Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
1973. Július 14. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 28. szám. Szakmelléklet Az érdekköri szövetségbe tömörült, valamint a többi tenyésztő tájékoztatója és tanácsadója Rajtad is múlik... |Y|egérett a gabona. Kombájnok és szemmel telt kocsikat vontató traktorok búgásától hangos a határ. Az aranysárga kalásztenger területe napről-napra kisebb. Sok helyen már ott tartanak, hogy latolgathatják, összegezhetik a várható eredményeket. Persze még nagyon sok a tennivaló addig, míg pontot tehetünk az aratás és a velejáró sok-sok munka végére. Gyorsan és veszteség nélküli Ezt kívánja az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek. Aratás Idején hatványozott jelentősége van annak a közmondásnak, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra“. Tapasztalatból tudjuk, hogy a természet szeszélyei kiismerhetetlenek. Gyakran előfordult, hogy a reményteljes szép napokat váratlan vendég, vámot szedő vihar és kedvszegő esőzés váltotta fel. Ezért, amikor az ország, vagyis mindannyiunk kenyerének begyűjtéséről és egy nagyon jelentős jövedelemforrás megmentéséről van szó, nincs, mert nem lehet helye felesleges halogatásnak, sem pedig kényelmességgel párosuló közömbösségnek. A jól szervezett „kenyércsata“ — a rendelkezésünkre álló műszaki eszközök szakszerű és céltudatos kihasználása mellett — a legtöbb helyen már csak néhány napos becsületes helytállást igényel. S aki képességeinél fogva abban a megtiszteltetésben részesül, hogy csatarendbe állhat, annak bizonyítania illik, hogy minden szempontból jól felkészült a közös munka gyümölcsének megmentésére. Nem véletlen, hogy aratás idején az ország szeme a kombájnosokra irányul. Sok, nagyon sok múlik rajtuk! Tűlük függ a korszerű betakarító gépek napi teljesítménye, de rajtuk múlik az is, hogy az idei aratásunk a szokásosnál jóval veszteségmentesebb legyen. Becsüljük meg a drága búzaszemet, mert mindegyik az ember munkájának a terméke és az emberi lét nélkülözhetetlen kelléke. A gabonakombájnok nagyon bevált segítőtársainknak bizonyultak. Csalódást és bosszúságot általában csak ott okoztak, ahol jól felkészült és lelkiismeretes mester helyett kontár vagy felelőtlen egyén ült a nyergükben. Az idei aratás sikere tekintetében azonban bíztató jelenség, hogy a kombájnosok döntő többsége már mesterévé vált szakmájának, s mint azt a múlt évi példa is igazolta, le tudja győzni a szeszélyes időjárás által gördített akadályokat is. gok múlik a kombájnosokon. Persze nem minden! A kombájnok * teljesítményét, a lelkiismeretes és ügyes kombájnosok igyekezetét, nagy mértékben fékezhetik a kicsépelt gabona elszállításával megbízott dolgozók és mindazok, akik a termény-betakaritási munkákban részt vesznek. A gabona átadásánál, illetve átvételénél uralkodó szervezetlenség vagy kényelmesség, a szállítással és átvétellel megbízott személyzet ebédidejének felesleges elnyújtása, rövidebb vagy hosszabb időre tétlenségre kényszerítheti a legügyesebb kombájnost is. Nem beszélve a nem kívánatos üzemzavarokról, amelyek nagyon lassítják az aratást mindazokban a gazdaságokban, ahol a műhelyrészleg dolgozói nem készültek fel kellően az előforduló hibák orvoslására, vagy a helytelenül értelmezett sajátos helyzetüknél fogva e rendkívüli jelentőségű munkákban csak ímmel-ámmal vesznek részt. Kétségtelen, hogy Dél-Szlovákiában, ahol a gabona vetésterülete általában a szántóföld nagyobb részét képezi, a mezőgazdasági üzemek jövedelmének alakulásában nagy jelentőséggel bír, hogy az aratást és a termény elhelyezését hogyan, milyen sikerrel oldjuk meg. Feltétlenül számolni kell tehát azzal, hogy az Időjárás szeszélyeinek feleslegesen kitett — és beérett gabona hozamának mennyisége napról-napra csökken, s ezzel párhuzamosan zsugorodik a gazdaság jövedelme, valamint a dolgozók személyi Jövedelme is. Ezzel a ténynyel még azoknak a keveseknek is számolniuk kell, akik a társadalmi érdekeket szívesen mellőzik, s a munkát csupán az egyéni Jövedelmük forrásának tekintik. Az, hogy a dolgozók munkakollektíváinak ereje, kezdeményező készsége és leleményessége milyen mértékben összpontosul a közös feladatok megoldására, főleg a vezetőségtől, a munkák szervezésével és irányításával megbízott dolgozóktól függ. Ezt persze nagyon fontos megszívlelni főleg aratáskor, amikor néhány nap alatt hatalmas értékeket kell begyűjteni. A mezőgazdasági üzemek mindegyike alapjában véve jól felkészült az aratásra. Elkészült az aratási és terménybetakarítási munkák ütemterve is. A jő terv pedig fél siker. Azt azonban már a többéves tapasztalatokból tudjuk, hogy egy ilyen fontos „oífenzíva“, mint az aratás, csak akkor végződhet teljes sikerrel, ha mindenki — beosztott és vezető egyaránt — maradéktalanul teljesíti az ütemtervben körvonalazott feladatait. a tervszerű irányítás nem tűri az önkényeskedést. Az egyes részlegek vezetőinek minden olyan intézkedése, amely a másik részleget rövidebb vagy hosszabb ideig tétlenségre, kényszerpihenőre kárhoztatja, megzavarja az aratásban résztvevő dolgozók harmonikus együttműködését, tehát lassítja a terménybetakarítás ütemét. Az irányításnak szerves részét képezi a munkák menetének, a feladatok teljesítésének szisztematikus ellenőrzése. Az ellenőrzés hatékonyságának fokozására különösen aratás idején van szükség, mivel a különböző feladatokat végző gépek és emberek teljesítménye függő viszonyban van egymástól. A vezetőség tehát akkor végez jó munkát, ha késedelem nélkül felismeri a munkák menetét fékező jelenségeket, s ha ezen kedvezőtlen jelenségeket rugalmasan felszámolja. A múltban tanúi voltunk olyan jelenségeknek is, hogy vontatottan ment a gépek és az emberek átcsoportosítása a részlegfeladatok elvégzése után. A kombájnosok csak körülményes utánjárás következtében szereztek tudomást arról, hogy melyik tábla aratása van soron. Fontostehát, hogy előzetes tájékoztatást kapjon minden dolgozó feladatainak sorrendjéről, mert csak így lehet kiküszöbölni a felesleges idťíveszteséget, mint a teljesítmények korlátozásásának forrását. Az irányítás színvonala emelkedésének tükröződnie kell a munka-, teljesítmények rendszeres értékelésében is. A dolgozók egyéni telje sítményének értékelése azonban nem lehet öncélú. Ennek a nagyon fontos feladatnak azt a célt kell követnie, hogy az anyagi érdekeltség elvét igazságosan, tehát helyesen érvényesíthessük, a legjobbaknak méltó elismeréssel adózhassunk, míg a lemaradókat jobb munkára serkentsük. Tapasztalatból tudjuk, hogy az aratás — még a nagyfokú gépesítés mellett is — elmélyült felelősséget, sok leleményességet és becsületes helytállást igényel mindenkitől. Az, hogy milyen sikeresen birkózunk meg a terménybetakarítási feladatokkal, tehát nemcsak egyeseken, hanem e munkákban résztvevő összes dolgozón, vagyis Rajtad is múlik! PATHŰ KAROLY CSONTOS VILMOS: Nyár, tüze; > nyár Nyár, tüzes nyár, — Ismét itt jár, Sugár szeme Rajtam vibrál. S reám kacsint Búzavirág, Ez kell nékem, Ez a világ! Ügy, mint régen, Mikor éppen Engem tartott Az ölében. Ez a világ, Ez várt engem, Ez akarta, Hogy a lelkem, Engem perzselt, Ogy szeretett, S a fény felé Elvezetett. Hogy a lelkem Dalt teremjen, S dalomból is Virág keljen, Elvezetett Arra, ahol Arany kalász Fölém hajol. Virág nyíljon, Búzavirág: Legyen még szebb Ez a világ! ARATASI HÍRADÓ Országszerte gépzajtól hangos a határ. Az északabbra fekvő járásokban befejezéséhez közeledik a „szálasok“ begyűjtése. Egyes körzetekben már a repcét is learatták, kicsépelték. Szlovákia melegebb éghajlatú vidékein viszont már a gabona betakarításán fáradoznak a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Az elmúlt napokban bekopogtattunk néhány üzembe s megérdeklődtük, mit ígér a határ. Íme. A húsz hektár repce betakarítása után a múlt hét végén megkezdték a kalászosok betakarítását a Mužlai Béke egyesült Efsz-ben. A 800 hektár búza és 350 hektár árpa betakarítását tíz-tizenkét nap alatt fejezi be a tizenkét kombájn, melyből öt saját, a többi pedig a cseh országrészekből érkezett. — Az aratás kezdete előtt minden előkészületet megtettünk — mondta Pathó Gyula elvtárs a szövetkezet főgépesítője, majd így folytatta: a tavalyi 33,5 mázsás hozam után az idén el szeretnénk érni 41 mázsa hektáronkénti termést. Ezt a legmesszebbmenően biztosítja a fajtaváltoztatás, a tűzvédelmi óvintézkedések, kom; bájnosaink szocialista munkaversenye és a dolgozók megfelelő ellátása élelemmel és frissítőkkel. A dolgozók étkeztetését saját üzemi konyhánk biztosítja. A Zemianská Olba-i (Nemesócsai) Efsz aratási /munkálatairól Szabó Gyula elvtárs, a szövetkezet agronómusa számolt be: E hét elején kezdtük az aratást. Hét kombájnnal a 643 hektár gabonát 12 nap alatt szeretnénk learatni. Tavaly 40,4 mázsa átlagot értünk el hektáronként. Az idén új búzafajtákat vetettünk, ezekkel a fajtákkal elérhetjük a hektáronkénti 43 mázsás termést is. Ezt a szemveszteség csökkentése is biztosítja, hiszen kombájno aink részt vesznek a szocialista munkaversenyben, vasút melletti-tábláinkon pedig, felszántottuk az előírás szerinti védősávokat. Minden reményünk és lehetőségünk megvan arra, hogy terveinket valóra váltsuk. A Radvaü nad Dunajom-i (dunaradványi) szövetkezet dolgozói megszívlelték az aratási felhívásba foglaltakat, s az első kínálkozó alkalommal csatasorba állították gépeiket. Kis szövetkezet, kisebb feladatok: összesen kétszázhárom hektár gabona termését kell betakarítaniuk. Búza 140 hektáron termett az idén. A termés begyűjtését a hurbanovoi gép- és .traktorállomás három E—512-es gépe végzi. A szövetkezetnek 23,5 vagon búzát kellett eladnia az állami alapokba. Ezirányú kötelezettségének még a. múlt hét derekán, vagyis csütörtökön reggel kilenc órakor eléget tett. A gabonák többsége könnyű homoktalajon termett, de azért a 34—36 mázsa átlagra számítani lehet. A virti szövetkezetben is jól halad a munka. Gazdagon fizet a határ a szorgalmas, körültekintő munkáért. Igaz a múlt hét végén lehullott csapadék rövid időre megálljt parancsolt a gépeknek, de vasárnap ismét mosolyra derült az égbolt, s az emberek, gépek újra hozzáláttak, hogy minél gyorsabban és a lehető legkisebb veszteséggel juttassák magtárba a kitermelt javakat. A chotíni szövetkezet vezetői eleinte halogatták az aratás kezdetét, de aztán jobb belátásra jutva elindították a gépeket. A hétvégén is dolgoztak a földeken. A kombájnosokkal a Kockás dűlőben beszélgettünk. Pintér Ernő elmondotta, hogy immár nyolcadik éve ül az acélparipa nyergében, s társaival együtt azon fáradozik, hogy a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön fedél alá a termés. Megtudtuk, hogy ebben a gazdaságban 300 hektár búza és 210 hektár árpa termését kell betakarítani. Mindkét gabonafélénél harmincegy mázsa átlaghozommal számoltak az év elején, s a kilátások szerint ezt az eredményt sikerül elérniük. Az eddig levágott, kicsépelt árpa hektárja közel harminchat mázsát adott. A múlt évben nem nagyon dicsekedhetett a gazdaság a gabonatermesztésben elért eredményekkel: átlaghozamok tekintetében az utolsók között kullogtak. Az idén talán sikerül némileg kiköszörülniük a csorbát. A Dunajská Streda-i járásban a múlt hét végén még csak három gazdaságban — Lehnicán, Hubicén és Lúö na Ostrove-on — dolgoztak a kombájnok. Szabó István, a Cilizska Radvan-i szövetkezet elnöke úgy tájékoztatott, hogy e hét végén Indítják a gépeket. A repce és a magborsó aratását befejezték: 27, illetve 25 mázsa átlaghozamot értek el. A gabona aratásét nyolc géppel tíz nap alatt tervezik elvégezni. Búzából 52—53, árpából viszont 46 mázsa hektárhozamra számítanak. A mindinkább szűkülő gabonák rövidesen az egész országban munkába szólítják az aratókat. Az embereken, gépeken múlik, mennyi idő alatt és milyen veszteséggel kerül a magtá rakba a gazdagnak ígérkező termés. KÁDEK—BARAK
