Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-01 / 35. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES,

1973. szeptember 1.

7

KUBÁNI

A gépmadár hétezer méternyi magasságban szelte a levegő-eget. A napfényben fürdő kristálytiszta lég meg a hétezer méteres magasság messzire kitágította előttünk a látóhatárt. A végtelenségbe nyúló távolban ugyan már minden összefolyt a szemünk előtt, de alattunk a mélyben szembeötlően kirajzolódtak a városok, a falvak, a kolhoz- és szovhoz-telepek körvonalai. Az országutak, a folyók, a patakok és a csatornák sávjait alig lehetett megkülönböztetni egymástól. Az országutakat leginkább csak arról, hogy az utóbbiaknál fehérebben csillogtak a verőfényben.

Annál feltűnőbben tárultak elénk a beláható hatalmas földterületet kockákra. téglalapokra bontó szélvédő erdősávok. Amikor a légikisasszony bejelentette, hogy gépünk az Orosz- Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó krasznodari terület határa fölé ért, az addiginál is tágabbra nyílt a pupillánk. Akaratlanul is eszünkbe jutottak a Moszkvában hallott megjegyzések. A Mezőgazdasági Minisztériumban a többi között ezeket is mondották: Ott aztán jól nyissák ki a szemüket. Az igaz. hogy sok minden szépet és elragadót látnak majd ott a mezőgazdasági nagyüzemekben, de ne úgy nézzenek azokra, hogy ott minden a természet bőkezűségének az adománya. Azt is vegyék majd észre, hogy a kubáni földön hogyan küzd az ember a természettel, hogy elvegye tőle mindazt, amire szüksége van, amit ez a föld csak adhat. Az országnak ezen a leggazdagabb gabonatermő vidékén gigászi harc folyik a kiváló eredményekért.

Arra is figyelmeztettek, hogy határjárás közben majd jó szolgálatot tehet a szemüveg, mert ha egy kis szél kerekedik__

Alig húsz perc múlva már fel is tűnt előttünk a terület központjának, Krasznodarnak madártávlati képe. Mindenekelőtt a tündöklő városközpont, az épülő új negyedek s az ezeket körülölelő zöld övezet, amely ezerszámra bújtatta magában a kisebb-nagyobb kertes házakat. Maid eltűnt szemünk elől a város; gépünk földet ért.

ismert építészeti stílusba besorolni — nem lehetett. Oj volt.

Hogy el ne felejtsem, megérkezésünk napjának délutánján a pártbizottságon beszéltük meg ott-tartózkodásunk programját s az elvtársak egyúttal tájékoztattak bennünket a történelmi nevezetességű város és egész Kubán életéről, főképp mezőgazdasági vonatkozású helyzetéről, de bármilyen más irányú kérdéseinkre is szívesen adtak választ. Csak egyen sajnálkoztak; (amit egyébként már Moszkvában megtudtunk), azon, hogy az ott töltött napok alatt nem találkozhatunk Lnkjanyenko professzorral, a magnemesítés világhírű mesterével, mert az idős tudós azokban a napokban Bulgáriában és Magyarországon tanácskozott szakmabeli barátaival, kollégáival. Munkájáról, tevékenységének sokoldalúságáról, jól ismert sikereiről, eredményeiről így is sok mindent megtudtunk. Egyrészt ott a pártbizottságon, másrészt kint a meglátogatott mezőgazdasági nagyüzemekben.

Ogy éreztük, hogy az elvtársak akár órák hosszat is szívesen elbeszélgettek volna a terület fővárosáról, Krasznodarról, az egykori Jekatyerinodarról, amely nem nagy város ugyan, alig nagyobb Brnonál, de mindenekelőtt a polgárháború a legismertebb városok sorába emelte. Az országban kevés város váltott annyiszor gazdát, mint Jekatyerinodar. A kubáni földön, a sok előjogot élvező gazdag kozák parasztok körében csak nehezen eresztettek gyökeret a forradalom eszméi. De hogy mély, erős gyökeret vertek, arról saját szemünkkel győződhettünk meg.

Vendéglátóink ismervén útunk célját, a várossal kapcsolatos mondanivalójukat dióhéjban ismertették. Azt külön hangsúlyozták, hogy Krasznodar egyetemi város. S ez nem is csoda, hiszen Kubán területe több mint 83 300 négyzetkilométer, lakosainak száma közel ötmillió. A terület iparának jelentős része is a fővárosban összpontosul, ezeket az üzemeket pedig nagy részben a helybeli főiskolák látják el mérnökökkel, szakemberekkel. Legismertebb a mezőgazdasági főiskolája, amelyet nemcsak a kubá-Említettem, hogy az időjárás általában kedvező, hiszen hosszú a napsütéses időszak. Csakhogy ez nem mindig pozitív tényező, mert a vidék éghajlata kontinentális, szárazföldi, a sokévi átlagos csapadékmennyiség alig haladja meg a 300 millimétert. Vannak körzetek, ahol két éven egymásután egy szem csapadék sem esett. Mint mondták, egyáltalán csoda, hogy megélt a növény. A gabona öntözésének lehetősége úgyszólván minimális, a folyók messze vannak egymástól. A csatornázás is sok nehézségbe ütközik. Elég a 10—15 km/mp sebességű szél s már szárnyára kapja a könnyű talajt. A 40 km/mp sebességű szélben már porfelhőktől sötét a vidék. Hogy mire képes a szél a sztyeppéhez tartozó földeken, azt saját szemünkkel láthattuk a Krasznodartól északra fekvő 24 ezer hektáros Gazír szovhozban. Ebben a mezőgazdasági nagyüzemben akkor nem kevesebb, mint 290 hektár területű földet „foglaltak el“ a 3—4 méter magasságú homok-dünák. S még mennyivel más lehetett volna a helyzet, ha azon a vidéken nem léteznének a szélvédő erdősávok. Kubánban így is 50 ezer hektárnyi területet „dolgozott“ meg a szél, s csupán az ő szovhozukban 6500 hektárt.

Azt hihetnék, hogy ezen a vidéken, ahol nyáron 40—45 fokos a hőség, tél talán nem is létezik. Ám mint említettem, a Fekete-tenger és az Azovitenger partvidékét kivéve szélsőséges, szárazföldi az éghajlat és télen nem ritkaság a 35—40 fokos hideg. Itt a talaj tehát egészen más agrotechnikát követel, mint páldául a Mátvus-földön vagy pedig a kelet-szlovákiai síkságon. Ha itt nem tömítik keménnyé és aszfalt-simává a talajt, aligha marad benne tavaszutóra éltető nedvesség. Tehát búzából azért a harminc, kukoricából az 55—60, napraforgóból a

22—23 mázsás átlagos hektárhozamért ezen a vidéken nagyon meg kell verekedni a természettel.

Még két, egyáltalán nem jelentéktelen dolog, melyek szintén befolyásolják a terméseredményt. Az egyik a műtrágya. Vaszilíj Michajlovics Mitriankovnak, a szovhoz igazgatójának szavait idézem:

— Ha nekünk csak feleannyi műtrágya jutna egy-egy hektárra, mint a maguk gazdaságainak, akkor már most is legalább 10—15 százalékkal növelhetnénk a hektárhozamokat. De nálunk, több objektiv ok miatt még csak most, a 70-es években kerül sor a műtrágya gyártásának forradalmi

EMLÉKEK

Ebben a csak könyvekből ismert világban sok meglepetésre számítottunk, de olyan fogadtatásra, amilyenben részesítettek, még gondolni sem mertünk volna. A röptér kijáratánál már ott vártak ránk a területi és a városi pártbizottság, a területi mezőgazdasági központ, a közel hétmillió példányszámban megjelenő központi mezőgazdasági lap, a Szelszkája zsizny és a helyi lap. a televízió és a képszolgálat képviselői. Este már beszámolt érkezésünkről a tévé híradója. Ezt ugyan nem nézhettük meg, mert színházba mentünk, a Szevasztopoli keringő! néztük meg, de másnap reggel a hozzánk beosztott állandó kísérő hamiskás mosollyal letett az asztalunkra nyolc újságot (annyian voltunk a csoportban). Érdeklődéssel lapoztunk bele. A harmadik oldalról egy cikkbe épített képről mosolyogtunk önmagunkra. A cikk beszámolt utazásunk céljáról s a pártbizottságon folytatott beszélgetésről. Mit tagadjam. jól esett olvasni a sorokat. De hadd térjek vissza még a színházhoz. Az előadás magávalragadó volt. Az ismert szevasztopoli történelmi téma megelevenedett előttünk. Az impozáns színház művészeti szépségében sem győztünk eleget gyönyörködni. Kísérőnk, a területi pártbizottság mezőgazdasági osztályának dolgozója észrevette elragadtatásunkat, és megígérte. hogy másnap szakítunk rá anynyi időt, hogy a színházat is megnézzük.

— Mi ez? — néztünk kérdően egymásra — hát nem ez az új színház? Hiszen mind kívülről (idejövet jól megnéztük), mind belülről ennek az épületnek tündöklő márvány- és üveg falai, méretei, a berendezés korszerűsége. minden de minden annyira újra vallott, mintha ezt a remekbe szabott épületet csak most adták volna át rendeltetésének. Hogy ennél még szebb, újabb is lehet? Kísérő elvtárstink eképpen magyarázta meg a dolgot.

— Hát igen, ebben a városban lényegében még minden elég új, mert sokat szenvedett a polgárháború idején. a második világháborúban pedig itt egyetlen ép épület sem maradt.

Jó későn kerültünk ágyba, de másnap még reggeli előtt már ott csodáltuk az új színházat, a modern építészet remekét. Hiába próbáltuk volna ezt a csodás épületet bármelyik eddig

niak látogatják, hanem ide küldi fiait Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország is.

Magától értetődő, hogy a város a kulturális életnek is központja. De nemcsak a város, hanem az egész Kubán kulturális élete nagyon gazdag. Felszippant minden haladót, ami a kultúra fejlődését előre viszi, de ettől függetlenül a kozák hagyományokra épül. S erre nem is alaptalanul büszkék. Nemcsak a fővárosnak, hanem a vidéknek is vannak országos hírű együttesei. A Kirov kolhoz kozák népi énekkara például többszörös összorosz fesztivál-díjas együttes. Repertoárjukban több mint száz szebbnél-szebb népdal szerepel. Ki ne érzékelné a beláthatatlan kubáni róna megejtő varázsát, amikor az együttes rázendít a dalra:

Kubán, Kubán, szép szülőföldem,

Kubán szívből neked énekelem

Szerelmemet, sorsomat...

A megközelítőleg Ausztriához hasonló nagyságú földterület természeti adottságánál fogva mezőgazdasági jellegű. Ezzel kapcsolatosan hadd mondjak el néhány adatot. A krasznodari terület a Szovjetuniónak egyharmincegyed része, ám az ország kenyerének egytizedét adja Kubán, a vetőmagnak ennél lényegesen nagyobb részét, a piacra kerülő húsnak egyhuszadát, a gyümölcsnek és a szőlőnek pedig a felét. Magas szinten áll a napraforgó, a rizs, a ricinus, a dohány és a cukorrépa termesztése is, a tengerparti részen pedig kitűnő tea terem. A búza hektárhozama az országos átlagnak megközelítőleg kétszerese, általában 30—32 mázsa körül mozog. Azt mondhatnánk, hogy a Lukjanyenko akadémikus nemesítette Auróra és Kaukázus búzafajták hazájában ez nem is sok. Hát itt álljunk meg egy percre és nézzünk meg néhány nagyon lényeges tényezőt.

fejlesztésére. (Azt még a minisztériumban hallottuk, hogy ebben az évtizedben a Szovjetunióban több mint négyszeresére növelik a különböző műtrágyák termelését.)

Ismeretes, hogy Szlovákia mezőgazdasági üzemei Kubánból kapják az Auróra és a Kaukázus búzafajták vetőmagját. Nálunk ezekből a fajtákból az idén 50 mázsás, sőt annál is nagyobb átlagos hektárhozamot értek el a legtöbb mezőgazdasági üzemben. Ezt ők is nagyon jól tudják, hiszen eredményeinket figyelemmel kisérik. Az idén náluk kiváló termést ígértek ezek a búzafajták. Kiváncsiak voltunk, hogy ott Kubánban hány százalékot tesz ki az ezekkel a fajtákkal bevetett terület. A kissé meglepő válasz csak akkor lett egészen világos, amikor meg is magyarázták.

— Itt sem termeljük nagyobb százalékú területen, mint Szlovákiában — mondták. — Ezekből a fajtákból még nem tudjuk teljesen kielégíteni az igényeket. Az első dolog tehát az, hogy partnereinkkel szemben teljesítsük internacionalista kötelességeinket. S mivel maguknál kitűnőek a feltételek, miért ne örülnénk az önök sikereinek.

Sok érdekes dolog kívánkozna még papírra az Orosz-Szovjet Szocialista Köztársaságnak erről a gazdag területéről. Érdekessége Kőbánnak az is, hogy a legdélibb része a leghidegebb, hiszen északi határa a Kaukázus hófödte csúcsait érinti. Nyugati határa, a két tenger partvidéke mediterrán, szubtrópikus, ez a vidék a déligyümölcs és a kitűnő üdülési-fürdőzési lehetőségek hazája. A kontinentális éghajlatú sztyeppes vidéken pedig nemcsak a szél nyargal, hanem a híres kozák lovasok ivadékai is. Nemcsak a látóhatár, de a szinte beláthatatlan gazdag jövő is kitárul a szovjet Kubán előtt.

HARASZTI GYULA

Meg kellene építeni

Országszerte számos járásban problémába ütközik a takarmánygabona elraktározása, s amint már lapunk hasábjain beszámoltunk róla, augusztus elsejével általánosan csökkenteni kellett a takarmánykeverékek állati eredetű fehérjemennyiségét. Hogyan oldják meg e két fontos problémát a gyakorlatban? Erre adott választ TÖTH JÓZSEF elvtárs, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás terményfelvásárló és ellátó üzemének igazgatója.

+ Ebben az évben terv szerint a mezőgazdasági üzemektől több mint 10 ezer vagon takarmánygabonát kell átvennünk. Ennek a menynyiségnek mintegy 40 százalékát már be is szállították hozzánk, s a felvásárlás tovább folyik. Mindamellett, hogy Hroboňovon (Alistálon) üzembe helyeztük a korszerű gabonasilót, a raktárkapacitás így is kevés, mert a mezőgazdasági termelés erőteljesebben, gyorsabban tőr előre, mint gondolnánk. Ezért a következő években sürgősen meg kellene építeni a beígért ötezer vagonos lengyel típusú gabonatárolót! A takarmányalapra még mintegy négyezer vagon gabonát kellene felvásárolnunk, de nem tehetjük, mert hová tennénk az ötezer vagon kukoricát, amit beszállítanak majd a mezőgazdasági üzemek. A termelőkkel való egyezmény szerint megközelítőleg háromezer vagon gabonát raktározunk „albérletben“, s a járásban összesen mintegy kétezer vagon gabonát tárolunk provizóriumokban.

Ami a keveréktakarmányok állati eredetű fehérje összetételének a csökkentését illeti, ez általánosan Ismert kényszermegoldás, mert a külföldi szállítóktól nem kapunk korlátlan mennyiségű állati eredetű fehérjét. Keverőüzemünkben naponta ugyanis több mint félszáz vagon takarmánykeveréket készítünk, s ehhez tömérdek komponens szükséges. Sajnos csak néhány napos készletünk van hallisztből. Az lenne az ideális, ha négy-öthónapos készlettel rendelkeznénk a fontos alapnyagból. Ez azonban csak amolyan óhaj. A keverékek gyártásához szükséges hallisztet a majdnem hasonló tápértékű szójadarával helyettesítjük, a keverékek gyártásánál. Egyelőre van belőle, s hisszük,hogy közben sikerül megoldani a problémákat. Nagy szerencsénk van, mert a szójadarát eddig eléggé rugalmasan kaptuk, így a gyártás — ha némi korlátok közt is — kielégíti az igényeket. A takarmánykeverékeket ritmikusan szállíthatjuk a mezőgazdasági üzemeknek.-4- Végezetül talán még annyit, hogy járásunk mezőgazdasági üzemei a múlt évben 376 kg húst, 830 liter tejet, 584 db tojást stb. értékesítettek hektáronként. Tán mondanom sem kell, hofy ezt az általunk gyártott keveréktakarmányok is nagyban elősegítették. Számunkra tehát az a legnagyobb elismerés, ha partnereink, a mezőgazdasági üzemek, elégedettek szolgáltatásainkkal. —hai—.

Nagyobb

hektárhozamok

érdekében

Egyre hosszabb az a csatornavonal, amelyben a beláthatatlan zöld táblákon keresztül a Volga vize csörgedezik. Az engelszki öntözőrendszerről van sző, amely már eddig is több ezer hektár bevetett terület öntözését látja el.

A „K. Marx“ szovhoznak sem kell félnie a szárazságtól, földjeit fáradhatatlanul öntözik a DDA— 100 M öntözőberendezések. A szovhoz lucernatáblájáról jól látható a harmadik szivattyútelep. A 310 cm magas betoncsatorna itt ágazik szét: több csatorna juttatja tovább a vizet az egyes földtáblákra. Lassan és látszatra nehézkesen mozognak az öntözőberendezések, sűrű vízfátylat hagyva maguk után.

Mindezt látva, elámul az ember, milyen mérföldes léptekkel haladunk a csatornázás és az öntözés terén.

Egy kisebb masszív épületben helyezték el a vezérlő pultot, ahonnan ezer hektár termőföld öntözését irányítják. Rövid időn belül Itt helyezik üzembe azt a nyolc automatikusan kezelhető „Fregatot“, amelyek megkezdik a „K. Marx“ szovhoz egyik földtáblájának öntözését.

A közeli „Novij“ szovhozban a „Fregatok“ már második éve teljesítenek szolgálatot. A könnyű rácsos épület pilonjaival együtt szinte légiesnek, áttetszőnek tűnik. Csodálatos a márvánnyal kirakott színes dekoratív mennyezet. Ez a fő, automatikus szivattyútelep. Itt dolgozik Alekszandr Vasziljev főmérnök, aki gyakorlott mozdulattal lenyomja a gombot, és az ablakra mutat: néhány perc múlva már látjuk is, amint az egyik „Fregat“ fölött kilövell a vízsugár, s ugyanakkor megindul a többi is.

— Ezelőtt — magyarázza A. Vasziljev főmérnök —, minden „Fregathoz" két mozgó állomásra volt szükség: be kellett külön kapcsolni a motort, megkenni stb.

Most meg elég egyetlen ember jelenléte, aki ellenőrzi az automatikus berendezések működését. A víz a föld alatt elhelyezett csővezetékekben folyik. A nyomás 7—8

atmoszféra. Közben a „Fregat“ észrevétlenül forog.

Az öntözőrendszer ismertetése után azonban nézzük meg azt is, mi az eredménye az öntözésnek. A múlt éven például a „K. Marx“ szovhozban 119 hektáron gyenge volt a termés. Az idén már ezen a táblán is bevezették az öntözést: kétezer köbméter vizet juttattak egy-egy hektárra. A gabona oly magasra nőtt, hogy nem látszott ki belőle az ember.

A. Bikanov, az öntözőberendezés gépésze abban bízik, hogy az idei termés legalább 35 métermázsa lesz hektáronként.

Az építők folytatják munkájukat. Elsősorban az előbbi munkálatok során eltávolított és gondosan megőrzött termékeny talajréteget a kész csatorna mentén újra elhelyezik. Ebben az évben a Szaratovi Vízműépítészet alapjában véve befejezi az engelszki öntözőcsatorna második szakaszát. Jelenleg a további alapvető objektum — a negyedik szivattyútelep van soron, ahol a második csatornavonal kezdődik. Az öntözőcsatorna építésénél mipdenki kitesz magáért.

O. Gorodnikov és I. Gluskov élmunkásként dolgoznak. Munkájukban nagy segítséget nyújt nekik A. Prikazcsikov exkavátorvezető, aki előttük haladva végzi a durva munkát. Egy műszak alatt mintegy 400 köbméter földet mozgat meg, míg az előírt norma 350 köbméter.

Megkezdődött már a csatorna harmadik szakaszának lerakása is, amelyből 15 ezer hektár földet kell a közeljövőben megöntözniük. Az öntözőrendszernek ez a része a legbonyolultabb és távlati szempontból a legkorszerűbb. A tervek szerint az öntözést a „Fregatok“ segítségével végzik majd. Az építők mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél kisebb költséggel és a lehető leggazdaságosabban építsék fel ezt a rendkívül jelentős öntözőrendszert. Ebben azonban szükségük van a tervezők, valamint a Szaratovi Vízműépítészet hatékony segítségére is.

J. N. Scseglov