Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-15 / 37. szám

I 1973. szeptember 15., SZABAD FÖLDMŰVES. 9 Apák és fiúk Megszületett a trónörökösi — mond­ják tréfásan-büszkén a fiatal apák. Az örömteli közlés „természetesen“ mindig fiúgyerekre vonatkozik. Az újszülött maga a remény a dédelge­tett álmok megvalósítására, mind­arra, amit az apák saját életükben nem tudtak elérni. Vajon beváltják-e a fiúk ezeket a reményeket? Az oroszlánkörmökre sokszor so­káig kell várni. A kicsi fiú az édes­anyjához bújik; ha elesik, sír; a han­gosabb beszédtől megijed. A férfias viselkedés nyomait — egyelőre — ne­héz felfedezni benne. A türelmetlen apák ilyenkor rendszerint a női ne­velést hibáztatják, rettegnek attól, hogy fiuk anyámasszony katonája lesz. Máskor az örökké izgó-mozgő rontó­­pálban — saját nagyfiú korukra emlé­kezve — kakukkfiókát látnak, restel­lik, hogy a csemete még nem visel­kedik „okos felnőttként“. Az ilyen­fajta elégedetlenségnél nem jobb az elnéző büszkeség sem, amely „én is ilyen voltam“ jelszóval a komiszságo­­kat is szentesíti. Ha a fiúban nem keressük minden­áron azokat a tulajdonságokat, ame­lyekkel az édesapjára hasonlít, ha az erre való várakozás nem tesz sem türelmetlenné, sem elvakulttá, úgy igen sok esemény, közös tevékenység teremhet szoros kapcsolatot apa és fia közt. A ringást, forgást, hintázást élve­ző kisgyerek boldog, ha apja han­­cúrozik vele, ha tenyere biztonsá­gában, mozdulatainak lendületében ő is erősnek, nagynak érezheti ma­gát. Noha a fiú tudja is, hogy a birkó­zásban nem fektetheti kétvállra apját, vagy nem nyithatja ki ökölbe szorí­tott ujjait, mégis győztesként néz kö­rül, már csak azért is, mert a felnőtt „komoly küzdelmet“ vívott vele. Töb­bi között ezekben a játékokban ala­kulhat ki az a barátságos, mégis te­kintélyt tartó hang, amelyre felesle­ges prédikációk nélkül is szót fogad gyerekünk. Mindenesetre nem kö­zömbös, hogy amikor a fiúgyerek egy szemvillanásból is ért, a játékra is emlékező szövetség, vagy a büntetés, ütlegelés lehetősége ötlik-e eszébe? Apa és fia között nagy összetartó erő lehet a közös barkácsolás. A fiúk többsége áhítattal figyeli, amikor apja otthon villanyt szerel, vagy megjavít­ja a zárat. Ilyenkor készségesen hoz­­za-viszi a szerszámokat, szeretne ő Is segíteni. Ha nem azt hallja folyton, hogy útban van, ha ügyességét, szol­gálatkészségét Időnként megdicsérik, kisiskolás korára valóban hasznos se­gítőtárs válhat belőle. De az apa—fiú kapcsolatban az ezermesterkedés elsajátításánál is fontosabb, hogy fúrás-faragás köz­ben mindkettőjük dolgairól egyen­rangúan, mint férfi a férfival be­szélgessenek. Ugyanilyen hasznos közös tevé­kenység a horgászás vagy a kirándu­lás is. Ilyenkor megvitathatjuk az autóbuszon való utazás apró élményei­től az óvodás-iskolás társak közt adó dó „lovaglás ügyekig“ mindazokat az eseményeket, amelyek az emberi együttélés konfliktusait fedik fel. Ezek megítélése fontos tényező a gyermek erkölcsi világrendjének ki­alakításában. A közös foglalatoskodás­ban kialakult oldott légkörben a fel­nőtt véleménye nem kong majd üre­sen a gyerek fülében. Hogy valóban jól beszéltünk-e, kiderül abból, ho­gyan fogadja a fiú a véleményt, akkor amikor ő maga találkozik hasonló konfliktussal. Természetesen a vélemény tekinté­lye attól is nagymértékben függ, milyennek látja a fiú apja életét, munkáját, baráti kapcsolatait, otthoni magatartását. Nem kell tisztességet prédikálni, ha a gyerek az életből tapasztalja: az apa fontosnak érzi munkáját, környezetét, barátai számít­hatnak rá. A szexuális erkölcsöt sem kell ott nagyon emlegetni, ahol a fiú látja, hogy apja szereti, megbecsüli feleségét, ahol nem szokás sem rossz­ízű megjegyzéseket tenni, sem két­értelműen viselkedni. A gyereknek apja véleménye min­dig fontos. Ha kérdéseivel nem for­dul' hozzá, ha nem látja benne az is­meretszerzés egyik lehetséges forrá­sát, ha a világ megismerésében nem igényli a segítséget, úgy kapcsolatuk­ban alapvető hiba van. Tudnunk kell, hogy a hibáért a felnőtt a felelős és helyrehozni is csak ő tudja azt. Lehet, hogy egyszer-másszor feleslegesen ki­oktató volt a hangja, vagy érthetetle­nül bonyolult a magyarázata. A leggyakoribb hiba azonban a „hagyjál békén“. A „kicsi vagy még ehhez“ féle elhárítás. Ha ez gyak­ran ismétlődik, a kérdező lassan elhallgat, máshonnan „szerzi be“ ismereteit. De az sem jó, ha az apa úgy tesz, mintha minden ismeret birtokában volna. Bizonytalanságát, valamilyen témában való járatlanságát közölheti, az érdeklődő serdülőt tanítóihoz, ta­náraihoz vagy könyvtárba irányíthat­ja. így a gyerek sohasem gúnyolódik majd esetleges tudatlanságán, az apáét túlszárnyaló ismeretanyagával is beszélgetőpartner marad. A serdülő egyre gazdagodó tudása, érdeklődése még egy komoly próba elé állítja az apákat. El kell fogad­niuk a fiuk törekvéseit, pályaválasz­tását akkor is, ha az elképzeléseik­kel egyáltalán nem egyeznek meg. Ez nem jelenti azt, hogy döntéseikben magukra kell őket hagyni. Tanáccsal, javaslattal szolgálhatunk; de semmi­képpen sem kívánhatjuk, hogy azért válassza valamelyik szakmát, mert apja is azt csinálta, vagy szerette vol­na csinálni egész életében. Asztalos- és orvosdinasztiák egyaránt vannak. De ha egy fiú kilép a sorból, orvos helyett mondjuk tanár, asztalos he­lyett esztergályos lesz, a rosszallást nem indokolhatja sem a családi ha­gyomány, sem a jobb kereseti lehető­ség, sem más egyéb megoldás. A pályaválasztás önállóságát is az önállóságra nevelés keretében lehet csak elképzelni. Ha až apa kezdettől fogva példával, tekintélyes vélemény­nyel igyekezett fia törekvéseit irányí­tani, ha a fiú nem csupán az apa szigorától való félelmében tett, vagy nem tett valamit, akkor közvetlen befolyás nélkül is apja értékrendjé­nek megfelelő lesz a döntése. Tanul majd fenyítés nélkül, tila­lomfát nem kell eléje állítani, ítéle­tében megbízható lesz. S felesleges titkai után kutatni. A felnőttség fe­lé haladó fiú talán hasonló korú lányoknál is zárkózottabb. Érzékenységét feltétlenül tisztelet­ben kell tartani. Jó kapcsolat eseté­ben az apja- félszavakból is érteni fogja, kérdezősködés nélkül is segítő­je lesz. Sokszor talán nem úgy történik minden, ahogyan azt az apák szeret­nék. Mégis, ha a cselekvés igényét, a küzdés bátorságát a fiúk eltanulták, felnőtt életútjukat is követve, gond­jaikat hallgatva, méltán gondolhatják, hogy átadták a stafétabotot. Dr. Gerő Zsuzsa Fogunkkal ássuk a sírunkat? Az elhízás és az érelmeszesedés A hangzatos cím láttán ne gondoljunk se fogra, se sírra. A helyes táplálkozásra szeretné az irányítani a figyelmet. Hazánkban, sajnos, a túl bő táplálkozás és a nyomában Járó elhízás elég gyakori. És mivel az elhízott emberek általában kevésbé szeretnek mozogni, mint a normál súlyúak, idősebb korukban nemcsak az elhízás, hanem a mozgásszegénység a szívet és az ízületeket „készíti ki“, időnek előtte. Egy har­madik összefüggés, amely az étrendszerrel kapcsolatos, nem annyira szembeszökő, mint az előző kettő. Az érelmeszesedés okainak tisztázása céljából több külföldi országban évtizedekig vizsgálták egy-egy város több ezer lako­sának táplálkozási szokásait, mozgását, életkörülményeit. Ezek a vizsgálatok egyértelműen amellett szóltak, hogy a két fő hajlamosító tényező: a magas vérnyomás és a vér magasabb koleszterinszintje után, a soron következő hajlamosító ténye­zők, az elhízás, a dohányzás és a cukorbaj. Az orvosok eddig is tudták már, hogy az elhízott embereknél gyakoribb az ér­elmeszesedés. Ezek a vizsgálatok azonban az egyszerű meg­figyelésből származó, tudományos következtetést is levontak. Éspedig azt, hogy a garat örömeiért és a testünkön felhalmo­zódott zsírpárnákért idősebb korban az érelmeszesedés béré­vel kell fizetnünk. Minden részletében mindmáig nem tisztázódott, hogy az elhízás és a rendszerint velejáró zsírfelszaporodás, vagy a zsírnemű anyagok — ilyen a koleszterin is — felszaporodása miért okoz a verőerek falában koleszterin-, majd mészlerakó dást. Azt azonban tudjuk, hogy a szénhidrát- és zsiradék szegény (cukor, kenyér, tésztafélék, zsíros húsok nélküli 1 de fehérjében gazdag (sovány húst, halat, tojást, tejet, sajtot túrót tartalmazó) vitamintartalmú étrend véd az érelmeszese dés ellen. Az említett ésszerű étrend nemcsak az érelmeszese­dés, hanem az elhízás ellen is véd. A kevésbé elhízott ember pedig könnyebben hajlik arra, hogy munkaideje végeztével szabad szombatján és vasárnap órák hosszat tartő tv-nézés, vagy ágyban lustálkodás helyett, a szabadban való séta és mozgás élénkítő gyönyörét élvezze. A mozgás pedig a másik, biztosan hatásos orvosság, amely nemcsak véd az érelmeszese­dés ellen, hanem adott esetben még arra is alkalmas, hogy a már kialakulóban levő érelmeszesedést visszájára fordítsa. Van még egy újdonság és örömhír az idősebb és fiatalabb emberek részére is. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt általá­nosan elfogadott orvosi nézet volt, hogy az érelmeszesedés megelőzése érdekében tejet, tejterméket, tojást, koleszterin­­tartalmuk miatt csak kis mértékben célszerű fogyasztani. Ma már teljesen tisztázott, hogy az étrend koleszterintartalma a vér koleszterintartalmát egyáltalán nem befolyásolja, s ezért a koleszterinszegény étrend nem véd az érelmeszesedés ellen, a koleszterinben gazdag pedig nem okoz érelmeszese­dést. Az elhízott, vagy az idős ember étrendje tehát bőven tartalmazhat éltető tejet, tejterméket,, tojást, sőt... Ráadásul ezek laktató ételek, tehát kitünően alkalmasak az éhség csil­lapítására anélkül, hogy elhízást idéznének elő. Dr. Szendrei Ádám Amikor az iskola csendjét a villany­éra csengőjének lármája veri jel, rég­múlt idők élményei idéződnek ben­nem. Mintha látnám alacsony, ósdi iskolánkat, rozzant padjaival, igazsá­gos, de szigorú tekintetű tanítómat — s valahogy mindmáig Izgalom kerít hatalmába, mellyel vártuk az órák közötti szüneteket. Különbség talán mindössze annyi, hogy a mi időnkben az órák végét nem a csengő jelezte. A szünet időpontjában mindig meg­jelent tanítónk felesége az ablak előtt, s halk kocogtatással adta férje tudomására az óra végét. Jó öreg tanítónk ilyenkor komóto­san a már beidegződött mozdulatok­kal nyúlt zsebébe — rágyújtott. Szá­munkra a szivarfüst kesernyés, kissé bódító illata a rövid szabadság friss szelét jelentette. Ilyenkor, bár rövid időre, a kes­keny, kavicsos talajú Iskolaudvar a heves futballcsaták arénájává válto­zott. Előkerült a bőrlabda, melynek gerezdjeit talán csak a mi játékszere­tetünk tartotta össze... A bíró sze­repét a szamárpad bölcs birtokosa, egy többszörösen bukott, hórihorgas ka­masz töltötte be, aki síp hiányában vad üvöltéssel, vagy erős hátbavágás­­sal mutatott rá a szabálysértőre. . ..De sorsára sohasem hagytuk: egyszer a szomszéd virágoskertféböl, máskor a kamrájából kellett kikönyö­rögni a labdát, ahová a betört abla­kon keresztül jutott. A szünetek végét többnyire vérző orr, lenyúzott térdek és könyökök jellemezték, amikor nagy érték volt a vízzel átitatott zsebken­dő. Egy reggelen az egyszeregy vonta­tott ritmusú skandálása közben szinte földöntúli robajjal vágódott ki az osz­tály ajtaja. Örömitassan egyik osztály­társunk robogott be rat ja — zsebéből egy színes felvételt halászott elő, amely a Sparta együttesét ábrázolta. A fénykép láttán nyomban megszüle­tett az ötlet. A holnapi nagyszünetben ezért az értékes fényképért megküz­­dünk! A tanítás utáni délután a lázas előkészületek jegyében telt el. A gond­jainkra bízott jámbor tehenek bizo­nyára meglepve vették tudomásul a számukra szokatlan mozgásszabadsá­got. A réten szaporán pufogtak a ne­héz rongylabdák, melyek a tréning­­labdák szerepét töltötték be. Végül elérkezett a várvavárt nagy szünet — a nagy csata ideje. Mivel tétre menő mérkőzésről volt szó, a kapufák sze­repét ezúttal nem a sapkák, hanem az újonnan ültetett vékony szomorú­­fűzek töltötték be. A mérkőzés kime­netele egészen az utolsó percig nyílt volt, mivel az ellenfél körömszakad­táig védekezett. Csatársorunk utolsó rohamra indult, szélsőnk ügyesen ugrálta át a gáncsoló csontos lába­kat, s beadását nagy erővel kapufára lőttem. A vékony szomorűfűz törzse erős lövésemtől kettétört. Pár perc múlva a drága díj átvétele helyett az eltört kapufa a nádpálca szerepét be­töltve táncolt poros nadrágom hátsó részén. Azóta futballmérkőzésen —, ha a csatár kapufát lő — szomorúságát, bánatát én tudom talán a legjobban megérteni. . :. Csiba László Tökmag Jankó hajnal óta az erdőben jár, majdnem nagyobb, mint ő maga, karján a kosár. Tökmag Jankó csupa harmat: a rét gyönyörű, szikráznak a fák és a fű mind gyémánthegyű. Tökmag Jankó gombát keres, fák közt azért jár, azért húzza cérna-karját az a nagy kosár. S lém barnállik már egy gomba: a tölgy alatt áll, melengeti a kalapját: tán Jankóra vár? Ö, micsoda ravasz gomba, micsoda betyár! Melengeti a kalapját, máris odébbáll, elámulva nézi Jankó: mint a lepke száll, és mire ő odaérne, más tölgy alatt áll! Aki látná ezt a gombát, mondja meg neki, hogy szomorú Tökmag Jankó most Is keresi! ВАТТА VÍZSZINTES: 1 Turku finn város másik neve. 3. Lel. 7. Szemével észlel 10. Kicsinyítő kép­ző. 11. A hét vezér egyike. 12. Lebe gésben van! 14. A növényszár alsó ré­sze. 15. A hang erősség egysége. 16. Francia tagadó szó. 17. Morse-jel. 19. Vonatkozó név más. 21. Ezen a he­lyen. 22. Vércso­port. 23. Kisebb katonai alakulat. 25. Valódi. 27. Tan­rendben van! 28. Angol könyv. 30. Véredénye. 31. In­dulatos kifejezés (Egye a-----). 32. Hangtalan béke. 33. Névelő. 35. Bánat. 36. Lakásban van! 37. Három hang­szerre írt zenemű. 38. Tiltás! jog. 39. Tantál vegyjele. 41. Hamis. 43. Föléje. 44. Sértetlen. 45. Angol együttes. 47. Lea betűi. 49. Áramközvetítő (é. h.J. 51. Férje. 52. Bolond .... Petőfi mű­ve. 54. Lopva figyel. 55. Igen oroszul. 56. India része. 57. Gázlömadár. 59. Nem mozog. 60. Angol tenger. 62. Ket­tős betű. 64. Hím állat. 65. Gyermeke. 66. Tárna rész. 67. Izomkötő. 68. Ide­gen dohány. 69. Szovjet sakkbajnok. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első része. 2. A bratislavai autók jelzése. 3. Nem valódi arany. 4. Régi római pénz. 5. Hamis. 6. Alanti. 8. Keresz­tül. 9. A rejtvény második része. 11. Növényi ital. 13. Pálca. 18. Utat sze­gélyező mélyedés. 20. Beszédrész. 21. Zamatja. 22. Július 26-án ünnepeljük névnapját. 24. Ásvány. 26. Jegyes. 27. Ady Endre. 29. Állati szállás. 31. Ku­rír. 34. Szovjet autö-márka. 35. Keres­mény. 40. Levegő latinul. 42, Fél tu­cat. 44. Nem tompa. 46. Ad acta. 47. Csapadék. 48. Csüng. 50. Létezik. 52. Szag. 53. Nem pontos. 56. Város Len­gyelországban. 58. ... culpa. 61.Tánc­­mulatság. 63. Télisport. 65. Növény. 66. Tanításban van! Beküldendő a függőleges 1. és 9. számú sorok megfejtése. Megfejtés, nyertesek Lapunk 34. száma keresztrejtvényé­­nyek helyes megfejtése: Tisztelet és dicsőség a Szlovák Nemzeti Felkelés valamennyi harcosá­nak! Nyertesek: Szíama Katalin, Ka — Konkoly Erzsébet, Rumince — Han­gácsi Erzsébet, Nižný Slanec (Alsó­lánc). Rejtvényfejtók! Szerkesztőségünk új címe: Bratislava, Miletiöova 11/a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents