Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-08 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1S73. szeptember 8. 6 ELŐTÉRBEN A KOOPERÁCIÓ____ Négyszáz üzemközi vállalat a mezőgazdaságban! Mezőgazdaságunk az utóbbi években elért sikereiben azoknak az érdeklődését is magára vonta, akik nem otthonosak ebben a szakmában. Mindamellett tény, hogy mezőgazdasági termelésünk még csak a fejlődés kezdeténél tart. Számára az iparosítási folyamat új lehetőséget, távlatot nyit a gyors fejlődéshez. Nagyon jó eszköznek bizonyult ehhez a termelő mezőgazdasági üzemeknek a kölcsönös önkéntességen alapuló kooperációja, valamint a termelés ésszerű, célravezető szakosítása. Az egész ország területén jelenleg mintegy 170 kooperációs csoportosulást tartanak számon. Közülük 100 csoportosulásban növénytermesztéssel, a többiben pedig állattenysztéssel foglalkoznak. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemközi vállalatok (a továbbiakban közös vállalatok) száma pedig már 400- nál is több. VALÖSÄG Л kooperációs együttműködés célszerűségéről az alábbi adatok meggyőző bizonyítékot nyújtanak: Amíg például az egyes mezőgazdasági üzemeknek az egy tojótyúkra vonatkoztatott tojástermelése országos átlagban 213, addig a közös vállalatok tojástermelése évi átlagban 227 volt tyúkonként (Csehországban 224, Szlovákiában pedig 233). A közös vállalatok adják az állami élelmiszeralapha a tojásmennyiség egyhar^adát s állományuk létszáma meghaladja az ötmillió tojót. Ami persze a szarvasmarha-tenyésztés közös vállalatait illeti, ezen a téren még sok a tennivaló. Ezzel szentben a sertéstenyésztő közös vállalatok termelése már az elkövetkező években nagy lendületet vesz. Közel 100 vállalatnak mintegy két milliárd korona értékű kapacitása kapcsolódik belé az ipari jellegű korszerű termelésbe. Ugyanis már eddig is bebizonyosodott, hogy jelentékeny mértékben javult a közös vállalatok dolgozóinak a munkatermelékenysége, s feltételezhető, hogy az új korszerű termelőkapacitások ehhez még jobban hozzájárulnak. Az idei nagyon sikeres gabouabetakaritás után a növénytermesztésben még kedvezőbbek lettek a feltételek a kooperációs viszony elmélyítésére és további kiszélesítésére, mert ugyanis ezen a téren némi visszamaradás, illetve egyhelyben való tupogás észlelhető. A nemes ügy — mint eszköz — továbbvitelében sokat tehetnének a kooperációs bizottságok. Nagyon jó lehetőség kínálkozik számukra, hogy a dolgok kollektív megítélése után következetesen megoldják a gyakorlati teendőket a termelés — mint cél — ésszerű fellendítésére. EZ VAN Mezőgazdasági termelésünk tökéletesítése és rendszerének átépítése tekintetében, központi, kerületi és járási szinten hatékony törekvéseknek lehettünk tanúi. Nagyon hasznos felméréseket végeztek, tanulmányokat dolgoztak ki. Ilyen például a járások mezőgazdasági termelésének összpontosítását és szakosítását célzó tervezet, amelynek a feldogozása aránylag sok időt vett igénybe. A kidolgozásban felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a mezőgazdasági kutatók is, ami nagyon kifizetődött. A felmérések olyan tartalékok feltárását tették lehetővé, melyek a későbbiek folyamán meggyorsítják a termelési folyamatokat. Ezzel párhuzamosan csökkennek a költségek, s emelkedik a munkatermelékenység. Figyelmeztetnek többek közt arra is, hogy vizsgáljuk felül a termőtalaj rohamos csökkenésének az okait, és tegyük meg az ellenintézkedéseket. Ha ugyanis, amire a felmérések figyelmeztetnek, bekövetkezne, akkor 1985-ig Csehországban a földalap további 100 ezer, és Szlovákia 13 járásában pedig 60 ezer hektárral csökkenne. Természetesen az ebből eredt, kárukat rekultiváiással som hozhatnánk helyre. Ami pedig a mezőgazdasági földalap távlati rendezését illeti, erre vonatkozóan a legtöbb megjegyzés a 4 és 6 ezer hektár földterülettel rendelkező kooperációs társulásoktól érkezett. Nagyun ésszerűek például a növénytermesztés fejlesztését célzó felmérések. A szóbanforgó tanulmánytervezetek arról is számot adnak, hogy Szlovákiában a jövőben búzából legalább 45,6; árpából 41,8; cukorrépából pedig 580 mázsás termésátlagot kell elérni hektáronként. Ugyanakkor az állati termékek fevásárlásában is nagyot kell előrelépnünk. Csehországban pl. 1980-ig tejből 57,7; tojásból 41,9; húsból pedig 43 százalékkal kell többet felvásárolni, mint korábban. Szlovákiában a fejlesztés programja azzal számol, hogy 13 járásban a tej felvásárlását 151; a tojás felvásárlását 209; a hús felvásárlását pedig 92 százalékkal emelik. A HAJTÓERŐ Tény, hogy pártunk következetes gazdasági programja nagy lendületet adott a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. Erről a tauulmánytervezeteken kívül a gyakorlatban elért eddigi kimagasló sikerek is- tanúskodnak. A program megvalósításában emberek százezrei kapcsolódtak bele. Az természetes, hogy mezőgazdaságunk fejlesztése nem zökkenőmentes. Közben számos problémát lp kell küzdeni. Helyenként például olyan nézeteket vallanak, hogy a termelés összpontosítását és szakosítását minden áron a népgazdaság képességein túl is szorgalmazni kell, — esetleg más ágazatok rovására —, ami nagyon helytelen nézet, vagy pedig a gyárak nem bocsátják határidőn belül rendelkezésre a termelés fellendítéséhez szükséges korszerű műszaki berendezéseket, elodázzák a beruházások átadását stb. Ezzel összefüggésben meg kell említeni a Szövetségi Nemzetgyűlés figyelemreméltó felhívását és javaslatát, mely arra figyelmeztet, hogy azok a vállafatok és intézmények, amelyeknek a mezőgazdasággal szemben azonnali vagy távlati kötelezettségei vannak, határidőn belül becsülettel, példásan teljesítsék. (Á „P“ nyomán -hai-] írásom célja a legelőgazdálkodás rejtett tartalékainak a feltárása. Adatok bizonyítják, hogy hazánk me zögazdasági területének 35 százalékát a rétek és a legelők foglalják el. A legnagyobb ilyen területek éppen Szlovákiában találhatók. A kimutatott több mint 474 ezer hektár legelőteriiietből majdnem 234 ezer hektár Közép-Szlovákiában, 190 ezer hektár Észak-, illetve több mint 50 ezer hektár Dél-Szlovákiában terül' el. Bizony a fenti területből kiváló legelővel alig dicsekedhetünk. A jó legelő fontossága és haszna pedig elsősorban és főként az állattenyésztésben és a nevelésben nyilvánul meg. Szükséges hangsúlyozni, hogy a jó legelőn tartott fiatal állat a növekedéshez szükséges tápanyagot kellő menynyiségben megkapja. A zsenge fű éppen olyan természetes tápláléka az állatnak, mint például szopóskorban az anyatej. Legelés közben az állat kinyúlik, — ezáltal a nyakizom a A legeltetésnél a talaj minőségére különös gondot kell fordítani. Ugyanis minden feljavított legelő csak akkor nyújt ideális termést, ha állandóan gondozzák. De vajon gondozzák-e a valóságban? Ha .például a kivágott bokrok tövein dúsan növő sarjuk«! idejében el nem távolítják, néhány év alatt tízszer annyi bokor lesz a legelőn, mint volt. Persze nem elegendő a köveket, kavicsokat, bokrokat eltávolítani, ha ugyanakkor nem gondoskodunk a gyep megerősítéséről, trágyázásáról, a legelő kíméletes igénybevételről, a legeltetésről, öntözésről, itatók létesítéséről stb. Gondoskodunk-e legelőinkről? mar, a vállalt, a hát, az ágyék, a far, a hátsó végtag, a csípő, a comb — úgy fejlődik, amint azt az okszerű állattenyésztés megköveteli. A szügy és a mellkas jelentékeny kitágulása lehetővé teszi a tüdő és a szív akadálytalan kifejlődését és intenzív működését. Az ilyen állatok aztán különféle betegségekre nem olyan hajlamosak, csekély igényűek, táplálékban nem válogatósak, ezért tenyészképességük kiváló. A felsorolt előnyök bizonyítják, hogy minden egyes szövetkezetnek és állami gazdaságnak megfelelő kiterjedésű, jő minőségű legelővel kellene rendelkeznie. A vázolt területi adottságok alapján mondhatná valaki, miért írok éppen erről, hiszen az SZSZK területén találhatók a legnagyobb kiterjedésű legelők. Ez igaz, csakhogy a legtöbb legelő nagyon elhanyagolt állapotban van, termése nem kielégítő az állatok táplálására. A silány növényzet közt az évelő gyomok szinte akadály nélkül burjánzanak. A legelők termőképességének a helyreállításáról a szaklapok már sokat írtak, mégis kevés gondot fordítunk erre. Pedig jó lenne az írásokra felfigyelni — a gyakorlatban értékesíteni a tapasztalatokat — mert azokkal állattenyészésünknek nagyon értékes fejlődési alapot nyújthatnánk. A legelő fontossága tehát nyilvánvaló és hasznossága kézenfekvő. Ezeket tartanám célszerűnek, hogy legelőterületeink az okszerű belterjes gazdálkodás vagyis állattenyésztés céljait a lehető legjobban szolgálhassák. Ugyanakkor gondoskodni kellene az időközönkénti munkálatok megszervezéséhez a szocialista brigádok létesítéséről, amelyeknek tagjai elvégeznék a bokorirtást, a kőszedést, a fásítást, a gyeptörést stb. Az elmondottakon kívül nagyon fontos a legelőit beosztása az okszerű legeltetés céljából. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az állatok nemek szerinti igényeit, a legeltetés sorrendjét, idejét stb. Számolni kell a legelő jószágbírásával is, ami mindig a fütermés mennyiségétől és minőségétől függ. A legelő túlterhelése káros az állatokra nézve, mert az éhes, nyugtalan állat sokkal jobban rontja a legelő gyepét, mint az elegendő táplálékot találó jószág. Ebből Is láthatjuk, hogy legelőink karbantartásával kapcsolatosan bőven van mit tennünk. A „Vitafórum“ ehhez hozzásegíthet bennünket, márcsak azért is, hogy a Csallóközben csakúgy, mint Közép-Szlovákia dombjain elterülő legelőkön értékes fü zöldüljön, dúsan fizessen azoknak, akik a nagyterületű legelők karbantartásáról gondoskodnak. Kmoskó László, mérnök A régi, megszokott helyen, ” az út mentén pár esztendővel ezelőtt épített emeletes épületben kerestem őket, de más helyen, a jő hírnévhez illő, takaros, új székházban leltem rájuk. Jelentős évfordulót ünnepeltek. A Tekovské Lužianky-i (kissalói) szövetkezet tíz évvel ezelőtt baráti kapcsolatra lépett a szomszédos Magyar Népköztársaság Kondorosi „Dolgozók“ nevű tsz-ével. Ezt és a jó gabonatermés elérését ünnepelték. Ott láthattuk Ladnik Mihály elvtársat, a kondorosi tsz elnökét és Szabó Gyula párttitkárt, valamint másokat, továbbá a levicei (lévai) járási irányítószervek vezető dolgozóit is. Molnár János elvtárs, a házigazda miről beszélhetne ilyenkor, mint a megtett útról, mely ebben a rangosnak ismert szövetkezetben egyre feljebb ível. Neki nem újdonság, ha valaki a tudományos-gazdálkodási módszerek meghonosításának a szükségességéről beszél. Efelől ot nem kell meggyőzni, mert a Tekovské Lužianky-i szövetkezet ezen a téren jó néhány esztendővel ezelőtt megelőzte a mát. Következetes, tudományos alapokon nyugvó termelést folytatnak itt. Különben ezt az 1961-ben kiérdemelt „A példás munkáért“ című kitüntetés, továbbá az 1969-ben kapott „Munkaérdemrend“ is méltán bizonyítja. Ezen kívül egymásután három ízben elnyerték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vörös Zászlaját, amely most már végérvényesen tulajdonukban marad. / ODA KELL FIGYELNI... A szövetkezet gazdasági eredményei nagyon jók, tehát itt nincs ingadozás vagy kényszerű visszalépés, mert a tervek mindig reálisak. Nem kerülhetnek bele alapos indok nélküli „adatok". Tehát ami itt nyilvántartásba kerül, az feltétlenül valóra válik. Bárki akármikor meggyőződhet erről. Mi az, ami lehetővé tette a kiváló eredmények elérését? Kérdezni akartam az elnököt, de úgy látszik gondolatolvasó, mert mielőtt kimondtam volna a kérdést, magától ezeket mondotta: — Egy gazdaságban nagyon fontos, hogy a vezető dolgozók mindegyike odafigyeljen, mi történik körülötte, és azon túl is meglássa a dolgokat... Igen, figyeljen oda, amikor készítik a terveket, szántják a talajt, adagolják a tápanyagot, vetik az őszieket és a tavasziakat, vegyszerezik a talajt, aratják a gabonát, s odafigyeljen, ha szólnak az emberek és meglásson mindent, ami előbbre viheti a közös ügyet. Ez a szövetkezet a gabonatermesztés terén a levicei járásban mindig az élenjárók között volt. Már huzamos ideje termeli a vetőmagot, hogy a vetéshez mások számára is jó, nagyhozamú alapanyag jusson. Három esztendővel ezelőtt (1971-ben) gabonafélékből 50,28 mázsás átlagos hozamot értek el hektáronként. A múlt évben 12 mázsával kevesebb volt a termés, mert jelentékeny hányadát aratáskor elorozta a rosszkor érkező esőzés. Ebben az évben a nagyhozamú szovjet búzafajták (Kaukaz, Auróra, Jubilejná) 56,51 mázsás hektárhozamot adtak. Az árpa (Dvo,ran, Denar, Topas, Ametyst, Elgéna) ugyancsak nagyon jó termést hozott, így az üzemi átlag gabonafélékből 53,11 mázsa lett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szövetkezetben a gabonafélék hektárhozama mér tíz esztendővel ezelőtt túlhaladta a 40 mázsás termésátlagot. Idén például az egyik tízhektáros parcellán Auróra búzából 70 mázsás hektárhozamot értek el, a Jubilejná búza pedig 100 hektáros területen 60 mázsás termésátlagot adott hektáronként. Persze az sem a véletlen, hanem a következetes, hozzáértő termelés eredménye, hogy ebben az évben az árpa 50 mázsán felüli hektárhozamot adott. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN IS ... E téren is kitűnő eredményeket érnek el évek óta. Érdemes szólni például arról, hogy a mezőgazdasági földterület 100 hektárján 90 szarvasmarhát, Illetve 30 tehenet tartanak, a járási átlag pedig csak 19 darab. Tavaly egy tehéntől 3200 liter tejet termeltek. A marhahizlaldában 1—1,10 kg-os súlygyarapodást érnek el állatonként, mert a vezetők odafigyelnek és a feladatokat a megbízható szövetkezeti tagok becsülettel elvégzik. Ezt itt mindenki magától értetődőnek tartja, minthogy az is. Persze a színvonalas növénytermesztés nemcsak mennyiségi szempontból, hanem választékon is fedezi az állattenyésztés takarmányszükségletét. Máskülönben a szarvasmarhák termelése nem lehetne a kívánt színvonalon. melyik Ágazat a jobb? Mint már arról a fentiekben is beszámoltam, a szövetkezet növénytermesztése színvonalas, és erősen szakosított, ezért az összüzemi termelés értékének 54 százalékát adja. Az ugyancsak kitűnő eredményeket elérő állattenyésztés, magától értetődően kapcsolódik a növény- i termesztésre, s az összüzemi termelési érték 46 százalékát produkálja. Ez természetesen nem valamiféle erő vagy előnybe részesítés kérdése, hiszen mind a két főágazat egyformán kedves a vezetőségnek és a tagságnak. A különbség mégis azzal magyarázható, hogy a növénytermesztésen belül sokoldalúbb és speciálisabb a termelő-tevékenység (vetőmagtermesztés, nagyüzemi kertészkedés stb.). Egy azonban bizonyos, mind a két termelőágazatban alapos munkát végeznek. Az egyiket nem fejlesztik a másik rovására. Ügyelnek arra, hogy a költségek tekintetében ne lépjék túl a megengedett keretet, azaz ne terheljék a bevételeket. Mint ismeretes, a Tekovské Lužianky-i és a Hulvínky gazdaságokat 1969-ben egyesítették. így néhány év távlatából azt mondhatjuk, hogy ez semmiképpen sem befolyásolta kedvezőtlenül a termelés fejlesztését, s az üzemi bevételek alakulását. Az egyesített gazdaság. két éven belül rendezte sorait, s a Hulvínky-i részleg a jó politikai és szakirányítás mellett felsorakozhatott. Az 1969-es évben például, egy állandó dolgozó munkatermelékenysége összüzemi méretben 56 794, tavaly pedig már 60 964 korona volt. Idén az első félévi gazdasági eredmények értékelése arról adott áttekintést, hogy a bevételeket három százalékkal túlszárnyalták, s az évvégi eredmények is nagyon biztatóak. A KITÜNTETÉSEK KÖTELEZNEK Egy Ilyen kiváló eredményeket elérő gazdaságban milyen lehet a további elképzelés? Molnár elvtárs, a közös elnöke példaképének tekinti a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás élenjáró mezőgazdasági j.j üzemeit, amelyek idén világ- i színvonalnak beillő eredményeket értek el búzából. Ezeknek : nyomdokain akarja tovább ve- ! zetni a Tekovské Lužianky-i I egyesített szövetkezetét. Ez tér- j mészetesen nem csak óhaj, ha- I nem olyan elhatározás, mély az I összes szövetkezeti dolgozók I következetes munkájával elér- | hető. Aki ismeri Molnár elvtár- 1 sat, és munkatársait, jól tudja, | hogy mindannyian a tettek emberei. Ezek után biztosra vehetjük, hogy a kövttkezö évek- j ben az általuk vezetett szövet- | kezet eredményei még kifeje- | zöbbek, lényegesen jobbak lesz- j nek. Tovább jutnak a jól kita- j posott úton. becsülettel teljesítik a célkitűzéseket, amelyeket pártunk gazdaságnolitikaí programjában kitűzött. HOKSZA I5TVÄN Pártunk gazdasági programjával összhangban i
