Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-10 / 6. szám

ͧ73. február 10. SZABAD FÖLDMŰVES Az önköltségek alakulásának kutatása a mezőgazdaságban Az elemzéseknek, a hosszú lejá­ratú előrejelzéseknek, a hosszabb­­rövtdebb Időre szóló tervezésnek, az Irányítás gazdasági ösztönzői legcélszerűbb kihasználásának, va­lamint az élő- és az anvagiasított munka hatékonysága fokozásának kiinduló pontját a termelési ön­költségek szintjének, alakulásának tökéletes ismerete képezi. Igen he­lyesnek mutatkozik az önköltségek alakulásának állandó megfigyelé­se, elemzése a mezőgazdasági ter­melésnek is, elsősorban az általá­nos gazdasági áttekintés szem­pontjából. Az előző esztendőkhöz hason­lóan a Mezőgazdasági és Élelmi­­szeripari ökonómíka Kutatóintéze­te Bratíslavában az elmúlt évben, 1972-ben is elvégezte az SZSZK mezőgazdasága önköltség-alakulá­sának elemzését. Az első, alapfontosságú kérdés­­csoportban az önköltségek és egyéb gazdasági mutatók vizsgá­latakor részletes, összegező kimu­tatást készítettek 242 egységes földművesszövetkezet önköltségé­nek átlagáról, éspedig Szlovákia minden vidékére kiterjedően, fő­leg azokban a szövetkezetekben, amelyeknek gazdálkodását a »Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari ökonómíka Kutatóintézete, vala­mint a minisztérium 1971-ben 22 növénytermesztési és 8 állatte­nyésztési termékre kiterjedően megfigyelés alatt tartott. Ugyan­így aprólékosan kielemezték a gazdálkodásban elért eredménye­ket és a termelés főbb ágazatainak hatékonyságát a szövetkezetek egves csoportjaiban. E szövetke­zeteket termelésük hatékonysága (az egy hektár mezőgazdasági földterületen elért termelési ered­mény) szerint osztották tél cso­portokba. v Az alapfontosságú mutatók má­­í í >X\\V\\X4\\\\\4\\\\\\\\\\\\V\X\X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\W\\\\\\\\\V,XX\\V\\\V,V.W,\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ sodik csoportjában vizsgálták a tu­lajdonképpeni önköltségeket, ala­kulásukat és a legfontosabb mező­­gazdasági termékek hatékonysági mutatóit öt termelési körzetben. Végül a harmadik csoportban, amely az egves iokalttásokat és övezetéket vette elsősorban figye­lembe. kidolgozták a kiválasztott szövetkezetek számára azokat az alapfontosságú mutatókat, ame­lyek az élő- és az anyagiasított munka ráfordítását jellemezték s ugyanakkor a gazdálkodás ered­ményeit 31 tájegység és lokalitás szerint osztályozták, amit viszont a gyakorlati felhasználhatóság cél­jából 9 övezetre szűkítettek le. Az említett kilenc övezetbe tör­ténő csoportosítást az egy hektár mezőgazdasági földterületre eső mezőgazdasági adó, valamint a 100 Kčs bevételre Jutó különbözeti árpótlék alapján számították ki a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari ökonómika Kutatóintézetének kel­lőképeién megindokolt Javaslata alapján. x E harmadik csoportba tartozó, említett kutatás lehetővé teszi, hogy mélyebb és átfogóbb bepil­lantást nyerjünk az irányítás új rendszere eszközeinek a szövetke zetek gazdasági fejlődésére gyako­rolt hatása terén és így megálla­pítható lesz hatékonyságuk is a különböző gazdasági és termelési feltételek között. A feldolgozott mutatók az irá­nyító szervek számára támpontot nyújtanak a részletes elemzéshez és egyben megmutatják az egyes, hasonló adottságok mellett terme­lő, de különböző gazdasági ered­ményeket felmutató szövetkezetek gazdálkodása közötti különbségek okait is. Kutatásaink eredményei azt mu­tatják, hogy a mezőgazdaságban az önköltségek csökkentése szorosan összefügg a termelőeszközök haté­kony, célszerű, racionális kihasz­nálásával, és az adott termelési feltételeknek legjobban megfelelő termelési program megválasztásá­val. A termelés forrásait annál jobban használhatjuk ki, minél na­gyobb eredményt biztosít legcél­szerűbb felhasználásuk. A költségek felhasználásának optimuma nem minden esetben je­lenti a költségminimumot, hanem azt az együtthatót, amellyel ezek növelésekor a termelés növekedé­sét, a munkatermelékenység, vala­mint a bevétel (nyereség 1 fokozá­sát érhetjük el, ami lényegében a nagyobb akkumuláció, a személyes keresetek és a termelés bővítésére fordítható nagyobb mennyiségű beruházási összeg forrását képezi. A termelés, a kitermelt mennyi­ség térfogatának növelését úgy megoldani, hogy ez a növekedés megelőzze az önköltségek növeke­dését, tehát az önköltségeknél ki­sebb legyen, megköveteli, hogy aprólékosan vizsgáljuk a költsé­gek alakulása és a termelés nö­vekvő térfogata közötti igen bo­nyolult kapcsolatokat, elsősorban azért, mivel az egyes költségtéte­lek különböző módon hatnak a ter­melésre, főképp akkor, ha megvál­tozik a termelési folyamat techno­lógiája, sőt akkor is, ha megválto­zik az előállított termékek, kiter­melt javak mennyisége. Az eddigi kutatások megmutat­ták, hogy a múltban feltárt kap­csolati függvények a költségek alakulásának hosszú lejáratú elő­irányzatára csupán korlátolt mó­don használhatók fel. A termelés térfogatának növelése teljesen új feltételeket teremt az egyes ter­melési források kihasználására és­pedig nemcsak a tényleges költsé­gekkel kapcsolatosan, hanem a termelés módosítható forrásaival kapcsolatosan is: A kutatások so­rán megfigyelt önköltség-alakulás teljes felhasználhatóságát, a fen­tiekben felsoroltakon kívül abban láthatjuk, hogy a gazdasági elem­zések során néhány évre előre és a rövidebh időre szóló tervezés szempontjából megfelelnek a kö­vetelményeknek. Stefan puciilý mérnök, esc, a Mezőgazdasági és Élelmi­szeripart ökonómika Kutató­­intézetének dolgozója. Ismereteiket nem rejt véka alá Az elmúlt napokban, január 29-től február 1-ig tartották meg Bratislavá­­han az NDK tudományának és techni­kájának napjait. Ennek keretében ér­tékes szakelőadásokon, valamint az NDK tudományos és műszaki fejlődé­sét bemutató filmek által ismerked­hettek meg az érdeklődők nyugati szomszédunk, a baráti Német Demok­ratikus Köztársaság tudományos es műszaki újdonságaival. A németországi tudósok és szak­emberek e napok keretében közvet­lenül tájékoztattok szakembereinket munkájuk legújabb eredményeiről, amit minden túlzás nélkül önzetlpn tapasztalat-átadásnak, tapasztalatcse­rének lehet minősíteni. A megtartott számos előadás és a bemutatott fil­mek átfogó képet adtak a fejlett né­met gépipar újdonságairól, de a me­zőgazdaság terén elért eredmények is sorra kerültek. Nagy érdeklődés előz­te meg dr. Peter Wernernek, az Ál­lattenyésztési és Állattartási Kutató­intézet vezető dolgozójának előadását arról, hogyan térnek át az NDK-ban, habár csak lápésról-lépésre is, az ál­lattenyésztés ipari jellegű, nagyüzemi módszereinek alkalmazására. Előadá­sának egyik érdekes kitétele volt az, hogy kutatásaik és gyakorlatuk sze­rint a legkedvezőbb koncentrációként a borjónevelésben 1600 és a növen­­dékszarvasmarha esetében 50QU egyed gondozását tartják a legcélszerűbb­nek egy önálló telepen. Nem kevésbé volt érdekes a mezőgazdasági szak­emberek számára a dr. Gabler mér­nökkel, a VEB Kombinát Impulsa gyár fő-géptervezőjével folytatott be­szélgetés a legújabbb feiógépek típu­sairól. valamint Horst HNgert mérnök tapasztalatai a burgonya gépesített betakarításáról. Arról, hogy az NDK mezőgazdasági szakemberei és tudományos kutatói a korszerű ismeretek és tapasztalatok gazdag tárházával rendelkeznek, az is tanúskodik, hogy ehhen az ország­ban jelenleg 2,5 millió tehenet tarta­nak, amely tehenek a kimondottan tejtermelő feketetarka fajtát képvise­lik. Az NDK mezőgazdaságának egyik igen markáns jellemvonása a nagy­üzemit technológia állandóan bővülő alkalmazása, valamint az állatok össz­pontosítása a szarvasmarha hizlalás és a tehénnevelés szakaszán. E téren az NDK egyik legkorszerűbb mező­­gazdasági üzeme a friedrichshofl nemzeti vállalat, amely egyúttal a rostocki állattenyésztési főiskola kí­sérleti és kutatóintézete is. E mező­gazdasági egység központi részlegét 1968 ban helyezték üzembe és 19 ezer növendékbika hizlalására szaknsítntta iermelését. A gazdaság két részlegből áll, amelyek egymástól két kilométer­re fekszenek. Az első részleg nyolc csarnokát — mindegyik 600 borjára méretezett — úgy helyezték el, hogy egymással szemben az egyik csarnok­ban a borjakat három hetes koruktól két hónapos korukig, a szemben le­vőben pedig kettőtől négy hónapos korukig nevelik. Az évente itt nevelt 16 ezer borjai összesen hét gondozó látja el. A másik részlegen találhatók a növendékbikák hizlalására szolgáló istállók, ahol egy állattenyésztési dol­gozó 720 növendékbikát gondoz. Ez csupán a számos közül kiraga­dott egy példának számít, amit a ta­pasztalatcsere e napjaiban a Német Demokratikus Köztársaság szakembe­reitől megtudhattunk. Nehéz azonban néhány sorban felsorolni mindazt, amit e két szomszédos ország — az NDK és hazánk, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság — már eddig megtett, tesz és a jövőben szándéko­zik megvalósítani a tudományos-mű­szaki együttinőködés terén a műszaki fejlődés gyorsabb megvalósítása érde­kében. A tudomány és technika e nap­jai azonban érzékelhetően igazolták, hogy a még szorosabb együttműködés mindkét ország számára jelentős elő­nyöket rejteget. S ezt kihasználni el­sődleges kötelességünk. Az NDK tudo­mányának és technikájának ezek a napjai azt a tényt is ékesszólóan bi­zonyítják, hogy az NDK szakemberei nem rejtik véka alá eredményeiket, eddig nyert tapasztalataikat elvtársia­­san igyekeznek megosztani a baráti államok szakembereivel azért, hogy a fejlődést segítsék elő. S éppen ebben látható a szocialista országok együtt­működésének óriási jelentősége, az internacionalizmus elveinek gyakor­lati inegvalósítasa. OBENAU KÄROtY Közös összefogással a biztonságosabb Hazánkban is rohamosan növekedik a járművek száma. A Szlovák Szocia­lista Köztársaságban például az el­múlt évben már 5,9 százalékkal több gépkocsi volt, mint 1971-ben. A gép­kocsik száma a nyugat-szlovákiai ke­rületben 5,4, a közép-szlovákiai ke­rületben 4,3, a kelet-szlovákiai kerü­letben pedig 9 százalékkal növeke­dett. A távlati előrejelzések szerint, ha továbbra'is ilyen lesz az ütem, ak­kor minden négy polgárnak lesz már egy autója. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogv Szlovákiában minden csa­ládban lesz személygépkocsi, a csa­ládtagok külön külön Is autótulajdo­nosok lesznek. Ez sem valami Irreális jóslás, mert mér számos családban ma is két-három autó van. Tehát hazánkban is előretör a mo­torizmus, azonban rohamosan növe­kedik a közúti balesetek száma is. Amíg 1972-ben — amint már említet­tük — 5,9 százalékkal emelkedett az autók száma, 16 százalékkal több közúti baleset volt 1971-hez viszo­nyítva. A közúti balesetek mutatóit a gaz­dasági kár összegével a sérülések, illetve halálozást esetek számával szoktuk kifejezni. A múlt évben a balesetek következtében 132 millió 617 ezer 140 korona kár keletkezett a géplármfiveken, ami 15 millió 598 ezer 250 koronával több mint az 1971-es évben. Az autószerencsétlen­ségek 761 emberéletet követeltek, ami az előző évhez viszonyítva 50-el több. A kimutatások szerint minden 24 köz­úti balesetre jut egy halálos áldozat. Különösen növekedtek a súlyos bal­esetek — amelyek legtöbbször halál­esettel végződtek—a rožňavai (rozs­­nyől), Dun. Streda-I fDunaszerda­­hely), a komárnoi (Komárom) és a lučenect (losonci), járásban. Ugrás­szerűen megnövekedett a súlyos bal­esetek száma a kelet-szlovákiai ke­rületben, ahol a gépkocsivezetők jó része nem tartja be a közlekedési sza­bályokat. Rosszul állunk tehát, sok az anyagi kár és a balesetek következtében a legtöbbször legjobb életerejükben le vő polgáraink százai pusztulnak el. Nem elég azonban csak megállapítani közlekedésért a tényeket, boncolgatnunk kell a bal­esetek okát. Az első helyre kerül a gyorshajtás. Gépkocsivezetőink sokszor a legrosz­­szabb útszakaszon Is gyorsabban haj­tanak a megengedettnél. A balesetek 30,2 százaléka következik ebből az okból. Bár az alkoholfogyasztás kö­vetkeztében előidézett balesetek szá­ma 109-el csökkent az 1971-es évhez viszonyítva, mégis aránytalanul sok balesetet idéznek elő az ittas gépko­csivezetők és súlyosbítja a helyzetet, hogy többnyire nagy anyagi károkat vagy emberéletet követelő baleseteket Idéznek elő. A harmadik helyre kerül a helytelen előzés következtében elő idézett balesetek száma. Gyakran elő­fordul, hogy a gépkocsivezetők átte­kinthetetlen útszakaszokon Is előznek és összeszaladnak a szembe jövő jár­művel. A baleseteket még több ok idézi elő. Nem árt, ha a gépkocsivezetők okulására megemlítünk néhány pél­dát. Ismeretes, hogv a trnava—elfért úton hat halálos áldozatot követelt egy Mercedes és egv Tatra 603-as sze­mélyautó összeütközése. Az ok, a hely­telen előzés volt. A Mercedes kiugrott a gépjármű oszlopból és mivel nem tudott újra besorakozni, összerohant a 603-aI, amelynek felrobbant a ben zintartálya és ennek következtében kigyulladt és elégett a két személy­autó utasaival együtt. Ez a baleset egyrészt arra int, hogy csak akkor előzzünk,, ha megvan az ú|ra besora kozási lehetőség és egyúttal felhívta a figyelmet arra. hogy a személyautó­kat el kellene látni tűzoltó berende­zésekkel. Ugyanis az egyik tanú azt állította, hogy a 603-as vezetője a bal­eset után még élt és ki akart jönni a gépkocsiból, azonban az odaérkező génkorstvezetók egvike sem segített nekt, mert attól féltek, hogv felrob ban a motor és ők Is áldozatul esnek. A megdöbbentő baleset után olvan rendelet készül, amelv szerint a Ma­gyar Népköztársaság példájára a gép­kocsivezetők ha égő autőt látnak, kö­telesek lesznek azt eloltani. Ebből adódik, hogy minden személyautóban tűzoltó felszerelésnek kell lenni. Az egyik esetben öt fiatalember ült egy személygépkocsiba és a sofőr őrült módon száguldott velük. Miután elvesztette uralmát a személyautó fö­lött, az út baloldalára rohant és ösz­­szeütközött a szembejövő tehergépko­csival. Mindannyian meghaltak. Tehát ide vezet az indokolatlan gyorshajtás. Tragédiával végződött az egyik la­kodalom. Hét mámoros fiatal ült be énekelve . egy személyautóba és az Ittas gépkocsivezető az egyik kanyar­ban nekirohant egy fának, ő maga is súlyosan megsebesült, de öten életü­ket vesztették. A legtöbb sajtóértekezleten azt hangsúlyozzák, hogy a baleseteket többnyire az emberek idézik elő. Eb­ből pedig az következik, hogy csak ép, egészséges gépkocsivezető üljön a kormányhoz. A Banská Bystrica-i— martini úton infarktust kapott a gép­kocsivezető, ezért a jármű az út bal­oldalára szaladt és összeütközött egy teherautóval, öt halott maradt a helyszínen. Amikor a közbiztonsági szervek a baleset okát tüzetesebben kivizsgálták, kiderült, hogy a gépko­csivezető kérte, hogy váltsák le, mert már előző nap is rosszul érezte ma­gát. Orvosnál is volt, aki azt mondta neki, hogy infarktus-gyanús. Ennek ellenére szolgálati útra küldték és bekövetkezett a tragédia. Mivel a balesetek száma rohamosan emelkedik, több megelőző intézkedést vezetnek be. A KGST országok létre­hoznak egy olyan szervet, amely ál­landóan tanulmányozza a közlekedés javításának lehetőségeit. Minden lá­tásban „Ramer“ gyorsaságmérő be­rendezést adnak a közbiztonsági szer­veknek. így lehetővé válik a gépko­csik haladási sebességének rugalmas és egy nap több helyen történő ellen­őrzése. Nagy gyorsaságú motorkerék­párokat és személyautókat szerelnek fel rádióvevő készülékekkel és más korszerű berendezésekkel, hogy a közlekedési szabályok ellen vétőket a lehető legrövidebb idő alatt felelős­ségre vonhassák. A fényjelzéses ke­reszteződéseken fílmezőgépek veszik fel a napi forgalmat, és a filmekről megállapítják, hogy a rendszámtábla szerint melyik gépkocsi követett el közlekedési szabálysértést. Forgalmas helyeken lassú és nehéz gépjárművek [traktorok, vontatók, kamionok) a csúcsforgalmak idején csak bizonyos meghatározott órákban közlekedhet­nek majd. Azokról riz utakról, ama-A gyorshajtás és a figyelmetlen gép­kocsivezetés követ­kezménye. Iveken a dolgozók hétvégi pihenőre utaznák, péntek délutántól vasárnap délutánig, illetve ünnepnapokon a lassú Járművek egyáltalán nem köz­lekedhetnek. Szlovákia közutain több helyen meghatározzák a legkisebb sebesség határát és amelyik gépko­csivezető ez ellen vét, megrővásban részesül, és kizárják a forgalomból, tehát egy időre az út szélére állítják. A meglepetésszerü ellenőrzések so­rán kiderült, hogy nagyon sok eset­ben elhanyagolják a gépjárművek karbantartását és akkor is elindulnak vele útra, hogyha valamilyen komo­lyabb technikai hibája van. A múlt évben technikai hibák miatt 27 ezer 947 gépkocsivezetőtől vették el a technikai igazolványt. Azonban az is bebizonyosodott, hogv a technikai hi­bákért nem minden esetben a gépko­csivezetők a felelősek. Előfordul, hogy hibátlan kocsival indulnak útra, azonban közben kialszik az oldaljel­ző lámpa, vagy más berendezés hibá sodik meg. Számos gépkocsivezetőt büntettek meg azért is, mert nem szerelte fel az oldaltükröt. Viszont „nyilt titok“, hogy kellő mennyiségű oldaltükröt még a behozatal fokozá­sával sem tudtunk biztosítani. Tehát nem minden esetben okolhatjuk emiatt a gépkocsivezetőt. Sok szabálysértés és baleset követ­kezik az útirányt jelző táblák figyel­men kívül hagyása miatt is. Azonban számos esetben, főleg az Idegen gép­kocsivezető nem tudia megállapítani a jelzőtábláből az útirányt, mert a felismerhetetlenségtg össze van haj­togatva vagy más módon rongálták meg. A gaiántai — seredi útszaka­szon például 156 útjelző táblát tettek tönkre a „modern vandálok“. Gyakran előfordul, hogy a jelzőtáblát tartó vasruriat betonpincék tetőzetének ké­szítéséhez használják fel. A balesetek növekedéséhez tehát számos ok járul hozzá és ebből az következik, hogy csakis közös össze­fogással teremthetjük meg a bizton­ságos közlekedés feltételeit, mert hiába érünk el eredményeket egyes szakaszokon, ha más baleseteket oko­zó tényezőket elhanyagolunk. Hogv csak egy oéldát hozzak fel, akármi­lyen figyelmes is a gépkocsivezető, ha rossz az út, nincsenek megfelelő útjelző táblák, akkor bizony a legna­gyobb elővigyázatosság mellett is bal eset érheti. BÁLLÁ JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents