Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-22 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. szeptember 22. 6 Az idei aratás margójára Bizonyára kevesen hitték a tavaszi és nyáreleji szárazság után, hogy ilyen rekordtermésű aratásra számíthatunk. Csupa öröm olvasni a Szabad Földműves hasábjain azokról a terméseredményekről, melyet Szlovákia különféle vidékeinek szocialista nagyüzemi mezőgazdasági szervezetei elértek. Ma mindenki igyekszik a maga módján magyarázni a jó termés okát, holott a gond még kéthónappal ezelőtt is mély barázdákat vont homlokunkra. Nem kétséges, a június B-án lehullott mintegy 40 mm-es csapadék megbontotta a hosszú szárazságot, de az elsősorban a tavaszi árpáknak volt megváltás, amelyek bizony már-már komoly veszélyben forogtak. Az őszi gabonákat (búza, rozs, triticale) elsősorban a jó áttelelés és kitavaszodás, a megfelelő talajborítás segítette át a szárazság okozta károkon, melyek úgyszólván megszüntették a nem hasznos talajon keresztül történő talajvíz kipárolgását, átvészelték az állandóan uralkodó szelek miatt nagyon intenzívvé vált fokozott transzspirációt is. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi), galantai, kumárnoi (komáromi) járások mezőgazdasági szakemberei, akikkel május és június hónapokban a vetés-számbavétel alkalmával találkoztam, bizonyára emlékezni fognak arra a megjegyzésemre, hogy az őszi búzák már nélkülözhetik a csapadékot és jó termésre van kilátás eső nélkül is. Sőt, több eső esetén a vetésállomány túl sűrű volta miatt fennállna a megdőlés veszélye. Az, hogy az alsó bokrosodási hajtások elszáradnak, a sűrű vetésállomány következménye, és nem veszélyezteti a fő és felső hajtások kifejlődését. Ami káros volt és némiképp csökkentette a termés nagyságát, az az aratás előtti besülés következménye volt. A közvetlen aratás előtt lehullott csapadék sajnos némi besülést okozott, mert a rendkívüli meleg és a szél nélküli napok nem voltak ideálisak az éréshez. A nyugat-szlovákiai kerületben 42, a közép-szlovákiaiban 32 és a keletszlovákiai kerületben pedig 31 mázsa gabonatermést értek el hektáronként. Ezekkel az eredményekkel mintegy száz százalékkal túlszárnyalták a 25 év eőtti termésátlagot. Az élenjáró Dunajská Streda-i járás hektáronkénti búzaátlaga meghaladta az 50 mázsát. Nem csoda azután, ha mezőgazdaságunk szakembereinek gondot okoz a termés elhelyezése, tárolása. Ilyen terméseredményre gazdaságaink nem voltak felkészülve. A trnavai járásban 46,5, a galántaiban 44,3, a komárnoiban s a leviceiben 44, a Nové Zámky-i járásban 43, a trenéíniben 42, a nitrai és a Topol'Cany-i járásban 41, a senicai járásban 35, a bratislavai járásban pedig 34 mázsa volt a termésátlag. Ügy érzem, mezőgazdáinkat igen nagy elismerés illeti azért, mert a népgazdaság ezen termelőágazatában ilyen hallatlan jó eredményeket elértek. A népgazdaságnak ezen ágazatában termelőink az általuk oly kevéssé befolyásolható természet hatása alatt nagy küzdelmet vívnak minden évben a jó termésért. De nézzük meg az érem másik oldalát is. A termelőknek megadatott a lehetőség a nagyhozamok elérésére, mégpedig: a) a kiváló nemesített szovjet búzafajták rendelkezésre bocsájtása, melyek nagyhozamúak, bötermöek és nagy mennyiségű tápanyagfelvételre (főleg nitrogén) képesek; b) elegendő mennyiségű műtrágyafajták használatával; c) jó haladó agrotechnikával, amely lehetővé teszi a talajok gyors és tökéletes előkészítését, valamint a növények megfelelő ápolását; d) megfelelően képzett, hivatásukat szerető szakemberek képzésével. Ezektől az adottságoktól és komplex érvényesülésüktől függ a jövőben is, mennyire közelítik meg az optimumot, illetve a maximumot és ezen keresztül azt, hogy jó, közepes, vagy rekordtermést érünk-e el. Ott tehát, ahol a felelős termelő büszkeséggel hangoztatja, hogy irányításával korábban ilyen nagy terméseredmény még nem volt, joggal hivatkozik a dicsőségre, mert célszerűen hangolta össze az összes tényezőket. Építsünk a haladó tradíciókra. Már most kell eldöntenünk, hogy mit tegyünk a jövőben ahhoz, hogy a természet adottságait kihasználva legalább olyan, ha nem jobb termést kívánunk elérni, mint idén. Ehhez kissé szerényen hangfogóval, de el kell ismernünk minden jó volt, amit ebben az évben tettünk, de azért akadtak kisebb mulasztások is. Kell, hogy erről is beszéljünk. Félreértés ne essék, nem azért, mintha ünneprontók akarnánk lenni, hanem azért, hogy a jót még jobbá tehessünk. Ha bár az idei év leginkább a Jubilejná búzafajtának kedvezett, nem szabad azt végkövetkeztetésként leszűrni, hogy ez a fajta egyszer s mindenkorra a legjobb a mi viszonyaink közt. Tavaly bizony a legrosszabb fajták közé tartozott. Ügy látszik minden év időjárása kiemel egy bizonyos búzafajtát, mely abban az évben a legjobb. Egyes búzafajtáknak a száraz, másoknak pedig a nedves év kedvez jobban. A termelési kockázat megoszlása és csökkenése miatt célszerű minden gazdaságban többfajtát termeszteni. Erre már csak azért is szükség van. hogy a különböző időben lekerülő és így a vetésidejét módosító tenyészidő lerövidülés káros hatását is eliminálhasuk. Az időjárásnak az egyes fajtákat előnyben részesítő hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyenlő, optimális vetésido kihasználása esetén kedvezően érvényesül, amint ezt a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola Földművelési Tanszékének ez évi kísérletei is igazoltak. Lucerna elővetemény után a tarlónak második kaszálást követő feltörését és a korai vetését figyelembe véve (szeptember 17), 1973-ban a következő termésátlagokat érték el őszi búzából: Az Aurora 6ВДЗ; a Jubilejná 70,28; a Kaukaz 69,66; a Mirnnovszkája 67,68 mázsa termést adott hektáronként 14 százalékos nedvességtartalommal. E nagy hozamokat lucerna elővetemény után a talajnak gyűrűs hengerrel és altelajtömörítővel való kezelése révén sikerült elérni. Kutatásaink ismét igazolták azt a tényt, amit a Szabad Földműves hasábjain agronómusaink okulására már többször tárgyaltunk, hogy a lucerna vetekszik a legjobb búza előveteménnyel, ha betartjuk mindazokat a feltételeket, melyek a jó magágy létesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A legkésőbb második kaszálás ntáni tarlófellörés, a szántásnak gyűrűshengerrel és talajtömörítővel való kezelése a bevetett talajnak gyűrűshengerrel való megmunkálása, a tavaszi vetéshengerelés és fogasolás, az inhibíció kizárására a szántás és vetés közti В—Я hét betartása, mind-mind fontos tényező. Tekintettel arra, hogy idén is 15 — 16 százalék között váltakozik a lucerna elövetemények után következő őszi búzavetés, nem jelentéktelen hogyan készítjük el talajainkat a vetéshez. Végre hosszú szakmai harc után elértük, hogy egyes üzemek megkezdték a nélkülözhetetlen gyűrűshengerek gyártását. Tudomásom szerint Zlaté Moravcén gyártják a három tagú, körülbelül 36—40 mázsát nyomó gyűrűs hengereket s ezzel nemcsak az illetékes mezőgazdasági szakemberek óhaját, hanem a gyakorlati élet követelményeit is teljesítették. A Szabad Földműves 1972. január 22-i számában „A gyűrűs hengerek jelentőségéről“ címen kimerítően rámutattam ezen fontos gazdasági eszköz használatának a jelentőségére és arra a felelősségre, mely ebhen a tekintetben irányító szerveinket és a termelőket egyaránt terheli, azáltal, hogy talán nem eléggé követelték gyártásukat. Gyürűshengerek használata nélkül ugyanis nem képzelhető el a jő magágy létesítése, minden olyan elővetemény után, mely a talajban sok szerves, gyökér- és szármaradványt hagy maga után, de nélkülözhetetlen a vetés után, mint hullámos talajfelületet képző eszköz. Habár kísérleti parcelláink idei terméseredményeinek statisztikai kiértékelése még nem történt meg, de a nyers adatokból és az előző hat év kísérleti eredményeiből is kitűnik, hogy legjobb hozamok azoknál a változatoknál jelentkeznek, amelyeket gyűrűshengerrel és talajtömörítővel kezeltek. Minthogy az új termés alapjait a jó talajelőkészítéssel most rakjuk le, szükséges volt az elmondottak ismertetése, de még szükségesebb a gyűrűshengereknek a használata. Mint ismeretes, sokszor az őszi búza vetésterületnek egyharmada lucerna szántásba kerül, ezért nem lehet közömbös, hogy ne képezzük ki a sikeres terméseredményt jelentó jó magágyat. Hiszem és tudom, hogy mindenütt, ahol a vetöágy előkészítésén gyűrűshengereket használnak, rövidesen nagyobb termésátlagot érnek el. Ez pedig nemcsak a párt és a kormány programja, hanem jelentős tényezője a termelésfejlesztésnek, és az ellátásnak. Midőn jelenlegi örömteljes cikkemet zárom, egyben szívesen felajánlom minden érdeklődőnek, hogy hét év óta tartó terméseredményt növelő talajművelési eljárásunk lényegét szívesen megismertetjük mindenkivel, de főleg azokkal, akik a lucernát, a hereféléket rossz s legjobb esetben csak közepes búza-előveteménynek tartják. Dr. FRIDECKY ÁKOS Az állami kitüntetés kötelez Az idei évben elért nagyszerű gabonatermesztési eredményeiért a komáméi (komáromi) járás szocialista mezőgazdasága magas állami kitüntetésben részesüt. Anton Hlaváč mérnök, a Szlovákia Kommunista Pártja Komáméi Járási Bizottságának vezető titkára vezette azt a küldöttséget, amely Nitrán a békeünnepségekkel egybekapcsolt aratóünnepségeken pártunk és kormányunk vezetöszemélyiségeinek kezéből átvette a járás mezőgazdasági dolgozóinak nevében a Munkaérdemrendet. Anton Hlaváč mérnök nagy szakértője a mezőgazdaságnak. Ennek tudatában intéztem hozzá kérdéseimet, amelyekre ékszséggel válaszolt. Hogyan értékeli e magas kitüntetés tudatában a járás mezőgazdasági dolgozóinak idei eredményeit a gabonatermesztésben? —Nagyra értékelem. Elsősorban azért, mert már az idei aratás előtt tanúbizonyságot tettek pártunk, kormányunk, társadalmunk és az egész népünk iránti szeretetükről. Felhívással fordultak Szlovákia földműveseihez, mezőgazdasági üzemeihez a mielőbbi szemveszteség nélküli gabonabetakarítás érdekében. Másodsorban azért, mert mint versenyfelhívás indítványozói példát is mutattak: elsőként teljesítették a gabonaeladás tervét az egész országban. Harmadszorban pedig azért, járásunk területén minden idők eddigi legjobb átlagos hektárhozamát érték el a gabonatermesztésben — 45 q/ha-s eredménnyel. Hozzá kell tennem, hogy e siker nem csupán az idei aratás, az idei gabonatermesztés sikere, hanem több éven át tartó, tudatosan végzett munkafolyamat eredménye. E siker nagyon sok közgazdász, agmnómus, vezető és földműves együttes munkájának gyümölcse. Kivívásában évről évre nagy érdemeket szereztek a közvetlen termelésben dolgozó kombájnotok, traktoristák, és más gépek kezelői. Nem szabad megfeledkezni pártszervezeteinknek nagyszerű irányító és ellenőrző tevékenységéről sem, ami szintén fontos láncszeme volt az Idei sikernek, hiszen a jó politikai szervezés egyik előfeltétele a jó munkának. Nagy elismerés illeti a tömegtájékoztatási és agitációs munka jó megszervezését, amely az idén rendkívül rugalmas és Színvonalas volt járásunkban. Végezetül nem szabad megfeledkeznünk egy nagyon fontos tényezőről, a nagyszerű közösségi szellemről, amit járásunk nemzetei és nemzetiségeinek összefogása eredményezett. V Miyen elhatározásra késztette e magas kitüntetés járásunk vezetőit és mezőgazdasági dolgozóit? Milyen érzést váltott ki Önben a kitüntetés átadásának pillanata? ségvállalását, felszabadításunk 30. évfordulója tiszteletére, melynek teljesítéséhez reálisak a feltételek járásunkban. E szocialista kötelezettségvállalás alapján az ötödik ötéves terv végéig öt százalékkal szárnyalják túl tervezett mezőgazdasági össztermelésünket, kilenc százalékkal emeljük a piaci termékeket. Ez azt jelenti, hogy dolgozóink asztalára az ötéves terv végéig terven felül további 800 vagon gabonát és 210 vagon húst biztosi— Az utóbbi kérdésre válaszolok előbb. Felejthetetlen élmény marad számomra az a pillanat, amikor járásunk dolgozóinak képviseletében át-Dr. Gustáv H u s á k elvárs, a CSKP KB főtitkára gratuláció kíséretében nyújtotta át a Munkaérdemrendet a komárnói járás képviselőinek. vehettem pártunk és államunk legmagasabb vezetői kezéből e magas állami kitüntetést. Tudtam és éreztem, hogy e pillanatban velem együtt örül a járás minden dolgozója, hiszen mezőgazdasági dolgozóink sikere mindnyájunk sikere. E siker azonban kötelez is — ennek tudatában vannak járásunk mezőgazdasági dolgozói, szakemberei és vezetői is. Mindnyájan szem előtt tartjuk azokat az igényes feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa irányozott elő mezőgazdasági dolgozóink és egyáltalán szocialista mezőgazdaságunk számára. Ez igényes feladatok alapján hazánkban a mezőgazdasági dolgozók és szakemberek feladata saját bázisainkból, forrásainkból bebiztosítani az ország élelmiszerszükségletét. Már e kitüntetés átvételénél átadtuk pártunk és kormányunk vezetőt kezébe járásunk mezőgazdasági dolgozóinak újabb szocialista kötelezetttünk. A szocialista felajánlás feladatai nagyon igényesek, vajon mi a biztosítéka, hogy ezeket sikerül megvalósítani? — Pártunk XIV. kongresszusa és járási konferenciánk határozatainak realizálása érdekében járásunk területén a politikai és szervezési intézkedések egész sorát hajtottuk végre és a jövőben sem tétlenkedünk majd. Szeptemberben például műszaki-mezőgazdasági konferencián a gabonafélék termesztésének további fejlesztésével foglalkozunk majd. Számítunk továbbra is dolgozóink egyre fokozódó kezdeményezésével, lelkesedésével, szervezőkészségével és a napról napra fejlődő technika-adta lehetőségek feltárásával és kihasználásával. Hangsúlyozom: a szocialista munkaverseny és a szocialista munkabrigád mozgalom már az eddigiek során is nagy mértékben fellendítette mezőgazdaságunkat, elősegítette a tervezett feladatok túlteljesítését. Bízom abban, hogy mezőgazdasági üzemeink kollektíváinak kezdeményezése, lelkesedése a jövőben sem hagy alább, sőt fokozódik. Ez a biztosítéka annak, hogy a komárnoi járás mezőgazdasága a nagyon igényes felajánlások feladatait teljesíti, ami szocialista mezőgazdaságunk felvirágzását eredményezi. Kolozsi Ernő A fejlett növénytermesztésben elengedhetetlenné válik a talaj termőképességének a lehető legjobb kihasználása. Ezt a köztesek termesztésével jelentékeny módon fokozhatjuk, mert így jól kihasználhatjuk a talaj, körülbelül 60—70 napos parlag időszakát. A köztestermeléssel világszerte két főcélt követnek: a takarmányalap növelését és a talaj termőképességének a fokozását. Az utóbbi időben a szakirodalom leginkább a második kérdéssel, vagyis a köztesek szervestrágyát helyettesítő hatásával foglalkozik érdemben. Főleg a gyenge homok és lepelhomok talajokon végeztek kísérleteket napraforgós zöldtrágyázással. Magyarországon a nyírségi futóhomok-talajon végzett kísérletekben a tarlónapraforgót a homokfogás érdekében tavasszal szántották alá. Műtrágya használata nélkül a napraforgó az utónövényeknél terméscsökkenést okozott. A hat éves vetésforgó rendszerű kísérletben elért eredmények azt bizonyították, hogy ezeken a talajokon a napraforgó zöldtrágya nem vetekszik a csillagfürt zöldtrágya értékével. Feltételezhetően a tavaszi alászántás is sokat rontott a tarlőnapraforgó z<ildtrágya hatékonyságának az elérésében. A gödöllői homoktalajokon 350 kg/ ha pétisőval kiegészített tarlónapraforgó után vetett kukoricánál 20 százalékkal nagyobb hozamot értek el, mint az istállótrágyás kísérletnél. A Szeged környéki homoktalajokon főnövényként vetett napraforgóval végzett vizsgálatoknál megállapították, hogy a beszántott zöldtömeg nagyban hozzájárult a talaj víztartalma növeléséhez, azaz javította a vízfelvevő- és víztartó képességet. Az alá-szántást követő tíz napi pihentetés után javasolják a vetés elvégzését, amikor már beállt a tfllajegyensúly. Németországban a homoktalajokon végzett kísérleteknél kilenc éven át különböző zöldtrágyák termés- és humusznevelő hatását vizsgálták. Megállapították, hogy az Istállőtrágya a termést közvetlenül kisebb, a talaj humusztartalmát azonban nagyobb mértékben, a műtrágya és a műtrágyával kiegészített zöldtrágya azonban főleg a termést növeli, a humusztartalmat pedig csak néhány százalékkal javítja. A kötött talajon Is több kísérletet végeztek és különféle tapasztalatokat szereztek a napraforgó zöldtrágyázása alkalmából. Egyesek kedvező eredményről számolnak be, és ajánlják, mások pedig terméscsökkenést észleltek és óvatosságra intenek. A magyarországi szakemberek többsége igen hatékony termésnövelő eljárásnak tartja a műtrágyákkal kiegészített napraforgós zöldtrágyázást. Nagyon tanulságosak a nemrég közzétett — Kecskemét környékén hat évjáratban végzett — kísérletek eredményei, napraforgó zöldtrágyázással. Lepelhomok talajon (pH = 7,2 humusz = 0,65 %, mészkarbonát tartalom 1,8 %, felvehető NPK-tartalom közepes értékű) a kísérlet kezdete előtt három évvel kapott a terület utoljára istállótrágyát 350 q/ha mennyiségben. Műtrágyát pedig két évvel után« (2,6 q/ha szuperfoszfátot és 1,8 q/ha kálisót). Ilyen viszonyok között hektáronként 34,2 mázsás rozstermést értek el. A kísérletekben a műtrágya és az istállőtrágya adagja évről-évre azonos volt. A tarlőnapraforgó zöldtrágya menynyisége az egyes évjáratok eltérő időjárásától, valamint a vetés és az alászántási idő különbözőségétől függően változott. A tarlőnapraforgó zöld- és gyökértermése együtt az egyes években a következőképpen alakult: 100; 17; 66; 107; 84; 212 mázsa hektáronként. Leginkább a zöldtrágya korai vagy későbbi leszántása befolyásolták a termés végeredményét. Ahol a nitrogénműtrágya egy része a napraforgó vetése előtt került kiszórásra, vagy ahol később történt az alászántás, ott természetszerűleg nagyobb volt a zöldtrágya mennyisége. Az idejében alászántott tarlőnapraforgó azonban nem minden esetben eredményezett többlettermést. A hatékonyság a nitrogéntrágye kiegészítése időpontjától jelentős mértékben függött. A kései alászántásból eredő terméscsökkenést a nitrogéntrágya kiszórási időpontjának változtatásával gyakorlatilag nem sikerült csökkenteni vagy módosítani. Az eredmények kiértékeléséből kitűnik, hogy az istállótrágyás kísérletet a műtrágyakísérlet lényegesen felülmúlta. A tarlónapraforgó-zöldtrágya kísérletnél, ahol a szervesanyagot korán szántották alá, s a nitrogénadagot az utőnövényhez közelítették, a jövedelmezőségben megközelítették az istállótrágyás kísérlet eredményeit. Tehát a korai alászántás nem egyszer ráfizetéssel járt. Így a leszántás nagyban befolyásolja a zöldtrágyázás időpontját. Mivel a köztesek fejlődésére nagy befolyással van a csapadék, ezt a kérdést eredményesen megoldhatjuk öntözéssel. A leszántás után a napraforgő-zöldtrágya a nedvességet jól raktározza. Ezért a köztesek öntözése nagyon hasznos az utóveteményre nézve is. Tarr Gyula vegyészmérnök, a Bratislava! Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója Köztes napraforgó mint zöldtrágya