a közeljövőben, ha tanul, művelődik. A bonyolult, nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek, az automatizáciö és kemizáciő korszakának küszöbét tapossuk máris; az alapfokú kilencéves iskolában szerzett ismeretek ide már (nem elegendőek. Sokkal több kell hozzá... Így igaz! S nagyon helyesen teszik azok a fiatalok, akik az alapiskola befejezése után tovább tanulnak. A szövetkezet tíz ösztöndíjas fiatalja már félig-meddig szövetkezeti tagnak érzi magát. Közvetlenek a szövetkezet vezetői: már a tanulás időszakában többször elbeszélgetnek ösztöndíjasaikkal — az ifjúsági klubban — a tanulmányi előmenetelükön kívül arról Is érdeklődnek, ki, hol, milyen beosztásban szeretne dolgozni... s erre milyenek a lehetőségek? Mint már a főcím alatt tudatjuk, négy munkaközösség versenyez a Szövetkezeti földműveseink jólétéről tanúskodnak az egyre korszerűbb, tágasabb családi házak, amelyek lakóik számára nemcsak kényelmet, hanem a rendszeres művelődésre is lehetőséget nyújtanak; feltéve, ha a házi könyvtár nem csupán dísztárgy, hanem a tudásgyarapitás kelléktára. Felvételünk Gemerský jablonecben (Gömöralmágyon) készült. Foto: Balia szocialista brigád megtisztelő címért. Nos — rávall a szövetkezetre —, mind a négy ifjúsági! S nem akármilyen munkát végeznek. Mi köti ezeket a fiatalokat a szövetkezethez? Hadd nyilatkozzanak erről ők. Magyar Zoltán brigádtag így vélekedik: — Mi köt ide? Elsősorban a fejlődés ... Ezt megelőzően a Čierna nad Tisou-i (ágcsernyői) átrakodó állomáson dolgoztam. Hajnalban már utaznom kellett, s este tértem haza. Havonta 1800 koronát kaptam. Itt, a szövetkezetben? Sokkal több a havi jövedelmem. No, és a fiatalok között, a gépesítési csoportban nagyon szívesen dolgozom. Már előre örülök a brigádunk kitüntetésének. A beszéd fonalát Siska József gombolyítja tovább, aki ugyancsak a vasútnál dolgozott: — Sokáig ingáztam. Alig kerestem kétezret. Itt, az állattenyésztésben a havi háromezret is meghaladja a havi fizetségem. Az ifjúsági brigádunk nemrég alakult. Nagy összetartó erő. És a szövetkezettől is megkapunk minden támogatást. Itt valóban megbecsülik a fiatalokat. Bátran rájuk bíznak felelős beosztást Is. Kulcsár Ilona a tizenévesek közé tartozik. Az általános Iskola elvégzése óta a brigádban dolgozik. Tőle ezt halljuk: — A kertészeti csoport tagja vagyok. Nagyon jól érzem itt magam. Ma már falun is lehet tartalmas életet élni. Tizenöt éves koromban Košicére (Kassára) vágytam dolgozni. Szüleim nem engedtek. Most, ha küldenének, akkor se mennék. Siska Lászlót a Javítóműhelyben találjuk. — Sokáig a vasútnál voltam alkalmazva. Itt is megkeresem a húsz százast. Minek ingázzak? Sportolni, szórakozni is lehet nálunk, meg művelődni. Szabó János pártelnök: — Közös a munka, közös a szórakozás. Ez Is kedvet ad a fiataloknak az itthonmaradásra. És nap mint nap érzik, tudják, törődünk velük. Gondoskodunk szakmai-politikai fejlődésükről. Világot is láthatnak: nemrég három fiatalt is küldtünk jutalomkirándulásra Bulgáriába. S hadd zárjuk a 21 éves Dobó Jánosné szavaival a sort: — Itt kezdtem a kertészetben. Iskolába küldtek. Elvégeztem. Visszakerültem ide. A gyümölcsészeti csoport vezetője vagyok. Nem minden a jólét. A kulturált életmód a jelen kor fiatalr jának legtermészetesebb igénye. S ez nálunk megvan. Legvégül: ebben a szövetkezetben is a szilárd jutalmazás érvényesül. Rendszeresen javítják a dolgozók élet- és munkakörülményeit. A rászoruló tagok eljuthatnak a leghíresebb gyógyfürdőkbe. Rendszeres az üdültetés. A szövetkezet jelentős összegeket áldoz a kulturális megmozdulásokra: hagyományosak a dalos-táncos találkozók, a divatbemutatók, békeünnepélyek. A jól végzett munka után a tagok kedvükre szórakozhatnak. Valahogy ilyképpen kellene törődni sok más szövetkezetben is a fiatalokkal. ILLÉS BERTALAN •'--i*-v * 4 <• 0 '.** * \ ' V *:# *, ;* * > <• л * • ' • A zalabai népkönyvtárat Csontos Vilmos ismert költő vezeti. Neki is nagy része van abban, hogy a kis falucska lakói szívesen olvasnak. Ünnepnapon is kölcsönzi a könyveket, mert a falusiak főleg ilyenkor érnek rá könyveket válogatni. Képünkön: Gyűr ki Éva és Horki Hajnalka a kölcsönzés után belelapoz a könyvbe. Balia felv. Az embert is meg kell látni... Amikor a Dolné Saliby-i (Alsószeli) Efsz irodájába toppanok, épp együtt a vezérkar. Sárkány József elnök, Csölle Tibor ökonómus, Seres István, az Ellenőrző Bizottság elnöke, Brachna Pál zootechnikus és Vankó József segédagronómus a napi teendőket beszélik meg. Láthatóan elégedettek, mert gazdagon fizetett a nyár és az ősz sem fukarkodik. A különféle termelési ágazatok bevételei ugyancsak duzzasztják a közös kasszát. Gondolván, ilyen szövetkezetben szociális célokra is jut bőven pénz. Felteszek néhány kérdést: — A gazdasági udvarokban vannak-e megfelelő szociális helyiségek? Az elnök kurtán válaszol: —■ Nincsenek. — Hát, munkaruhát kapnak-e a dolgozók? — Nem vettünk még a tagoknak, mert úgy gondoljuk, elég jól keresnek,, vásároljanak maguknak ... — Nőnapkor mivel kedveskedtek az asszonyoknak? — Semmivel... Kissé elkedvetlenítenek a meglepő válaszok, de nem adom fel a reményt. Az asszonyok élet- és munkakörülményeit firtatom: — Müködik-e a községben napközi otthon a gyermekek részére? — Sajnos, ezzel sem dicsekedhetünk — válaszolja fanyar ábrázattal az elnök. — De úgy Vélem, talán nincs is rá nagy szükség. — De óvodába járathatják gyermekeiket a szülők? A jelenlevők arca nem sok jót árul el. A borús hangulatból megállapítom, ezen a téren is van valami probléma. Végül is az elnök nyilatkozik: — Óvodánk az van, azonban elavult és csak harminchárom férőhelyes. Legalább nyolcvan gyerek befogadására alkalmas új épület kellene. A fiatal Csölle Tibor hozzáteszi: — Bizony, nagy szükség lenne az új óvodára. A negatív válaszok után arról érdeklődöm, készül-e már a szociális épület. Az elnök elpanaszolja, bár megvan rá a pénzügyi fedezet, építéséhez nem foghattak hozzá, cementhiány miatt. Ki tudja, mikor kerül tető alá?! — Mível bocsátják útjukra azokat a lelkiismeretes, szorgalmas tagokat, akik nyugalomba vonulnak? — Semmivel — válaszolja az elnök. — Csak úgy, formálisan kezet szorítunk. Semmiféle ünnepélyes ajándékozás nálunk nem divat. Igaz, a nyugdíjasok sem szorulnak rá, mert elég szép összeget kapnak az államtól. Kissé csalódottan búcsúzom a Dolné Saliby-i szövetkezet vezérkarától. Márcsak azért is, mert a gazdag forradalmi múlttal rendelkező község hajdani agrárproletárjai szívósan küzdöttek a jobb élet- és munkakörülményekért, sőt állhatatos, megalkuvás nélküli harcosságukból még arra is futotta, hogy a környékbeli mezőgazdasági munkásokat is öntudatra ébreszšzék, sztrájkolással kényszerítsék ki a magasabb napszámbért... Az igaz, hogy az illető szövetkezet tagjai ma már jómódúak, mert jól jövedelmez a közös. Ez így is van rendjén! Hiszen, a CSKP XIV. kongresszusa is hangsúlyozta: a munkatermelékenység fokozásával, több árú termelésével biztosítani kell az általános jólét megteremtését, az életszínvonal állandó emelkedését. De eZzel egyidőben a kongresszus határozata feladatul tűzi: falvaikon az eddiginél jóval kedvezőbb élet- és munkakörülményeket kell teremteni a dolgozók számára. Fokozni kell a szociális juttatásokat is, amelyek lényegében a jövedelem kiegészítését is szolgálják. Tehát az emberek jelesebb jubileumait, a Nők Napját, a nyugdíjasok búcsúztatását, stb. ünnepélyes keretek között kellene megtartani. Konkrétan, arról van szó, hogy az emberek érezzék a velük való törődés különböző formáit. Tudatosítsák: egy olyan nagy szocialista közösség tagjai, amelyre jóban-rosszban bizton számíthatnak. A kongresszusi határozatból kicseng: a napi termelési problémákon kívül a sok üggyel-bajjal küzdő, közös javakat létrehozó embert is látnunk kell... Sosem szabad róla megfeledkeznünk. Sajnos, úgy látszik ezt az irányelvet ebben a szövetkezetben nem érvényesítik. Pedig lehetőség is van rá bőven — gazdag a szövetkezet —, az alapokat is jól feltöltötték. ... Nincs belenyugvás. A községben tovább érdeklődöm a szociális körülmények iránt, de kevés sikerrel. Állítólag a Barátnők Klubja kezdeményezte a hetven éven felüli nyugdíjasok ünnepi találkozóját. Feltehető a kérdés: miért nem jutott ez eszébe az efsz vezetőségének?. .. Más szövetkezetekben a nyugdíjasok részére külön Öregek Napját, vagy ünnepi gyűlést rendeznek — nyár végén, vagy az évzáró közgyűlés táján —, amelyeken a vezetők meghitt környezetben elbeszélgetnek nyugdíjas tagjaikkal, érdeklődve mindennapi problémáik felől. A búcsi, valamint más szövetkezetekben egy-egy nyugalomba vonuló közel félezer korona értékű ajándékot kap. Résztvettem olyan búcsúztatón is, amelyen oklevéllel nyugtázták a tagok évtizedes szorgalmas munkáját — erkölcsi elismerésképpen. Bizony, az ilyen figyelmesség, embertársi szeretetnyilvánulás nemegyszer örömkönynyeket csal a szemekbe. Az emlékül kapott ajándéktárgyakat a világ összes kincsével sem cserélnék fel. Helyénvaló lenne a Dolné áaliby-1 Efsz-ben is meghonosítani az ilyen ünnepi aktusokat, emlékünnepeket, jeles évfordulókat. Nem törvény ez —, de embertársi kötelesség! BÁLLÁ JÓZSEF
